Download the full version of the ebook at ebookname.

com

Beginning T SQL with Microsoft SQL Server 2005 and

2008 Paul Turley

https://ebookname.com/product/beginning-t-sql-with-
microsoft-sql-server-2005-and-2008-paul-turley/

OR CLICK BUTTON

DOWNLOAD EBOOK

Download more ebook instantly today at https://ebookname.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Practical SQL Microsoft SQL Server T SQL for Beginners

Mark O’Donovan

https://ebookname.com/product/practical-sql-microsoft-sql-server-t-
sql-for-beginners-mark-odonovan/

ebookname.com

Microsoft SQL Server 2008 For Dummies 1st Edition Chapple

https://ebookname.com/product/microsoft-sql-server-2008-for-
dummies-1st-edition-chapple/

ebookname.com

Microsoft SQL Server 2008 Administration with Windows

PowerShell 1st Edition Ananthakumar Muthusamy

https://ebookname.com/product/microsoft-sql-
server-2008-administration-with-windows-powershell-1st-edition-
ananthakumar-muthusamy/
ebookname.com

The Ultimate Muffin Book More Than 600 Recipes for Sweet
and Savory Muffins 1st Edition Bruce Weinstein

https://ebookname.com/product/the-ultimate-muffin-book-more-
than-600-recipes-for-sweet-and-savory-muffins-1st-edition-bruce-
weinstein/
ebookname.com
Theory of African music I Chicago Studies in
Ethnomusicology 1st Edition Gerhard Kubik

https://ebookname.com/product/theory-of-african-music-i-chicago-
studies-in-ethnomusicology-1st-edition-gerhard-kubik/

ebookname.com

Recevez Ce Mien Petit Labeur 1st Edition Mark Delaere

https://ebookname.com/product/recevez-ce-mien-petit-labeur-1st-
edition-mark-delaere/

ebookname.com

OECD statistics on international trade in services

Statiques de l OECD sur les e changes internationaux de
services 2009 ed. Edition Oecd
https://ebookname.com/product/oecd-statistics-on-international-trade-
in-services-statiques-de-l-oecd-sur-les-e-changes-internationaux-de-
services-2009-ed-edition-oecd/
ebookname.com

Tokio Hotel Fever Beatrice Nouveau

https://ebookname.com/product/tokio-hotel-fever-beatrice-nouveau/

ebookname.com

Teaching to Exceed the English Language Arts Common Core

State Standards A Critical Inquiry Approach for 6 12
Classrooms Richard W. Beach
https://ebookname.com/product/teaching-to-exceed-the-english-language-
arts-common-core-state-standards-a-critical-inquiry-approach-
for-6-12-classrooms-richard-w-beach/
ebookname.com
Handbook of Gynaecology Management 1st Edition Sylvia
Rosevear

https://ebookname.com/product/handbook-of-gynaecology-management-1st-
edition-sylvia-rosevear/

ebookname.com
 spine=1.344"

Wrox Programmer to Programmer TM Wrox Programmer to Programmer TM

Beginning Turley, Wood

T-SQL
with Microsoft SQL Server 2005 and 2008
®
®

Nearly all business applications read, store, and manipulate data stored in
relational databases. If you use Microsoft SQL Server in any way, you need to Beginning
learn and use T-SQL, Microsoft’s powerful implementation of the ANSI-standard

with Microsoft SQL Server 2005 and 2008

T-SQL
SQL database query language.
This book teaches all of the basics of T-SQL as it’s used with SQL Server 2005
and 2008 databases. The authors, leading T-SQL experts, begin with the
essentials of SQL Server that are needed to get the most from T-SQL. They then
quickly move on to introduce T-SQL itself, including the core elements of data
retrieval, SQL functions, aggregation and grouping, and multi-table queries, and
they fully explain transaction processing and data manipulation using T-SQL.
The authors also show you how to create and manage T-SQL programming
objects, including views, functions, and stored procedures. They detail how to
optimize T-SQL query performance and design queries for real-world business
applications. All of the methods and techniques in this book can be used with
both Microsoft SQL Server 2005 and 2008 databases.

®
In addition, the book includes a comprehensive set of reference appendices,
including T-SQL command syntax, system variables and functions, system stored

Beginning
procedures, information schema views, and FileStream objects.

What you will learn from this book

● How to add, modify, and remove records
● How to query multiple tables
● Ways to use views to modify data

T-SQL
Enhance Your Knowledge
● How to create tools for managing databases using T-SQL Advance Your Career
● T-SQL programming techniques using views, user-defined functions, and stored

®
procedures
● Methods for optimizing query performance
● How to use SQL Server Reporting Services to visualize T-SQL query results

Who this book is for

This book is for beginning SQL Server developers and administrators who need to learn how to use T-SQL. Basic familiarity with
relational databases and a general understanding of basic SQL functions is necessary.

Wrox Beginning guides are crafted to make learning programming languages and technologies easier than you think, providing
a structured, tutorial format that will guide you through all the techniques involved.
with Microsoft SQL Server 2005 and 2008
®
®

www.wrox.com
Recommended Database Management ISBN: 978-0-470-25703-6
Computer Book
Categories General Paul Turley, Dan Wood

$39.99 USA
$43.99 CAN Updates, source code, and Wrox technical support at www.wrox.com
ffirs.indd ii 10/31/08 6:32:53 PM
 Beginning
T-SQL with Microsoft® SQL Server® 2005 and 2008
Introduction ................................................................................................ xix

Chapter 1: Introducing T-SQL and Data Management Systems ..........................1

Chapter 2: SQL Server Fundamentals ............................................................23
Chapter 3: SQL Server Tools .........................................................................49
Chapter 4: Introducing the T-SQL Language .................................................101
Chapter 5: Data Retrieval ...........................................................................129
Chapter 6: SQL Functions ...........................................................................165
Chapter 7: Aggregation and Grouping ..........................................................219
Chapter 8: Multi-Table Queries ....................................................................245
Chapter 9: Advanced Queries and Scripting .................................................273
Chapter 10: Transactions ............................................................................297
Chapter 11: Advanced Capabilities..............................................................329
Chapter 12: T-SQL Programming Objects .....................................................355
Chapter 13: Creating and Managing Database Objects ................................409
Chapter 14: Analyzing and Optimizing Query Performance ............................443
Chapter 15: T-SQL in Applications and Reporting .........................................477
Appendix A: Command Syntax Reference ................................................... 527
Appendix B: System Variables and Functions Reference .............................. 549
Appendix C: System Stored Procedure Reference ....................................... 573
Appendix D: Information Schema Views Reference...................................... 595
Appendix E: FileStream Objects and Syntax................................................ 609
Appendix F: Answers to Exercises .............................................................. 613
Index ........................................................................................................ 625

ffirs.indd i 10/31/08 6:32:52 PM

ffirs.indd ii 10/31/08 6:32:53 PM
 Beginning
T-SQL with Microsoft® SQL Server®
2005 and 2008

Paul Turley and Dan Wood

Wiley Publishing, Inc.

ffirs.indd iii 10/31/08 6:32:53 PM

 Beginning T-SQL with Microsoft® SQL Server® 2005 and 2008
Published by
Wiley Publishing, Inc.
10475 Crosspoint Boulevard
Indianapolis, IN 46256
www.wiley.com
Copyright © 2009 by Wiley Publishing, Inc., Indianapolis, Indiana
Published simultaneously in Canada
ISBN: 978-0-470-25703-6
Manufactured in the United States of America
10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data is available from the publisher.
No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system or transmitted in any form or
by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, scanning or otherwise, except as permitted
under Sections 107 or 108 of the 1976 United States Copyright Act, without either the prior written
permission of the Publisher, or authorization through payment of the appropriate per-copy fee to the
Copyright Clearance Center, 222 Rosewood Drive, Danvers, MA 01923, (978) 750-8400, fax (978) 646-8600.
Requests to the Publisher for permission should be addressed to the Permissions Department, John Wiley &
Sons, Inc., 111 River Street, Hoboken, NJ 07030, (201) 748-6011, fax (201) 748-6008, or online at
http://www.wiley.com/go/permissions.
Limit of Liability/Disclaimer of Warranty: The publisher and the author make no representations or
warranties with respect to the accuracy or completeness of the contents of this work and specifically disclaim
all warranties, including without limitation warranties of fitness for a particular purpose. No warranty may
be created or extended by sales or promotional materials. The advice and strategies contained herein may
not be suitable for every situation. This work is sold with the understanding that the publisher is not engaged
in rendering legal, accounting, or other professional services. If professional assistance is required, the services
of a competent professional person should be sought. Neither the publisher nor the author shall be liable for
damages arising herefrom. The fact that an organization or Website is referred to in this work as a citation
and/or a potential source of further information does not mean that the author or the publisher endorses the
information the organization or Website may provide or recommendations it may make. Further, readers
should be aware that Internet Websites listed in this work may have changed or disappeared between when
this work was written and when it is read.
For general information on our other products and services please contact our Customer Care Department
within the United States at (877) 762-2974, outside the United States at (317) 572-3993 or fax (317) 572-4002.
Trademarks: Wiley, the Wiley logo, Wrox, the Wrox logo, Wrox Programmer to Programmer, and related
trade dress are trademarks or registered trademarks of John Wiley & Sons, Inc. and/or its affiliates, in the
United States and other countries, and may not be used without written permission. Microsoft and SQL
Server are registered trademarks of Microsoft Corporation in the United States and/or other countries. All
other trademarks are the property of their respective owners. Wiley Publishing, Inc., is not associated with
any product or vendor mentioned in this book.
Wiley also publishes its books in a variety of electronic formats. Some content that appears in print may not be
available in electronic books.

ffirs.indd iv 10/31/08 6:32:53 PM

 My wife, Sherri, is the reason I do anything meaningful in my life.
The rest of it I pretty much come up with on my own.
Thank you for your love, support and the occasional
knock upside the head.
—Paul Turley

For my wonderful wife, Sarah: Without your constant

love and support, I could accomplish nothing.
You are truly my best friend.
—Dan Wood

ffirs.indd v 10/31/08 6:32:53 PM

 About the Authors
Paul Turley (Vancouver, WA) is a Manager of Specialized Services for Hitachi Consulting Education
Services. Paul manages the Business Intelligence training team and teaches classes for companies
throughout the world on Microsoft SQL Server technologies. He works with companies to architect and
build BI and reporting solutions. He has been developing business database solutions since 1991 for
companies like Microsoft, Disney, Nike, and Hewlett-Packard. He has been a Microsoft Certified Trainer
since 1996 and holds several industry certifications, including MCTS and MCITP for BI, MCSD, MCDBA,
MSF Practitioner, and IT Project+.

Paul has authored and co-authored several books and courses on database, business intelligence, and
application development technologies. He is the lead courseware developer for the Hitachi Consulting
courses: SQL Server 2008 Business Intelligence Solutions and SQL Server 2008 Reporting Services
Solutions. Books include the prior edition of this book, the 2008, 2005 and 2000 editions of Professional
SQL Server Reporting Services, Beginning SQL Server 2005 Administration, Beginning Access 2002 VBA, Data
Warehousing with SQL Server 2000 Analysis Services, and Professional Access 2000 Programming—all from
Wrox. He is also a contributing author for SQL Server 2005 Integration Services Step by Step from
Microsoft Press.

Dan Wood (Silverdale, WA) is the senior database administrator for Avalara, a sales tax compliance
company, where he both administers and develops database solutions for several enterprise applications
that handle global address validation, tax rate calculation, and sales tax remittance for e-commerce and
ERP clients. He has been working with SQL Server as a DBA, consultant, and trainer since 1999. Dan was
a contributing author on Beginning Transact-SQL with SQL Server 2000 and 2005 and the lead author of
Beginning SQL Server Administration, both from Wrox.

ffirs.indd vi 10/31/08 6:32:54 PM

 Credits
Executive Editor Production Manager
Robert Elliott Tim Tate

Development Editor Vice President and Executive Group Publisher

John Sleeva Richard Swadley

Technical Editor Vice President and Executive Publisher

David Norton Joseph B. Wikert

Production Editor Project Coordinator, Cover

Daniel Scribner Lynsey Stanford

Copy Editor Proofreader

Nancy Rapoport Publication Services, Inc.

Editorial Manager Indexer

Mary Beth Wakefield Robert Swanson

ffirs.indd vii 10/31/08 6:32:54 PM

 Acknowledgments

This book wouldn’t exist without the hard work and dedication of my coauthor, Dan Wood. Dan’s a
good friend, a true professional, a great father and husband - and I hear he’s an okay football coach.
Thanks to Bob Elliot and John Sleeva at Wrox who have been incredibly patient and professional with
two completely over-committed authors for the past year. DJ Norton did a great job with the technical
review. Thanks, DJ, for breaking my code and making more work for me. Thanks to Lance Baldwin and
Drew Naukam on Hitachi Consulting’s Microsoft Strategic Alliance team for giving me the space to
complete this and the Reporting Services book this year. To all of the amazing people I work with at
Hitachi Consulting, thanks for making this such a terrific organization for our clients and a great place to
call home.
—Paul Turley

I’d like to thank Paul Turley, who is not only a great friend, but an amazing person, and I appreciate the
opportunity to work with him again. Many thanks to our Wrox development editor, John Sleeva, who
did an outstanding editing job — not to mention the job he did working with us, which was probably
very much like herding cats. Special thanks go to the awesome development team at Avalara for a
rewarding and stimulating work environment and for giving me inspiration for many of the examples in
this book. Most important, I would like to thank my wonderful wife, Sarah, for all her patience and
support as I disappeared for hours at a time and spent many a late night trying to finish the latest
chapter. I would also like to thank my kids, Lukas, Tessa, and Caleb, who think it’s cool that Dad is
writing a book but would much prefer that I spend time with them.
—Dan Wood

ffirs.indd viii 10/31/08 6:32:54 PM

 Contents

Introduction xix

Chapter 1: Introducing T-SQL and Data Management Systems 1

T-SQL Language 1
Programming Language or Query Language? 2
What’s New in SQL Server 2008 3
Database Management Systems 4
SQL Server as a Relational Database Management System 5
Tables 5
Relationships 14
RDBMS and Data Integrity 17
SQL Server and Other Products 20
Microsoft SQL Server 20
Oracle 20
IBM DB2 21
Informix 21
Sybase SQLAnywhere 21
Microsoft Access (Jet) 21
MySQL 22
Summary 22

Chapter 2: SQL Server Fundamentals 23

Who Uses SQL Server? 23
SQL Server Editions and Features 25
SQL Server Compact Edition 25
SQL Server Express Edition 25
SQL Server Workgroup Edition 26
SQL Server Standard Edition 26
SQL Server Enterprise Edition 26
Relational Database Engine 27
Semantics 27
Changing Terminology 28
Relationships 30

ftoc.indd ix 10/31/08 6:35:23 PM

 Contents
Primary Keys 31
Foreign Keys 32
Normalization Rules 33
First Normal Form 34
Second Normal Form 35
Third Normal Form 35
Boyce-Codd Normal Form, Fourth and Fifth Normal Form 35
Other Normal Forms 36
Transforming Information into Data 36
Applying Normalization Rules 37
Thinking Ahead 39
Multiple Associations 42
Multi-Valued Columns 43
To Normalize or To De-normalize? 44
Question Authority 44
The Mechanics of Query Processing 45
The AdventureWorks Databases 47
Summary 48

Chapter 3: SQL Server Tools 49

Common SQL Server Tasks 49
SQL Server Management Studio 51
Tool Windows 56
Toolbars 64
SQL Server Management Studio Configuration 71
SQL Server Business Intelligence Development Studio 75
SQL Server Profiler 76
Database Tuning Advisor 76
SQL Server Configuration Manager 76
Command-Line Tools 76
SQLCMD 76
Writing Queries 79
Scripting Options 81
Using the Graphical Query Designer 83
Using Templates 88
Using the Debug Feature 91
Summary 97
Exercises 97
Exercise 1 98
Exercise 2 98
Exercise 3 98
Exercise 4 99

ftoc.indd x 10/31/08 6:35:23 PM

 Contents

Chapter 4: Introducing the T-SQL Language 101

The Nature of SQL 102
Where to Begin? 103
Data Manipulation Language 103
Queries Have Layers 104
Set-Based Operations 104
Row-Based Operations 105
Query Syntax Basics 105
Naming Conventions 108
Object Delimiting 111
Commenting Script 112
Using Templates 114
Generating Script 115
Managing Script 115
Version Control 115
Data Definition Language 116
Creating a Table 117
Creating a View 117
Creating a Stored Procedure 118
Creating a Trigger 118
Creating a User-Defined Function 119
Scripting Practices 120
Data Control Language 124
Summary 126
Exercises 127
Exercise 1 127
Exercise 2 127

Chapter 5: Data Retrieval 129

Storage and Retrieval 129
The SELECT Statement 130
Choosing Columns 131
Column Aliasing 137
Calculated and Derived Columns 139
Filtering Rows 141
The WHERE Clause 141
Using Parentheses 156
Sorting Results 158
Top Values 160
Summary 162
Exercises 163

xi

ftoc.indd xi 10/31/08 6:35:24 PM

 Contents
Exercise 1 163
Exercise 2 163
Exercise 3 163
Exercise 4 163

Chapter 6: SQL Functions 165

The Anatomy of a Function 166
I’d Like to Have an Argument 166
Deterministic Functions 167
Using User Variables with Functions 168
Using Functions in Queries 169
Nested Functions 169
Aggregate Functions 170
The AVG() Function 171
The COUNT() Function 172
The MIN() and MAX() Functions 172
The SUM() Function 173
Configuration Variables 173
The @@ERROR Variable 173
The @@SERVICENAME Variable 175
The @@TOTAL_ERRORS Variable 175
The @@TOTAL_READ Variable 175
The @@VERSION Variable 175
Error Functions 176
Conversion Functions 178
The CAST() Function 178
The CONVERT() Function 181
The STR() Function 184
1.0000 184
Cursor Functions and Variables 184
The CURSOR_STATUS() Function 185
The @@CURSOR_ROWS Global Variable 185
The @@FETCH_STATUS Global Variable 185
Date Functions 185
The DATEADD() Function 186
The DATEDIFF() Function 187
The DATEPART() and DATENAME() Functions 190
The GETDATE() and GETUTCDATE() Functions 190
The SYSDATETIME() and SYSUTCDATETIME() Functions 191
The DAY(), MONTH(), and YEAR() Functions 191
String Manipulation Functions 191
The ASCII(), CHAR(), UNICODE(), and NCHAR() Functions 191

xii

ftoc.indd xii 10/31/08 6:35:24 PM

 Contents
The CHARINDEX() and PATINDEX() Functions 195
The LEN() Function 195
The LEFT() and RIGHT() Functions 196
The SUBSTRING() Function 197
The LOWER() and UPPER() Functions 198
The LTRIM() and RTRIM() Functions 201
The REPLACE() Function 201
The REPLICATE() and SPACE() Functions 202
The REVERSE() Function 202
The STUFF() Function 202
The QUOTENAME() Function 203
Mathematical Functions 203
Metadata Functions 204
Ranking Functions 207
The ROW_NUMBER() Function 207
The RANK() and DENSE_RANK() Functions 208
The NTILE(n) Function 210
Security Functions 210
System Functions and Variables 211
The COALESCE() Function 214
The DATALENGTH() Function 214
Global System Statistical Variables 216
Summary 216
Exercises 217
Exercise 1 217
Exercise 2 217
Exercise 3 217
Exercise 4 217
Exercise 5 217

Chapter 7: Aggregation and Grouping 219

To Group or Not to Group 219
Using Aggregate Functions 220
The COUNT() Function 221
The SUM() Function 222
The AVG() Function 222
Understanding Statistical Functions 223
The STDEV() Function 224
The STDEVP() Function 224
The VAR() Function 224
The VARP() Function 226
User-Defined Aggregate Functions 226

xiii

ftoc.indd xiii 10/31/08 6:35:24 PM

Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
közelében segélyül híhatott volna, két széket egymás mellé illesztve,
főkötőjét s öltözete egyéb töredékeny részeit lerakva, illő
óvatossággal maga is elájult s feküdt vagy egy fél óráig; s ekkori
ájultában észrevevén, hogy a mécsnek igen megnőtt a hamva,
felkelt, azt megkoppantotta, azután ismét illedelmesen elájult,
nyakát félrehajtotta, két kezét alá lógatá és aludt.
Késő reggel volt, midőn fölébrede; a nap szépen besütött az
ablakon s a halott arczára világított.
A felocsúdott lányka ágya szélén ült, a sok sírás és iszonyú
főfájás miatt arczai lázasan ki voltak pirulva; de nem panaszkodott,
hanem annál többet panaszkodott az úri hölgy, szegény! A más
hajából készült hurkák, miket, midőn elájult, lerakni elfelejte, fején
össze és vissza voltak nyomorítva, s arczának az a fele, melyen
feküdt, jóval sárgább lett, mint a másik.
A lányka sajnosan zokogott anyja holtteste mellett.
Az úri hölgy egy ócska tükröt keresett elő s édes képeket
hunyorgata belé.
A lányka szívében megtolult a fájdalom; érzé, hogy árva és hogy
senkije sincs.
Az úri hölgy is közel volt a kétségbeeséshez; látá, hogy arcza
egyik feléről lekopott a karmin, s tapasztalá, hogy közelségben még
csak vörös répa sincsen, melylyel annak hajnalszínét helyre pirítsa.
A lányka lelke messze szárnyalt a jövőben: minő napok, minő élet
vár reá ez idegen világban?
Az úri hölgy lelke is szerette volna tudni: mit csináljon összegyűrt
dupéjével, hogy ismét ép és gömbölyű legyen?
E mindkét részrőli gyászos elmerengés mind addig tart, míglen a
lányka fölemeli könyes arczát s két kezét összetéve, letérdel és
imádkozni kezd; az úri hölgy pedig felteszi vendégfürteit s
megszólamlik sürgető hangon, mondván:
 – Jeanette, mon coeur, add ide a fogaimat.
A lányka megütközve, szentelt fájdalmai fellegeiből mintegy a
földre visszarántatva, a nőre rápillant, mintha nem értette volna
szavait.
– No tudod, hiszen rád bíztam azokat este, hogy tedd el
valahova.
Erre a lány semmit nem felel, hanem a madame kezébe egy kis
vízzel telt edénykét nyom, ki abból gyönyörű szép nyolcz darab
elefántcsont fogat kiszedvén, azokat szappannal megmossa,
kendőben megtörülgeti, s arany srófocska segedelmével kellő
helyeikre felszorítja.
Erre zsebéből egy czitromot keres elő, annak levével kacsóit
megmossa, szemöldeit gombostűfokkal rendbeszedi, oldalait fűzője
vas lemezei közé szorítván, abroncsos ránczalkotmányait magára
alkalmazza. Legvégül a szobában található egyetlenegy bőrpamlagra
behelyhezteti magát s annak hosszát saját szélességével tökéletesen
elfoglalja. Mindezek után kezébe veszi Voltaire világhírű «Candid»-
ját, abból a gyönyörűséges erkölcsi életnézeteket olvasgatja,
miközben fogai között zsebéből szemenkint kiszedegetett
riskásamagokat porczogat. És midőn azon helyre ér, a hol a
marquisnő harisnyaszalagját fölvéteti Candiddal, nagyot
nyujtózkodik, azaz csak akkorát, mekkorát szűk ruhájában
nyujtózkodhatik, az ablakon kitekint, egy ott elmenő uracsot
kellemes fejbólintással üdvözöl, azután unatkozott, álmos arczczal
visszafordul s kérdi a lánykától:
– Jeanette, még is aluszik anyád?
A lányka fölrezzen; pillanatnyi öröm villan át arczán, mintha még
tán lehető volna az álom; de egy tekintet az alvó arczára, meggyőzi
őt az ellenkezőről s sóhajtva mondja az úrnőnek:
– Már nem alszik, mert – meghalt.
 – Az Istenért! kiált fel az úri hölgy, kezeit összecsapva, hát miért
nem mondod? Hisz így rögtön sietnem kell a boltba gyászruhákat,
halottruhát, virágokat és gyertyákat vásárlani, aztán koporsót
készíttetni. De ugyan miért is nem mondod elébb? mikor készülnek
el a gyászruhák? Még szemfedőt is kell vennem… Oh ezer lesz ma a
dolgom… Azt sem tudom, hol kezdjem, min kezdjem!
S azzal sietve hányta magára az úrhölgy kalapját, burkonyát s
egyéb öltözékeit, de a mely sietség épen két annyi ideig tartott,
mintha szép lassan vitte volna véghez a dolgot, annyit tudott
emelgetni, szellőztetni, húzogatni, czirógatni minden ránczon,
minden törésen.
– Ugyan Zsáni, szólt, visszasietve az ajtóból, melyik boltostul
szoktatok ti vásárlani?
– Nem tudom, felele a leány.
– No mindegy; hitelez nekem akármelyik, jól ismernek, itt
zárjelbe tehette volna: arról, hogy soha sem szoktam nekik
megfizetni, s azzal kalapja fátyolát előrevágta s eltünt.
A lányka egyedül maradt.
Dehogy egyedül!
Mennyi dúló fájdalom, mennyi sejtelmes gond, mennyi keserűség
maradtak ott vele!
Kinek nem volt volna halottja már? Ki ne érzette volna azt a fojtó
keservet, melyet a behúnyt szemű kedves halott tekintete okoz?
Ugy-e minő jól esik olyankor a vigasztaló szó? Milyen megnyugtató
bizhatni az idő orvosló kezében s enyhülést várhatni a jövendőtől!?
Hajh! az árva lánykának nem volt mit reményleni az időtől!
jövendője bús volt és fellegien-sötét!
Midőn a koporsót leszegezték, utolsó reményét szegezék a
koporsóba.
 Midőn betemették anyja sírját, utolsó vigaszát temették be vele.
***
Bókváryné egy nyugalmazott kapitány özvegye volt, ki ugyan (t.
i. a kapitány) még életben vala, de neje odahagyta őt; (a gonosz
világ azt beszéli, hogy a kapitány hajtotta el magától nejét. – Nem
kell rá hallgatni!)
Igen szép lehetett valaha (születése előtt); de azóta is annyit volt
alkalma saját maga által rendezett estélyein kellemei magasztalását
hallani, hogy legalább is azt hitte, mikép mind a három grácziát egy
maga képviseli, noha az első gráczia (Aglaja) nevének két első
betűjén kívül, melyet napról-napra inkább kezde elérni, a többi
kegyeleti sajátságok oly messze valának tőle, mint Makó
Jeruzsálemtől.
Egyébiránt igen ügyes módja volt az emberekkeli bánásban.
Módtalanul kaczér levén, ki tudta találni minden ember szívének a
nyitját, s hogy barátnéinak mindegyike sárkányul tudott rá
haragudni, élő tanubizonysága annak, hogy férfiak irányában
meglehetős szerencséje vala.
Egész élete az élvezetek, gyönyörök, kicsapongások és
mulatságok szakadatlan lánczolata volt, egy határ szerelmes levél s
rászedett imádók ajándékba hordott csecsebecséi maradtak fenn
emlékül kalandos élete hagyományiból.
Hajfürteit addig-addig ajándékozgatá jobbra-balra, míglen
magának semmi sem maradt belőle; s az élvezett édességek
kiférgesíték szájából a fogakat, kiférgesíték a szívét kebeléből.
Szerény örökének még fiatal korában kiment a könyökén s mégis,
noha nem szántott, sem vetett, a kis város hautevoléei tónadója
tudott lenni; fény és csillogás környezte, közkedv fogadta mindenütt;
– ezek megtartására többszerű eszközökkel birt mindenha. Fiatalabb
korában, míg kellemes tánczáról s szemei csábító tüzéről városszerte
híres vala, – míg imádókban bövőlködött s bővölködő imádóit szép
szerével ki tudta zsebelni, könnyen kimagyarázható vala fényűzése,
kitalálhatók forrásai; – később azonban, hogy az ifjuság kezde hátat
fordítani kellemeinek, ezen források siralmasan kiapadtak s
egyebekről kelle gondoskodnia.
Azok sem maradtak sokáig feltalálatlanul.
Mindent tűrő, mindennek hizelgő kedélye, azon jó szokása, hogy
a mások finom tapintattal kinyomozott gyengéit, szemtől szembe,
mily édesen tudta simogatni, míg hát mögött mulattató hangon birta
azokat kárörvendő irigyek előtt fel-feltakarni, – kész tanácsai minden
kényes helyzetekben, – arczának nagy mértékbeni elpirulhatlansága,
– lelkületének módosítható volta, mindvégig fentarták számára a
közméltánylatot és elismerést, mely által azon kedvező állapotba
helyeztetett, miszerint legnagyobb szerencséjének tartotta akárki is
azon megtiszteltetést, ha Bókváryné asszonyság által elébb csak
hallgatag intéssel, de ha meg nem értetett, érthetőbb kijelentés által
is, irántai csekély áldozattételre felszólíttatván, azt nyakrafőre
teljesíthette; s teljesítette is, ha jó hírét, nevét egészségben akarta
megtartani.
Ide járult még azon szép tulajdonsága is az említett úrhölgynek,
mely szerint nagy szenvedélylyel birt adósságokat csinálni s azokat
soha meg nem fizetni, – araszszal mérhető ősi jószágait három
vevőnek egyszerre eladni s a divatos iparlovagság mindennemű ágait
össze-vissza gyakorolni; mikért, ha olykor kérdőre vontatott, oly
szépen ki tudta magát könyörögni, – ha executióval mentek rá, úgy
tele tudta rimánkodni biró, ügyész és pörösfélnek a füleit, miként
azon vették észre magukat, hogy semmit sem tudtak végrehajtani.
Ő azért naponként suhogó selyemben járt; ha kéménye olykor
hétről-hétre nem füstölt is, zongorája minden perczben üttetett,
veretett; bárha a reggelizés idejét gyakorta édes álommal, az ebédet
regényolvasással passzolta is el, de esténként annál sűrűbben
következének a piqueniquei dáridók, s ez volt megélhetésének főfő
csatornája.
 Az ő háza volt közös légyottra rendelő helye minden tisztességes
embernek, hol mindazok, kik különben egymásnak látogatásokat
nem tehetnek, vagy azokat el nem fogadhatják, vagy saját lakukban
alkalmatlan őrszemektől gátoltatnak, egy oly alkalmas helyre
találtak, melynél az ember sem saját, sem a más jó hírét-nevét nem
koczkáztatja, mind a mellett is igen kellemes kalandokat rendezhet
saját tetszése szerint, találkozhatik, kivel kedve tartja s bizton
éldelheti a paradicsom valamennyi tiltott almafáinak gyümölcsét;
miután az említett estélyeken sem a morgolódó férjeknek, sem az
argusszemű mamáknak nem volt szokásuk megjelenni, vagy ha igen,
úgy ők rendesen a whist-asztal mellé, vagy (úgy mint a férjek) a
pipázóba lőnek számkivetve, hogy a társaság ártatlan örömeinek ne
lábalattlankodjanak.
Sőt – mint a rossz világ beszéli – madame Bókváryné még attól
sem volt idegen, ha bizonyos uraknak egy némely tapasztalatlan
leánykára, vagy szende menyecskére talált a foga fájni, hogy azokat
csupa emberbaráti nézetekből egymáshoz közelebb fűzze; vagy ha
bizonyos szemérmes hölgyeknek kebleit titkos vágy epeszté holmi
egyenruhák és kardos vitézek iránt, ezen vágyaknak tápot szerezzen
s az erény útján botorkáló ártatlanság szemeit felnyissa s azt az igazi
életörömekkel hintett ösvényre visszavezesse, egymást szeretőket és
nem szeretőket együvé hálózzon, mely működésnek a világ előtt
meglehetősen rossz neve szokott lenni, de annál jövedelmesebb
foganatja az öntudat előtt…
És ez volt azon nő, kinek körében Jankának ezentúl kelle élnie;
ilyen volt a gőzkör, melybe oly tiszta, oly mocsoktalan lelkületével
sűlyedni kellett, – sűlyedni az egyszerű jámbor szegénységből – a
czifra nyomorúságba.
Bókváryné Janka atyjának testvére volt s így Jankának
legközelebbi rokona, ki a mindentől elhagyatott leányt nemeslelkű
hűséggel vevé pártfogása alá, méltányos elismerésére mindazoknak,
kik a művelt világ nemeslelkű érzelmeit közelről nem ismerik.
 De meg is jutalmazta őt erényes tetteért az igazságszerető sors,
magából a jótettből származtatván a jutalmat. Mióta Jankát magához
vevé, messze városokból lőnek látogatottak estélyei s nem egy
földesúr és quintli mágnás akadt horogra, kik jól átlátták, hogy
mindenek előtt a kincset őrző sárkány torkát kell áldozatokkal
betömni s így Bókváryné unokahugában oly szép capitalisra tett
szert, mely a reá tett költségeket száz- és ezerszeresen téríté vissza.
Volt azonban egy igen nagy hiánya az árva unokahugnak, egy
nagy neveléshiány, melyet a tapasztalt nagynéne hiába igyekezett
kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek oly túlságos szeretete, mint
a mily túlságos vala benne utálata mindennek, a mi bűn; s e
nyavalya – mint azt a nagynéne nevezé – annál aggodalmasabb
befolyású vala a lányka kedélyére, minthogy az legkisebb hajlamot
sem tüntetett fel magában a könnyelműségre, legkevésbbé sem lőn
megragadva az ujdonszerű csillogás káprázatitól s lelke tisztasága
nem az ártatlanság tapasztalatlan voltán, hanem keserű
szenvedésekben megerősült elveken alapult.
Az a szelid, mosolytalan búskomolyság, melyet semmi föl nem
deríthetett; az az ábrándos fájdalom, mely typusát a legzajongóbb
orgiák közepett is meg tudta tartani, valának azon át nem törhető
ægis, melynek talizmáni védelme alatt lelke tisztasága a förtelem
minden lehelletétől ment maradt, mert a szomorúság nem termő
földe az érzéki vágyaknak.
A leghevesebb szenvedély, midőn bánatos bűvkörébe lépett,
szánalmas rokonérzetté alakult; a kéjsovár szív tilos vágyait egy
tekintete lehangolá; s kit arcza bájai szerelemőrültté tevének, az
lelke fenkölt bánata előtt térdre hullt és imádta őt néma
szenvedésiben.
Nem tetszett a nagynéninek e hatás. Környezete nagyon józan és
szilárd jellemet kezde magára ölteni, ez erényes színezet aggodalmas
kilátásokra szolgáltatott alkalmat.
 – Te magad ásod alá szerencsédet; majd megbánod akkor, mikor
már nem teheted jóvá; rosszul vagy nevelve, az a bajod; ily
Magdolna-képpel mai világban nem messze mégy; alkalmazd
magadat, e kellemek, ez ifju báj nem azért vannak adva, hogy
önként apáczává neveld magad; úgyis megjön az idő, mikor majd
senki rád sem néz, minek sietteted jövetelét? Hogy tudsz
ragaszkodni czéltalan, polgárszagú elveidhez? ne félj, semmi sem
vétek, a mi titokban történik…
Jaj, de nekem számtalan tollakkal kellene birnom, ha a
nemeskeblű nagynéni erkölcsi útmutatásait mind le akarnám irni, s
attól félek, hogy nem sok ujdonságot mondanék velök…

Egy negyedév folyt le Zilányiné halála után; e negyedév épen

elég volt arra, hogy Janka teljesen meggyőződhessék, miként ez a
föld csak azoknak édes anyja, kik már meghaltak. Miket kellett
látnia, miket éreznie! Vásárra vitték az erényt… dobra ütötték,
elárverezték! Szégyenkőre állíttattak a szív nemesebb érzelmei;
minden ajkról a becsület szent neve hangzott, míg arcza szenynyel
fertőztetett; anyaszív vezette a gyermekártatlanságot a vágószékre s
diadalt kaczagott a csábító az elesett fölött; kigúnyoltatott a
szerencsétlen; a boldog örömpoharába pókmérget csepegtetett az
irigység; szemben csókolt, hát mögött mart a tettetés; eladta az
önzés legjobb barátja üdvét egy percznyi örömért s a könnyelműség
széttépett szívek vonaglásaival mulatta magát.
És neki egyedül kell lennie a világon! Senkitől nem értetni,
senkiben nem bízhatni, hanem félni mindentől, kinek szívét emberi
álarcz takarja.
Egy este, midőn ábrándos elmélázással ült zongorája mellett,
nem hangjegyekben irt phantasiákat verve rajta, midőn elfeledé
maga körül a világot s szabadon hagyta lelkét szárnyalni a vágyott
ideálok honába: hirtelen s véletlenül egy égető ajk forrott gyöngéd
fehér kezéhez. A leány felsikoltott. Előtte Dömsödi János állt,
gyűlöletes, lángoló arczulatával. – – – Még nem volt gyertya gyujtva
a szobában s a félhomályban úgy tetszett, mintha kisértő jelent
volna meg tűzszemeivel. – Az ember irtózatosan mosolyogva, a szék
karján keresztül felé hajlék s kezével a lányka vállát érinté.
– Hatalmas Isten! kiálta ez, rémülten felszökve, midőn a szoba
sötétéből, hol eddig tőle észre nem véve ült, Bókváryné előlengett s
affectált negéddel kezdé pirongatni a lánykát:
– Ugyan Zsani, mondd, van neked jó dolgod? akkorákat sikoltani,
mintha békára léptél volna. Tán már nem is ismered báró Dömsödit,
ki családotoknak egykori jótevője, most pedig neked kegyes
pártfogód leszen?
A lányka sértett haragosan törlé le karjáról a csók nedves
nyomait; az úrhölgy pedig kaczagva mondá czélozva:
– Úgy kell! minek ábrándozol, jól tette, ha megijesztett, hihihi,
hozta Isten, méltóságos úr!

Azonban, ha olykor esténként lenéze ablakából, egy karcsú ifju

alakot láta az előtt elsuhanni, ki hosszan várt ott, míg végre az
ablakot megnyílni nem látván, nagy, lelkes szemeivel érzékenyen
tekinte fel oda; oly rokonszenvű bánat ült az epedőnek minden
vonásiban!

Névnapján a lányka egy keleti gyöngyfűzért és virágfűzért kapott.

Amazt érzelgő patchouly-szagú levél mellé csatolva, Dömsödi küldte
neki; a virágfűzért gyopár-, vasvirág- és perennisből, egy levélkével
együtt félve lopá fel ablakába az ismeretlen ifju, ki magát az
egyszerű levélkében így nevezé:
 Osztályos rokon a fájdalom nevében.
A gyöngyfűzért nagynénjének adta, a virágfűzért felakasztá ágya
fölé; Dömsödi levelét elégeté, az ismeretlenét keblében hordozá.
 A CANTUS PRÆSES.

Húzzátok meg azt a hármas harangot.

Hadd sírjanak a berencsi leányok.

Népdal.

***

Márton diák, rozmarinszál.

Népdal.

Cantus præses: ez magában csekély szó; magyarul annyit tesz,

mint a kántusnak az ő prézesse. Mint szinte a kántusnak az ő
prézesse is magában csekély ember, alig tíz markos, inczenpincz,
czinegefejű madárka, kit még subscriptus diák korában is ‚am’cének′
titulált a seriesolvasó juratusdiák. De hol van azon toll, mely
leirhassa, hol van azon elme, mely felfoghassa az ő hivatalos
magasságának mélységét és az ő dicsőségének iszonyú voltát???!!!…
Hogy a kántusprézes hányadik személy a király után, azt ugyan
hevenyében meg nem tudnám mondani; de hogy igen hatalmas úr,
kivált szerdán és szombaton délután, zsebjeim tisztaságára merem
állítani.
Tehát a kántusprézes úr szobáját – mely urat ezentul,
rövidségnek okáért, hétköznapi néven, ‚prézens′ úrnak fogunk
nevezni – nagy vasajtó őrzi. – – Tudatlanok azt állítják, hogy azon
vasajtó hajdan könyvtárajtó volt, de mi nem hagyjuk magunkat oly
balgaságokra rábeszélni, mintha még a könyveket is kellett volna
őrzeni a tolvajoktól, hanem azt hiszszük, hogy az a vasajtó egyedül a
prézensnek megőrzése végett készült.
Készítse tehát mindenki látműszereit, fojtsa vissza gyomrába a
lélekzetet, szedje ünnepi ránczokra homlokát, midőn én, a vasajtót
kinyitandó, annak kilincsére teszem alázatos öt ujjamat, hogy a
prézens urat ekkép saját residentiájában bemutassam.
Ah! Épen jókor jövünk. A prézens úr toilettjét rendezi. Ez valami
nagyszerű! Ma temetés lesz; ott persze, a halott után mindjárt a
cantus præses a főszemély; sőt nagyon hihető, hogy halott nélkül
hamarább eshetik temetés, mint cantus præses nélkül; tehát neki ott
eleganter kell megjelenni, – kire annyi szem hallgat és annyi száj
néz.
Ime, lobogó gyertyalángnál rozsdás czirkalmot tüzesít meg,
annak két ága közé csomónként hajat szorítgat s a czirkalom
segedelmével becsavarja, s – mily géniális ötlet, a hajbodorító vas
helyettesítve van, – a kenderfürtök apródonként összezsugorodnak,
míglen végre a prézens úr feje olyatén alakot nyer, minő a vedlő
borzas jérczéé, vagy, hogy a magasból vegyük a hasonlítást, mint a
sörkorcsmák czégérein a gyaluforgács.
Ezen átesvén, egy újabb pipereműködéshez fog a prézens úr,
mely neveztetik igazi nevén talpalló-varrásnak; gyilkos egy mulatság
a maga nemében, de cantus præses úrnak mostanság igen fontos
okai lehetnek szabójához nem küldeni ruháit s ezen indokoknál fogva
személyesen neki fekszik a nem legköltőibb foglalatosságnak s a
legábrándteljesebb andalgással énekli össze a corduán talpallót
(vulgó strupfli) nadrágszáraival:
«Eljött az esti szellő»… Hu – huh! be nehezen akar ez a tű
átmenni ezen a rhinoceros bőrön!
«Eljött az esti szellő, ringatva csólnakom.
Az ő nevét susogta, kiért imádkozom» (da capo exaltato, e
furioso).
 Terring… erre, amarra! még a dicsőséges föltámadását is a
hajnalának! beh megszúrt ez a rozsdás tű, a ki áldója van a
vasnyársának!… «kiért imádkozom.»
«Nappal gondolámban, este nyoszolyámban;
Michelemma, Michelemma!»
– Itt vagyok, cantus præses úr.
– Ki hítt?
– Azt tudtam, engem kajátoz a cantus præses úr, felelt a prézens
úr szurdéklakó dárdása, hivatván Miskának és lévén mindkét arcza
két heti iskolaportól réteges.
– Kimégy mindjárt, semmirevaló, vagy a fejedhez vágom ezt a…!
s ezzel széttekinte, hogy tulajdonképen mit is vágjon fejéhez az
ingerkedő dárdásnak; ezt az asztalt. Prézens úr itt meglehetősen
elvetette a kalapácsnyelet, mert a mondott asztal nem arra a czélra
készült, hogy vele valaki hajigálózzék, lévén igen hosszú és igen
nehéz. Azonban a Miska öcsém, szerencséjére, nagyon megijedt és
sietve elvasalt, ekkép felmentvén a prézens urat igérete beváltásától.
– Nem hagynak békét!
«Nappal gondolámban, este nyoszolyámban» stb. Valamennyi
egér volt a collegiumban, mind halál fiává lőn.
– No! Meg volna hát. A talpalló fel van eszkábálva nem épen
csikófogú varrással s a prézens úr nagy-elégedetten lépdeli benne
végig szobája territoriumát, mely jobbra is három, balra is három
lépésből állott; s minekutána ekként magát kisétálta volna, végtére
szépen megmosdik, sárgaságban sínlődő kendőjében megtörülközik
s a tükör hiányát akként pótolja, hogy fekete sipkáját túl teszi az
ablakon s az ilyen surrogált tükörben aztán, hajának és
nyakkendőjének állását igen, de arczának sem piros, sem fehér
színét, sem egyéb nuanceát ki nem veheti; azután szép fehér
papirosból nyakkendője számára inggallért kanyarít, vele torkát a
kellő hangmértékig elköti; annakutána felölti zöld tibetfrakkját,
keztyűibe belebúvik, figaróját füle hegyére támasztja, pálczáját,
fuvoláját és a halottas énekek könyvét az egyik, guitarreját,
hangjegyeit a másik kezébe véve: készen áll előttünk teljes,
hivatalos méltóságában a cantus præses s falon látszó árnyékában
tekintélyes positurákat iparkodik betanulni…
Egyet említetlen találtunk hagyni a prézens úr pipereműtételei
alatt; midőn tudniillik mosdóvizével száját kiöblité, oly képet csinált,
mintha timsót nyelt volna le; törülközőkendője pedig finom porral
látszott behintve lenni, a min ő azonban meg sem ütközött,
gondolván, hogy «porból lettünk, porrá leszünk, azért a port ne
utáljuk». – E körülményekből azonban, aligha nem fog még valami
kifejleni…
Ez alatt a cantus – mely nem egyéb, mint az énekszós ifjuság
kara – összegyülekezett az oratoriumban (ez azon hely, a hol az
orátorok orálni szoktak) s feszülten várta prézense megjelenését; a
vénebb diákok erősen pöfékeltek holmi kapadohányt makrapipáikból
s fennültek a padok tetején, míg a kisebb classisták holmi rejtélyes
stratagemákon motoztak a padok alatt; mert tudnunk kell, hogy az
ilyen apró diák-féle embernek minden porczikája tele van
istentelenséggel és ezt csak azért említettem meg, mert vannak,
vagy legalább lehetnek, a kik ezt még eddig nem tudták.
Egy szegletben supplicatióra járt hősök mesélék kalandos
anecdotáikat a láblógató hivők seregének; fenn pedig a præsesi
pulpituson egy egérorrú egyén ül, százrétű köpönyegbe építve, fején
talián sipka; szájának – minthogy a kelleténél több – rendesen csak
felét szokta használni, melyen át, jelenleg is, a legsipítóbb
czérnavékony, gyékénykáka hangon énekli a prézens úr kedvencz
énekét.
«Eljött az esti szellő»… de mily keze-lába törötten! Ha hallaná:
ideglázt kapna tőle.
 Csak maga ül Körmös Pista komolyan s összehúzódva a pad
végében; két keze tógája zsebjébe vész. Tudja Isten, miről
gondolkozik!
– Pistikám! rikolt, lemászva pulpitusáról (deszkazsámoly) a
százgallérú énekes s bivalyul neki esik a morphondérozó fiunak és
átnyalábolja annak nyakát, az Isten áldjon meg, mért vagy oly
szomorú?
– Mert nem vagyok víg, felelt laconice Pista, ügygyel-bajjal öltve
ki fejét az ölelő karok közül, melyek csak azért körítették oly
barátságosan, hogy egy pár tenyérre krétázott szamarat hátára
nyomhassanak.
– Be sajnállak, édes egyetlen egy barátom, esküszik hypocrita
tűzzel a százgallér, hej, ha én segíthetnék rajtad, a mennyországot
lehúznám éretted.
– De hát ne kapaszkodjál a nyakamba, elég teher vagyok én
magam is magamnak.
– A præses! ordítja betörve az ajtón egy tolladzó bagó, oly ijedt
arczulattal, mintha azt mondaná: szalad a franczia – de utánunk; s e
varázsigére lőn rögtöni elcsöndesülés; a fiatalság glédába ül és pipáit
zsebre rakja, a százgalléros lebomlik a Pista nyakáról, a legátusi
kalandok félbeszakadnak s az ajtó sarkig kitárulván, belép a rettegett
podesta.
Körültekint, szemei szikráznak s lábai Galileiként azt mondják a
collegium padozatának: bizony csak mozogsz te; szemeit
összehúzza, képére piquant és imposant árnyékokat bocsát és szól, a
mennyire lehet, az orrán keresztül eregetve a szavakat:
– Ki pipázott itt? Ki énekelt itt?
Körmös Pista, ki szélén foglalván helyet, legközelebb volt hozzá,
feleletül megszólamlik a legmérsékeltebb hangon, míg a bagók – az
első éves bölcsészek díszneve – oda hátul majd megfeszültek, nem
annyira nevetésvágyukban, mint féltökben.
 – Melyikre feleljünk elsőbb?…
– Ki pipázott itt?
– Alkalmasint a juristák, a 8 órai leczkén.
– Micsoda? Hát bolond vagyok én, hogy elhigyjem, mikép a füst
délutáni három óráig itt maradt volna.
– Hihető, minthogy nem küldtek érte s az oratorium különben
kémény nélkül szűkölködik.
E neszre rakonczátlankodni kezdett a fiatalság s a mely tekintélyt
ez egyszer kikezd, arra rájár, míg benne tart.
– S ki énekelt itt, ha szabad tudnom?
– Mi mindnyájan, ki véknyan, ki vastagon, mint szakmánya hozta
magával.
– De oly csunyán ki énekelt?
– Azt nem tudom, mert mi szépen énekeltünk.
– De már ez sok! kiálta fel tele méltatlankodással az énekfő úr, ez
hallatlan, ez még nem történt velem; a felsőbbséget így fumigálni!
Hát subordinatio ez? hát tisztelet ez? mi? Hát nem vagyok-e én
fölötte valójuk önöknek, ki sorsukat minden perczben széttéphetem?
vigyázzanak önök magukra, nem tudják, kivel van dolguk; én velem
játszani nem lehet, de azt nem is tanácslom senki fiának, mert ha ez
még egyszer történik, ha még egyetlenegyszer…
– – Ka – kukk. – – –
Ki volt ez?
A kis diákok bőrkakukkokat rejtettek a padok alá, melyeknek
egyike ép azon pillanatban nyomatván meg lábbal, midőn a præses
úr legjobban ostorozná pórbüszkesége kitöréseivel a vele egyszőrű
víg fiatalságot, félbe szakasztá gúnyszavával a hadverő catilináriát
(ez egy igen híres kofaság).
– Micsoda… mi volt ez?
A másik oldalon egy másik hang felel rá:
– Kakukk – kakukk – kakukk.
– Mi? Kicsoda? Hogyan?
Kakukk – jobbról, kakukk balról, kakukk – középen.
– Ki azon vakmerő, kicsoda azon szerencsétlen, ki engem még
bosszantani s velem így kikötni merészel?
– Én nem tudom, – én sem tudom, – én sem tudom.
Senki sem tudja.
– Az iskolai szék eleibe fogom adni a dolgot.
– Kakukk.
– Ki volt ez ismét? Mi volt ez ismét? – A prézens úr jobbról balra,
balról jobbra futosott, a szerint, a mint hol itt, hol ott szólaltak meg a
rejtélyes hangok, frizuráját tépte dühében.
– Mit nevet ön? ön, oda hátul? ön apró ember? mit? micsoda? ’sz
ön még csak nem is subscriptus (ezek igen nagy urak), hogy mer ön
nevetni?
– Én cánspres úr, a cánspres úr képe…
– Nem hallgatsz, kutyafülű, csikorgatá egy markos hőmő oldalba
rugva ököllel a fiut.
– Micsoda hallatlan impertinentia ez? Hogy mer ön az én
képemen nevetni? Hányadik iskolába jár ön?
– Mondd, hogy biennis vagy (másodfű tin – – akarám mondani
diák).
 – Bi-bi-bi-biennis vagyok, felel ez reszketve s azalatt lábával
nyeggetve a pad alá rejtett kakukkot.
– Megczitáltatom önt, megbüntettetem példás szigorral; majd
megmutatom én, hogy ki vagyok! Most fogjunk az énekpróbához.
Dóczi! adj hangot.
Dóczi, pofókképű classista faj, egy eleven és megtestesült «extra
Hungariam non est vita» (magyarul: nincs jobb a töltött káposztánál)
adott ugyan hangot, de nem volt benne köszönet, nem levén az
egyébhez hasonlatos, mint egy fülemetszett komondor
felkiáltásához.
– Hát még te is kötekedel? nem jut eszedbe, hogy ingyen
kegyelemből eszed az iskola kenyerét?
– Azaz enném, ha hozzá jutnék, mondá magában a korholt
egyén, mentségül azt hozván fel, hogy megbicsaklott a hangja és
aztán rekedt is.
– Hát hogy mersz elrekedni az én engedelmem nélkül,
semmiházi? –
Ümm… ümm… ümm…
– Hát ez ismét mi volt?
A cántisták vérszemet kaptak a lefőzéseken, s elkezdtek befogott
szájjal, mint az ungok ümmögetni, úgy, hogy soha sem lehetett
kivenni, melyik és hol alkalmatlankodik a béka-enunciatióval?
– Kik azok a semmirekellők?
Ümm… ümm… ümm…
– Vakmerők!
Kakukk.
– Szemtelenek!!
 Ümm… ümm… ümm…
– Gyalázatos akasztani valók!!!
Mernyau.
– Rettenetes!!!
Ümm… Koáksz… tuú… brekeke… brekeke… kakukk…
– Megbolondulok…
Kakukk… kakukk… kakukk…
– Kicsapatom önöket! ordítá tehetetlen dühében a cantus præses
úr s minekutána kalapját, könyvét, hangjegyeit, hegedűjét és
furulyáját egyenként földhöz vagdalá, mintha ostorhegyre vették
volna, nyakrafőre kirohant a teremből, bezárkózott vasajtós
szobájába s rárivallt dárdására, hogy ha ki mer jőni a
kemenczelyukból, mindjárt hátul köti a sarkát.
S ezzel dühében lefeküdt és elaludt…
… Azonban harangozzák a készülőt; a prézens úr felébred.
Eszébe jut egyfelől a vett méltatlanság, s elhatározza magában,
hogy bármit mondjon is majd rá a haza: lemond a præsességről;
másfelől eszébe jut, hogy ötven forint szép pénz (ennyi a cantus
præses esztendei lénungja), enged a szép szónak, s ráhagyja magát
beszélni, hogy még sem mond le a præsességről; azonban itt ismét
feljajdul sebzett büszkesége s legalább annyit követel, hogy ma nem
megyünk el a temetésre! Jaj de ismét másfelől megszólamlanak a
kebel gyöngédebb érzelmei, a hiúság, a fitogtatásvágy; eszébe ötlék,
hogy a temetésen rendesen jelen szokott lenni a kántorék Juliskája,
a szürkeszemű köpczös ideál, ki a prézens úr éneklő szájába oly
epedő pietással bámul, mintha a prézens úr feje volna a kukucska.
Eszébe jut, miként hiába esztergályozta volna gömbölyűre hajfürteit?
a csizmafényítés, talpallóvarrás, pecsétek kiszedése, mind kárba
veszszenek? Győz a szív, elhallgat a máj; s mi még soha præsesen
meg nem esett, megtöri büszkeségének fummáját s mint vert had
nagy szomorúan kiindul. Szerencsétlen! Ha csak akkora tükre van is,
mint egy szunyog talpa s abba belenéz, látandotta, mily chemiai
procedura ment végbe arcza felszínén. Fekete volt az, mint a
suviksz, a gáliczköves mosdóvíz és a gubacscsal behintett törülköző
gonosz befolyásától, s hogy az ilyeténséges feketeczirmos arczhoz
mint illett a komoly tiszteletet követelő physionomia: mindenki előre
képzelheti.
Tehát vesztére megindul a temetésre, nem tudván, hogy saját
temetésére megyen. Ama sátáncsapat, melynek elejére állítá magát,
egy szóval, de csak egy tekintettel sem adá tudtára, mily
kéménysöprői színezettel légyen arczulatja felruházva; s a vele
találkozók csak azért nem nevettek a szeme közé, mert azt
gondolták, hogy valami számkivetett abyssiniai szerecsen-mágnással
van találkozásuk, hanem a helyett erősen agybafőbe bámulák, mely
kitüntetést a prézens úr hajbodrozata iránt mutatott tartozó tisztelet
jeléül fogadott, s azt tartá, hogy «grosse Geister genirt das nicht»,
vagyis magyarul szólván: «bölcsnek nem derogál a ferdesarkú
csizma».
Mint fekete hollósereg vonult az énekbiró csapat a szép
görbületekkel bővelkedő utczákon végig s vígan úszott a fekete tóga
az otthonos sárban, ha hordozóját társa a pallóról leszorítá.
A halottas házhoz értek.
Egy embernek meghalt a felesége (satis tarde quidem, azaz –
szegény! be kár volt érte!).
A megszomorodott fél ott rídogál a koporsó mellett s számlálgatja
magában: mennyibe kerülhet neki e szomorú ceremonia? Az ácsorgó
néptömeg, mely nagyon szeret gyönyörködni a más temetésében,
míg sok emberséges ember a magáéból is szeretne kimaradni,
kalaplevéve ad helyet az érkező tógás felekezetnek, kik azonnal is a
szederfa alatt karikába állanak s a prézes urat közreveszik, ki is
nagyon Dávidtermetű ember lévén s mind a mellett kitűnni kivánván:
beleáll a göböl-itatóba s onnét osztja szét az irányadó négy
alaphangot, a mennyire azokat fuvolájából elő birta tüszkölni.
A népség észreveszi jelenlétét, megbámulja s futamodnék, ha
mozdulhatna egymástól.
– A két keddjét! ez nincs Isten hírével, dörmögi egyike a közel
állóknak, s megrántván tógája sleppjénél fogva egy vénebb
cántistát, súgva ezt kérdi tőle:
– Domine! nem látja, milyen fekete annak a prézesnek a
fizimiskája?
A megszólított ártatlan, semmit nem tudó arczulattal fordul hátra,
felelvén:
– Nem én. Én fehérnek látom, mint szokott lenni.
A második, harmadik, negyedik, mindenik ugyanazon serió
pofával kérdeztetett meg, s mindenik ugyanazt felelte, hogy t. i. nem
lát a prézens úr arczán semmi megjegyzésre méltó változást.
– Terem’tse! Ez biz a sátán. Úgyis neki való volt a szegény
boldogult Mujkosné teljes életében; e bizony azért jött most, hogy
holta után elénekelje. Szinte elbűvölbájolta az egész diáksereget;
nem veszik észre, hogy kivel van dolguk.
Mint a rakéta futott végig a népségen a hír, hogy a kántus
præses helyett az ördög jött el Mujkosnét kiénekelni.
– Nézzétek meg, nincsen-e lólába?
– Nem látni a tóga miá.
– De látni a szarvait, nézd csak ott a sábesztikli alatt. S valóban a
prézens úr czirkalomfacsarta fürtei nem sokat különböztek a
másodfű tinó sarjadzó koronájától.
– Huttzu ninini! Hát azt nem látják kentek, mily hosszú ökörfarka
lóg ki a tógája alól?
 – Engem úgyse, ökörfark. De nem is állok én hozzád ilyen közel.
Az érintett ökörfark azonban semmi sem volt egyéb, mint a
tógának felhúzni elfelejtett zsinórbojtja, mely csatakosan lógott le az
uszály alól.
A kántisták torkaikat stimmelték, ki vékonyan, ki vastagon: – oá –
eé – hő – hű – dó – da – dő – hrchrakfthű (itt valaki nagyon
köszörült a torkán).
– Ne köpjön a zsebembe, amice!
– No – csitt! – Egyszerre!
A prézens úr felemelte kezét, s egy lejtős mozdulatot tett vele,
mire húsz toroknak lőn megnyilatkozása és hangzék:
Már elmégyek az örömbe (n)
Paradicsomnak kertébe (n)
Lelkemnek dicsőségébe (n)
a kálvinista halottasének ama sajátszerű szomorgó kifejezésivel,
mely az őszt és a mulandóságot, a halottakat és a sárga faleveleket
önkénytelen juttatja az embernek eszébe, olvadástalan harmoniája
hosszan vont hangjaiban:

Menj el a nyugalom csöndes éjjelébe,

A gyászos sirhalom megnyilt kebelébe.
Köz anyánk ölébe

A népség minden jókedv daczára zokogott.

Ismét hangzék:

Hová a világi bajok nem tódulnak,

A test kivánsági hol mind elnémulnak,
Végképen elmulnak.

Az ének vég-igéi szelid sopranhangokban oszlának fel…

 – Nem hiába, hogy a sátán énekel velök, de ugyan keservesen
tudják fujni, jegyzé meg egy liliomos subának hordozója.
– Vigyázzanak csak kentek rá, hogy valahányszor Isten neve
fordul elő, soha sem meri kimondani.
A nép teljesen apodæmonizálta a tentatincturás arczú prézens
urat s noha ugyan magyarhitű létére, az ördögtől annyit sem félt,
mint a lúd májától, de mégis ily magas rangú személy jelenléte által
támadt buzgósága annyira meggubahította elméjének mivoltát, hogy
még a halottat is fejjel előre vitték ki az udvarból s kinek-kinek
csurgóra állt bámultában a kalapja.
Hosszú népcsoport kisérte ki az üdvezült sárhüvelyét a
mulandóság utolsó szállására, a holott is az érdemes contrascriba
érzékeny alexandrinus versekben búcsúztatá el a megboldogultat ide
maradt rokonai-, ismerősei- és hitelezőitől.
A búcsúztató igen érzékeny volt; a gyönyörű rhetoricai phrasisok
megtették hatásukat, a népség kellőleg megríkattatott; de épen
midőn azt akará mondani az érdemes búcsúztató úr: «számtalan
keserű könyeknek sűrű záporait hullatják zokogva a mi bánatos
szemeink borús fellegeinek sötét árnyékai, hogy a te, az anyaföld
kebelébe tért hamvaid…» – szerencsétlenségére rá talált pillantani a
szerecsenné vált prézensre, s e tekintet úgy kihozta sodrából, hogy a
legóriásibb kaczagásra fakadott, melyet később pukkasztó
köhögésbe akart átvinni, s miután szája elé tartott irása mögül ki
birta fuldokolni az ament, félrerohant a néptömeg közül s egy sír
mellé hasra fekve, beteggé röhögte magát.
Még nagyobb lőn: megzavarodása a káplán úrnak, ki is a halotti
imádság helyett az árvizes időben mondandó könyörgést olvasta fel,
s úgy kijött a kerékvágásból, hogy a «miatyánk» helyett a
«hiszekegyet» imádkozá el.
Tökéletes lőn a megbotránkozás. Egyik nevetett, a másik
szörnyűködött, a harmadik imádkozni akart és szedtevettézett. De a
prézens urat egyik sem figyelmezteté arra, hogy a botránkozás kövét
ő hordja magában; annál kevésbbé, mert ki félt tőle, nem ment
hozzá közel; ki pedig közel ment hozzá, félt az őt környező bassisták
ökleitől. Így érkezének vissza az alumniumba. A prézens úr rögtön
rugtatott az érdemes rectorprofessor úrhoz, lelke panaszhangjait
előtte kiöntendő; – belép hozzá méltatlankodó arczulattal s kezd
megszólamlani.
– Per omnia elementa! vág közbe az érdemes oktató úr, hát
farsang utója van ma, hogy ön ily maskarát csinál magából cantus
præses létére? nézzen csak abba a tükörbe!
A prézens úr belenéz… megijed… térdei összeütődnek s úgy
elcsúszik egy állóhelyében, hogy rögtön betöri az orrát.
Nincs toll leírni kétségbeesésének mekkoraságát.
Másnap nagyszerű inquisitiók történtek a botrányos csíny felől; –
a százgallér riadva esett társainak, könyörögvén, hogy miután ő a
vétkes, vállalják mindnyájan magukra a tettet, hiszen ubi
valamennyien peccant: senki sem peccat. Megis igérte e szívességet
mindenik, de mikor a kenyértörésre került a dolog, csak Körmös
Pista ismeré el a tettbeni tudósságát, a többi erősen kitagadta
magát; a százgallér pedig baráti szívvel hárítva mindent Pista
nyakába, ki is, noha nem főzte, de megitta a fekete levest, hét nap
mulva, hat éves diák létére, elimináltatván a tanulók – akarám
mondani – az iskolába járók sorából.
Ez történt két nappal az előtt, hogy Leander az éjjeli
házfeltöréskor a százgallért a faderekához csapva, agyonzúzta.
Ezen százgallér volt az, ki a Pista tanyája kulcsát, annak
zsebéből, két ezüst huszas díjért Góliáth Péter számára kilopta.
 A TÁBLABIRÓ.

Nem vagyok én parasztember.

Reám úgy nézzetek!
Bizonyítja eztet torkom
Gyakor szomjusága.

Népdal.

Fekete gyászban jár szívem;

A szerelmes gyászban járjon.

Népdal.

Bálvándy úr táblabiró volt, és pedig egyike a legkövérebbeknek; s

e jövedelmes czímhez őt egyedül csak bokros érdemei juttaták,
miután egy szomorú kimenetelű tisztújítás alkalmával, melyben
Bálvándy urat rendkívül erőltette a szolgabiróvá létel, sorsa jobb
nemtője így szóla hozzá: mit neked azon csekély hivatalka! Mit
neked a szolgabirói polcz!… föl veled a dicsőség fényhelyére, a zöld
asztal mellé!… mit neked az a százötven forint!… nesze egy darab
dicsőség: légy táblabiró! És lőn Bálvándy úr táblabiró, vagy akart,
vagy nem.
Különben hasonlíthatlanul jó ember volt. Jó étvágygyal birt,
aludni is jól tudott, s ha déli álmából föl nem verték, nem volt
nálánál békességesebb ember egész Pannoniában. Ezenkívül
tetemes bajusza és szakálla is volt, minélfogva még remetének is
beillett volna. Azonban ő korántsem volt remete; egyes-egyedül élt
ugyan a világon, nő és gyermekek nélkül, s örököse csak a királyi
fiscus leendett: de kimeríthetlen jókedve, páratlan vendégszerető
indulata s jó borai híresek valának országszerte; s kell-e mondanunk,
hogy ezeknél fogva Bálvándy úr jó barátokban nem szűkölködött?
Mindennap dáridó, minden este lakodalom, minden reggel tyúkverő
fogadott lakánál boldogot, boldogtalant, ismerőst, ismeretlent,
barátot és idegent. Egyetlen egy jámbor szenvedélye volt: más
emberséges kétlábú állatot leitatni, s ha voltak halálos ellenségei,
azok bizonyosan olyaskik valának, kiket nem volt képes asztal alá
poharazni.
Különösen nagy patronusa volt a czigányművészeknek és a
serdülő ifjúságnak. Amazoknak soha sem volt fogyatkozásuk a vörös
nadrágban, vörös pruszlikban és vörös borokban s más ilyetén szinű
tárgyakban, mik közül a vörös ütlegfoltok sem maradtak ki. Az
utóbbiak pedig, t. i. a serdülő fiatalság, juridicai praxisra jára hozzá,
hol bőséges alkalom nyilt az ifjak előtt a tránchirozás fölséges
mesterségének megtanulására, a nevezetesebb ivodalmi celebritások
megismerésére; mint szintén a tokaji és ruszti, szegzárdi és ménesi
borok közti lényeges különbségek meghatározásában s egyéb ily
fontos életbevágó jogkérdések megvitatásában bámulatosképen
nagy gyakorlati előmeneteleket tehetének, neveztetvén ezen
ismeretek, tanulmányok és előmenetelek egyetemessége egy szóval
– patvariának.
Bizonyos elméncz úri ember ezen szót «patvaria» eme másik két
szótól származtatá: «pati varia»; mely két szó annyit jelent, mint
«szenvedni különb-különbféle állapotokat». Erről ugyan a Bálvándy
úr legényei nem panaszkodhattak; nekik a föntebb említett
foglalatosságokon kívül alig volt egyéb tenni valójuk, azon kivétellel,
hogy lelkiismeretes kötelességök rovatába soroztaték még a
táblabiró úr debrői dohánykazalját tehetségeik szerint fogyasztani.
Azonban a sok közül rendesen volt Bálvándy úrnak egy olyan
választottja, kinek sorsa a többiétől, mostohaságra nézve, egészen
elütött; kinek a korán felkelésen kívül számos és számtalan hivatalos
kötelességek valának gallérjához varrva:
Ő tisztította ki s ő töltötte meg reggelenként a táblabiró úr pipáit,
miknek száma legio volt, s mikbe egyszerre egy szita dohány
belement.
Ő metélt fidibuszokat.
Ő hordta föl a borokat az ivók számára.
Ő vitte a lámpást a lovak előtt, ha estve volt és kátyulos az út.
Ő hordta a pöröket bőrtarisznyában a táblabiró úr után a
procuratoriába.
Ő tisztította meg a csizmákat.
Ő szedte le a körtefákról a papmacskákat; s legvégül ő volt az, ki
lekörmölte mindazokat, mik lekörmölendők valának: levelek, acták,
replikák és folyamodások, és jegyzőkönyvek, és határozatok, és
tudja a jó ég, még mi mindenféle lekörmölni valók. S ha olykor
esetleg még fát is talált vágni, s a kertben a dohánycsemetéket
megkapálgatta, azt bizonyosan önként, dilettantismusból s
testgyakorlat végett cselekedhette. Talán mondani sem kell, hogy az
ilyetén hivatalokra kipéczézett egyén rendesen olyasvalaki volt, ki
sem inni, sem dohányozni, sem danolni nem tudván, ezen hiányai
miatt az álladalomnak különben hasznavehetlen tagjául tekintetett s
rövid czíme rendesen ekkép hangzott: «audiat».
Ilyetén hasznavehetlen «audiatja» lőn Bálvándy úrnak Körmös
Pista, ki is, miután az *i collegiumban útifüvet kötöttek talpára s
consilium abeundival ellátva, odább bocsájtották, itt vett rendkívüli,
dupla leczkéket a türelemből; – de megtörte magát, ellentmondott
tetteivel saját jellemének; engedelmes lőn, mint a bárány; nem
történhet vala rajta oly bántalom, mit szó nélkül el nem viselt volna,
nem oly méltatlanság, mely ellen felemelte volna fejét; – hallgatott
és engedett, a ki őt csak most látta először, a gyávaságig
türelmesnek tapasztalá. A rábizott dolgokban pontos, lélekismeretes,
zúgolódástalan volt; kerülte a vigalmakat és a vigadókat, s éjféleken
át penészes jogkönyvek s elefántnyi pöriratok között lehete őt
elmerülve látni; szorgalmasan írt, tanult, s gyakran főnöke ügyeibe
oly hozzáértő s alapos feleseléseket iktatott be, hogy az öreg úr
maga is elcsodálkozott rajta s jutalmul három annyi dolgot bizott rá,
mint különben.
– Nagyon jó fiú, szokta mondani a tekintetes úr, okos fiú, tanult
fiú, szerény fiú, jó erkölcsű fiú, de még sem lesz belőle semmi, mert
sem inni, sem pipázni, sem más embernek kedvében járni nem tud.
Ily állapotban három hónapot töltött el Pista, s az ügyvédi pálya
sanyarúságaiba ide s tova beletörődött. Ekkor történt az, hogy egy
reggelen az érdemes táblabiró urat szokatlanul korán felverték
álmaiból. Egy világos-zöld, asztrakán prémű bekesbe öltözött, ragyás
arczulatú férfiú toppana be szobájába, kiben a táblabiró úr, mihelyt
szemeit kellőleg kidörzsölé, azonnal patrónusára s illetőleg cliensére,
báró Dömsödi Jánosra ismert. Magukra zárták az ajtót, nehogy
értekezésük folyama alatt hivatlan látogatóktól háborgattassanak, s
hosszú két óráig sittegtek, suttogtak egymás közt s fújták a követ
egy szögletbe bujva, mialatt Dömsödi úr zsebeiből több rendbeli
hosszú iratok költözködtek a táblabiró úr asztalára, mire mindketten
fontos képekkel bólintottak.
E beszéd alatt táblabiró úrnál vége-hossza nem volt a bajuszok
pödrésének, míg a báró úr, számtalanszor körültekintgetvén, minden
szóhoz kettőt köhintett s látszólag olyasmit iparkodott a táblabiró
úrnak megmagyarázni, a mit épen nem akart a spectabilissel Isten
igazában megértetni.
Végre a spectabilis megszólamlott s azt mondá, hogy «jól van».
A báró úr pedig felkerekedik székéről s mialatt ügyvéde iratait
szedé össze, nagy csizmacsikorgások között kopog alá s fel a
szobában.
A táblabiró úr irodája épen az ebédlőre nyilt, s az ebédlő ebéd
idején kívül patvarista-raktárul használtatott, s ajtajára üvegablak
volt alkalmazva, melyen át a szomszéd szobába lehete tekinteni.
Dömsödi úr csupa kiváncsiságból felemelé az ablakot rejtő
függönyt s a szomszéd szobába átkémlelt.
 Egy fiatal embert látott abban egy nagy könyvbe könyökölve…
Dömsödi úr arcza halaványabb lőn a tökmagnál…
– Ki ez a fiatal itt a másik szobában? kérdé reszketve a
spectabilist.
– A juratusom.
– Kinek híják?
– Körmös István… Nagyon jó fiú, csakhogy igen is gyáva.
Dömsödi úr egy szót sem szólt többet, hanem kalapját vévén,
magát ajánlotta, s úgy elment a Bálvándy úr házától, hogy soha sem
látták többet ottan.
Bálvándy úr pedig kikiálta a szomszéd szobába:
– Audiat!
– Dignetur! volt rá a felelet s az audiat belépett.
– Ezt az executionalist fogja, audiat, exhibeálni a bennt megírt
incattának, még pedig ma vagy holnap, szólt a főnök, egyikét a báró
által átadott hosszú iratoknak Pista kezébe nyomva.
– Nem méltóztatnék megmondani, hogy hol lakik?
– Oda van írva: K... városában.
– Igen is, hanem K... városa nagy erdő!
– Hja, audiat, pedig azt magának kell felkeresni; én velem is úgy
tett principálisom, mikor jurátus voltam, elküldött olyas valakihez,
kinek még nevét sem hallottam soha, s ha kérdezém: merre lakik?
azt felelte, hogy Pesten. S akkor aztán addig kellett lótnom, futnom,
míg rá nem akadtam, s ha csakugyan nem akadtam rá, jól
lekorpázott. Így tanulják az életrevalóságot, audiat.
 Pista szépen megköszönte a vett utasítást; zsebébe dugta a
kézbesítendő okiratot s eltávozott. Leült asztalához, elébe vette a
Corpus jurist s bele nézett. De ezúttal sehogy sem akart működni a
figyelmezés; a betűk összefolytak szemei előtt, s tartalma? mintha
csak a háta mögé hányta volna! Minduntalan a szőke lányka szelid,
bánatos arczára tértek vissza gondolatai; minden betűből az ő
szomorúságát olvasta ki, regényes, ismeretlen, sötét okait örök
bánatának, s azután azt az értő tekintetet, melylyel hozzá felküldött
pillanataira felelt… Lassanként elvesztette lelkét eszméi délibábjai
között; szárnyakat képzelt magának, melyekkel berepkedé az ég
csillagos végtelenjét; utazni látá magát a szivárvány hídja fölött,
beszélt az angyalokkal; megemelé azon lángkardot, melylyel az
ördögök lepaskoltatának s agyon mennykövezett vele minden
emberördögöt; eltörle minden élőt a föld szinéről s mélyen elásta
azokat, hogy magvaik ki ne keljenek; azután látá a paradicsomot,
virágzó berkeivel, az őszinte rókát, a szelid oroszlánt, a jó szívű
farkast, a fulánktalan háládatos kigyót és képzelé, mintha ő volna az
első ember, kibe a lelket még Isten lehelte – s a második a szőke kis
leány, ártatlan angyal arczulatával, szemeiben az ég és a csillagok; s
mintha az élő föld tőlök várná az újabb, nemesebb nemzedéket – – –
– s midőn mindezt oly szépen elképzelé, s midőn immár szerelmét és
benne a világot akarta átölelni, bekiált a principális:
– Audiat, copisálja csak le azt az executionalist, minekelőtte
exhibeálná.
Így potytyan le az ember ábrándjai luftballonjából!
Neki könyökölt emberünk, kiterjeszté a végrehajtási levelet és írt.
Furcsa esemény volt előtte.
A mint az írás folytán kiveheté, bizonyos hitelező, kinek neve a
túlsó lapon volt körülírva, tízezer forintot hitelezett, adóslevelét
azonban az adós nejével és leányával is aláiratta, kik is nyilvános
kijelentésökkel minden pörorvoslatokról lemondtak s e kötelezvényt
a hitelező az adós bizonyos megnevezett gyárára betábláztatá. Az