Complete Download (eBook PDF) Data Mining and Predictive Analytics 2nd Edition PDF All Chapters
Complete Download (eBook PDF) Data Mining and Predictive Analytics 2nd Edition PDF All Chapters
com
https://ebookmass.com/product/ebook-pdf-data-mining-and-
predictive-analytics-2nd-edition/
OR CLICK BUTTON
DOWNLOAD NOW
https://ebookmass.com/product/predictive-modeling-in-biomedical-data-
mining-and-analysis-sudipta-roy/
ebookmass.com
https://ebookmass.com/product/fundamentals-of-machine-learning-for-
predictive-data-analytics-algorithms/
ebookmass.com
https://ebookmass.com/product/data-mining-for-business-analytics-
concepts-techniques-and-applications-in-python-ebook/
ebookmass.com
https://ebookmass.com/product/ise-data-analytics-for-accounting-2nd-
edition-vernon-richardson-professor/
ebookmass.com
(eBook PDF) Human Resource Management: People, Data, and
Analytics 1st Edition
https://ebookmass.com/product/ebook-pdf-human-resource-management-
people-data-and-analytics-1st-edition/
ebookmass.com
https://ebookmass.com/product/ebook-pdf-introduction-to-data-
analytics-for-accounting/
ebookmass.com
https://ebookmass.com/product/data-analytics-anil-maheshwari/
ebookmass.com
https://ebookmass.com/product/using-predictive-analytics-to-improve-
healthcare-outcomes-1st-edition-john-w-nelson/
ebookmass.com
https://ebookmass.com/product/handbook-of-statistical-analysis-and-
data-mining-applications-second-edition-elder/
ebookmass.com
CONTENTS
PREFACE xxi
ACKNOWLEDGMENTS xxix
PART I
DATA PREPARATION 1
vii
viii CONTENTS
PART II
STATISTICAL ANALYSIS 129
R Reference 169
Exercises 169
PART III
CLASSIFICATION 299
R References 337
Exercises 337
PART IV
CLUSTERING 521
PART V
ASSOCIATION RULES 601
PART VI
ENHANCING MODEL PERFORMANCE 623
PART VII
FURTHER TOPICS 669
R References 704
Exercises 704
PART VIII
CASE STUDY: PREDICTING RESPONSE TO DIRECT-MAIL
MARKETING 705
31.1 Do you Prefer the Best Model Performance, or a Combination of Performance and
Interpretability? 749
31.2 Modeling and Evaluation Overview 750
31.3 Cost-Benefit Analysis Using Data-Driven Costs 751
31.3.1 Calculating Direct Costs 752
31.4 Variables to be Input to the Models 753
CONTENTS xix
INDEX 781
Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents
– Nos… a lánykákkal ázt hátároztuk, hogy á Stefi itthon márád
veletek, mert végre is nem férnek mind á kocsirá, (ezt ingerült
hangon mondta a bácsi, bár édesen mosolygott hozzá) a többi
három lány pedig és Lőrincz velem jő. És ti Gábor és Poldi, mit
csináltok áddig?
– Mi majd elmegyünk Stefivel egy kicsit sétálni – felelt a Gábor
helyett Poldi, kissé előre hajolt derékkal felállva s gyermekes
naivitással mosolyogva Nikire, mint a ki nem lát és nem hall, mit a ki
nem tud a Márfay Miklós házi visszonyairól semmit, de semmit.
Stefi, ki e közben lehorgasztott fővel besurrant a szobába, Poldi
szavaira hálásan mosolygott és gúnyosan nézett három nővérére:
«látjátok, a nyertes mégis csak én vagyok», fejezték ki a szemei.
De nem szólt semmit – félt a Lizitől.
22.
– Hogyne ismerném.
– Ravasz, számító diplomata. Komisz ember. Lolly meg a
kedvencz lánya volt.
– Azt mondják, nem jó ember. De hát nem igaz ám minden, a mit
az emberek beszélnek.
– De jóhiszemű lettél. A külföldön tanúltad? Tanúlj hát itthon is
valamit. Végre is bevallom, nem te néked magadnak, hanem az
egyetlen jóravaló, szép jövőjű Márfaynak mondom. Büszke vagyok a
nevemre, ha nem lettem volna büszke, tán nem hagytam volna
feláldozni magamat… Azt hiszed, nem tudtam az első percztől
fogva, mi vár reám? Láttam már jövőnket akkor, midőn a zárdából
visszajöttem. Láttam, mire czéloz az apám, mire a bátyám. Tudtam,
hogy nyomorogni fogunk egy élet folyamán… s megtettem. Mert ezt
a Márfay név dicsősége így hozta magával. Én tudtam, a húgaim, az
ostoba libák nem. És… eljöttem ide, ebbe a bagoly-odúba, beleültem
ebbe a szemétbe s így feláldoztam magamat, pedig ismertem a Niki
veséjét, máját, (itt hangja fenyegető lett, dereka megnyúlt, két szürke
szeme szikrát hányt) eljöttem, s magammal áldoztam fel a húgaimat
is. Eltemettük magunkat… no jól van, megtettük a Márfay névért.
Látod, fiam, ilyen vagyok. Most már ismersz? Pedig szép voltam
ám… szerettem is, szerettek is. De hát én Márfay Lizinka… mert
Lizinek ez a vén vakand keresztelt el, szép lánykoromban Lizinka
volt a nevem, – csak nem mehettem egy községi jegyzőhöz. Ezt
tudtam. Nos, a czímerünkért, a családfánkért… érted?
Ezzel hangosan nevetni kezdett, de úgy, hogy azok a tartli-
asztalnál visszafordultak és Niki bácsi rikácsoló hangján odaszólt
nékik:
– Hej, de vígán vágytok! Ejnye Lizinkó, ne forgásd el á Gábor
fejét. És így – Lizinkából Lizinkót kanyarított az öreg.
– Játszunk bácsi, játszunk a Gáborral. Mesét mondok neki a
cziczáról meg az egérről. Értesz? – folytatta halkan – nem tűröm,
hogy elvedd azt a leányt. Számító, mint az apja, hideg, okos. Olyan
farkasfajta. De üvöltése mézes-mázossá válik, ha egy falat kenyérről
van szó. Vigyázz fiú, vigyázz! Ti olyan lágyak vagytok, mint a Márfay
fiúk. Olyan volt boldogult édes atyád is… ne mozdulj… szerettem,
tiszteltem. Lehetett volna nagy ember is belőle, csak lágy volt, nem a
küzdelemre született. Kitekerték a nyakát… Ilyen lágy bolond a
Kázmér, kit életében az atyja vezetett az orránál fogva, halála után
meg elbutult, nem látott többé tisztán, ilyen lágy, de még lágyabb,
hisz ez már nem is agyag, csak sár, a Niki bácsi. Csak mi, Márfay
lányok, csak mi vagyunk férfiasak, csak mi tudunk akarni, igen, én! –
és sovány, kiaszott mellére ütött – a tótfaj asszonya erős akaratú…
Én, a hogy engem itt látsz, harmincz éve vagyok háborúban azzal a
személylyel. Védem magamat és a húgaimat a körmöm szakadtáig,
életre-halálra. Ha én nem vagyok, már rég kilökött volna a vén
vakand az utczára. Ezerhatszáz forint a négyünk apanage-a, ezzel
éhen halnánk négyesben. De nem bír velem, nem is fog. És ez a
harcz, ez az életczélom, ez tartja bennem a lelket, ha ez nem lenne,
már rég belé fordultam volna a síromba. Értesz hát? Hová bámulsz?
Nézz reám. Értesz?
Gábor lekonyúlt fejjel hallgatta. Úgy érezte, mintha egy koporsó
födelét nyitották volna fel előtte, úgy hatottak rá a Lizi szavai.
– Látod, néném, igazad volt s nem is volt igazad… a mi pedig a
Lollyt illeti, hidd el, ismerem. És ez a felelet szavaidra.
– Jó felelet, férfias felelet. Mert látom, szereted. Hidd el, nem jól
jársz vele. Vétesd el az esküdt ellenségeddel s menj el a torára, tán
majd azon elszeretheted az özvegyét. Többre nem jó… Ha volna
még egy Niffor Tomink, annak szánnám. Niffornak való, nem egy
Márfaynak. Ezt azért mondom, mert gyűlölöm ezt a gőgös fajtát, a
mely mindekkoráig csak elnyomni tudott minket. Látod ott azt a
hegyet… mutatott egy hegyormot, szembe vélük – ezt kapta
hozományul az a Márfay lány, ki legelébb, ötszázad előtt egy Niffor
neje lett. Ez volt az első ostobaság, a mit a Márfayak a Nifforokkal
szemben elkövettek. Ez időben a lányokat meztelen testtel adták
férjhez s már akkor a mi nagy úri nemzetségünk egy ős erdőt adott
hozományúl. E percztől fogva mind végig csak a megkárosításunkra
gondoltak… gyűlölöm őket.
– Lőrincz a testvérem, – vágott szavába Gábor, elég nyersen.
– Ez legalább félig Márfay az anyja után. Bár nem szeretem őt
sem. Te telivér Márfay vagy, emeld fel a családot. Szép jövőd van,
azt mondják… mondják karmod is van. Eddig még egy Márfaynak se
volt, használd a fegyveredet…
– Mit tegyek? – kérdte Gábor finoman mosolyogva.
– Ne nevess, nem tréfálok. Legelébb is házasodjál meg, keress
egy gazdag, okos feleséget. A többi majd magától jő. Hisz van
eszed, ambicziód, tudod az útat, a melyet követned kell…
– De néném, éppen azt nem tudom.
– Hát te is csak éppen olyan legény vagy, mint a többi! Már az
első lépésnél megbotlasz. Eh! És én mégis, mégis bízom benned.
Valami azt súgja a lelkem mélyén, ebből ember lesz a talpán.
Csak… Ismét visszatérek a vesszőparipámra, a Klienigstein
mamzellet ne vedd el. Vesztedre lenne ez a házasság.
– Ne félj ettől néném… És hogy elterelje e tárgyról a társalgást,
felkelt s kiváncsi szemmel nézte a kártyázókat. – Hát ez mi? Hányan
tartliznak?
– Tartli? ha-ha-ha. Hát még nem tudod, hogy minálunk is kiütött
az ősi nyavalya. Ferbli az fiam, ferbli. Látod, körülülik az asztalt.
Adelgundának tudod csak annyi a pénze, a mennyit napról-napra,
nem, éjszakáról-éjszakára szerez, a tiszttartónak more patrio hatvan
forint a fizetése, a titkárnak ugyanannyi. A kis pap… no ez felmehet
úgy mindent összevéve vagy ezer forintra egy esztendőben és tudod
mennyi a partie? No fiam, ezer forint szokott lenni az alap. A bácsi
és Lőrincz birják… Gábor odanézett, valóban a Lőrincz is játszott – a
többi…?
– S a többi?
– No azok, ha nyernek, úgy a bácsi fizet. Ha nem, akkor is. Vagy,
ha nem fizet… a gazdaság elbírja még ezt is!
– De hát akkor minek ez a játszma?
– Ez csak azért van, hogy a vendégek el ne únják magukat. Ez
így szokás minálunk a brinza birodalmában. Jere, nézd meg
közelebbről, tanulságos nagyon.
A kártya-asztalhoz mentek. Ott ültek egy sorban. Az öreg úr
mosolygó arczczal csak nézi, összeszorítva úgyis keskeny ajkait. A
kis pap lilaszínre pirúlt szemei kidűltek. A sovány tiszttartó fakó
arczczal, reszkető ajakkal, mint akár csak a kapzsiság szobra. A
titkár közönyösen, mint a kinek mindegy akár nyer, akár veszít, hisz
nála a kassza kulcsa. Adelgunda oda símulva Niki bácsihoz (ilyenkor
símult a legközelebb hozzá) és Lőrincz nagyúri grandezzával,
nyugalommal.
Az utóbbi vesztett, azt koppasztották.
– He… he… Gábor öcsém, hát ezt nem tánultuk meg á sok
messzi univerzitáson?
– Ezt nem, bátyám, ez hazai tudomány.
– Sájnáljuk á hátoskát, sájnáljuk, he?
– Gábor nem szokta, bátyám, – szólalt meg Lőrincz.
– Hát te szoktad? kérdte önkénytelenül Gábor.
– Csak úgy néha-napján, a hosszú téli estéken ráfanyarodik az
ember.
– Ná, ná, ne beszéljünk ánnyit. Háládjunk fráterek.
A három leány és Poldi, az asztal túloldalán kuporogtak. Ők
persze nem játszottak. A vén kutya egyik kezébe temetve állát,
szinte az asztal alúl sandított fel a játszókra, néha-néha oda
hunyorgatva Gáborra.
– Hát hogy tetszik a játszma? – kérdte odacsúszva hozzá halkan.
– Kérdheted?
– Nos, majd mást mutatok néked… kárpótlásul, mondta még
mindig súgva – csak tessék besétálni, nyitva a panoráma… az
egész világ, meg még azonkívül jó csomó dolog látható az én kis
camara obscurámban. Na lányok – folytatta hangosan – hát egy kis
muzsika nem lészen?
A három «ifjabb» Lizire nézett, ki helybenhagyólag intett fejével s
a nagy terem felé indult. Utánna húgai, leghátul Gábor meg Poldi.
Gábor a nagy terem ajtajánál önkénytelenül megállt. E nagy
szállában voltak a Márfay-család trofeái összegyűjtve. Régi zászlók
a harcz mezejéről, az elhunyt családtagok kardjai, lándzsái, nyergei.
Az egyik Márfay ős feleségének, ki Rozgonyi leány volt, egész
gyöngyökkel, aranynyal kihímzett menyasszonyi ruhája üveg alatt. A
falakon az egyik oldalon az ősök képei az Árpádok óta; mind
büszkén, délczegen. Az egyik vértben, a mint harczba megy s fiatal
nejétől búcsúzik, amaz biborpiros magyar ruhában, a hogy Mátyás
az igazságos, udvarába készült. A képsorozat vége felé már
egyszerűbb ruhákban kevesebb ékszerrel, de a helyett óriási
könyvekre támasztott jobbal. A terem baloldalát az ősök nejei,
gyermekei foglalják el. Itt az az ősnő, a ki három uradalmat
kótyavetyélt el arra, hogy ezt a tenger sok ékszert, drágaságot
összevásárolja, a mely a keblét és ruháit díszíti, (ez is Niffor-leány
volt, szokta Lizi e kép előtt mondani) mellette kis leánya, kit szintén
alig látni a skofiumtól s a ki sovány, aszott kezében nagy fehér
liliomszálat szorongat. Fiatalon halt meg, ezért az ártatlanság e
szimboluma. Lejebb a sor végén fehér parókás úri asszonyok
mélyen kivágott ruhaderékban, nem spórolva bájaikkal. Egyik-másik
keblén a csillagkereszt, a habsburgi éra emlékeül, mellettük egy-egy
«alapítványi hölgy» mind, mind a család oltárára áldozva, mint a
négy Márfay hajadon. E szegény lányok a család történetében e
képeken kívül jóformán nyomot se hagytak, egész szereplésök
paszivitásokban lévén.
A nagy ablakokon keresztültörő holdvilág fakó ezüsttel hintette be
mind e rég elhalt, elmult fény emlékeit.
A terem közepén csak egy füstölgő, pislogó gyertya… ennyi
maradt itt csak az életből, az is elalvóban, bele-belekap egy
szélroham, a mely fel-fellobbantja gyér lángját…
De Lizi karos gyertyatartókat hoz a másik szobából, a melyek
ridegen világítják meg a holdvilág és az egy gyertya fényénél oly
misztikusnak látszó avult dicsőséget.
Aztán Stefi kiszalad a teremből s pár percz mulva a vén
komornyikkal tér vissza, ki tüszkölve, horkolva egy szuette hegedűt
húz elő tokjából és hangolni kezdi.
A két fiú egy hatalmas ódon kanapé két sarkán telepszik le s
hallgat.
Lizi leült a harmonium elé, húgai mögé állanak, mellette a vén
inas hegedűjével, ki egy régi-régi dal akkordjait kezdi játszani.
A leányok pár pillanatig figyelik, majd dalolni kezdenek, az inas
kiséri őket egy hegedűn.
Unisono énekelnek, ugyanazon a hangon dalol a négy leány,
ugyanazon játsza a komornyik.
Régi, régi templomi dal volt… vagy tán szerelmi nóta a
hegedűsök idejéből? Ki tudja? Egygyé vált a hang, egygyé az érzés.
A szókimondó férfias Lizitől a gyermekes, gömbölyű naiv Stefiig,
nem, az öreg komornyikig mind egy húron pendültek. Egy dal
ugyanazon hangnemben, ugyanazon hangon. Tiszta, áttetsző
melódia, szinte már emberi sincs benne. Tiszta, mint az, a mit a vén
krónikák penészes lapjairól olvas le az ember, – tiszta, mint az öreg
harangok hangja, tiszta, mint az a liliom, a melyet a kis korán elhalt
leányka szorongat a kezében és tiszta, mint e perczben a négy
leány arczkifejezése. E pillanatban nyoma sincs a Lizi arczán annak,
hogy Nifforok is léteznek, hogy az életben keserűség, szenvedés is
van, a másik kettő arczáról nem rí le, hogy az élet gyönyörét az
evésbe, emberszólásba fektetik, Stefi arczáról eltünt az a kifejezés,
mintha Adelgundáról tudna. Mind boldogan, átszellemülve mosolyog,
mintha mind egy jobb, egy szebb világba látna. Pedig orczáik még
sápadtabbak a kilencz gyertya fényénél, mint azelőtt voltak, szomorú
szemeik még mélyebben fekszenek. Orczáik beesvék, de azért
ajkaikon mosoly, kezeik kiaszottak, öregek, de azért össze vannak
kulcsolva e perczben. És az öreg komornyik ősz bóbitája sem oly
nevetséges, mint az asztalnál volt, érzi, látszik, a mit a négy leány
dalol és érzi vagy tudja csak, hogy követni kell őket jóban, rosszban,
mint engedelmes, hűséges szolgájuknak.
A két fiú csak hallgatta, csak nézte őket.
– Érted most már, hogy van itt is érdek, hogy az életnek
mindenképp két oldala van? – kérdte Poldi halkan.
Gábor hallgatagon bólintott fejével. Érezte, hogy ez a dal, ezt a
képet fejezi ki. Elmult, boldog időkről beszél, azokról az időkről,
midőn ez a négy leány is, ezek a falonfüggő, rég a sírban nyugvó
alakok éltek. Midőn még nem futotta be a Rozgonyi leány skofiumos
ruháját a pókháló, midőn még nem hintett a leányok szívébe az élet
semmit.
Úgy érezte, e perczben elevenné vált mind ez az összehordott
pusztulás, itt a szeme előtt. Úgy érezte, a négy lány fiatal lett s a
falra szegzett zászlókat kibontotta a tavaszi szellő és lengedeznek
úgy, mint századok előtt a harcz mezején… Érezte, hogy lehetett
szeretni is e zászlók árnyában s a szív, mely a hazáért dobbant, a
mely napról-napra szembeszállott ezer veszélylyel, nagyobbat
dobbanhatott akkor, midőn a tavasz első szűzi fuvalmában újra
született. Élet, czél, küzdés, megujúlás abban a mi volt s a minek
mindig lenni kellett… Az álmok világa, valósággá vált, az álmodozó a
tett idejére vágyott. Úgy érezte, nem az a mi ma, hanem a mi e dal s
e jelvények idejében volt. Ifjúnak érezte magát, repűlni vágyott!
És egyszerre a dalnak vége szakadt.
Ott állott előtte a négy lány, most már veszekedve a tempó felett.
Az inas mély bókok között magyarázott nékik valamit, a terem egy
sarkából denevér szabadult el és suhogva szelte át a nagy termet, a
penészszagot annál érezhetőbbé téve…
A túlsó szobából az öreg Niki bácsi rikácsoló hangja hallik.
Gábor tétován tekintett körül, sehol egy nyugpont, a hol kipihenje
magát. Hol, hol van a révpart, az álmok után? Egyszerre a Poldi
szeme sugárzott rá a homályból. Nem szólt, de tudta, hogy a másik
mit gondol.
Az egymás lelkében pihentek meg, pedig-pedig az jobban
kifejezte évszázadok romboló erejét, mint a sok rongyos szövet,
zászlók, rozsdás fegyver, jobban mint a leányok dala, jobban mint
azok ott a túlsó szobában, kik az életkedvet ilyen eszközökkel
akarták az egymás lelkében életre hívni!
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
ebookmass.com