Download and Read online, DOWNLOAD EBOOK, [PDF EBOOK EPUB ], Ebooks

download, Read Ebook EPUB/KINDE, Download Book Format PDF

Handbook of item response theory, volume three:

applications 1st Edition Wim J. Van Der Linden
(Editor)

OR CLICK LINK
https://textbookfull.com/product/handbook-of-item-
response-theory-volume-three-applications-1st-
edition-wim-j-van-der-linden-editor/

Read with Our Free App Audiobook Free Format PFD EBook, Ebooks dowload PDF
with Andible trial, Real book, online, KINDLE , Download[PDF] and Read and Read
Read book Format PDF Ebook, Dowload online, Read book Format PDF Ebook,
[PDF] and Real ONLINE Dowload [PDF] and Real ONLINE
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Handbook of Item Response Theory, Three Volume Set -

First Edition Van Der Linden

https://textbookfull.com/product/handbook-of-item-response-
theory-three-volume-set-first-edition-van-der-linden/

The Basics of Item Response Theory Using R 1st Edition

Frank B. Baker

https://textbookfull.com/product/the-basics-of-item-response-
theory-using-r-1st-edition-frank-b-baker/

Narratives of Technology 1st Edition J. M. Van Der Laan

(Auth.)

https://textbookfull.com/product/narratives-of-technology-1st-
edition-j-m-van-der-laan-auth/

International Handbook of Thinking and Reasoning 1st

Edition Linden J. Ball

https://textbookfull.com/product/international-handbook-of-
thinking-and-reasoning-1st-edition-linden-j-ball/
Biota Grow 2C gather 2C cook Loucas

https://textbookfull.com/product/biota-grow-2c-gather-2c-cook-
loucas/

CRC Handbook of Thermodynamic Data of Polymer

Solutions, Three Volume Set First Edition Wohlfarth

https://textbookfull.com/product/crc-handbook-of-thermodynamic-
data-of-polymer-solutions-three-volume-set-first-edition-
wohlfarth/

Un intended consequences of EU parliamentary elections

1st Edition Wouter Van Der Brug

https://textbookfull.com/product/un-intended-consequences-of-eu-
parliamentary-elections-1st-edition-wouter-van-der-brug/

Optical microring resonators: theory, techniques, and

applications 1st Edition Van

https://textbookfull.com/product/optical-microring-resonators-
theory-techniques-and-applications-1st-edition-van/

Lev Vygotsky First Paperback Edition René Van Der Veer

https://textbookfull.com/product/lev-vygotsky-first-paperback-
edition-rene-van-der-veer/
 Handbook of
Item Response Theory
VOLUME THREE
Applications
Handbook of Item Response Theory, Three-Volume Set

Handbook of Item Response Theory, Volume One: Models

Handbook of Item Response Theory, Volume Two: Statistical Tools

Handbook of Item Response Theory, Volume Three: Applications

 Chapman & Hall/CRC
Statistics in the Social and Behavioral Sciences Series

Handbook of
Item Response Theory
VOLUME THREE
Applications

Edited by
Wim J. van der Linden
Pacific Metrics
Monterey, California
Contents

Contents for Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xiii

Contents for Statistical Tools . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xvii
Preface . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .xix
Contributors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .xxiii

Section I Item Calibration and Analysis

1. Item-Calibration Designs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
Martijn P. F. Berger

2. Parameter Linking . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Wim J. van der Linden and Michelle D. Barrett

3. Dimensionality Analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
Robert D. Gibbons and Li Cai

4. Differential Item Functioning . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

Dani Gamerman, Flávio B. Gonçalves, and Tufi M. Soares

5. Calibrating Technology-Enhanced Items . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

Richard M. Luecht

Section II Person Fit and Scoring

6. Person Fit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .107

Cees A. W. Glas and Naveed Khalid

7. Score Reporting and Interpretation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .127

Ronald K. Hambleton and April L. Zenisky

8. IRT Observed-Score Equating . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .143

Wim J. van der Linden

Section III Test Design

9. Optimal Test Design . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .167

Wim J. van der Linden

10. Adaptive Testing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .197

Wim J. van der Linden

ix
x Contents

11. Standard Setting . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .229

Daniel Lewis and Jennifer Lord-Bessen

12. Test Speededness and Time Limits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .249

Wim J. van der Linden

13. Item and Test Security . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .267

Wim J. van der Linden

Section IV Areas of Application

14. Large-Scale Group-Score Assessments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .297

John Mazzeo

15. Psychological Testing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .313

Paul De Boeck

16. Cognitive Diagnostic Assessment . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .329

Chun Wang and Hua-Hua Chang

17. Health Measurement . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .349

Richard C. Gershon, Ron D. Hays, and Michael A. Kallen

18. Marketing Research . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .365

Martijn G. de Jong and Ulf Böckenholt

19. Measuring Change Using Rasch Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .387

Gerhard H. Fischer

Section V Computer Programs

20. IRT Packages in R . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .407

Thomas Rusch, Patrick Mair, and Reinhold Hatzinger

21. Bayesian Inference Using Gibbs Sampling (BUGS) for IRT Models . . . . . . . . . . . . . . . .421
Matthew S. Johnson

22. BILOG-MG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .435

Michele F. Zimowski

23. PARSCALE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .447

Eiji Muraki

24. IRTPRO . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .455

Li Cai

25. Xcalibre 4 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .469

Nathan A. Thompson and Jieun Lee
Contents xi

26. EQSIRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .481

Peter M. Bentler, Eric Wu, and Patrick Mair

27. ACER ConQuest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .495

Raymond J. Adams, Margaret L. Wu, and Mark R. Wilson

28. Mplus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .507

Bengt Muthén and Linda Muthén

29. gllamm . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .519

Sophia Rabe-Hesketh and Anders Skrondal

30. Latent GOLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .533

Jeroen K. Vermunt

31. WinGen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .541

Kyung (Chris) T. Han

32. Firestar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .547

Seung W. Choi

33. jMetrik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .557

J. Patrick Meyer

Index . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .567
Contents for Models

1. Introduction
Wim J. van der Linden

Section I Dichotomous Models

2. Unidimensional Logistic Models

Wim J. van der Linden

3. Rasch Model
Matthias von Davier

Section II Nominal and Ordinal Models

4. Nominal Categories Models

David Thissen and Li Cai

5. Rasch Rating Scale Model

David Andrich

6. Graded Response Models

Fumiko Samejima

7. Partial Credit Model

Geoff N. Masters

8. Generalized Partial Credit Model

Eiji Muraki and Mari Muraki

9. Sequential Models for Ordered Responses

Gerhard Tutz

10. Models for Continuous Responses

Gideon J. Mellenbergh

Section III Multidimensional and Multicomponent Models

11. Normal-Ogive Multidimensional Models

Hariharan Swaminathan and H. Jane Rogers

xiii
xiv Contents for Models

12. Logistic Multidimensional Models

Mark D. Reckase

13. Linear Logistic Models

Rianne Janssen

14. Multicomponent Models

Susan E. Embretson

Section IV Models for Response Times

15. Poisson and Gamma Models for Reading Speed and Error
Margo G. H. Jansen

16. Lognormal Response-Time Model

Wim J. van der Linden

17. Diffusion-Based Response-Time Models

Francis Tuerlinckx, Dylan Molenaar, and Han L. J. van der Maas

Section V Nonparametric Models

18. Mokken Models

Klaas Sijtsma and Ivo W. Molenaar

19. Bayesian Nonparametric Response Models

George Karabatsos

20. Functional Approaches to Modeling Response Data

James Ramsay

Section VI Models for Nonmonotone Items

21. Hyperbolic Cosine Model for Unfolding Responses

David Andrich

22. Generalized Graded Unfolding Model

James S. Roberts

Section VII Hierarchical Response Models

23. Logistic Mixture-Distribution Response Models

Matthias von Davier and Jürgen Rost

24. Multilevel Response Models with Covariates and Multiple Groups

Jean-Paul Fox and Cees A. W. Glas
Contents for Models xv

25. Two-Tier Item Factor Analysis Modeling

Li Cai

26. Item-Family Models

Cees A. W. Glas, Wim J. van der Linden, and Hanneke Geerlings

27. Hierarchical Rater Models

Jodi M. Casabianca, Brian W. Junker, and Richard J. Patz

28. Randomized Response Models for Sensitive Measurements

Jean-Paul Fox

29. Joint Hierarchical Modeling of Responses and Response Times

Wim J. van der Linden and Jean-Paul Fox

Section VIII Generalized Modeling Approaches

30. Generalized Linear Latent and Mixed Modeling

Sophia Rabe-Hesketh and Anders Skrondal

31. Multidimensional, Multilevel, and Multi-Timepoint Item Response Modeling

Bengt Muthén and Tihomir Asparouhov

32. Mixed-Coefficients Multinomial Logit Models

Raymond. J. Adams, Mark R. Wilson, and Margaret L. Wu

33. Explanatory Response Models

Paul De Boeck and Mark R. Wilson

Index
Contents for Statistical Tools

Section I Basic Tools

1. Logit, Probit, and Other Response Functions

James H. Albert

2. Discrete Distributions
Jodi M. Casabianca and Brian W. Junker

3. Multivariate Normal Distribution

Jodi M. Casabianca and Brian W. Junker

4. Exponential Family Distributions Relevant to IRT

Shelby J. Haberman

5. Loglinear Models for Observed-Score Distributions

Tim Moses

6. Distributions of Sums of Nonidentical Random Variables

Wim J. van der Linden

7. Information Theory and Its Application to Testing

Hua-Hua Chang, Chun Wang, and Zhiliang Ying

Section II Modeling Issues

8. Identification of Item Response Theory Models

Ernesto San Martín

9. Models with Nuisance and Incidental Parameters

Shelby J. Haberman

10. Missing Responses in Item Response Modeling

Robert J. Mislevy

Section III Parameter Estimation

11. Maximum-Likelihood Estimation

Cees A. W. Glas

12. Expectation Maximization Algorithm and Extensions

Murray Aitkin

xvii
xviii Contents for Statistical Tools

13. Bayesian Estimation

Matthew S. Johnson and Sandip Sinharay

14. Variational Approximation Methods

Frank Rijmen, Minjeong Jeon, and Sophia Rabe-Hesketh

15. Markov Chain Monte Carlo for Item Response Models

Brian W. Junker, Richard J. Patz, and Nathan M. VanHoudnos

16. Statistical Optimal Design Theory

Heinz Holling and Rainer Schwabe

Section IV Model Fit and Comparison

17. Frequentist Model-Fit Tests

Cees A. W. Glas

18. Information Criteria

Allan S. Cohen and Sun-Joo Cho

19. Bayesian Model Fit and Model Comparison

Sandip Sinharay

20. Model Fit with Residual Analyses

Craig S. Wells and Ronald K. Hambleton

Index
Preface

Item response theory (IRT) has its origins in pioneering work by Louis Thurstone in the
1920s, a handful of authors such as Lawley, Mosier, and Richardson in the 1940s, and more
decisive work by Alan Birnbaum, Frederic Lord, and George Rasch in the 1950s and 1960s.
The major breakthrough it presents is the solution to one of the fundamental flaws inherent
in classical test theory—its systematic confounding of what we measure with the test items
used to measure it.
Test administrations are observational studies, in which test takers receive a set of items
and we observe their responses. The responses are the joint effects of both the properties
of the items and abilities of the test takers. As in any other observational study, it would
be a methodological error to attribute the effects to one of these underlying causal factors
only. Nevertheless, it seems as if we are forced to do so. If new items are field tested, the
interest is exclusively in their properties, and any confounding with the abilities of the
largely arbitrary selection of test takers used in the study would bias our inferences about
them. Likewise, if examinees are tested, the interest is only in their abilities and we do not
want their scores to be biased by the incidental properties of the items. Classical test theory
does create such biases. For instance, it treats the p-values of the items as their difficulty
parameters, but these values equally depend on the abilities of the sample of test takers
used in the field test. In spite of the terminology, the same holds for its item-discrimination
parameters and definition of test reliability. On the other hand, the number-correct scores
typically used in classical test theory are scores equally indicative of the difficulty of the
test as the abilities of test takers. In fact, the tradition of indexing such parameters and
scores by the items or test takers only systematically hides this confounding.
IRT solves the problem by recognizing each response as the outcome of a distinct prob-
ability experiment that has to be modeled with separate parameters for the item and test
taker effects. Consequently, its item parameters allow us to correct for item effects when we
estimate the abilities. Likewise, the presence of the ability parameters allows us to correct
for their effects when estimating the item parameter. One of the best introductions to this
change of the paradigm is Rasch (1960, Chapter 1), which is mandatory reading for anyone
with an interest in the subject. The chapter places the new paradigm in the wider context
of the research tradition still found in the behavioral and social sciences with its persistent
interest in vaguely defined “populations” of subjects, who, except for some random noise,
are treated as exchangeable, as well as its use of statistical techniques as correlation coeffi-
cients, analysis of variance, and hypothesis testing that assume “random sampling” from
them.
The developments since the original conceptualization of IRT have remained rapid.
When Ron Hambleton and I edited an earlier handbook of IRT (van der Linden & Ham-
bleton, 1997), we had the impression that its 28 chapters pretty much summarized what
could be said about the subject. But now, nearly two decades later, three volumes with
roughly the same number of chapters each appear to be necessary. And I still feel I have
to apologize to all the researchers and practitioners whose original contributions to the
vast literature on IRT are not included in this new handbook. Not only have the original
models for dichotomous responses been supplemented with numerous models for differ-
ent response formats or response processes, it is now clear, for instance, that models for
response times on test items require the same type of parameterization to account both

xix
xx Preface

for the item and test taker effects. Another major development has been the recognition
of the need of deeper parameterization due to a multilevel or hierarchical structure of
the response data. This development has led to the possibility to introduce explanatory
covariates, group structures with an impact on the item or ability parameters, mixtures
of response processes, higher-level relationships between responses and response times,
or special structures of the item domain, for instance, due to the use of rule-based item
generation. Meanwhile, it has also become clear how to embed IRT in the wider develop-
ment of generalized latent variable modeling. And as a result of all these extensions and
new insights, we are now keener in our choice of treating the model parameter as fixed
or random. Volume One of this handbook covers most of these developments. Each of its
chapters basically reviews one model. However, all chapters have the common format of
an introductory section with some history of the model and a motivation of its relevance,
and then continue with sections that present the model more formally, treat the estimation
of its parameters, show how to evaluate its fit to empirical data, and illustrate the use of the
model through an empirical example. The last section discusses further applications and
remaining research issues.
As any other type of probabilistic modeling, IRT heavily depends on the use of statis-
tical tools for the treatment of its models and their applications. Nevertheless, systematic
introductions and review with an emphasis on their relevance to IRT are hardly found in
the statistical literature. Volume Two is to fill this void. Its chapters are on topics such as
commonly used probability distributions in IRT, the issue of models with both intentional
and nuisance parameters, the use of information criteria, methods for dealing with missing
data, model identification issues, and several topics in parameter estimation and model fit
and comparison. It is especially in these last two areas that recent developments have been
overwhelming. For instance, when the previous handbook of IRT was produced, Bayesian
approaches had already gained some ground but were certainly not common. But thanks
to the computational success of Markov chain Monte Carlo methods, these approaches
have now become standard, especially for the more complex models in the second half of
Volume One.
The chapters of Volume Three review several applications of IRT to the daily practice of
testing. Although each of the chosen topics in the areas of item calibration and analysis,
person fit and scoring, and test design have ample resources in the larger literature on
test theory, the current chapters exclusively highlight the contributions IRT has brought to
them. This volume also offers chapters with reviews of how IRT has advanced areas such
as large-scale educational assessments, psychological testing, cognitive diagnosis, health
measurement, marketing research, or the more general area of measurement of change.
The volume concludes with an extensive review of computer software programs available
for running any of the models and applications in Volumes One and Three.
I expect this Handbook of Item Response Theory to serve as a daily resource of information
to researchers and practitioners in the field of IRT as well as a textbook to novices. To serve
them better, all chapters are self-contained. But their common core of notation and exten-
sive cross-referencing allow readers of one of the chapters to consult others for background
information without much interruption.
I am grateful to all my authors for their belief in this project and the time they have
spent on their chapters. It has been a true privilege to work with each of them. The
same holds for Ron Hambleton who was willing to serve as my sparring partner dur-
ing the conception of the plan for this handbook. John Kimmel, executive editor, statistics,
Preface xxi

Chapman & Hall/CRC has been a permanent source of helpful information during the
production of this book. I thank him for his support as well.

Wim J. van der Linden

Monterey, California

References
Rasch, G. 1960. Probabilistic Models for Some Intelligence and Attainment Tests. Copenhagen, Denmark:
Danish Institute for Educational Research.
van der Linden, W. J. & Hambleton, R. K. (Eds.). 1997. Handbook of Modern Item Response Theory. New
York, NY: Springer.
Contributors

Raymond J. Adams is an honorary professorial fellow of the University of Melbourne

and head of ACER’s global educational monitoring center. Ray specializes in psychomet-
rics, educational statistics, large-scale testing, and international comparative studies. He
received his PhD from the University of Chicago in 1989. He led the OECD PISA Program
from its inception until 2013. Dr. Adams has published widely on the technical aspects of
educational measurement and his item response modeling software packages are among
the most widely used in educational and psychological measurement. He has served as
chair of the technical advisory committee for the International Association for the Evalu-
ation of Educational Achievement and as head of measurement at the Australian Council
for Educational Research.

Michelle D. Barrett is senior director of Assessment Technology for Pacific Metrics, an ACT
technology company. She received her PhD from the University of Twente in 2015. While
conducting the research for this volume, Michelle was director of research systems and
analysis for CTB/McGraw-Hill, where she was responsible for developing systems for psy-
chometric analysis, automated test assembly, computer adaptive testing, and automated
scoring. She also previously worked as a senior consultant in the assessment division at the
Colorado Department of Education. Her research interests include response model param-
eter linking, optimal test design and assembly, and computer adaptive testing, and the
practical application of these methods through integration with assessment systems and
platforms.

Peter M. Bentler received his PhD in clinical psychology from Stanford University, spent
a postdoctoral year at the Educational Testing Service, and has been at UCLA for five
decades. A former chair of the Department of Psychology, he is now distinguished pro-
fessor of Psychology and Statistics. He has been an elected president of various societies
including the Psychometric Society and the APA’s Division of Evaluation, Measurement,
and Statistics. He was the 2007 recipient (with Karl Jöreskog) of the American Psycho-
logical Association’s Distinguished Scientific Contribution Award for the Applications of
Psychology and the 2014 recipient of the Psychometric Society’s Career Award for Lifetime
Achievement.

Martijn P. F. Berger received his PhD from Tilburg University, the Netherlands. He was
appointed professor of methodology and statistics at Maastricht University, the Nether-
lands, in 1995. His main research interests concern optimal design problems for generalized
linear mixed models, including IRT, multilevel and random effect models applied to social
and biomedical research. He has published various articles on this area and two books on
applied optimal designs.

Ulf Böckenholt is the John D. Grey professor of marketing at the Kellogg School of Man-
agement. He is a past editor of Psychometrika, a past president of the Psychometric Society,
and a fellow of the Association of Psychological Science. He received his PhD from the
University of Chicago.

xxiii
xxiv Contributors

Li Cai is professor of education and psychology at UCLA, where he also serves as

co-director of the National Center for Research on Evaluation, Standards, and Student Test-
ing (CRESST). His methodological research agenda involves the development, integration,
and evaluation of innovative latent variable models that have wide-ranging applica-
tions in educational, psychological, and health-related domains of study. A component
on this agenda is statistical computing, particularly as related to item response theory
(IRT) and multilevel modeling. He has also collaborated with substantive researchers at
UCLA and elsewhere on projects examining measurement issues in educational games
and simulations, mental health statistics, substance abuse treatment, and patient-reported
outcomes.

Hua-Hua Chang is a professor of educational psychology, psychology, and statistics at

the University of Illinois at Urbana-Champaign (UIUC). He received his PhD in Statis-
tics from UIUC in 1992. His research interests include computerized testing, statistically
detection of biased test items, cognitive diagnosis, and asymptotic properties in item
response theory. He is editor-in-chief of Applied Psychological Measurement, past president
of the Psychometric Society (2012–2013), and a fellow of American Educational Research
Association.

Seung W. Choi received his PhD in educational psychology from the University of Texas at
Austin in 1996, with specialties in quantitative methods and psychometrics. He is currently
principal research at Pacific Metrics Corporation. Previously, he was chief psychometri-
cian at CTB/McGraw-Hill, held faculty positions at Northwestern University Feinberg
School of Medicine, and was a lead assessment specialist at the Oregon State Department
of Education. His research interests include applications of IRT models, computer adaptive
testing, patient-reported outcomes measurement, and large-scale testing.

Paul De Boeck received his PhD from the KU Leuven (Belgium) in 1977, with a disser-
tation on personality inventory responding. He has held positions at the KU Leuven as
professor of psychological assessment and at the University of Amsterdam (the Nether-
lands) as professor of psychological methods from 2009 to 2012. Since 2012, he is professor
of quantitative psychology at the Ohio State University. He is past section editor of
ARCS Psychometrika and past president of the Psychometric Society (2007–2008). His main
research interests are explanatory item response models and applications in the domain of
psychology and educational measurement.

Martijn G. de Jong is professor of marketing research at Erasmus University. He obtained

his PhD in marketing from Tilburg University in 2006, and his MSc and Bsc in economet-
rics from Erasmus University. His research applies statistical and psychometric methods
to decision-making in marketing, mostly in a cross-cultural context with large datasets. He
received several major research grants, including a Netherlands Organization for Scientific
Research innovation grant. He also received a J. C. Ruigrok award (awarded once every 4
years to the most productive young scholar in the economic sciences in the Netherlands)
and a Christiaan Huygens award (awarded once every 5 years to a young economist in the
Netherlands).

Gerhard H. Fischer received his PhD in psychology (major) and mathematics (minor) from
the University of Vienna in 1963. From 1961 to 1968, he served in several positions at the
Department of Psychology, University of Vienna, and the Institut für Höhere Studien (IHS),
Another random document with
no related content on Scribd:
és fásult hallgatásba alélt el.
– Tehát ott az ajtónál van Kiepert és itt van Róza és itt van maga
és itt vagyok én…
Hathatósan igyekezett megmagyarázni a tényállást.
– És azután itt volt a hajóskapitány, akit maga kiebrudalt. Az
tudniillik Finnországból jött és pompás üzletet csinált, mert elsülyedt
a hajója és be volt biztositva… Magának nincs bebiztositott hajója,
ugy-e? Na hát az végre nem olyan nagy baj. Vannak helyette egyéb
szellemi kincsei. Csakhogy már látni is szeretnénk valamit ebből,
csak ezt akartam mondani… Látja például, itt van az a lány, az a
Róza. Ért engem? A kapitánynak van pénze, tekintélyes ember és a
lánynak is tetszik.
Ronda zavartan pillogatott a müvésznő felé.
– Ördögöt tetszik – mondta a lány.
– Hiszen maga mondta.
– Hogy hazudik!
– Merje tagadni, hogy az egyik diák, az a fekete fürtü, akinek a
szemére lóg a haja, komoly szerelmi ajánlatot tett magának.
Ronda vadul felpattant. Róza csititgatta:
– Ez nem igaz. A vörös csak el akarna venni, az az utálatos
vörös, aki olyan, mint egy medve. Az a gróf, de fütyülök rá, nekem
nem kell, százszor mondtam, hogy nem kell…
Gyermekien Rondára mosolygott.
– Hát akkor hazudtam – mondta az asszony. – De az már csak
való igaz, Rózácska lelkem, hogy maga kétszázhetven márkával
tartozik nekem? Higyje el, kedves tanár ur, nem szivesen beszélek
ilyenről, pláne maga előtt. De minden szentnek maga felé hajlik a
keze. És, kedves tanár ur, rosszul teszi, hogy innen kidobja a
vendégeket. A pénz a legkevesebb; de egy ilyen fiatal teremtésnek
szerelem is kell. Maga pedig nem jön rá semmire. Nem tudom, hogy
boszankodjam-e, vagy nevessek rajta.
Róza közbevágott:
– Ha én nem szólok, akkor magának egy szava sincs.
De a kövér nő tiltakozott; azt hitte, hogy a morál és a tisztesség
érdekében szólalt fel; és emelt fejjel ment ki.
Róza vállat vont:
– Kissé bogaras, de jókedélyü nő. Pénzt akar szerezni, mindig
csak pénzt akar velem szereztetni, de én nem adom be a
derekamat.
Ronda feltekintett. Nem, ez a gyanu távol állott tőle.
– Senkinek se adom be a derekamat.
Jelentősen mosolygott, gunyosan és egyben szemérmesen:
– Még magának se.
Kissé várt.
– Elhiszi?
Többször kellett ezt kérdeznie. Ronda nem vette észre, milyen
hidat vert a nő szavaival. Csak azt érezte, hogy a hangulat
körülhullámozta és melege lett.
– Nem bánom – mondta és Róza felé nyujtotta reszkető kezét. A
lány odaadta a kezét. Kis, szürkés és kövérkés ujjacskái lágyan
csimpaszkodtak a kezébe. Haja, müvirágjai, festett arca ugy
keringtek Ronda szemei előtt, mint valami szines kerék. Ronda
küzdött magával.
– Ne tartozzék semmivel ennek az asszonynak. Kész vagyok…
Nyelt egyet. Rémülten az eszébe villant, hogy Lohmann
megelőzheti őt ebben az elhatározásában; Lohmann, aki hiányzott
az iskolából és talán a szinésznő szobájában rejtőzött.
– Kifizetem önnek… tulajdonképpen… kifizetem az ön lakását.
– Hagyja kérem, hagyja – mondta halkan a nő. – Ne beszéljünk
pénzről… Különben is nem sokba kerül a lakásom.
Várt.
– Itt van a házban… Egész csinos… Nem akar feljönni?
A nő lesütötte szemét, zavart volt, mintha egy komoly férfi vallana
neki szerelmet. És csodálkozott, hogy nem kaparta a nevetés a
torkát, hogy ünnepi áhitat dagasztja a szivét.
Különös és sötét tekintettel meredt Rondára s ezt mondta:
– Na, menjen előre. Vigyázzon, mert még meglátják a diákjai.
 X.

Kieselsack benyitott a terembe, kék ujjait a szájához emelte s

halkan füttyentett egyet. Ertzum és Lohmann rögtön kijött.
– Siessetek – kiáltotta és hátrafelé táncolt, tüzesen gesztikulált
előttük a tornác végéig és a a lépcső felé tartott.
– Már ott tart?
– Mi az, hogy ott tart? – kérdezte Lohmann, pedig jól tudta, miről
van szó és a kiváncsiság pogányul furta az oldalát.
– Már fönn vannak – sugta Kieselsack, egészen ferdére vont
szájjal. Lehuzta cipőjét és felsurrant a sárgakorlátos kis falépcsőn,
amely erősen recsegett. Mindjárt lenn, az első kanyarodónál volt az
ajtó. Kieselsack jól ismerte. Kukucskált a kulcslyukon. Kisvártatva
intett, némán és szenvedélyesen, még mindig a kulcslyukra tapadva.
Lohmann a vállát vonta, a lépcső lábánál állott, Ertzum mellett,
aki szájtátva nézett fel.
– Na, hogy vagy? – kérdezte Lohmann megértően.
– Azt se tudom, hol a fejem – mondta Ertzum. – Meglátod, tréfa
az egész. Ez a Kieselsack csak ugrat.
– Persze – erősitette meg Lohmann résztvevően.
Kieselsack egyre szilajabbul integetett. Némán vigyorgott bele a
kulcslyukba.
– Pedig tudja a nő, – jegyezte meg Ertzum – hogy akkor egész
biztosan agyonütöm Rondát.
 – Már megint?… Lehet, hogy épp ettől kapott gusztust
őnagysága.
Ertzum ezt nem értette. A szerelmet csak egy tehénpásztorlány
által ismerte, aki három évvel ezelőtt otthon a fübe csalta őt, mert
egy erős bérest letepert a földre… Most a vetélytársa egy görbevállu
nyavalyás; csak nem hiszi Róza, hogy Ertzum fél Rondától.
– Csak nem hiszi, hogy félek tőle?
– Hát nem félsz? – kérdezte Lohmann.
– Majd megmutatom neki.
És Ertzum felpattant, két ugrással lépett hat lépcsőt.
De Kieselsack, aki már elment a kulcslyuktól, mámorosan táncolt
a kanyarodónál. Aztán abbahagyta.
– Fiuk! – suttogta és szemei szikráztak sajtsárga arcában.
Ertzum tüzpiros volt és lihegett. A tekintetük tusakodott, viaskodtak.
Ertzum a szemével ezt mondta: ez nem lehet igaz. Kieselsack pedig
vékony gunnyal, kissé vacogva felelt… És Ertzum egyszerre épp
ugy elsápadt, mint a társa, magába rogyott, mintha gyomron rugták
volna és csupa tréfából felsóhajtott. Tántorogva jött le a hat lépcsőn.
Lohmann karba tett kézzel fogadta, száján ellenséges és kaján
mosoly játszott. Ertzum az utolsó lépcsőre zuhant, mint egy zsák és
tenyerébe vette a fejét. Hallgatott és tompán mondta:
– Megérted ezt, Lohmann? Hogy szerettem őt! Még mindig azt
hiszem, hogy az az undok Kieselsack áprilist járat velünk. De akkor
vége… Egy nő, akinek annyi lelke van.
– Amit most müvel őnagysága, ahhoz édeskevés köze van a
léleknek. Egyszerüen azt csinálja, amit minden nő.
Lohmann sötéten mosolygott.
Ez a szó Breetpoot Dórát a piszokba rántotta, lehuzta a másik nő
mellé. Breetpoot Dórát, a nők legkülönbjét. Pokoli örömben vájkált.
 – Kieselsack már megint kukucskál.
Lohmann figyelmeztette barátját, aki fejét elforditotta, a
történtekre.
Kieselsack ugyancsak integetett már…
– Nahát ez a Ronda… Gyere, Ertzum, álljunk odébb innen.
Felemelte barátját a földről és a kapu felé vonszolta. Ott künn
Ertzum megkötötte magát és az istennek se mozdult; bambán és
erélyesen vetette meg a vállát csalódásainak tanyájánál.
Lohmann sokáig hiába beszélt a fülébe. Azzal fenyegetődzött,
hogy otthagyja és elmegy; ekkor jött Kieselsack.
– Na, micsoda unalmas fickók vagytok. Miért nem dugjátok be a
pofátokat. Ronda már visszament a terembe a babájával.
Elmondtam mindenkinek, hogy honnan jönnek és erre aztán
megéljenezték őket. Te, ilyet még nem ettem. Bent ülnek az
öltözőben és édeskednek. Halálra kacagtam magam! Gyerünk fel
mind a hárman.
– Ne izélj – szólt Lohmann.
De Kieselsack nem tréfált:
– Csak nem féltek Rondától? – kérdezte lázongva. – Már ő is
benne van a pácban, mit tehet ellenünk? Most megtáncoltathatjuk.
– Engem nem izgat. Ronda nivótlan fráter.
Kieselsack rimánkodott:
– Ne féljetek. Anyámasszony katonái.
Ertzum hirtelenül elhatározta magát.
– Isten neki! Menjünk!
Szilaj kiváncsiság furta az oldalát. Farkasszemet akart nézni
ezzel a nővel, aki oly tündökletes magasságból hullott a mocsárba!
Végig akarta mérni őt és nyomorult elcsábitóját egy megsemmisitő
tekintettel, látni akarta, állják-e a tekintetét.
Lohmann kijelentette:
– Izléstelenek vagytok.
De ő is velük tartott.
Az öltözőben pohárcsengés fogadta őket. A vendéglős nyomban
két üveg pezsgőt nyitott. A Kiepert-házaspár sugárzó arccal
hajlongott Ronda és Róza fölött, akik az asztal mögött trónoltak,
egybeolvadva.
A három diák először megkerülte az asztalt.
Aztán megálltak Ronda és a hölgye előtt s jóestét kivántak nekik.
Csak Kieperték válaszoltak nekik, kezet ráztak velük. Erre Ertzum
egyedül, rekedt hangon köszönt. Róza csodálkozva nézett fel,
csicsergő és turbékoló hangocskáján elfogulatlanul mondta, hogy
nem is ismeri.
– Á, ti vagytok. Nézd csak, drágám, ők vannak itt. Üljetek le és
igyatok!
Ezzel elintézte őket és a tekintetével részvétlenül elbocsátotta
Ertzumot. A fiu szinte belereszketett.
Ronda kegyesen felemelte a kezét:
– Igen ám, ugy bizony, csak üljenek le és lippentsenek egy kicsit.
Ma az én vendégeim.
Lohmannra nézett, aki már leült és cigarettát sodort… Lohmann,
a hitvány fráter, kinek elegánciája megaláztatás volt a rosszul dotált
tekintélyre nézve; Lohmann, aki olyan szemtelen, hogy még csak
nem is csufnevén hivta őt; Lohmann, aki nem kis szürke magoló
fickó, de fesztelen modorával, a tanár haragját fitymáló
sajnálkozásával és humorával még a zsarnokban is kétkedett: – ez a
diák nemcsak »mással foglalkozott«, de most Rózával is akart
foglalkozni. Ezuttal azonban Ronda ércakaratán megtört az ereje.
Ronda megesküdött: nem ül többet az öltözőben. Sohase kapja meg
Rózát: nem is kapta meg. És nemcsak hogy Lohmann nem ült az
öltözőben, de ő ült ott, Ronda…
Ezzel mindenkit lepipált. Elbámult; és forró elégtételt érzett.
Nemcsak Lohmannt és két társát ütötte ki a nyeregből, nemcsak a
terem iskolakerülő diákjait előzte meg, de az egész város elől,
ötvenezer kaján diák elől hóditotta el Frölich Rózát és most ő az ur
az öltözőben!
A diákok ugy látták, hogy Ronda egészen megfiatalodott. Gallérja
a fülére csuszott, néhány gombja felpattant, haja felborzolódott,
kirugott a hámból s egy züllött és győzelmes, részeg hadvezér ült
előttük.
Róza felengedett, lanyhán-fáradt volt és gyermeki, amint az
asztalon hozzásimult. A külseje minden idegen férfit sértett, mert –
ugy tetszett – Ronda döntő diadalt aratott.
Mindhárman észrevették ezt; Kieselsack már rágcsálta a körmeit.
Kiepert, aki nem látott ily világosan, azzal intézte el az undorát, hogy
mindenkire ráköszöntött egy-egy poharat. A kövér nő folyton azon
örült, hogy Róza ennyire megváltozott és hogy a társaság békésen
árult egy gyékényen.
– Nézze, tanár ur, hogy örülnek a diákjai. Már igazán szeretik
magát.
– Igazán bizony – mondta Ronda. – Mert van bennük érzék a
szép és nemes iránt.
És kajánul nevetett.
– Kieselsack, ön is itt van? Csodálkozom, hogy gondosan őrködő
nagyanyja ide engedte… Ennek a diáknak ugyanis van egy
nagyanyja, aki őt néha istenigazában elpáholja – mondta Rózának,
azzal a látható céllal, hogy Kieselsack férfiui méltóságán csorbát
üssön.
 Kieselsack azonban nagyon jól tudta, hogy nem a férfiui
méltósága miatt tette le egykor a kisasszonynál az érettségit.
Feszengett a helyén, kornyikált és az orra hegyére bandzsitott:
– A nagyanyám csak akkor szokott megverni, hogyha nem
találom a füzetemet. Biztosan itt a dutyiban vesztettem el, az asztal
alatt.
És nyomban az asztal alá bujt, megragadta a müvésznő lábát és
mig Kieperték orditoztak, alulról sugta oda neki, hogy mit kiván.
Másképpen elárulja Rondának.
– Takonypóc – mondta a nő és félretolta a lábával.
Aztán Ronda a másik diákhoz szólt:
– És ön, Ertzum… lássuk csak. Az arckifejezésével azt árulja el,
hogy a felfogása itt is olyan gyönge, mint az iskolában. Nem ön az, –
jól jegyezzük meg! – aki fejébe vette, hogy Frölich Róza
szinmüvésznő őnagyságát megkéreti?… Bamba hallgatása már
felelet. Róza őnagysága azonban megtanitotta, meddig mehet egy
diák. Nekem már nincs semmi mondanivalóm. Álljon fel…
Ertzum engedelmesen felállt. Mert Róza nevetett; és nevetése
elrabolta forradalmi kedvét s az öntudata utolsó maradékát is;
megbénult.
– Nos, mutassa meg, maga haszontalan, hanyag fráter, hogy
nemcsak itt, a Kék Angyalban tud fickándozni, de az iskola
kötelmeinek is megfelel s a »kivülrőli«-t is megtanulja. Mondja fel a
holnapra feladott templomi éneket.
Ertzum tágra meredt szemmel nézett körül a szobában. Homloka
verejtékezett. Rabnak érezte magát megint, fejét lehunyta és fujta a
verset:

Hálát rebegünk tenéked,

Jóltevő, nagy Istenünk,
Mindenütt a bölcseséged,
Jóságod ragyog nekünk.
 Itt Róza rikácsolni kezdett. Kiepertné is kedélyesen kotkodácsolt.
Róza azonban csak azért rikácsolt, hogy Ertzumot sértse; és
halkabban rikácsolt, Ronda iránt való kiméletből, akinek a karját
nyomogatta, hizelegni akart neki, meg akarta jutalmazni azért, hogy
ezt a tenyeres-talpas vörös embert lebirta s most ügyetlenül és
alázatosan fujta a bárgyu rimeket.
Ertzum folytatta:

Mindenütt szerelmed árad,

Tiszta, végtelen kegyed…

Erre azonban megsokalta már az artista illetlen viselkedését.

Kiepert most kezdte élvezni a helyzetet. Ertzum arcába bömbölt és
csapkodta a saját térdét:
– Megbolondult az ur? Mit beszél itt összevissza? Talán beteg?
Az artista Rondára kacsintott, értésére adta, hogy pokolian mulat
azon, hogy Ertzum gróf a »Kék Angyal« hátsó szobájában templomi
verseket recitál s hogy a nemesség és a vallás ellen irányuló tréfát
teljes szivéből helyesli. Kinyitotta az ajtót és ugy tett, mintha egy
templomi éneket rendelt volna a zongorásnál. Aztán maga is
rázenditett… Ertzum azonban erre abbahagyta.
Talán nem is tudta tovább. Ettől eltekintve azonban, mérhetetlen
gyülölet ragadta torkon, utálta a kövér, nevető és gajdoló férfit. Köd
lepte be a szemét. Érezte, az egész életének csak az lenne az
értelme, hogy rávesse magát erre az emberre, két öklével
dögönyözze s rátérdeljen a mellére. Megvonaglott néhányszor a
székén; a válláig emelte ökölbe szoritott kezét és… ráütött.
Az atléta pihegett a nevetéstől, semmire se volt elkészülve s ez
volt a hátránya a halálosan komoly Ertzummal szemben, aki pezsgő
és viszkető izmait vidáman tornásztatta. Egyik sarokból a másikba
gurultak. Ertzum a birkózás dübörgése közben hallotta, amint Róza
halkan felsikoltott. Tudta, hogy nézi őt; és annál hevesebben fujt;
keményen préselte össze az ellenfele tagjait; boldog és megváltó
örömet érzett, elemében volt, minthogy nézte a nő, mint akkor, mikor
a béressel viaskodott a tehénpásztorlányért.
Ronda, aki csak felületesen érdeklődött a birkózás iránt,
Lohmannhoz fordult:
– De mi van önnel, Lohmann? Itt ül és cigarettázik, –
tulajdonképpen – cigarettázik: és nem is volt iskolában.
– Rosszul éreztem magam, tanár ur.
– De amikor a »Kék Angyal«-ba kell jönnie, akkor – nemde,
ugyebár? – sohase érzi magát rosszul.
– Ez más, tanár ur. Ma reggel migrénem volt. Az orvos minden
szellemi munkát megtiltott nekem és szórakozást ajánlott.
– Igen. De akármit ajánlott…
Ronda hápogott. Végre szóhoz jutott.
– Itt ül és cigarettázik – ismételte. – Illik ez egy diákhoz, a tanárja
jelenlétében?
Lohmann félig leeresztett szemhéjai mögül fáradt kiváncsisággal
nézte, mire Ronda felfortyant.
– Dobja el a cigarettát! – kiáltotta tompán.
Lohmann egy darabig várt. Közben Kiepert és Ertzum az asztal
felé támolygott; Ronda biztonságba helyezte magát, Rózát, a
nehány poharat és üveget. Aztán igy szólt:
– Dobja el. Egy-kettő!
– A cigaretta – felelte Lohmann – pompásan illik a helyzethez. A
helyzet szokatlan, mind a kettőnknek szokatlan, tanár ur.
– Azt mondtam, hogy dobja el a cigarettát.
– Sajnálom – felelte Lohmann.
 – Még szemtelenkedik!… Tacskó!…
Lohmann előkelően legyintett hosszu, arisztokratikus ujjaival.
Erre Ronda a szorongatott zsarnok szédületével felpattant a
székről:
– Dobja el a cigarettát, különben vége! Összetiprom! Egy-kettő!…
Lohmann vállat vont.
– Roppant sajnálom, tanár ur, de ehhez már későn kelt. Maga
már senki és semmi.
Ronda vért lihegett. A szeme olyan volt, mint a dühös kanduré.
Nyakát sziszegő vággyal nyujtotta előre; fogai közül tajték fröccsent;
a sarokból felemelkedett a karja, a karja végén kinyult a sárga-körmü
mutatóujja és az ellenség felé böködött.
Róza beléje csimpaszkodott, az édes kéjeket még emésztette,
felriadt, nem értette meg a valóságot s vakon ripakodott rá
Lohmannra.
– Mit akar tőlem? Inkább őt csititsa – szólt Lohmann.
Ekkor Ertzum és Kieselsack két recsegő székre zuhant, az
ölelkező pár hátára és erre Rondáék orra az asztalra koppant. A
csöndes sarokban, Róza toalettasztala mögül, felharsant Kieselsack
kacagása. Kieselsack a kövér nővel delektálta magát.
Mikor Ronda és Róza feltápászkodtak, ujra szapulni kezdték
Lohmannt.
– Utoljára jött ide – kiabált rá a nő.
– Ezt már többször hallottam s biztositom, kedves nagysád, hogy
örülök neki.
És Lohmannak hirtelenül kedve támadt erre a nőre, aki
lomposan, kigombolt ruhában, maszatos és festékes arccal, kopáron
és rekedten ágált előtte; kedve támadt, hogy kegyetlen szerelmét
mocsaras csókjaival megalázza!
 A kedve azonban nyomban leapadt. Ronda görcsös félelmében
fenyegetni kezdte:
– Ha a cigarettát rögtön el nem dobja, ebben a pillanatban
hazaviszem az apjának.
Lohmannéknál ezen az estén vendégek voltak, köztük Breetpoot
konzul és a felesége is. Lohmann elképzelte, hogy Ronda betör a
szalónba… Breetpoot Dórát annál kevésbé teheti ki ennek a
jelenetnek, mert tegnap óta tudja, hogy várandós… Az anyja
kottyantotta ki… Lohmann ezért nem ment ma iskolába. Fejét ökleire
engedte, költőien, versekbe való kinokkal gondolt erre a gyermekre,
aki talán Kunst ügyészé, talán Gierschke hadnagyé, lehet azonban
az is, hogy Breetpoot konzulé s ült-ült, napokig ült bezárt
szobájában…
– Jöjjön – kiáltotta Ronda. – Parancsolom önnek, Lohmann, hogy
mint a hetedik osztály növendéke, rögtön kövessen.
Lohmann kelletlenül ledobta a cigarettát. Ronda erre elégedetten
leült a helyére.
– Látja. Igen ám bizony. Ez illik egy diákhoz, aki tanárja
jóindulatát s elnézését meg akarja szerezni… Önnek azonban
megbocsát a tanárja, mert ön – igen ám bizony – terhelt, beteg,
mente captus. Ön reménytelenül szerelmes.
Lohmann lógatta a karját.
Fehér volt, mint a kisértet, szeme oly feketén parázslott, hogy
Róza csodálkozva meredt rá.
– Vagy nem? – kérdezte Ronda mérgesen, kárörvendve. –
Verseket ir – de azért…
– De azért még se tesz eleget iskolai kötelmeinek – egészitette ki
félénken Róza, aki már Kieselsacktól hallotta Rondának ezt a
szavajárását.
Lohmann ezt mondta magában:
 – Tudja a nyomorult. Most sarkon fordulok, hazamegyek,
felmászom a pajta tetejére és sziven lövöm magam. És lenn
zongorázik Dóra. Az a dalocska, amit énekel, felrebben hozzám, a
szárnyacskája aranyos port ver fel és ragyog-ragyog, még a
halálomban is…
Róza megszólalt:
– Emlékszik még arra a versre, amit hozzám irt?
Nagyon lágyan, sóhajtva kérdezte. Többet várt tőle. Általában
mindig többet várt tőle, most az eszébe villant; és kegyetlennek
találta Lohmannt; és egy kissé butának is.
– »Ha majd a gyermekágyba fekszel.« No, ki fekszik most
gyermekágyba?
Még ezt is. Ezt is tudták. Lohmann elfordult, az ajtó felé ment,
megsemmisülten. Mikor a kilincset megmarkolta, Ronda ezt mondta:
– Igen ám, ugy bizony. Reménytelenül szerelmes Róza
kisasszonyba, de Róza rá se hederit, és igy sohase teljesedik be
szemérmetlen költeményében kifejezett vágya. Nem ülhet többé az
öltözőben Lohmann. Nem kapta meg Frölich Róza kisasszony
őnagyságát, Lohmann. Menjen vissza, haza, a házi isteneihez.
Lohmann hirtelenül sarkon fordult. Csak ennyi az egész?
– Igen, – mondta Róza – szóról-szóra igaz.
A vén szamár tulcsordult az öreges hiuságtól. Lohmann Rózát
egyszerüen unalmas nőnek tartotta. Ő és a szeretője egyszerüen
naiv és buta emberek. Az előző percek tragikumát tehát tévedésből,
jogtalanul élte át. Már nem gondolt többé öngyilkosságra.
Csalódottnak érezte magát, majdnem bárgyunak, a dolgok
komédiája folytán még egyszer megaláztatott, de még életben volt
és még mindig az öltözőben volt.
– Ertzum, – folytatta Ronda, egy-kettő – igen ám, ugy bizony –
szedje a sátorfáját. És mert a tanárja jelenlétében verekedni
merészkedett, hatszor le fogja irni a templomi énekeket, amelyeket
még mindig nem tud tisztességesen.
Ertzum ámult-bámult, kijózanodott és látta, hogy az előbbi torna
csak öncsalás volt, hogy hiába győzte le az atlétát, ez semmit se
használt neki, hogy itt csak egy győző van: Ronda; és rémülten
nézett Róza fás arcába.
– Takarodjék – kiáltott Ronda.
Kieselsack kereket akart oldani.
– Hová megy? Előbb kérjen engedélyt. Negyven sort tanul meg
kivülről Vergiliusból.
– Miért? – kérdezte Kieselsack lázadozva.
– Mert ugy akarom.
Kieselsack végignézte Rondát; és semmi kedve se volt, hogy
kikezdjen vele. Csöndesen távozott. Két társa már távolabb volt.
Ertzum szükségét érezte, hogy Rózát és lovagját ócsárolja és
megvesse:
– A lány a fertőbe került. Már hozzászoktam a gondolathoz. Ne
félj, Lohmann, nem halunk bele… De mit szólsz ehhez a Rondához?
Láttál már ilyen elvetemült pimaszt?
Lohmann kesernyésen mosolygott. Értette: Ertzum vereséget
szenvedett és panaszosan a régi erkölcshöz futott: a vert emberek
örök menedékéhez. Lohmann szivéből utálta a morált, bár ma ő is
kudarcot szenvedett.
Igy szólt:
– Rosszul tettük, hogy bementünk s zazarba akartuk hozni.
Hiszen tudtuk, hogy ez lehetetlen. Régóta tudunk minden lépéséről.
Gyakran találkoztunk vele ezen a helyen. Már haza is vitt bennünket,
hogy ne legyünk az utjában. Talán azt is tudta, hogy közülünk még
valaki más is dézsmálgatja a mézet.
 Ertzum sebzetten szisszent fel.
– Ne áltasd magad, Ertzum, embereld meg magad. Légy férfi.
Ertzum fátyolos hangon mondta, hogy Róza közönyös neki, nem
is firtatja, tiszta volt-e vagy sem. Csak Ronda lázitja fel erkölcsi
érzékét.
– Engem nem bánt – felelt Lohmann. – Ez a Ronda már
érdekelni kezd: érdekes egyéniség. Gondold meg, mily körülmények
közt cselekszik, micsoda tojástáncot jár. Ehhez öntudat kell, legalább
azt hiszem, én nem tudnám ezt utána csinálni. Van benne valami az
anarchistából…
Ertzum ezt már nem értette. Valamit dörmögött.
– Mit? – szólt Lohmann. – Igen. Ami az öltözőben történt, az
fonák volt. De fonákul nagyszerü. Vagy nagyszerüen fonák. De
mégis nagyszerü volt.
Ertzum kifakadt:
– Mondd, Lohmann, igazán nem volt érintetlen?
– Most már biztosan – be van ronditva. A multjáról pedig jobb
lesz hallgatnunk.
– Olyan tisztának tartottam. Most is, mint hogyha álmodnék.
Nevess, Lohmann, de ugy szeretném, ugy szeretném főbe lőni
magam.
– Ha akarod, nevetek.
– Mit tegyek? Történt már ilyesmi valakivel? Olyan magasan állt
fölöttem, sohase reméltem, hogy valaha elérhetem. Emlékszel,
multkor is mennyire felizgattam magam, mikor Hühnengrabban azt a
ricsajt csaptam. Nem féktelenségből, hanem őszinteségből. Féltem
az elhatározástól. Becsületemre, csodálkoztam volna, hogyha velem
jön. Hogy is hihettem volna: hiszen annyi lelke volt… És mikor a
kocka el volt vetve…
 Lohmann oldalról nézte a barátját. Ertzum rendkivüli állapotban
lehetett, hogy a kocka elvetéséről beszélt.
– Akkor egyszerre reménytelen, kétségbeesett emberroncs vált
belőlem. Ez azonban jótétemény volt a maihoz képest. Érted-e,
Lohmann, milyen mélyre sülyedt?
– Egészen Rondáig…
– De nem. Mégse az övé. Tiszta, szeplőtlen és szüzi. Másképpen
ő a leghitványabb nő.
Lohmann nem tiltakozott. Ertzumnak fontos az, hogy Róza
megközelithetetlenül egy felhőtrónuson üljön. Biztosan szüksége volt
erre. A butábbik énjével elhitette, hogy sohase reménykedett,
sohase hitte komolyan azt, hogy Rózát valaha is megkapja. Ez az
öncsalás annak az elhitetésére szolgált, hogy akkor Ronda mocskos
szerelme még kevésbé áhitozhatott a beteljesülésre. Az
élettapasztalat, amely egy tehénpásztorlány arcát viselte, nem
mutatkozott; de egy fellengző álmodó bujt ki a vörös vidéki
kamaszból: mert ez legalább legyezgette Ertzum önszeretetét…
Ez ő – gondolta Lohmann.
– Hiába kérdem, miért, – fanyalgott Ertzum – nincs rá
magyarázat. Mindent adtam neki, amit egy ember adhat… Hogy
valaha szeretni fog, abban, becsületemre, sohase reménykedtem.
Hiszen sokkal jobban bánt velem, mint veled!… Mért éppen velem
bánt jobban?… És Rondával megcsalna? Elhiszed ezt? Rondával?
– A nők kiszámithatatlanok – szólt Lohmann és gondolatokba
merült.
– Nem hiszem. Biztosan csak megbüvölte, boszorkányságot
müvelt vele; még szerencsétlenné teszi szegényt.
Ertzum tovább füzte gondolatait:
– Talán… majd akkor…
 Kieselsack utolérte őket. Egy darab óta már a hátuk mögött
kullogott. Csengő kacajjal mondta:
– Milyen pali. Ronda tiz márkát szurt le, láttam a kulcslyukon
keresztül.
– Hazudsz, disznó! – rivalt rá Ertzum és feléje sujtott.
De a kis Kieselsack várta ezt és jóelőre elinalt.
Kieselsack hazudott. Ronda távol állott attól, hogy Frölich
kisasszonynak pénzt ajánljon fel, nem lelki finomságból; nem is
fösvénységből; hanem – és a lány tudta ezt – mert nem jött rá erre a
gondolatra. Rózácska eleget célozgatott, mig Rondának végre ujra
eszébe jutott a lakás, amit bérelni akart. Mikor azután Ronda azt
mondta, hogy butorozott szobát vesz ki neki, őnagysága elvesztette
a türelmét és határozottan megmondta, hogy neki berendezett, éves
lakás kell. Ronda ezen roppantul meglepődött.
– Azt gondoltam, hogy mivel te eddig mindig Kiepertékkel laktál…
Ronda agyrendszere hozzászokott a régihez; ilyesféle
megdöbbentő változásokba előbb bele kellett hogy élje magát.
Iszonyuan erőlködött.
– Ha azonban Kieperték – jól jegyezzük meg – elutaznak?
– És ha én nem akarok velük menni, – egészitette ki Róza – mit
csinálok akkor?
Ronda erre nem tudott mit felelni.
– Na, Rondácska? Na?
A lábai előtt ugra-bugrált és győzedelmesen jelentette ki:
– Akkor itt maradok.
Ragyogó öröm villant át Ronda arcán. Ilyen ujdonság neki soha
eszébe nem jutott volna.
 – Akkor… itt maradsz – ismételgette ő is többször egymásután,
hogy megszokja a gondolatot.
– Ez nagyszerü – tette még hozzá elismeréssel. Táncolt a
boldogságtól és mégis néhány nap mulva Rózácskának minden
müvészetét föl kellett használnia, amig rá birta vezetni, hogy ne a
»Kék Angyal«-ban, de előkelőbb hotelben fizessen elő kosztra.
Ezek után Ronda együtt akart vele étkezni. Rózácska azonban
ebbe nem egyezett bele. Ronda ezen nagyon elkeseredett. Ellenben
megengedtetett neki, hogy az előkelő hotelben necsak kosztot
fizessen, hanem szobát is béreljen, amig őnagysága lakása el nem
készül.
Diákos buzgalommal ragadott meg Ronda minden alkalmat, hogy
a müvésznőt erkölcstelen környezetéből mindjobban kiragadja és
mind erősebben füzze magához. Csak az alkalmakat kellett
felismernie. A kárpitost azzal nógatta sietésre, hogy Frölich
kisasszony számára készül a rendelés. A butorkereskedőt azzal
fenyegette, hogy Frölich kisasszony elégedetlenkedni fog, a
porcellán- és fehérnemü-üzletben Frölich kisasszony kényes izlésére
hivatkozott. Az egész város Frölich kisasszonyért volt; mindent, amit
csak kivánt a szeme-szája, megvett neki; mindenhol kimondta a
nevét és nem törődött a rosszaló tekintetekkel. Mindig meg volt
rakva csomagokkal, akár hozzá ment, akár tőle jött. Mindig főtt a feje
sürgős és fontos ügyekben, amik a müvésznőnek épp oly sürgősek
és fontosak, együtt meggondolandók és megbeszélendők voltak.
Ronda szürke arca a boldogitó tevékenységtől most többnyire
kipirosodott. Éjszakánként jól aludt és gazdag napokat élt át.
Egyetlen bánata az volt csupán, hogy Rózácska sohasem ment
vele sehova. Ronda szerette volna a városon végig vezetni,
birodalmával megismertetni, alantasait elébe járultatni, a lázadók
ellen megvédeni: mert Ronda mostanában nem félt a támadásoktól,
sőt harcot provokált. A müvésznő azonban vagy próbált éppen, vagy
nagyon el volt fáradva, vagy rosszul volt, vagy a kövér asszonyság
bosszantotta fel. Erre egyszer Ronda jelenetet csapott Kiepertnének;
de kiderült, hogy Kiepertné nem is látta még aznap Rózát. Ronda
nem értette a dolgot. Gusztl jelentősen mosolygott. Ronda
tanácstalanul ment vissza Róza kisasszonyhoz, akinek megint
dolgot adott a kiengesztelés.
Róza tettének igazi oka egyszerüen az volt, hogy még korainak
tartotta vele az utcán mutatkozni. Ha együtt látnák őket, – előre tudta
– intrikálnának ellene. Még nem érezte magát elég erősnek arra,
hogy elnémitsa azokat a pletykákat, amelyek róla keringenek. Ő
ugyan nem tartotta erkölcstelen személynek saját magát; de hát
mégis a multja nem éppen a legtisztább, – igaz hogy ez szóra se
érdemes – de hát komoly szándéku férfiaknak végre is nem kell
mindent tudniok. Ha a férfiak okosabbak lennének, mennyivel
könnyebb volna. Egyszerüen megcirógatná az ő kis Rondácskájának
az állát és egyszerüen elmondaná neki: igy meg igy áll a dolog. Hja,
de csalni muszáj.
És a legrosszabb a dologban, hogy még amellett Rondácska azt
a butaságot is hihetné, hogy ő csak kifogásokat keres, hogy magára
maradhasson és egyedül murizhasson. Pedig ez biz Isten nem igy
van. Azzal az élettel már torkig volt és örült, ha kipihenhette magát
az ő humoros öreg Rondájával, aki annyit foglalkozott vele, mint még
soha senki ebben az életben és aki – olykor hosszasan és
elmélyedve nézegette – igazán jóravaló fickó.
A gyanuperrel, amitől Róza félt, Ronda sohase élt; nem jött rá.
Pedig Ronda oldalán Róza nyugodtan fittyet hányhatott volna
mindenféle szóbeszédnek. Ronda erősebb volt, mint a lány
gondolta. Kerülgették ugyan néha kisértések, de egyszerüen
elkergette magától, anélkül, hogy a lánynak csak emlitést is tett
volna róluk. Legveszedelmesebb hely az iskola volt.
Itt, Kieselsack révén, mindenki pontosan ismerte Ronda
magánéletét. Néhány fiatalabb tanár, akik még nem tudták, hogy
melyik ut vevezet legbiztosabban a karriérhez, kikerülték, hogy ne
kellessen köszönteni.
Egyik közülük, Richter, aki azt a gazdag és előkelő familiából való
lányt szerette volna feleségül venni, állandóan csufolkodó mosollyal