100% found this document useful (2 votes)
26 views41 pages

Immediate download (eBook PDF) Psychological Testing: Principles, Applications, and Issues 9th Edition ebooks 2024

Psychological

Uploaded by

likmaperdun
Copyright
© © All Rights Reserved
We take content rights seriously. If you suspect this is your content, claim it here.
Available Formats
Download as PDF, TXT or read online on Scribd
100% found this document useful (2 votes)
26 views41 pages

Immediate download (eBook PDF) Psychological Testing: Principles, Applications, and Issues 9th Edition ebooks 2024

Psychological

Uploaded by

likmaperdun
Copyright
© © All Rights Reserved
We take content rights seriously. If you suspect this is your content, claim it here.
Available Formats
Download as PDF, TXT or read online on Scribd
You are on page 1/ 41

Download the full version of the ebook now at ebooksecure.

com

(eBook PDF) Psychological Testing:


Principles, Applications, and Issues 9th
Edition

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-
psychological-testing-principles-applications-and-
issues-9th-edition/

Explore and download more ebook at https://ebooksecure.com


Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Psychological Testing: Principles, Applications, and


Issues 9th Edition Robert M. Kaplan - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/psychological-testing-principles-
applications-and-issues-ebook-pdf/

ebooksecure.com

Psychological Testing and Assessment 9th Edition by Ronald


Jay Cohen

https://ebooksecure.com/product/psychological-testing-and-
assessment-9th-edition-by-ronald-jay-cohen/

ebooksecure.com

(Original PDF) Psychological Testing and Assessment 2e 2nd


Edition

https://ebooksecure.com/product/original-pdf-psychological-testing-
and-assessment-2e-2nd-edition/

ebooksecure.com

(Original PDF) All Things Considered: Revised Edition

https://ebooksecure.com/product/original-pdf-all-things-considered-
revised-edition/

ebooksecure.com
Infants and Children: Prenatal Through Middle Childhood,
Books a la Carte Edition Laura E. Berk - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/infants-and-children-prenatal-
through-middle-childhood-books-a-la-carte-edition-ebook-pdf/

ebooksecure.com

Introduction to Network Traffic Flow Theory: Principles,


Concepts, Models, and Methods 1st Edition Wen-Long Jin -
eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/introduction-to-network-traffic-flow-
theory-principles-concepts-models-and-methods-ebook-pdf/

ebooksecure.com

The Vitamins: Fundamental Aspects in Nutrition and Health


6th Edition Gerald F. Combs Jr. - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/the-vitamins-fundamental-aspects-in-
nutrition-and-health-ebook-pdf/

ebooksecure.com

(eBook PDF) Chemistry Core Concepts 2nd Edition

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-chemistry-core-concepts-2nd-
edition/

ebooksecure.com

(eBook PDF) Exploring Microeconomics 4th Canadian Edition


by Robert Sexton

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-exploring-
microeconomics-4th-canadian-edition-by-robert-sexton/

ebooksecure.com
(eBook PDF) Pharmaceutical Calculations 15th Edition

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-pharmaceutical-
calculations-15th-edition/

ebooksecure.com
Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Contents vii

Discriminability 175
Pictures of Item Characteristics 177
Linking Uncommon Measures 182
Items for Criterion-Referenced Tests 184
Limitations of Item Analysis 185
Summary 186

7 Test Administration 187


Why We Changed Our Minds 188
The Examiner and the Subject 188
The Relationship Between Examiner and Test Taker 188
The Race of the Tester 189
Stereotype Threat 190
How Stereotype Threat Does Damage 191
Remedies for Stereotype Threat 192
Language of Test Taker 193
Training of Test Administrators 193
Expectancy Effects 193
Effects of Reinforcing Responses 196
Computer-Assisted Test Administration 197
Mode of Administration 199
Subject Variables 201
Summary 201

PA R T I I APPLICATIONS
8 Interviewing Techniques 203
The Interview as a Test 207
Reciprocal Nature of Interviewing 208
Principles of Effective Interviewing 208
The Proper Attitudes 209
Responses to Avoid 209
Effective Responses 211
Responses to Keep the Interaction Flowing 212
Measuring Understanding 215
Mental Status Examination 217
Developing Interviewing Skills 218
Sources of Error in the Interview 219
Interview Validity 219
Interview Reliability 222
Summary 223

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
viii Contents

9 Theories of Intelligence and the Binet Scales 225


The Problem of Defining Intelligence 226
Binet’s Principles of Test Construction 228
Principle 1: Age Differentiation 228
Principle 2: General Mental Ability 229
Spearman’s Model of General Mental Ability 229
Implications of General Mental Intelligence (g) 230
The gf-gc Theory of Intelligence 230
The Early Binet Scales 231
The 1905 Binet-Simon Scale 231
The 1908 Scale 232
Terman’s Stanford-Binet Intelligence Scale 234
The 1916 Stanford-Binet Intelligence Scale 234
The Intelligence Quotient (IQ) 234
The 1937 Scale 235
The 1960 Stanford-Binet Revision and Deviation IQ (SB-LM) 237
The Modern Binet Scale 238
Model for the Fourth and Fifth Editions of the Binet Scale 238
Characteristics of the 1986 Revision 240
Characteristics of the 2003 Fifth Edition 242
Psychometric Properties of the 2003 Fifth Edition 243
Median Validity 244
Summary 244

10 The Wechsler Intelligence Scales: WAIS-IV,


WISC-V, and WPPSI-IV 247
The Wechsler Intelligence Scales 249
Point and Performance Scale Concepts 249
From the Wechsler–Bellevue Intelligence Scale to the WAIS-IV 251
Scales, Subtests, and Indexes 251
A Closer Look at Subtests 252
From Raw Scores to Scaled and Index Scale Scores 257
Index Scores 258
FSIQs 258
Interpretive Features of the Wechsler Tests 259
Index Comparisons 259
Pattern Analysis 260
Hypothetical Case Studies 260
Psychometric Properties of the Wechsler Adult Scale 262
Standardization 262
Reliability 263
Validity 263

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Contents ix

Evaluation of the Wechsler Adult Scales 263


Downward Extensions of the WAIS-IV: The WISC-V and the WPPSI-IV 264
The WISC-V 264
The WPPSI-IV 265
Summary 266

11 Tests for Infants, Disabilities, and Special


­Populations 267
Alternative Individual Ability Tests Compared With the Binet
and Wechsler Scales 268
Alternatives Compared With One Another 270
Early Tests 272
Infant Scales 272
Major Tests for Young Children 279
General Individual Ability Tests for Handicapped
and Special Populations 284
Testing Learning Disabilities 287
Visiographic Tests 292
Creativity: Torrance Tests of Creative Thinking (TTCT) 294
Individual Achievement Tests: Wide Range Achievement
Test-4 (WRAT-4) 296
Summary 297

12 Standardized Tests in Education, Civil Service,


and the Military 299
Comparison of Group and Individual Ability Tests 301
Advantages of Individual Tests 302
Advantages of Group Tests 302
Overview of Group Tests 303
Characteristics of Group Tests 303
Selecting Group Tests 303
Using Group Tests 304
Group Tests in the Schools: Kindergarten Through 12th Grade 305
Achievement Tests Versus Aptitude Tests 305
Group Achievement Tests 305
Group Tests of Mental Abilities (Intelligence) 308
College Entrance Tests 312
The New (2016) SAT  312
The American College Test 313
Graduate and Professional School Entrance Tests 314
Graduate Record Examination Aptitude Test 314

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
x Contents

Miller Analogies Test 318


The Law School Admission Test 319
Nonverbal Group Ability Tests 321
Raven Progressive Matrices 322
Goodenough-Harris Drawing Test (G-HDT) 324
The Culture Fair Intelligence Test 325
Standardized Tests Used in the U.S. Civil Service System 326
Standardized Tests in the U.S. Military: The Armed Services
Vocational Aptitude Battery 326
Summary 327

13 Applications in Clinical and Counseling


Settings 329
Strategies of Structured Personality Test Construction 331
Deductive Strategies 332
Empirical Strategies 332
Criteria Used in Selecting Tests for Discussion 334
The Logical-Content Strategy 334
Woodworth Personal Data Sheet 334
Early Multidimensional Logical-Content Scales 335
Mooney Problem Checklist 335
Criticisms of the Logical-Content Approach 336
The Criterion-Group Strategy 336
Minnesota Multiphasic Personality Inventory 336
California Psychological Inventory (CPI)–Third Edition 347
The Factor Analytic Strategy 349
Guilford’s Pioneer Efforts 349
Cattell’s Contribution 350
Problems With the Factor Analytic Strategy 352
The Theoretical Strategy 353
Edwards Personal Preference Schedule (EPPS) 353
Personality Research Form, Third Edition (PRF-III) and
Jackson Personality Inventory Revised (JPI-R) 355
Self-Concept 357
Combination Strategies 358
Positive Personality Measurement and the NEO Personality
Inventory–Three (NEO-PI-3) 358
The NEO Personality Inventory–Three (NEO PI-R™) 359
Frequently Used Measures of Positive Personality Traits 362
Rosenberg Self-Esteem Scale 362
General Self-Efficacy Scale (GSE) 363
Ego Resiliency Scale Revised 363
Dispositional Resilience Scale (DRS) 363
Hope Scale 364

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Contents xi

Life Orientation Test-Revised (LOT-R) 364


Satisfaction with Life Scale (SWLS) 365
Positive and Negative Affect Schedule (PANAS) 365
Coping Intervention for Stressful Situations (CISS) 366
Core Self-Evaluations 366
Future of Positive Personality Research 367
Summary 368

14 Projective Personality Tests 371


The Projective Hypothesis 373
The Rorschach Inkblot Test 374
Historical Antecedents 374
Stimuli, Administration, and Interpretation 375
Psychometric Properties 380
An Alternative Inkblot Test: The Holtzman 389
The Thematic Apperception Test 390
Stimuli, Administration, and Interpretation 391
Psychometric Properties 394
Alternative Apperception Procedures 395
Nonpictorial Projective Procedures 395
Word Association Test 396
Sentence Completion Tasks 396
Figure Drawing Tests 398
Summary 398

15 Computers and Basic Psychological Science


in Testing 401
Cognitive-Behavioral Assessment Procedures Versus the Medical
Model of Assessment 403
The Rationale for Cognitive-Behavioral Assessment 403
Early Procedures Based on Operant Conditioning 405
Self-Report Techniques 407
The Dysfunctional Attitude Scale 411
Irrational Beliefs Test 411
Irrational Beliefs Inventory (IBI) 412
Cognitive Functional Analysis 412
Psychophysiological Procedures 414
Physiological Variables With Treatment Implications 414
Evaluation of Psychophysiological Techniques 415
Computers and Psychological Testing 416
Computer-Assisted Interview 416
Computer-Administered Tests 417
Computer Diagnosis, Scoring, and Reporting of Results 418

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
xii Contents

Internet Usage for Psychological Testing 419


The Computerization of Cognitive-Behavioral Assessment 420
Tests Possible Only by Computer 420
Computer-Adaptive Testing 421
Summary 423

16 Testing in Counseling Psychology 425


Measuring Interests 426
The Strong Vocational Interest Blank 427
The Evolution of the Strong Measures 428
The Campbell Interest and Skill Survey 429
The Reemergence of the Strong Interest Inventory 430
The Kuder Occupational Interest Survey 432
The Career Assessment Inventory 436
The Self-Directed Search 436
Eliminating Gender Bias in Interest Measurement 437
Aptitudes and Interests 439
Measuring Personal Characteristics for Job Placement 439
Are There Stable Personality Traits? 440
Other Uses of Interest Matching Methods: The Case
of Internet Dating 440
Summary 441

17 Testing in Health Psychology and Health Care 443


Neuropsychological Assessment 444
Clinical Neuropsychology 444
Developmental Neuropsychology 449
Adult Neuropsychology 453
California Verbal Learning Test (CVLT) 459
Automated Neuropsychological Testing 462
Anxiety and Stress Assessment 463
Stress and Anxiety 464
The State-Trait Anxiety Inventory 464
Measures of Coping 466
Ecological Momentary Assessment 466
Depression 467
NIH Toolbox 470
Quality-of-Life Assessment 472
What Is Health-Related Quality of Life? 472
Common Methods for Measuring Quality of Life 473
mHealth and New Mobile Technologies 476
The 2015 Medical College Admissions Test (MCAT) 477
Summary 482

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Contents xiii

18 Testing in Industrial and Business


Settings 483
Personnel Psychology—The Selection of Employees 484
Employment Interview 484
Base Rates and Hit Rates 486
Taylor-Russell Tables 489
Utility Theory and Decision Analysis 493
Value-Added Employee Assessments 495
Incremental Validity 499
Personnel Psychology From the Employee’s Perspective:
Fitting People to Jobs 501
The Myers-Briggs Type Indicator 501
Tests for Use in Industry: Wonderlic Personnel Test (WPT) 502
Measuring Characteristics of the Work Setting 503
Classifying Environments 503
Job Analysis 505
Measuring the Person–Situation Interaction 508
Summary 511

PA R T I I I ISSUES
19 Test Bias 513
Why Is Test Bias Controversial? 514
The Traditional Defense of Testing 520
Content-Related Evidence for Validity 521
Criterion-Related Sources of Bias 524
Other Approaches to Testing Minority Group Members 529
Ignorance Versus Stupidity 529
Suggestions for Solutions 531
Ethical Concerns and the Definition of Test Bias 531
Thinking Differently: Finding New Interpretations of Data 535
Developing Different Criteria 535
When Tests Harm 536
Does It Matter? More Testing and Less Testing 537
Changing the Social Environment 540
Summary 544

20 Testing and the Law 547


Laws Governing the Use of Tests 549
Federal Authorities 549
Specific Laws 553

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
xiv Contents

Federal Initiatives in Education 555


The Common Core 556
Major Lawsuits That Have Affected ­Psychological Testing 558
Early Desegregation Cases 558
Stell v. Savannah-Chatham County Board of Education 559
Hobson v. Hansen 560
Diana v. State Board of Education 561
Larry P. v. Wilson Riles 561
Parents in Action on Special Education v. Hannon 563
Crawford et al. v. Honig et al. 564
Marchall v. Georgia 568
Debra P. v. Turlington 568
Regents of the University of California v. Bakke 571
Golden Rule Insurance Company et al. v. Washburn et al. 571
Adarand Constructors, Inc. v. Peña, Secretary of
Transportation, et al. 572
Affirmative Action in Higher Education 572
Grutter v. Bollinger and Gratz v. Bollinger 573
Parents v. Seattle 575
Meredith v. Jefferson County Board of Education 576
Fisher v. University of Texas 576
Personnel Cases 577
Cases Relevant to the Americans With Disabilities Act (ADA) 583
A Critical Look at Lawsuits 584
Summary 585

21 The Future of Psychological Testing 587


Issues Shaping the Field of Testing 588
Professional Issues 588
Moral Issues 591
Social Issues 594
Current Trends 596
The Proliferation of New Tests 596
Higher Standards, Improved Technology, and Increasing
Objectivity 597
Greater Public Awareness and Influence 598
The Computerization of Tests 599
Testing on the Internet 599
Future Trends 599
Future Prospects for Testing Are as Promising as Ever Before 600
Controversy, Disagreement, and Change Will Continue 600
The Integration of Cognitive Science and Computer Science
Will Lead to Several Innovations in Testing 601
Summary 601

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Contents xv

APPENDIX 1 Areas of a Standard Normal Distribution 603


APPENDIX 2 Critical Values of r for a 5 .05 and a 5 .01
(Two-Tailed Test) 606
APPENDIX 3 Critical Values of t 607
APPENDIX 4 Code of Fair Testing Practices in Education 609

GLOSSARY 614
REFERENCES 618
NAME INDEX 683
SUBJECT INDEX 700

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Visit https://testbankfan.com
now to explore a rich
collection of testbank or
solution manual and enjoy
exciting offers!
List of Sample Test Profiles
FIGURE 9.7 Cover page of Stanford-Binet Intelligence Scale 239

FIGURE 12.1 Example of a score report for the Stanford Achievement Test 307

FIGURE 12.2 A sample student profile from the ACT 313

FIGURE 12.3 GRE verbal ability sample items 315

FIGURE 12.4 GRE quantitative ability sample items 317

FIGURE 12.5 MAT sample items 319

FIGURE 13.2 An MMPI profile sheet 337

FIGURE 13.3 An MMPI-2 profile sheet 344

FIGURE 13.4 Jackson Personality Inventory profile sheet 356

FIGURE 13.5 NEO Personality Inventory profile sheet 360

TABLE 14.1 Summary of Rorschach scoring 381

Focused Example 14.2 


The danger of basing Rorschach interpretations on insufficient
evidence 386–387

Sentence completion tasks 396


FIGURE 17.5 Profile of a patient tested with the Luria-Nebraska battery 459

FIGURE 18.2 Sample questions from the Wonderlic 503

FIGURE 19.8 Sample SOMPA profile 525

TABLE 20.1 Examples of items from a minimum competence test 569

xvi

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Preface

P
sychology is a broad, exciting field. Psychologists work in settings ranging from
schools and clinics to basic research laboratories, pharmaceutical firms, and pri-
vate international companies. Despite this diversity, all psychologists have at
least two things in common: They all study behavior, and they all depend to some
extent on its measurement. This book concerns a particular type of measurement,
psychological tests, which measure characteristics pertaining to all aspects of behav-
ior in human beings.
Psychological Testing is the result of a long-standing partnership between the
authors. As active participants in the development and use of psychological tests,
we became disheartened because far too many undergraduate college students view
psychological testing courses as boring and unrelated to their goals or career inter-
ests. In contrast, we see psychological testing as an exciting field. It has a solid place
in the history of psychology, yet it is constantly in flux because of challenges, new
developments, and controversies. A book on testing should encourage, not dampen,
a student’s interest. Thus, we provide an overview of the many facets of psychologi-
cal tests and measurement principles in a style that will appeal to the contemporary
college student.
To understand the applications and issues in psychological testing, the student
must learn some basic principles, which requires some knowledge of introductory
statistics. Therefore, some reviewing and a careful reading of Part I will pave the way
for an understanding of the applications of tests discussed in Part II. Part III exam-
ines the issues now shaping the future of testing. Such issues include test anxiety, test
bias, and the interface between testing and the law. The future of applied psychology
may depend on the ability of psychologists to face these challenging issues.
Throughout the book, we present a series of focused discussions and focused
examples. These sections illustrate the material in the book through examples or
provide a more detailed discussion of a particular issue. We also use box features
called “Psychological Testing in Everyday Life” to demonstrate material such as sta-
tistical calculations.

Increased Emphasis on Application


Students today often favor informal discussions and personally relevant exam-
ples. Consequently, we decided to use models from various fields and to write in
an informal style. However, because testing is a serious and complicated field in

xvii

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
xviii Preface

which major disagreements exist even among scholars and experts, we have treated
the controversial aspects of testing with more formal discussion and detailed
referencing.
The first edition of Psychological Testing: Principles, Applications, and Issues was
published in 1982. The world has changed in many ways in the 35 years since the
text was first introduced. For example, personal computers were new in 1982. Most
students and professors had never heard of the Internet, nobody communicated
by e-mail, and the inventor of Facebook had not yet been born. Nobody had even
imagined smart portable phones. The first edition of Psychological Testing was pro-
duced on typewriters, before word processors were commonly used. At the time,
few professors or students had access to private computers. The early editions of the
book offered instruction for preparing the submission of statistical analyses to main-
frame computers. There were far fewer applications of psychological testing than
there are today. On the other hand, principles of psychological testing have remained
relatively constant. Thus, newer editions have included improvements and refine-
ments in the Principles chapters. The later chapters on Applications and Issues have
evolved considerably.
Not only has the field of psychological testing changed, but so have the lives
of the authors. One of us (RMK) spent most of his career as a professor in a school
of medicine, eventually moved to a school of public health, then to the federal gov-
ernment, and back again to a school of medicine. The other (DPS) completed law
school and works extensively with attorneys and the U.S. legal system on many of
the applied issues discussed in this book. While maintaining our central identities
as psychologists, we have also had the opportunity to explore cutting-edge practice
in medicine, public health, government regulation, education, and law. The ninth
edition goes further than any previous edition in spelling out the applications of
psychological testing in a wide variety of applied fields.
In developing this edition, we have organized topics around the application
areas. Chapter 11 considers psychological testing in education and special education.
Chapter 12 looks at the use of standardized tests in education, civil service, and the
military. Chapters 13 and 14 consider the use of psychological tests in clinical and
counseling settings.
The age of computers has completely revolutionized psychological testing. We
deal with some of these issues in the Principles chapters by discussing comput-
er-adaptive testing and item response theory. In Chapter 15, we discuss applications
of psychological science in the computer age. Chapter 16 discusses the use of psy-
chological testing in the field of counseling psychology and focuses primarily on
interest inventories. Chapter 17 explores the rapidly developing fields of psycholog-
ical assessment in health psychology, medicine, and health care. Chapter 18 reviews
psychological testing in industry and business settings. Several of these chapters dis-
cuss the role of new electronic technologies, such as cell phones and sensors, in the
acquisition of information about human behavior.
Over the last 35 years psycholological testing has faced important challenges
related to fairness and to social justice. Chapter 19 takes a careful look at these
controversies and attempts to spell out some of the differering perspectives in these
detates. Chapter 20 focuses on legal challenges to testing practices. Ethical issues
relevant to psychological tests are considered in Chapter 21.

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Preface xix

Following a trend in our recent editions, the final chapters on issues in psycho-
logical testing have been extensively updated to reflect new developments in social
justice, law, and ethics.

Organization of the Ninth Edition:


A Note to Professors for Planning
Producing nine editions of Psychological Testing over the course of more than 35 years
has been challenging and rewarding. We are honored that hundreds of professors
have adopted our text, and that it is now used in hundreds of colleges and universi-
ties all over the world. However, some professors have suggested that we reorganize
the book to facilitate their approach to the class. To accommodate the large variety
of approaches, we have tried to keep the chapters independent enough for profes-
sors to teach them in whatever order they choose. For example, one approach to the
course is to go systematically through the chapter sequence.
Professors who wish to emphasize psychometric issues, however, might assign
Chapters 1 through 7, followed by Chapters 19 and 20. Then, they might return to
certain chapters from the Applications section. On campuses that require a strong
statistics course as a prerequisite, Chapters 2 and 3 might be dropped. Professors
who emphasize applications might assign Chapters 1 through 5 and then pro-
ceed directly to Part II, with some professors assigning only some of its chapters.
Although Chapters 9 through 13 are most likely to be used in a basic course, we
have found sufficient interest in Chapters 14 through 18 to retain them. Chapters 17
and 18 represent newer areas into which psychological testing is expanding. Finally,
Chapters 19 and 20 were written so that they could be assigned either at the end
of the course or near the beginning. For example, some professors prefer to assign
Chapters 19 and 20 after Chapter 5.

MindTap for Kaplan and Saccuzzo’s


­Psychological Testing
MindTap is a personalized teaching experience with relevant assignments that guide
students to analyze, apply, and improve thinking, allowing instructors to measure
skills and outcomes with ease.
▶▶ Guide Students: A unique learning path of relevant readings, media, and activ-
ities that moves students up the learning taxonomy from basic knowledge and
comprehension to analysis and application.
▶▶ Personalized Teaching: Becomes yours with a Learning Path that is built with
key student objectives. Control what students see and when they see it. Use it
as-is or match to your syllabus exactly—hide, rearrange, add and create your
own content.
▶▶ Promote Better Outcomes: Empower instructors and motivate students with
analytics and reports that provide a snapshot of class progress, time in course,
engagement and completion rates.

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
xx Preface

Supplements Beyond Compare


Cognero
Cengage Learning Testing Powered by Cognero is a flexible, online system that
allows you to:
▶▶ author, edit, and manage test bank content from multiple Cengage Learning
solutions
▶▶ create multiple test versions in an instant
▶▶ deliver tests from your LMS, your classroom or wherever you want.

Instructor’s Resource Manual and Test Bank


The Instructor’s Resource Manual (IRM) was written by Katherine Nicolai of
Rockhurst University the Test Bank by TBD. The IRM includes suggestions for:
▶▶ designing your course,
▶▶ using psychological tests in your course,
▶▶ using student data to teach measurement,
▶▶ using class time,
▶▶ demonstrations, activities, and activity-based lectures.
The IRM also provides a description of integrative assignments found on the
instructor’s companion Web site and unique mock projectives and much more.
The test bank contains more than 800 multiple-choice questions in addition to
many “thought” essay questions.

Acknowledgments
We are highly indebted to the many reviewers and professors who provided feed-
back that helped shape this textbook. Special thanks go to reviewers of all editions
of the text: Glen M. Adams, Harding University, John Dale Alden III, Lipscomb
University, Steven Anolik, St. Francis College; Michael DeDonno, Barry Univer-
sity, John C. Hotz, St. Cloud State University, Jacqueline Massa, Kean University,
Katherine Noll, University of Illinois at Chicago; Janet Panter, Rhodes College; and
Joneis Frandele Thomas, Howard University; Virginia Allen, Idaho State University,
David Bush, Utah State University; Ira Bernstein, University of Texas, Arlington; Jeff
Conte, San Diego State University, Imogen Hall, University of Windsor, Maureen
Hannah, Siena College; Ronald McLaughlin, Juniata College; Michael Mills, Loyola
Marymount University, Philip Moberg, University of Akron; M. J. Monnot, Central
Michigan University, Jennifer Neemann, University of Baltimore; Karen Obremski
Brandon, University of South Florida; Frederick Oswald, Michigan State University,
S. Mark Pancer, Wilfrid Laurier University, Christopher Ralston, Iowa State Uni-
versity, Sharon Rostosky, University of Kentucky, Stefan Schulenberg, University of
Mississippi; Theresa Sparks, Clayton State University; Chockalingam Viswesvaran,
Florida International University, Mark Wagner, Wagner College; and Nancy Zook
SUNY Purchase.

Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
szembe velük. Mintha még ezt is ismerné Béla. Nagy isten, az a
sárga arczú, kétségbeesett tekintetű, ősz hajú ember, mintha csak
Istók lenne! Állj meg, állj meg, állj meg! De mégse… álom volt az
egész. Az isten áldjon meg, Istók; jó apja légy a kicsinynek!
Béla lezárja szemeit és ismét nyugton maradva, nem lát többé
semmit az élénkülni kezdő reggel képeiből. Lelke ama másik
reggelnek bús sivatagán bujdosik, melyen meg kellett hallania, hogy
gyávaságában gyilkossá lett, élete egyetlen szerelmének gyilkosává.
Mari, Mari, Mari! Látod-e őt az égből? Belátsz-e szívébe, mely
egyedül a tied volt mindig és senki másé soha? Elégnek tartod-e a
bünhődést? Megbocsátasz-e már neki és közbenjársz-e érte az
igazságos isten előtt?!
Az emberbarát a kocsi másik sarkában sokkal jobban meg volt
zavarodva, mint Béla. Igen beszédesnek mutatta magát; de ez a
beszélgető kedv hasonlitott a mesterinas lármájához, a ki éjtszaka
fél egyedül és végig fütyöli az utczát. Minduntalan más tárgyba
kezdett és rendesen úgy szakította félbe valamennyit, hogy a
közelben vagy távolban valami gyanúsat látott.
– Nem rendbiztos az ott azzal a ménkü nagy kócsagtollal a
kalapján? Akármi legyek, az… De mégsem; csak árvaleányhajas
parasztember. Hanem azért az elővigyázat nem árt. Ezzel a kocsival
jó lenne itt befordulni az utczába, azután úgy kanyarodni majd
kifelé… Bizony isten eszembe juthatott volna egy kis szíverősítőt
hozni magammal. Tudniillik nekem gyermekeim vannak és már
ilyenkor csak nem olyan elszánt az ember, mint különben. Hanem
bolondul vonzódom önhöz, uram… Mintha egy fehér-köteles barát
czammogna ott az úton! Az ám, még zsák is van a hátán. Mi
tagadás benne, ez nem jó jel. De a mi a kocsibért illeti, az iránt
legyen nyugodt. Akárminő áldozatot nem fogok sajnálni, hogy valami
emléket váltsak meg öntől.
Így ijedezett, izgett-mozgott, feszelgett, verte össze a foltozott
csizmáit és harapdálta a kajla bajuszát. Szivara minden pillanatban
kialudt s mikor már egyáltalában képtelen volt boldogulni vele, úgy
próbálta hasznát venni, hogy elrágta a közepéig. Hasonló módon
belekóstolt a másikba is, és mire a Rákosra kijutottak, szerencsésen
elfogyasztotta félig.
Messze, messze, durva, színtelen pormező terült el előttük,
melynek komor egyhangúságát nem igen tudták megszakítani a
hosszan vonuló száraz sövények, az az egy-két tengődő akáczfa és
a sok-sok sárguló, hervadó bozót. Az ég szürke volt köröskörül
mindenfelé, mintha minden pillanatban esni készülne. Hideg,
sivítozó szél nyargalt végig a síkon s a távoli kéményeknek ide
hajtott füstjét szinte a földre leverte. A Duna felé nehéz ködök
emelkedtek s a vadludak fekete csapatai szomoru gágogással
úsztak tova az őszi lég hüvös árjában.
Emberi lélek semerre.
De mégis. A távolban két sötét, mozgó alakot pillantottak meg, a
mint a kocsit hátrahagyva, a találkozóra kijelölt pont felé siettek.
Ellenfeleik voltak. Artur egy vén, korhas fatörzsön üldögélt ott,
segédje meg vékony pálczikájával kényelmetlenül turta a homokot
előtte.
A tigris nem lehetett rosszkedvű. A közeledők messziről egy-egy
hangos, mély, erőszakos hahotáját hallhatták, mely belevegyült a
vadludak egyhangú nótájába. Tekintete most is az a kihevült, égő
volt, a mi az éjjel, csakhogy még kékes foltok is ütköztek ki rajta.
Köpenye és kalapja mellette hevert a földön, (arra a bizonyos
ládikára dobva) de épen nem látszott rajta, hogy fáznék s a csipős
szél nem tudott behatni hajának sürű erdejébe. Vastag, duzzadó
ajkait harapdálta s nagy, éles, sárga szemei mintha derült
emlékeken bolyongtak volna. Tréfás történeteken, miken hajdan egy
keveset mulatott, szép asszonyokon, kikbe egy-egy keveset beléjük
szeretett, az afrikai végtelen sivatagokon, melyek egy keveset
meghatották.
Egy csöppet sem volt rossz kedve. Míg segédje (egy vézna divat-
uracs, pomádés hajjal, illatos zsebkendővel és félszemüveggel)
savószín szemeit olyanformán jártatta körül, hogy akárhol szeretne
lenni, csak itt nem, ő épen egy adomát mondott el neki afrikai
vadászútjából.
– Pompás egy állat volt, – végzé. A legszebb fajtából való,
sörényes hím-oroszlán. Nem láttad még a bőrét a szobámban?
– Nem láttam, – vaczogta az úrfi.
– Nos, ha ma együtt reggelizünk, hát azon fogunk teázni. A mint
a hatalmas pára harmadik golyómra összeroskadt, olyan bömbölő
hörgésben tört ki, hogy jéggé fagyott a vérem. A magas, kopár
sziklák körülöttünk hosszan verték vissza. Ez jeladás volt. A haldokló
király boszúra hívta vele az atyafiságát. Mintha megértették volna, a
hegyek mélyeiből egyszerre megzendültek válaszul a fájdalmas,
bús, dühös, iszonytató ordítozások. Mi azonban Achmeddel és
prédánkkal gyorsan lóra kaptunk és mielőtt boszút vehettek volna
rajtunk a király-gyilkosságért, ajánlottuk magunkat az egész felséges
uralkodó családnak. – Itt vagytok már? Jó reggelt!
Béla és segédje helyt voltak.
Mind a négyen üdvözölték egymást és az ismeretlenek gyorsan
megismerkedtek. Nem állok jót érte, hogy azért meg tudták volna
nevezni egymást. A kezük is elég hideg volt, a mint megszorították
egymásét. Dudás még a keztyün keresztül is érezte, melyet a finom,
vaczogó uracs nem húzott le.
Míg a segédek a távolságot mérték, Artur odalépett a szótlanul
álló Bélához. Tekintetén ott ült most is az az örökös, sértő,
csiszolatlan gúny; de egy perczre úgy tetszett, mintha valami borús
fátyol alól villogna elő.
– Béla, te sohasem voltál valamirevaló vadász. Emlékszem,
egyszer Gadóczon sokat nevettünk rajtad, mikor azt az őzet
megsajnáltad. Csak azt akarom mondani, hogy engem most a
világért se nézz ilyen szánalomra méltó vadnak. Lőjj egyenesen ide,
ha tudsz. (Felszakította egy rántással a mellényét.) Mert én annyit
mondhatok, hogy sohasem fogok kibékülni veled…
– Nem tettem ajánlatot rá, – vágott közbe Béla szárazon és
arczát elborította egyszerre a vér.
– No jó, jó, csak ne szakíts félbe. Nem békülök ki. Te magad is jól
tudod, hogy sohasem békülhetek ki, mert nem tudok parancsolni a
véremnek és az véletlenül a te becsületedet áhítozza. De a mint
egyszer a vérem kihült, bolond lennék tovább folytatni az oktalan
ellenségeskedést. Egy levelet dugtam a zsebembe, melyből az, a ki
itt véletlenül rám fog akadni, megtudja, hogy öngyilkos voltam. Nos
urak, hát hova álljunk? De igaz, a szemeinkkel nem tudjuk agyonlőni
egymást. Hol vannak a pisztolyok?
A fegyvereket kiosztották s az ellenségek szembeálltak
egymással.
A keztyűs uracs tapsolt egyet.
– Hangosabban! – kiáltott rá Artur.
Tapsolt másodszor és a bujdosó szél, mely pedig nem igen
szokott résztvenni az emberek dolgában, olyan keservesen nyögött
ott közöttük, hogy alig lehetett hallani.
Tapsolt harmadszor is.
A két pisztoly egy pillanatban dördült el és hullott le a száraz
harasztra.
A szánakozó, jajgató, siránkozó szél egy nagy porfelleget hajtott
arra, mely egy kis időre eltakarta az egész véres képet.
Az Artur pisztolya mellett ott hevert arczra borulva a homokon
gazdája is.
Elnyújtózva, mozdulatlanul, hang és élet nélkül feküdt a végetlen
pusztaság rideg ravatalán és fekete szárnyú madarak húzódtak
felette az égen.
Nemesebb volt a sivatag királyánál, az afrikai oroszlánnál, mely
az ő erős kezétől esett el. Nem ordított, nem kiáltott, nem is
sóhajtott, hogy boszúlják meg.
Meghalt némán.

Az Artur pisztolya mellett ott hevert arczra borulva a


homokon gazdája is.
XXIX. FEJEZET.
Hová ment az úri fogat és az egy-lovas?

A nagyvárosi levélhordók utczákon, lépcsőkön és küszöbökön


töltött fáradságos életének, mint a világon minden pályának, szintén
megvannak édesebb pillanatai. Ama tisztes osztálynak egyik
érdemes tagja, ki a Józsefvárosban teljesített merkuri szolgálatokat s
annyi furfangot tanusított Ilona titkos leveleinek kézhez juttatásában,
egész készséggel bevallotta, hogy ma reggel az említett
örömperczeknek egyikére virradt. Ez a reggel ugyanis egy hosszú,
szakadatlan, ki nem fáradó és el nem lankadó üldözéstől
szabadította meg olyan dologban, melyben ártatlan volt, mint a ma
született gyermek. Hol az a piros képű kisasszony lesett rá a kapu
alatt, az utczán, a piaczon, mindenütt: még sincs levelem? Sásdról?
a nagynénémtől? Nincs, nincs. Hát mikor lesz? Hol meg egy
haragos képű fiatal ember rohanta meg: még sincs levele a
kisasszonynak? Sásdról? a nagynénjétől? Nincs, nincs. Hát mikor
lesz már? És egy suhogó pálczát olyan gyanusan forgatott jobbra-
balra, hogy a szegény üldözött levélhordónak már lehetetlen volt be
nem látnia, miszerint ezek bizony sikkasztási gyanúba fogták és
legközelebb fel is fogják jelenteni a posta-igazgatóságnál. Bárcsak
az úristen szabadítaná már meg tőlük és a sásdi nagynénét szállná
meg végre a szentlélek! Hosszú könyörgése végre meghallgattatott
s ma reggel abban a rengeteg csomóban, melybe egykedvűen
spárgázott össze sok idegen örömöt, fecsegést, haszontalanságot
és gyászt, megpillantott egy formátlan s az avatottabb szem előtt
rögtön falusinak bizonyuló levelet, melyet egy valaki «az ő forrón
szeretett rokonának, nemes Vámos Magdolna hajadon leánynak»
czimzett. Sásdról jött? Egyenesen onnan. A megváltott postás
magasra feltartotta kincsét és úgy szaladt vele Pakfon Nep. János úr
háza felé, mint a karikacsapás.
– Levél, levél, levél! Hát nem megmondtam, hogy megjön az
előbb-utóbb? Mit?
– No hála istennek! Hát mi jár érte, levélhordó úr?
– Járni nem jár semmi, hanem ha olyan nagy örömöt tettem vele
a kisasszonynak…
Ugyan már hogyne járt volna! Kérdem, nem egy érzékeny szívű
leányzó, hanem egy valóságos kemény szívű férfi elbocsáthatta
volna-e ilyen esetben üres kézzel az érdemes és szerény postást
anélkűl, hogy a piszkos fukarság vádját magán száradni ne hagyja?
Bizonyára nem tehette, de nem is tette.
Magda kisasszonyt a régesrég várt örvendetes ujság épen künn
találta az udvaron, hol szokás szerint öntöző kannával kis kezeiben
jó reggelt kivánt virágainak, noha az ég egészen borús volt s innen-
onnan a mennyei öntöző-kanna is megeredéssel fenyegetőzött. Míg
apró, kötött erszényében keresgélt, hogy a sokat zaklatott
levélhordónak kitünő feláldozását érdeme szerint
megjutalmazhassa, kerek arcza élénkebb és bájosabb pírban
ragyogott, mint legszebb leánder-rózsája és boldog mosolya is
mindenesetre tündöklőbb volt azokénál.
A mint a levéllel tovaszállt, szeretném, de mégsem merem
leveles galambhoz hasonlítani, mert a galambok tudvalevőleg igen
hallgatag, kevés szavú madarak. Ő pedig ugyancsak lármás kis
teremtés volt; de vidám, könnyű, jó dalos: azért mégis valami madár.
Odaröppent egy pillanat alatt arra a bizonyos földszinti udvari
ablakra, mely a haragos és gyanakvó fiatal emberé volt,
megkoczogtatta, mint a kis szárnyasok szokták csőrükkel, (mikor
már nem tudják, mit csináljanak örömükben) megmutatta a levelet,
azután tovább röpült, megkoczogtatta a hosszú, sötét, kormos
műhelynek is egyik ablakát, annál bátrabban, mivel az iszákos Muki
legény, kinek bánatot okozott volna vele, már nem dolgozott itt,
hanem visszapártolt a lakatosmesterséghez. Üzletvezetővé lett egy
gazdag, vén, czifra özvegyasszony mellett. Hát csak legyen!
Végre beröpült a kis madár kalitkájába, egy nyájas fészekbe,
melyben ugyan nem igen juthatott eszébe, hogy fogságban van;
annyi volt ott a zöld levél és nyiló virág, mintha csak kertben lett
volna.
Csak egy-két pillanat telt bele, hogy azok is, a kiknek
megkoczogtatta az ablakát, ide gyülekezzenek ebbe a kis kertbe és
a formátlan, sok pecsétes, falusi levélből lessék a várva-várt nagy
ujságot. Hanem az a levél még nem volt felbontva akkor sem, mikor
ők beérkeztek. Magda ott ült vele varróasztalkája mellett, igyekezett
mindenképen elűzni a hivatatlan nagy pirosságot arczáról és
egyszer titokban meg is csókolta a vén néne rossz tintával írt, öreg
betűit. Minden vonást jól ismert a levélen, mégis úgy össze-vissza
forgatta, megnézte elülről, hátulról, a pecsétjeit, a czímét, egy kicsit
a világosságnak tartva, a belsejébe is bekandikált, és minden módon
igyekezett bizonyosságot szerezni, hogy csakugyan neki szól-e?
Már hiába, nincsen semmi menedék: ezek a pecsétek a sásdi néne
gyürűjével vannak lenyomtatva, annak Pesten ő rajta kívül nincsen
semmiféle «forrón szeretett rokona» és Vámos Magdolnának is csak
őtet hívják. Jaj, milyen csúf egy név!
Csak valami másra, akármi másra keresztelték volna, nem
bánná. De vajjon mit írhat a néni, mi lehet most már ebben a
levélben? Jó-e vagy rossz? Ugyan az isten áldja meg, ne legyenek
már olyan nagyon türhetetlenek! Mintha ezt most mindjárt csak olyan
könnyü lenne itt feltörni!
– Ej, sok dolgom lesz még nekem magával, Mátyás! – nevetett
boldog zavarában a leány és tovább forgatva ujjai közt a levelet, halk
sóhajtással tette hozzá: – … Ha lesz?!
Bíz azok nem voltak ott mögötte a türelemnek épen mintaképei.
Még Pakfon úr sem, a ki pedig viseletében mindig bizonyos
méltóságot szokott mutatni, mely sok tekintetben meg is illet olyan
embert, kinek különböző tárgyakra vonatkozó alapelvei és jeles
mondásai már hosszú évek óta közszájon forognak, nemcsak a
«Háromszínű macská»-nál, hanem még a «Hét választó»-nál is.
Rongyos bőrkötényében, – melyet két emeletes háza, virágzó
részvényei és hírre kapott alapelvei ellenére sem szégyenelt, –
füstölgő kurta pipájával szájában és sok önérzettel kormos arczán,
odatámaszkodott a czitrommal és kávés-csészékkel dúsan
megrakott szekrényhez, épen az üvegharang alá borított viasz-Mária
szomszédságába. Onnan bíztatta pöfékelve a hugát:
– Ne csinálj annyi komédiát azzal a levéllel, Magda! Bontsd fel
no, ne félj tőle! Hát nem hallottad soha, hogy: a mit az asszonyok
írnak, abból mindent ki lehet olvasni. (Ez is egy volt az elterjedtebb
jeles mondások közül.) Mikor az én istenben boldogult Lizimet
megkértem, olyan feleletet kaptam tőle, hogy abból bizony tíz közül
kilenczen kosarat értettek és odábbálltak volna. Hanem én már
akkor tudtam, a mit tudtam és nem képzelhettem el, hogy azt az
éhenkórász irnokot, a ki körülötte forgolódott, többre becsülhesse
nálam. Úgy vettem, mintha igent mondott volna, nem tágítottam és
minden jól ütött ki. No ládd-e! Csak menj neki bátran annak a
levélnek, és én fogadok ebbe a házamba, ebbe a kétemeletes
házamba, hogy azt fogom belőle kimagyarázni, a mi neked tetszik.
Hát még a Mátyás türelmetlensége! Csak úgy égett bele, olyan
szerelmes volt.
– Ugyan, édes kisasszony! Rajta, Magda kisasszony! Olyan
jóságos betűkkel nem is lehet rosszat írni.
De a kis madár mérgesen felborzolta a tollát és ráförmedt a
vőlegényére;
– Akármi legyek, ha megérdemli, hogy hozzá menjek feleségül,
mikor ilyen könnyelműen gondolkodik a legeslegfontosabb,
életbevágó dolgokról. Azt hiszi, jól esnék nekem csak úgy minden
nélkül tehernek a nyakába akasztani magamat, mi? Talán olyan
nagyon tele van a ládája, hogy már nem is tart semmi
szerencsétlenségtől, ha összekerülünk, hogy az egész örökségemet
így semmibe se veszi? Hát aztán ha ki – … No lám! Hát aztán, ha
most ebben a levélben az van, hogy a néném most engem kitagad,
hogy magamra hágy, hogy egy krajczárjára sem számíthatok, hát
ugyan mit csináljunk akkor? Azt legkönnyebb mondani, hogy csak
törjem föl.
Ezekkel a szavakkal ugyan tisztességesen le volt szidva a
szegény vőlegénynek meggondolatlan könnyelműsége. Nem is
tudott ám ő kegyelme egyebet felelni rá, mint a mivel Dunbar Fannyt
bíztatta valamikor a kedvese. Csakhogy ez még legalább szép
versekben beszélt. Mátyás úr úgy akadozott, úgy dadogott, hogy
Magda kisasszony szívén kívül más alig érthette volna meg, mit
akar.
– Mindegy az, mindegy az… Sokszor mondtam már, hogy nekem
egészen mindegy… Nem érdemes rá az egész, hogy ilyen nagyon a
lelkére vegye, Magda… Tudok én dolgozni, tudok én dolgozni. Nem
kell nekünk más segítség az én két kezemnél.
Ő tud dolgozni! Az egykori kártyás, korhely, csavargó, vármegye
rabja tud dolgozni. Két üde, piros arczért, mosolygó szemért és egy
igaz szívért kész megfogni a munka végét és bátran szemébe nézni
a sorsnak. A kislelkű ficzkó bízik magában és bíztat mást is, hogy ne
csüggedjen addig, a míg őtet látja. Bár hallaná, bár mielőbb hallaná
ezt az a dunaszögi ősz ember, kinek kényeztetett, elrontott kedvencz
gyermeke volt! Meg fogja hallani bizonynyal előbb vagy utóbb. A
gondviselés nem lehet olyan rideg, hogy lemondjon arról a mély,
forró, könnyes háláról, mely ama becsületes vén szívet eltöltené
iránta.
Az önérzetes rézműves karjait összefonva, mosolyogva nézte ezt
a nagy töprenkedést, olyan hatalmas embernek jogos felsőségével,
ki a legkisebbik ujjával most mindjárt fordíthatna egyet az egész
dolgon. A kis pipából sürűn eregette a füstöt és egész lelkéből meg
volt győződve arról, hogy ha ezek a gyerekek csak egy pillantást
vethetnének ott abba a hármas zár alá rejtegetett írásba, azt sem
tudnák, melyik kezét csókolják meg neki előbb. Bizonyosan nem
válogatnák, hogy melyik a kormosabb. De azért csak mégse
lássanak bele! Nem való az fiatal embereknek. Ő maga sem látott
bele az apja végrendeletébe. (A miben egyébiránt nem is igen
láthatott volna valamit, ha mindjárt az öregnek az övétől eltérő
alapelvei lettek volna is.)
Még egy kis ide-oda akadozás, szemrehányás, bizakodás,
koczódás és kibékülés után végre remegve feltörettek a pecsétek.
– No meglássátok, hogy abból mindent ki lehet olvasni. Ismerem
a nénédet, meg az egész asszonynépet, – jegyezte meg a rézműves
és belekacsingatott a levélbe.
Bíz abból pedig nem igen lehetett mindent kiolvasni. Semmi
egyebet nem lehetett, mint hogy a jó néne az ő kicsi öcscsét mindig
olyan igazán szerette, mintha tulajdon édes gyermeke lett volna,
azok helyett, a kiket kicsiny korukban elvett tőle az isten; hogy a mint
már egyszer megigérte, azóta gondolatában sem fordult
megváltoztatni a szándékát, hogy a mi keveskéje van, az Magdára
szálljon, majd ha őtet a szent felségnek ki tetszik szólítani ebből az
árnyékvilágból; hogy a kit Magda választott magának, annak
bizonyosan igen-igen derék ifjúnak kell lenni és régen is volt
életének boldogabb napja annál, a melyen azt a bizonyos tudósítást
vette, hanem bizony az ő öreg szemeinek és nehéz falusi kezeinek
kell egy-két hét, míg rászánja magát a levélírásra; hogy már a
lakodalmat csak nem is engedheti meg másnak tartani, és a sok-sok
áldás mellé, melylyel a mátkásokat kiséri, kerülni fog ám nekik az ő
szegény házatájáról minden télen egy-egy jól kihízlalt ártány, aztán
meg mindenféle aprólék, a mit el bírnak vitetni maguknak. Hanem
hát mikor láthatja már meg szemtől-szembe őket?
A jó néne tehát e sorokban későn ugyan, de egész határozottan
nyilatkozott. Még ha pörre kerül a dolog, talán a bíró előtt is
boldogulni lehetett volna ezzel a levéllel.
– No, nem megmondtam? – nevetett odahátul Pakfon úr, a mint
Magda egyre jobban gyöngülő, egyre akadozóbb hangon bevégezte
a levél olvasását, – nem megmondtam, hogy mindent ki lehet majd
olvasni belőle? (Azt már azután csak magában morogva tette hozzá,
hogy:) Csak mégis van nekem eszem, hogy titokban tartom előttük a
magam akaratát! Ha csupán sejtenének is valamit, hogyan elbíznák
már most ezek magukat a duplaszerencsén!
És miután Mátyást – örömének kifejezésére – kellő önérzettel
vállon veregette, a leány piros arczát pedig megcsipte volna, egy új
alapelvvel gazdagabban indult délelőtti félmesszelyére a
«Háromszínű macska» felé. Az pedig így hangzott: Se fiad, se
leányod, se pedig különösen unokahugod előtt el ne áruljad
idejekorán, hogy mi van a végrendeletedben.
Azt a jelenetet, mely a két magára maradt szerető közt kifejlődött,
minek írjam le széltében-hosszában? Mindenki tudja, hogyan
édeskednek egymással a fészek-rakni készülő fecskék. Ők is azok
voltak; előttük már a szálak, az ágacskák, az agyag, melyből a kis
lakot meg fogják építeni. Minek fedezném fel Magda kisasszony
józan, szilárd és bátor lelkén azt a kicsike kis hibát, azt a
megfeledkezést, hogy jó hosszú ideig egy, de egyetlen árva szóval
sem feddette könnyelmű vőlegényét? Minek kapjak kapva
gyöngeségein, arcza pirulásán, szíve sebes dobogásán s az eleven
fejecskéjében kalandozó ezerféle terven, melytől szinte tarkállott
körülötte a kis kert? Minek vessem szemére titkos gondolatait,
melyek – kénytelen vagyok megvallani – igen-igen hamar tova
tévedtek a jó öreg nagynénétől? Minek áruljam el, hogy mikép lepte
meg titkon, észrevétlenül két gonosz kar, melyek közül semmiképen
nem bírt kiszabadulni, és azok az égő, forró ajkak, melyek nem
akartak betelni arczának feslő bimbaival? Szivesen elhallgatom azt a
kis meghasonlást is, mely arra nézve merült fel közöttük, hogy
megtartsák-e még ádvent előtt a lakodalmat, vagy farsangig szó se
legyen róla. Persze, hogy megint csak Mátyás volt a türhetetlenebb!
Kopogtak.
Már akárki, de annyi bizonyos, hogy ki tudta választani, mikor
nem alkalmatlan.
– Ki az?
Az ajtó megnyilt és egy furcsa, régi módi, kopaszos öreg ember
ütötte be rajta nagy alázattal a fejét; egy azok közül az elmaradt,
gyámoltalan, falusi magyarok közül, a milyeneket már itt a szép pesti
utczákon nem igen láthatni. Szörnyen el volt gyötörve szürkés-sárga
arcza s a nagy, kerek fej mellett egymásután tolakodtak be egy
lyukas szürke kalap, egy zászlónak is beillő gyászfátyol és egy
hosszú-hosszú kék posztó-kabátnak a szűk karjai, illetőleg két zöld
könyökfolt. Bíz azt egy kis jóakarattal kéregetőnek is lehetett nézni.
– Kit keres? – kiáltott rá Mátyás, szívesen ottfeledve karjait a
leány karcsú dereka körül, hogy Magda kisasszony meg nem
állhatta egy koppintás nélkül a kezére.
Az elcsigázott, támolygó öreget a küszöbön elfogta a szerfölött
való nagy köhögés és egészen nekivörösödve, csak úgy
elfuldokolta, a mi kérdezni valója volt:
– Engedelmet kérek, ha meg nem bántanám. Én nagyságos
Kálozdy Béla urat keresem. Ebben a házban lakik?
– Itt lakik, itt, – sietett a válaszszal Magda kisasszony. Csak a
második emeletre tessék, ott aztán balra hátra a 11-dik ajtó.
Az öreget újra elővette a köhögés, még egyszer engedelmet kért,
minden jót kivánt és csöndesen betette maga után az ajtót.
Mátyás pedig olyan megzavarodott szemekkel bámult, bámult a
furcsa vendég után, ki az udvarra, fel a második emeletre, arra a
bizonyos ajtóra ott hátul balra, fel a beborult égre, mintha senki, de
senki nem állana mellette. Nem egy kis mosolygó, kedves, életteljes
teremtés, hanem a multnak valami vézna, sárga, élettelen kisértete.
Még bele is sápadt a nagy bámulásba.
Magda megütközve, értetlenül tekintett vőlegényére.
– Mátyás, – kérdé hirtelen, megragadva az ifju kezét, – hát mit
bámul oda ki? Ismeri tán a Kálozdy urat?
– Ismertem egykor, régen, – felelt szemeit lesütve, halkan,
tompán Mátyás, és kezét reszketni érezte a leány.
– Hát mért nem mondta azt maga nekem előbb, – feleselt félig
tréfásan, félig zavarban, – mért nem mondta, hogy ilyen korhelyekkel
ismeretségben van? No megálljon! Még ő ismerős azzal az éjtszakai
bagolylyal, a kinek este virrad és reggel sötétedik! Isten tudja, miféle
nép az; de tisztességes emberek nem, annyi bizonyos. Még – uram
bocsá! – a fele… De nem akarok rosszat mondani senkiről, csak
azért haragudtam rá olyan nagyon, mert az mindennap megkapta a
levelét, nekem meg olyan soká kellett várnom a magunkéra. Hanem
az a rossz nyelvü házmesterné azt mondja, hogy ma reggel négy
óra után eresztette ki a kapun egyedül. Hova mehet becsületes
asszony reggeli négy órakor magában? Még olyankor gőzkocsi sem
indul. Mátyás, miért reszket a keze?
Csakugyan reszketett.
– Bűnösnek érzi magát? Meg mer csókolni?
Megcsókolta.
Csak volt bűnös.
Hanem a rossz nyelvü házmesternének igaza volt. A szép
asszony ma reggel négy órakor egyedül osont ki a kapun. Abban az
órában, mikor a csillagok is már tünedeznek és nem vigyáznak oly
fényes szemekkel ránk, mint az éjnek évadján. A kis madarak is
alusznak még, kicsiny szivük nyugton piheg, apró szemeik lehunyva
és nem látnak semmit, hogy dalban fecsegjék el egymásnak és
mulassanak rajta az erdőn, a mi bolondot az emberek világában
láttak. Fátyolba burkolózva, titkon, halkan, magában távozott Ilona,
mint a legközönségesebb szökevény, ki börtönének rácsait
elfürészelte és szökik. De neki nem kellett az őr gyilkos csövétől
tartania. Nem környezte semmi veszély. Egy közeli utczasarkon
fényes, czímeres grófi hintó várt rá, két tüzes, gyors lábu ménnel,
melyeket lehetetlen, hogy utolérjen a támolygó féltékenység.
Szolgálatkész inas nyitotta fel a kocsi ajtaját előtte s két ölelő kar
emelte a puha párnákra, melyeket selyem függönyök takartak el a
kiváncsi világ kandi tekintetei elől. Régesrég, évek óta várakoztak rá
türő kitartással ezek a karok, melyeket egykor, fiatal leány korában,
Rábaváron visszautasított magától; azóta csöndben, nesztelenül
vetették ki utána a hálót s most, hogy végre közéjük hullott, annál
lázasabban ölelték át. A Mágócsi gróf két karja volt. Mentek,
robogtak, futottak a lefüggönyzött hintóban, mitsem gondolva a
borus éggel és az ébredő várossal; futottak reszketve és
halaványan, kiknek földi hatalomtól való félelemre semmi, de semmi
okuk nem volt; futottak az ismerős világ nyügös emlékei és
szörnyüködő itéletei elől, egy kicsiny gyermeknek, meg egy öreg
anyának szemei elől; futottak a közelgő tél, jég, hó és zivatarok elől
oda, hol a tavasz örök pompája ragyog, az égnek sötétkék arcza
sohasem szünik meg mosolyogni, pálmák zöldelnek és aloék nyilnak
s az a bűvös fa terjeszti titokzatosan hivogató lombjait, melynek
illatos árnyában halált szí magába, a ki megpihen. Futottak, repültek
a gőz sebes szárnyán, országokon és tengereken keresztül, hogy
minél előbb eljussanak ez alá a fa alá.

A szép asszony ma reggel négy órakor egyedül osont


ki…
Ilona mindent megírt férjének egy hosszú levélben, melyet ott
hagyott a szekrény tetején. Egy páthoszszal, kifakadásokkal és
nagylelküséggel teli, drámai hangu levélben, melyben gondja volt rá,
hogy könnyek elmosódott nyoma is lássék, mikor megemlékezett
gyermekéről, kinek ártatlan szivét Béla elfordította tőle s ezzel
megrabolta egyetlen vigasztalásától. De a szép asszony nem volt
kegyetlen; megbocsátott neki mindent, mindent, s csak azt a kis
kérést intézte hozzá, hogy igyekezzék őt minél előbb elfeledni.
Béla hazaérkezett és kiszállt kocsijából, melynek bérét órájával
volt kénytelen megfizetni. Inkább tébolyodottan jött, mint ép elmével;
inkább holtan, mint élve. Megjött pokoli képektől körülvéve, a
legiszonyubb forró lázban égve, a meggyilkolt ellenségnek néma,
halálos sebétől üldöztetve, nem hallva a reggeli harangszót, az
igazságnak ellene fölemelt karját rettegve és óhajtva, iszonyú
reményében csalatkozva s még a kétségbeeséstől is kijátszatva,
midőn a sors arczába dobta a fölajánlott áldozatot; – így érkezett
haza. Megjött; de maga sem tudja, miért jött meg. Talán hogy
megölje magát, vagy hogy meneküljön a törvény elől, mely ama
temetetlenül heverő holttestnek utolsó, mentő szava ellenére is
üzőbe veheti? Maga sem tudja. Semmitsem tud.
Csak annyit, hogy lakásába akar jutni, hol nem láthatja senki; de
az ajtó be van zárva.
Zörget csöndesen, titkolózva, mint a szökevény gonosztevők
szoktak.
Semmi hang odabenn.
Talán aluszik még Ilona.
Zörget zajosabban, türelmetlenül, megriadva öklével ütve az
ajtót.
Semmi felelet.
Végre neki feszíti karjait a zárnak és betör az elhagyatott
szobákba.
Üres minden. A rozzant szekrények ajtai felnyitogatva, a fiókok
kihuzva, egy szék feldöntve, nehány szalag-rongy a földön. Az
ablakban egy gyertya ég, melyet Ilona jelnek állított oda s aztán
sietségében elfeledett kioltani. Hosszú, szintelen lángja füsttel borítja
az üveget. Az elmult nap zavaraiban az öreg filozófra nem gondolt
senki. A fel nem huzott óra elhallgatott, megnémult s olyan
szégyenkezve állt ott fenn a magasban, mint szószéken a pap, a ki
egyszerre elfeledte a prédikáczióját.
Béla lelkének zavara arra az éleslátásra emelkedett, mely behat
a lepecsételt könyvekbe, mielőtt ezek feltáratnának és olvas bennük.
Lángban állt körülötte minden s ennek a nagy, pusztító, kiolthatatlan
tűzvésznek fénye megvilágította a titkokat. Hallott, mielőtt szóltak
volna; érzett, mielőtt érintették volna; látott, mielőtt felnyitotta volna
szemeit.
Már tudta, hogy Ilona megszökött, pedig csak egyetlen pillantást
vetett a levélre. Kezébe kapta; de csak egy-két szót volt képes
olvasni belőle, azután össze-vissza czikázó fényes csíkok vakították
el vértől borított szemeit.
Megszökött! Itt hagyta, meggyalázta az asszony, kiért alig egy
órával előbb életét tette koczkára. Megcsalta a férfi, kit még tegnap
egyetlen igaz barátjának hitt. Megszöktek!
Fájt-e neki valóban? Tudott-e még fájni? Csak meglepte, mint oly
földindulásnak egy uj lökése, mely már előbb romba döntött mindent.
Romba azt az egész épületet, melynek nehéz köveit az elmult
éjtszakának rém-óráiban rakta egymás fölé, míg a boldog emberek
aludtak mindenfelé. Ez az épület az ő holttestére, az ő golyótól átfurt
szivére volt építve s a mint a halálos tusa végén – a dermedtség
után, mely egy perczre meglepte – a legelső mozdulatot tette,
összeomlott. Most csak alaktalan kövek, ledőlt falak és elporlott
törmelék hevernek nagy, ijesztő halmazokban körülötte, a megrepedt
föld szétnyitott száját tátja rá és ő még nem tud, nem tud egyetlen
kijárást közülök.
Oh van-e, van-e menekülő ut a földnek tátongó mélységén
kívül?!
Leroskadt egy székbe és eltakarta sárga kezeivel arczát. Sírni
akart végre, a hol nem látja emberi szem, hogy megkönnyebbüljön.
De nem tudott. Iszonyat volt nézni az ujjai közt leszivárgó hideg
veritéket és nyakának kiduzzadó ereit.
Egyszerre fölvetette fejét és míg melléből nehezen, hörögve
szakadt föl a forró lélegzet.
– Gyermekem, gyermekem, gyermekem! – sóhajtá, – hát nem
tart-e az isten olyan bűnösnek, a ki csak vesztedre élhetne? Azt
akarja-e, hogy éljek neked?
Nem hallotta a kopogást, pedig már harmadszor ismételték. Az
igaz, hogy igen csöndesen.
Miután az érkezett soká, soká hiába várt az engedelemre,
félénken, nyikorgatva, kétkedve felnyitotta az ajtót.
Az az öreg úr volt, a ki odalenn tudakozódott Béla után. Ugyanaz
a gyászfátyolos, lyukas, szürke kalap; ugyanaz a két zöld könyök-
folt; ugyanaz a remegő, vigasztalan tekintet; ugyanazok a homályos,
megtört, titkolózó szemek. Ez valamennyi így együtt: Istók volt, a
mentor.
A mint Béla meglátta a szánalmas alakot, ki az ajtóban megállva
sem mozdulni, sem mosolyogni, sem szólni nem birt, abban a
szempillantásban tudta, mi szögezi oda az öreget a küszöbhöz, mi
némitotta el, minő szörnyü teher nyomja roskadozó vállát.
Fölugrott és odarohant hozzá.
– Istók! – kiáltá recsegő, fuladt, elcsukló hangon: – Istók, egyedül
jösz? Meghalt a fiam vagy haldoklik?
Az öregnek mozogtak az ajkai, a fátyolos kalap kiesett kezéből,
megjöttek egyszerre a könnyei is, de szólni nem tudott.
A szerencsétlen ember vállon ragadta és megrázta.
– Istók! – ordította, – beszélj, mert megfojtalak! Mondd ki hát,
hogy meghalt!
De mikor nem tudta kimondani semmiképen!
Talán a könyörgés majd többet használ.
– Édes bátyám, ülj le itt nálam és szólj, ha valaha szerettél egy
keveset!
A mentor megtörülte könnyben uszó szemeit és próbált hangot
adni; de a fel-feltörő zokogás nagy akadályára volt, hogy meg is
lehessen érteni. Olyanformát mondott, hogy:
– Szeretlek, Béla, nagyon szeretlek. Az édesanyádat is
szerettem titkon, de sohasem mondtam meg sem neki, sem másnak.
Mivel bizonyítsam be, hogy miként szeretlek? Nincs bizonyságom!
Nem is mondott többet.
– Megőrülök, Istók, ha hallgatsz! Él-e vagy nem? Lélegzik-e
még? Meghalt? Ugye meghalt? Hirtelen halt meg? Nem adhattál
hírt? Eltemettetted?
Az öreg már Béla karjai közt fuldoklott.
Ott integetett némán, hogy: meghalt. Hirtelen halt meg. Nem
adhatott hirt. Eltemettette.
És a hosszú kék kabátnak egyik feneketlen zsebéből előhuzott
egy játékszert. Egy fából faragott, nyargaló huszárt, kinek karja
vágásra van fölemelve. A szajna-parti becsületes óriás emléke volt,
kit nyomorából Béla megszabadított. A gyermek elhaló szemei erre
mosolyogtak legutolján; az a kegyetlen lovas már félig fölkapta
nyergébe, hogy az örökkévalóság országa felé száguldjon el vele,
mikor még apró kezei ezt a kedves játékot szorongatták; ott
nyugodott a sebesen pihegő kis mellen akkor is, mikor benn a szív
verése már akadozott és megállt.
Mindezt egyetlenegy tekintettel el tudta mondani a mentor.
Azután belenyult a másik zsebébe, hogy abból is előhuzzon
valamit; egy kis összehajtogatott ingecskét, egy koszoruból szakított
virágot, egy marok földet.
Ezeknek is mind el tudta volna mondani olyan röviden, némán a
történetüket.
De Béla már nem látott és nem hallott semmit.
A kimerülés pillanata végre bekövetkezett.
Lezuhant a padlóra és ott feküdt a földön.

You might also like