Download the full version of the ebook at ebookname.

com

Introduction to Cryptography with Coding Theory

2nd Edition Wade Trappe

https://ebookname.com/product/introduction-to-cryptography-
with-coding-theory-2nd-edition-wade-trappe/

OR CLICK BUTTON

DOWNLOAD EBOOK

Download more ebook instantly today at https://ebookname.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Introduction to Modern Cryptography 2nd Edition Jonathan

Katz

https://ebookname.com/product/introduction-to-modern-cryptography-2nd-
edition-jonathan-katz/

ebookname.com

Introduction to Cryptography with Java Applets 1st Edition

David Bishop

https://ebookname.com/product/introduction-to-cryptography-with-java-
applets-1st-edition-david-bishop/

ebookname.com

Arithmetic Geometry Cryptography and Coding Theory 13th

Conference Arithmetic Geometry Crytography and Coding
Theory Cirm Marseille France France June 19 Yves Aubry
https://ebookname.com/product/arithmetic-geometry-cryptography-and-
coding-theory-13th-conference-arithmetic-geometry-crytography-and-
coding-theory-cirm-marseille-france-france-june-19-yves-aubry/
ebookname.com

Ben Graham Was a Quant Raising the IQ of the Intelligent

Investor Wiley Finance 1st Edition Steven P. Greiner

https://ebookname.com/product/ben-graham-was-a-quant-raising-the-iq-
of-the-intelligent-investor-wiley-finance-1st-edition-steven-p-
greiner/
ebookname.com
Violence Assessment and Intervention The Practitioner s
Handbook 3rd Edition James S. Cawood

https://ebookname.com/product/violence-assessment-and-intervention-
the-practitioner-s-handbook-3rd-edition-james-s-cawood/

ebookname.com

The Campaign of Pharaoh Shoshenq I into Palestine 1st

Edition Kevin A Wilson

https://ebookname.com/product/the-campaign-of-pharaoh-shoshenq-i-into-
palestine-1st-edition-kevin-a-wilson/

ebookname.com

Siren s Prize Dungeons Dragons Kingdoms of Kalamar

Adventure 3rd Edition Vorpal Studios

https://ebookname.com/product/siren-s-prize-dungeons-dragons-kingdoms-
of-kalamar-adventure-3rd-edition-vorpal-studios/

ebookname.com

Becoming a Nurse Educator Dialogue for an Engaging Career

1st Edition Cecelia R. Zorn

https://ebookname.com/product/becoming-a-nurse-educator-dialogue-for-
an-engaging-career-1st-edition-cecelia-r-zorn/

ebookname.com

SPSS Programming and Data Management A Guide for SPSS and

SAS Users 4th Edition Raynald Levesque & Spss

https://ebookname.com/product/spss-programming-and-data-management-a-
guide-for-spss-and-sas-users-4th-edition-raynald-levesque-spss/

ebookname.com
Sex Matters for Women A Complete Guide to Taking Care of
Your Sexual Self 1st Edition Sallie Foley

https://ebookname.com/product/sex-matters-for-women-a-complete-guide-
to-taking-care-of-your-sexual-self-1st-edition-sallie-foley/

ebookname.com
S e c o n d E d itio n

I n t r o d u c t i o n to C r y p t o g r a p h y
w ith Coding Theory

W a d e T ra p p e
W ireless Inform ation N etw ork L aboratory
and the E lectrical an d C om puter Engineering D epartm ent
Rutgers University

L a w re n c e C . W a s h in g to n
D epartm ent o f M athem atics
U niversity o f M aryland

P e a r s o n E d u c a tio n I n te r n a tio n a l
Introduction to Cryptography
w i th Coding Theory
 If you purchase this book within the U nited States or Canada you should be aw are that it has been
wrongfully im ported with out the approval of Uie publisher or the Author.

Executive A cquisitions Editor: G eorge L obell

Editonin-Chief: S a lly Yagan
Production E d ito r Kacgan Keida
Seni or M anaging Editor: Linda M ihatov Behrens
Assistant M anaging Editor: Bayani M endoza d e L c o n
Executive M anaging Editor: Kathleen Schiuparclli
Man ufacturing Buyer: A lan Fischcr
M arketing M an ag er N olee D insey
M arketing A ssistant: JoonW on M oon
Cover D esigner: Brvce K ensehar
Art D irector: Jayne Conte
Director o f Creative Services: Paul Belfanti
M anager, C over Visual Research & Perm issions: K aren Sanatar
Editorial Assistant: Jennifer Urban
Cover Image: Pillow slip Square D ance b y Collier C am pbell L ifcw orks. © C ollier Cam pbell
Lifcw o rks/C O R B IS

© 2 0 0 6,2002 Pearson Education. Inc.

Pearson Prentice Hall
Pearson Education, Inc.
Upper Saddle River, NJ 07458

All rights reserved. N o part o f this book may be reproduced, in any form or by any means, w ith out
permission in w riting from the publisher.

Pearson Prentice H all1M is a tradem ark o f Pearson Education, Inc.

“M ATLAB" is a registered tradem ark and the L-shape o f the m em brane logo is a tradem ark of The
M athw orks, Inc. used by permission.

M aple* is a registered tradem ark of M aple soft, a division of W aterloo M aple, Inc.

A/atZ/trmatica^is a registered tradem ark o f W olfram R esearch Inc.

Printed in the U nited States o f A m erica

10 9 6 7 6 5 4 3 2 1

IS B N 0 - 1 3 - 1 9 8 1 9 9 - 4

Pearson Education, Ltd., London

Pearson Education A ustralia PTY. Lim ited, S yd n e y
Pearso n Education Singapore, Pie., Ltd
Pearson Education North A sia Ltd, H o n g K ong
Pearson Education Canada. Ltd., Toronto
Pearson Education de M exico, S.A. do C.V.
Pearson Education - Japan, T okyo
Pearson Education M alaysia, Pte. Ltd
f ta r s on Education. Upper Saddle River, N e w Jersey
Contents

P re fa c e xi

1 O v e rv ie w o f C r y p to g r a p h y a n d I ts A p p lic a tio n s 1
1.1 Secure C om m unications.................................................................. 2
1.2 Cryptographic A pplications........................................................... 9

2 C la ssic a l C r y p to s y s te m s 12
2.1 Shift C ip h e r s ..................................................................................... 13
2.2 Affine C i p h e r s .................................................................................. 14
2.3 T he Vigenere Cipher ..................................................................... 16
2.4 Substitution C ip h ers........................................................................ 24
2.5 Sherlock H o lm e s .............................................................................. 27
2.6 The Playfair and ADFGX C ip h e rs .............................................. 30
2.7 Block C i p h e r s .................................................................................. 34
2.8 Binary Numbers and ASCII ........................................................ 38
2.9 One-Time Pads .............................................................................. 39
2.10 Pseudo-random Bit G en eratio n .................................................... 41
2.11 LFSR S eq u en ces............................................................................... 43
2.12 E n ig m a ............................................................................................... 50
2.13 E x e rc is e s ............................................................................................ 55
2.14 Com puter P ro b le m s ........................................................................ 59

3 B a sic N u m b e r T h e o ry 63
3.1 Basic Notions .................................................................................. 63
3.2 Solving ax + by = d ........................................................................ 69
3.3 C o n g ru e n c e s..................................................................................... 70
3.4 The Chinese Remainder T h e o r e m .............................................. 76
3.5 M odular Exponentiation .............................................................. 78
3.6 Ferm at and E u l e r ........................................................................... 79
3.7 Prim itive R o o t s .............................................................................. 83
3.8 Inverting Matrices Mod n .............................................................. 85
3.9 Square Roots Mod n ..................................................................... 86
3.10 Legendre and Jacobi Symbols .................................................... 88
3.11 Finite F i e l d s ..................................................................................... 93

v
vi C ontents

3-12 Continued F ra c tio n s .........................................................................102

3.13 E x e r c is e s ............................................................................................ 104
3.14 Com puter P ro b le m s ........................................................................ I l l

4 T h e D a ta E n c r y p tio n S ta n d a r d 113
4.1 I n tr o d u c tio n ......................................................................................113
4.2 A Simplified DES-Type A lg o rith m .............................................. 114
4.3 Differential C ry p ta n aly sis...............................................................118
4.-1 D B S ...................................................................................................... 123
4.5 Modes of O p e r a tio n .........................................................................131
4.6 Breaking D B S .................................................................................. 139
4.7 Meet-in-the-Middle A tta c k s ........................................................... 143
4.8 Password S e c u r ity ............................................................................144
4.9 E x e rc is e s .............................................................................................140
4.10 Com puter P ro b le m s ........................................................................ 149

5 T h e A d v a n c e d E n c r y p tio n S ta n d a rd : R ijn d a e l 151

5.1 The Basic Algorithm ..................................................................... 152
5.2 The L a y e rs ......................................................................................... 154
5.3 D e c ry p tio n .................................... .................................................... 158
5.4 Design C on sideratio n s..................................................................... 1C1
5.5 E x e rc is e s .............................................................................................162

6 The R S A A lg o rith m 164

6.1 The RSA A lg o rith m .........................................................................164
6.2 Attacks on R S A ............................................................................... 169
6.3 Prim ality T e s t i n g ............................................................................176
6.4 F a c to rin g .............................................................................................181
6.5 The RSA C h a lle n g e .........................................................................187
6.6 An Application to Treaty V e rific a tio n ........................................189
6.7 The Public Key C o n c e p t ...............................................................189
6.8 E x e rc is e s ............................................................................................ 192
6.9 Com puter Problems ..................................................................... 197

7 D is c re te L o g a rith m s 201
7.1 Discrete L o g a rith m s.........................................................................201
7.2 Com puting Discrete L o g s ...............................................................202
7.3 Bit C o m m itm en t............................................................................... 209
7.4 Diffie-Hellmun Key Exchange .........................................................210
7.5 T he ElGamal Public Key C ry p to sy stem .....................................212
7.6 E x e r c is e s .............................................................................................214
7.7 Com puter P ro b le m s .........................................................................216
C ontents vii

8 H ash F u n c tio n s 218

8.1 Hash F u n ctio n s...............................................................................■. 218
8.2 A Simple Hash Example .............................................................. 222
8.3 T he Secure Hash Algorithm ........................................................ 224
8.4 Birthday A tta c k s...............................................................................229
8.5 M u ltico llisio n s.................................................................................. 232
8.6 T he Random Oracle M o d e l........................................................... 235
8.7 Using Hash Functions to Encrypt ..............................................238
8.8 E x e r c is e s ............................................................................................ 239
8.9 Com puter P ro b le m s ........................................................................ 242

9 D ig ita l S ig n a tu re s 244
9.1 RSA S ig n a tu r e s ...............................................................................245
9.2 The ElGomal Signature S c h e m e ................................................. 246
9.3 Hashing and S igning........................................................................ 249
9.4 Birthday Attacks on Signatures ................................................. 250
9.5 The Digital Signature A lg o rith m ................................................. 251
9.6 E x e r c is e s ............................................................................................252
9.7 Com puter P ro b le m s ........................................................................ 255

10 S e c u rity P ro to c o ls 256
10.1 Intruders-in-the-M iddle and Im p o sto rs........................................257
10.2 Key D istrib u tio n ...............................................................................259
10.3 K e r b e r o s ........................................................... ................................ 266
10.4 Public Key Infrastructures (PICI) .............................................. 270
10.5 X.509 C e rtif ic a te s ........................................................................... 271
10.6 P retty Good Privacy ..................................................................... 277
10.7 SSL and T L S ..................................................................................... 280
10.8 Secure Electronic Transaction .....................................................283
10.9 E x e rc is e s ............................................................................................285

11 D ig ita l C a s h 287
11.1 Digital C a s h ..................................................................................... 287
11.2 E x e r c is e s ............................................................................................294

12 S e c re t S h a rin g S ch em es 296
12.1 Secret S p littin g ..................................................................................296
12.2 Threshold Schemes ........................................................................ 297
12.3 E x e r c is e s ............................................................................................303
12.4 Com puter P ro b le m s ........................................................................ 305
v iii C ontents

13 G am e s 307
13.1 Flipping Coins over the T elep h o n e..............................................307
13.2 Poker over the T e le p h o n e .............................................................. 309
13.3 E x e rc is e s ............................................................................................314

14 Z ero -K n o w le d g e T e c h n iq u e s 316
14.1 The Basic S e t u p ...............................................................................316
14.2 The Feige-Fiat-Shamir Identification S ch em e..............................319
14.3 E x e rc is e s ....................................... ....................................................321

15 I n fo rm a tio n T h e o r y 325
15.1 Probability Review .................................................... ... 326
15.2 E n tro p y ............................................................................................... 328
15.3 Huffman C o d es..................................................................................333
15.4 Perfect S ecrecy ..................................................................................335
15.5 The Entropy of E n g lis h ................................................................. 338
15.6 E x e rc is e s ............................................................................................343

16 E llip tic C u rv e s 347

16.1 The Addition L a w ........................................................................... 347
16.2 Elliptic Curves Mod p .....................................................................352
16.3 Factoring with Elliptic C u r v e s .................................................... 356
16.4 Elliptic Curves in Characteristic 2 ..............................................360
16.5 Elliptic Curve C ryptosystem s........................................................363
16.6 Identity-Based E n c r y p tio n ........................................................... 366
16.7 E x e rc is e s ............................................................................................370
16.8 Computer P ro b le m s .............................................................. ... 374

17 L a ttic e M e th o d s 376
17.1 L a ttic e s ............................................................................................... 376
17.2 L attice R e d u c tio n ........................................................................... 377
17.3 An Attack on RSA ........................................................................382
17.4 NTRU ............................................................................................... 385
17.5 E x e rc is e s ................ ! ........................................................................390

18 E r r o r C o r r e c tin g C o d e s 392
18.1 I n tr o d u c tio n ........................................................... ..........................392
18.2 Error Correcting C o d e s ................................................................. 398
18.3 Bounds on General C o d es.............................................................. 402
18.4 Linear C o d e s .................................................................................... 408
18.5 Hamming C o d e s ...............................................................................416
18.6 Golay C o d e s ..................................................................................... 417
18.7 Cyclic C o d e s ..................................................................................... 426
18.8 BCH C o d es.........................................................................................432
Contents ix

18.9 Reed-Solomon Codes .....................................................................440

18.10 T he McEIiecc C r y p to s y s te m ................................................. ... . 442
18.11 O ther T o p ic s .....................................................................................444
18.12 E x e r c is e s ........................................................................................... 445
18.13 Com puter P ro b le m s ........................................................................449

19 Q u a n tu m T e c h n iq u e s in C r y p to g r a p h y 450
19.1 A Q uantum E xperim ent....................................... ..........................451
19.2 Q uantum Key D istrib u tio n ........................................................... 454
19.3 Shor’s A lgorithm ...............................................................................456
19.4 E x e rc is e s ........................................................................................... 466

A M a th e m a tic a ® E x a m p le s 467
A .l Getting Started with M ath em atica..............................................467
A.2 Some Commands ........................................................................... 469
A.3 Examples for Chapter 2 ................................................................. 470
A.4 Examples for Chapter 3 ................................................................. 477
A .5 Examples for Chapter 6 ................................................................. 480
A.6 Examples for Chapter 8 ................................................................. 487
A.7 Examples for Chapter 1 2 .............................................................. 487
A.8 Examples for Chapter 1 3 .............................................................. 488
A.9 Examples for Chapter 1 6 ..............................................................490

B M aple® E x a m p le s 495
B .l G etting Started with M aple...........................................................495
B.2 Some Commands ........................................................................... 496
B.3 Examples for Chapter 2 ...................................................................498
B.4 Examples for Chapter 3 ................................................................. 505
B.5 Examples for Chapter 6 .................................................................. 509
B .6 Exam ples for Chapter 8 .................................................................. 517
B.7 Examples for Chapter 1 2 .............................................................. 518
B .8 Examples for Chapter 1 3 ............................................................... 519
B.9 Examples for Chapter 1 6 .............................................................. 521

C M A T L A B ® E x a m p le s 527
C .l G etting Started with MATLAB ................................................. 528
C.2 Examples for Chapter 2 ................................................................. 533
C.3 Examples for Chapter 3 ................................................................. 544
C.4 Examples for Chapter 6 ................................................................. 548
C.5 Examples for Chapter 8 ................................................................. 553
C.6 Examples for Chapter 1 2 .............................................................. 553
C.7 Examples for Chapter 1 3 ..............................................................554
C.8 Examples for Chapter 1C ..............................................................556
X C ontents

D S u g g e stio n s fo r F u r th e r R e a d in g 564

B ib lio g ra p h y 565

In d e x 571
Preface

This book is based on a course in cryptography at the upper-level under­

graduate and beginning graduate level th a t has been given at the University
of M aryland since 1997, and a course th a t has been taught a t Rutgers Uni­
versity since 2003. W hen designing the courses, we decided on the following
requirements:
• T he courses should be up-to-date and cover a broad selection of topics
from a m athem atical point of view.
• The m aterial should be accessible to m athem atically m ature students
liuving little background in number theory and com puter program­
ming.
• There should be examples involving numbers large enough to demon­
strate how the algorithms really work.
We wanted to avoid concentrating solely on RSA and discrete logarithms,
which would have made the courses mostly about num ber theory. We also
did not w ant to focus on protocols and how to hack into friends' computers.
T h at would have made the courses less m athem atical than desired.
There are numerous topics in cryptology that can be discussed in an
introductory course. We have tried to include many of them. T he chapters
represent, for the most part, topics that were covered during the differ­
ent semesters we taught the course. There is certainly more material here
than could be treated in most one-semester courses. The first nine chapters
represent the core of the material. The choice of which of the remaining
chapters are used depends on the level of the students and the objectives of
the lecturer.
The chapters are numbered, thus giving them an ordering. However, ex­
cept for C hapter 3 on num ber theory, which pervades the subject, the chap­
ters are fairly independent of each other and can be covered in almost any

xi
xii P refa ce

reasonable order. Although we don’t recommend doing so, a daring reader

could possibly read Chapters 4 through 19 in reverse order, with only having
to look ahead/behind a few times. Since students have varied backgrounds
in number theory, we have collected the basic number theory facts together
in Chapter 3 for ease of reference; however, we recommend introducing these
concepts gradually throughout the course as they are needed.
The chapters on information theory, elliptic curves, quantum cryptogra­
phy, lattice methods, and error correcting codes are somewhat more m athe­
matical than the others, The chapter on error correcting codes was included,
a t the suggestion of several reviewers, because courses th a t include introduc­
tions to both cryptology and coding theory are fairly common.
C o m p u t e r e x a m p le s . Suppose you want to give an example for
RSA. You could choose two one-digit primes and pretend to be worldng
with fifty-digit primes, or you could use your favorite software package to
do an actual example with large primes. Or perhaps you are working with
shift ciphers and are trying to decrypt a message by trying all 26 shifts of
the ciphertext. This should also be done on a computer. At the end of
the book are appendices containing computer examples w ritten in each of
Mathematica®, Maple®, and MATLAB® th a t show how to do such calcula­
tions. These languages were chosen because they are user friendly and do
not require prior programming experience. Although the course has been
taught successfully w ithout computers, these examples are an integral p art
of the book and should be studied, if at all possible. Not only do they con­
tain numerical examples of how to do certain com putations but also they
dem onstrate im portant ideas and issues th a t arise. They were placed at the
end of the book because of the logistic and aesthetic problems of including
extensive computer examples in three languages at the ends of chapters.
Programs available in each of the three languages can be downloaded
from the Web site

www.prenhall. com /w ashington

In a classroom, all th a t is needed is a com puter (with one of the languages

installed) and a projector in order to produce meaningful examples as the
lecture is being given. Homework problems (the computer problems in var­
ious chapters) based on the software allow students to play with examples
individually. Of course, students having more programming background
could write their own programs instead.
W h a t is n e w in t h e s e c o n d e d itio n . Cryptography is a quickly
changing field. Since the first edition of this book appeared, there have
been significant developments regarding hash functions and identity-based
encryption, for example. These necessitated updates to the material. Many
P refa ce x iii

people also made suggestions for the exposition, and there were several re­
quests for more exercises. T he main additions we made are as follows:

1. Many new exercises, especially in Chapters 2, 3, 5, 6, and 16.

2. New and expanded material on hash functions, collected into a new

chapter (C hapter 8).

3. A new chapter (Chapter 10) on security protocols.

4. A new chapter (C hapter 17) on lattice methods.

5. A section on identity-based encryption in Chapter 16.

6. New sections on Legendre and Jacobi symbols and on continued frac­

tions in Chapter 3.

7. More modes of operation in Chapter 4.

8. More attacks on RSA in C hapter 6.

We of course welcome suggestions and corrections. An errata page can be

found at the website for the book: www.prenhall.com/washington. A solu­
tions manual, fo r instructors only, can be obtained from the m athem atics
editors or publisher's representatives of Prentice Hall.
A c k n o w le d g m e n ts . Many people helped and provided encourage­
ment during the preparation of this book. First, we would like to thank our
students, whose enthusiasm, insights, and suggestions contributed greatly.
We are especially grateful to many people who have provided corrections and
other input, especially our colleagues Bill Gas arch and Jeff Adams. Jonathan
Rosenberg and Tim Strobell provided invaluable technical assistance. We
would like to thank Wenyuan Xu, Qing Li, and Pandurang K am at, who
drew several of th e diagrams and provided feedback on the new material
for the second edition. The reviewers deserve special thanks: for the first
edition: David G rant (University of Colorado at Boulder), David M. Pozar
(University of Massachusetts, Amherst), Jugal K. K alita (University of Col­
orado a t Colorado Springs), Anthony Ephremides (University of Maryland,
College Park), J. Felipe Volocli (University of Texas a t Austin), Agnes Chan
(N ortheastern University), Daniel F. Warren (Naval Postgraduate School),
and one anonymous reviewer; and for the second edition: Eric Bach (Univer­
sity of Wisconsin), Jam es W. Brewer (Florida Atlantic University), Simon
Wong (University of Massachusetts, Amherst), Thomas P. Cahill (Brook­
lyn Polytechnic University), and Edmund Lamagna (University of Rhode
Island). Their suggestions on the exposition and the organization of the
topics greatly enhanced the final result. We have enjoyed working with
x iv P refa ce

the staff at Prentice Hall, especially the m athem atics editor, George Lobell,
and the production editors Jeanne Audi no (first edition) and Raegan Keida
(second edition).
T he first author would like to thank Nisha Gilra, who provided encour­
agement and advice; Sheilagh O 'H are for introducing him to the field of
cryptography; and K .J. Ray Liu for his support.
T he second author thanks Susan Zengerle and P atrick W ashington for
their patience, help, and encouragement during the w riting of this book.

Wade Trapp e
[email protected]
Lawrence C. Washington
[email protected]
 C hapter 1
Overview of Cryptography
and Its A pplications

People have always had a fascination with keeping information away from
others. As children, many of us had magic decoder rings for exchanging
coded messages w ith our friends and possibly keeping secrets from parents,
siblings, or teachers. History is filled with examples where people tried to
keep information secret from adversaries. Kings and generals communicated
w ith their troops using basic cryptographic m ethods to prevent the enemy
from learning sensitive military information. In fact, Julius Caesar report­
edly used a simple cipher, which has been nam ed after him.
As society has evolved, the need for more sophisticated methods of pro­
tecting d ata has increased. Now, with the information era at hand, the need
is more pronounced than ever. As the world becomes more connected, the
dem and for inform ation and electronic services is growing, and with the in­
creased dem and comes increased dependency on electronic systems. Already
the exchange of sensitive information, such as credit card numbers, over the
Internet is common practice. Protecting d ata and electronic systems is cru­
cial to our way of living.
T he techniques needed to protect d ata belong to the field of cryptogra­
phy. Actually, the subject has three names, c r y p to g r a p h y , c ry p to lo g y ,
and c ry p ta n a ly s is , which are often used interchangeably. Technically, how­
ever, cryptology is the all-inclusive term for the study of communication over
nonsecure channels, and related problems. The process of designing systems
to do this is called cryptography. Cryptanalysis deals w ith breaking such

1
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
elkezdtem sülyedni…
Elnök (ragyogó szemmel): Sűlyedni? Nagyszerű!
Tomkins: Egyre mélyebbre sülyedtem…
Elnök (elragadtatva): Egyre mélyebbre… Nagyszerű… Maga az én
emberem!… Holnap utazik Európába! Mindjárt intézkedem! (Leül, levelet ír.
Irás közben.) Mondja csak, fiam, mi volt magának a foglalkozása? Ezt be
kell jegyezni.
Tomkins (boldogan hadarva): Híres ember voltam én, kérem… Műúszó…
A Wild West sampionja úszásban… (Dicsekedve): Egyszer egy hajótörésnél
nyolc tengeri mértföldet úsztam, a nyilt vízről ki a partra, három napig
úsztam… (Vigyorogva): Kutya bajom lett…
Elnök (leejti a tollát és az állát): Mi-i-i?
Tomkins (élénken): Bizony! Híres legény voltam én valamikor! Ujjé!…
Elnök (csönget. A belépő őrhöz): Vigyék vissza ezt a gazembert a Sing-
Singbe… Hozzanak egy másikat… Egy ilyen megátalkodott rablógyilkost
küldenek az embernek… Vissza!
Tomkins (rémülten): De, elnök úr… hiszen…
Elnök (menydörögve): Kuss! Rablógyilkos…
Tomkins (megsemmisülten): Nem is gyilkosság miatt ülök…
Gyujtogatás…
Elnök (menydörögve): Hát aztán! Gyujtogatni talán szabad? Azt hiszi, aki
gyujtogat, az kikerülheti a törvény sujtó kezét? Mars a Sing-Singbe! Fel
fogjuk emelni a büntetését… Hatóság félrevezetése miatt… Vigyék!

DALCROZE.

Lipótváros, 1916 január 8.

Édes Polifóniám,
 nagyon sajnáltuk, hogy tegnap nem voltál ott a Dalcrozén és miután
nem akarom, hogy a jövő órára készületlenül jöjj el, megírom Neked, hogy
mi minden volt és mit tanultunk újat. Különben Pallas Athene kérdezett Rád,
hogy mi esett beléd, nem voltál te mindig olyan wehleidig, hogy egy kis
influenza miatt elmaradj és hogy te nem egy Polifónia, hanem egy Palifónia
vagy, hogy ingyen fizeted az ötven korona óradíjat és nem jössz el.
Hát kérlek, új tagunk van, a doktor Bodola, akit most szabadságoltak
félévre, mivel – saját állítása szerint – egy orosz golyó félméternyire a
szemöldöke fölött ment be és három méternyire a füle mellett jött ki egy
varjú combjából, aki éppen arra repült. Ez lesz most a Leonidas, nagyon
szépen táncol és gyönyörű tógája van, a „Hősi halál“ figurát ő kreálja most,
gyönyörű mozdulatok, ezt is meg kell tanulnod, mi félóráig mind ezt
gyakoroltuk. Féltesttel háromszor derékszögben hátra kell hajolni, kézfejjel
négyszögletesen fejet lóbálni, erre három féllépés előre, balláb kicsit kijebb,
aztán derekat csavarni, oldalt, megint két lépés hátra, aztán az egész derék
becsuklik, két ujjheggyel érinteni a padlót és percekig úgy maradni, aztán
újra előlről. Nagyon szép figura, de még csak Bodola tudja és Alkibiádesz,
aki pedig csak negyedóráig gyakorolhatta, mert át kellett szaladnia a
Bankba a szállítás végett.
Hanem a direktrisz kezdi nagyon szigorúan venni a dolgot és ma félóráig
csupa elméletet adott elő. Elmagyarázta, hogy tulajdonképen mi a célja a
Dalcrozénak, hát csak úgy hevenyében tudom reprodukálni a szavait, pedig
nagyon figyeltem. De valami olyasfélét mondott, hogy a Dalcroze célja a
testet úgy képezni és olyan mozdulatokhoz szoktatni, mintha a táncoló egy
negyed méter széles és fél méter magas kőkockába volna befalazva, tehát
minden táncmozdulatot úgy kell végrehajtani, mintha ezek a falak volnának
körülötte és így az eredeti széles táncmozdulatokat különféle
csavarulatokkal és behajlásokkal és szögbetörésekkel és visszafordításokkal
addig kell tompítani és egyszerűsíteni, míg az egész test, a derékhoz símuló
karokkal és lábakkal, körülbelül felveszi ennek a kockának az alakját és
betölti. Ugy-e gyönyörű! Mindnyájan el voltunk ragadtatva ettől a művészi
elmélettől, csak az a hülye Achilles bökte bele a magyarázatba, hogy csak
azt nem érti, hogy lehet valakinek ausgetippelt táncolni kedve, aki egy
negyed méter széles és egy fél méter magas kőkockába van befalazva.
A direktrisz aztán néhány nagyszerű figurát mutatott be, amiket a jövő
órán sorra veszünk majd. A „Rémület egy kanál vízben“, a mi nagyon
nehéz, arcjáték is kell hozzá és csuklóforgatás, aztán a „Fábaszorult
szúmadár“ figura, egészen egyszerű, stilizált mozdulatokkal, nagyon szép,
csak egy kicsit nehéz, mert a ballábat egészen vissza kell húzni a gyomorba,
hogy helyet adjon az ember a jobbvállnak, úgy hogy az ember a fejét át
tudja húzni a hóna alatt és így teljes ötszögalakot vegyen fel, amire azért
van szükség, mert a régi asszir-emlékeken ilyen alakú kabalák vannak és a
táncolónak ezt kell szimbolizálni stilizált anyagszerűséggel.
Nagyon szép figura a „Rohanó elefántcsonttorony“ is és Hóra, aki
nyakába tudja szedni a lábát, meg is csinálta, én még nem tudom. De majd
együtt fogjuk gyakorolni, jó?
A „Dervis szakállában párolgó azaléa“, amit mult órán átvettünk, már
elég jól megy, de nem ebből feleltem, hanem a „Csikorgó csigolyatéboly“-
ból, tudod, aminél a két tenyeret úgy kell összetenni, mintha az ember egy
stilizált virágokkal kirakott római edényt tartana a feje fölé, amiből a bokára
csurogna valami, de a fejjel visszatartja az ember.
Na, szóval sok minden volt, kérlek szépen, sajnálhatod, hogy nem jöttél,
édes Polifóniám. Hogy vagy, elkészült már az új tógád? Nekem a sarummal
van baj, nem tudják megigazítani és kicserélni meg nem akarják, tudod,
milyen drága a bőr.
Hát jövő órára feltétlenül jöjj el, édes Polifóniám. Mi ujság nálatok? Ja
igaz, hallottam, szegény öcséd elesett. Nagyon csodálkoztam, de a Dolfi
bácsi aztán mondta, hogy valami háború van valahol.
Viszontlátásig ölel
Terpszikéd.

RÉGI HUSVETI SZOKÁSOK.

(Kiollózva a Hirnök 2232. évi március 31-iki számából.)

Őseink husvéti mulatságairól és szokásairól, melyekkel a nap szimbólikus
jelentőségét fejezték ki tréfás kedveskedésekkel, igen sok adatunk maradt
fönn, részben följegyzések, részben kevésbbé megbízható szájhagyományok
alapján.
 A tizenkilencedik század homályos éveit derűs fénnyel ragyogják be ezek
a szokások. Európaszerte örömünnep volt már akkor is a husvét: jelképe, a
fehér nyulacska és a piros tojás. A bécsi múzeumban ma is látható néhány
ásatag, megkövült példány. Husvét hétfőjén szagos vízzel locsolták meg
egymást az emberek, a tavaszi termékenységet ábrázolva – a locsoló
ajándékot kapott és vidám mulatozással töltötték el a délutánt.
A huszadik század hatalmas ipari és teknikai lendülete, úgy látszik, e
kedves szokások eszközeinek fejlődésében is éreztette hatását. Ha e
pontban az egykori hírlapokat áttanulmányozzuk, meglepő adatokat és
utalásokat kapunk: szinte hihetetlen, hogy ezekben az években mekkora
fontosságot tulajdonítottak a husvéti mulatozások és kedveskedések
kultuszának és milyen apparátussal hajtották végre.
Ha például az 1918-ik év hirlappéldányainak március 30-i számába
belepillantunk, kiderül, hogy egész Európa valóságos lázában élt az
örömünnepnek és egyébre se gondoltak az emberek, minthogy külön-külön
és csoportosan emlékeztessék egymást a Feltámadás nagyszerű
gondolatára.
A tizenkilencedik század szerény és igénytelen husvéti piros-tojása ez
évben óriási, úgylátszik, acélból készült hosszúkás tekék formájában
jelentkezik, amit hatalmas emelőgépek és e célra készült hajítószerkezetek
segítségével dobáltak át egymásnak németek, franciák, angolok, olaszok s
mindama emberfajták, akik akkor még, mint tudjuk, külön, úgynevezett
állami közösségben éltek. Az óriási tekék úgy voltak szerkesztve, hogy a
levegőben szétpukkantak s ezer apró husvéti tojást szórtak szerte.
Az egyik őspéldány feljegyzi, hogy Párisra, az akkori fővárosra, husvét
napján legalább száz ilyen tárgy esett – pazarul és nagylelküen hajigálták
őket, jutott belőle mindenkinek, aki akart.
A locsolás kultusza is óriási módon fejlődött teknikailag: egyik husvéti
jelentésből kiderül, hogy gépekből, úgynevezett gépfegyverekből (a szó
eredeti jelentését ma már nem ismerjük) locsolták egymást az emberek – a
régi szagos víz helyébe tüzes folyadékok és szagos gázok lépnek.
Ezen a napon tisztálkodtak és mindent símára tisztára mostak őseink,
hogy ájtatos érzéseiket s a lélek tisztaságát jelképezzék – így azt olvassuk
egy másik jelentésben, hogy március 31-én még a földet is megmosták: „a
Scarpe mindkét oldalát megtisztítottuk az ellenségtől“ (utóbbi avult szó
jelentését nem ismerjük, úgy látszik, férgeket vagy rozsdát jelent).
Áldozatokat is mutattak be: úgynevezett csapatokat vagy seregrészeket,
ami francia jelentésekből derül ki, – ezek nyilván afféle csecsebecsék vagy
élelmiszerek voltak.
Voltak ezenkívül szokások, amik ma már szinte érthetetlenek, de
jellemzőek naiv és kedves formáik révén – ilyen volt például a vonaláttörés,
amit, úgylátszik, óriási köteleken végeztek; – ilyen volt az olló és a spanyol
lovas, nemkülönben a gőzhenger. De a legmeghatóbb s a husvéti kedélyre
és arra a tömegérzésére az emberszeretetnek, ami minden szívet elfogott,
legjellemzőbb talán az volt, hogy ezen a napon tömegestül dőltek egymás
keblére és ölelték át egymást az emberek – legalább erre mutat a nagy
átkarolás kifejezés, ami minduntalan felbukkan a husvéti jelentésekben s
ahogy a leírásokból ki lehet venni, abból állott, hogy egy népfajta polgárai
tömegesen felkeresték egy másik népfajta polgárait és mindegyik csoport
azon versengett, hogy előbb karolhassa át a másikat.
Kedélyes, szép idők voltak ezek!

BIBLIAI TÖRTÉNETEK HÁBORÚS ALKALMAZÁSBAN.

I.

Ádám és Éva.

És mondá Éva: Azon kígyó azt ajánlja nekem, hogy szakítsak azon fának
gyümölcséből.
És mondá Ádám: Mi módon tenném azt és vétenék az Úr parancsa ellen,
ki megmondá, hogy elkerget a Paradicsom kertjéből és az én testemet más
helyre helyezendi.
És mondá Éva: Én bizony mégis szakítok és az én kezemet meg nem
tartóztatom ama gyümölcstől.
És mondá Ádám: Na és mi lesz velünk, ha tényleg kikergetnek a
Paradicsomból és mi nem élvezzük annak jótéteményeit?
 Hiszen éhen veszünk és elpusztulunk és a mi testünk és egyetlenegyünk
meg nem menekszik a vadállatok és unikornisok fogaiktól.
És mondá Éva: Te pali vagy és én téged ezentúl nevezlek Pálnak és nem
Ádámnak.
Mert nem gondolsz az almának micsodás árára, mely vagyon maximálva
és amelyet el lehet adni a városnak.
Mert azon almát elültetvén, almafát növelek a Paradicsomon kívül és
annak gyümölcseit eladván, olyan konkurrenciát csinálok a Paradicsom-
kertnek, hogy egy év múlva kisajátítom és Ő belép részvényesnek az én
üzletembe.
Akiknek füleik vagynak, hallják.

II.

Egy tál lencse.

És látván Jákób Ézsaut a pitvarban, ki is egy tál lencse előtt ül vala.

És mondá neki: Add nékem azon tál lencsét és tőlem azt meg ne
tagadjad.
És felele Ézsau, mondván: Mit adsz érte?
Az pedig ajánla neki összegeket és mondá neki: Neked adom érte az én
elsőszülöttségi jogomat.
És Ézsau odaadá neki a tál lencsét.
Az pedig méne az ő atyjához, Izsákhoz és mondá néki: Áldj meg
engemet.
Izsák pedig mondá: A hang Ézsau hangja, de a kéz Jákóbé.
És mondá Jákob: Eladtam elsőszülöttségi jogomat egy tál lencséért és az
én örökségemet eladtam a lencsefőzelékért, mely egy tálban foglaltatik.
És mondá neki Izsák, te vagy az én szerelmetes fiam és én mondom
neked, hogy a mai árak mellett őrült jó üzletet csináltál.
 És megáldá őtet.
Akiknek szemeik vagynak, lássák.

III.

A tékozló fiú.

Egy atyának vala két fia, az egyik szorgalmatos volna és mindenben

gyarapodék, a másik pedig eltékozolá vala az ő vagyonát és elhagyván
atyját, útra kele.
És évek multával s hogy sok év eltelt vala, megjöve a tékozló fiú és
térdre esvén a külső udvarban, nagy hangon síránkozva vala, mint a
koldusok.
És kijövén az ő atyja a külső udvarba, kérdé tőle, mi módon kerülsz ide
és micsodás ember vagy. Mert meg vagyon írva, tiszteld atyád és anyád,
hogy hosszú életű légy e földön és mikor mosakodsz, a kezedet lefelé
tartsad és ne felfelé, mert különben a víz befolyik a te kabátod ujjába és
meg nem kíméli a nedvesség a te inged ujjának elejét, mely mondatik
Manzsettának.
Az pedig felelé: Szerencsétlen vagyok én a szerencsétlenek között,
mindenfélével spekuláltam vala és most mint koldus jöttem ide, hogy
adassad nekem a moslékot, melyet eszik a te disznaid közül egy.
Az ő atyja pedig karjába vevé őt és megölelé és mondá: Te vagy az én
egyetlen gyermekem.
A másik fiú pedig háborogván az ő szívében mondá: Mi módon mérsz te
a te mérő kezeddel: megöleled őt, ki mindenét eltékozolta és engem, ki jól
sáfárkodtam vala, meg nem áldasz.
És mondá az ő atyja: Bizony mondom néked, jobb üzletember ő, miként
te vagy, mert jól tudja ő, hogy mit ér ma a moslék, maximális áron.
Akiknek ujjaik vagynak, tapintsák.
 EGYSZERŰSÍTENI A FORGALMAT.

A villamos-megállóhelyek csökkentésével kapcsolatban, mely intézkedés,

mint ahogy megmagyarázták nekünk, a forgalom egyszerűsítése céljából
történt, néhány újabb reformról beszélnek, melyek a forgalom és általában
az életformák egyszerűsítését célozzák.
Mint értesülök, a Dunagőzhajózási Társulat átírt a Közvágóhíd
igazgatóságának, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium útján
intézkedjék az új egyszerűsítések végrehajtásában.
Legközelebb várhatók a következő egyszerűsítések:
A villamos kerekeket leszedik, ehelyett a villamos padlójába lukakat
fúrnak. Ezekbe a lukakba a közönség beleáll, egy e célra alkalmazott fogóba
belekapaszkodik. Az áram így egyenesen a közönségbe megy bele, mely is
az áram hatása alatt felvillanyozva, felemeli a kocsit és megindul vele.
Ha ez az egyszerűsítés sem bizonyul elégségesnek, akkor először
beszüntetik a villamosok tetejét, majd a villamos vázát, oly módon, hogy
csak a lukak maradjanak meg, amibe a közönség beleáll. Esetleg a villamos
áramot is meg lehet takarítani: a társaság közgyűlésén valamelyik
szakelőadó kimutatta, hogy az a villamos áram, amelyet a közönség sistergő
istennyila formájában a Társaság gyomrába kíván, teljesen elégséges
ahhoz, hogy az ily módon megkönnyített és leegyszerűsített forgalmat
kellőképpen ellássa.
A forgalom egyszerűsítését célozza a földalatti villamosok
megállóhelyeinek beszüntetése is. A közgyűlésen elhatározák, hogy a
földalatti villamosnak csak két megállóhelyét hagyják meg, az egyiket, ahol
be lehet szállni, a másikat, ahol ki lehet szállni. De ezt ravaszul úgy csinálják
majd, hogy a beszálló megállóhelyet harminc méternyire attól a helytől
állítják fel, ahol eddig le lehetett menni a föld alá, úgy hogy aki be akar
szállni, előbb ártézi kutat kell fúrni magának, hogy a föld alá jusson – ami
lényegesen egyszerűsítené a forgalmat. Ugyanígy a kiszállásnál is.
A papirkereskedelmi központ iniciativájára a káposztásmegyeri vízművek
szociálpolitikai bizottsága is felszólította a marhabelsőrész-kidolgozók
békekonferenciáját, hogy azonnal szüntessék be a járdákat. A város uccáin
fakorláttal elzárják a járdákat, az egész forgalom a kocsiutakon bonyolódik
le, ami ugyanazt lényegesen egyszerűsíteni fogja.
A belügyminisztérium a tüzoltófőparancsnoksággal egyetértve
nagyszabású tervet dolgozott ki a város víz-ellátásának egyszerűsítésére. A
vízvezetékeket és csatornákat elzárják: ily módon a víz-szükséglet
kielégítése a Dunára korlátozódik, ami lényegesen egyszerűsíti a vízellátást,
mert így mindenki annyi vizet merít csak, amennyire szüksége van. A város
biztosítja a közönséget, hogy ily módon a Duna még évekig elég vizet
szolgáltat. Az ilymódon szükségképen létrejövő torlódás elkerülésére és
egyszerűsítése céljából különben azzal is foglalkoznak, hogy a Dunát is
elzárják.
A dohányzás egyszerűsítése úgy fog történni, hogy beszüntetik a
gyufaárúsítást. Szakértők megállapítása szerint a szivar, a cigaretta és
pipadohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyujt rá, hanem csak úgy
szívja.
Ugyanez vonatkozik a levegőre is, amelyből az oxigént beszüntetik. Erről
különben jóelőre értesíteni fogják a közönséget, hogy mindenkinek
módjában legyen kopoltyúkat beszerezni. Az oxigénmentes levegőben
ugyanis nem lévén lehetséges lélegzeni, vízzel töltött légmentesen elzárt
üvegburákat hordunk majd a fejünkön, amiben azután egész egyszerűen
kopoltyúval lehet lélegzeni.
Az étkezés egyszerűsítése céljából legközelebb rendelet jelenik meg,
mely a síkfedelű asztalokat beszüntetve, helyettük homorú-felületű asztalok
alkalmazását rendeli el, hogy a tányérok egyszerűen lecsúszhassanak az
asztalról, ne kelljen őket lehordani.
Ezután következik a világosság beszüntetése, mely a látás, a hallás
beszüntetése, mely a hallás; a szagok beszüntetése, mely a szaglás, az ízek
beszüntetése, mely az ízlés és a nők beszüntetése, mely a tapintás
egyszerűsítését célozza.
Volna egy szerény javaslatom, mindezen egyszerűsítések
egyszerűsítésére. Minek ez a sok fejtörés, ez a sokféle intézkedés és
rendelet? Egységesen kell a dolgokat intézni. Mondja ki a Tanács, hogy
mondjuk május 21-étől kezdve mindenkinek, mindennap lakhely és illetőség
szerint meghatározott órában jelentkeznie kell az előljáróságnál, ahol egy
nagy pofont kap. Aki nem jelenik meg, elveszti jogát, utólagos
felszólamlások nem vehetők figyelembe.

ESZEM ADTA MENYECSKE.

(Népszinmű.)
Balaton-Nyúz, julius.
Nyaraló (borjúszájú fürdőtrikóban, félrecsapott kis cilinderrel). (Dal):

Befordultam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára,
Azaz rágyujtottam volna,

Ha a Krémer elküldte volna azt a fél liter petróleumot, amiért a helybeli

borbély negyedkiló cukrot igért, hogy adjam oda a Kéjkávéház
főpincérének, aki egy pakli dohányt lett volna hajlandó cserébe adni, abban
az esetben

Hogyha már nem égett volna.

Menyecske (kikiabál a kunyhóból): Mit ordít az úr? Menjen vissza a

telepre ordítani. Hogy a rosseb égesse le a bőrt a pofájáról!
Nyaraló (alázatosan), (dal):

A pofám javában égett,

Nem is mentem én avégett,
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn egy félkiló

vaj és három tojás és egy darab szalonna van.

Menyecske: Na és mondja, hogy már van. Mi baja vele?
Nyaraló (hízelegve): Eszemadta kis magyar menyecske, bokorugró
kökényszeme, huncut a bíró!
 Menyecske: Hallja, a Bíró Lajost ne szidja, az a kedvenc íróm. Mit kíván?
Nyaraló (kacsint): Hát hogy ityeg a fityeg? Hogy vesztegetjük azt a kis
tikmonyt? (Kacsint).
Menyecske: Mit mond?
Nyaraló: Tikmony, az tojás. Népiesen.
Menyecske: Ja, a tojás. A tojásnak két korona darabja.
Nyaraló (dal):

Csinom Jankó, Csinom Palkó

Volnék, ha megvenném,
Inkább azt a kicsi vajat
Kenyeremre kenném.

Hát a vaj hogy, lelkemszottya? Mert a tojás ekkissé derága!

Menyecske: Drága? Ne vegye meg. Ne búsuljon, nem marad a
nyakamon.
Nyaraló: Búsuljon a ló, mely fejének nagyobb térfogata folytán erre
alkalmasabban van berendezve. Mán csak annak a vajnak az árát firtatnám,
ha tűzről-pattantságod nem nehezményezné megmondani.
Menyecske: Száz korona kilója.
Nyaraló (dal):

Ha én nekem száz forintom volna.

A kilincsem irósvajból volna,
De mivel, hogy nincsen,
Rézből van a kilincsem.
El lesz rekvirálva.

(Kacsintva.) Hát a Maxi hogy van? A maxika? A maxika nem járt erre?
Menyecske (fenyegetően): Mi…i? Miről beszél maga? Csak nem a…
Nyaraló (ijedten): Dehogy, kérem! Ugyan minek néz engem? Én a
Miksáról beszéltem, a Nordau Miksáról, arról a híres publicistáról.
 Menyecske: Azér! Mert ha maximált vajat akar kapni, menjen a
keresztanyja vajközpontjába, ne Balaton-Nyuzra.
Nyaraló (dal):

Hullámzó Balaton tetején,

Csolnakázik egy halász legény,
Hálóját a Halközpont
Bérli ki, a Halközpont,
Egy fogas száz korona!

Menyecske: Hát kell vagy nem kell? Én nem érek rá, ki akarok menni a
strandra fürdeni.
Nyaraló: (dal):

Fürdik a holdvilág Balaton hosszában,

Méláz a haramja strandfürdő-kasszában,
Mért nem kértem kétszerannyit, ahogy illik,
Azt is megfizették vón a hadimillik.

Menyecske: Na, isten áldja meg, most már annyiér nem adom.
Nyaraló (dal):

Sűrű csillagos az ég,

Majd eszedbe jutok még,
De már akkor késő lesz,
De már akkor késő lesz,
Vajad rekvirálva lesz

és akkor legalább maga se eszik belőle, ehetünk mind a ketten

káposztát.
Menyecske (dal):

Kerek a káposzta,
Csipkés a levele,
Le a Vajközponttal,
Le vele, le vele!
 Együtt (dal):

Eresz alatt fészkel a fecske,

Mi van a kötődbe menyecske?
Pici alma…

Nyaraló (mohón): Alma? Alma? Lehetne egy kilót kapni? Mennyibe

kerülne egy kiló?
Menyecske (folytatva): ötven ko… ko… ko… ko… koroni,
Nyaraló: Me… me… me… mennyi? (Ájultan összeesik).
Együtt (dal):

Jobb vóna a sírba nyaróni!

(Tánc, függöny.)

PLAKÁT.

Igen tisztelt Nyomdaigazgató úr!

Kérem, alább következő plakátszövegeket holnap reggelre elkészíttetni
és kiragasztatni. Ma csak ennyit küldök, mivel alkalmazottaim közül többen
sztrájkolnak, holnapra reméljük munkába áll az egész üzem. Kérem, tessék
vigyázni a példányszámra.
Munkások! Elvtársak! Katonák!
A rettenetes ököl ismét lecsapni készül szorongatott fejünkre. Utolsó
perce következik a döntő pillanatnak. Ne nézzük ölbetett kézzel, hogy vijjog
a saskeselyű.
Fel! Fel!
Jöjjetek el mindnyájan az
alakuló nagytanácsra.
 Majd közlöm, hogy mikor és hol.
Alázatos tisztelettel
Végrehajtó Vérigazgatóság.
*
Dolgozó bányászok!
Vigyázzunk!! A korhadó kastély összeomolni készül.
Mi dolgozni akarunk, nem érünk rá fecsegni.
Csak a munka, a megfeszített akarat vérharmatos verejtéke építheti fel
egy boldogabb jövő szívbe markoló igazságának elnempusztuló
lélekszentségét és nem üres és röpke szavak cikornyás útvesztőjébe
bonyolult elmederengés.
Elég volt a beszédből!
Lássunk munkához!
Mindenki jöjjön el ennek megbeszélésére hétfőtől kezdve hajnali öt
órától esti nyolcig naponta az Országház-téren tartandó permanens
világkonferenciára.
A rividerci! Szervusztok!

Munkaellenőrző Légvezeték
Cárbizottság.

*
Zsidó Ecethamisitók!
Hát igy akarnak elnyomni bennünket! Pogromot hirdetnek ellenünk.
Szervezkedjünk!
A gázgyárak átkos permanenciája nem fogja letörni az igazság
hatezeréves tüzét.
Életkopf s. k.
 *
Kerületi kancsalok!
Még mindig nem érzitek hogy egymásra vagytok utalva?
Európai konferenciái követelünk!
Szabadalmazott Alzsarnokság
*
Papirt! Papirt! Papirt!
A papirhiány fenyegető réme közeledik! Mi lesz?
Ne írjunk annyit!
Spóroljunk a papirral!
*
Na és?
Hová?
Mindent tudunk!
*
Halló! Halló! Halló!
Ne csoportosuljunk!
A közbiztonságnak és az ucca rendjének ellensége, aki összeáll és
bámészkodik, holmi éretlen és felelőtlen falragasz alatt.
Halló! Halló!
Ne olvassunk plakátokat!
*
?? Hát velem mi lesz? ??

Krakauer H. Ágost,
Lágymányos, II. emelet.
 *
Disznóság!!
Alább következő versemet egyik lap se akarta leadni:
Dr. B. G.-néhez

Szerelmem büvös mámorában

Kéjes lelkedre gondolok,
Az élet aranytavaszában
Csak téged, téged akarok.

Alberted!!!
*
Jóska!
Már megint elvitted az egyetlen manzsettámat. Hozd be délutánra a
kávéházba. Hétkor felmegyek Málcsi nénihez.
Embertársak!!
Nagyon kérlek benneteket, ne mondjátok meg senkinek, hogy ezt a
cikket én írtam.
(100.000 példány.)

CLÉMENCEAU.

Borzasztó szépet álmodtam megint – apróhirdetés jelent meg valamelyik

lapban, hogy kezdő fizetéssel gyakornok kerestetik az „Inferno“ egyesült
szurok- és kemenceművekhez. Persze azonnal jelentkeztem – hivatalos
helyiségben dr. Asmódi főkályhamester fogadott és elmagyarázta, miről van
szó. Egyelőre a magánkemencékhez osztanak be és ha ott megfelelek, mint
alördög, bejutok a központba. Azonban lelkiismeretes és pontos munkát kell
végeznem – az igazgatóság figyeli a kezdőket és nem riad vissza esetleges
előléptetéstől, ha leleményt és ügyességet észlel.
 Ezután a segédördög jól fűtött cellácskába vezetett, melynek közepén
gőzölgő szurokkal teli kád állott. A kád mellett állt a kemence, amibe nekem
kellett rakni a szenet. Figyelmeztettek, hogy új lelket hoznak, aki rám lesz
bízva, – a felügyelő a harmadik emeleten figyel és ha a lélek ordítozását
odáig lehet hallani, megerősítenek állásomban, ha pedig a vezérördög hallja
meg, még fizetésemelést is kaphatok. Tehát úgy csináljam a dolgomat, ha
valamire vinni akarom.
Néhány perc mulva két ördöggyakornok hozta is már az új lelket.
Mekkora volt meglepetésem, Clémenceaut, a francia miniszterelnököt
ismerve fel. Fejjel lefelé befordították a szurokba, rátették a kádra a fedelet,
amin csak egy kerek kis nyílás van a fej számára, aztán magamra hagytak
vele, hogy vegyem gondjaimba.
Perc mulva megjelent a fej a nyílásban. A miniszterelnök úr arcán annak
a mély impressziónak nyomai látszottak amit a szurok meglehetős magas
hőfoka keltett nemes lelkében.
– Mi ez? – mondta szigoruan – hiszen ez a fürdő nagyon meleg. Tegye le
gyorsan ezt a fedelet, ki akarok jönni.
– Igenis, kegyelmes uram, – válaszoltam, elővéve zsebemből a hirlapot,
mely Clémenceau legutóbbi beszédét közli, – igenis, értem. A miniszterelnök
úr legfőbb óhaja, hogy végsőkig kitartva a kádban, melynek hőfokát utolsó
csepp vérünkig emelni kell. Igenis, értem.
És egy nagy darab szenet löktem a kádfürdőkemencébe.
– Mi ez?… – ordított a miniszterelnök úr – süket maga? Én ezt nem
bírom… én ki akarok jönni a kádból… micsoda buta beszéd az, még emelni
a hőfokot… hiszen megőrülök… vegye le gyorsan…
– Ahogy parancsolja, kegyelmes uram, nagyon helyes – bólintottam,
újabb municiót dobva a kályhába, – mi mindnyájan el vagyunk tökélve,
hogy semmiféle okból nem vesszük le a fedelet mindaddig, míg az egész
világ és dicső csapataink ama szent eszme fenkölt koszoruját, a végső
győzelem dicső babérja alatt, mindhalálig!!!
– Jézusom, mit karatyol maga – bömbölt a miniszterelnök úr – hogy én
ezt ki akarom tartani? Micsoda őrültséget lefetyel maga… jaj… jaj… a
fedelet…
 – Csak méltóságod beszédét citálom (újabb rakomány a kályhára),
nagyon jól tudom, hogy inkább tíz évig folytatja még a fürdőt, inkább utolsó
csepp vérét hajlandó, semhogy a nemzet dicső akaratával szemben a
gyalázatos ellenség teljes megsemmisítése előtt mindazonáltal, de inkább
ámbátor!!…
És egy vödör szurkot öntöttem a fejére.
– Vizet!… Vizet!… – üvöltött a miniszterelnök úr. – Egy korty vizet.
– Úgy van! – mondtam lelkesen, újabb forró vedret ürítve ki az elszánt
államférfi fejére, – ön most már nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen
visszakapják az elfoglalt területeket. Értem és közölni fogom az
igazgatósággal, hogy ön el van szánva bentmaradni a kádban, míg Belgium
és Turkesztán méltó elégtételt nem kapott a gaz németektől!!…
– Vizet!… Vizet!… Egy korty vizet!… Egy korty levegőt!… Megdöglöm…
Jaj… jaj.:
– Hogy parancsolja nagyméltóságod? A Dardanellákról tetszett beszélni,
ha jól értettem? Meglesz. Teljes győzelem? Rendben van. Hogy nem tetszik
csüggedni? Tudomásul veszem. Mi egyek vagyunk ama rendíthetetlen
akaratban és elszánásban, miszerint, dehiszen, csakazértis! Ne tessék
félteni, rakom már a kemencét.
A miniszterelnök úr válaszát már nem tudom szavakba foglalni, az
ordításnak és vonításnak olyan szimfóniája volt az, hogy félóra mulva sietve
hívtak Belzebúb elé, aki a harmincadik emeleten meghallotta ezt a
rettenetes hangot és közölni akarta velem, hogy a legközelebbi közgyűlésen
előléptet a második fizetési osztályba.

RÁGALOM.

Háztartási alkalmazott (benyit a szobámba): Hé, izé, hallja csak, valami

Állkapocs Samu keresi…
Én: Köszönöm szépen, Marcsa kisasszony… (Magamban.) Állkapocs
Samu… Állkapocs Samu ejnye, ki is ez? Ahá, tudom már… tyü, hát ez mit
akar tőlem, hogy kerül ez ide? Hiszen ez az uriember, aki azt irta rólam az
ujságban, hogy váltót hamisitottam, hogy bigámiában élek, hogy ujszülött
gyermekemet vizbefojtottam és hogy kabátot loptam a Ligeti-kávéházban.
Vajjon mit akar tőlem?
Állkapocs Samu (belép): Alászolgája.
Én (kissé zavartan): Mivel szolgálhatok?
Ő: Állkapocs Samu vagyok. Ön ismeri ezt a nevet.
Én: No igen, igen, de éppen azért, nem értem…
Ő: Uram, ön rettenetes bajt csinált nekem…
Én (csodálkozva): Én?
Ő: Ön, ön. És önnek meg kell mentenie engem, ha már belevitt a
slamasztikába.
Én: De igazán nem értem…
Ő: Dehogy nem érti. (Emelt hangon.) Ön engem feljelentett
rágalmazásért. Tudja ön, mit jelent ez? A becsületem forog kockán! A
becsületem! (Orditva.) A becsületem!
Én (ijedten): Hát kérem… ön azt irta rólam, hogy izé…
Ő (emelt hangon): Hogy váltót hamisitott, bigámiában élt, csecsemőt ölt
és kabátot lopott. Csak tessék egész bátran kimondani, én nem szégyelem
magam. Igenis, ezt irtam önről. Ön pedig erre feljelentett engem
rágalmazásért…
Én:… No igen, miután…
Ő (felemeli az ujját): Pardon, most én beszélek. Följelentett engem
rágalmazásért, holott ön nagyon jól tudja, hogy mindabból, amit én önről
irtam, egy szó se igaz. Ön egészen jól tudja, hogy nem igaz, mégis
följelentett.
Én (tátott szájjal): Mégis?!!… Hogy érti azt, hogy mégis?!
Ő: Na hallja kérem, hogy hogy értem? Ha igaz volna, amit én önről
irtam, akkor még valahogy menteni lehetne az ön eljárását. Akkor tudniillik
nem fenyegetne engem az a veszély, ami igy fenyeget. Akkor a tárgyaláson
az én ügyvédem bebizonyitaná, hogy mindaz, amit irtam, igaz, tehát nem
követtem el rágalmazást – mire…
Én (naivan): Mire?
Ő: Mire fölmentenének engem, ugy-e? Ez csak tiszta sor. Ebben az
esetben önre nem háramolna felelősség. De igy? (Fenyegetve.) Tudja ön,
hogy igy, ahogy most áll a dolog, mi történhetik?
Én: Hát azt gondolom…
Ő: Ne gondoljon semmit, ön nagyon jól tudja, mi történhetik. Az
történhetik, sőt egészen bizonyos, hogy meg is történik, hogy engem
rettenetesen elitélnek rágalmazás miatt, talán be is csuknak… de a
becsületemnek mindenesetre befütyülnek…
Én: De már megbocsásson…
Ő (emelt hangon): Ne szóljon kérem, nem lehet az ön eljárását menteni.
Ön tudta, hogy nem igaz, amit irtam – mégis feljelentett. (Tremoló.) Hát
eljárás ez? Hát emberség ez? Hát emberszeretet ez? Engem, akinek öt
gyermeke van, akiket el kell tartani… engem, akit ön nem is ismert eddig,
kiszolgáltatni a közmegvetésnek, a törvény durva szigorának, talán a
tömlöcnek… De eltekintve a rettenetes következményektől, eltekintve attól,
hogy gyermekeim koldusbotra jutnak, hogy feleségem megöli magát, ha
engem elitélnek… eltekintve mindettől, mi lesz az én tiszta, folttalan,
becsületes nevemmel?… Az atyám megfordul, ha megtudja, sírjában…
(Zokogva.) A becsületem! A becsületem! (Ordít.) A becsületem!
Én: No, de igazán, én…
Ő: Ne beszéljen, ne mentegesse magát… Lássa be hogy ezt nem
érdemeltem öntől, se én, se szerencsétlen családom, – lássa be, hogy meg
kell mentenie engem… Ön nem lehet rossz ember, mint a többiek, akik
kabátot lopnak, gyerekeket ölnek, váltót hamisítanak…
Én: No no…
Ő (legyint): Tessék csak hagyni, én ismerem az embereket, ilyenek azok!
De ön nem tett ilyet soha, ön tehát jó ember… Ön nem tesz olyat, hogy
romlásba dönt egy szerencsétlen, jobb sorsra méltó családot… Nem, ön
nem képes erre, tudom… Éppen ezért jöttem fel önhöz. Holmi váltóhamisító
kabáttolvajhoz nem mentem volna ilyen kéréssel, azt elhiheti.
 Én (fejemet vakarva): Hát kérem… egy kicsit bajos a dolog… én szívesen
visszavonnám a panaszt… de nyilvánosság előtt történt a dolog és így…
Ő (legyint): Tessék kibeszélni hagyni. Nem arról van szó, hogy a panaszt
visszavonja, ezzel nincs segítve rajtam. Biztos felmentésre csak egy módon
számíthatok…
Én: És az?
Ő: Úgy, hogy ön elismeri a váltóhamisítást és a többit, – ezt önnek meg
kell tennie, csak így maradhat a lelkiismerete tiszta a furdaló vádtól, hogy
tönkretett engem és családomat!

NYOMOZOM A DETEKTIVET.

Délben tizenkettőkor megyek haza. A szobaleány azzal fogad, hogy

kerestek: – egy úr keresett, megkérdezte, hogy itt lakom-e, mióta lakom itt
mikor szoktam hazajárni és hogy majd eljön délután.
Sikerült a szobaleány előtt nyugalmat szinlelnem, közömbösen azt
mondtam, hogy jól van, köszönöm, – az előszoba jótékony félhomályában
azt sem veheti észre, hogy elsápadok.
Gyorsan bemegyek a szobába, magamrazárom az ajtót, hogy egy kicsit
összeszedjem magam és meg tudjam fontolni a legközelebbi teendőket. Az
első és legfontosabb, természetesen, hogy innen azonnal el kell mennem, –
de vajjon nem lesik-e már a kaput. A kávéházon keresztül megyek, aminek
kijárata van az udvar felé, – esetleg egy kis álszakáll, az nem árthat. Bár
személyesen úgy látszik nem ismer: legfeljebb személyleírása lehet.
Mindenesetre meg kell tudni, befejezett nyomozás után küldték-e ki,
elfogató paranccsal, vagy csak most van még folyamatban a nyomozás.
Mert mind a két lehetőség más és más elhatározást követel részemről Ha
kész elfogató parancsa van, akkor vagy rögtön elutazom, vagy jelentkezem,
mielőtt rámteszi a kezét, ha azonban csak tartózkodási helyemet akarja
kikutatni, hogy erről jelentést tegyen, akkor egyelőre elég, ha néhány
hónapig ismeretlen helyen elrejtőzöm. Meg kell tehát tudnom, kicsoda a
detektiv, hogy a rendőrségről van-e, vagy az ügyészségtől.
 A kávéházon keresztül sikerült észrevétlenül lejutnom az utcára.
Szerencsémre a harmadik házban lakik egy szinészbarátom. Odamegyek és
elmondom neki a dolgot, azonnal leültet, maszkot csinálunk; fekete bajuszt
és kis kecskeszakáll: így csak nem ismernek fel.
Visszamegyek a kapu elé. Nagyon nyugodtan és megfontoltan kell
viselkednem – és főként a türelmemet nem szabad elveszítenem.
Felcsengetek, hogy kerestek-e, vigyázva, hogy felülről ne láthassanak meg.
Eddig még nem kerestek.
A kapuval szemben van egy kis kávémérés: ott ütöm fel a
hadiszállásomat. Tótosan beszélek a pincérrel, most jöttem vidékről, még
nincsen lakásom, majd itt fogok ebédelni.
Valahányszor ismeretlen megy be a kapun, várok öt percet, aztán
átmegyek, fölcsöngetek, hogy nem kerestek-e. Csak ne tünjön fel a dolog.
Végre öt órakor délután egy alacsony, sárgafelöltős ember jelenik meg:
otthonosan lép be a kapun, nem áll meg a címtábla előtt, fölfelé tart.
Néhány perc mulva már jön is vissza. Érzem, hogy ez az. Megnézem,
merrefelé tart – átfutok, gyorsan fölcsöngetek. Két perccel ezelőtt keresett
ugyanaz az úr.
És most kezdődik a hajsza. Az utca végén látom meg a detektivet.
Befordulni készül éppen egy boltba. Megállok a bolt előtt – mikor kimegy,
bemegyek, megkérdezem, nem ismerik-e ezt az urat. De igen, szokott ide
járni, a nevét nem tudják.
Este, egy vendéglőben, végre rábukkanok. A sarokban húzódik meg,
egyedül egy asztalnál. Oldalt leülök, vacsorát rendelek és figyelem. Semmi
feltünést nem találok egyelőre a viselkedésében. Most már meg kell tudnom
az igazat. Lopva, hogy ne vegye észre, a ruhafogashoz megyek. Megnézem
a kalapját. B. N. monogramm van benne. Ezen a nyomon indulok tovább.
Fizet, indul. Várok egy kicsit aztán megyek utánna. Sarkában vagyok,
sötét utcákon keresztül kisérem. Arsén Lupinre gondolok, a sok
detektivregényre, amit olvastam, de nem jut okosabb az eszembe, mint a
régi és kézenfekvő módszer: utánnamenni, megtudni, hol lakik.
Ötödrangú szállodába megy be. Kikérdezem a portást. Annyit tud róla,
hogy valami könyvügynök. A szívem megdobban. Agyafurt emberrel lehet
dolgom, precizen és a legmesszebbmenő óvatos sággal dolgozik. Miért
éppen könyvügynöknek adta ki magát? Általában a detektivek vidéki
borkereskedőknek, kataszteri hivatalnoknak, adóellenőrnek szoktak
bemutatkozni. Arról ismeri meg őket az ember. De ez alaposan dolgozik és
eredetien. Könyvügynök! Persze, a könyvek révén akar a közelembe
férkőzni. Rettenetes. Ugylátszik, a hurok szűkülni kezd a nyakam körül.
Szobát bérelek a szállodában, lefekszem. Reggel ott leskelődöm az ajtaja
előtt. Mikor kijön, félreugrom. De meglát. Meghökken: lerohan a lépcsőn.
Végem van! Most a rendőrségre megy. Ha nem vagyok ügyes, most
elvesztem. Az önfentartás ösztöne erőt ad. Kocsiba vetem magam és utána!
A pályaudvarra megy ki. Jegyet vált Pomázra. Borzasztó, ez az ember
mindent tud. Hogy nyomozhatta ki, hogy tiz éves koromban Pomázon
voltam egyszer. Pomázon adatok vannak, esetleg okmányok is gyermekkori
életemről. Ezek bizonyosan mind ellenem szólnak, a modern pszichológia
elméletei szerint bünözésre való hajlamaim bizonyítására. Alapos munka,
annyi szent. Meg kell előznöm, együtt kell érkeznünk Pomázra.
A folyosón leskelődöm. Nem lát meg, azt hiszem, ha csak nincsenek
tükröző készülékei, – de lehet, hogy lyukat fúrt a falon keresztül és azon
vizsgál. Biztosan.
Pomázon sikerül előre leugranom a vonatról. Elbújok egy házikó mögött.
Néhány perc mulva látom, arrafelé rohan. Sápadt, izgatott. Érzi, hogy nagy
munkája befejezéséhez közeledik. Nem rejtőzhetem tovább, még egy
pillanat és meglát. Hiába minden – elvesztettem a játszmát. Hogy is
győzhettem volna? Legjobb, ha megadom magam, akkor talán rá tudom
venni, hogy ne vasaljanak meg.
Elébetoppanok. Megáll. Rámnéz.
– Megadom magam, – mondjuk mindaketten egyszerre. Aztán ő
folytatja:
– Nem birom tovább detektiv úr. Két napja próbálok menekülni. Jobb, ha
bevisz, legalább megtudom végre, mivel vádolnak.
Leveszem az álszakállamat. Ő is. Felderül az arca.
– Kovácsik úr? Hát nem emlékszik rám?
– Várjon csak…
 – A Pomázi Könyvterjesztőtől… Két évvel ezelőtt hoztam azokat a
detektivregényeket… Gondoltam, már kiolvasta őket és vesz egypárat az
újakból. Már kétszer kerestem a lakásán…
Most aztán itt állok és nem fogom megtudni soha, miért keresett volna a
detektiv, ha csakugyan detektiv lett volna és keresett volna.

IGAZGATÓ ÚR.

(Ábránd.)
Igazgató (bejön a helyiségbe. Mindenkit ünnepélyes izgalom fog el,
áhítattal hallgatnak el az emberek és szívdobogva várják, hová fog leülni. A
kártyások szórakozottan dobálják a lapokat, legjobb szeretnék abbahagyni
és odasompolyogni valahogy az igazgató úr közelébe, de restellik bevallani.
A kiszolgáló személyzet halk jelszavakban intézkedik. Az igazgató nem néz
se jobbra, se balra, szigorú és megközelíthetetlen arccal, összehúzott
szemmel egyenesen egy sarokasztalhoz megy, leül, gyors fejbiccentéssel
honorál néhány mézédes mosolyt, aztán egy ujság olvasásába merül,
jelezve, hogy ezért jött ide és semmi más óhaja nincs)
Első Oszlop (habozás után feláll, megnézi az óráját, mintha menni
akarna, aztán meggondolja magát és odalép az Igazgató úr asztalához.
Rosszul palástolt izgalommal): Megengeded, kérlek?
Igazgató (felkapja fejét, megnézi. Aztán kegyesen): Tessék.
Első Oszlop (leül. Ordítva): Pincér! Nem látja, hogy az Igazgató úr itt
van? Micsoda rend van itt?
Pincér: Azonnal, kérem alássan, már megrendeltem a rendes italt.
Második Oszlop (a másik szobából, ahol kártyázott, kisompolyog és
lassan odaódalog az asztalhoz. Fesztelenül az első oszlophoz): Szervusz.
Első Oszlop: Szervusz. Ülj le.
Második Oszlop (az Igazgató úr felé): Megengedi?
Igazgató (szigorúan megnézi. Aztán egy kemény mozdulattal): Tessék.
 (Most komplett a társaság, a terem minden részéből irigyen és áhítattal
nézik őket, nem mernek közeledni, mert tudják, hogy az Igazgató úr
legföljebb a két Oszlopot tűri meg maga mellett, másokat egy fagyos és
lesújtó tekintettel szokott elintézni, ha meg merik szólítani, vagy kérdezni
merik. Igy szoktak ők ülni azokon az estéken, mikor az Igazgató úr
megtiszteli a helyiséget, hármasban, megközelíthetetlenül, a hírnévnek és
tekintélynek és komolyságnak szigetén.)
Első Oszlop (torkát köszörüli. Könnyedén): Beszéltél a miniszterrel?
Igazgató (kis gondolkodás után): Beszéltem.
Második Oszlop (könnyedén): Nevetséges, amit akar tőled, –
természetes, hogy csak úgy lehet a dolgot elképzelni, ahogy te méltóztattál
mondani. A miniszter hamar be fogja látni ezt. (Legyint és óvatosan nézi az
igazgató urat.)
Igazgató úr (gondolkodás után, röviden): Remélem.
Első Oszlop (könnyedén): Természetes.
Második Oszlop (szintúgy): Hát persze.
(Szünet. A terem feszülten figyel, de egy hangot nem hallanak a
szigetről.)
Én (bejövök a terembe. Meglátom a szigetet. A szívem dobogni kezd,
hirtelen elszánom magam és lábujjhegyen, észrevétlenül, oldalról
megközelítem az asztalt. Egy darabig szívdobogva és félénken álldogálok,
aztán mekegve az elfogultságtól és kínosan vigyorogva megszólalok):
Pardon – szabad?… (Tétova mozdulattal mutatok az egyik székre).
Igazgató (elhűlve a merészségen, meredten bámul rám. Nem is felel.)
Első Oszlop (kínosan): Tessék?
Én (fülig pirulva): Hát… hogy szabad egy percre… helyet foglalni… úgy
gondoltam… (Vigyorgok.)
Második Oszlop (lesujtó tekintettel, egyben csodálkozva, felhúzott
szemöldökkel): Ja – leülni? Tessék. (A két oszlop egymásra néz. Az igazgató
mereven maga elé, keresztül a fejemen.)
 Én (leülök az ülés legszélére, mint aki minden percben hajlandó felállani,
ha szólanak. Tisztelethelyet hagyok az ülésen, mint a kérvényekben
szoktak, ahol a papirt majdnem üresen hagyják csupa tiszteletből.)
(Kínos szünet. Ülök és zavartan vigyorgok.)
Első oszlop (az Igazgató úrhoz): Bizonyos vagyok benne, hogy a
miniszter nem is gondolta azt komolyan, hogy másképp is lehet, mint ahogy
mondani méltóztattál.
Igazgató (fagyosan): Remélem.
Én (udvariasan nevetek, mintha az Igazgató úr egy nagyszerű viccet
mondott volna): Hát persze… nagyon jó… már hogy is gondolta volna…
nagyon jó… (Nevetgélek, de aztán elhallgatok, mert senki se nevet. Hosszú,
kínos szünet.)
Második Oszlop: Nem arravaló ember a miniszter. Nem gondolod, kérlek
alássan?
Igazgató (szünet után): Esetleg. (Nagy szünet.)
Én (hogy valamit mondjak): Én is úgy gondolom, hogy nem arra való.
Másféle hivatáskörben megfelelne… a képzettségénél fogva… (Szünet.
Alázatos mosollyal): Nem tudom, igazat tetszik-e adni ebben… (Szünet.)
hogy más hatáskörben… képzettségénél fogva… (Szünet. Köhögök.)
Igazgató (az Első Oszlophoz, határozottan): A miniszter más
hatáskörben sem felelne meg, mivel rossz államférfinek tartom.
Második Oszlop (legyint): Természetes.
Én (pirulva és alázatosan): Pardon. Nem úgy értettem, hogy milyen
államférfi… hanem, hogy a képzettségénél fogva…
Igazgató (az első Nagymesterhez): – Sehogy sem felelne meg, mert…
Én (zavartan mosolyogva): Pardon… félre tetszik érteni… nem azt
kérdeztem, hogy milyen államférfi… hiszen ezt… (szerényen és kedvesen)
Igazgató úr, mint teljesen korlátolt és hozzánemértő ember nem állapíthatja
meg – hanem, hogy a képzettségénél fogva…
Igazgató (rámnéz, nem hisz a fülének, azt hiszi, tévedett. Keményen):
Hogy tetszik mondani, hogy a miniszter korlátoltsága?…
 Én (pirulok-pirulok zavaromban, alázatos mosollyal): Jaj. Istenem,
dehogy… nem tetszik érteni, olyan bután fejezem ki magam… (előzékenyen
magyarázva): úgy értem, hogy izé… hogy az Igazgató úr… hogy ön;
(meghajtva magam felé zavaromban) mint teljesen korlátolt és
tehetségtelen ember nem is itélheti meg azt, hogy a miniszter milyen
államférfi… hanem hogy a képzettsége…
Igazgató (az Első Oszlophoz): De hogy mondja kérem? Nem értem.
Hogy a… miniszter…?… Pardon, nem értem… hogy ki a teljesen…
Én (egészen odavagyok zavaromban. Hebegve és vigyorogva): Hát izé…
az Igazgató úr… úrnak tetszik lenni… úgy gondoltam… nem tetszik érteni?
Igazgató (sápadtan emelkedik, megdermedve néz rám): Hogy én – hogy
mi vagyok én?
Én (felállok. Zsebredugom a két kezem, hangosan): Ja, maga! Hogy
maga mi? Egy egészen ostoba és tehetségtelen, nagyképű fráter.
(Megfordulok és zsebredugott kezekkel, ráncigálva indulok a másik asztal
felé, mire hangosan a pincérhez): Tóni – egy feketét!

„SZUBJEKTIV LELET“

I.
Dr. Ugyanaz, délelőtt, a sorozáson.

Dr. Ugyanaz (megtört tekintetű, bús, tönkrement emberi roncs,

elgyengült férfierő, beesett szemek, tétova mozdulatok. Hajlott háttal,
köhögve lép az orvos elé. Halkan suttogva beszél.)
Orvos (miután az objektiv leletet felvette): Most következik a szubjektiv
lelet, az egyén saját bevallása alapján. Hány éves?
Dr. Ugyanaz: Öreg vagyok… nagyon öreg…
Orvos: A nacionálé szerint harminckét éves.
 Dr. Ugyanaz (fájdalmasan): Nem az az öreg, doktor ur, aki messze van a
bölcsőtől, – de aki közel van a koporsóhoz.
Orvos: Szülei élnek?
Dr. Ugyanaz: Élni éppen élnek, ha élet az, éjjel-nappal
lelkiismeretfurdalások között fetrengeni, hogy ilyen szánalmas beteg
korcsnak adtak életet, amilyen én vagyok, magamnak és az emberiségnek
gyötrelmére.
Orvos (a szívet vizsgálja): Vegyen lélegzetet.
Dr. Ugyanaz (akkora lélegzetet vesz, mint egy kis kolibri).
Orvos: Nem tud nagyobbat lélegzeni?
Dr. Ugyanaz (rémülten): Még ennél is nagyobbat? Szent Isten, hiszen
megreped a tüdőm. Még soha ennyi levegőt nem ettem egy harapásra.
Orvos: Mutassa a nyelvét.
Dr. Ugyanaz (legyint): Ne is nézze meg, doktor úr – a doktor úr érzékeny
lelkű embernek látszik – nagyon szomorú látvány az én nyelvem, doktor úr…
megmondom őszintén.
Orvos: Volt valami szervi betegsége?
Dr. Ugyanaz: Nekem? Tudtommal nem volt, – ha csak féloldali agyrák
nem számít szervi betegségnek – tudniillik mindig arra volt gyanuja az
orvosomnak…
Orvos: Szokott szédülni?
Dr. Ugyanaz: Csak a szédülést ne emlegesse, doktor úr, mert mindjárt
összeesek. Kénytelen vagyok állandóan a kocsiúton járni, mert ha a járda
széléről lenézek, mindjárt elszédülök.
Orvos: Különben semmi panasza nincsen?
Dr. Ugyanaz: Különben semmi. Ha így tartom a fejem, féloldalt, akkor
valami tompa nyomást érzek a derekamban. Ha a derekamat mozgatom,
ugyanazt a tompa nyomást a fejemben érzem. Néha olyan érzésem van a
mellemben, mintha a fájós lábam sajogna, néha meg percekig nem tudok
lélegzetet venni a fülemen keresztül. A vesetájon szaggató nyílalást érzek
olyankor, mikor az orromat fúvom – néha meg úgy szeretnék sírni, magam
sem tudom, hogy miért. Esténként, mikor hálni jár belém a lélek, sokszor
olyan állapotban vagyok, hogy már alig találom meg az ágyat. Különben
nem tudok semmit, ha csak azt a veszett kutyát nem, aki egy órával ezelőtt
megharapott.
Orvos: Ezek a foltok a karján mitől vannak?
Dr. Ugyanaz: Ez? Ez semmi, egy pár hullafolt. Bizalmasan megsughatom
a doktor úrnak, hogy már két hónappal ezelőtt meghaltam. Csak nem
akarok elhencegni vele.
Orvos: Jól van. Frontdiensttauglich.

II.
Dr. Ugyanaz, délután, a biztosító-társaság orvosánál.

Dr. Ugyanaz (kihúzott derekú, délceg, villogó szemű fiatal atléta. Döngő
léptekkel méri át a szobát. Érces bariton, ringó csípők.)
Orvos: Hát kérem, amint mondtam, a díjszabás meghatározása attól
függ, hogy milyen sánszai vannak önnel a társaságnak. Ha a vizsgálat
kideríti, hogy egészséges ember, aki megéli a biztosított összeg lejárását,
természetesen kisebb díjakat állapítunk meg. Hány éves?
Dr. Ugyanaz (szégyenlősen): Jaj, Istenem, – szinte restellem… olyan
bohó vagyok…
Orvos: De hiszen a nacionálé szerint harminckét éves…
Dr. Ugyanaz: Nem az a fiatal, aki közel van a bölcsőhöz, hanem, aki
messze van a koporsótól.
Orvos: Szülei élnek?
Dr. Ugyanaz: Apám korelnök a „Matuzsálem“ című aggastyán-klubban.
Orvos (szívét vizsgálja): Vegyen lélegzetet.
Dr. Ugyanaz (akkora lélegzetet vesz, amekkorából szükség esetén egy-
két hétig eléldegélhetne a tenger fenekén.)
 Orvos: Ne olyan nagyot…
Dr. Ugyanaz: Még ennél is kisebbet? Hiszen megfulladok.
Orvos: Mutassa a nyelvét.
Dr. Ugyanaz (félméternyire kilógatva a nyelvét): Nézze meg ezt a
nyelvet, doktor úr, nem azért mondom, – csak tessék bátran megtapogatni
– ilyen nyelvet nem egyhamar lát a doktor úr Pesten – direkt gusztusom van
rá néha, hogy leharapjam és megegyem, olyan friss és gusztusos.
(Megveregeti a nyelvét.)
Orvos: Volt valami szervi betegsége?
Dr. Ugyanaz (sóhajt): Sajnos… be kell vallanom, hogy volt.
Gyermekkoromban súlyos orrviszketésen mentem keresztül, de még
idejében megvakartam az orromat és elmult. Azóta jól érzem magam.
Orvos: Szédülni szokott?
Dr. Ugyanaz: Sajnos, elég gyakran. Valahányszor repülőgépen ülök és a
gép darabokra törve zuhan fejjel lefelé. Különben nem.
Orvos: Egyéb panasza nincs?
Dr. Ugyanaz: De igen… Nem merek disznók közelébe menni, mert
gyakran megtörtént, hogy makknak néztek. És egy állandó szorongás van
bennem, hogy annak idején, két-háromszáz év mulva, mikor már meguntam
az életemet, nem tudok majd meghalni.
Orvos: Jól van, köszönöm. (Megírja a biztosító-társaságnak a jelentést,
melyben nem ajánlja fölvételre a jelentkezőt, mert a vizsgálat arra enged
következtetni, hogy néhány év mulva tökéletesen meghülyül és
munkaképtelen lesz.)

A BURDONBENGHI BUMERANG.

Monstre-film huszonkét részben, 316 felvonásban.

Az ausztráliai „Ultrahyper“-cég felvétele.