Download Full Version ebook - Visit ebookmeta.

com

Essentials of Thermal Processing 2nd Edition Gary

Tucker

https://ebookmeta.com/product/essentials-of-thermal-
processing-2nd-edition-gary-tucker/

OR CLICK HERE

DOWLOAD NOW

Discover More Ebook - Explore Now at ebookmeta.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Start reading on any device today!

Essentials of thermal processing Second Edition Susan

Featherstone

https://ebookmeta.com/product/essentials-of-thermal-processing-second-
edition-susan-featherstone/

ebookmeta.com

Food Processing Advances in Thermal Technologies Kshirod

Kumar Dash

https://ebookmeta.com/product/food-processing-advances-in-thermal-
technologies-kshirod-kumar-dash/

ebookmeta.com

THERMAL GUIDELINES FOR DATA PROCESSING ENVIRONMENTS, 5TH

EDITION Ashrae (Firm)

https://ebookmeta.com/product/thermal-guidelines-for-data-processing-
environments-5th-edition-ashrae-firm/

ebookmeta.com

Laboratory Manual in Physical Geology (12th Edition)

American Geological Institute

https://ebookmeta.com/product/laboratory-manual-in-physical-
geology-12th-edition-american-geological-institute/

ebookmeta.com
The Dead Will Beckon 1st Edition Jason Chapman

https://ebookmeta.com/product/the-dead-will-beckon-1st-edition-jason-
chapman/

ebookmeta.com

Open Skies Thomas Block

https://ebookmeta.com/product/open-skies-thomas-block/

ebookmeta.com

Beer in East Asia : A Political Economy 1st Edition Paul

Chambers

https://ebookmeta.com/product/beer-in-east-asia-a-political-
economy-1st-edition-paul-chambers/

ebookmeta.com

Stemco Mathematics Test for Secondary Junior 2021 1st

Edition Stemco

https://ebookmeta.com/product/stemco-mathematics-test-for-secondary-
junior-2021-1st-edition-stemco/

ebookmeta.com

Basic Mandarin Chinese - Speaking & Listening Practice

Book Cornelius C. Kubler

https://ebookmeta.com/product/basic-mandarin-chinese-speaking-
listening-practice-book-cornelius-c-kubler/

ebookmeta.com
One Direction Midnight Memories 1st Edition Triumph Books

https://ebookmeta.com/product/one-direction-midnight-memories-1st-
edition-triumph-books/

ebookmeta.com
Essentials of Thermal Processing
Essentials of Thermal Processing
Second Edition

Gary Tucker
Campden BRI, Gloucestershire, UK

Susan Featherstone
Safe Food Consulting, Cape Town, South Africa
This second edition first published 2021
© 2021 John Wiley & Sons Ltd

Edition History
Wiley-Blackwell (1e, 2010)

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted, in any form or by
any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, or otherwise, except as permitted by law. Advice on how to obtain
permission to reuse material from this title is available at http://www.wiley.com/go/permissions.

The right of Gary Tucker and Susan Featherstone to be identified as the author(s) of this work has been asserted in accordance
with law.

Registered Office(s)
John Wiley & Sons, Inc., 111 River Street, Hoboken, NJ 07030, USA
John Wiley & Sons Ltd, The Atrium, Southern Gate, Chichester, West Sussex, PO19 8SQ, UK

Editorial Office
The Atrium, Southern Gate, Chichester, West Sussex, PO19 8SQ, UK

For details of our global editorial offices, customer services, and more information about Wiley products, visit us at
www.wiley.com.

Wiley also publishes its books in a variety of electronic formats and by print-on-demand. Some content that appears in standard
print versions of this book may not be available in other formats.

Limit of Liability/Disclaimer of Warranty

The contents of this work are intended to further general scientific research, understanding, and discussion only and are not
intended and should not be relied upon as recommending or promoting scientific method, diagnosis, or treatment by physicians
for any particular patient. In view of ongoing research, equipment m­odifications, changes in governmental regulations, and
the constant flow of information relating to the use of medicines, equipment, and devices, the reader is urged to review and
evaluate the information provided in the package i­nsert or instructions for each medicine, equipment, or device for, among
other things, any changes in the instructions or indication of usage and for added warnings and precautions. While the publisher
and authors have used their best efforts in preparing this work, they make no representations or warranties with respect to the
accuracy or completeness of the contents of this work and specifically disclaim all warranties, including without limitation
any implied warranties of merchantability or fitness for a particular purpose. No warranty may be created or extended by sales
representatives, written sales materials, or promotional statements for this work. The fact that an organization, website, or
product is referred to in this work as a citation and/or potential source of further information does not mean that the publisher
and authors endorse the information or services the organization, website, or product may p­rovide or recommendations it may
make. This work is sold with the understanding that the publisher is not engaged in rendering professional services. The advice
and strategies contained herein may not be suitable for your situation. You should consult with a specialist where appropriate.
Further, readers should be aware that websites listed in this work may have changed or disappeared between when this work
was written and when it is read. Neither the publisher nor authors shall be liable for any loss of profit or any other co­mmercial
damages, including but not limited to special, incidental, consequential, or other damages.

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Names: Tucker, Gary, author. | Featherstone, Susan, author.
Title: Essentials of thermal processing / Gary Tucker, Campden BRI,
Gloucestershire, UK, Susan Featherstone, Safe Food Consulting Cape Town,
South Africa.
Description: Second edition. | Hoboken, NJ : Wiley-Blackwell, [2021] |
Includes bibliographical references and index.
Identifiers: LCCN 2020056297 (print) | LCCN 2020056298 (ebook) | ISBN
9781119470373 (cloth) | ISBN 9781119470359 (adobe pdf) | ISBN
9781119470328 (epub)
Subjects: LCSH: Food–Effect of heat on. | Food–Preservation. |
Food–Microbiology.
Classification: LCC TP371 .T83 2021 (print) | LCC TP371 (ebook) | DDC
664/.028–dc23
LC record available at https://lccn.loc.gov/2020056297
LC ebook record available at https://lccn.loc.gov/2020056298

Cover Design: Wiley

Cover Image: © H G Molenaar & Co. (Pty) Ltd

Set in 11/13pt Times by SPi Global, Pondicherry, India

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
Contents

Preface xv
Glossary of Terms xxi

1 History of Thermal Processing 1

1.1 A brief history of the science and technology
of thermal processing 1
1.2 Food microbiology as a science 5
1.3 Packaging for heat preserved foods 10
1.3.1 Convenience – the can opener is invented 11
1.3.2 Other forms of packing for ‘canned foods’ 12
1.4 Developments in cannery equipment 13
1.4.1 Seaming 13
1.4.2 Processing 13
1.5 Food safety 13
References 15

2 Microbiology of Heat Preserved Foods 17

2.1 Food microbiology 17
2.1.1 Fungi 18
2.1.1.1 Moulds 18
2.1.1.2 Yeasts 20
2.1.2 Bacteria 21
2.1.2.1 Growth and reproduction
of bacteria 22
2.2 Factors that affect the growth of micro-organisms 23
2.2.1 pH 24
2.2.2 Moisture 25
2.2.3 Nutrients 26
2.2.4 Oxidation–reduction potential 27
2.2.5 Antimicrobial resistance 28
2.2.6 Biological structures 28
2.2.7 Relative humidity 28
2.2.8 Oxygen content/concentration of gases in the
environment 29
vi Contents

2.2.9 Temperature 30
2.2.9.1 D-value 32
2.2.9.2 z-value 32
2.3 Description of some micro-organisms
of importance to thermal processing 34
2.3.1 Moulds 34
2.3.2 Yeasts 35
2.3.3 Bacteria 35
2.3.3.1 Thermophiles 36
2.3.3.2 Mesophiles – spore-forming
bacteria 44
2.3.3.3 Mesophiles – non-spore-forming
pathogenic and spoilage bacteria 46
2.3.3.4 Psychrophiles 47
2.4 Risk of leaker spoilage from damaged
or compromised packaging 47
2.5 A guideline for identifying spoilage
in canned foods 49
References 50

3 Hurdles to Microbial Growth 53

3.1 Control of the micro-organism loading 55
3.2 Use of restrictive pH levels 55
3.3 Anaerobic environment or modified atmosphere
­environment 57
3.4 Low temperatures 58
3.5 Dehydration or low water activity 59
3.6 Chemical preservation 61
3.6.1 Organic acids 62
3.6.1.1 CIMCSEE code 63
3.6.2 Sulphites and nitrites 65
3.6.3 Antibiotics 65
3.6.4 Antioxidants 66
3.7 Irradiation 66
3.8 Combination treatments 67
References 68

4 Low-acid Canned Foods 69

4.1 Production of a thermally processed food 70
4.2 F03 sterilisation processes 71
4.3 Commercial sterilisation 74
4.4 Micro-organism death kinetics 76
4.5 Log reductions 78
References 81
 Contents vii

5 Acid Foods and Other Pasteurised Products 83

5.1 Background 83
5.1.1 Naturally acid foods 84
5.2 Pasteurisation 85
5.2.1 Considerations when designing a safe
pasteurisation process 86
5.2.2 Calculation of pasteurisation values 87
5.3 Inhibitory factors to micro-organism growth 90
5.4 Pasteurisation value (p-value) guidelines 91
5.4.1 High acid: pH < 3.5 91
5.4.2 Acid: pH 3.5–4.0 93
5.4.3 Acid: pH 4.0–4.2 93
5.4.4 Medium acid: pH 4.2–4.6 94
5.5 Guidelines and general recommendations 95
5.5.1 Guidelines to critical factors in thermal
processing of acid foods 97
5.6 Thermal processing of fruit 98
5.6.1 Packaging selection 99
5.6.2 Oxidation reactions inside an internally
plain can of acid fruit 99
5.6.3 Pigments that discolour in internally
plain cans 100
5.7 Thermal processing of products with low
water activity 101
5.7.1 Jam and high sugar preserves 101
5.7.2 Canned cakes and sponge puddings 102
5.7.3 Bacteria of concern 103
5.7.4 Yeast and mould 105
5.7.5 Process recommendations – cake 105
5.7.6 Process recommendations – bread 105
5.8 Thermal processing of cured meats 105
References 106

6 Acidified Foods 107

6.1 Background 107
6.2 Acidity measurement using pH 110
6.2.1 The history of pH 110
6.2.2 The chemistry of pH 110
6.2.3 Measurement of pH 114
6.2.3.1 Potentiometric method 114
6.2.3.2 Colorimetric measurement 115
6.2.4 Equilibrium pH 115
6.3 Acidification of foods 115
6.4 Processing acidified foods 116
6.5 Design of pasteurisation processes 119
viii Contents

6.5.1 Medium acid range: pH 4.2–4.6 121

6.5.2 Acid range: pH 3.5–4.2 121
6.5.3 High acid range: pH below 3.5 121
6.6 Hot fill and hold processing 123
6.7 Critical control points in the production
of acidified foods 124
6.7.1 Ingredients 124
6.7.2 Heat processing 125
6.7.3 Post process equilibrated pH 126
6.7.4 Container integrity 126
6.7.5 pH during product shelf life 126
References 126

7 Heat Preserved Chilled Foods 129

7.1 Understanding microorganism behaviour 130
7.1.1 Pathogenic microorganisms relevant
to chilled foods 132
7.1.1.1 Clostridium botulinum 134
7.1.1.2 Bacillus cereus 135
7.1.2 Microorganisms likely to be found
in chilled foods 137
7.2 Methods of manufacture 138
7.2.1 Thermal process step applied prior
to packaging 140
7.2.1.1 Low care–high care factories 142
7.2.2 Thermal process step applied after
packaging 143
7.2.2.1 Caution with latent heat
for frozen protein 145
References 148

8 Processing Systems 151

8.1 In-pack processing: retort systems 151
8.1.1 Condensing steam retorts 152
8.1.2 Crateless retorts 153
8.1.3 Water immersion retorts 154
8.1.4 Water spray and cascade 155
8.1.5 Steam/air retorts 157
8.1.6 Shaka retorts 157
8.1.7 Reel and spiral retorts 158
8.1.8 Hydrostatic retorts 159
8.2 In-line processing: heat exchangers 160
8.2.1 Flow behaviour 161
8.2.2 Choice of heat exchanger 164
8.2.3 Maximising product recovery 169
8.3 New thermal technologies 170
References 171
 Contents ix

9 Cook Values and Optimisation of Thermal Processes 173

9.1 Mathematical analysis of cooking 173
9.1.1 Cooking equations and kinetic data 175
9.1.2 Competition between sterilisation
and cooking 180
9.1.3 Optimisation of temperature/time
in processing 182
9.2 Setting process targets 188
9.2.1 How to select processing conditions
without excess quality damage 189
References 193

10 Process Validation: Temperature and Heat

Distribution 195
10.1 Temperature distribution 195
10.1.1 Temperature measurement systems 197
10.2 Heat distribution 199
10.2.1 Modes of heat transfer 201
10.2.1.1 Radiation 201
10.2.1.2 Conduction 202
10.2.1.3 Convection 204
10.2.1.4 Broken heating or mixed
heating207
10.3 Heat distribution testing 210
10.3.1 Conducting a HD test 211
References 214

11 Process Validation: Heat Penetration and Process

Calculations 217
11.1 Setting the target process value 218
11.2 Selecting the conditions for the HP study 219
11.2.1 Product 220
11.2.2 Container or package 220
11.2.3 Retort or processing system 221
11.3 Locating the product cold point 221
11.4 Process establishment methods 222
11.4.1 Log reduction methods for HP testing 223
11.4.1.1 Microbiological spore methods 224
11.4.1.2 Biochemical systems 227
11.5 Process calculation methods 228
11.5.1 General method 228
11.5.2 Ball method 229
11.5.3 Numerical methods 231
11.5.4 Continuous flow with particulates 234
References 238
x Contents

12 Cooling Water Treatment 241

12.1 Chlorine 242
12.1.1 Chlorine demand and residual chlorine 243
12.1.2 Using chlorine 244
12.2 Chlorine dioxide 245
12.3 Bromine 247
12.4 Ozone 247
12.5 Ultraviolet light 249
12.6 Membrane filtration 249
References 250

13 Handling Processing Deviations 251

13.1 What constitutes a process deviation 251
13.2 What can go wrong 252
13.3 Actions required 254
13.3.1 TPA actions 256
13.3.2 Process deviation analysis for broken
heating products 258
13.3.3 Reprocessing 262

14 Packaging Options for Heat-Preserved Foods 265

14.1 Metal containers 267
14.1.1 Tin plate 267
14.1.2 Tin free steel (TFS or ECCS) 268
14.1.3 Aluminium 268
14.1.4 Protective coatings (lacquers) 268
14.1.4.1 Vinyl lacquers 269
14.1.4.2 Organosol lacquers 269
14.1.4.3 Epoxy-phenolic lacquer 270
14.1.4.4 Polyester lacquer 270
14.1.4.5 Acrylic lacquers 270
14.1.4.6 Side stripe lacquers to cover
the weld272
14.1.5 Internally plain (unlacquered) cans 273
14.1.6 External covering 274
14.2 Can construction and handling 274
14.2.1 Product specification 276
14.2.2 Storage and handling of empty unused
cans and ends 276
14.2.3 Cleaning of empty unused cans 277
14.2.4 Double seam formation and inspection
procedures277
14.2.5 Washing of filled cans 278
14.2.6 Processing of cans 279
14.2.7 Cooling of cans 280
14.2.7.1 Corrosion prevention 280
 Contents xi

14.2.8 Secondary packaging 281

14.3 Glass 281
14.3.1 Glass manufacture 283
14.3.2 Closures for sealing glass food containers 284
14.3.3 Sealing mechanisms 284
14.3.4 Inspection procedures 285
14.3.5 Packing and processing 286
14.3.5.1 Inspection and preparation
of containers286
14.3.5.2 Filling 286
14.3.5.3 Capping 286
14.3.5.4 Atmospheric processing 287
14.3.5.5 Pressure processing 287
14.3.5.6 Cooling 288
14.4 Plastics, flexibles, and laminates 288
14.4.1 Advantages of retortable plastics 289
14.4.2 Disadvantages of retortable plastics 290
14.4.3 Polymers used for retortable packaging 290
14.4.3.1 Polypropylene (PP) 290
14.4.3.2 Polyethylene terephthalate
(PET)291
14.4.3.3 Ethyl-vinylalcohol (EVOH) 291
14.4.3.4 Polyvinylidene chloride
(PVDC)291
14.4.3.5 Polyamide (PA) 291
14.4.3.6 Aluminium 291
14.4.3.7 Glass-coated barrier films 292
14.4.4 Types of packages used for thermally
processed foods 292
14.4.4.1 Retort pouches 292
14.4.4.2 Plastic cans and pots 294
14.4.4.3 Retortable composite carton 294
14.4.4.4 Processing considerations –
control of headspace 296
References 297

15 Incubation Testing 299

15.1 Purpose of incubation tests 299
15.2 Causes of spoilage 300
15.2.1 Leaker spoilage 301
15.2.2 Under processing 303
15.2.3 Thermophilic spoilage 304
15.3 Descriptive terms for canned food spoilage 306
15.4 Methods for incubation testing 307
15.4.1 Sample size 307
15.4.2 Temperatures and times for incubation 308
xii Contents

15.4.2.1 Thermophilic organisms 308

15.4.2.2 Mesophilic organisms 309
15.4.3 Post-incubation inspection of containers 310
15.5 Biotesting 310
References 310

16 Critical Factors in Thermal Processing 313

16.1 Background 313
16.2 Key aspects of hygiene control systems for
food processing (from codex alimentarius) 314
16.3 Identifying critical control points in thermal
processing315
16.3.1 Microbial load or bio-burden 316
16.3.2 pH of the product 316
16.3.3 Water activity (aw)317
16.3.4 Consistency 317
16.3.5 Presence, concentration, and types
of preservatives318
16.3.6 Rehydration 318
16.3.7 Blanching 319
16.3.8 Size and style of in-going ingredients 319
16.3.9 Container, packing, and filling
considerations320
16.3.9.1 Headspace 320
16.3.9.2 Container vacuum and
exhausting of containers 321
16.3.9.3 Container size and geometry 322
16.3.9.4 Initial temperature of product 322
16.3.10 Process-related critical factors 323
16.3.10.1 Processing method 323
16.3.10.2 Processing medium 323
16.3.10.3 Type and characteristics
of heat-processing system 324
16.3.10.4 Processing temperature 324
16.3.10.5 Processing time 325
16.3.10.6 Processing at high altitude 326
References 327

17 Environmental Aspects of Thermal Processing 329

17.1 Lifecycle assessment (LCA) 330
17.1.1 Impact categories 331
17.1.1.1 Global warming potential
(GWP)332
17.1.1.2 Pesticide use/ecotoxicity 332
17.1.1.3 Abiotic resource use 332
 Contents xiii

17.1.1.4 Acidification potential 333

17.1.1.5 Eutrophication potential 333
17.1.1.6 Land use 334
17.1.1.7 Water use 334
17.2 Greenhouse gas emissions 335
17.2.1 Case study: Bottled apple juice 336
17.2.1.1 Raw materials (0.407 kg
CO2e/PU)336
17.2.1.2 Manufacture (0.061 kg
CO2e/PU)338
17.2.1.3 Transportation (0.057 kg
CO2e/PU)338
17.2.1.4 Waste (0 kg CO2e/PU) 339
17.2.1.5 Overall carbon footprint
(0.525 kg CO2e/PU)340
17.2.1.6 GHG emissions for other
food products 340
References 343

Index 345
Preface

Essentials of Thermal Processing is written by two authors with

many years’ experience of thermal processing practice, one
gained in the northern hemisphere and one in the southern hemi-
sphere. This gives the book a unique appeal. It covers all aspects
of thermal processing from its beginnings in 1795 with Nicolas
Appert through to modern day computer-controlled processing
systems and electronic data capture. The intention was to write a
book of practical use to students studying food science and tech-
nology as well as for their lecturers, individuals in companies, and
research centres that have a need to understand thermal process-
ing principles.
In this second edition, we have tried to expand on the informa-
tion given so that this book is the one stop, single text required to
assist with all thermal processing queries. The second edition
starts with the history of thermal processing, from the prize-win-
ning invention in the Napoleonic era, and describes many of the
developments that resulted in the precise science that we know
today. The next chapter covers basic microbiological principles
that govern microbial growth and death. Detail about microorgan-
isms of particular interest to thermal processing specialists is
given as well as information about solving spoilage problems. The
third chapter is dedicated to the hurdles to the growth of microor-
ganisms so that the reader gains a thorough understanding of how
to ensure a safe product.
The next chapters take the reader through the different food
categories that present their unique challenges for thermal pro-
cessing. This includes the traditional sector of low acid foods in
which the familiar F03 concept was derived from heat resistance
studies originally undertaken by Esty and Meyer in 1922. Low
acid foods are a group of foods that do not contain any preserva-
tion hurdles to microorganism growth and rely on the heat process
to control microorganism numbers in the food and a hermetically
sealed package to prevent recontamination. Chapters 5 and 6 are
xvi Preface

on acid and acidified foods. The chapters are separated to describe

the different principles and the types of thermal processes that
are applied. In the acid foods chapter, information is included
about other products that can be pasteurized. The last of the
chapters that deals with a specific food group is on heat preserved
chilled foods, which is one of the most rapidly growing sectors in
Europe. This includes the ready meal concept and ready-to-eat
meat, fish, and poultry products. Shelf-life requires refrigerated
storage and is typically up to 10 days when a very mild process is
used or it can be extended beyond this with more severe thermal
treatments.
Chapter 8 describes processing methods that can be used for
manufacturing heat preserved foods. It is divided into in-pack or
in-line systems, often known as retorts and continuous systems.
The focus of this chapter is the operating principles of the different
designs. The main types of retort are described, for example steam,
steam-air, water immersion, raining, and sprayed water, also
included are the in-pack continuous retorts such as hydrostatic and
reel and spiral cooker–cooler systems. Equipment choice for a con-
tinuous or in-line system depends mostly on the food viscosity and
whether the flow behaviour is laminar or turbulent.
Thermal processing of foods has a dual purpose, which is to
commercially sterilize the product and to cook it to an accepta-
ble level. The chapter on cooking and process optimization
addresses the challenges of maximizing a specific quality attrib-
ute without damaging the thermal processing effect on microbial
reduction. Examples are given on the different quality parame-
ters appropriate to heat preserved foods and how these can be
mathematically analysed with the aim of adjusting processes so
that maximum quantities of a nutrient, such as a vitamin, are
retained.
Techniques for establishing and validating thermal processes
are described in two chapters. Temperature and heat transfer are
explained and process calculation methods are discussed.
Measurement techniques for in-pack processes include tempera-
ture sensors of various types and log reduction methods that can
be either microbiological or biochemical. Process calculation
techniques are introduced, which allow process conditions to be
calculated from the temperature measurements and analysis of
deviations to be carried out. Differences in the techniques required
for batch (in-pack) and continuous (in-flow) heat processes are
described.
 Preface xvii

Chapter 12 discusses cooling water; almost all types of

microorganisms can be found in water, and water is most often
the vehicle of transmission for these organisms. Poor quality
cooling water or inadequate cooling is arguably the most sig-
nificant causes of public health issues from canned foods in the
last century. Examples of spoilage incidents caused by cooling
issues are dealt with in several chapters, and so, this chapter
solely describes the different methods of disinfecting cooling
water.
Despite the best efforts to control all aspects of a thermal pro-
cessing operation, all factories will experience process deviations
from time to time. Chapter 13 is dedicated to process deviations
and describes methods to assess whether a process deviation has
made a critical impact on the commercial sterility or safety of a
product. Methods to assess a deviation are many and include cal-
culation methods as well as experimentally recreating the devia-
tion using retort simulators.
Packaging of the product also demanded its own chapter.
Understanding packaging options and the way they work together
with the product is critical to the success of any food packaging
system. The functions of packaging are to contain, protect, pre-
serve, portion, inform, promote, and make foods portable.
Packaging options for thermally processed foods are many and
include metal (mainly tinplate, but some aluminium), glass, car-
tons, and specific plastics (laminates and composites). Primary
packaging must be able to hold a hermetic seal, withstand the pro-
cess temperature, provide a physical barrier, withstand the physi-
cal stresses during processing, transport, storage, and distribution,
and must not react adversely with the food.
Incubation of processed packs is commonplace in the food
industry; however, a variety of incubation practices occurs, which
suggests that there is no standardized approach. Chapter 15
describes the objectives of incubation together with some recom-
mendations for times and temperatures that different types of
microorganism require. It includes suggestions for sample size
and methods for interpretation of results.
The penultimate chapter is about the critical control factors
(CCP’s) involved in thermal processing of food. HACCP (Hazard
Analysis Critical Control Point) is a tool to assess hazards and
establish control systems that focus on prevention rather than rely-
ing mainly on end-product testing. Examples are given of CCPs of
relevance to thermal processing.
xviii Preface

The final chapter presents a different focus for thermal pro-

cessing in that it deals with environmental aspects and presents
a positive case for thermal processing. As a technology for pre-
serving food, it can be environmentally beneficial because the
goods are stored ambient, thus avoiding the need for refrigera-
tion, and allows agricultural products to be processed close to
where they are grown, thus avoiding transportation emissions
and forcing crops to grow out of season. An example of a car-
bon footprint assessment is given in this chapter for a bottled
apple juice.

Gary Tucker
Susan Featherstone
 Preface xix

The authors during a practical training course session in Cape

Town.
Glossary of Terms

Acid A substance which increases the concen-

tration of hydrogen ions (H+) in water,
and reacts with a base to form a salt.

Acid Foods A food that has a natural pH of 4.6 or

below (in Europe it is common to use pH
4.5 as the upper limit).

Acidified A food which has been treated so as to

Low-Acid Food attain an equilibrium pH of 4.6 (or 4.5 in
Europe) or lower after heat processing.

Acidified Food A low-acid food to which acid(s) or acid

food(s) are added and which has a finished
equilibrium pH of 4.6 or below and a
water activity (aw) greater than 0.85.

Acidulant An acidifying agent, such as acetic acid or

vinegar.

Aciduric Micro-organisms that can grow in high

acid foods, i.e., with a pH value below 3.0.
Generally, are of low heat resistance.

Aerobes Micro-organisms that need oxygen for

growth. Obligate aerobes cannot survive in
the absence of oxygen.

Aerobic Living or active only in the presence of

free oxygen.
xxii Glossary of Terms

Anaerobes Micro-organisms that grow in the absence

of oxygen. Obligate anaerobes cannot sur-
vive in the presence of oxygen. Facultative
anaerobes normally grow in oxygen, but
can also grow in its absence.

Anaerobic Living or active in the absence of free

oxygen.

Anti-Microbial A compound which inhibits the growth of a

microbe.

Antioxidants Substances that retard the oxidative ran-

cidity of fats, or the oxidation of other
substances.

Aseptic The filling of a commercially sterile product

Processing and into sterilised containers followed by her-
Packaging metical sealing with a sterilised closure in
an atmosphere free from micro-organisms.

Asepsis Clean and free of micro-organisms.

Autoclave A vessel in which high temperatures can be

reached by using high steam pressure.
Bacteria are destroyed more readily at ele-
vated temperatures, and autoclaves are used
to sterilize food, for example in cans.

Bacillus A rod-shaped bacterium. Some Bacillus

produce spores.

Bacillus Cereus Spore-forming, rod-shaped bacterium,

aerobic to facultative aerobic, proteolytic.
It produces gastroenteritis caused by the
release of an exo-enterotoxin during lysis
of B. cereus in the intestinal tract.

Bactericide Any substance that destroys bacteria,

although not necessarily the spores of
bacteria.

Bentonite Colloidal clay used as an absorbent. Also

used in model systems for determining rate of
heat penetration.
 Glossary of Terms xxiii

Biodegradability Susceptibility of a chemical compound to

depolymerization by the action of biologi-
cal agents.

Biological Oxygen Micro-organisms consume oxygen in their

Demand (BOD) respiration. The BOD test determines
uptake of oxygen by a contaminated mate-
rial, e.g., sewage, water, etc., as a measure
of microbial activity.

Blanching Heating by direct contact with hot water or

live steam. It softens the tissues, eliminates
air from the tissues, destroys enzymes, and
washes away raw flavours.

Body Hook That flange portion of the can body that is

turned back for the formation of the dou-
ble seam.

Body Maker A machine for automatic forming of a

cylindrical metal can or drums body from
a body blank. In the manufacture of tin
cans, the body maker may also automati-
cally weld the side seam.

Boiler Scale Deposit left inside boilers caused by evap-

oration of water and precipitation of
water-soluble and insoluble substances.

Botulism A poisoning caused by substances formed

by the bacterium Clostridium botulinum
under conditions of improper processing
and storage of food. The spores of this bac-
terium are often found in soil and are likely
to be present on soil-contaminated food.

Break-Point Addition of chlorine to water beyond the

Chlorination point where chloramines are oxidized, and
where further increases in the dosage of
chlorine will result in a proportional
increase of chlorine residual.

Brines Salt solutions used in canning and

pickling.
xxiv Glossary of Terms

Brix The measure of density of a solution, more

particularly a solution containing sucrose,
as determined by a hydrometer. Degrees
Brix equal Percent sucrose in water solu-
tion at 20°C.

Broken Heating A heating curve which shows a distinct

Curve change in the rate of heat transfer such that
the curve may be represented by two or
more distinct straight lines.

Broth Medium A liquid medium for growth of micro-

organisms.

Browning A reaction in foods, usually deteriora-

Reaction tive, involving amino (e.g., from amino
acids or proteins) and carbonyl (e.g.,
from glucose) groups; this reaction often
leads to a brown discolouration and
sometimes to off-flavours and changes
in texture.

Buffer Any substance in a fluid which tends to

resist the change in pH (hydrogen-ion
concentration) when acid or alkali is
added.

Canned Food Commercially sterile food in hermetically

sealed containers.

Carbohydrates Carbohydrates are essential food nutrients

that can get broken down into glucose to
be used as energy. They are comprised of
C, H and O. Examples include starches,
sugars and fibre.

Carcinogen A cancer causing agent.

Cation Positively charged ion such as K+, NH4+.

 Glossary of Terms xxv

Cationic Ionic surface active agents in which the

Surfactants portion that associates with the internal
phase is the cation. They include simple
amine salts, quaternary ammonium salts,
amino imides and imidazolines. Cationic
surfactants often have germicidal, anticor-
rosive, and anti-static properties.

Celsius (°C) Temperature on a scale of 100° between

the freezing point (0°) and the boiling
point (100°) of water.

Chemical Oxygen An indirect measure of the biochemical

Demand (COD) load exerted on the oxygen content of a
body of water when organic wastes are
introduced into the water. When the wastes
contain only readily available organic bac-
terial food and no toxic matter, the COD
values can be correlated with BOD values
obtained from the same wastes.

Chlorination Building up the chlorine content (as

hypochlorous acid) to process or sanitize
water supplies.

Clostridia Genus of spore forming bacteria. Clostridium

botulinum is the most heat resistant of the
food-poisoning organisms; its growth is
inhibited at pH 4.6 and below, thus it is only
a problem in low-acid foods. Produces an
endotoxin, highly toxic in minute doses, but
destroyed by heat. Destruction of this organ-
ism is generally accepted as the minimum
standard of processing for low-acid and
medium-acid canned food, although other
Clostridia are more heat-resistant.
Closure The joint or seal which is made in attach-
ing the cover to the glass container. Also,
the type of closure, such as friction, lug,
screw top, etc.

Coccus Shape of bacteria (plural cocci). A round /

spherical cell.
xxvi Glossary of Terms

Codex Codex Alimentarius (Latin for “Book of

Food”) is a collection of internationally
recognized standards, codes of practice,
guidelines and other recommendations
relating to foods, food production and food
safety. The texts are developed and main-
tained by the Codex Alimentarius
Commission, a body that established by the
Food and Agriculture Organization of the
United Nations (FAO), and later was joined
by the World Health Organization (WHO).
Coliform Bacteria Group of aerobic bacteria of which
Escherichia coli is the most important
member. Many coliforms are not harmful,
but as they arise from faeces, they are use-
ful as a test of contamination, particularly
as a test for water pollution
Colony A microscopically visible growth of micro-
organisms on a solid culture medium.
Come-Up Time The time which elapses between the intro-
(CUT) duction of steam into the closed retort and
the time when the retort reaches the
required processing temperature.
Commercial The condition achieved by application of
Sterility heat which renders such food free of viable
forms of micro-organisms having public
health significance, as well as any micro-
organisms of non-health significance capa-
ble of reproducing in the food under normal
non-refrigerated conditions of storage and
distribution. “Commercial sterility of equip-
ment and containers used for aseptic pro-
cessing and packaging of food means the
condition achieved by application of heat,
chemical sterilant(s), or other appropriate
treatment which render such equipment and
containers free of viable forms of micro-
organisms having public health significance,
as well as any micro-organisms of non-
health significance capable of reproducing
in the food under normal non-refrigerated
conditions of storage and distribution.
 Glossary of Terms xxvii

Consistometer One of the several types of instruments

used to measure the consistency of foods.

Contamination Entry of undesirable organisms into some

material or container.

Controlled Storage of foods in a hermetic warehouse

Atmosphere (CA) where the concentrations of O2, CO2, and
Storage N2 are controlled at specific levels.

Convection Natural or forced motion in a fluid induced

by heat or the action of gravity.

Corrosion Chemical action of dissolving the surface

of a metal (e.g. tin in food medium).

Corrosion Chemical species with the ability to accept

Accelerator electrons, which will increase the rate of a
corrosion reaction.

Countersink The measurement from the top edge of the

Depth double seam to the end panel adjacent to
the chuck wall.

Critical Factor Any property, characteristic, condition,

aspect, or other parameter, variation of
which may affect the scheduled process
delivered and thus the commercial sterility
of the product. This does not include fac-
tors which are controlled by the processor
solely for purposes of product appearance,
quality, and other reasons which are not of
public health significance.

Culture A population of micro-organisms culti-

vated in a medium; pure culture-single
kind of micro-organism, mixed culture-
two or more kinds of micro-organisms
growing together.

Culture Medium Any substance or preparation suitable for

and used for the growth and cultivation of
micro-organisms.
xxviii Glossary of Terms

D-value (decimal Time in minutes at a specified temperature

reduction time) required to destroy 90% of the micro-
organisms in a population.

Deaeration Removal of oxygen from produce juices

to prevent adverse effects on juice
properties.

Dehydration A food processing unit operation resulting

in the removal of water from the food gen-
erally to the point where spoilage is
prevented.

Detergent Surface-active material or combination of

surfactants designed for removal of
unwanted contamination from the surface
of an article.

Deterioration A non-biological, physical, or chemical

change in food which adversely affects
quality.

Detinning The process of corrosion, where the inter-

nally plain tin coating is slowly dissolved
by the food medium; rapid detinning
refers to abnormally fast tin dissolution,
caused by the presence of corrosion
accelerators.

Disinfectant An agent that frees from infection by kill-

ing the vegetative cells of micro-
organisms.

Disinfection The reduction, without adversely affecting

the food, by means of hygienically satis-
factory chemical agents and /or physical
methods, of the number of micro-organ-
isms to a level that will not lead to harmful
contamination of food.
 Glossary of Terms xxix

Double Seam To attach an end to a can body by a method

in which five (5) thicknesses of plate are
interlocked or folded and pressed firmly
together. A joint formed by interlocking
the edges of both the end and body of a
can.

Drained Weight Weight of the solid portion of the product

after draining the covering liquid for a
specified time with the appropriate sieve.

Effluent Waste water or other liquid, partially or

completely treated or untreated, flowing
out of a process operation, processing
plant, or treatment plant.

Emulsion System consisting of two incompletely

miscible ­liquids, one being dispersed as
finite globules in the other. A small amount
of a third substance may render the disper-
sion stable. The liquid broken up into
globules is the dispersed (discontinuous)
phase; the surrounding liquid is the exter-
nal (continuous) phase.

Endotoxin A toxin produced with an organism liber-

ated only when the organism
disintegrates.

Enterotoxin A toxin specific for cells of the intestine.

Gives rise to symptoms of food
poisoning.

Enzymatic The darkening of plant tissues or products

Browning produced by enzymatic reactions.

Enzyme A compound of biological origin which

accelerates a specific chemical reaction.

Equilibrium pH The pH of the macerated (thoroughly

blended) contents of the product
container.
xxx Glossary of Terms

Equilibrium The relative humidity of the ambient

Relative Humidity atmosphere surrounding a substance when
the substance neither gains nor loses
moisture.

Escherichia Coli The strains of E. coli that produce an

entero-pathogenic food poisoning
syndrome.

Exotoxin A toxin excreted by a micro-organism into

the surrounding medium.

F-value The number of minutes required to destroy

a stated number of micro-organisms at a
defined temperature, usually l21.1°C
(250°F), and when the z-value is 10°C
(18°F). “F” value is a common term
employed in the canning industry to
express the lethality or sterilizing value of
a sterilization process. See also z-value.

Facultative Bacteria which can exist and reproduce

Bacteria under either aerobic or anaerobic
conditions.

Fahrenheit A temperature scale in which 32°F repre-

sents the freezing point of water and 212°F
represents its boiling point.

Fermentation The action of micro-organisms upon

foods. Anaerobic respiration. Usually fer-
mentation is undesirable, but sometimes it
is produced intentionally, such as in the
manufacture of vinegar from apple cider.

Fill Weight The weight of the product before process-

ing. It does not include the weight of the
container or covering liquid.

Flash Process in which the material is held at a

Pasteurization much higher temperature than in normal
pasteurization, but for a considerably
shorter period.
 Glossary of Terms xxxi

Flat sours Thermophilic and thermoduric bacteria,

facultative anaerobes that attack carbohy-
drates with the production of acids, but
without gas formation. Flat-sour spoiled
canned foods therefore show no swelling
of the ends.

Flexible A container where the shape or contours

Container of the filled, sealed container are affected
by the enclosed product.

Flipper A can having both ends flat, but with

insufficient vacuum to hold the ends in
place, thus a sharp blow will cause the end
to become convex, but both ends may be
pressed to their normal position.

Food Infection An illness caused by an infection pro-

duced by invasion, growth and damage to
the tissue of the host due to the ingestion
of viable pathogenic micro-organisms
associated with the food.

Food Intoxication An illness resulting from the ingestion of

bacterial toxin with or without viable
cells. The illness does not require actual
growth of cells in the intestinal tract.

Food Poisoning A general term applied to all stomach or

intestinal disturbances due to food con-
taminated with certain micro-organisms
or their toxins.

Fortified Food to which specific nutrients have been

added “enriched”.

Fungicide Any substance that destroys fungi or

inhibits the growth of spores or hyphae.
Legally, sometimes the term is interpreted
as also including yeasts and bacteria.

Fungistatic Agent Prevents growth of fungi (moulds) without

necessarily killing the existing cells.
xxxii Glossary of Terms

GRAS Generally Recognized as Safe.

HACCP Hazard Analysis of Critical Control

Points. An inspectional approach that
determines what points in the process are
critical for the safety of the product and
how well the firm controls these points.

Halophilic Can grow or survive in a medium with a

relatively high salt concentration.

Hard Swell Spoilage in which can ends are swelled

too hard to be readily depressed by apply-
ing thumb pressure.

Headspace, Gross The vertical distance between the level of

the product (generally the liquid surface)
and the inside surface of the lid in an
upright rigid container (the top of the dou-
ble seam of a can or the top edge of a glass
jar).

Headspace The vertical distance between the level of

the product (generally the liquid surface)
and the inside surface of the lid in an
upright, rigid container having a double
seam, such as a can.

Heat Exchanger Equipment for heating or cooling liquids

rapidly by providing a large surface area
and turbulence for the rapid and efficient
transfer of heat.

Heat, Latent Heat absorbed or liberated in a change of

physical state such as evaporation, con-
densation, freezing or sublimation.
Expressed as BTU per lb., kCal per kg or
joules per kg.
 Another Random Document on
Scribd Without Any Related Topics
irodalmi pártállásában is. A Petőfi-körhöz csatlakozott, nem
barátságból, bár Petőfinek ő volt társai közt legrégibb s áldozatra
legkészebb barátja, hanem ízlése irányánál fogva. Nem volt ugyan
erős érzéke a magyar népies iránt, nem osztozott Petőfi politikai
álmodozásaiban, nem örvendett, ha erőteljessége nyerseséggé
fajúlt, vagy naivsága eget ostromló meghasonlásba tévedt; de a
humoros kedély, a természetes egyszerűség, a szeretetreméltó
őszinteség, mely tulajdonok Petőfi lyráját oly kiválóan jellemzik,
teljes rokonszenvével találkoztak. Az angol humoristák voltak
kedvencz olvasmányai, s épen oly kevéssé kedvelte a német
érzelmességet, mint a magyar szónokiasságot. Örömest áradt gúnya
szónokaink és költőink szenvelgése és dagálya ellen. Politikai iránya
és irodalmi ízlése egymással szoros kapcsolatban voltak. Míg a
politikai téren azok sorában küzdött, a kik a régi megyerendszert a
haladás akadályának s a szabadság gyönge biztosítékának
tekintették: addig az irodalomban a fejlődés táblabírói nyűgeinek
tartotta a sujtásos szónoklat uralmát, a felületes nemzeti irány
szűkkörűségét, s az élet benyomásaitól el-elforduló ál-idealismust.
Ily szellem lelkesítette az ifjú humorista és hírlapíró munkásságát.
Humoros vázlatai majd mindenikében gúnyos czélzásokat vehetni
észre elbeszélő modorunk ünnepies, czifrálkodó, szenvelgő
sajátságaira. Sőt a Fiatal óriás czímű műve nem egyéb, mint satirája
az akkor divatos magyar regények- és beszélyeknek. A
Honszerelmesekben egy ifjút és nőt rajzol, kik szépirodalmi lapjaink
phraseologiájával táplálkoznak. Oly párbeszédeket hallunk itt,
melyeket hűség és jellemzés tekintetében majdnem Molière
Précieuses ridicules-je mellé tehetni. Pákh nem képzelt egyéneket
rajzol, hanem élő egyéneket alakít át. Legkevésbbé sikerűlt vázlatain
is érzik a benyomás közvetlensége. A legmindennapibb élet felé
fordúl. Hősei a legközönségesebb emberek: egy jámbor és minden
szolgálatra kész instructor, egy városi érzelgő írnok, egy fontoskodó
juratus és szónokiasan szenvelgő udvarló. Mintha satirát akarna írni
beszélyíró társaira, a kik nagyszerű hősökkel, óriás szenvedélyekkel
birkóznak – és akaratlan humoristává lágyúl. Oly benső szeretettel
csüng személyein, a látszólag érdektelenben emberileg annyi
érdekest láttat, kedélye derűltségével annyira megaranyoz mindent,
hogy e fölfordúlt világ elbájol, e jó bolondok iránt valódi részvétet
érzünk, mintha bolondságukból bennünk is szunnyadna egy jó
adagocska. Mintegy tíz humoros vázlatot írt, melyeket soha sem
szándékozott összegyűjteni. Kisérleteknek nézte, melyeket nagy
művekkel kellene elfeledtetni, ha különben is el nem feledtetnének.
Valóban kísérletek is, de egy kitűnő tehetség kísérletei. Nem annyira
magokban becsesek, mint azon körűlménynél fogva, hogy
előhirnökei egy humorban gazdag lélek fejlődésének. Azonban így is
van köztök egy pár, melyet a szigorú kritika is méltányolhat. Egy este
a debreczeni szinházban, Egy nap egy instructor életéből, Utazás
Debreczenben, Egy városi írnok szerelme, A honszerelmesek oly
sikerűlt művek, hogy irodalmunkban ma is e műfaj legjobbjai közé
tartoznak.
Mint hírlapírót is humoros oldala tűntette ki. A Pesti Hirlap
fővárosi ujdonságait írta, mely rovat akkor politikai lapjainknak
mintegy tárczája volt. Rövid rajzok a főváros politikai és társadalmi
életéből, irodalmi és művészeti kisebb bírálatok, könnyed
elmélkedések és polemiák váltakoznak itt a satira és humor
hangulatai közt. E rovat soha sem volt olvasottabb, mint Pákh
kezében. Míg társai vezérczikkekben ostromolták a kormányt s a régi
megyerendszert, addig Pákh élczes ötleteivel szolgálta pártját, s
néha kitűnő sikerrel. Történt a többek közt, hogy egy megyei
gyűlésen néhány sorával megbuktatta a kormánypárt egyik
vezérszónokát, mert a Pesti Hirlap a gyűlés folyama alatt érkezett
meg, kézről-kézre járt, s a hallgatóság oly nevetésben tört ki, hogy a
kigúnyolt szónok nem folytathatta tovább beszédét, és
megzavarodva ült le. A Pesti Hirlap dolgozótársai reformálni
igyekeztek a magyar hírlapi stílt, kivetkőztették a megyei szónoklat
sallangjaiból s európaiabb formába öntötték. E törekvés Pákhban is
támogatóra talált, a mennyiben az ujdonsági rovatba, hol eddig
nehézkes szárazság vagy elméskedő erőlködés uralkodott, szellemet,
könnyedséget s humort lehelt. A párt iránya mellett híven szolgálta a
nemzetiség, irodalom és ízlés érdekeit. Rövid bírálataiban elmés
társalgóként inkább elbeszélt, rajzolt, jellemzett, mint fejtegetett, de
mindig eszméket fejezett ki. A gúny nyilait legörömestebb azok ellen
szórta, a kik irodalomban és társaséletben túlbuzgóságukkal
veszélyeztették a nemzetiség ügyét, vagy a nemzeti irány és
sajátság leplével fedeztek minden hóbortot és ízléstelenséget. Csak
némely pesti német író civilisatori dölyfe volt ennél is kedvenczebb
tárgya; ki nem fogyott a gúnyból, ha ostromolhatta e pöffeszkedést,
mely oly lenézőn tekint a magyarra, s a német műveltség
képviseletével kérkedik, a melyhez egyetlen fövényszemet sem
hordott.
Három évet töltött Pákh a hírlapírói izgalmas körben. Mint a
fővárosi élet krónikaírója, jól ismerte Pestet, mint kellemes társalgó
szívesen látott vendége volt a társasköröknek, s fogékony kedélye az
élet tarka benyomásaitól pezsgett. Életkedve, humora, mely a
legkülönbözőbb viszonyok között is fel tudta találni magát,
szerencsét, boldogságot látszottak igérni; fejlődő tehetsége, mely az
első kisérletek után nyomósabb munkásság, magasabb czél felé
vonzotta, mintegy biztosítá számára a humorista koszorúját.
Azonban minden máskép történt. Egy rosszúl gyógyított betegség
hervasztani kezdé életkedvét és földúlta pályáját. 1847 nyarán egy
ausztriai vízgyógyintézetbe volt kénytelen utazni, s ott töltötte az
1848- és 1849-iki éveket. Betegen, elhagyatva, családja- és
hazájáért aggódva, töltötte napjait. A haza ügye elbukott, s atyja sok
évi börtönre itéltetett. Hazája és családja romjain állott meg, midőn
1850 nyarán hazájába visszatért, maga is a múlt idők romja.
Egészsége még most sem állott helyre, és többé soha. Eljátszottnak
tekintette életét, de úgy hitte, nem élhet tétlen és még tehet valami
hasznost. Nem a humorista koszorújáért álmodozott; egy-két
humoros vázlat, néhány színbirálat és Kerényi Frigyes életrajza volt
minden, a mit visszatérte után két év alatt írt. Hunyadi János czímű
vázlatában a változott viszonyokat rajzolta, Pestet, visszatérte után.
Ez volt az első hang, mely Bach germanizáló rendszerével szemben
nem a fájdalom, hanem a gúny hangját hallatá. Pákh mosolygott
Bécs nemzetirtó törekvésén, s 1850-ben inkább remélt, mint 1847-
ben, mert azt hitte, hogy az 1848–49-ben kifejtett erő előbb-utóbb
megtermi gyümölcseit. Vázlatának Hunyadi János czímet adott, s úgy
kezdette és végezte, mintha egy dagályos történeti beszélyt írna,
gondolva, hogy így kijátszhatja a censort, a ki alkalmasint csak elejét
és végét olvassa el ily régi tárgyú műnek. Mindamellett nem tartotta
magát többé írónak; se elég kedvet, se elég erőt nem érzett
nagyobb művek írására, de tudta, hogy beteges állapottal is
alkalmas szerkesztő lehet, és e szomorú korszakban kötelessége
szolgálni a nemzetiség és irodalom érdekeit.
Még ez évben az Ujabbkori ismeretek tára szerkesztését vállalta
el, melyet 1855-ben végzett be. Majd 1853-ban a Szépirodalmi
Lapok czímű hetilapot indította meg. Sokszor napokig ágyában
szerkesztett, egy kis zsámolyon dolgozgatva. Humora most sem
hagyta el, de csak társalgásában nyilatkozott; a mit írt, azok
legtöbbnyire átdolgozások, fordítmányok voltak, s a beküldött
kéziratok javítása vagy átalakítása. Mindkét vállalatával gazdagította
irodalmunkat. Az Ujabbkori ismeretek tára hézagot töltött be, s kivált
első kötetei becsesek, míg a közönség részvétlensége miatt, a kiadó
sürgetésére összébb nem kellett szorítani a vállalat eredeti tervét. A
Szépirodalmi Lapok kitünő erőktől támogatott folyóirat volt, s épen
oly határozottan küzdött költészetünk népnemzeti iránya mellett,
mint a mily erélylyel támadta meg kinövéseit. Csak egy félévig
állhatott fönn, a részvétlenség miatt kellett megszüntetni. Pákh a
magyar olvasó közönségben oly jelenségeket vett észre, melyek a
míg egyrészről szomorítók voltak, addig másfelől némi reményt
keltettek, s Heckenast kiadó ajánlatára egy új vállalat megindításán
gondolkozott, a mely inkább megfelelhet a változott viszonyok
szükségeinek.
Valóban a forradalom után irodalmi viszonyaink sajátságosak
voltak. Az alkotmány eltörlése, a nemzetiség nyilt megtámadása, s a
mesterségesen németesítő törekvések korszakában, a társadalom
minden osztályának fokozott erővel kellett volna támogatni az
irodalmat. De az nem történt, s csak később látunk e tekintetben
erélyesebb mozgalmat, midőn politikai reményeink éledni kezdének.
Majdnem 1859-ig az irodalom meglehetős elhagyottságban tengett;
a műveltebb közönség száma mintegy apadóban volt. A politikai
pártok némi kisérlet után, a censura vaskeze miatt, oda hagyták a
politikai lapok támogatását, mintha ily korban a politikai lapok csak
pártprogrammokért léteznének, s nem a nemzetiség és irodalom
érdekeiért, a nemzeti szellem föntartásáért. A régi conservativ és
ellenzéki párt egyesűlve, csak egyetlen irodalmi vállalatot indított
meg, a Nemzeti könyvtárt, a régibb költők és történetírók
gyűjteményét, de ezt is elhalni engedte. A bécsi német lapok
olvasása jött divatba, mert azok szabadabban írhattak. A közös
veszteségben egyesűlt két politikai nagy pártban nem volt annyi
lélek, hogy részvények útján egy politikai nagy lapot alapítson, s az
irodalom magasabb törekvéseit minden lehető úton-módon
támogassa. A táblabiró, a ki most is csak politikai szempontból
becsüli az irodalmat, hazafi-fájdalomba merűlve, nem ért reá ily
csekélységekre. A műveltebb közönség számára írt folyóiratok és
könyvek találkoztak a legcsekélyebb részvéttel. Úgy látszott, hogy e
közönség napról-napra fogy, de növekedőben van egy új, a
társadalom alsóbb rétegéből. Minden, a mit e közönségnek írtak,
részvétnek örvendett; azonban a népies irodalom körében nyegleség
és fölületesség uralkodtak, s oly hajhászata a népies- és
népszerűnek, mely sértette a jó ízlést.
Pákh és Heckenast úgy hitték, hogy szükség van oly vállalatra,
mely e két közönséget közvetítse, melyben mindkettő találjon
valamit, mely újdonszerűségével és olcsóságával nagy elterjedésre
számíthasson. Így keletkezett a Vasárnapi Ujság melléklapjával a
Politikai Ujdonságokkal. E két lap nem jelölt ugyan új irányt se az
irodalomban, se a politikában, de fontos mozzanat volt
műveltségtörténetünkben, kivált ama szomorú korszakban. Oly nagy
közönséget teremtett és növelt föl a magyar irodalomnak, minőt
azelőtt encyclopædiai lap soha. Előfizetői száma mindjárt az első
években az 5–7000-et fölülmúlta, s e szám később is inkább
növekedett, mint apadt. S ezt leginkább Pákh szellemének és
tapintatának köszönhetni. Megvetette az eddigi néplapok szenvelgő
népies hangját, s a világosságban, egyszerűség- és kellemben
kereste a hatást. Az ismeretek terjesztését, a nemzeti érzés ápolását
tűzte feladatáúl, lépcsőnként emelve közönségét tartalom- és
formában. Maga keveset dolgozott lapjába, s mindig névtelenűl, s
leginkább olyat, a mire más nem vállalkozott, de bizonyos
tekintetben ő írta lapja nagy részét. Számos író és nem író czikkét
dolgozta át a lap szükségeihez alkalmazva, s nem egy írónak adott
tárgyat és munkát, s mennyi mindent javított egész a legcsekélyebb
ujdonságig! Mindenütt meglátszott keze nyoma, éltető szelleme. S
míg a Vasárnapi Ujság az irodalom érdekeit ily jelesen szolgálta,
addig politikai lapja a legjótékonyabban hatott a nép politikai
szelleme fejlesztésére. A ki egykor gúnyolta a phrasisok uralmát, s
ostorozója volt a szájas hazafiságnak, soha sem sülyedhetett oda,
hogy a nép ámítója legyen, bár e szerepet nálunk még jeles írók sem
szokták megvetni. Az elnyomatás szomorú korszakában leginkább a
politikai tények tárgyilagos csoportosítása és magyarázatára
szorítkozott, igyekezett ébren tartani a nemzeti szellemet, s
áldozatkészségre lelkesíteni a hazafiság oltárán. Később a pártok
küzdelmei között is megtartott bizonyos tárgyilagosságot, józan
mérsékletet, s lapja a néplapok között mindvégig az egyetlen
maradt, mely többre becsülte a népet, mintsem puszta politikai
eszköznek tekintse és hízelegjen gyöngeségeinek.
Tizenkét évig szerkesztette e két testvérlapot, sőt 1863-ban a
Magyar Sajtó szerkesztését is elvállalta. A legfáradhatatlanabb
szerkesztő egy beteg ember volt, s a ki a közszellemet ébreszteni, a
csüggedőkbe reményt önteni igyekezett, maga felől már rég nem
táplált semmi reményt. Folyvást és mind végig betegséggel küzdött.
Munkából és szenvedésből, szerkesztésből s a maga orvoslatából
állott egész élete. De a humor géniusza nem hagyta el kedvencz
gyermekét. Ott lebegett fölötte és szárnyaival födözte. Törhetetlenné
edzette lelkét, s vidám mosolyba olvasztotta könnyeit. Nem engedte
elzordúlni kedélyét, kiapadni az annyi nemes érzés forrását. Ott ült
betegágyánál, elkisérte a szerkesztő-asztal gondjaihoz, társaságba
vezette, föl-fölmutatta neki az élet hiú küzdelmeit, el-elringatta
fájdalmát, s a lemondás erejét, a megnyugvás vigaszát lehelte
szívébe. Az író humorista rég meghalt Pákhban, de a beszélő
humorista folyvást élt, kivel író humoristáink nem mindig állották
volna ki a versenyt. A magyar társadalom, politika, irodalom
mozgalmairól, s a napi eseményekről senki sem beszélt több
humorral, mint ő, ha a társalgásba bele melegedett. A vendéglőben
vagy kávéházban az asztalt, a hol ő ült, mindig hallgatók vették
körül, s a társaság, melyben megjelent, kénytelen volt fölvidúlni.
Humoros megjegyzései, élczei szájról-szájra jártak a városban, s
nem egyszer használta föl egyik vagy másik hirlap. Még halála előtt
egy pár héttel is vidáman vett részt az Akadémia és Kisfaludy-
társaság üléseiben, midőn leverte is a betegség, régi humorával
fogadta betegágya körül barátait. De halála előtt néhány nappal
elkomorodott, s így szólott egyik barátjához: «Oh, ez már nem tréfa;
érzem, hogy meghalok. Nem baj, úgy sem sokat ért egész életem!»
Ez volt az első és utolsó keserűbb panasz, mely ellebbent ajkairól.
Oh derék férfiú, te valóban sokat szenvedtél, de életed sokat,
igen sokat ért nekünk, a kik elvesztettünk. Hősiesen harczoltad végig
pályádat, a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség
pályáját. A sír, mely szenvedéseidnek véget vetett, a legnemesebb
szívű embert és írót fogadta ölébe. Emlékedet híven megőrzi a
magyar nép, melynek szellemi érdekeiért oly híven s oly sikerrel
küzdöttél, s az elismerés koszorúja, melylyel íme sírkövedet övezem,
nem az enyém, barátodé, hanem a magyar tudományos Akadémiáé,
melynek nevében szólottam.
 B. EÖTVÖS JÓZSEF.

SZÜL. 1813 SZEPT. 3-ÁN, MEGHALT 1871 FEBR. 2-ÁN.

FÖLOLVASTATOTT A KISFALUDY-TÁRSASÁG 1872 FEBRUÁR 11-ÉN
TARTOTT KÖZÜLÉSÉBEN.
Egy éve múlt, hogy b. Eötvös József meghalt és ravatalát a
gyászba borúlt nemzet vette körűl. A közfájdalomban, a nemzeti
gyászban élénk részt vett a Kisfaludy-társaság is, melynek az elhúnyt
egyik dísze és sokáig elnöke volt. S most, egy év múlva, midőn
társaságunk nagy halottja emlékét megújítja, újra fájdalomba
merűlve, azt sirassuk-e, a mit halálával vesztettünk, vagy az enyhűlet
nyugalmával emlékezve, arról elmélkedjünk, a mit nyert ez oly
gazdag élettel a nemzet.
A kit tiszteltünk, szerettünk, nem halhat meg reánk nézve
egészen. A halál soha sem győzedelmeskedhetik a szellemen.
Kedveseink sírja csak földi maradványunkat zárja magában, égi
részök áldása velünk marad s lényünkbe olvadva átkísér az élet
útain. A kik család és barátok helyett egy nemzetnek áldozták
éltöket, a hősök, államférfiak, írók és művészek hatása a nemzeti
fejlődés részévé válik, mint új eszmék és tettek eleme. A halottak
szellemei az élők fölött lebegve velök és érettök küzdenek az öröklét
végtelenében. Emléköket nem a hideg márvány vagy érczszobor őrzi,
hanem a szív és élet melege. Bármily nagy a veszteség egyesre vagy
nemzetre nézve, bár gyakran megsajduljon a hegedni kezdő seb, az
emlékezet nemcsak a bánat forrása, hanem a lelkesedésé is.
Kedveseink sírjánál nemcsak azt érezzük, hogy elvesztettük őket,
hanem azt is, hogy bírtuk, nemcsak azt, hogy gyászolunk, hanem azt
is, hogy boldogok valánk. A méla öröm és hála, mely ekkor eltölti
szívünket, épen úgy enyhít, mint fölemel. S ha elhúnyt nagyjaink
emlékének áldozunk, a veszteség érzete észrevétlen azon eszmék
cultusába olvad, melyeknek az elhúnyt bajnoka volt s a bánat felhőit
mintegy megaranyozza a nemzeti dicsőség fénye. A hála és
lelkesedés órája ez is, mely szintén enyhít és fölemel s e szószékre
lépve, érzem, hatása alatt állok. Épen azért engedjék önök, hogy
elfordúlva Eötvös sírjától, nyugodtan tekinthessek pályájára, a
veszteség nagysága helyett eszméi diadaláról szóljak s bánatunkat,
hogy meghalt, szerencsénkkel enyhítsem, hogy élt, érettünk és
dicsőségünkre élt. Vajha erőm gyöngeségét pótolhatná lelkesedésem
és szónoki járatlanságomat feledtetné szívem őszinte kegyelete.
Eötvös az átalakuló Magyarországnak egyik legkiválóbb
képviselője mint ember, államférfiú és költő egyaránt. Húsz éves
korától haláláig szolgálta hazáját, küzdött eszméiért épen oly
önzetlenül, mint lelkesülten s nem kevesebb sikerrel, mint
kitartással. Az újabb magyar irodalmi és politikai fejlődés legfőbb
mozzanatait eszméi jelölik s mint magánember a modern magyar
társadalomnak mintegy eszményi kifejezője. Érdemei és erényei nem
szorúltak túlzásra, hogy feltűnjenek. Bizonyára inkább a gondolat
embere, mint a tetté. Átalakúlásunk legnagyobb tényeit nem ő
hajtotta végre, de eszméjöknek ő volt főkezdeményezője,
philosophja és költője. E tekintetben senki sem mérkőzhetik vele. A
közelebbi harmincz év alatt a magyar politikai eszmék fejlődésére ő
hatott legtöbbet. Aggódott, elmélkedett, bonczolt, remélt, lelkesült
és lelkesített. Nem pártokat vezérelt, hanem eszméket
kezdeményezett, nem annyira intézményeket teremtett, mint útjokat
egyengette. Politikai művei, szónoklatai inkább a jövőre hatottak,
mint a jelenre. Sokkal magasabb szempontból fogta fel és
rendszeresebben tárgyalta a kor kérdéseit, mintsem elég gyakorlati
és népszerű lehetett volna. A tett emberei olykor mosolyogtak rajta.
De észrevétlen is hatása alatt állottak. Hazája sorsa épen úgy szívén
feküdt, mint az európai emberiségé, melytől azt nem tudta
elválasztani. Mint keleten a nyugoti polgárosodás bajnokáért lelkesűlt
nemzetéért s e polgárosodás szenvedései, aggodalmai, reményei,
eszméi senkiben sem találtak nálunk mélyebb és elragadóbb
tolmácsra, mint benne. Magasra törekvő és aggodó hazafisága
mintegy világpolgárrá avatta, tehetsége és tanúlmányai pedig
Európa kitűnőbb politikai írói közé emelték, mint a magyar politikai
irodalomnak majdnem egyetlen képviselőjét külföldön.
S a költőben hasonló jellemvonásokra találunk. Itt is inkább a
gondolat embere, mint a formáé. Bizonyára nem Eötvös az, ki az
alkotó phantasia legművészibb formáival ajándékozta meg nemzetét,
de az is kétségtelen, hogy senki sem öntött a magyar költészetbe
több gondolatot, nagy és nemes érzést, mint ő. Újabbkori
költészetünk fejlődésének két fordúló pontján, a látszó ellentétek
mellett is, ott küzd szelleme s erőt ád a mozgalomnak. Két költői
nemzedék közé esve, szorosan véve egyikhez sem tartozik, mégis
mindenik magáénak vallja; egyiktől sem kölcsönöz, de mindkettőnek
irányára hatással van. Oly tért művel, mely legparlagabb; oly
áramlatot indít meg, mely leginkább hiányzott költészetünkben.
Kevésbbé nemzeti, mint más, de európaiabb mindeniknél, philosoph
és mégis keresztyén, reflexiókba sülyedő és mégis érzésben árad. A
reflexio és érzés csodálatos módon egyesűl benne, mintha fejével
érzené és szívével gondolkoznék. A bánat és vigasz költője, a
szerencsétlenek és elnyomott néposztályok szószólója. Lyrikus és
epikus prózában, ki a magyar regényt közelebb hozza az élethez s a
társadalom rajzává és bírálatává emeli. A magyar és európai
társadalom sebeit kérlelhetetlen kézzel leplezi föl, kételybe és
fájdalomba merít, de a keresztyénség és democratia nagy elvei- és
érzéseiben, a hitben és igazságban keres gyógyító írt. Művei némely
részletében a művészen gyakran erőt vesz a philosoph, de az egész
véghatása mindig költői. Kevésbbé mulattat, mint mások, de mindig
fölemel és nemesít. Alakjai nem mindig jellemzők és elevenek, de a
kor jellemző eszméit és szenvedélyeit, akár a múltból, akár a jelenből
vegye tárgyát, egy magyar költő sem fogja fel biztosabban.
Phantasiája néha kimerűl, kedélye soha, a fájdalom és vígasz, az
emberszeretet és hit e gazdag forrása kimeríthetetlen. Mindjárt első
nagyobb műve meghódította a magyar közönséget, mely többé nem
szabadúlhatott varázsa alól. Valóban semmi sem bizonyítja annyira
nagy költői tehetségét, mint az, hogy művei a fogyatkozások és
hibák mellett is oly rendkívüli hatást gyakoroltak irodalomra és
közönségre egyaránt. A hibátlanság és szabatosság még senkit sem
tett költővé, de a geniusz ereje mindig magával ragad, bármily
alakban nyilatkozzék.
Eötvösben az ember a költővel és államférfiúval a legszorosabb
egységben olvad össze.
A költészet és politika reá nézve nem volt színpad, hogy, mint a
színész, levetve a jelmezt, más emberré váljék. Költői műveit
nagyrészt politikai küzdelme sugalmazta s a magánéletben költői és
politikai eszményeit igyekezett megvalósítani. Sorsa és hajlamai a
democratia bajnokává szentelték föl. Egy csapás következtében
semmit sem örökölt atyjától, csak előjogait, melyek ellen egész
életén át küzdött. Szegényen lépett a világba s a munkában keresett
új birtok- és jogczímet. Itt dolgozott velünk, a nép gyermekeivel,
csak tehetségével és szorgalmával emelkedve ki közülünk. A fínom
modoron kívül semmi sem mutatta benne az aristocratát. Polgár volt
élvezeteiben, szokásai- és életmódjában. Egyszerű, munkás és
szeretetreméltó. Becsületét, önzetlenségét rágalmazói sem vonták
kétségbe. Kételyre hajló természete meg-megbénította erélyét,
lobbanó kedélye könnyen lelkesűlésre ragadta, de soha sem vezette
félre a jótól. Politikai hibái nincsenek kapcsolatban erkölcsi
tévedésekkel s diadalaiban nem önző szenvedélyek arattak sikert. Se
hivatala, se tolla nem gazdagította meg. Oly kevéssé hizelgett a
hatalmasok, mint a nép szenvedélyeinek és eszményein csüngve,
fölemelt fővel feddhetetlenűl ment végig a közpályán, de nem sebek
nélkül. Érzékeny szíve nehezen tűrte az irodalmi és politikai pártok
támadásait, de családja és barátai körében enyhűletet talált. A
szerelem és szeretet költője boldog és gyöngéd férj, szeretett és
gondos atya, hű és föláldozó barát volt. E mellett a szerencsétlenek
vigasza és gyámola. Többet fáradott a mások, mint a maga ügyében
s a jóságot szeretetreméltósággal, az emberszeretetet
gyöngédséggel párosította. S írótársai iránt is hasonló érzülettel
viseltetett. Hogyan örvendett egy-egy új tehetség föltűnésének s
mily részvéttel fordúlt hozzá. Petőfin kezdve, kit megtámadói ellen az
irodalmi téren is védett, hány ifjú költő és tudós nyert tőle buzdítást
és gyámolt. Oh valóban tehetségénél csak szíve volt nagyobb s az
írót csak az ember múlta fölül benne.
Mind e tulajdonok korán fejlődtek Eötvösben, mint gyermek ifjú
volt, mint ifjú férfiú. A legellenkezőbb befolyások jókor megérlelték.
E század második évtizedében született, midőn a magyar közélet
ismét dermedésbe sülyedt, s az aristocratia az 1790-diki fölbuzdulás
után második ízben kezdett idegenné válni hazájában. Anyja
nagyműveltségű és vallásos német nő volt, kinek szülőinél a
gyermek és ifjoncz sokszor hónapokat töltött. Az európai műveltségű
körben korán fejlődtek rokonszenvei az európai eszmék és irodalom
iránt. Azonban a másik nagyatyai ház, hol szintén sokat időzött s hol
még a hagyományos magyar erkölcsök divatoztak, nem engedte,
hogy kivetkőzzék nemzetiségéből. E kettős hatás egész életén
meglátszik. Buzgó magyarságába az európai eszmék cultusa vegyül s
mint írónak kevésbbé tősgyökeres nyelvét tág körű eszméi pótolják.
Nagyatyja a pohárnok, atyja a tárnokmester az aristocratia és
kormány híres és tevékeny bajnokai voltak. A gyermek aristocratikus
és alkotmányellenes légkörben növekedett, de az irány e túlságát
egy szintén nem kevésbbé túlságos irány hatása orvosolta. Nevelője
egy erős szenvedélyű democrata volt, a kivégzett Martinovics halálra
itélt társa, kit a kufsteini börtönben kiállott szenvedés nem tört meg,
csak elkeserített. E férfiú minden nap megzavarta növendékének
aristocratikus álmait, s oly fogékonyságot ébresztett benne a
democratia eszméi iránt, melyet semmi ki nem irthatott. Ez
ellentétekből fejlődött Eötvös democratiai hajlama, melyet
aristocratikus formák mérsékeltek s vallásosság szentelt meg, s
irigység és gyűlölet helyett emberszeretet és igazságérzet
élesztettek. Atyja fényes pályára szánta, nagy úrnak a főúri
bureaucratia rangfokozatán, azonban az ifjú szegényebb barátjai
társaságában a fölzsendűlt magyar politikai és irodalmi élet
mozgalmai között élt, a hazafi és író koszorúiról álmodozott, verset
és drámát irt s a juliusi forradalom győzelmét ünnepelte. Kényszerből
mégis engedett atyja kivánságának, rövid ideig szolgált a megyénél,
udvari cancelláriánál, az eperjesi kerületi táblánál, de örömestebb
töltötte idejét külföldi utazással. A magyar alkotmány e korhadó
intézményei nem tudták lelkesíteni: az új kor eszméi zsibongtak
lelkében és szíve egy alaktalan jövőért dobogott. Nem kereste a
világ örömeit, íróbarátjai társaságában művelte lelkét, s midőn a
fényes szülői ház viszonyai megrendűltek, szakítva múltjával,
mintegy a nép közé szállott, hogy kizáróan mint író és publicista
szolgálja hazáját. Eszményei után indúlt, s élete nem is egyéb, mint
az ifjúság álmai megvalósítva az érett korban.
Első költői kisérletei kora ifjúságára esnek, melyeket nem soká
politikai föllépése követ, hogy költői és politikai munkássága mintegy
párhuzamban versenyezzenek egymással. Az ifjú lyrikus figyelmet
ébreszt, s Búcsúja ma is a legjobb magyar ódák közé tartozik; az ifjú
reformer tiszteletben részesül, mint a ki Vélemény a fogházjavítás
ügyében czímű munkájával egy egész kis irodalmat idéz elő. Eötvös
az ellenzékhez csatlakozott, de már első fölléptekor nem a sérelmi
téren küzd, hanem a reformokén. Széchenyi reformáramlata magával
ragadott minden mélyebb kedélyt és magasabb szellemet. S
jellemző, hogy Eötvöst első reformindítványaiban inkább az általános
emberi érdek vezeti, mint a tisztán nemzeti, s a társadalmi bajok
élénkebben érdeklik, mint a politikai bonyodalmak. Börtöneink
barbarismusa föllázítja érzelmeit, s mint a hallgató rendszer bajnoka
lép föl javításuk érdekében; a martyr zsidó nép szenvedései mélyen
meghatják lelkét, s a Zsidók emancipatiója czímű ragyogó
essayjében oly eszméket hirdet a magyar közönségnek, melynek
igazságáról sokan meggyőződnek, de valósíthatásukat ábrándnak
tartják. És ime az ábránd huszonnyolcz év múlva teljesül, az
indítványozó mint minister maga hajtja végre. S ha külföldi ügyekhez
fordúl, itt is hasonló szellem lelkesíti. Szegénység Irlandban czímű
értekezése szintén a szenvedők és elnyomottak kérdésével
foglalkozik. Tudománya és ékesszólása rövid idő alatt
megkülönböztetett állást vívnak ki számára, s midőn az 1840-diki
országgyűlés a börtönjavítást egyik főkérdésűl tűzi ki, az országos
bizottság tagjai, a haza elsőrendű tekintélyei között ott találjuk a
fiatal Eötvöst is. Mindamellett első koszorúját nem a politikai pályán,
hanem a költőin nyerte. Az 1838–40 között megjelent Karthausi
ünnepeltté tette nevét, s a legkitünőbb magyar költők sorába
emelte.
E könyvnek rendkívüli hatása volt, melylyel addig csak a
Vörösmarty Zalán futásáé versenyezhetett. Tulajdonkép a Karthausi
kiegészítette és mérsékelte azt az irodalmi nagy változást, melyet a
Vörösmarty föllépte jelöl. Vörösmarty háttérbe tolta a német-görög
classicismust, melynek Kazinczy volt képviselője; fölszabadította
költészetünket a német költészet járma alól, s megnyitotta az
európai összes irodalom behatásainak; a képzelem szabadságát
hirdette tárgyban és formában; egyfelől régi és népköltészetünkre,
másfelől az európai romanticismus rokon elemeire támaszkodva, oly
költői iránynak adott lendületet, mely nemzetibb és tágabb körű volt
minden addiginál. Azonban e költészet csak a múlt, a nemzeti
nagyság és erő képét tüntette föl, s ha a jelenhez fordúlt, leginkább
a küzdő hazafiság aggodalmait és reményeit zengette. Maga a
regény is ez úton indúlt; költőink a történelmi regényt művelték
előszeretettel, s legföljebb csak a komikum kedvéért szállottak alá a
jelenhez. Az emberiségi érdekek és eszmék, a társadalmi
szenvedések, az ujkori egyén tragikai küzdelmei nem találtak
szószólóra a nemzeti lelkesűlés, a hazafi eszmék és érzelmek e
forrongásában. E mellett költészetünk ösztönszerűleg őrizkedett a
philosophiai szemlélődéstől, kerűlte a kedély érzelmes áramlatát,
örömestebb tévedt szónoki pathoszba, sőt a képzelem ragyogó, de
hideg játékába is. A Karthausi egyszerre az emberiségi érdekek és
eszmék, a társadalmi küzdelmek és szenvedések közé ragadta a
magyar olvasót, s egy sebzett szív fájdalmaival, egy szemlélődő lélek
kételyeivel töltötte el. A világfájdalomnak adott hangot, de vigasz és
megnyugvás kiséretében. E tisztán emberies irány mérséklőn és
nemesítőn olvadt a megujúlt magyar költészet fejlődési folyamába; e
philosophiai szemlélődés és vallásos fölemelkedés a modern
műveltség alapján, áthatva a meleg kedély érzelmeitől,
megtermékenyítette az elméket és közelebb hozta az európai
irodalomhoz.
 A Karthausi jellemrajzi és formahibáit a gyakorlott szem könnyen
észreveheti, de ki az, a kit meg nem ragadott e mű szelleme,
melyben magasság és mélység, fájdalom és vigasz, kétely és hit, ég
és föld oly fenségesen olvadnak össze? Nem találjuk meg benne az
elbeszélő stil könnyed és élénk folyamatosságát, de méltán
kérdhetni: mutathat-e föl költőibb nyelvet a magyar próza? Minden
lapján az ódai hevűlet és elegiai meghatottság kimeríthetlen forrása
árad el, s nem ok nélkül mondják, hogy a ki a bánat- és vigasznak e
könyvét versbe szedné, elrontaná, prózaivá tenné, mert oly kevéssé
próza az. Eötvös követte geniuszát, kiöntötte ifjú lelke élményeit,
csalódásait, szemlélete és tapasztalatai gazdag tárházát, s
megenyhűlt a vigaszban, melyet maga és embertársai számára
keresett. Nem töprengett, regényt ír-e vagy lyrai költeményt,
elmélkedést vagy emlékiratot, érezte, hogy költői művet alkot és
lelke legbensőjét tárja föl olvasóinak. A melancholia árnya, a kétely
szürkülete ködlik rajzain, de a hegyek csúcsán napsugár ég, s a góth
egyház keresztjére veti fényét; az örömök és remények temetőjén
mindenütt enyészettel találkozol, de egyszersmind a halhatatlanság
fuvallatát érzed; a hiú és önző szenvedélyek harcza tárúl föl előtted,
mely bűnbe és boldogtalanságba sodor, – de fölsugárzik a keresztyén
önmegtagadás föláldozó szeretete, mely kiemel, megment vagy
legalább enyhít, vigasztal. Az európai társadalom tükre e könyv, mint
a napé egy harmatcsöpp; hátteréűl az aristocratia és democratia
küzdelme szolgál a mindennapi élet bonyodalmai között. Amaz
romjaiban, előitéletei és emlékeiben él, ez reményeiben és
ábrándjaiban, még nem képes megszilárdúlni, s mindkettőben
hiányzik a hit ereje és szeretet föláldozása. Az öreg gróffal, a régi
aristocratia képviselőjével, Dufey áll szemben, a komornyik fia, ki a
democratia vállain jutott hatalomra, s épen oly önző, kapzsi és
szívtelen, mint a kiknek helyét elfoglalta. Ármánd a nép feltörekvő
gyermeke, ki az egyenlőség századában semmire nem tud menni;
Arthur nagyravágyó művész, ki föllengő idealismusában a
dicsőségért küzd, és csalódva érzéki gyönyörökbe sűlyed; Gusztáv, a
mű hőse, egészen kora kifejezője, a régi és új eszmék, a hit és
kétely vegyülete, nemes szívű, de gyönge, lelkesűlő, de erélytelen, ki
magára és másokra egyaránt szerencsétlenséget áraszt. S a két nőt,
Juliát és Bettyt, az aristocratikus báj és polgári egyszerűség e
virágait, ugyanegy sors dere hervasztja el. Amazt egy a népből
kiemelkedett csábító taszítja a csalódás és gyalázat örvényébe,
emezt egy őscsalád végsarjadéka. Azonban e kétségbeesésig sötét
rajzot mennyi fény enyhíti! Ármány a munkában és családi életben
keres vigaszt; Julia az anyai érzésben talál menedéket, Bettyt a
szerelem álma ringatja halálba, s a haldokló Gusztáv a zárda
magányában megtisztúlt szívvel hirdeti: «Életemnek emléke őrizze
meg az önzéstől lelketeket, bús napjaitok el fognak múlni, a világ
fájdalmát kedveseitek ölelései, kedveseiteknek sértéseit a világ
fogják kipótolni, csak az önzőnek nincs vigasztalása a földön».
Ez a mű alapeszméje, tanulsága; ez épen oly keresztyén, mint
philosoph megnyugvással vált meg Eötvös forrongó ifjúsága
emlékeitől és szállott ki mint férfiú a politikai küzdőhomokra egy
eszméért, melynek egész életét áldozta. Politikai pályáját a megyei,
főrendi, majd a képviselőházi szónok, a journalista és író számos
küzdelmei és diadalai jelölik; a közelebbi harmincz év alatt alig merűl
föl kérdés, melynek fejtegetésében részt nem vesz; alig támad
mozgalom, melynek harczosai vagy épen megindítói között ott nem
találjuk; de mindamellett egy nagy eszme az, melyben összes
munkássága, legszentebb aggodalmai, reményei mintegy
központban egyesülnek, és ez eszme: a magyar parlamenti kormány
eszméje a népképviselet alapján és egyszersmind összhangzásba
hozatala, kibékítése az ausztriai kapcsolat viszonyaival. Amaz 1848
előtti években volt törekvéseinek főczélja, emez 1849 utániakban.
Mindkettő ténynyé vált; az elsőt Kossuth hajtotta végre, a másodikat
Deák, de az eszme kezdeményezésének érdeme és szenvedései sok
részben Eötvöst illetik.
Magyarország közélete a negyvenes években élénk
mozgalmasságnak indúlt, de inkább a lázas izgalom, mint a pezsgő
egészség jelenségei között, s minden arra mutatott, hogy válság felé
közeledünk. A nemzeti életerő küzdött a viszonyok és eszmék
kóranyagával. Az ellenzék a dicső múlt emlékein s a derengő jövő
reményein lelkesűlve, egyszerre vívta csatáit a sérelmek és reformok
mezején. Visszaszerezni Magyarország törvényes önállását,
reformálni az ősi alkotmányt, kifejteni a haza szunnyadó szellemi és
anyagi erejét, volt jelszava, melyet a nemzet is magáévá tőn. A
kormányt, melynek eddig a létező állapot föntartása volt minden
gondja, szintén magával sodorta a mozgalom. Némi engedményeket
tett, némi fogékonyságot mutatott mindkét irányban, de részint a
viszonyok kényszerűsége miatt, részint hajlamainál fogva,
határozatlan, tétovázó volt, s egy, nem épen tiszta eszközökkel,
összetoborzott többségben kereste és remélte támaszát. Azonban a
legfőbb pontra nézve magában az ellenzékben is az eszmék
anarchiája uralkodott. Ragaszkodás a középkori intézményekhez és
újkori eszmék cultusa, aristocrata hajlamok és democrata irányok, a
hűbéri és modern alkotmány biztosítékai és szükségei, nemzeti
előítéletek és szabadelvű ábrándok sajátságos vegyülete olvadt
össze e nemzeti nagy mozgalomban. A kormány az idegen befolyás
és absolutismus képviselőjének tekintvén, mindenki gyöngítésére
törekedett, az országgyűlés a szükségesekhez és vágyakhoz képest
kevés eredményt mutathatván föl, a megye felé fordult a
rokonszenv, és jogköre kiterjesztésében kerestetett az alkotmány
biztosítéka és a reformok gyorsítása. A megye mint államrendszer
ünnepeltetett, s vis inertiaejével nem csak a törvénytelenséget,
hanem a jó közigazgatást is akadályozta, a szabályalkotási jogait az
országgyűlés jogai bitorlásáig fejlesztette, a követi utasításoknál
fogva függésben tartotta a törvényhozást, s lehetetlenné tette a
parlamenti élet fejlődhetését. Ide járultak még a korteskedés
visszaélései, melyek a vesztegetést és erőszakot győzelmes
pártfegyverré emelték, s egy egész insurrectionalis tábort alakítottak,
nem annyira a nemzeti, mint a nemesi jogok védelmére.
Mindjárt ez évtized elején egy kis töredék, néhány fiatal férfiú
szakadt ki az ellenzékből, kik szintén az ország önállásáért és
reformokért lelkesűltek, de egyszersmind tisztázni kivánták az
eszméket, s vezérelvet kerestek, melynek igényeihez idomúljanak az
átalakúlás kérdései. A parlamenti központosítást és felelősséget írták
zászlójukra. Közlönyük a Pesti Hirlap volt, melyet előbb Szalay, majd
Csengery szerkesztett. Sokáig népszerűtlenek voltak, de jellemök,
tehetségök és tudományok ereje mind mélyebb hatást tett a
gondolkozó és műveltebb elmékre. E párt élén küzdött Eötvös, az
ellenzék gyanúsítása, sőt terrorismusa között. Négy évi hirlapi
munkásságát egy könyvben, a Reformban összesítette, mely
legvilágosabban és legrendszeresebben fejtette ki e párt törekvését,
s melyben, mint a hajnal szürkületében, már föltetszettek az 1848-
diki törvények körvonalai.
Eötvös nem remélte az ország sérelmei orvoslását, sőt az egész
sérelmi politikát terméketlennek tartotta. Nem az egyes sérelmek
orvoslatát tűzte ki föladatúl, hanem az ok megszüntetését, melyből
sérelmeink származnak: a kormány felelősségének kivívását
sürgette, mely mind az alkotmányosság természeténél, mind régi
törvényeinknél fogva megilleti a nemzetet. A nemzeti fájdalom
ékesszólásával fejtegette, hogy Magyarországon a politikai jogok
élvezete kizáróan egy osztályt illet, s e kiváltság nem műveltségen
vagy birtokviszonyokon, hanem egyedül a nemesi czimen alapszik;
hogy közigazgatásunkban hiányzik minden egység, központosítás, s
a kormánynak nincs elég hatalma a törvények végrehajtására; hogy
a törvényhozás a kormányt feleletre nem vonhatja, s alkotmányunk
egész biztosítéka a megyéknek vis inertiaejében, s az országgyűlés
ama jogában áll, mely szerint a sérelmek orvoslatát követelheti: vagy
más szóval, Magyarországon nincs nemzet, nincs kormány s nincs
oly parlament, mely egy alkotmányos törvényhozó testület jogai
birtokában volna. Ez az oka, hogy minden tekintetben annyira hátra
vagyunk, s még alig értünk el az ujabbkori műveltség küszöbéhez.
Hátramaradásunk e fő okai pedig a legszorosb kapcsolatban vannak
egymással. Épen ezért bonczkés alá vette a megyei rendszert:
feltüntette árnyoldalait, kimutatta, hogy a haladás e rendszer mellett
lehetetlen; hogy az biztosítéka ugyan alkotmányunknak, de olynemű,
melynél gyöngébbet és kifejlődésünkre károsabbat alig képzelhetni.
Nem a megye, hanem az országgyűlés erősbülésében kereste a
szabadság és haladás biztosítékát, összpontosítani óhajtotta az
országos ügyeket a felelős kormány és országgyűlés kezébe s
megszorítani a megyék jogkörét részint a felelős kormány, részint a
községi önkormányzat intézményével, mely utóbbi a megyei merev
összpontosítás miatt ki nem fejlődhetett. Azonban e gyökeres
reformot csak a törvényhozás útján akarta eszközölni, mely
megszabadulva az utasítások nyűgétől, s a képviselet fejlesztésével
naponként erősbűlni fog. S az új rendszert fokonként kivánta a
közigazgatás egyes ágaira alkalmazni, s csak oly arányban és módon
korlátolni a helyhatósági jogokat, a minőben a felelősség ez új
biztosítéka életbe lép, s a mennyit ez okvetlen megkiván.
Figyelmeztette az ellenzéket, hogy nem abban rejlik a veszély, ha a
kormányt hatalommal ruházzuk föl, mert a ki a kormány szükségét
belátja, gyöngeségét nem számítja szükséges tulajdonai közé,
hanem abban, ha a hatalom nem a többség kifolyása és nem
korlátolják a felelősség intézményei. Intette a kormányt, hogy a
közbizalomban keresse támaszát, s a törvényhozástól bizonyára
teljes hatalmat nyer, ha annak egyszersmind felelős lesz. Meg volt
győződve, hogy a dolgok ereje nem engedi a hosszas halasztást és
puszta előítélet vagy megszokás nem fogják visszatartóztatni a
nemzetet oly elvek elfogadásától, melyek nélkűl kifejlődése
lehetetlen.
Azonban Eötvös nemcsak a politikai téren küzdött az újkori
alkotmányosság és democratia elveiért, hanem a költőin is. Két nagy
regényét, a Falu jegyzője s a Magyarország 1514-ben czíműt ez
eszmék sugalmazták. Maga bevallja, hogy a költészet kedves játékká
sűlyed, ha különválik a kor nagy érdekeitől. S valóban a Falu
jegyzője nemcsak egy szép könyv, hanem egy jó tett is volt: a
democratia jajkiáltása, mely szenvedéseit panaszolja és jogait
követeli; a fájdalom és gúny megolvadt könnye, mely milliók kínjait
fejezi ki; egy villámfény, mely megvilágítja a láthatárt s a közelgő
vihart jelenti. Eötvös meleg szíve egész részvéttel fordúlt az
elnyomott szenvedőkhöz, hogy elégtételt s vigaszt nyujtson nekik,
melyeket az alkotmány megtagadott. Hibásan fogják föl e regényt,
kik nem látnak egyebet benne, mint a megyei rendszer
árnyoldalainak rajzát. Több annál, az 1848 előtti magyar társadalom
rajza az, mely csak két osztályt ismert: a kiváltságosokét, kiké
minden jog teher nélkül s a kiváltságtalanokét, kiké minden teher
jog nélkül. Ez állapot komikai és tragikai oldalait rajzolja Eötvös, az
intézmények hatását a jellemek és viszonyok alakúlására, s a megye
annyiban játszik benne főbb szerepet, a mennyiben az uralkodó
osztály, a nemesség jogainak legkifejezőbb képviselője. Tengelyi
nemeslevele elvész és elveszti minden jogát; Viola, a jobbágy, érzi
emberi méltóságát, s e miatt bűnbe s boldogtalanságba sodródik:
ime a sarkpontok, melyeken a regény cselekvénye megfordúl.
Hibáztatták és hibáztatják még ma is Eötvöst, hogy miért tárta föl
oly kiméletlenűl társadalmunk árnyoldalait; hűtelennek tartják rajzát,
mert rövid időközben és egy helyre összesíti mindazt, mi évek alatt
több helyt is alig történhetett. De vajon megszűnnek-e nemzeti
hibáink és fogyatkozásaink, politikai és társadalmi tévedéseink, ha
takarjuk vagy épen eltagadjuk? csak idegenektől halljunk-e igazat, s
a költőt udvaronczczá aljasítsuk-e, hogy csak hizelegjen nemzeti
hiúságunknak? Vajon van-e valódi költői mű, mely nem emeli az
arányokat s nem összpontosítja a lényegest, akár jellemet rajzoljon,
akár cselekvényt alkosson? A költő a dolgok természetéből, a
viszonyok eszméjéből indúljon-e ki, vagy a statisztika száraz
adataiból? Eötvösnek volt bátorsága igénybe venni a költő jogait, a
társadalom rajzává és bírálatává emelte regényét, s e tekintetben a
Falu jegyzője ma is versenytárs nélkül áll irodalmunkban.
De tisztán irodalomtörténeti és széptani szempontból is kitűnő
helyet foglal el e regény. Egy oly mozgalom törekvéseit bátorította,
mely költészetünket nemzetibb és mégis európaibb színvonalra
vágyott emelni. A Vörösmarty által tört ösvényen Petőfi és Arany
jelentek meg, kik mélyebben merítve a népköltészet forrásából, a
lyrát és eposzt nemzetibb formában zendítették meg, s az egyszerű-
és jellemzetesre törekedtek. A széptani és politikai irányok egymásba
vegyültek, s a democratia fuvalma kezdette áthatni költészetünket. A
Falu jegyzője tárgy-, irány- és hangban gyámolította e törekvést.
Eötvös lyrai hevűlete, elmélkedő szárnyalata, mely a Karthausiban
oly megragadó erővel nyilatkozott, itt humorrá változott át, mely
mosolyba olvasztja könnyeit; múzsája elhagyta a polgárosodás
központját, Párist, az alföld délibábján ringatózott, mint a Petőfi és
Aranyé, eszményi fényt vetett a kunyhók szalmafödelére, s egy
jobbágy életében több tragikumot fedezett föl, mint a mennyit
Gusztávban a Karthausi hősében találhatni. Valóban a Viola sorsának
bonyadalmai képezik a regény fénypontját. Szabad lelke nem férhet
meg a jobbágyi viszonyok között, s midőn a földesúri és szolgabírói
önkény legszentebb érzéseit lábbal tapodja, áttöri a korhadt
társadalom korlátait, de egyszersmind megsérti az örök emberi
törvényt. Ártatlan vért ont, s többé nincs nyugalma, s magával
sodorja környezetét. Hiába menekűl üldözői elől s vonul idegen
vidékre. Megtört nemes szíve, s múltjának bonyodalmai ismét
kiragadják magányából, még egyszer férfiasan küzd és sorsa
áldozatául esik. S mily eleven jellemzetes magyar alakok emelkednek
ki e regényben, a rajz élességét mennyire enyhíti a finom humor, s
az izgató irányt, mely egy egész osztályt támad meg és von feleletre,
mily nemesen mérsékli a tiszta és gyűlölség nélküli kedély
emelkedettsége.
Eötvös másik nagyobb költői műve: Magyarország 1514-ben
történelmi regény. Lelkiismeretes tanulmányok után lépett e térre.
Tisztelte a történelmi igazságot, s úgy hitte, hogy a hír, melyet a
történelmi személyek kivívnak magoknak, a tulajdon legszentebb
neme, melyet a költő művészeti czélok érdekében sem másíthat
meg. Tisztán erkölcsi szempontból indúlva ki, oda jutott, hova a
széptani is vezet, mely a történelmi hűséget az illusio lehetősége, e
minden költői mű életföltétele, végett követeli. Műve történelmi
fölfogás tekintetében fölülmúl minden addigi magyar regényt,
melyek csak hátterűl használták a történelmet, vagy ha nem,
történelmi személyeik inkább az általános emberi szenvedélyek
képviselői voltak, s nem egyszersmind a koréi. Eötvös a kor uralkodó
eszméit, küzdő szenvedélyeit igyekezett megtestesíteni.
Magyarország hanyatló korszakát rajzolja, melyet a mohácsi vész
követ: tárgya a pórlázadás, melyet Dózsa vezérel, ki egyszersmind a
regény hőse. Az udvart, aristocratiát, népet a kor eleven színben
tünteti föl egy történelmi nagy képben, s kivált a csoportozatok
rajzában több művészetet fejt ki, mint bármelyik regényében. Dózsát
nem festi a szabadelvüség hősének, az újkori democratia
képviselőjének, bukását a korviszonyokból és jelleméből fejti ki, s
kerül minden egyenes czélzatot a jelenre. Pedig az indok, mely őt a
múlt e tárgyához vezette, a jelen vágyai- és aggodalmaiban rejlett. A
jobbágyok fölszabadítása a reform egyik legfőbb kérdésének
tekintetett, s megoldása szükségét és nehézségeit senki sem érezte
élénkebben Eötvösnél. Balsejtelmek nyugtalanították, a múlt
tanúlságával akar hatni a jelenre, s a költészet erejével mutatni föl
az elvakúlt nemesség és fölizgatott nép szenvedélyeit, melyek
nemzeti katastróphához vezetnek.
Sejtelmei nem teljesültek. Egy nagy napon a nép fölszabadúlt, a
nemzet kivívta önállását, az alkotmány reformáltatott ugyanazon
eszmék szerint, melyeket ő hirdetett, s mint cultusminister maga is
helyet foglalt az új kormányban. Azonban az új intézmények
összeütközései, a reactio támadása, az eszmék és szenvedélyek
hullámai forradalomba sodorták a nemzetet. Eötvös, mint a kinek a
forradalom és ellenforradalom harczai közt szerepe lejárt, félrevonúlt
és külföldön élte át a végzetes éveket. Midőn a forradalom lezúgott s
magába temette az ezredéves magyar alkotmányt, szívét
kimondhatatlan fájdalom töltötte el. Régi barátja, pálya- és elvtársa,
Szalay, hasonló búskomolyságban szenvedett. Ott találkoztak a
zürichi tó partján, s megtörve, elvénülve borúltak egymás karjába,
mert nem az idő vénít, hanem élményeink. Vigasztalták egymást.
Szalay a magyar történelem tanúlmányozásához fogott, hogy lássa,
lehet-e még remélnünk, mert egy nemzetnek sajátságait egy
esemény nem változtathatja meg, s azért egész múltja az, miben
jövőjének kulcsát találhatni: tudni akarta, hogy mi vár reánk, hogy
meggyőződve nemzetünk hivatásáról, új erővel fogjunk munkához, s
jóvá tegyük elkövetett hibáinkat, vagy azzal a meggyőződéssel
haljunk meg, hogy a magyarnak úgy sincs mit keresni a világon.
Eötvös, ki nemzete sorsát mindig az emberiség nagy érdekeivel
szerette összekapcsolni, szintén tanulmányhoz fogott, azon
elmélkedett: vajon polgárosodásunk sülyedésnek indúlt-e, egy új
cæsarismus rothasztó karjaiba hanyatlunk-e vagy a látszó romlás
csak átmenti korszak, s az eszmék, melyekben e század oly mélyen
hitt s oly mélyen csalódott, megtisztúlva fognak-e egy jobb jövőt
megalapítani?

Í
 Íme A XIX-ik század eszméinek befolyása az államra czímű
munkájának eredete. E könyvben tetőponton nyilatkozik Eötvös
történelmi és politikai nagy műveltsége, s éles eszének, gazdag
szellemének egész termékenyítő ereje. Inductiv módszert követve,
bonczkés alá veszi e század uralkodó eszméit: a szabadságot,
egyenlőséget és nemzetiséget, s kimutatja, hogy ez eszmék, a mint
azokat értelmezik, s az államban valósításukra törekszenek,
ellenkezésben vannak egymással, s valósításuk semmivé tenné a
keresztyén polgárosodást. Kifejti, hogy az emberek többsége ez
eszmékhez más értelmet köt, mint a melyben valósításuk
megkísértetett, hogy az egyéni szabadság lelkesíti az európai
emberiséget, e tisztán keresztyén eszme, mely a leglényegesb
különbséget alkotja korunk s az ó-kor műveltsége között, s a mely
szerint az egyenlőség csak eszköz, hogy mindenki a szabadság
élvezetéhez juthasson, a nemzetiség pedig az egyéni szabadság
elvének alkalmazása egész nemzetekre. Kutatja azokat az elveket,
melyek az ó-korból maradván ránk, maiglan fenntartották uralmukat
az állam körében és szembe állítja velök a keresztyén polgárosodás
elveit, melyek még valósításra várnak. Összhangzásba hozni az állam
rendezését a keresztyén polgárosodás elveivel: íme a munka
alapelve. Mélyen hisz a keresztyén polgárosodás jövőjében, meg van
győződve, hogy némely szomorú jelenségek ellenére is, nem a
romlás, hanem a keresztyén elvek győzelme felé sietünk, s a
csalódások, melyeken átestünk, a forradalmak, melyek által
hányattunk, mintegy szükségesek voltak arra, hogy tévedésünket
belássuk. Tisztán tudományos szempontból indúl ki, s a pártok fölött
állva, vizsgálja az egyéni és közszabadság biztosítékait; nyomozza a
haladás törvényeit, s befolyásukat az állam szerkezetére. Alig van
nevezetesb állami és társadalmi kérdés, melyet vizsgálata tárgyává
ne tett volna. S ha a régi illusiók romjain itt-ott talán új illusiókat
hirdet is, fejtegetéseit az ismeretek nagy gazdagsága kiséri. Jól
ismeri a népek és korszakok jellemét, az okok és eredmények
kapcsolatát, a különböző polgárosodások eltérő és találkozó pontjait,
s a tényezőket, melyek befolynak az emberiség műveltségére. Néhol
történetphilosoph, másutt történetnyomozó, s nemcsak a politikai,
hanem a történelmi tudományt is új szempontokkal gazdagítja. Nem
ok nélkül irodalmunk büszkesége e mű, s külföldön méltán említik
egy sorban Stuart Mill hason tartalmú munkájával.
E tanulmány enyhítette és megnyugtatta; a munka második
kötetét már hazájában végezte be és élénk részt vett a magyar
társadalmi és irodalmi élet mozgalmaiban, melyet a németesítő
absolutismus annyira korlátolni igyekezett. Még egyszer hozzá fordult
a költészethez is, egy Nővérek czímű regényt írt s néhány kisebb
elbeszélést a magyar népéletből. Jeles művek, de nem tanusítják a
költő szelleme újabb fejlődését. A Nővérek alapgondolata a Karthausi
borongó hangulatára emlékeztet s bár a forma művészibb, a rajzok
derűltebbek, de az eszmei tartalom nem versenyezhet korábbi
regényeivel. A népies elbeszélések a Falu jegyzője genre-képeire
emlékeztetnek, de a humor nem oly önkénytelen, s az alakok
kevésbbé elevenek. Alkonyodó költészetének mintegy búcsúsugárai
ezek, még egyszer fölkeresik az ismert tájakat s megaranyozzák a
kedves emlékeket. Borús lelke megvált a költészet enyhe álmaitól, s
a zord való, a nemzeti lét aggodalmai és reményei közé mélyedt.
Először is a társadalmi téren fejtett ki nagy munkásságot,
tudományos, irodalmi s jótékony intézeteink fölélesztése vagy
megalapítása körűl. Mint az Akadémiának al-, majd főelnöke a
tudományos munkásságnak nagyobb lendűletet igyekezett adni;
sokat fáradozott az írói segélyegylet megalapításán; a Kisfaludy-
társaságot feltámasztotta halottaiból s kétszáz arany alapítványnyal
lépett alapítói közé. Ő társaságunk második megalapitója s szellemi
és anyagi áldozatai legdrágább emlékeink közé tartoznak. Amaz
elnöki székről hányszor hangzott hozzánk buzdító szava s az
Akadémia e szószékéről hányszor lelkesítette nemzetét! Volt idő,
midőn nemzeti intézményeink romjai közt csak az Akadémia
szószéke állott épen s csak innen lehetett szólni egy-egy ünnepélyes
pillanatban az egész nemzethez. Eötvös, mint nagy halottaink
emlékszónoka, a romok között e szószékre állva, balzsamot
csepegtetett a nemzet sebeire s a jövőbe vetett hitet táplálta. S
midőn jobb napok látszottak közeledni, aggódó hazafisága egész
nyugtalanságával áldozta napjait egy oly kérdés megoldására,
melytől Magyarország jövője függött.
 A hatvanas évek elején minden nehézségével, egész nagyságával
előtérbe lépett Magyarország és az osztrák tartományok kapcsolati
viszonyainak kiegyenlítése. E kérdéssel 1848 előtt keveset
foglalkoztak, a pártok mellőzték, a hirlapok hallgattak róla.
Leginkább csak Széchenyi sasszeme látta e kérdés rendkívüli
fontosságát s vette tekintetbe minden lépésénél. Az ellenzék csak a
törvény holt betűit tartotta szem előtt, nem nézett az élő érdekek
összegére, mintha az egész csak egy idegen ország s nem
egyszersmind a haza jobblétének kérdése volna. Maga az a töredék,
mely a magyar alkotmányt a parlamenti felelősség formáiban akarta
reformálni, szintén homályban hagyta e kérdést s csak a vámügy
rendezését illető indítványában vette tekintetbe. Eötvös Reformjában
érinti ugyan némely oldalát, de taglalatába nem bocsátkozik.
Sajátságos tünemény, hogy egy oly alaptörvényt, a minő a
pragmatica sanctio, melyből egyik fél az osztrák egységes birodalmat
igyekezett kimagyarázni, a másik pedig Magyarország teljes
önállását, de a mely bizonyos kapcsolatot minden kétségen felűl
megállapít, oly kevéssé vizsgáltak publicistáink nemcsak tisztán a
jog, hanem a politikai szükségesség szempontjából is s a belőle folyó
következményeket nem törekedtek összhangzásba hozni közjogi
reformjaink irányával. Mintha nem kivántunk volna e kérdésre
gondolni, mert zavarta illusiónkat, mintha féltünk volna tőle, jobb
időkre akartuk halasztani, s midőn az egyszerre csak szőnyegre
kerűlt, épen oly kevéssé volt elkészűlve reá a közvélemény, mint
magok államférfiaink. Innen az 1848-diki törvények hiánya is, melyek
közös ügyeket említnek, de elintézésöket nem szabályozzák. S most
egy véres forradalom és gyászos reactio után újra felmerűl e kérdés
a békés megoldás minden reménye nélkül.
De Eötvös hitt és remélt. Természetében feküdt megérezni az
eszmék jövőjét és akkor lépni fel mellettök, midőn még
népszerűtlenek és kevesen hisznek bennök. Fődolognak tartotta az
alkotmányos mozgalmak megindítását mind Lajthán innen, mind
Lajthán túl s erre egy röpiratával jelentékenyen be is folyt. De a
midőn Magyarország közjoga egy központi parlament javára
elkoboztatott, egy második röpiratában Magyarország különállása
mellett lépett síkra. Nem jogi, hanem politikai szempontból indúlt ki,
különben is ő csak akkor hitte erősnek a jogot, ha igazság és élő
érdekek támogatják. A helyzetet válságosnak rajzolta, mind a bel-,
mind a külügyek szempontjából s nagy súlyt helyezett a még meg
nem oldott német kérdésre. Meg volt győződve, hogy a német
egység, bárminő alakban, de létesűlni fog, Ausztria ki nem vonhatja
magát belőle s Magyarország különállása Németország egységének
föltétele. Vagy ha Ausztria kivonná magát az egységi kapcsolatból,
akkor sem az octroyálás az a mód, melylyel Magyarországon czélt
érhetni. A nemzet nem fog lelépni a jogfolytonosság ösvényéről, de
a törvényhozás útján kivihetők oly rendszabályok, melyek a közös
ügyek érdekében elkerülhetetlenek. Kétségtelen volt előtte, hogy a
közös ügyekre nézve bizonyos intézmények szükségesek, nevökkel
nem gondolt, de megszilárdulásukra óhajtandónak tartotta az
alkotmányos szabadság minél nagyobb mértékét.
Eszméi mind Bécsben, mind hazájában hidegen fogadtattak s
épen oly népszerűtlenné tették, mint a midőn azelőtt tizenöt évvel a
parlamenti felelősséget indítványozta. De azért nem csüggedett.
Benyomásokra fogékony természete mozgékonyságával, hol magyar,
hol német lapokban, folyvást érlelni törekedett a kiegyenlítés
eszméit, sőt e czélra egy magyar lapot is alapított, melynek
vezérczikkeit nagy részt maga irta. Drágának tartott minden
pillanatot, s a múlt tévedései, melyekre maga is befolyt, intő példa
gyanánt emelkedtek föl lelkében. Mindamellett részint a pártok
állása, részint a körülmények ingatagsága miatt csak a vezérelveket
fejtegette, s nem állott elő formulázott tervvel. De a midőn Deák egy
alkalmas pillanatban felmutatta tervét s formulázta az új
intézményeket, – mely tette őt nagyobb államférfivá emelte, mint
minden más, a miért inkább ünnepeltetett, – Eötvös némi kétségek
ellenére is egészen hozzá csatlakozott s kiváló részt vett mind a
parlamenti küzdelmekben, melyek a kiegyenlítési törvényjavaslatokat
győzelemre segítették, mind a királyi tanácsban, mely a
végmegoldás s a magyar ministerium alakítása végett hivatott össze.
Még egyszer ismét teljes erejében hallottuk őt, mint szónokot, védve
azokat az elveket és intézményeket, melyekért egész életén át
küzdött; még egyszer láttuk őt a ministeri széken, hogy megindítsa
közoktatási és műveltségi ügyeinket, melyekért senki szíve nem
dobogott hőbben, mint az övé. S ím alig telt el négy év s a sors
kiragadta körünkből!
De bármily gyászos volt reánk nézve halála, van benne valami
vigasztaló és fölemelő. Egy szép, egy egész életet látunk befejezve:
az ifjúság merész álmát, melyet az érett kor megvalósított. A küzdő
hős fáradalmai után nyugodtan szállhatott sírjába. Az isteni
gondviselés pártúl fogta s megjutalmazta a költőt, ki a szív
legnemesebb érzéseire hatott, a philosophot, ki az emberiség
legszentebb érdekeit nyomozta, a hazafit, ki oly ernyedetlenűl
fáradott nemzete fölemelésén. Oly áldással koszorúzta, melyben
ritka halandó részesűl. Pályája szenvedéseit fenkölt lelkű hitvese
enyhítette, gyermekeiben örömöt ért s a közéletben valósúlni látta
mindazt, a miben élete czélját helyezte. Az ősi alkotmány átalakúlt, a
nemzet önállása és szabadsága biztosíttatott, hiába tiporták össze
két nagyhatalom seregei, sírjából újra kiemelkedett. Az osztrák
tartományokkal való viszonyaink kiegyenlíttettek s az ország anyagi
és szellemi fejlődésnek indúlt. Beteljesűlt, mit egyik költeményében
óhajtott:

«Ha fenmarad nevem,

Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem».

Ez emlék él alkotmányunkban, a közszellemben és szívünkben:

emelkedjék lelkesedéssé, hadd érezzük oly hőn és igazán, mint ő,
hogy keleten a nyugoti polgárosodás bajnokai vagyunk s jövőnk az
annak teendő szolgálatoktól függ; hogy a nemzetiséget leginkább a
közműveltség biztosítja; hogy régi jogainkhoz új jogokat kell
szereznünk a szellemi és anyagi munka erejével. Ez érzés lángja ez
ünnepélyes órában legméltóbb áldozat szellemének!
 TOLDY FERENCZ.

SZÜL. 1805 AUG. 10-ÉN, MEGH. 1875 DECZ. 10-ÉN.

FÖLOLVASTATOTT A M. T. AKADÉMIA 1876 JUNIUS 11-ÉN TARTOTT
KÖZÜLÉSÉBEN.
Az a férfiú, a kinek ma emlékét ünnepeljük, egy félszázadot
meghaladó írói pályát futott meg s utolsó bajnoka azon hős
csapatnak, melynek irodalmunk ujjászületését köszönhetjük. Valóban
Toldyval egy egész korszak szállott sírba. E korszak fénye
egyszersmind az ő dicsősége, mert ha társai között voltak is nagyobb
tehetségüek, de senki sem volt, a ki nála több lelkesedéssel,
hűséggel és kitartással szolgálta volna az irodalom és tudomány
érdekeit, senki, a ki több szeretettel csüggött volna irodalmunk
múltján, örült volna jelenének, s hitt volna jövőjében. Élete a múlt és
jelen között oszlott meg a jövő érdekében. A míg egyfelől a hazafi
lelkesedésével s a búvár szorgalmával kutatta és hozta napfényre
irodalmunk betemetett kincseit, addig másfelől az izgató erélyével
vegyűlt a jelen küzdelmeibe, több irányban és téren, egész haláláig.
Fogékonysága és buzgalma bámulatos volt, mintha örök ifjúsággal
áldotta volna meg az ég, testben és lélekben egyaránt Fejlődésünk
különböző áramlatai között, négy-öt írói nemzedéket élt át, velök
vagy ellenök küzdve, de előbb-utóbb elismerve minden életre való
irányt, minden valódi érdemet. Számos irodalmi és tudományos
vállalatot indított meg és szerkesztett, újabb meg újabb tehetséget
vezetve be, növelve, buzdítva. Munkát munkára írt, nem csak egy
szakban; félszázadon át csaknem egyedűl volt régibb és újabb íróink
kiadója, s úgy szólva, egy egészen új hazai tudományt igyekezett
megállapítani: nemzeti irodalmunk történelmét.