Download the full version of the ebook now at ebooksecure.

com

Discrete Mathematics with Applications 4th

Edition (eBook PDF)

https://ebooksecure.com/product/discrete-
mathematics-with-applications-4th-edition-ebook-
pdf/

Explore and download more ebook at https://ebooksecure.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

(eBook PDF) Discrete Mathematics with Applications 4th by

Susanna

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-discrete-mathematics-with-
applications-4th-by-susanna/

ebooksecure.com

(eBook PDF) Discrete Mathematics with Applications 5th

Edition

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-discrete-mathematics-with-
applications-5th-edition/

ebooksecure.com

Discrete Mathematics with Applications: Fifth Edition

Susanna S. Epp - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/discrete-mathematics-with-
applications-fifth-edition-ebook-pdf/

ebooksecure.com

(eBook PDF) Principles of Biology 2nd Edition by Robert

Brooker

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-principles-of-biology-2nd-
edition-by-robert-brooker/

ebooksecure.com
Natural Hazards: Earth's Processes as Hazards, Disasters,
and Catastrophes 4th Edition (eBook PDF)

https://ebooksecure.com/product/natural-hazards-earths-processes-as-
hazards-disasters-and-catastrophes-4th-edition-ebook-pdf/

ebooksecure.com

Theranostic Bionanomaterials 1st Edition - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/theranostic-bionanomaterials-ebook-
pdf/

ebooksecure.com

Microeconomics 10th Edition David Colander - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/microeconomics-ebook-pdf-3/

ebooksecure.com

Nelson Pediatrics Board Review: Certification and

Recertification 1st Edition Terry Dean Jr. Md Phd
(Editor) - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/nelson-pediatrics-board-review-
certification-and-recertification-ebook-pdf/

ebooksecure.com

(eBook PDF) Basics of Research Methods for Criminal

Justice and Criminology 4th Edition,

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-basics-of-research-methods-
for-criminal-justice-and-criminology-4th-edition/

ebooksecure.com
Essentials of Modern Business Statistics with Microsoft
Excel 7th Edition David Anderson - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/essentials-of-modern-business-
statistics-with-microsoft-excel-ebook-pdf/

ebooksecure.com
 1019763_FM_VOL-I.qxp 9/17/07 4:22 PM Page viii

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11 This page was intentionally left blank
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
S 50
R 51

1st Pass Pages

 This is an electronic version of the print textbook. Due to electronic rights
restrictions, some third party content may be suppressed. Editorial
review has deemed that any suppressed content does not materially
affect the overall learning experience. The publisher reserves the
right to remove content from this title at any time if subsequent
rights restrictions require it. For valuable information on pricing, previous
editions, changes to current editions, and alternate formats, please visit
www.cengage.com/highered to search by ISBN#, author, title, or keyword
for materials in your areas of interest.

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Cover Photo: The stones are discrete objects placed one on top of another like a chain of careful reasoning. A person who decides to
build such a tower aspires to the heights and enjoys playing with a challenging problem. Choosing the stones takes both a scientific and
an aesthetic sense. Getting them to balance requires patient effort and careful thought. And the tower that results is beautiful. A perfect
metaphor for discrete mathematics!

Discrete Mathematics with Applications, 

c 2011, 2004, 1995 Brooks/Cole Cengage Learning
Fourth Edition
ALL RIGHTS RESERVED. No part of this work covered by the copyright
Susanna S. Epp
herein may be reproduced, transmitted, stored, or used in any form or by
any means graphic, electronic, or mechanical, including but not limited to
Publisher: Richard Stratton
photocopying, recording, scanning, digitizing, taping, Web distribution,
Senior Sponsoring Editor: Molly Taylor information networks, or information storage and retrieval systems, except
Associate Editor: Daniel Seibert as permitted under Section 107 or 108 of the 1976 United States Copyright
Act, without the prior written permission of the publisher.
Editorial Assistant: Shaylin Walsh
Associate Media Editor: Andrew Coppola
For product information and technology assistance, contact us at
Senior Marketing Manager: Jennifer Pursley Cengage Learning Customer & Sales Support, 1-800-354-9706.
Jones
For permission to use material from this text or product,
Marketing Communications Manager: submit all requests online at www.cengage.com/permissions.
Mary Anne Payumo Further permissions questions can be emailed to
Marketing Coordinator: Erica O’Connell [email protected].
Content Project Manager: Alison Eigel Zade
Senior Art Director: Jill Ort Library of Congress Control Number: 2010927831

Senior Print Buyer: Diane Gibbons Student Edition:

ISBN-13: 978-0-495-39132-6
Right Acquisition Specialists:
ISBN-10: 0-495-39132-8
Timothy Sisler and Don Schlotman
Production Service: Elm Street Publishing
Services Brooks/Cole
20 Channel Center Street
Photo Manager: Chris Althof,
Boston, MA 02210
Bill Smith Group
USA
Cover Designer: Hanh Luu
Cover Image: GettyImages.com Cengage Learning is a leading provider of customized learning
(Collection: OJO Images, solutions with office locations around the globe, including Singapore,
Photographer: Martin Barraud) the United Kingdom, Australia, Mexico, Brazil, and Japan. Locate your
Compositor: Integra Software Services local office at: international.cengage.com/region.
Pvt. Ltd.
Cengage Learning products are represented in Canada by
Nelson Education, Ltd.

For your course and learning solutions, visit

www.cengage.com

Purchase any of our products at your local college store or at our

preferred online store www.cengagebrain.com.

Printed in Canada
1 2 3 4 5 6 7 14 13 12 11 10

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 To Jayne and Ernest

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 CONTENTS
Chapter 1 Speaking Mathematically 1

1.1 Variables 1
Using Variables in Mathematical Discourse; Introduction to Universal, Existential,
and Conditional Statements

1.2 The Language of Sets 6

The Set-Roster and Set-Builder Notations; Subsets; Cartesian Products

1.3 The Language of Relations and Functions 13

Definition of a Relation from One Set to Another; Arrow Diagram of a Relation;
Definition of Function; Function Machines; Equality of Functions

Chapter 2 The Logic of Compound Statements 23

2.1 Logical Form and Logical Equivalence 23

Statements; Compound Statements; Truth Values; Evaluating the Truth of More Gen-
eral Compound Statements; Logical Equivalence; Tautologies and Contradictions;
Summary of Logical Equivalences

2.2 Conditional Statements 39

Logical Equivalences Involving →; Representation of If-Then As Or; The Nega-
tion of a Conditional Statement; The Contrapositive of a Conditional Statement; The
Converse and Inverse of a Conditional Statement; Only If and the Biconditional;
Necessary and Sufficient Conditions; Remarks

2.3 Valid and Invalid Arguments 51

Modus Ponens and Modus Tollens; Additional Valid Argument Forms: Rules of
Inference; Fallacies; Contradictions and Valid Arguments; Summary of Rules of
Inference

2.4 Application: Digital Logic Circuits 64

Black Boxes and Gates; The Input/Output Table for a Circuit; The Boolean Expres-
sion Corresponding to a Circuit; The Circuit Corresponding to a Boolean Expres-
sion; Finding a Circuit That Corresponds to a Given Input/Output Table; Simplifying
Combinational Circuits; NAND and NOR Gates

2.5 Application: Number Systems and Circuits for Addition 78

Binary Representation of Numbers; Binary Addition and Subtraction; Circuits for
Computer Addition; Two’s Complements and the Computer Representation of

vi

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Contents vii

Negative Integers; 8-Bit Representation of a Number; Computer Addition with

Negative Integers; Hexadecimal Notation

Chapter 3 The Logic of Quantified Statements 96

3.1 Predicates and Quantified Statements I 96

The Universal Quantifier: ∀; The Existential Quantifier: ∃; Formal Versus Informal
Language; Universal Conditional Statements; Equivalent Forms of Universal and
Existential Statements; Implicit Quantification; Tarski’s World

3.2 Predicates and Quantified Statements II 108

Negations of Quantified Statements; Negations of Universal Conditional Statements;
The Relation among ∀, ∃, ∧, and ∨; Vacuous Truth of Universal Statements; Variants
of Universal Conditional Statements; Necessary and Sufficient Conditions, Only If

3.3 Statements with Multiple Quantifiers 117

Translating from Informal to Formal Language; Ambiguous Language; Negations
of Multiply-Quantified Statements; Order of Quantifiers; Formal Logical Notation;
Prolog

3.4 Arguments with Quantified Statements 132

Universal Modus Ponens; Use of Universal Modus Ponens in a Proof; Universal
Modus Tollens; Proving Validity of Arguments with Quantified Statements; Using
Diagrams to Test for Validity; Creating Additional Forms of Argument; Remark on
the Converse and Inverse Errors

Chapter 4 Elementary Number Theory

and Methods of Proof 145

4.1 Direct Proof and Counterexample I: Introduction 146

Definitions; Proving Existential Statements; Disproving Universal Statements by
Counterexample; Proving Universal Statements; Directions for Writing Proofs of
Universal Statements; Variations among Proofs; Common Mistakes; Getting Proofs
Started; Showing That an Existential Statement Is False; Conjecture, Proof, and
Disproof

4.2 Direct Proof and Counterexample II: Rational Numbers 163

More on Generalizing from the Generic Particular; Proving Properties of Rational
Numbers; Deriving New Mathematics from Old

4.3 Direct Proof and Counterexample III: Divisibility 170

Proving Properties of Divisibility; Counterexamples and Divisibility; The Unique
Factorization of Integers Theorem

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 viii Contents

4.4 Direct Proof and Counterexample IV: Division into Cases

and the Quotient-Remainder Theorem 180
Discussion of the Quotient-Remainder Theorem and Examples; div and mod; Alter-
native Representations of Integers and Applications to Number Theory; Absolute
Value and the Triangle Inequality

4.5 Direct Proof and Counterexample V: Floor and Ceiling 191

Definition and Basic Properties; The Floor of n/2

4.6 Indirect Argument: Contradiction and Contraposition 198

Proof by Contradiction; Argument by Contraposition; Relation between Proof by
Contradiction and Proof by Contraposition; Proof as a Problem-Solving Tool

4.7 Indirect Argument: Two Classical Theorems 207

√
The Irrationality of 2; Are There Infinitely Many Prime Numbers?; When to Use
Indirect Proof; Open Questions in Number Theory

4.8 Application: Algorithms 214

An Algorithmic Language; A Notation for Algorithms; Trace Tables; The Division
Algorithm; The Euclidean Algorithm

Chapter 5 Sequences, Mathematical Induction,

and Recursion 227

5.1 Sequences 227

Explicit Formulas for Sequences; Summation Notation; Product Notation; Properties
of Summations and Products; Change of Variable; Factorial and n Choose r Notation;
Sequences in Computer Programming; Application: Algorithm to Convert from Base
10 to Base 2 Using Repeated Division by 2

5.2 Mathematical Induction I 244

Principle of Mathematical Induction; Sum of the First n Integers; Proving an Equal-
ity; Deducing Additional Formulas; Sum of a Geometric Sequence

5.3 Mathematical Induction II 258

Comparison of Mathematical Induction and Inductive Reasoning; Proving Divisibil-
ity Properties; Proving Inequalities; A Problem with Trominoes

5.4 Strong Mathematical Induction

and the Well-Ordering Principle for the Integers 268
Strong Mathematical Induction;Binary Representation of Integers;The Well-Ordering
Principle for the Integers

5.5 Application: Correctness of Algorithms 279

Assertions; Loop Invariants; Correctness of the Division Algorithm; Correctness of
the Euclidean Theorem

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Contents ix

5.6 Defining Sequences Recursively 290

Definition of Recurrence Relation; Examples of Recursively Defined Sequences;
Recursive Definitions of Sum and Product

5.7 Solving Recurrence Relations by Iteration 304

The Method of Iteration; Using Formulas to Simplify Solutions Obtained by Itera-
tion; Checking the Correctness of a Formula by Mathematical Induction; Discovering
That an Explicit Formula Is Incorrect

5.8 Second-Order Linear Homogenous Recurrence Relations

with Constant Coefficients 317
Derivation of a Technique for Solving These Relations; The Distinct-Roots Case;
The Single-Root Case

5.9 General Recursive Definitions and Structural Induction 328

Recursively Defined Sets; Using Structural Induction to Prove Properties about
Recursively Defined Sets; Recursive Functions

Chapter 6 Set Theory 336

6.1 Set Theory: Definitions and the Element Method of Proof 336
Subsets; Proof and Disproof; Set Equality; Venn Diagrams; Operations on Sets; The
Empty Set; Partitions of Sets; Power Sets; Cartesian Products; An Algorithm to
Check Whether One Set Is a Subset of Another (Optional)

6.2 Properties of Sets 352

Set Identities; Proving Set Identities; Proving That a Set Is the Empty Set

6.3 Disproofs, Algebraic Proofs, and Boolean Algebras 367

Disproving an Alleged Set Property; Problem-Solving Strategy; The Number of Sub-
sets of a Set; “Algebraic” Proofs of Set Identities

6.4 Boolean Algebras, Russell’s Paradox, and the Halting Problem 374
Boolean Algebras; Description of Russell’s Paradox; The Halting Problem

Chapter 7 Functions 383

7.1 Functions Defined on General Sets 383

Additional Function Terminology; More Examples of Functions; Boolean Functions;
Checking Whether a Function Is Well Defined; Functions Acting on Sets

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 x Contents

7.2 One-to-One and Onto, Inverse Functions 397

One-to-One Functions; One-to-One Functions on Infinite Sets; Application: Hash
Functions; Onto Functions; Onto Functions on Infinite Sets; Relations between Expo-
nential and Logarithmic Functions; One-to-One Correspondences; Inverse Functions

7.3 Composition of Functions 416

Definition and Examples; Composition of One-to-One Functions; Composition of
Onto Functions

7.4 Cardinality with Applications to Computability 428

Definition of Cardinal Equivalence; Countable Sets; The Search for Larger Infinities:
The Cantor Diagonalization Process; Application: Cardinality and Computability

Chapter 8 Relations 442

8.1 Relations on Sets 442

Additional Examples of Relations; The Inverse of a Relation; Directed Graph of a
Relation; N -ary Relations and Relational Databases

8.2 Reflexivity, Symmetry, and Transitivity 449

Reflexive, Symmetric, and Transitive Properties; Properties of Relations on Infinite
Sets; The Transitive Closure of a Relation

8.3 Equivalence Relations 459

The Relation Induced by a Partition; Definition of an Equivalence Relation; Equiva-
lence Classes of an Equivalence Relation

8.4 Modular Arithmetic with Applications to Cryptography 478

Properties of Congruence Modulo n; Modular Arithmetic; Extending the Euclidean
Algorithm; Finding an Inverse Modulo n; RSA Cryptography; Euclid’s Lemma;
Fermat’s Little Theorem; Why Does the RSA Cipher Work?; Additional Remarks
on Number Theory and Cryptography

8.5 Partial Order Relations 498

Antisymmetry; Partial Order Relations; Lexicographic Order; Hasse Diagrams;
Partially and Totally Ordered Sets; Topological Sorting; An Application; PERT and
CPM

Chapter 9 Counting and Probability 516

9.1 Introduction 517

Definition of Sample Space and Event; Probability in the Equally Likely Case; Count-
ing the Elements of Lists, Sublists, and One-Dimensional Arrays

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
Visit https://testbankfan.com
now to explore a rich
collection of testbank or
solution manual and enjoy
exciting offers!
 Contents xi

9.2 Possibility Trees and the Multiplication Rule 525

Possibility Trees; The Multiplication Rule; When the Multiplication Rule Is Difficult
or Impossible to Apply; Permutations; Permutations of Selected Elements

9.3 Counting Elements of Disjoint Sets: The Addition Rule 540

The Addition Rule; The Difference Rule; The Inclusion/Exclusion Rule

9.4 The Pigeonhole Principle 554

Statement and Discussion of the Principle; Applications; Decimal Expansions of
Fractions; Generalized Pigeonhole Principle; Proof of the Pigeonhole Principle

9.5 Counting Subsets of a Set: Combinations 565

r -Combinations; Ordered and Unordered Selections; Relation between Permutations
and Combinations; Permutation of a Set with Repeated Elements; Some Advice
about Counting; The Number of Partitions of a Set into r Subsets

9.6 r-Combinations with Repetition Allowed 584

Multisets and How to Count Them; Which Formula to Use?

9.7 Pascal’s Formula and the Binomial Theorem 592

Combinatorial Formulas; Pascal’s Triangle; Algebraic and Combinatorial Proofs of
Pascal’s Formula; The Binomial Theorem and Algebraic and Combinatorial Proofs
for It; Applications

9.8 Probability Axioms and Expected Value 605

Probability Axioms; Deriving Additional Probability Formulas; Expected Value

9.9 Conditional Probability, Bayes’ Formula, and

Independent Events 611
Conditional Probability; Bayes’ Theorem; Independent Events

Chapter 10 Graphs and Trees 625

10.1 Graphs: Definitions and Basic Properties 625

Basic Terminology and Examples of Graphs; Special Graphs; The Concept of Degree

10.2 Trails, Paths, and Circuits 642

Definitions; Connectedness; Euler Circuits; Hamiltonian Circuits

10.3 Matrix Representations of Graphs 661

Matrices; Matrices and Directed Graphs; Matrices and Undirected Graphs; Matrices
and Connected Components; Matrix Multiplication; Counting Walks of Length N

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 xii Contents

10.4 Isomorphisms of Graphs 675

Definition of Graph Isomorphism and Examples; Isomorphic Invariants; Graph
Isomorphism for Simple Graphs

10.5 Trees 683

Definition and Examples of Trees; Characterizing Trees

10.6 Rooted Trees 694

Definition and Examples of Rooted Trees; Binary Trees and Their Properties

10.7 Spanning Trees and Shortest Paths 701

Definition of a Spanning Tree; Minimum Spanning Trees; Kruskal’s Algorithm;
Prim’s Algorithm; Dijkstra’s Shortest Path Algorithm

Chapter 11 Analysis of Algorithm Efficiency 717

11.1 Real-Valued Functions of a Real Variable and Their Graphs 717

Graph of a Function; Power Functions; The Floor Function; Graphing Functions
Defined on Sets of Integers; Graph of a Multiple of a Function; Increasing and
Decreasing Functions

11.2 O-, -, and -Notations 725

Definition and General Properties of O-, -, and -Notations; Orders of Power
Functions; Orders of Polynomial Functions; Orders for Functions of Integer Vari-
ables; Extension to Functions Composed of Rational Power Functions

11.3 Application: Analysis of Algorithm Efficiency I 739

Computing Orders of Simple Algorithms; The Sequential Search Algorithm; The
Insertion Sort Algorithm; Time Efficiency of an Algorithm

11.4 Exponential and Logarithmic Functions:

Graphs and Orders 751
Graphs of Exponential and Logarithmic Functions; Application: Number of Bits
Needed to Represent an Integer in Binary Notation; Application: Using Logarithms
to Solve Recurrence Relations; Exponential and Logarithmic Orders

11.5 Application: Analysis of Algorithm Efficiency II 764

Binary Search; Divide-and-Conquer Algorithms; The Efficiency of the Binary Search
Algorithm; Merge Sort; Tractable and Intractable Problems; A Final Remark on
Algorithm Efficiency

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Contents xiii

Chapter 12 Regular Expressions and Finite-State Automata 779

12.1 Formal Languages and Regular Expressions 780

Definitions and Examples of Formal Languages and Regular Expressions; The Lan-
guage Defined by a Regular Expression; Practical Uses of Regular Expressions

12.2 Finite-State Automata 791

Definition of a Finite-State Automaton; The Language Accepted by an Automa-
ton; The Eventual-State Function; Designing a Finite-State Automaton; Simulating a
Finite-State Automaton Using Software; Finite-State Automata and Regular Expres-
sions; Regular Languages

12.3 Simplifying Finite-State Automata 808

*-Equivalence of States; k-Equivalence of States; Finding the *-Equivalence Classes;
The Quotient Automaton; Constructing the Quotient Automaton; Equivalent Automata

Appendix A Properties of the Real Numbers A-1

Appendix B Solutions and Hints to Selected Exercises A-4

Index I-1

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 PREFACE
My purpose in writing this book was to provide a clear, accessible treatment of discrete
mathematics for students majoring or minoring in computer science, mathematics, math-
ematics education, and engineering. The goal of the book is to lay the mathematical
foundation for computer science courses such as data structures, algorithms, relational
database theory, automata theory and formal languages, compiler design, and cryptog-
raphy, and for mathematics courses such as linear and abstract algebra, combinatorics,
probability, logic and set theory, and number theory. By combining discussion of theory
and practice, I have tried to show that mathematics has engaging and important applica-
tions as well as being interesting and beautiful in its own right.
A good background in algebra is the only prerequisite; the course may be taken by
students either before or after a course in calculus. Previous editions of the book have
been used successfully by students at hundreds of institutions in North and South Amer-
ica, Europe, the Middle East, Asia, and Australia.
Recent curricular recommendations from the Institute for Electrical and Electronic
Engineers Computer Society (IEEE-CS) and the Association for Computing Machinery
(ACM) include discrete mathematics as the largest portion of “core knowledge” for com-
puter science students and state that students should take at least a one-semester course in
the subject as part of their first-year studies, with a two-semester course preferred when
possible. This book includes the topics recommended by those organizations and can be
used effectively for either a one-semester or a two-semester course.
At one time, most of the topics in discrete mathematics were taught only to upper-
level undergraduates. Discovering how to present these topics in ways that can be under-
stood by first- and second-year students was the major and most interesting challenge of
writing this book. The presentation was developed over a long period of experimentation
during which my students were in many ways my teachers. Their questions, comments,
and written work showed me what concepts and techniques caused them difficulty, and
their reaction to my exposition showed me what worked to build their understanding and
to encourage their interest. Many of the changes in this edition have resulted from con-
tinuing interaction with students.

Themes of a Discrete Mathematics Course

Discrete mathematics describes processes that consist of a sequence of individual steps.
This contrasts with calculus, which describes processes that change in a continuous fash-
ion. Whereas the ideas of calculus were fundamental to the science and technology of the
industrial revolution, the ideas of discrete mathematics underlie the science and technol-
ogy of the computer age. The main themes of a first course in discrete mathematics are
logic and proof, induction and recursion, discrete structures, combinatorics and discrete
probability, algorithms and their analysis, and applications and modeling.

Logic and Proof Probably the most important goal of a first course in discrete math-
ematics is to help students develop the ability to think abstractly. This means learning
to use logically valid forms of argument and avoid common logical errors, appreciating
what it means to reason from definitions, knowing how to use both direct and indirect

xiv

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Preface xv

argument to derive new results from those already known to be true, and being able to
work with symbolic representations as if they were concrete objects.

Induction and Recursion An exciting development of recent years has been the
increased appreciation for the power and beauty of “recursive thinking.” To think recur-
sively means to address a problem by assuming that similar problems of a smaller nature
have already been solved and figuring out how to put those solutions together to solve
the larger problem. Such thinking is widely used in the analysis of algorithms, where
recurrence relations that result from recursive thinking often give rise to formulas that are
verified by mathematical induction.

Discrete Structures Discrete mathematical structures are the abstract structures that
describe, categorize, and reveal the underlying relationships among discrete mathemat-
ical objects. Those studied in this book are the sets of integers and rational numbers,
general sets, Boolean algebras, functions, relations, graphs and trees, formal languages
and regular expressions, and finite-state automata.

Combinatorics and Discrete Probability Combinatorics is the mathematics of count-

ing and arranging objects, and probability is the study of laws concerning the measure-
ment of random or chance events. Discrete probability focuses on situations involving
discrete sets of objects, such as finding the likelihood of obtaining a certain number of
heads when an unbiased coin is tossed a certain number of times. Skill in using combina-
torics and probability is needed in almost every discipline where mathematics is applied,
from economics to biology, to computer science, to chemistry and physics, to business
management.

Algorithms and Their Analysis The word algorithm was largely unknown in the mid-
dle of the twentieth century, yet now it is one of the first words encountered in the study
of computer science. To solve a problem on a computer, it is necessary to find an algo-
rithm or step-by-step sequence of instructions for the computer to follow. Designing an
algorithm requires an understanding of the mathematics underlying the problem to be
solved. Determining whether or not an algorithm is correct requires a sophisticated use
of mathematical induction. Calculating the amount of time or memory space the algo-
rithm will need in order to compare it to other algorithms that produce the same output
requires knowledge of combinatorics, recurrence relations, functions, and O-, -, and
-notations.

Applications and Modeling Mathematical topics are best understood when they are
seen in a variety of contexts and used to solve problems in a broad range of applied
situations. One of the profound lessons of mathematics is that the same mathematical
model can be used to solve problems in situations that appear superficially to be totally
dissimilar. A goal of this book is to show students the extraordinary practical utility of
some very abstract mathematical ideas.

Special Features of This Book

Mathematical Reasoning The feature that most distinguishes this book from other
discrete mathematics texts is that it teaches—explicitly but in a way that is accessible to
first- and second-year college and university students—the unspoken logic and reasoning
that underlie mathematical thought. For many years I taught an intensively interactive
transition-to-abstract-mathematics course to mathematics and computer science majors.
This experience showed me that while it is possible to teach the majority of students to

Copyright 2010 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
 Vilma, ki a kis fiú kiáltásánál első pillanatban igen megijedt, most
maga is elhivé, hogy csak álmában szólt, s magához szólítva Pistát,
az ágy mellett maradt; Liptákné a kertbe ment.
Viola helyzete az alatt igen kétségessé vált. Visszavonulva az
ablaktól, hol fia által megismertetett, észrevevé, hogy mozdulatai
még valaki által kémleltetnek. A rés mellett, hol előbb bejött, valaki
állt. A kétes világban, melyet az ablakok e helyre vetének, nem
ismerheté meg a leskelődőt, de látta, hogy az alak, mihelyt
észrevevé, hogy láttatott, azonnal visszavonult, s tisztán hallotta,
hogy futva távozik. Mit tegyen? A kertben nem maradhatott, sokkal
kisebb s minden oldalról nyiltabb volt, mint hogy abban magát
elrejthette vagy védelmezhette volna. Az utczákon a falu
népességén kívül katonák s pandurok álltak, benn a házban csupa
idegenek, kikre magát nem bizhatá. Már újra megkondult a harang s
közelgő lámpák s lépések arra intének, hogy üldözői, hollétéről
tudósítva, ismét talpon vannak. Ily körülmények közt jött Liptákné, s
halkan kimondva Viola nevét, ez, mert más módot nem látott,
egyenesen hozzá ment, s elmondá helyzetének egész
veszélyességét.
– Ej, ej miért jöttél öcsém épen ma? – szólt az öreg –
holnaputánig az egész lármának vége lesz, s bátran jöhettél volna.
– Jól van jól, de mit tegyünk most? Bevezethet kend a házba, a
nélkül, hogy észrevennék?
– A nélkül, hogy észrevennék – nem, de a nótárius nincs honn, s
Vilma nem lesz Judásod, csak várj itt reám. – S az öreg bement, s
Viola falhoz támaszkodva nyugodtan várá jöttét. A lárma az alatt
még nagyobb lőn, künn az utczán kardcsörgés, s a szolgabirónak
mérföldre ható káromkodása hallatszott, midőn a háznak kertfelőli
ajtaja megnyilván, Liptákné a várónak jelt adott, s Viola a fal mellett
csuszva, úgy hogy az ablakok világa őt nem érheté, eljutott menedék
helyére.
– Hol van, hol? – harsogá Nyúzó a kerítés mellett, – hát végre
hurokra kerül a drága madár.
 – Csak bátran fiúk – kiabálta az esküdt jóval hátrább, – csak
bátran, nincs mitől félni. A ki őt megfogja s kötözve a nemes
vármegye kezébe szolgáltatja, száz forintot kap. Csak előre fiaim,
hogy az ördög vigyen el.
– Hát a kert másik oldalán van-e valaki? – kérdé egy óriási hang,
melyben mindenki a csendbiztos szavára ismert.
Nem felelt senki.
– Átkozott naplopók, mit ácsorogtok itt? – ordítá ismét Nyúzó Pál.
– Miért nincs senki a másik oldalon?
– Azt parancsolta a teins úr, hogy ide jőjünk – szóla közbe
remegve egy pandur, mire feleletül csak egy csattanás, melyet ily
sötétben könnyen pofoncsapásnak is gondolhatott volna valaki,
hallatszott.
– Lóduljatok át a másik oldalra, de ne felette sokan, kössétek
meg jól.
– Ha ellentáll – kiáltá ismét az esküdt, – csak mindjárt agyon kell
lőni.
– Majd bizony – vága közbe az érdemes főbiró – a ki agyon lövi,
azt én verem agyon. Azon satisfactiótól, hogy én akasztatom föl,
nem fosztatom meg magamat.
Ily készületek, s rendelések között, melyek a szokott magyar
pontossággal adattak s teljesíttettek, Liptákné a zsiványt a kamarába
egy pár hordó mögé rejtette el, s nyugodtan bölcsőjéhez ült, mint
annakelőtte.
Vilma egész testén remegett.
– Ne féljen kisasszony – szóla Liptákné nyugodtan, – hisz nemes
házban vagyunk, ide nem jöhetnek be, már ha ilyen miféle szegény
embernél volnánk, az más, ott földúlnának mindent, de nemesi
curián biztosan van mindenki.
 Ez egyszer Liptákné azonban csalódott, s nem sokára
meggyőződhetett, miszerint oly hazában él, hol az, hogy valami
törvényben áll, arra, hogy megtartassék, még épen nem elegendő
ok, s hol a nemesi kiváltság valamint donatió által nyeretik, úgy csak
donatiók által élveztethetik egész mértékben. Miután t. i. Nyúzó Pál
úr a kertet minden oldalról körülvevén, hatalmas kiáltásaira,
melyekkel Violát megadásra fölszólítá, s tüsténti fölakasztatás
igéretével kecsegteté, feleletet nem nyert, bővebb vizsgálatot tartva
szükségesnek, minden cerimonia nélkül embereit a résen, s másfelől
a csak kilincscsel zárt ajtón bevezeté, s lámpákkal s dorongokkal,
virág- s dinnyeágyakon keresztül, legázolva Vilma rózsáit s Erzsébet
asszony szép nagyfejü káposztáját, előre nyomult a rendetlen vad
csapat mindkét oldalról, míg végre a kert közepén összetalálkozva,
az «akasztófáravaló» helyett, kit kiáltott, a csendbiztos teins Nyúzó
Pál urat látá maga előtt, s az egész tömeg ostoba bámészkodással
nézett egymás szemei közé.
– Bizonyosan a házban van – szóla végre Nyúzó; s mint minden
tömegnél, melynek valamely tárgyról még elhatározott nézete nincs,
a legjózanabb vagy legostobább ötlet azonnal közvéleménynyé
válik, egy percz mulva nem kétkedett senki Violának a házban
létéről, s Kenyházy, ki azalatt biztosítva, hogy ellenével találkozni
nem fog, hasonlókép a többiekhez jött, azon tanácscsal lépett elő,
hogy föl kell kutatni a házat, mi általános helybenhagyással
fogadtatott. Nyúzó, ki a biztost hajdujával a ház udvarába küldé, már
közelgett a kert felé nyiló ajtóhoz, midőn egyszerre Erzsébet
asszony álla előtte, s gyöngéd asszonyi hangjának fortissimójával az
egész sereget megállítá.
Erzsébet jó s szelid teremtés volt, szeretve, sőt a bálványozásig
imádva férjét s Vilmáját, nyájasabb, nyugodtabb háziasszonyt széles
e hazában nem találhatunk, de volt egy pont, melyen túl férjén kívül
senki türelmét próbára nem teheté, a nélkül, hogy észrevegye,
miként magyar asszonynyal van dolga, s miként az asszonyoknak
ezen neme, mely, mint a rózsa, zsenge korában tán legszebben virít,
őszi napjaiban erősebben is szúr; – s e pont el vala érve.
 Erzsébet az eddig történtekről nem tudott semmit. Tengelyi
kilencz óra felé az ispántól bizonyos sürgetős tárgy iránt levelet
kapott s oda ment; Vilma, mint tudjuk, Violáné betegágyához,
Erzsébet ágyába vonult, hol hamar elaludva, sem arról, hogy Viola
házában elrejtezett, sem hogy itt valaki által kerestetik, legkisebb
fogalma nem volt. Midőn tehát a lárma oly fokra hágott, hogy
gyönyörű egészsége s még jobb lelkiismerete mellett sem aludhatott
tovább, kiugorva ágyából a kertbe nézett, s mikor a káromkodást
hallá, s eltiprott büszkeségét, a nagyfejű káposztát látva, mindennek
okát megtudá: olvasóim, kik mindenesetre mágyarok, s talán
házasok is, képzelhetik a nemes haragot, mely e női kebelt földúlá.
– Hát mi ez? – szóla nem épen kellemes, de annyival inkább
szívreható discanttal, – ki mer sötét éjszaka becsületes emberek
házára törni; micsoda haramiák, zsiványok, gyilkosok dulongnak itt?
Ki, mindjárt ki, takarodjatok azonnal, ez nemes ház, itt nincs
keresete senkinek, a kit nem én hívok meg. A kárért majd lakolni
fogtok.
Nyúzó, kinek ezen szavak között, nem tudom miként, a
violentialis törvények jutottak eszébe, s ki más részről tekintélyét
veszélyeztetve látta, kissé megzavarodva igazolni akará cselekvése
módját.
De Erzsébet, zavarodását észrevevé s jól tudva, hogy a jog
mellette szól, nem akará hallani igazolását, s annyival hevesebben
támadta meg a főbirót, mennyivel inkább utálta őt, s mennyivel
tökéletesebben akarta használni ez alkalmat arra, hogy neki azt, mit
közönségesen egy kis poesissel igazságnak szoktunk nevezni,
megmondja. Hiába! minden embernek megvannak szenvedélyei, s
azok többnyire annyival ellentállhatlanabbak, mennyivel nemesebb a
kútfő, melyből származnak. Miként volna a többiektől különböző
Erzsébet, miként kivánhatnók, hogy midőn keblének egész haragja
föltámadt, eszébe jusson: a főbiró bosszúja mennyit árthat a
legtökéletesebb jegyzőnek is.
– Tengelyiné asszonyom – szóla végre a főbiró, mérgében
elfojtott hangon, – mérsékelje magát. Én a nemes vármegye
nevében jövök, gondolja meg, hogy előljárója áll előtte.
– Előljáróm! – kiálta Erzsébet, – zsiványok, latrok előljárója az úr,
nem az enyim. Mit nekem vármegye, mit szolgabiró; én nemes
asszony vagyok, s majd meglátom, ki mer engedelmem nélkül
házamba jönni?
Nyúzó ildomos úri ember volt, ki magát szükség esetében lábbal
tiportatá – ha t. i. valami haszonnal járt, – de végre türelmének főkép
egy jegyző-család irányában megvoltak határai, s azok rég
áthágattak.
– Azt meg fogjuk látni – ordítá félig magán kívül; – előre
legények! be a házba, kutassátok ki minden szögletét, míg a
zsiványra akadtok. A ki ellentáll, azt kössétek meg, majd meglátjuk,
ki parancsol itt?
– Botot adjatok, botot! – kiálta Erzsébet dühösen, s fölemelve
férje pálczáját, melyet egy szolgáló kezébe adott, – opponálok! –
harsoga diadalmas hangon, mely előtt az esküdt, ki ép előtte állt,
megijedve hátrált, s Nyúzó maga meghökkent. Azonban
mindamellett nem hiszem, hogy Tengelyiné jogai tiszteletben
tartattak volna, ha szerencsére Ákos és Macskaházy nem jőnek még
jókor, s megtudva minden körülményeket, hogy az egész gyanú egy
ismeretlen zsidó szavain alapszik, ki talán Viola czimborája, s csak
tévedésbe akará hozni a keresőket, a felbőszült szolgabirót vissza
nem tartóztatják. Miben Macskaházy annyival munkásabb vala, mert
meggyőződve, hogy Viola a háznál nincs, átlátá, mi jól lehetend az
egész történetet Tengelyi gyanusítására használni.
A ház belsejében azonban rémülés vala. Vilma remegve s halotti
halványsággal arczain járt a szobában föl s alá. – Imádkozzál fiú
apádért – szólt Liptákné a kis Pistához, s míg az ártatlan gyermek
kezeit éghez emelve könyező szemekkel mondá el miatyánkját, ő
maga az ablaknál nézé s hallgatá a történteket. Csak Viola maga, ki
rejtekében a közelgő vészt hallá, s pisztolyát készen tartá, hogy
fölfedeztetvén, önszívébe lője, s neje, ki az ágyon magánkívül
feküdt, maradtak nyugodtan.
 Midőn a dolgok Ákos jötte által jobb fordulatot vőnek, Liptákné
ismét nyugodtabb lett, s Vilmát, ki most sirásra fakadt, vigasztalni
kezdé. A kis fiú nem értve semmit, de biztatva, hogy apjának semmi
baja sem lesz, felkelt, s bámulva törülgeté szemeit, midőn egy új
történet valamennyiök figyelmének más irányt adott.
– Tűz! – harsoga künn az utczán. – Tűz, tűz! – hangzék az
udvaron. – Tűz! – ordítá az egész tömeg, mely a kertben állt, s
midőn a harang félreverése közben a láthatár egyik oldalán
világosság terjede el, a sokaság futva oszlani kezde. Csak a foglárok
s pandúrok maradtak Nyúzó parancsára helyeiken, ki még mindég
azt reménylé, hogy Violát itt fogja találhatni. De midőn végre az
udvarból egy kocsis jött, s azt kiáltá, hogy az alispán kertje ég, s
minden kazlai lángba borultak, a közhatalom is futásnak indult, s a
szérűk felé tolult, hogy azt, mi az államot legközelebbről érdekli, az
alispán úr szénáját megmentse. – Egy percz, s Tengelyi házában az
oda tartozókon kívül nincs senki többé!
– Az Istenért! mentsd meg őt – szóla Vilma Liptáknéhoz, – csak
hamar, mielőtt visszajőnek.
– Ne féljen kisasszony, nem érik őt utól oly hamar. Szüléinek ne
szóljon semmit, főkép édes atyja nem bocsátaná meg soha.
S Liptákné a kamarába ment. Vilma anyját kiséré szobájába, hol
ez, fáradtan annyi fölindulás után, székre veté magát és sirva fakadt.
– Úgy, most mehetsz – szóla Liptákné félre tolva a hordókat,
melyek alatt Viola rejtve volt. – Az alispán szérűjén tűz van, menj ki a
falu másik oldalán, ott nem tart föl senki, úgy is talán kedvedért
rakták e tüzet.
– Hallja kend, még egy szót – mondá Viola, – én a nótáriuséknak
sok köszönettel tartozom, befogadták szegény feleségemet, azt
Isten fizesse meg nekik, s megtarták életemet, azért majd én
köszönök. Mondja meg neki kend ezt: Tudom, hogy vas ládájában
mind neki, mind főkép a tiszteletesnek nagybecsű irásai vannak,
ezeket tegye más helyre, s őrizze jól. Neki hatalmas ellenei vannak,
s bizonyos uraknak s asszonyoknak nagyon fáj a foguk az
irományok után. Értette kend?
Liptákné fejével jelt adott.
– Hát mondja meg kend aztán a nótáriusnak, s most Isten áldja
meg.
S a zsivány a kertajtón kilépve, a kerítés felé sietett, midőn
egyszerre valaki bundájánál megfogá.
– Ki az? – kérdé Viola, baltáját emelve.
– Hát nem ismersz? – felelt Peti; – nos, mit mondasz az
illuminatióhoz?
– Nem tudom, hogy’ jöttem volna ki sötét lyukamból, ha tüzet
nem raksz, mindjárt tudtam, hogy te voltál; Isten áldjon meg érte.
– De most hamar Szt.-Vilmosra – szóla Peti, a kerítés résén,
mely jóval szélesebbé vált, áthágva – nézz oda, – szóla tovább, a
mellékházra mutatva – mernék fogadni, hogy az az átkozott
Macskaházy áll ott.
– Ha az ördög fia is, csak menjünk, – szólt Viola. S a két
czimbora gyors léptekkel haladott az utczán végig s a kovács háza
mögött eltünt, míg Macskaházy, mert csakugyan ő vala ott,
megösmervén Violát, fejcsóválva haladt a szérűk felé.
 VI.

Az a nap, mely e történetdús éjszakát követé, vasárnap vala. A

tiszaréti templom harangja lassú kongásaival rég ájtatosságra hivta
a népet, mely Vándory vigasztaló szónoklatánál az előbbi est zaját s
az élet egyéb bajait feledé. Az úri házban, melynek vallásossága,
mint más magyar úri családoké, inkább közgyűléseken, hol a linczi s
bécsi békekötés került szőnyegre, mint templomban vala
észrevehető, mindenki a várt nemes vendégek elfogadására készült.
Ákos és nővére Etelka a kertben sétáltak. Egyike vala ez azon szép
őszi napoknak, milyeket, honszeretet nélkül legyen mondva, csak
Magyarországban találtam, s melyeknél néha eszembe jut, hogy
nemzetünk is, miként hazája, csak a bizonytalan tavasz s
változékony nyár után fogja feltalálni állandóan derült napjait. Dél
közelgett, s a nap meleg sugárokkal tölté a tájat, melynek új vetései
ismét zöldelni kezdének, s csak itt-ott egy darab fölszántott, vagy
még tarlóban álló föld emlékezteté a nézőt, hogy a virágzás s
gyümölcsözés napjai mögötte, s nem előtte fekszenek. A fák
szinezett lombján gyönge szálak függnek, mintha az ősz tövéhez
akarná kötni a fonnyadó leveleket, hogy ne hulljanak el, s ne takarják
száraz vázaikkal a még zöldelő mezőt, hol a magas georginák s
szerény őszikék, habár a dér egyes leveleiket elfonnyasztá is, még
derült szinekben állnak.
A testvérek hallgatva jártak egymás mellett a kert száraz
levelekkel takart utain, míg Tünde, az egy, kinek Ákos agarai között
e kiváltság adatott, majd egy madár vagy lehulló levél után futva,
majd a sétálókat körülugrándozva, s ismét elszaladva, saját módja
szerint élvezé a kert gyönyöreit.
 – Mi bajod kedvesem? – szóla végre Ákos testvéréhez, ki ép egy
fonnyadt georginát néze meg, – te ma kedvetlen vagy.
– Én? – viszonzá a leány mosolyogva, midőn nagy fekete
szemeit a virágról bátyjára fordítá, – úgylátszik, nem vagy jobb
Macskaházynál, ki, ha évenkinti sárgaságában narancs szemeivel
körültekint, az egész világot egy roppant sárga dinnyének látja.
– Igazad van – mondá Ákos, maga is elmosolyodva, – szörnyű
unalmas vagyok.
– Kétségkívül; de ez a magyar nemesi jogok közé tartozik, s
főkép testvérek közt régi szokás, cseppet se erőltesd magadat. – S a
víg leány ismét virágaihoz fordult s Ákost gondjaira hagyá, mi a
vigasztalásnak majdnem mindig legjobb, de egyszersmind azon
neme, melyet legritkábban találunk. Minden fájdalom, s főkép azon
rossz kedv, mely hozzá oly hasonló, hogy nem ritkán annak tartatik,
ha külső okoktól táplálékot nem nyer, enyhülni szokott; s mindenki
öneszével legjobban fel tudja találni vigasztalását. Barátaink, kik
inkább bármi mást türnek, mint hogy magokat velünk elunják, nem
engednek erre időt, s midőn vigasztalni vagy mulattatni akarnak,
nemcsak disharmoniába jőnek érzelmeinkkel, hanem bánatunk ellen
küzdve, eszünket annak védelmére buzdítják, s a vigasztalásnak
sikere közönségesen csak azon meggyőződés, hogy bajunk
nagyobb, mint elébb magunk gondoltuk. Ha olvasóim azon
emberekre visszaemlékeznek, kiket egykor barátaiknak neveztek,
míg azon nagy reménybankrotnál, melyen keresztül mentek,
ismerősökké devalváltattak, nem jut-e sok keserű óra eszökbe, mely
ép ezen túlbuzgóság által hosszabbíttatott meg? Ha szomorú vagy, s
magad sem tudod miért, hű pajtásod addig fog kérdezni, míg végre
eszedbe jut; ha valamely kis kellemetlenség ér, olyan, mely inkább
boszantó, mint fájdalmas, s melyet a jövő órában elfelednél,
Piladesed annyira fárad még más nap is, hogy felejtsd, annyira
kötözgeti kis sebedet, mely magától sokkal gyorsabban gyógyulna
meg, hogy háládatlanság nélkül sem páratlan szeretetét, sem a
kellemetlenséget, mely arra okot adott, nem felejtheted. Igaz, ha
nagy bajba esünk s valóban segélyre szorulunk, barátaink e
kellemetlen hibájokat egyszerre le szokták tenni és nem igen
alkalmatlankodnak szolgálatukkal, de nem jut-e eszünkbe ilyenkor:
mennyivel jobb lett volna, ha e non interventio elvét előbb kezdik
alkalmazni, vagy mindazon jóakaratot, azon számtalan parányi
áldozatokat, melyekkel terhünkre voltak, ezt egy alkalomra teszik el,
s mit szeretetök nekünk szánt, inkább egyszerre, mint fillérekben
nyujtják, azaz úgy, hogy kis összeg is elviselhetetlen. De ki tehet
róla! kereskedő században élünk, s nincs mit bámulni, ha azok is, kik
látszólag önzés nélkül ragaszkodnak hozzánk, legalább az által
nyerészkednek rajtunk, hogy a lehető legolcsóbb áron legtöbb
köszönetet aratnak, s minél kisebb szolgálatokért a tehetőségig sok
háladatosságot cserélnek be. Kinek az ég oly barátot adott, kire ez
észrevételek nem illenek, az áldja sorsát, mert bizony a kivételek
közé tartozik. Ákos ezekhez számítható, s azon sok szerencse-
adományok között, melyekért a tiszaréti úrfi a megyében boldognak
tartatott, mint például: hogy apja alispán, anyja született
bárókisasszony, hogy szép s nagyrészint pusztai birtok vár reá, én
csak egyért irigyelhetném, ha t. i. azt, mit a sors magunknak is adott,
mástól irígyelni lehetne, s ez nővére.
Fájdalom, hogy olvasóimnak nem mutathatom be; leirásommal
nem fogják beérni. Sok szeretetreméltó asszony száll sirjába, ki,
mint Hegel, elmondhatná, hogy csak egy ember által értetett, s hogy
ezáltal is félreértetett, mert az egy, ki előtt szivét egészen kitárta,
lázas állapotban csak képzelete szemeivel látta szépségét; hát a
szegény regényiró hogy’ boldoguljon nők leirásával, főkép ha tárgya
Etelkához hasonló, kinél maga a festő zavarodásban keresné
szineit? Ily szőke haj s fekete szem, ily szabályos vonások leirására
tenta s papiros vajmi szegény eszközök; s hát a nyájas arcz
szinezetéről mit mondjak? Ha havasról szólok, melynek csúcsát a
nap első sugarai pirosra festik, míg aljok tiszta fejéren csillog, s nem
találhatod az egymásba folyó szinek határait, talán legjobb képét
adom, s mégis a hideg bércz, a mozdulatlan jéghalom, eszedbe
fogja-e juttatni a nyájas hölgy piruló arczait, sötét szemének ragyogó
tekintetét, a piros ajkak mosolyát, egy szóval a lelket, mely szép
arczain elédbe sugárzik, s mint nyári est bájos világítása a
legcsunyább tájt, úgy a legközönségesebb arczot is széppé tehetné?
Etelka azon ritka egyediségek egyike, kiknek egész valója oly
harmoniában áll, hogy nem is gyanítjuk, mennyire kitünők egyes
tulajdonaik, s ha azon előitéletnek, hogy ész és szív ellentétben áll,
mely nagy részint olyanok által terjesztetik, kik a kettőnek egyikét
sem birják, czáfolatra lenne szüksége, pár nap Etelka társaságában
elég, hogy alaptalanságáról meggyőződjünk.
Testvérénél pár évvel fiatalabb, mégis Etelka vala az, ki Ákos
szenvedélyességét mérséklé, ő, kire ez szíve titkait bízta s pedig
annyival szivesebben, mert tudta, hogy azok, mi ily titkoknál, mint
Ákoséi, egyike a fődolgoknak, legsebesebb úton jutnak Vilmához, kit
nővére mindazon barátsággal fogott körül, melyre asszonyok csak
az ő korában s akkor is vajmi rövid időre képesek!
A testvérek végre fölmentek a csigadombra, honnét a falu, a
nyugodt Tisza, s a határtalan róna meglátszott.
– Jőnek – szóla Etelka Szt.-Vilmos felé fordulva, honnét nagy
porfelleg a várt nemes vendégek közelítését hirdeté – egy óra mulva
zaj lesz a házban.
– Adná az ég, hogy száz mérföldre lehetnék – szólt Ákos
sóhajtva.
– Talán kevesebbel is beérnéd, ott a faluban, nem messze tőlünk,
a jegyző házánál, nemde?
– Ne szólj erről, ha csak rá gondolok, sirhatnám; tudod, tegnap
mi történt?
– Elég lármát ütöttetek, hogy meghalljam.
– Én nem reménylek többé.
– Ne szólj ilyeket, Vilma szeret, te változni nem fogsz, s atyánk –
–
– Atyám? ha más akadály nem lenne – szóla Ákos
szenvedélylyel, – én tisztelem őt, de e tiszteletnek megvannak
határai, s ha Vilma s apám egymás mellett nem férnek meg
szivemben, kész lennék kiszakítani annak képét, ki előitéleteknek fia
boldogságát áldozza föl; de reménylhetem-e ezt Vilmától? s hidd el,
az öreg Tengelyi kérlelhetetlenebb atyámnál.
– Ne hidd, Tengelyi imádja leányát.
– Nem ismered őt. – Igen, Tengelyi imádja leányát; vagyona,
élete, nincs e világon semmi, mit érte föláldozni kész nem volna,
egyet kivéve, s az becsülete; de mi ezt csak távolról érdekli, abban
az öreg kérlelhetlen. Azon szerencsétlen beszélgetés után, melyben
mostohánk, ki szerelmemet észrevevé, értésére adta, hogy
leányával ritkábban jőjön házunkhoz, Tengelyi hozzám jött, s
elmondva a történteket, kért, kiméljem meg házát látogatásaimtól,
miután – mint keserűen kifejezé – nem jó, ha ily magas rangú ifjak
szegény lánynyal társalkodnak. Azóta, ha az utczán találva hazáig
kisérem, valahányszor a kapuhoz érünk, mélyen meghajtja magát s
én mehetek. Szóltam nejével, ki, Isten áldja meg érte, mindig
pártomat fogta, de az asszony, ki nem épen vakon engedelmeskedik
férjének, azon válaszszal utasított el, hogy ez egyben férje
kérlelhetetlen. Szóltam Vándoryval s minden optimismusa mellett
csak azon vigasztalását nyerhetém, hogy várnunk kell. S most
gondold magadnak ehhez a tegnapi méltatlanságokat, melyeket
Tengelyi egészen családomnak tulajdonítand, s hogy a közelgő
tisztujításnál ellenkező pártokon állunk, legalább mint ő hiszi, mert
magam részt venni e pártoskodásban nem fogok: – s azután remélj,
ha tudsz.
– S én reménylek – szóla nyugodtan Etelka, testvére kezét fogva,
– hol egy részről minden nemes érzémény, a másikról csak okok
szólalnak föl: a győzelem nem mindig azon ügyé, melyet legjobban
védelmezni, de azé, melyért legmelegebben érzeni lehet.
– Gondolod? – szóla örömében szenvedélyesen megcsókolva
nővére kezét Ákos, – ó csak ezt tudjam, csak arról legyek bizonyos,
hogy elleneim fondorkodásai nem fogják elidegeníteni tőlem szivét.
– Ákos, Ákos! miket beszélsz – szóla közbe mosolyogva Etelka –
mily ellenek? mily fondorkodások? Hogy ti ifjak, mint Vándory
mondja, csakugyan nem ismerhettek középutat semmiben, s mint az
ujoncz, ki először áll ellenség előtt, vagy vakon mentek elébe
minden veszélynek, vagy minden bokor megett egész tábort, minden
hulló levélben ágyúgolyót képzeltek. Ki fondorkodnék ellened? Hisz
maga Tengelyi belsejében talán fiát sem szereti inkább náladnál, s
valahányszor lát, alig győzheti le magát, hogy nyakadba ne boruljon;
s hidd el, ha ez nem lenne is így, ha apja, anyja, az egész falu vagy
az egész ország frigyre lép ellened, s egy évig szüntelen rosszat
mond rólad, Vilmát nem fogja megtéríteni. Mi lányok gyöngék
vagyunk s nem tudunk akarni, azt mondják legalább, s meglehet
igaz; de ép ez biztosít szerelmünkről; ha százszor bebizonyítják,
hogy szivünket érdemetlennek adtuk, ha okaik meggyőztek is, mit
használ? nincs erőnk mást akarni.
 Tengelyi hozzám jött s kért, kiméljem meg házát
látogatásaimtól.

– Kedves Etelkám, mi boldoggá tészsz! hát néha szóltok

felőlem?
– Ha magam vagyok Vilmával, nehéz volna másról szólani.
Tudod, én Tengelyi nagy proscriptiójától ment vagyok, s mint elébb,
úgy most majdnem naponként elmegyek barátnémhoz. Az öreg
eleinte kissé dörmögve fogadott, de miután zongorához ültem s egy
pár kedves dalát énekeltük, komolysága eloszlott, s valahányszor
ismét eszébe jut, egy negyed óra alatt lemuzsikáljuk. Vilma imád,
kezdetben, mikor elmaradásod okát nem tudta, szomorkodott,
miután azt tőlem meghallá, nyugodt lett, s most vigasztalásaim után
ismét teljes reménynyel néz a jövőbe.
– Csak láthatnám, csak egyszer egy perczre ismét.
– Majd meglátjuk, ki tudja, talán nem sokára, ha az öreg Tengelyi
majd a tisztujításra megy, addig legyen türelmed. De most menjünk,
a kortesek mindjárt itt lesznek, érkezésök szép lesz, azt látnunk kell.
– Hát gondolod, hogy Vilmát látni fogom? – szóla Ákos
visszatartva Etelkát, ki már a ház felé indult; – kérlek az Istenre, ne
vond el tőlem pártfogásodat.
– Bizonyos lehetsz, csak még egy pár napi türelem s meglátod
őt.
Ákos szenvedélyesen keblére voná a szólót, s a két testvér
sietve indult a ház felé, honnan távol fergetegként iszonyú rivalgások
hallatszottak.
 VII.

Nálunk magyaroknál minden teremtés, nagyban vagy kicsinyben,

legyen az barátságos ebéd vagy sarkalatos törvény, fájdalom, nem a
világossággal, hanem lármával kezdődik, s így olvasóim képzelhetik
a zajt, mely most Réty házát eltölté. Kocsisok s hajdúk, kik
mindenfélét hordozva ide s tova siettek, a konyhában a szakács
kuktáival, a pinczében az ispán s udvarbiró, a kamarákban a
gazdasszony és szolgálói, mindenki lármáz, parancsol, veszekszik,
hogy kiki alig hallhatja saját szavát; s a nagyságos asszony, ki a
felső emelet közép ablakánál várja vendégeit, s a csend
helyreállítására már utolsó pesztonkáját is leküldé, a nélkül, hogy
más sikert tapasztalna, mint hogy a zaj egy hanggal erősebb lett,
alig tarthatja meg azon nyájas mosolygást, melyet a megye úgy is
csak három évről három évre, ép a tisztujítások előtt, bámulni
szokott.
A tornáczon Réty alispán úr, Kislaky Bálint, Nyúzó főbiró s még
néhány tekintetes elvbarátai pipázgatnak, s a háznak egy pár
szegény rokona, ki ily alkalommal mindig meghivatik, majd valakinek
pipát gyújtva, majd más szivességgel szolgálja le meghivatásaért
tartozó háláját; míg Macskaházy a dóriai oszlopok egyikéhez
támaszkodva alázatosan jártatja körül kis szemeit az egész
társaságon.
E társaság, melyhez Magyarországban, főkép tisztujítások előtt,
majdnem mindenütt, külföldön sehol hasonlót nem találhatnák,
számra kevés, de oly egyedekből áll, kik Taksony-megyében
kétségen kívül a legkitünőbbek.
Az első, ki közöttük figyelmünket magára vonja: Kislaky Bálint,
ismerősünknek, kivel Réty Ákos társaságában a Török-dombon
találkoztunk, apja. A jámbor öregen sok van, a mit szeretni, kevés,
mit leírni lehet. A kis gömbölyded férfi, szép ezüst hajával s piros
arczával, kinek ajkai mindig mosolyganak, szép kék szemei mindig
jószívűen tekintenek reád, tárt kebellel áll előtted. Hosszú
elbeszélései, melyeket minden alkalomnál ismétel, s melyeknek
nagy kárukra ép végét feledé el, néha untattak, de észrevéve, hogy
e férfiban ép oly kevés hamisság van, mint meséiben, neki e kis
hibát mindenki megbocsátá és jobban érzé magát társaságában,
mint a legelmésebb körben.
A többiek közül, kik az alispán tornáczán mulatnak, azonban
leginkább két személy vonhatná magára az idegen figyelmét.
Szükség, hogy olvasóim e két, a megyében kitünőknek tartott
egyediségekkel megismerkedjenek. E két férfiú minden esetre
megérdemli figyelmöket, habár a teins alispán úrral egy
véleményben nem lehetünk is, hogy az egész világon hasonlójukat
nem lehet találni, – mert részünkről azt hisszük, hogy az úgynevezett
«originalis» emberek faja, mely, fájdalom, mindenütt feltalálható,
egymáshoz más közönséges embereknél még inkább hasonlít. A
megyeház győzhetlen várnagyát, Karvaly Ágostont, s legdrágább
adószedőjét, Sáskay Tamást értem, s annyit túlzás nélkül
mondhatok, hogy hozzájok hasonló egyediségeket az egész
megyében hasztalan keresnénk, mi az adózó népnek nem kis
könnyebbségére szolgál.
Karvaly Ágoston régi nemes ember vala, – olvasóim
természetesnek fogják találni, hogy leirásomat e megjegyzéssel
kezdem; nálunk, hol e néhány szócskával: «nemes ember vagyok»
hidon s utakon átmehetünk fizetés nélkül, olvasóim talán szinte nem
fognak semmit kivánni személyeimtől, kiket ily előfigyelmeztetéssel
vezetek elejökbe, vagy legalább, mint más birák, kegyesebbek
lesznek irántok. Multja, önmagára nézve, egyike a
legérdekesebbeknek és sajnálni lehet, hogy története, melyet
egészen Goethe modorában, azaz: életet s költészetet vegyítve,
szokott elmondani, a jövő kornak nem fog feltartatni. Édes apjának
ötödik fia, ki ismét édes apjának ötödik gyermeke lévén, a karvali
birtoknak csak számolás útján kitudható részét kapta örökségül
(mert a Karvaly-családnak nemzetségfája csaknem az öt szám
sokszorozási táblájához hasonlított), Ágostonunkra nem nagy
kiterjedésű birtok ugyan, – a közmondássá vált hét szilvafa már
apjára sem illett, – de legalább annyi jutott, miből magyar nemes
ember, ki, mint tudva van, inkább jogaiból, mint földjéből tartja
magát, becsülettel elélhet. Gyermekségét apja curiája körül nemes
rokonaival birkózva vagy a libapáston falusi fiúkkal verekedve tölté; s
ezen – a classikus Homér hőseinek neveltetésére emlékeztető –
előkészület urán a pataki collegium, hol társai közt mindig az utolsó,
s az agarászat, hol mindig az első volt, oly tökéletesen kimívelék az
ifjú szunnyadó tehetségeit, hogy apja, kinek szemei, ha fiát
káromkodni hallá, nem tudni, örömében-e vagy talán azért lábbadtak
könyekbe, mert ilyenkor rég elhunyt édes apja jutott eszébe, minden
túlzás nélkül elmondhatá: hogy ily fiú az egész megyében nincs.
Testvérei néha panaszkodtak, hogy kissé verekedő természetű, de
becsületére mondhatjuk, hogy soha erősebb emberrel szembe nem
szállt, sőt inkább elfutott, mint hogy valakit azon kellemetlenségnek
kitegyen, mely major potentiae actióból következni szokott.
A Karvaly-család szerencséjére – mert máskép ennyi
próbatételek után az öt testvérfejeknek egyike mégis gyöngének
találtatott volna – az 1809-iki fölkelés a bátor ifjút a haza védelmére
szólítá fel, s nincs mit csudálnunk, ha a nemesség őt, ki harczias
tulajdonainak már annyi jeleit adta, hadnagynak választá. E háború,
melyet felejtenünk nem kell, mert a magyarnak, vagy inkább
nemességének nagy nemzeti adóssága ez, melyet ha Isten
megsegít, egykor kamatos tőkével fizet le, hamarébb végződött,
semhogy Karvaly rendkívüli vitézségét megmutathatta volna;
minden, mit felőle mondhatunk, az, hogy a nagy strategikus
remekletben, mely által Xenophon visszavonulása homályba
állíttatott, senki által nem előztetett meg, s hogy senki az egész
megye ezredéből e veszélyes időben saját tűzhelye védelmére
nálánál elébb haza nem érkezett; mely érdemről azonban ő, mi az
erény jellemző tulajdona, inkább hallgatott.
Van, mint mondják, az egyenruhában valami, az asszonyokra
nézve ellentállhatlan; azért-e, mint némelyek hiszik, mert jövendő
urokat szívesben választják azon rendből, mely minden egyebeknél
inkább subordinatióhoz szokott, vagy azért, mert az egyenruha a
férfiakat egymáshoz hasonlóbbakká teszi, s ha, a mi néha mégis
megtörténhetik, előbbi kedvesöktől nem értve, változásra látnák
magokat kénytelenítve, mihelyt szívök ugyanazon ezrednél maradt s
bálványozásuk tárgyában csak az arcz változott, nem is
vádoltathatnak állhatatlansággal? nem mondhatom, de annyi
bizonyos: hogy midőn Ráczfalvy asszonyság Karvalyt
huszárruhában látta, sugár termete s a remekül pödört bajusz oly
tökéletesen megtevék hatásukat, hogy ő – ki mint az egész környék
tudta, noha kötelessége lett volna, még egykori férjét sem szerette –
soha a kék eget nem nézhette többé a nélkül, hogy Ágoston kék
dolmánya ne jutott volna eszébe, ki mentéje sujtásaival a szegény
asszonyi szívet oly erősen fonta körül, hogy a varázst csak papi
áldás oszlathatta el.
Voltak a megyében, kik Karvalyt ez alkalommal haszonleséssel
vádolták, s főleg Ráczfalvyné rokonai, kik tőle örökséget vártak,
lármáztak; sőt voltak, kik a menyecskét jóval ötvenen túlnak
hirdették. Én azonban, ki az asszonyt legfelebb negyvenkilencz
évesnek tartom, s jól tudom mennyire fáradt férje, hogy azon
vagyont, melyért állítólag házasságra lépett, minél hamarabb
elköltse, sőt, hogy miután minden egyéb lassanként elfogyott, az
utolsót, mi megmaradt, azaz nejét is, odahagyta, sem az egyik, sem
a másik rágalomnak hitelt nem adhatok, s olvasóimat biztosakká
teszem, hogy Karvaly, mennyiben Ráczfalvy úrtól örökölt, legalább
híven teljesíté az örökös kötelességeit, s nemcsak igen sokszor
siratta halálát, hanem, mit sok nép még szentebb kötelességnek tart,
teljes mértékben megboszulta jóltevőjét.
E katastroph után Karvaly ismét saját közlegelőjére szorult, s ha
házassága által magának szerencséjére ellenségeket nem szerez,
alkalmasint a nagy kortescsapat közt tünt volna el. De ismert dolog,
hogy alkotmányos országban az előhaladás legjobb módja nem az,
ha minél több barátokat, hanem az, ha oly elleneket szerzünk
magunknak, kik a gyöngébb párthoz tartoznak; s minthogy Karvaly
üldözői szinte a kisebbségben maradt félhez számíttattak, ő maga a
többségtől pártolva, csakhamar várnagygyá, hajdúkapitánynyá, sőt
tiszteletbeli esküdtté emeltetett, s mindazon kényelem s tiszteletben
részesült, mely ezen helyzettel összekötött. E férfiú ellentéte Sáskay
Tamásban áll előttünk.
Vannak társaságok, hol két barátot nem találunk; olyan, hol pár
egymást becsületesen gyűlölőre ne akadnánk, talán nincs a világon;
s természetes, ha Taksony-megyében e szerepeket Karvaly és
Sáskay vállalták magukra. Maga e férfiaknak külseje mintegy
ellenmondott egymásnak és Sáskaynak elsárgult papirhoz hasonló
képe, melyet valaki, mert kellemetlen dolgokat tartalmazott,
haragjában elgyűrt, száz redőivel ép úgy nem illett Karvaly
verhenyős arczához, mint nagy szorgalommal előrefésült színetlen
haja a várnagy borzas fejéhez, s ha felszólaltak, első pillanatra
észrevevéd, hogy az egyiknek rekedt, vékony hangja a másiknak
hatalmas bassusával soha össze nem hangozhatik. E különbség,
mely személyökben létezett, magokviseletökben is feltünt.
Karvalynak főtulajdona nyiltság volt, sőt Taksony-megye
közönségének egy része azt hivé, hogy kapitánya csöppel sem
volna kevébbé szeretetreméltó, ha ezen erényből jóval kevesebbet
birna. Sáskay magába zárkózva, még ha az iránt kérdeztetett is:
hány óra? csak meggondolás után s bizonyos óvások mellett felelt s
nála – oh közönség! – ismét azt találták sokan, hogy kár annyit
zárkozódni, miután mint gyógyszertárakban azon láda külsején, hol
a méreg tartatik, úgyis olvashatja mindenki, mit rejt. Még azon sok
közlekedési apróságok is, melyek férfiak között a mívelt világban
léteznek, s valahányszor tűz kell vagy burnótszelenczénket otthon
feledtük, eszünkbe juttatják: hányszor szorulunk embertársainkra, s
oda vezetnek, hogy haragunkat kiprüsszögjük vagy elfüstöljük, e két
férfira nézve nem léteztek. Sáskay, gyalázatára, nem pipázott;
Karvaly homályos velejét burnóttal nem szokta tisztítani, s nem volt
remény, hogy e két úri ember valaha máskép, mint ebédnél, lehet
egy véleményben.
Sáskayt életében sok szerencsétlenség érte; csak azon
legnagyobbat említem, melyről erős lelkületénél fogva maga ugyan
soha sem szólt, de mely a megye jegyzőkönyvében áll. Főadószedő
korában tudniillik a reábizott pénztárban hiány találtatott, s habár
eleget mondá ő, hogy a pénzt ellopták, s habár az egész megye hitt
szavának, sőt nem is kétkedett senki, hogy Sáskay a tolvajt látta is,
mikor szobájából kiment, mit használt! A kormány ez egyszer,
Sáskay nézete szerint is, mind a haza, mind a természet törvényeit
megsértve, az adószedőt hivatalától felfüggesztette; s ámbár
Taksony-megye tizenháromszor irt fel és sérelemmel fenyegetődzött,
az oly nagy érdemű férfi még sem jelöltetett ki többé előbbi
hivatalára, melyet a nemesség teljes megelégedésével viselt, s
melylyel fölruházva nem csak hogy magának vagyont nem szerzett,
de még egész birtokát kártyán el is vesztette.
Azt hinné talán valaki, hogy Sáskay a kormánynak ily igaztalan
üldözései után az ellenzék soraiba állt? De nagy lelkek nem így
boszulják meg magokat, sőt nem volt senki, ki a sajtószabadságnak,
tisztviselők felelősségének nagyobb ellensége lett volna, mint ő; a mi
pedig a népképviseletet illeti, ki őt e részben csak egyszer szólni
hallá, meggyőződött, hogy ha csak az állam teendőit a legnagyobb
zavarba hozni nem akarjuk, azoknak, kik az adót fizetik, annak
kezelésébe befolyást engedni nem lehet.
Mindjárt a fönnemlített szerencsétlenség után Sáskay helyzete
kissé kellemetlen vala a megyében. Köztisztviselőknek megvannak
elleneik, s így neki is. Idővel azonban minden folt, mely valaki
becsületén történt, – vagy azért, mert maga a folt gyöngébbé, vagy
mert az egész piszkosabbá vált – el szokott mulni, s így Sáskay is
elég kellemesen tölté napjait, sőt mióta maga konyhát nem tartott,
sokkal olcsóbban s jobban ebédelt, mint azelőtt. A mint mondók,
elvei őt a conservativ párthoz csatolák, kivévén a financziális
kérdéseket, melyekben hivatásból különösen gyönyörködött, s majd
egy nemzeti bank, majd papirospénz, vagy megyei kölcsönök
terveivel előállva, legmerészebb újításokat javasolt; sőt mondhatni,
hogy új és új közpénztárak alkotása s mellé ügyes fináncz emberek
felállítása, kikre az egész kezelés bizatnék, fejében szinte
rögeszmévé vált.
A tornácz közepén, kék, ezüst gombos atillában, nagy
ezüstkupakú pipával s kis ezüstsarkantyús csizmákban Réty alispán
úr áll, s ha midőn olvasóimnak mindenek előtt nem a háziurat
mutatám be, az udvariasság szabályai ellen vétettem is, irói
kötelességem parancsolá, hogy a legérdekesebbet végére tartsam