Download the full version of the ebook at

https://ebookgate.com

Vander s Renal Physiology 7th Edition LANGE

Physiology Series Douglas Eaton

https://ebookgate.com/product/vander-s-renal-
physiology-7th-edition-lange-physiology-series-
douglas-eaton/

Explore and download more ebook at https://ebookgate.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

MP Vander et al s Human Physiology 9th Edition Eric P.

Widmaier

https://ebookgate.com/product/mp-vander-et-al-s-human-physiology-9th-
edition-eric-p-widmaier/

ebookgate.com

Human anatomy physiology 7th ed Edition Elaine Nicpon

Marieb

https://ebookgate.com/product/human-anatomy-physiology-7th-ed-edition-
elaine-nicpon-marieb/

ebookgate.com

Fundamentals of Human Anatomy and Physiology 7th Edition

Cinnamon Vanputte

https://ebookgate.com/product/fundamentals-of-human-anatomy-and-
physiology-7th-edition-cinnamon-vanputte/

ebookgate.com

Physiology 6th Edition Linda S. Costanzo

https://ebookgate.com/product/physiology-6th-edition-linda-s-costanzo/

ebookgate.com
Human Physiology An Integrated Approach with Interactive
Physiology 3rd Edition Dee Unglaub Silverthorn

https://ebookgate.com/product/human-physiology-an-integrated-approach-
with-interactive-physiology-3rd-edition-dee-unglaub-silverthorn/

ebookgate.com

Nunn s Applied Respiratory Physiology 6th Edition Andrew

Lumb

https://ebookgate.com/product/nunn-s-applied-respiratory-
physiology-6th-edition-andrew-lumb/

ebookgate.com

Netter s Physiology Flash Cards 1st Edition Susan Mulroney

https://ebookgate.com/product/netter-s-physiology-flash-cards-1st-
edition-susan-mulroney/

ebookgate.com

Hole s Human Anatomy Physiology 9th Edition David N. Shier

https://ebookgate.com/product/hole-s-human-anatomy-physiology-9th-
edition-david-n-shier/

ebookgate.com

Anatomy Physiology 1st Edition Openstax College

https://ebookgate.com/product/anatomy-physiology-1st-edition-openstax-
college/

ebookgate.com
 a LANGE medical book

Vander’s Renal
Physiology
Seventh Edition

Douglas C. Eaton, PhD

Distinguished Professor of Physiology
and Professor of Pediatrics
Emory University School of Medicine
Atlanta, Georgia

John P. Pooler, PhD

Professor of Physiology Emeritus
Emory University School of Medicine
Atlanta, Georgia

New York Chicago San Francisco Lisbon London

Madrid Mexico City Milan New Delhi San Juan
Seoul Singapore Sydney Toronto
Copyright © 2009 by The McGraw-Hill Companies, Inc. All rights reserved. Except as permitted under the United
States Copyright Act of 1976, no part of this publication may be reproduced or distributed in any form or by any means,
or stored in a database or retrieval system, without the prior written permission of the publisher.

ISBN: 978-0-07-161304-0

MHID: 0-07-161304-8

The material in this eBook also appears in the print version of this title: ISBN: 978-0-07-161303-3,
MHID: 0-07-161303-X.

All trademarks are trademarks of their respective owners. Rather than put a trademark symbol after every occurrence
of a trademarked name, we use names in an editorial fashion only, and to the benefit of the trademark owner, with no
intention of infringement of the trademark. Where such designations appear in this book, they have been printed with
initial caps.

McGraw-Hill eBooks are available at special quantity discounts to use as premiums and sales promotions, or for use in
corporate training programs. To contact a representative please visit the Contact Us page at www.mhprofessional.com.

Medicine is an ever-changing science. As new research and clinical experience broaden our knowledge, changes in
treatment and drug therapy are required. The authors and the publisher of this work have checked with sources believed
to be reliable in their efforts to provide information that is complete and generally in accord with the standards accept-
ed at the time of publication. However, in view of the possibility of human error or changes in medical sciences, nei-
ther the authors nor the publisher nor any other party who has been involved in the preparation or publication of this
work warrants that the information contained herein is in every respect accurate or complete, and they disclaim all
responsibility for any errors or omissions or for the results obtained from use of the information contained in this work.
Readers are encouraged to confirm the information contained herein with other sources. For example and in particular,
readers are advised to check the product information sheet included in the package of each drug they plan to adminis-
ter to be certain that the information contained in this work is accurate and that changes have not been made in the rec-
ommended dose or in the contraindications for administration. This recommendation is of particular importance in con-
nection with new or infrequently used drugs.

TERMS OF USE

This is a copyrighted work and The McGraw-Hill Companies, Inc. (“McGraw-Hill”) and its licensors reserve all rights
in and to the work. Use of this work is subject to these terms. Except as permitted under the Copyright Act of 1976 and
the right to store and retrieve one copy of the work, you may not decompile, disassemble, reverse engineer, reproduce,
modify, create derivative works based upon, transmit, distribute, disseminate, sell, publish or sublicense the work or any
part of it without McGraw-Hill’s prior consent. You may use the work for your own noncommercial and personal use;
any other use of the work is strictly prohibited. Your right to use the work may be terminated if you fail to comply with
these terms.

THE WORK IS PROVIDED “AS IS.” McGRAW-HILL AND ITS LICENSORS MAKE NO GUARANTEES OR
WARRANTIES AS TO THE ACCURACY, ADEQUACY OR COMPLETENESS OF OR RESULTS TO BE
OBTAINED FROM USING THE WORK, INCLUDING ANY INFORMATION THAT CAN BE ACCESSED
THROUGH THE WORK VIA HYPERLINK OR OTHERWISE, AND EXPRESSLY DISCLAIM ANY WARRANTY,
EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO IMPLIED WARRANTIES OF MERCHANTABIL-
ITY OR FITNESS FOR A PARTICULAR PURPOSE. McGraw-Hill and its licensors do not warrant or guarantee that
the functions contained in the work will meet your requirements or that its operation will be uninterrupted or error free.
Neither McGraw-Hill nor its licensors shall be liable to you or anyone else for any inaccuracy, error or omission, regard-
less of cause, in the work or for any damages resulting therefrom. McGraw-Hill has no responsibility for the content of
any information accessed through the work. Under no circumstances shall McGraw-Hill and/or its licensors be liable
for any indirect, incidental, special, punitive, consequential or similar damages that result from the use of or inability
to use the work, even if any of them has been advised of the possibility of such damages. This limitation of liability
shall apply to any claim or cause whatsoever whether such claim or cause arises in contract, tort or otherwise.
To all our students
This page intentionally left blank
 Contents
Preface vii

Chapter 1 Renal Functions, Anatomy, and Basic Processes 1

Functionsâ•… /â•… 2
Anatomy of the Kidneys and Urinary Systemâ•… /â•… 4
The Nephronâ•… /â•… 5
Blood Supply to the Nephronsâ•… /â•… 12
Basic Renal Processesâ•… /â•… 16

Chapter 2 Renal Blood Flow and Glomerular Filtration 24

Glomerular Filtration and Renal Blood Flowâ•… /â•… 25
Flow, Resistance, and Pressure in the Kidneysâ•… /â•… 25
Glomerular Filtrationâ•… /â•… 26
Autoregulationâ•… /â•… 34

Chapter 3 Clearance 38
Clearance Unitsâ•… /â•… 39
Plasma Creatinine and Urea Concentrations as
Indicators of GFR Changesâ•… /â•… 43

Chapter 4 Basic Transport Mechanisms 47

Crossing the Epithelial Barriersâ•… /â•… 47
Receptor-Mediated Endocytosis and Transcytosisâ•… /â•… 53
Transport Mechanisms in Reabsorptionâ•… /â•… 55

Chapter 5 Renal Handling of Organic Substances 63

Active Proximal Reabsorption of Organic Nutrients
(eg, Glucose, Amino Acids)â•… /â•… 64
Proteins and Peptidesâ•… /â•… 66
Active Proximal Secretion of Organic Anionsâ•… /â•… 68
Active Proximal Secretion of Organic Cationsâ•… /â•… 70
pH Dependence of Passive Reabsorption or Secretionâ•… /â•… 74
Ureaâ•… /â•… 74

Chapter 6 Basic Renal Processes for Sodium, Chloride, and Water 77

Overviewâ•… /â•… 78
Individual Tubular Segmentsâ•… /â•… 84
Urinary Concentration: The Medullary Osmotic Gradientâ•… /â•… 93

v
vi╇ /╇ Contents

Chapter 7 Control of Sodium and Water Excretion: Regulation of

Plasma Volume and Plasma Osmolality and Renal Control
of Systemic Blood Pressure 102
Regulation of Blood Pressureâ•… /â•… 104
Contribution of the Kidney to the Regulation of Sodium Excretion
and Blood Pressureâ•… /â•… 110
Control of Water Excretionâ•… /â•… 131

Chapter 8 Renal Regulation of Potassium Balance 140

Regulation of Potassium Between the Intracellular and
Extracellular Compartmentsâ•… /â•… 141
Renal Potassium Handlingâ•… /â•… 143

Chapter 9 Regulation of Hydrogen Ion Balance 155

Guidelines for Studying Acid-Base Biologyâ•… /â•… 156
Renal Handling of Acids and Basesâ•… /â•… 162
Renal Excretion of Acid and Baseâ•… /â•… 165
Hydrogen Ion Excretion on Urinary Buffersâ•… /â•… 167
Phosphate and Organic Acids as Buffersâ•… /â•… 169
Hydrogen Ion Excretion on Ammoniumâ•… /â•… 170
Quantification of Renal Acid-Base Excretionâ•… /â•… 174
Regulation of the Renal Handling of Acids and Basesâ•… /â•… 176
Control of Renal Glutamine Metabolism and NH4+
Excretionâ•… /â•… 177
Intravenous Solutions: Lactated Ringer’sâ•… /â•… 178
Specific Categories of Acid-Base Disordersâ•… /â•… 179
Renal Response to Metabolic Acidosis and Alkalosisâ•… /â•… 180
Factors Causing the Kidneys to Generate or Maintain A Metabolic
Alkalosisâ•… /â•… 181

Chapter 10 Regulation of Calcium and Phosphate Balance 185

Effector Sites for Calcium Balanceâ•… /â•… 188
Hormonal Control of Effector Sitesâ•… /â•… 192
PTHâ•… /â•… 193
Overview of Renal Phosphate Handlingâ•… /â•… 197

Answers to Study Questions 201

Appendix A 209

Appendix B 211

Index 213
 Preface
In the several years since publication of the previous edition of this book, the
creative work of the research community has penetrated ever more deeply into
the intricacies of signaling systems that regulate events in different regions of the
kidney. This progress not only gives us a more complete picture of how the kid-
ney accomplishes its various tasks, but also presents a still bigger challenge to the
student to learn the principles of renal function in an integrated manner that is
not split into isolated fragments. Our approach in this text is to distill the essence
of renal processes and their regulation into a core that is accurate, yet not so bur-
dened with detail that it overwhelms the reader. Rather than add complexity, we
have purposely limited detail in order to keep the reader focused on the logic of
renal processes. Accordingly, our goals in the preparation of this edition were (1)
to incorporate the results of new literature, (2) point out the logical connection
between events at the cellular level and their consequences for the well being of
the body, and (3) to revise the text to improve its clarity. Consistent with prior
editions we allot considerable coverage to body systems other than the kidneys,
particularly the cardiovascular system, in order to bring out how the kidneys in-
fluence those systems, and in turn are influenced by those systems.
To help orient the reader and to prevent students from being mired in
details, we have added key concepts at the end of each chapter. This fea-
ture also highlights the major points throughout the text and allows easy
and quick review. We hope that these key concepts, together with the learning
objectives, will be effective tools in learning renal physiology.

vii
This page intentionally left blank
Renal Functions, Anatomy, and
Basic Processes 1

OBJECTIVES
The student understands the disparate role of the kidneys in maintaining health.
YY States the 7 major functions of the kidneys.
YY Defines the balance concept.

The student understands the structural makeup of the kidneys, their blood supply,
and the relation between major functional components.
YY Defines the gross structures and their interrelationships: renal pelvis, calyces, renal
pyramids, renal medulla (inner and outer zones), renal cortex, and papilla.
YY Defines the components of the nephron and their interrelationships: renal
corpuscle, glomerulus, nephron, and collecting-duct system.
YY Draws the relationship between glomerulus, Bowman’s capsule, and the proximal
tubule.
YY Describes the 3 layers separating the lumen of the glomerular capillaries and
Bowman’s space; defines podocytes, foot processes, and slit diaphragms.
YY Defines glomerular mesangial cells and states their functions and location within
the glomerulus.
YY Lists the individual tubular segments in order; states the segments that comprise
the proximal tubule, Henle’s loop, and the collecting-duct system; defines principal
cells and intercalated cells.
YY Lists, in order, the vessels through which blood flows from the renal artery to the
renal vein; contrasts the blood supply to the cortex and the medulla; defines vasa
recta and vascular bundles.
YY Describes, in general terms, the differences among superficial cortical, midcortical,
and juxtamedullary nephrons.
YY Defines juxtaglomerular apparatus and describes its 3 cell types; states the func-
tion of the granular cells.
The student understands how the 2 kidneys handle substances in order to achieve
balance of each.
YY Defines the basic renal processes: glomerular filtration, tubular reabsorption, and
tubular secretion.
YY Defines renal metabolism of a substance and gives examples.

1
2╇ /╇ CHAPteR 1

The kidneys perform an incredibly wide array of functions for the body, most of
which are essential for life. Some renal functions have obvious logical and nec-
essary connections to each other. Others seem to be totally independent. Most
involve matching renal excretion of substances out of the body to inputs into the
body (ie, providing a balance between input and output).

FUNCTIONS
A popular view considers the kidney to be an organ primarily responsible for the
removal of metabolic waste from the body. Although this is certainly a major func-
tion of the kidneys, there are other functions that are arguably more important.

Function 1: Regulation of Water and Electrolyte Balance

The balance concept states that our bodies are in balance for any sub-
stance when the inputs and outputs of that substance are matched. Any
difference between input and output leads to an increase or decrease in
the amount of a substance within the body. Our input of water and electrolytes is
enormously variable and is only sometimes driven in response to body needs. For
example, we drink water when thirsty but we drink much more because it is a
component of beverages that we consume for reasons other than hydration. We
also consume food to provide energy, but food often contains large amounts of
water. The kidneys respond by varying the output of water in the urine, thereby
maintaining balance for water (ie, constant total body water content). Minerals
like sodium, potassium, magnesium, and so on are components of foods and gen-
erally present far in excess of body needs. As with water, the kidneys excrete min-
erals at a highly variable rate that, in the aggregate, matches input. One of the
amazing feats of the kidneys is their ability to regulate each of these minerals in-
dependently (ie, we can be on a high-sodium, low-potassium diet or low-sodium,
high-potassium diet, and the kidneys will adjust excretion of each of these sub-
stances appropriately1).

Function 2: Excretion of Metabolic Waste

Our bodies continuously form end products of metabolic processes. In most cases,
those end products serve no function and are harmful at high concentrations.
Some of these waste products include urea (from protein), uric acid (from nucleic
acids), creatinine (from muscle creatine), the end products of hemoglobin break-
down (which give urine much of its color), and the metabolites of various hor-
mones, among many others.

1
Being in balance does not by itself imply a normal state or good health. A person may have an excess
or deficit of a substance, yet still be in balance as long as output matches input. This is often the case in
chronic disorders of renal function or metabolism.
 RENAL FUNCTIONS, ANATOMY, AND BASIC PROCESSES╇ / 3╇╇

Function 3: Excretion of Bioactive Substances (Hormones and Many

Foreign Substances, Specifically Drugs) That Affect Body Function
Drugs and hormones in the blood are removed in many ways, mostly in the liver,
but a number of them are removed in parallel by renal processes. Physicians have
to be mindful of how fast the drugs are excreted in order to prescribe a dose that
achieves the appropriate body levels.

Function 4: Regulation of Arterial Blood Pressure

Although many people appreciate at least vaguely that the kidneys excrete
waste substances like urea (hence the name urine) and salts, few realize
the kidneys’ crucial role in controlling blood pressure. Blood pressure
ultimately depends on blood volume, and the kidneys’ maintenance of sodium
and water balance achieves regulation of blood volume. Thus, through volume
control, the kidneys participate in blood pressure control. They also participate in
regulation of blood pressure via the generation of vasoactive substances that regu-
late smooth muscle in the peripheral vasculature.

Function 5: Regulation of Red Blood Cell Production

Erythropoietin is a peptide hormone that is involved in the control of erythrocyte
(red blood cell) production by the bone marrow. Its major source is the kidneys,
although the liver also secretes small amounts. The renal cells that secrete it are a
particular group of cells in the interstitium. The stimulus for its secretion is a re-
duction in the partial pressure of oxygen in the kidneys, as occurs, eg, in anemia,
arterial hypoxia, and inadequate renal blood flow. Erythropoietin stimulates the
bone marrow to increase its production of erythrocytes. Renal disease may result
in diminished erythropoietin secretion, and the ensuing decrease in bone marrow
activity is one important causal factor of the anemia of chronic renal disease.

Function 6: Regulation of Vitamin D Production

When we think of vitamin D, we often think of sunlight or additives to milk. In
vivo vitamin D synthesis involves a series of biochemical transformations, the last
of which occurs in the kidneys. The active form of vitamin D (1,25-dihydroxyvi-
tamin D3 ) is actually made in the kidneys, and its rate of synthesis is regulated by
hormones that control calcium and phosphate balance.

Function 7: Gluconeogenesis
Our central nervous system is an obligate user of blood glucose regardless of
whether we have just eaten sugary doughnuts or gone without food for a week.
Whenever the intake of carbohydrate is stopped for much more than half a day,
our body begins to synthesize new glucose (the process of gluconeogenesis) from
noncarbohydrate sources (amino acids from protein and glycerol from triglycer-
ides). Most gluconeogenesis occurs in the liver, but a substantial fraction occurs in
the kidneys, particularly during a prolonged fast.
4╇ /╇ Chapter 1

Most of what the kidneys actually do to perform the functions just mentioned
involves transporting water and solutes between the blood flowing through the
kidneys and the lumina of tubules (nephrons and collecting tubules that comprise
the working mass of the kidneys). The lumen of a nephron is topologically outside
the body, and any substance in the lumen that is not transported back into the
blood is eventually excreted in the urine. As we explore renal function in more
detail, we will constantly refer to tubular structure and the surrounding vascula-
ture. Therefore, in the following section, we present the essential aspects of renal
anatomy that are necessary to understand function.

ANATOMY OF THE KIDNEYS AND URINARY SYSTEM

The 2 kidneys lie outside the peritoneal cavity close to the posterior abdominal
wall, 1 on each side of the vertebral column. Each of the 2 kidneys is a bean-
shaped structure. The rounded, outer convex surface of each kidney faces the side
of the body, and the indented surface, called the hilum, is medial. Each hilum is
penetrated by a renal artery, renal vein, nerves, and a ureter, which carries urine
out of the kidney to the bladder. Each ureter within a kidney is formed from
funnel-like structures called major calyces, which, in turn, are formed from minor
calyces. The minor calyces fit over underlying cone-shaped renal tissue called pyra-
mids. The tip of each pyramid is called a papilla and projects into a minor calyx.
The calyces act as collecting cups for the urine formed by the renal tissue in the
pyramids. The pyramids are arranged radially around the hilum, with the papillae
pointing toward the hilum and the broad bases of the pyramids facing the outside,
top, and bottom of the kidney (from the 12-o’clock to the 6-o’clock position). The
pyramids constitute the medulla of the kidney. Overlying the medullary tissue is
a cortex, and covering the cortical tissue on the very external surface of the kidney
is a thin connective tissue capsule (Figure 1–1).
The working tissue mass of both the cortex and medulla is constructed almost
entirely of tubules (nephrons and collecting tubules) and blood vessels (capillaries
and capillary-like vessels). Tubules and blood vessels are intertwined (something
like a plateful of spaghetti) or arranged in parallel arrays (like bundles of soda
straws) and, in either case, are always close to each other. Between the tubules
and blood vessels lies an interstitium, which comprises less than 10% of the renal
volume. The interstitium contains fluid and scattered interstitial cells (fibroblasts
and others) that synthesize an extracellular matrix of collagen, proteoglycans, and
glycoproteins.
The cortex and medulla have very different properties both structurally
and functionally. On closer examination, we see that (1) the cortex has a
highly granular appearance, absent in the medulla, and (2) each medul-
lary pyramid is divisible into an outer zone (adjacent to the cortex) and an inner
zone, which includes the papilla. All these distinctions reflect the arrangement of
the various tubules and blood vessels.
 RENAL FUNCTIONS, ANATOMY, AND BASIC PROCESSES╇ / 5╇╇

A Kidney

Renal
pelvis

Ureter

Bladder

Urethra

B Cortex
Figure 1–1.╇ A, The urinary system.
The urine formed by a kidney collects
Papilla
in the renal pelvis and then flows
through the ureter into the bladder,
from which it is eliminated via the Calyx
urethra. B, Section of a human kid- Renal
ney. Half the kidney has been sliced pelvis
away. Note that the structure shows
regional differences. The outer por- Ureter
tion (cortex) contains all the glomer-
uli. The collecting ducts form a large
portion of the inner kidney (medul-
Medulla
la), giving it a striped, pyramid-like
(renal
appearance, and these drain into the pyramids)
renal pelvis. The papilla is in the in-
ner portion of the medulla.

THE NEPHRON
Each kidney contains approximately 1 million nephrons, one of which is
shown diagrammatically in Figure 1–2. Each nephron consists of a spher-
ical filtering component, called the renal corpuscle, and a tubule extending
from the renal corpuscle. Let us begin with the renal corpuscle, which is respon-
sible for the initial step in urine formation: the separation of a protein-free filtrate
from plasma.
6╇ /╇ Chapter 1

Proximal Distal
convoluted convoluted
tubule tubule

Initial portion
of cortical
collecting duct
Macula
Connecting
densa
tubule
Bowman's
capsule Cortical
collecting
Glomerulus
duct
Afferent
and efferent
arterioles

Straight Thick ascending

proximal limb of Henle's
tubule loop
Medullary
collecting
duct

Descending
thin limb
of Henle's loop
Ascending
thin limb
of Henle's loop

Papillary duct

Figure 1–2.╇ Relationships of component parts of a long-looped nephron, which has

been “uncoiled” for clarity (relative lengths of the different segments are not drawn to
scale). The combination of glomerulus and Bowman’s capsule is the renal corpuscle.

The Renal Corpuscle

The renal corpuscle consists of a compact tuft of interconnected capillary loops,
the glomerulus (pl. glomeruli) or glomerular capillaries, surrounded by a balloon-
like hollow capsule: Bowman’s capsule (Figure 1–3). Blood enters and leaves
Bowman’s capsule through arterioles that penetrate the surface of the capsule at
the vascular pole. A fluid-filled space (the urinary space or Bowman’s space) exists
within the capsule (labeled US in Figure 1–3), and it is into this space that fluid
filters. Opposite the vascular pole, Bowman’s capsule has an opening that leads
into the first portion of the tubule (see Figure 1–3, bottom).
 RENAL FUNCTIONS, ANATOMY, AND BASIC PROCESSES╇ / 7╇╇

AA

EA
MD

GC
EGM
PE

E
M

US
GBM
PO

Figure 1–3.╇ Diagram of a longitudinal section through a glomerulus and its juxta-
glomerular (JG) apparatus. The JG apparatus consists of the granular cells (GC), which
secrete renin, the macula densa (MD), and the extraglomerular mesangial cells (EGM). E,
endothelium of the capillaries; EA, efferent arteriole; AA, afferent arteriole; PE, parietal
(outer) epithelium of Bowman’s space; PO, podocytes of Bowman’s capsule; GBM, glom-
erular basement membrane; US, “urinary” (Bowman’s) space. (Reproduced with permis-
sion from Kriz W et al. In: Davidson AM, ed. Proceedings of the 10th International Congress
on Nephrology, Vol 1. London: Balliere Tindall; 1987.)
8╇ /╇ Chapter 1

The filtration barrier in the renal corpuscle through which all filtered sub-
stances must pass consists of 3 layers: the capillary endothelium of the glomerular
capillaries, a rather thick basement membrane, and a single-celled layer of epi-
thelial cells (Figure 1–4). The first layer, the endothelial cells of the capillaries, is
perforated by many large fenestrae (“windows”), like a slice of Swiss cheese, and

Proximal tubule

Lumen of Bowman’s capsule

(Bowman’s space)

Efferent
arteriole

C
Afferent
A arteriole

US

Figure 1–4.╇ A, Anatomy of the glomerulus. B, Cross-section of glomerular membranes.

US, “urinary” (Bowman’s) space; E, epithelial foot processes; GBM, glomerular basement
membranes; End, capillary endothelium; Cap, lumen of capillary. (Courtesy HG Rennke.
Originally published in Fed Proc 1977;36:2019; reprinted with permission.) C, Scanning
electron micrograph of podocytes covering glomerular capillary loops; the view is from
inside Bowman’s space. The large mass is a cell body. Note the remarkable interdigitation
of the foot processes from adjacent podocytes and the slits between them. (Courtesy of
C. Tisher.)
 RENAL FUNCTIONS, ANATOMY, AND BASIC PROCESSES╇ / 9╇╇

is freely permeable to everything in the blood except red blood cells and platelets.
The middle layer, the capillary basement membrane, is not a membrane in the
sense of a lipid bilayer membrane but is a gel-like acellular meshwork of glycopro-
teins and proteoglycans, with a structure like a kitchen sponge. The third layer
consists of epithelial cells that rest on the basement membrane and face Bowman’s
space. These cells are called podocytes. They are quite different from the relatively
simple, flattened epithelial cells that line the outside of Bowman’s capsule. The
podocytes have an unusual octopus-like structure. Small “fingers,” called pedicels
(or foot processes), extend from each arm of the podocyte and are embedded in
the basement membrane. Pedicels from a given podocyte interdigitate with the
pedicels from adjacent podocytes. Spaces between adjacent pedicels constitute the
path through which the filtrate, once through the endothelial cells and basement
membrane, travels to enter Bowman’s space. The foot processes are coated by a
thick layer of extracellular material, which partially occludes the slits, and ex-
tremely thin processes called slit diaphragms bridge the slits between the pedicels.
Slit diaphragms are widened versions of the tight junctions and adhering junctions
that link all contiguous epithelial cells together. These are like miniature ladders.
The pedicels form the sides of the ladder, and the slit diaphragms are the rungs.
The functional significance of this anatomic arrangement is that it permits the
filtration of large volumes of fluid from the capillaries into Bowman’s space but
restricts filtration of large plasma proteins such as albumin.
Another cell type—the mesangial cell—is found in the central part of the
glomerulus between and within capillary loops (see Figure 1–3). Glomerular me-
sangial cells act as phagocytes and remove trapped material from the basement
membrane. They also contain large numbers of myofilaments and can contract
in response to a variety of stimuli in a manner similar to vascular smooth muscle
cells. The role of such contraction in influencing filtration by the renal corpuscles
is discussed in Chapters 2 and 7.

The Tubule
Throughout its course, the tubule, which begins at and leads out of Bowman’s
capsule, is made up of a single layer of epithelial cells resting on a basement mem-
brane. The structural and immunocytochemical characteristics of these epithelial
cells vary from segment to segment of the tubule. A common feature is the pres-
ence of tight junctions between adjacent cells that physically link them together
(like the plastic form that holds a 6-pack of soft drinks together).
Table 1–1 lists the names and sequence of the various tubular segments, as il-
lustrated in Figures 1–2 and 1–5. Physiologists and anatomists have traditionally
grouped 2 or more contiguous tubular segments for purposes of reference, but
the terminologies have varied considerably. Table 1–1 also gives the combination
terms used in this text.
The proximal tubule, which drains Bowman’s capsule, consists of a coiled
segment—the proximal convoluted tubule—followed by a straight segment—the
proximal straight tubule—which descends toward the medulla, perpendicular to
the cortical surface of the kidney (2 and 3 in Figure 1–5).
10╇ /╇ Chapter 1

Table 1-1.╇ Terminology for the tubular segments

Sequence of segments Combination terms used in text

Proximal convoluted tubule
Proximal tubule
Proximal straight tubule
Descending thin limb of Henle’s loop
Ascending thin limb of Henle’s loop
Henle’s loop
Thick ascending limb of Henle’s loop
(contains macula densa near end)
Distal convoluted tubule
Connecting tubule
Cortical collecting duct
Outer medullary collecting duct Collecting-duct system
Inner medullary collecting duct
(last portion is papillary duct)

The next segment, into which the proximal straight tubule drains, is the
descending thin limb of Henle’s loop (or simply the descending thin limb). The de-
scending thin limb is in the medulla and is surrounded by an interstitial environ-
ment that is quite different from that in the cortex. The descending thin limb ends
at a hairpin loop, and the tubule then begins to ascend parallel to the descending
limb. The loops penetrate to varying depths within the medulla. In long loops (see
later discussion), the epithelium of the first portion of this ascending limb remains
thin, although different from that of the descending limb. This segment is called
the ascending thin limb of Henle’s loop (or simply the ascending thin limb) (see
Figure 1–5). Beyond this segment, in these long loops, the epithelium thickens,
and this next segment is called the thick ascending limb of Henle’s loop (or simply
the thick ascending limb). In short loops (see later discussion), there is no ascend-
ing thin limb, and the thick ascending limb begins right at the hairpin loop (see
Figure 1–5). The thick ascending limb rises back into the cortex. Near the end of
every thick ascending limb, the tubule returns to Bowman’s capsule, from which
it originated, and passes directly between the afferent and efferent arterioles, as
they enter and exit that renal corpuscle at its vascular pole (see Figure 1–3). The
cells in the thick ascending limb closest to Bowman’s capsule (between the affer-
ent and efferent arterioles) are specialized cells known as the macula densa. The
macula densa marks the end of the thick ascending limb and the beginning of the
distal convoluted tubule. This is followed by the connecting tubule, which leads
to the cortical collecting tubule, the first portion of which is called the initial col-
lecting tubule.
From Bowman’s capsule through the loop of Henle to the initial collecting
tubules, each of the 1 million nephrons in each kidney is completely separate from
the others. However, connecting tubules from several nephrons merge to form
cortical collecting tubules, and a number of initial collecting tubules then join end
 RENAL FUNCTIONS, ANATOMY, AND BASIC PROCESSES╇ / 11╇╇

9 8

9*
7 1
Cortex 2

1
7 10
2
3

6
Outer 3
stripe
Outer medulla

Inner 11 4
stripe

4
12
Inner
medula 5

Figure 1–5.╇ Standard nomenclature for structures of the kidney (1988 Commission
of the International Union of Physiological Sciences). Shown are a short-looped and a
long-looped (juxtamedullary) nephron, together with the collecting system (not drawn
to scale). A cortical medullary ray—the part of the cortex that contains the straight proxi-
mal tubules, cortical thick ascending limbs, and cortical collecting ducts—is delineated
by a dashed line. 1, renal corpuscle (Bowman’s capsule and the glomerulus); 2, proximal
convoluted tubule; 3, proximal straight tubule; 4, descending thin limb; 5, ascending thin
limb; 6, thick ascending limb; 7, macula densa (located within the final portion of the thick
ascending limb); 8, distal convoluted tubule; 9, connecting tubule; 9*, connecting tubule
of a juxtamedullary nephron that arches upward to form a so-called arcade (there are
only a few of these in the human kidney); 10, cortical collecting duct; 11, outer medullary
collecting duct; 12, inner medullary collecting duct. (Reproduced with permission from
Kriz W, Bankir L. Am J Physiol 1988;254LF:F1–F8.)
Another random document with
no related content on Scribd:
 – Nem, maradjunk még… Hangos jókedvem van, édes.
A czigány odahajolt hozzájuk s a család férfiai, női rágyujtottak a
dalra, karban. Olyan vig volt ez az eljegyzés, mintha a legboldogabb
szerelem füzte volna őket egymáshoz. A vőlegénye átkarolta, Riza
meg vállaira hajolt.
– Ha most Zoltán látna – gondolá.
Aztán gunyosra forditá:
– S ha?… Nevetséges, most már nem is szeretem.
És hirtelen zokogni kezdett.
Mindenkit meglepett vele, csak az apját nem.
– Sebaj, sebaj, Riza… Igyál egy pohárral! Riza mindig sir, ha meg
van hatva.
Ivott. Aztán elfojtotta a könyeit, de a mulatság megszakadt.
Mentek haza. A kapuban végigcsókolta a rokonait, az uj rokonokat
is, a vőlegényét is. Aztán apja karján felment a lépcsőkön, hirtelen
levetkezett, bebujt az ágyába s mig máskor órákig elábrándozott,
most rögtön elaludt.
Hjah, a mámor, a boldogság kora.
 Kegyelem.

Az igazgató ur csengetett. Azután felugrott az iróasztala mellől és

nyugtalanul járt-kelt a szobában.
– Ez lehetetlen helyzet!… Egy bank ilyen ügyvéddel!…
Lehetetlen!…
A komptoarista szerényen besuhant a szobába.
– Parancsol, igazgató ur…?
Az igazgató ur nem vette észre; a halk, suttogó hangra nem
ügyelt. Csak járt föl s alá a szőnyeg egyazon sávján izgatottan.
– Ez lehetetlen helyzet… Hiába a vejem, ez lehetetlen,
tarthatatlan helyzet.
Aztán ujra csengetett. A komptoarista még halkabban suttogá:
– Parancsol, igazgató ur…?
 Az igazgató ur nem hallotta a hangot, csak járt fel s alá a
szobában, miglen beleütközött a fiatal emberbe.
– Parancsol, igazgató ur…
– Maga az?… Hát nem hallja, ha csengetek?
– Bocsánat, igazgató ur, már rég itt állok…
– Itt áll és nem szól?… Hát néma lett? Hát süket lett? Hát mi?
Miért nem beszél? Hallgasson! Mit ümget? Miért nem jelentkezik?
Mi? Miért? Hallgasson. Feleljen, ha kérdem. Mi?
– Bocsánat, igazgató ur?
– Hát itt van már? Küldje hát be! Mit áll itt? Nem érti? Itt-van-
már-az-ügy-véd-ur? Érti? Na!
– Nincs itt, igazga…
– Nincs? Még nincs itt? Hány óra? Tiz óra? S nincs itt?
– Az ügyvéd ur tegnapelőtt elutazott… Gondolom tárgyalása van.
– Tárgyalása? Elmehet! Várjon csak! Ha megjön, küldje be. Na,
mit áll itt? Mehet!
A komptoarista eltünt. Egy pillanat alatt végig suhant az irodákon
a hir: »Az igazgató ur dühös.« Csönd lett. A tollak perczegése is
hallatszott.
Az igazgató ur pedig föl s alá járt a szobában.
– Ez lehetetlen helyzet…
Ekkor a szobaleány jött az irodába s benyitott egyenest az
igazgató urhoz.
– Nagyságos ur, a nagysága kéreti… Méltóztassék egy pillanatra
feljönni…
– Most? Lehetetlen… Most hivatalos órám van.
 – A nagysága sir… Itt van a fiatal nagysága. Ő is sir…
– Megyek.
A fiatal nagysága csakugyan sir s fetreng a divánon, zokogva.
Anyja átölelve tartja s zokog vele.
– Szegény Irénke… Ó szerencsétlen leányom! Látod, látod. Miért
nem vallottál be mindent az anyádnak. Óh ne sirj, édes leányom. Kell
konyak? Itt van. Igyál egy kortyot. Kell kalács? Itt van, egyél egy
harapást. Látod, látod. Édes Irénkém…
– No mi baj?
Ezt az igazgató ur mondotta, a ki egy pár pillanat óta áll a
felesége háta mögött és összevont szemöldökkel hallgatta végig az
asszonyok zokogását.
A fiatal asszony apja hangjának hallatára még erősebb sirásba
kezdett. A felesége pedig kétségbeesve sikoltott fel:
– Elemészti magát… Egész éjjel sirt, zokogott!… Ilyen csapás!…
Segitség! Segitség!
– No, mi baj? Beszélj hát érthetően…
– A férje az oka… Miért hanyagolta el… Igen, az ügyvéd az oka…
Látod, látod, ugy-e megmondtam előre… sikoltozott az asszony.
A fiatal asszony pedig ismétlé:
– Segitség! Segitség! Meghalok!
Az igazgató ur dühbe jött és kiabálni kezdett:
– Mi az? Mi baj? Miért nem beszéltek? Hát meg akartok ölni? Mi
az? Mi történt? Hol az a gazember? Keritsétek elő azt a gazembert…
Tele van adóssággal… Most már árverezni fogják…
A fiatal asszony egyre sikoltozott:
 – Meghalok!… Nem élem tul ezt a szégyent! Meghalok!
– Persze… Megmondtam én is… Az szeret téged? Igen, te
szereted, de ő csak a pénzedet szerette… Annyi volt az adóssága,
hogy majd megfuladt benne…
– Bár fuladt volna!… nyögte keserüen az anya.
– Nos mi lesz? Mi történt?
– Irént letartóztatták az éjjel!
– Letartóztatták? Ki?
– Egy buta éjjeli őr, a ki nem ismerte…
– Hát hol volt?
Egy pillanatra csönd állott be. Az asszonyok zokogtak, de nem
feleltek.
– Ismétlem, hol volt az éjjel?
A fiatal asszony lecsuszott a divánról s oda kuszott az apja elé, a
szőnyegen, a lába elé:
– Ölj meg… Apa, ölj meg!
– Nem tehet róla… zokogott az anyja.
– Beszélj… kérlelte az apja, könybe lábadt szemmel.
De az asszony csak zokogott.
– Ölj meg!… Bocsáss meg!…
Az anyja kinosan vergődve beszélte el:
– Elcsalta… Mindig féltem, hogy ez lesz a vége!… Mindig egyedül
volt, hát elcsalta… Szegény Irén! Szegény gyermekem!
– Hát hol történt a szerencsétlenség?
 – Még az éjjel… Egyedül volt, immár napok óta… Hát elkergette
hazulról az egyedülvalóság… Künn a ligetben, a laktanya felé… Az
éjjeli őr nem ösmerte s bekisérte a városházára…
Az öreg emberben megfagyott a vér, aztán hideg izzadtság
gyöngyözött ki a homlokán, s rekedten suttogta;
– Végünk van! Ez a szégyen! Végünk van!
A szobaleány hirtelen benyitott.
– Itt az ügyvéd ur!
Erre a szóra sikoltva rohant be a fiatal asszony a másik szobába,
s az anyja utána.
– Itt a feleségem?… Mi történt?
Az igazgató hidegen felelte:
– Ülj le…
Az ügyvéd csak bámult.
– Nos, hát ide jutottál!… Tele voltál adóssággal, mikor
elbolonditottad a leányom fejét. Azt mondtad: »Szeretem Irént…
boldoggá fogom tenni!« Jól van… Egyetlen gyermekem, neked
adtam. Kifizettem az adósságaidat. Nem fogsz pazarolni, nem fogsz
lovakat, kutyákat és asszonyokat tartani. Becsületes ember lész… Jól
van… Aztán behoztalak a bankba… Volt állásod. Mikor láttalak ott?
Este. Mikor kellett volna ott lenned? Délelőtt. Mit csináltál ilyenkor?
Aludtál. Hát az éjszaka mire való? Kártyázni, asszonyok után
futkosni? Hát ez a férj kötelessége? Hát szeretted Irént? Hát
megbecsülted? Meg… Azért jártál annyit Pestre… Ki fizette ki ott a
frajlák számláit? Persze, hogy te; de kinek a pénzéből? Az enyémből.
Ki fizette háztartásod költségeit? Persze, hogy én. Hallgatsz? Mit is
felelhetnél… Most itt a vég… A kérlelhetetlen vég. A biztos vég…
Az ügyvéd megdöbbenve szólt:
 – Mi történt?
– Amit kerestél, Foglalkoztál a feleségeddel? Nem, hanem
ahelyett felvitted magadhoz a sok lajdinántot, kapitányt, és uracsot;
ott konyakoztattad őket éjfélig, itattad őket reggelig, s a
feleségednek kurizáltattál velük. Persze, kik zsirálták volna különben
a váltóidat? Hát itt a vég… A kérlelhetetlen vég. A biztos vég.
Az ügyvéd türelmetlenül kérdi:
– De hát mi történt?
– Hát ami természetes. A feleséged fejét elbolonditotta a
czimborád, aki édesgette, hizelgett neki s kizsákmányolta a mellőzött
asszony elkeseredését. Igen, igen, kiforgatta az eszéből a
szerencsétlent a kedves czimborád, akinek te ezalatt viszont a
szeretője után nyargalásztál. El sem tagadhatod: csak nemrég kellett
kifizetnem helyetted a selyemruhákat. De most már kifizeti meg a te
szégyened árát? És ki fogja kifizetni a te adósságaidat, amelyekért
pár nap mulva megütik a dobot a házadnál? Na nem felelsz? Hol
jártál tegnap? Pesten, ugy-e? Az orfeumban. Mit csinál a frájlád?
Egészséges? Kell neki tavaszi öltözet? Nos hát tudd meg, a te
feleséged is sétálni indult az éjjel a ligetbe, a laktanya felé. Rendez-
vous-ra csalta a czimborád. De az éjjeli őr még elég jókor bekisérte a
kapitánysághoz, hogy igazolja magát. Igen, igen, a feleségedet
bekisérték és – igazolta magát. Eddig bizonyosan a fél város tudja…
S most itt van… Menj be, öld meg, vagy válj el tőle… Ő a hibás…
Meg akarta becsteleniteni a nevedet! Keresd rajta a becsületedet.
Az ügyvéd ott állott mereven, mintha odaszögezték volna. Nem
tudott gondolkozni, mintha vaskapcsok szoritanák össze az agyát,
egy hang se jött ki belőle.
– Menj be… öld meg… keresd a becsületedet!…
De meg se tudott mozdulni.
– Nagy csapás!… dadogta aztán.
 Az igazgató ur egy darabig fel s alá járt a szobában. Aztán
hirtelen az ügyvéd elé állott.
– Nem téged nézlek… A lányomat sajnálom… Nem érdemelte
meg, hogy ez legyen a sorsa… Hát megmentem. Érted; meg akarom
menteni. Hallod, meg fogod menteni! Hát mentsd meg…
– Hogyan?
– Én megmentlek még egyszer az árveréstől s visszaadlak a
becsületes életnek, ha te is akarod. Te pedig visszaadod a leányom
nyugalmát. Te először teszed és utoljára. Én nem először teszem, de
jegyezd meg jól, hogy én is – utoljára. Érted? Utoljára. Hallottad?
Az igazgató ur ujból fel s alá járt a szobában egy darabig.
Benn a mellékszobában egyre fel-felhangzott a zokogás. Hirtelen
benyitott.
– Irén jerr ki!… Kérd meg az uradat!…
A megtört fiatal asszony kétségbeesve rohant ki s odarogyott a
férje elébe.
– Sándor, bocsáss meg!… Sándor, Isten látja lelkemet, hüséges
feleséged leszek. Hüséges örökké… Hibáztam, vétkeztem,
keservesen bünhödtem. Sándor, te szent, te nagy, te hatalmas,
Sándor, csak most az egyszer bocsáss meg, egész életemen át hálás,
engedelmes szolgád leszek! Csak ne vess el, csak ne dobj el, csak ne
üldözzél! Sándor, légy jóságos! légy kegyelmes!…
Sándor szomoruan fölemelte.
 Egy válópör oka.

– Nagyon meglepte a látogatásom, ügyvéd ur?

– Ah, nagyságos asszony, parancsoljon helyet foglalni, valóban
meglepett. Kedves férjéhez gyakran van szerencsém itt is, az
irodámban, valahányszor valamelyik novelláját akarja kibogozni,
különösen, ha jogi alapból indult ki…
– Én is egy novellát akarok kibogozni, a magam novelláját. Jogi
tanácsot kérek hozzá.
– Rendelkezésére állok, nagyságos asszony.
– Ne értsen félre! Nem irott novelláról van szó, az irodalmat
meggyülöltem…
– Kegyed? Iró felesége?
– Épen azért. Ez az én tragédiám. El akarok a férjemtől válni.
Keresse ki a hozzá illő czikkelyt.
 – Nem is sejthetem… Hiszen olyan boldognak látszott!
– Én vagyok a világ legboldogtalanak asszonya…
– Bocsánat, rózsás arcza nem igen beszél boldogtalanságról…
– Oh, hagyja, kérem, a bókokat! A lelkem beteg… Nagy csapás
ért. Csalódtam a férjemben. Vége… vége… mindennek!
– Beszélje el az esetet, nagyságos asszony, hátha találunk kiutat.
Igazán nagy kár volna, ha holmi futó felhőcske miatt valami
meggondolatlanságot követne el.
– Meglátja, ügyvéd ur, itt csak a válás segit… Sokat
gondolkoztam rajta… Álmatlan éjjeleken át, kétségtől, kintól és
szégyentől gyötörtetve… Hogy ennek velem kellett megesnie! De
igyekszem rövid lenni.
A szép asszony egy oldalpillantást vetett a tükörbe, megigazgatta
ragyogó szőke haját és fájdalmas mosolylyal ajkai körül, igy beszélt,
nagyot sóhajtva:
– Férjemmel Párisban ösmerkedtem meg, Madame Dubois
szalonjában. Szüleim kitünő ösmerettségben voltak Dubois
asszonynyal, a kinek szalonjában megfordult az előkelő irodalom,
különösen sok idegen iró. Mi francziák nem igen szeretjük az
idegeneket, csak érdeklődünk irántuk. Megfigyeljük hibás kiejtésüket
és mosolygunk szellemességeiken. Férjem első pillanatban igen
kellemes benyomást gyakorolt rám. Jobban tudott francziául, mint a
többi idegen és műveltsége is különb volt, mondhatnám párisi.
Semmiségekről épp olyan könnyedén el tudott csevegni, mint bárki
ösmerőseim közül, épp olyan szarkazmussal beszélt a nagy dolgokról
s csak egyetlen egyben hitt: önmagában. Ez hatott. Nem merte
senki sem kétségbe vonni jövőjét. Mint idegen iró – kit nem
ösmertek, csak elösmernek – járt-kelt a párisi társaságban. Az
asszonyokat különösségei, kiejtésének furcsasága és fel-fellobbanó
keleti tüze megfélemlitette és lebilincselte. Észrevettem, hogy
érdeklődik irántam.
 – És kegyed?
– Megvallom őszintén, kaczérkodtam véle. Vesztemre tettem,
mert egy szép napon rájöttem, hogy szeretem. Szeretek egy
idegent, a kinek nyelvét nem ösmerem, a kinek lelke ösmeretlen
maradt előttem, ösmeretlen sokáig. Mert a nyelv, az anyanyelv fejezi
csak ki a lélek árnyalatait, a finomságokat, a belső vonásokat. Az
idegen nyelv csak a durva körvonalakat. Megszerettem egy embert,
a kinek szivébe nem nézhettem, a ki, ha szerelemről beszélt velem,
nagy általánosságokon kivül mit sem mondhatott, a ki, ha
gondolatait fejezte ki, mindent csak körvonalakban, szinte csak
vázolt, odadobott, sejtetett, de nem tudott kiszinezni semmit. A mi a
dolgok illata: az hiányzott, azt nem ismertem meg, az rejtély maradt
előttem. Eleinte ez oly szép s oly érdekes volt. Oh nagyon érdekes!
Képzelje, egy egész ábrándvilágot épitettem fel magamban. Elsőben
is vonzott az idegen világ, a hová kerülök, az idegen élet, a sok
idegen ember. Nem féltem tőlük, ellenkezőleg, sóvárogtam utánuk.
Férjem mellett csodaszépnek képzeltem mindent. Az a tisztelet,
melylyel Párisban körülvette magát, – ebben nagy mester volt! – azt
képzeltem, otthon még nagyobb mértékben osztályosa. Csodáltam
őt! Ügyvéd ur, kénytelen vagyok bevallani, hogy én voltam a világ
legboldogabb mennyasszonya.
– Ezt a körülményt feljegyzem, uagyságos asszony! Kérem,
folytassa.
– Rajongással gondolok vissza ma is arra a csodás utra, Páristól –
hazáig, át Nizzán, Bécsen… Oly udvarias, gyöngéd, finom volt, csak
valami, egyetlen egy dolog, szinte kifejezhetetlen, a mi hiányzott
boldogságomból. Bántani kezdett az, hogy férjem nyelve nagyon
banális. Én árnyalatokat, édes, illatos, szineket játszó árnyalatokat
kerestem. Ő az ismert társalgási nyelv határai közül nem tudott
kibontakozni. Mézes heteink boldogságát utszélivé, köznapivá tette
ez a körülmény. Valami árnyék borult a lelkemre, mely epesztett.
Ábrándképeimet sajnáltam és féltettem ettől az árnyéktól, ettől a
fátyoltól, mely elveszi a ragyogását. Nem tudott kárpótolni a
társaság sem, melybe kerültem. Mindenütt ugyanez a banalitás, a
nyelvvel folytatott küzdelem, a szellem ragyogásának harcza a
kifejezés sötétségével. Szinte kétségbeestem. Mindenütt csak törték
az én édes anyanyelvemet s éppen azért hiányzott az, a mit
elhagytam s nem tudtam feledni.
– Ha ekkor hozzám fordul tanácsért, ezt mondtam volna: tanuljon
meg magyarul. Ha csak keveset ért is, megtalálta volna a
társalgásban környezetének szellemét.
– Ezt tettem, s mint látja, nem minden siker nélkül. A
hangulatom ekkor nagy változáson ment át, mondhatom, igen
kellemes változáson. Megösmertem egy csomó érdekes embert és
megtudtam egy csomó érdekes dolgot. Megösmertem…
Az ügyvéd közelebb tolta a széket az asszonyhoz, feltette
csiptetőjét s igy gondolkozott: »Beszélj, beszélj… tudok én már
mindent! Csodálatos jószág a nő! Micsoda feneket kerit a
legközönségesebb szeretkezésnek! Megösmerkedett egy másikkal,
abba is beleszeretett, szeretője lett, férje megtudta és most a válást
akarja kikerülni vagy a válást akarja elősegiteni. De mire való volt ez
a sok szó?«
Mindez csak egy pillanatig tartott. Az asszony megérezte, hogy az
ügyvéd szórakozott és másra gondol. Abbahagyta elbeszélését és ezt
kérdezte:
– Mire gondol, ügyvéd ur?
– Az ön esetére, nagyságos asszonyom… Figyelem a fejlődést.
Tehát megismerkedett valakivel. Szükséges tudnom, hogy ki az a
valaki?
– Nem értem önt, ügyvéd ur…
– Nagyságos asszony méltóztatott mondani, hogy mikor
megtanult magyarul, megismerkedett egy csomó érdekes emberrel,
s ezek között… Nos, ki az az érdekes ember?
 – De miért soroljam én fel egész ismeretségemet. Nincs senki, a
ki az én esetemben szerepet játszott volna… Ügyvéd ur, ne értsen
félre…
– De bocsánat, asszonyom…
– Kétségtelen, hogy eleinte nagyon érdekes volt megfigyelni,
minő mássá változnak át előttem az emberek, mihelyt a nyelv
segélyével beláthattam a lelkükbe. A franczia nyelv galantériái kitünő
leplezők, az anyanyelv mindenkit leleplez. Egész csodák történtek!
Hallgatag vendégeink szinte bőbeszédüekké váltak, dadogók
ékesszólókká és a csöndes visszavonultságban élők mozgékony,
eleven higany-emberekké! Az élet elviselhetőbbé, kellemesebbé
változott előttem, szebbnek láttam mindent-mindent, s az emberek
is jobbak, közlékenyebbek és szeretetre méltóbbak lettek egyszerre.
A nyelvük megoldódott és ez uj életet öntött beléjük…
Az ügyvéd konstatálta magában, hogy ez a tétel igaz. Ime, itt ez
az asszony, már egy félórája, hogy beszél és még mindig a
bevezetésnél tart. Hát mi köze egy válópörnek mindehhez? Hiszen
világosan megmondta, hogy jogi tanácsot jött kérni… boldogtalan
asszony… Hej, nagy baj ez a nyelvtanulás.
Az asszony hirtelen elkomorodott. Visszahanyatlott székébe és
két könycsepp gördült le az arczán. Az ügyvéd szeme felvillant, s alig
tudta leplezni örömét. Csakhogy végre elérkeztünk a forduló
ponthoz, – gondolá.
– Ügyvéd ur, hallgassa meg az én szerencsétlenségemet! Még
menyasszony koromban, egy szép őszi délután, lenn ültem a kis
kertünkben a rózsapadon. Vőlegényemre gondoltam, álmodozva.
Szépnek, nagynak, hirnevesnek, szeretetreméltónak, szellemesnek
képzeltem. Bayard és Göthe volt a szememben egyszerre! E
pillanatban megnyilik a rácsos kis kapu és ő jön felém, kezében egy
csomó diszkötésü könyvvel. A művei voltak. Akkor nem tudtam őket
elolvasni, de büszkén tartottam kezeim között. Ezek a könyvek teszik
őt halhatatlanná! Ezeknek a könyveknek köszönheti hirnevét!
Boldog, büszke voltam… Aztán! Oh ügyvéd ur, keserü ez a csalódás!
Zokogni kezdett. Az ügyvéd várva várta a – forduló pontot,
idegesen izgett-mozgott a helyén, leejtette csiptetőjét és ismét
feltette s mohón leste a szavakat.
– Minő csalódás, asszonyom?
– Elolvastam a müveit, most már értem. Ügyvéd ur, ezek oly
közönséges, silány, olyan utszéli, olyan semmi könyvek! Ügyvéd ur,
én olyan boldogtalan asszony vagyok! Ügyvéd ur, keresse ki a
megfelelő czikkelyt. Kiábrándultam a férjemből s válni akarok. Most
már tudom, hogy nagyon tehetségtelen iró. Ügyvéd ur, válni akarok!
 Lepkefogó kisasszony.

I.

Kaczagva futott fel a hegyoldali sétányon, bájosan felfogva

halavány rózsaszinü, könnyü selyemszoknyáját, mely ránczokba
szedve hullott le.
Anyja utána ment a fiatal tanárral. Irodalomról beszéltek. Arról is
tudott beszélni. Csudálatosan sokat tudott beszélni az asszony,
gyorsan, lihegve, selypitve kissé. Ideges volt, legalább a doktor-
professzor ugy mondta. A idegessége abban állott, hogy…
A barátnői bizonyára közbekiáltottak volna:
… hogy sokat beszél.
 Ő azonban ezt a sok beszédet másnak nevezte: mulat, igy szokta
mondani, ha áldozatra lelt.
A fiatal tanárral tehát irodalomról beszéltek, már úgy, a hogy az
asszonyok szoktak irodalomról beszélni. Az ismert irók szokásairól,
elmondva, hogy kiki mit szeret ebédre, ebéd után, irás előtt, irás
után, irás közben. Mindenkit ösmert, mindent tudott. Szerette –
néha-néha – belesodorni a beszédbe a férje nevét is, a hatás
kedvéért. »Mi irók és művészek hitvesei…« Nagyon illet a szájába.
A férje csodálatosan szótlan ember volt. Hires művész, már
inkább a hiréből, mint az alkotásaiból élt. Ezt a felesége is jól tudta.
Ferike kisasszony kaczagva állott meg a hegyoldali sétány felső
csücskén.
– Mama… Mama! Én már fenn vagyok.
– Jól van, jól Ferkó, csak menj előre.
– Hát gyerünk, – szólott aztán Ferike a lepkéihez.
A főhadnagy, a megyei aljegyző, a fiatal német báró s a magas
patyikus egyszerre indultak a nyomába.
– Ki fog el? – kérdi Ferike s futni kezd.
Tulajdonképp azt akarta kérdezni: kit fogok én meg?
Az anyja utána kiáltott:
– Ferike, komolyabb légy!

II.

Ferike kisasszonynak csodás jókedve volt mindig. Ez pedig nehéz

feladat, mikor a napok úgy folynak és a lepkefogás oly nehéz.
 Tulajdonképp nem talált kedvére valót egyet sem. A főhadnagy
szép szál legény, de a mikor dölyfös a családja… A harcz nehéz lenne
s neki nincs vesztegetni való ideje. Ösmerte az atyját. Keveset
beszél, de a mit mond: nyomós.
Mikor a tanitónői vizsgán elbukott, ránézett sötéten:
– Ferike. Én már ugysem birom a sok munkát. Akkor neked is
keresned kell. Adok egy évet. Ha azalatt férjhez mégy – jó. Ha nem,
leteszed a vizsgát és állást foglalsz el. Megértettél?
Már három hónap mult el, de hol a férj?
A patyikus nagyon magas és sovány legény és kevés a pénze.
Legfeljebb, ha egy vidéki patikát kap. Falun élni? Brrr!
A báró nem számit, legfeljebb az aljegyző. De micsoda csekély a
fizetése? – Eh, ez lesz a legutolsó.
Ferike pedig futott előre s a lepkéi repültek utánna. Ő volt a tüz,
mely vonzott.
Az anyja ekkor már a nagy emberek szokásait letárgyalta és
áttért arra a kétheti párisi kirándulás elmesélésére, melyet soha sem
mond el két óránál hamarább. A fiatal komoly tanárnak volt ideje
elmerengeni a Quartier latin-jén, a hol még ő is kaczagott.
Ferike eközben odaért a meredek hegyoldalhoz és elfogatta
magát az aljegyzővel.
– Jól van, jól leányom – szólt az anyja.
Hanem mikor meglátta a meredek hegyet, felsikoltott:
– Jesszus Mária, hogy lehet ezen felmenni?
– Könnyen, nagyságos asszonyom, csak fogadja meg, hogy az
uton nem szól egy szót sem, – szólt a tanár.
A többiek mosolyogtak.
 – Hát meglehet azt állani? – sopánkodott az asszony.

III.

Az Anna-bálon az aljegyző kiegyenesedett. Ferike nem ösmert rá.

Olyan csodásan fénylő szeme, egyenes tartása és hangos járása volt.
Megdobbant a szive, mikor feléje közeledett.
– Ferike kisasszony, – második négyesét kérem, ha nekem adja…
(jelentősen) de szivesen. Ne nevessen most, ne. Egy pillanatig ne.
Nékem adja? Szivesen?
Ferike bódultan dőlt az ablakhoz. Ah, itt van az a pillanat, itt
van…
Odakerült az anyjához.
– Mama, a jegyző kérte a…
– Kezedet?
– Nem a második négyest.
Az anyja csalódva biggyesztette le az ajkát.
– Csak?
– De a négyes alatt megkéri a kezemet, ha akarom.
– Akard…
– Mikor olyan kevés a fizetése.
– De képviselő lesz. A nagybátyja alispán.
– Hiszed?
Ferike tehát a hatodik figuránál igy szólott a jegyzőhöz:
 – És elhagy?
– A rendező akaratából.
– S ha a rendező nem parancsolná.
– Itt maradnék… önnel…
Ferike megszoritotta a karját.
– … Akár egész életemen!
– De jegyző ur!
És elpirult. A jegyző erre visszaemlékezett az önkéntes iskolákra,
a kapitányra s arra a tanácsra, hogy bajban-zavarban legjobb, ha
bemutatja magát. Odaállott hát a leány elé s rákezdte:
– Melde gehor… (eh, mit, magyarul!! – gondolta). Kisasszony
Babocsay Kázmér a nevem s van szerencsém megkérni a kezét.
Ferike e pillanatban két dologra gondolt. Örömtől repeső szivvel
arra, hogy nem kell tanulni a vizsgára! De arra is, hogy – mint
olvasta – a Gyurkovics-lányok ilyenkor azt felelik:
– Beszéljen az édes mamával!

IV.

Asztalról-asztalra ment másnap délben az anyja a nagy ujsággal.

– Képzeld a kis buksi… bizony még nincsen tizenhét éves sem.
Egyébként a tizenhetedik születésnapomat én is Velenczében
ünnepeltem. A férjemmel. Bizony, a Ferkó is követ, a buksi.
Az asszonyok csodálkoztak és örömöt tetettek.
– Meglepő… Ügyes…
 – Aztán hol az uj pár?
– Ferkó öltözik és Kázmér várja az ajtaja előtt, akár csak egy
szerelmes deák, a ki…
– Meglepő… Ügyes…
A levest mindenki sósnak érezte. Szerelemmel volt-e tele a
levegő is, nem tudom, de hogy nagyon meleg volt, az bizonyos igaz.
Végre bejött az ifju-pár. A lány arczán győzelemmosoly! Ah, édes
szabadság, most hát elfogtalak. Nem kell tehát vizsgára magolni!… A
fiu félénken nézett a lányra. Az örömét félremagyarázta, mint a
szerelmesek, önzően.
– Apus…
Az anyja végigfutott az asztalok mellett:
– Vigyázzatok, az apja még nem tud semmit. Meglepjük véle.
Ferike ott állott az apja előtt, a ki a tányérjába mélyedt.
– Apus…
Végre felpillantott.
– Engedd meg, hogy bemutassam neked Babocsy Kázmér urat.
Az öreg hümmögetett egyet, mintha mondaná: Ki ez? Hisz
ösmerem!
Ferike művészi szünetet tartott és folytatá:
– Vőlegényemet.
A szótalan ember ránézett és igy szólt:
– Örvendek.
Aztán visszahajolt a tányérjára,
 Ferike odahajlott a fülébe:
– Látod papsi, papsi, nem kell, ugy-e, vizsgára magolni, ugy-e
édes papuskám?!
De ez csak evett tovább.

V.

A vőlegénye egyre sürgette, hogy határozzák meg az esküvő

napját. Felment az alispán nagybátyja is, de ez sem vitt biztos
igéretet. No bizony! Mikor olyan szép menyasszonynak lenni. Hát ki
kerget? Vagy mi? Ferike nem szerelmes, mint valami süldő kis
gyermekleány. – Csak férjhez akart menni, mert ki nem állhatja a
nevelés elméletét és unalmasnak találja Rousseau Emil-jét. Ő – tudja
Isten – Bourget-ért rajong. Ösmeri a Hazugságok-at s már most
befejezte a művelődését. A vidéken tetszeni fog ő igy is…
Egyébiránt az volt az egyetlen pont, melyet sajnált. Vidéki fiatal
emberhez nőül menni, – na, ez kissé meggondolatlanság volt. De
Kázmér ambicziózus ember és az alispán is protegálja. Hátha
csakugyan képviselő lesz? Pótválasztások mindig akadnak.
A vőlegénye többet volt Pesten, mint a hivatalban. Karonfogva
mentek a zsúrokra, a szinházba, az estélyekre. Ez tetszett neki,
módfelett. Kázmér szeretett tánczolni és nem játszotta a féltékenyt,
habár Ferike fejében már-már rossz gondolatok forogtak, mikor egy
nyugalmazott operaénekesnő barátnőjük estélyén megösmerkedett
egy miniszteri titkárral, a ki már nem volt éppen mai gyerek, de
férjnek jobb lett volna Kázmérnál, már csak azért is, mert Pesten
lakott. De a titkár mikor megtudta, hogy már menyasszony –
rémdiszkréten – visszavonult.
Igy hát végre mégis férjhez ment Kázmérhoz és lement a
vidékre. Egész délutánját az alispánéknál töltötte és a politikával
komolyan foglalkozott. Ez volt az egyetlen, a mi érdekelte. A vidéki
asszonyok az ő gyermekeikkel és befőttjeikkel, készülődéseikkel a
pusztára, a vidéki férfiak vadászkalandjaikkal és sárga czipőjükkel, a
tisztek ráccsolásaikkal és jargonjukkal: halálra untatták.
Csak a szinkör érdekelte. Minden este ott volt, akár operettet,
akár drámát játszottak. Egy szép napon – a változatosság kedvéért –
kijelentette azt is, hogy ideges.
Miben áll az idegessége? Egy kis fejfájásban, ha az egész
délutánt végig aludta. Egy kis bosszankodásban, ha Árvay késett az
uj ruhájával. Egy kis gyomorgörcsben, ha teleette magát éretlen
gyümölcscsel. Egy kis álmatlanságban, ha a szinkörben izgató
franczia drámát adtak. Egy kis ásitási hajlamban, ha klasszikus
darabokat nézett végig. Csak ennyiben, de ez elégséges, hogy az
ember – mód felett unatkozzék.
Az unalom pedig olyan, mint az éhes sakál. Meg-megáll a bejárat
előtt s bebocsáttatást kér. Jaj annak, ki nem tud ellentállani a
kisértésnek. Jaj annak, ki befogadta házába. Odaül az ágyad elé és
lázba ejt, melytől fázol; ha távozni próbálsz, üldöz; ha egyebekre
gondolsz, odafurakodik a gondolataid közé. Jaj neked, szászszor jaj…
Ugy kapaszkodott belé e hitbe, mint a fuldokló a szalmaszálba, ki
pedig tudja, hogy e kipkedés-kapkodással csak ront a sorsán. A
rokonság, maga az alispán ment el hozzá, hogy lebeszélje.
– Lányom, bolond gondolat ez! Ártasz véle Kázmérnak is,
magadnak is. Nem érhetsz czélt. Lehetetlen. Megmondtam, –
punktum.
Ferike gunyosan a szeme közé nevetett.
– Hát jól van. Megmondtam, ne vesd hát a szememre, –
punktum.
Az alispán követelte, hogy mondjon előbb le az állásáról.
Lemondott. Vigasztalta a nép szeretete, Ferike kicsattanó jókedve.
Együtt utazták be a kerületet, a szép asszony elbájolt mindenkit,
fiatalostul, vénestül. Elkeseredett harcz fejlődött ki. Az alispán, az
egész rokonság ellene korteskedett. Megtagadták, rágalmazták és
szórták a pénzt. Hihetetlen az mégis, hogy egy asszony belevigyen
egy Babocsayt ellenzéki programmba. Ellenzéki programmba!
A kaszinóban hetekig erről beszéltek. Az alispán dühöngött, a
familia elkeseredetten tárgyalta a dolgot. Hanem Ferike sem pihent.
Járta a falvakat, udvarolt a biráknak, a jegyzőknek, ott volt a
népgyűléseken s lelkesedten hallgatta Kázmér hangzatos igéreteit.
Mégis csak felkerül hát Pestre!…
De a választáson husz szavazattal elbuktak. Ugy hirlik, hogy mind
a húsz szavazót régen elföldelték ugyan, de ha a főszolgabiró ugy
kivánja?…

VI.

A mi kis pénze, meg hitele volt, ráment mind erre a választásra.

Nem volt aztán se állása, se mandátuma, de még folyamodni is
restelt. Ugy se nevezték volna ki sehova. A rokonság szóba se állott
vele, igy hát feljöttek Pestre, oda költöztek Ferike szüleihez, Ferike
régi, lánykori szobájába.
A fehér mousseline-függöny, az erős vaságy, a polczos szekrénye
mind a régi, csak ő maga, csak a lelke más.
Ez a helyzet borzasztó volt. Az apja egy kukkot se szólt hozzá,
csak megmutatta az alispán egy levelét, melyet az néki még a
választás előtt irt. Rá akarta birni, hogy irjon a lányának, beszélje rá
Kázmért, hogy ne lépjen fel.
– Nem akart az apád beleszólani a dolgaitokba, ő nem segithet
rajtatok, nem is ad hát tanácsot… mondta az anyja. Már most
mitévő lesztek?
 Heteken át törték a fejüket. Végre az apja megszólalt.
– Ferike, tanulj, tedd le a tanitónői vizsgát, majd csak szerzünk
néked állást. Addig itt el lehettek…
Magolni kellett tehát mégis, hasztalan volt a lepkefogás, a
szerencsejáték, sorsunkat ki nem kerülhetjük.
 TARTALOM.

Tisztességes asszony 1
A majoreskó 35
Szabadság!… 52
Párbaj 64
Liliomillat 73
Szünidőben 81
Katicza-bombon 89
Felment a klubba! 99
A látszat öl 107
Egy hatnapos asszony 119
Kergetődző csillagok 126
Kegyelem 133
Egy válópör oka 141
Lepkefogó kisasszony 148
 *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HANGULATOK ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S.

copyright law means that no one owns a United States copyright in
these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it
in the United States without permission and without paying
copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of
Use part of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything
for copies of this eBook, complying with the trademark license is
very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as
creation of derivative works, reports, performances and research.
Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given
away—you may do practically ANYTHING in the United States with
eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject
to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
 PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free

distribution of electronic works, by using or distributing this work (or
any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and

Redistributing Project Gutenberg™
electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree
to and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be
bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund
from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in
paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be

used on or associated in any way with an electronic work by people
who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a
few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic
works even without complying with the full terms of this agreement.
See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with
Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project
Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the
collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the
individual works in the collection are in the public domain in the
United States. If an individual work is unprotected by copyright law
in the United States and you are located in the United States, we do
not claim a right to prevent you from copying, distributing,
performing, displaying or creating derivative works based on the
work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of
course, we hope that you will support the Project Gutenberg™
mission of promoting free access to electronic works by freely
sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of
this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated
with the work. You can easily comply with the terms of this
agreement by keeping this work in the same format with its attached
full Project Gutenberg™ License when you share it without charge
with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also
govern what you can do with this work. Copyright laws in most
countries are in a constant state of change. If you are outside the
United States, check the laws of your country in addition to the
terms of this agreement before downloading, copying, displaying,
performing, distributing or creating derivative works based on this
work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes
no representations concerning the copyright status of any work in
any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other

immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must
appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™
work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears,
or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is
accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:
 This eBook is for the use of anyone anywhere in the United
States and most other parts of the world at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away
or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License
included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you
are not located in the United States, you will have to check the
laws of the country where you are located before using this
eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived

from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a
notice indicating that it is posted with permission of the copyright
holder), the work can be copied and distributed to anyone in the
United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must
comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through
1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project
Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted

with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted
with the permission of the copyright holder found at the beginning
of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project

Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a
part of this work or any other work associated with Project
Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this

electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1