Download Full Version ebook - Visit ebooknice.

com

(Ebook) Advancing into Analytics: From Excel to

Python and R by Mount, George ISBN 9781492094340,
149209434X

https://ebooknice.com/product/advancing-into-analytics-from-
excel-to-python-and-r-25094292

Click the button below to download

DOWLOAD EBOOK

Discover More Ebook - Explore Now at ebooknice.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Start reading on any device today!

(Ebook) Advancing Into Analytics by George Mount ISBN

9781492094340, 149209434X

https://ebooknice.com/product/advancing-into-analytics-33789692

ebooknice.com

(Ebook) Modern Data Analytics in Excel by George Mount

ISBN 9781098148768, 1098148762

https://ebooknice.com/product/modern-data-analytics-in-excel-51196912

ebooknice.com

(Ebook) Biota Grow 2C gather 2C cook by Loucas, Jason;

Viles, James ISBN 9781459699816, 9781743365571,
9781925268492, 1459699815, 1743365578, 1925268497
https://ebooknice.com/product/biota-grow-2c-gather-2c-cook-6661374

ebooknice.com

(Ebook) Modern Data Analytics in Excel (First Early

Release) by George Mount ISBN 9781098148829, 1098148827

https://ebooknice.com/product/modern-data-analytics-in-excel-first-
early-release-51196908

ebooknice.com
(Ebook) Modern Data Analytics in Excel: Using Power Query,
Power Pivot, and More for Enhanced Data Analytics by
George Mount ISBN 9781098148829, 1098148827
https://ebooknice.com/product/modern-data-analytics-in-excel-using-
power-query-power-pivot-and-more-for-enhanced-data-analytics-57044528

ebooknice.com

(Ebook) SAT II Success MATH 1C and 2C 2002 (Peterson's SAT

II Success) by Peterson's ISBN 9780768906677, 0768906679

https://ebooknice.com/product/sat-ii-success-
math-1c-and-2c-2002-peterson-s-sat-ii-success-1722018

ebooknice.com

(Ebook) Matematik 5000+ Kurs 2c Lärobok by Lena

Alfredsson, Hans Heikne, Sanna Bodemyr ISBN 9789127456600,
9127456609
https://ebooknice.com/product/matematik-5000-kurs-2c-larobok-23848312

ebooknice.com

(Ebook) Master SAT II Math 1c and 2c 4th ed (Arco Master

the SAT Subject Test: Math Levels 1 & 2) by Arco ISBN
9780768923049, 0768923042
https://ebooknice.com/product/master-sat-ii-math-1c-and-2c-4th-ed-
arco-master-the-sat-subject-test-math-levels-1-2-2326094

ebooknice.com

(Ebook) Cambridge IGCSE and O Level History Workbook 2C -

Depth Study: the United States, 1919-41 2nd Edition by
Benjamin Harrison ISBN 9781398375147, 9781398375048,
1398375144, 1398375047
https://ebooknice.com/product/cambridge-igcse-and-o-level-history-
workbook-2c-depth-study-the-united-states-1919-41-2nd-edition-53538044

ebooknice.com
Advancing into Analytics
From Excel to Python and R

George Mount
Advancing into Analytics
by George Mount
Copyright © 2021 Candid World Consulting, LLC. All rights reserved.
Printed in the United States of America.
Published by O’Reilly Media, Inc., 1005 Gravenstein Highway North,
Sebastopol, CA 95472.
O’Reilly books may be purchased for educational, business, or sales
promotional use. Online editions are also available for most titles
(http://oreilly.com). For more information, contact our
corporate/institutional sales department: 800-998-9938 or
[email protected].

Acquisitions Editor: Michelle Smith

Development Editor: Corbin Collins

Production Editor: Daniel Elfanbaum

Copyeditor: JM Olejarz

Proofreader: Justin Billing

Indexer: Sam Arnold-Boyd

Interior Designer: David Futato

Cover Designer: Karen Montgomery

Illustrator: Kate Dullea

April 2021: First Edition

Revision History for the First Edition
2021-04-15: First Release

See http://oreilly.com/catalog/errata.csp?isbn=9781492094340 for

release details.
The O’Reilly logo is a registered trademark of O’Reilly Media, Inc.
Advancing into Analytics, the cover image, and related trade dress
are trademarks of O’Reilly Media, Inc.
The views expressed in this work are those of the author, and do
not represent the publisher’s views. While the publisher and the
author have used good faith efforts to ensure that the information
and instructions contained in this work are accurate, the publisher
and the author disclaim all responsibility for errors or omissions,
including without limitation responsibility for damages resulting
from the use of or reliance on this work. Use of the information and
instructions contained in this work is at your own risk. If any code
samples or other technology this work contains or describes is
subject to open source licenses or the intellectual property rights of
others, it is your responsibility to ensure that your use thereof
complies with such licenses and/or rights.
978-1-492-09434-0
[LSI]
Preface

You’re about to partake in a significant and commendable learning

journey that will involve statistics, coding, and more. Before diving
in, I’d like to take some time to address my learning objectives for
you, how I arrived at this book, and what you should expect.

Learning Objective
By the end of this book, you should be able to conduct exploratory
data analysis and hypothesis testing using a programming
language. Exploring and testing relationships is core to analytics.
With the tools and frameworks you’ll pick up in this book, you will
be well positioned to continue learning more advanced data
analysis techniques.
We’ll be using Excel, R, and Python because these are powerful
tools, and because they make for a seamless learning journey. Few
books cover this combination, even though the progression from
spreadsheets into programming is common for analysts, myself
included.

Prerequisites
To meet these objectives, this book makes some technical and
technological assumptions.

Technical Requirements
I am writing this book on a Windows computer with the Office 365
version of Excel for desktop. As long as you have a paid version of
Excel 2010 or greater for either Windows or Mac installed on your
machine, you should be able to follow along with the majority of the
instruction in this book, with some variations, particularly with
PivotTables and data visualization.

NOTE
While Excel offers both free and paid versions online, a paid desktop
version is needed to access some of the features covered in this book.

R and Python are both free, open source tools available for all major
operating systems. I address how to install them later in the book.

Technological Requirements
This book assumes no prior knowledge of R or Python; that said, it
does rely on moderate knowledge of Excel to flatten that learning
curve.
The Excel topics you should be familiar with include the following:
Absolute, relative, and mixed cell references
Conditional logic and conditional aggregation (IF()
statements, SUMIF()/SUMIFS(), and so forth)
Combining data sources (VLOOKUP(), INDEX()/MATCH(), and
so forth)
Sorting, filtering, and aggregating data with PivotTables
Basic plotting (bar charts, line charts, and so forth)

If you would like more practice with these topics before moving on,
I suggest Excel 2019 Bible by Michael Alexander et al. (Wiley).
How I Got Here
Like many in our field, my route to analytics was circuitous. In
school, mathematics became a subject I actively avoided; too much
of it seemed entirely theoretical. I did have some coursework in
statistics and econometrics that caught my interest. It was a breath
of fresh air to apply mathematics to some concrete end.
This exposure to statistics was admittedly scant. I attended a liberal
arts college, where I picked up solid writing and thinking skills, but
few quantitative ones. When I got to my first full-time job, I was
floored by the depth and breadth of the data I was entrusted with
managing. Much of this data lived in spreadsheets and was hard to
get much value out of without intense cleaning and preparation.
Some of this “data wrangling” is to be expected; the New York
Times has reported that data scientists spend 50% to 80% of their
time preparing data for analysis. But I wondered if there were more
efficient ways to clean, manage, and store data. In particular, I
wanted to do this so I could spend more time analyzing the data.
After all, I always found statistical analysis somewhat palatable—
manual and error-prone spreadsheet data preparation, not so much.
Because I enjoyed writing (thank you, liberal arts degree), I started
blogging about tips I picked up in Excel. Through good grace and
hard work, the blog gained traction, and I attribute much of my
professional success to it. You are welcome to stop by at
stringfestanalytics.com; I still post regularly on Excel and analytics
more generally.
As I began to learn more about Excel, my interest spread to other
analytics tools and techniques. By this point, the open source
programming languages R and Python had gained significant
popularity in the data world. But while I made my way through
grasping these languages, I felt unnecessary friction in the learning
path.
“Excel Bad, Coding Good”
I noticed that for Excel users, most R or Python training sounded a
lot like this:

All along, you’ve been using Excel when you really should have
been programming. Look at all these problems Excel has caused!
Time to kick the habit entirely.
That’s the wrong attitude to take for a couple of reasons:
It’s not accurate
The choice between coding and spreadsheets is often framed
like a sort of struggle between good and evil. In reality, it’s
better to think of these as complementary tools rather than
substitutes. Spreadsheets have their place in analytics; so does
programming. Learning and using one does not negate the
other. Chapter 5 discusses this relationship.

It’s a poor instructional approach

Excel users intuitively understand how to work with data: they
can sort, filter, group, and join it. They know which
arrangements make for easy analysis, and which mean lots of
cleanup. This is a wealth of knowledge to build on. Good
instruction will use it to bridge the gap between spreadsheets
and coding. Unfortunately, most instruction instead burns the
bridge out of contempt.

Research indicates that relating what you’ve learned to what you

already know is powerful. As put by Peter C. Brown et al. in Make It
Stick: The Science of Successful Learning (Belknap Press):
The more you can explain about the way your new learning
relates to your prior knowledge, the stronger your grasp of the
new learning will be, and the more connections you create that
will help you remember it later.
As an Excel user, it can be hard to relate new ideas to what you
already know when you’re (wrongly) told that what you already
know is garbage. This book takes a different approach, building on
your prior knowledge of spreadsheets so that you’ll have a clear
framework in mind as we move into R and Python.

NOTE
Both spreadsheets and programming languages are valuable analytics
tools; there’s no need to abandon Excel once you’ve picked up R and
Python.

The Instructional Benefits of Excel

In fact, Excel is a uniquely fantastic analytics teaching tool:
It reduces cognitive overhead
Cognitive overhead is the number of logical connections or
jumps needed to understand something. Often an analytics
learning journey looks like this:
1. Learn a brand-new technique.
2. Learn how to implement the brand-new technique using
brand-new coding techniques.
3. Progress to more advanced techniques, without ever having
felt really comfortable with the basics.

It’s hard enough to learn the conceptual foundations of analytics.

To learn this while also learning how to code invites sky-high
cognitive overhead. For reasons I’ll discuss, there is great virtue
in practicing analytics via coding. But it’s better to isolate these
skill sets while mastering them.
It’s a visual calculator
The first mass-market offering of a spreadsheet was called
VisiCalc—literally, a visual calculator. This name points to one of
the application’s most important selling points. Especially to
beginners, programming languages can resemble a “black
box”—type the magic words, hit “run,” and presto: the results.
Chances are the program got it right, but it can be hard for a
newbie to pop open the hood and see why (or, perhaps more
critically, why not).
By contrast, Excel lets you watch an analysis take shape each
step of the way. It lets you calculate and recalculate visually.
Rather than just taking my (or a coding language’s) word for it,
you’ll build demonstrations in Excel to visualize key analytics
concepts.

NOTE
Excel provides the opportunity to learn the fundamentals of data
analytics without the need to learn a new programming language at the
same time. This greatly reduces cognitive overhead.
Book Overview
Now that you understand the spirit of the book and what I hope for
you to achieve, let’s review its structure.
Part I, Foundations of Analytics in Excel
Analytics stands on the shoulders of statistics. In this part, you
will learn how to explore and test relationships between
variables using Excel. You’ll also use Excel to build compelling
demonstrations of some of the most important concepts in
statistics and analytics. This grounding in statistical theory and
framework for conducting analysis will put you on solid footing
for data programming.

Part II, From Excel to R

Now that you are fluent in the fundamentals of data analysis, it’s
time to pick up a coding language or two. We’ll start with R, an
open source language built especially for statistical analysis. You
will see how to cleanly transfer what you’ve learned about
working with data from Excel into R. I conclude the section with
an end-to-end capstone exercise in R.

Part III, From Excel to Python

Python is another open source language worth learning for
analytics. In the same spirit as Part II, you’ll learn how to pivot
your Excel data chops into this language and conduct a complete
data analysis.
End-of-Chapter Exercises
When I read books, I tend to skip over the exercises at the end of
the chapter because I feel keeping the momentum of my reading is
more valuable. Don’t be like me!
I provide opportunity at the end of most chapters to practice what
you’ve learned. You can find the solutions to these drills in the
exercise-solutions folder of the accompanying repository, where
you’ll see them in a file named for each respective chapter.
Complete these drills, then compare your answers to the solutions.
You’ll be increasing your comprehension of the material while at the
same time providing a good example for me.

TIP
Learning is best done actively; without putting what you’ve read into
immediate practice, you’re likely to forget it.

This Is Not a Laundry List

One thing I love about analytics is there are almost always multiple
ways to do the same thing. It’s likely I’ll demonstrate how to do
something one way when you are familiar with another.
My focus for this book is on using Excel as a teaching tool for
analytics and helping readers transfer this knowledge to R and
Python. Were I to make this a brain dump of all the ways to
complete a given data-cleaning or analysis task, the book would
lose its focus around this particular objective.
You may prefer alternative ways of doing something; I may even
agree with you that, given different circumstances, there is a better
approach. However, given the circumstances of this book and its
objectives, I’ve decided to cover certain techniques and exclude
others. Doing otherwise would risk turning the book into a bland
how-to manual rather than a pointed guide for advancing into
analytics.

Don’t Panic
As an author, I hope you find me easygoing and approachable. I do,
however, have one rule for this book: don’t panic! There is an
admittedly steep learning curve at play here, since you’ll be
exploring not just probability and statistics but two programming
languages. This book will introduce you to concepts from statistics,
computer science, and more. They may initially be jarring, but you’ll
begin to internalize them over time. Allow yourself to learn by trial
and error.
I thoroughly believe that with the knowledge you possess about
Excel, this is an achievable order for one book. There may be
moments of frustration and impostor syndrome; it happens to all of
us. Don’t let these moments overshadow the real progress you’ll
make here.
Are you ready? I’ll see you over in Chapter 1.

Conventions Used in This Book

The following typographical conventions are used in this book:
Italic
Indicates new terms, URLs, email addresses, filenames, file
extensions, and dataset variables.

Constant width
Used for program listings, as well as within paragraphs to refer
to program elements such as code variable or function names,
 databases, data types, environment variables, statements, and
keywords.

TIP
This element signifies a tip or suggestion.

NOTE
This element signifies a general note.

WARNING
This element indicates a warning or caution.

Using Code Examples

Supplemental material (code examples, exercises, and so forth) is
available for download at
https://github.com/stringfestdata/advancing-into-analytics-book.
You can download and decompress a copy of the folder on your
computer or, if you are familiar with GitHub, clone it. This repository
contains completed copies of the scripts and workbooks for each
chapter in the main folder. All datasets needed to follow along with
this book are located in a separate subfolder of the datasets folder,
along with notes about its source and steps taken to gather and
clean it. Rather than operate directly on any of these Excel
workbooks, I suggest you make copies, as manipulating the source
files may affect later steps. All solutions for the end-of-chapter
exercises can be found in the exercise-solutions folder.
If you have a technical question or a problem using the code
examples, please email [email protected].
This book is here to help you get your job done. In general, if
example code is offered with this book, you may use it in your
programs and documentation. You do not need to contact us for
permission unless you’re reproducing a significant portion of the
code. For example, writing a program that uses several chunks of
code from this book does not require permission. Selling or
distributing examples from O’Reilly books does require permission.
Answering a question by citing this book and quoting example code
does not require permission. Incorporating a significant amount of
example code from this book into your product’s documentation
does require permission.
We appreciate, but generally do not require, attribution. An
attribution usually includes the title, author, publisher, and ISBN. For
example: “Advancing into Analytics by George Mount (O’Reilly).
Copyright 2021 George Mount, 978-1-492-09434-0.”
If you feel your use of code examples falls outside fair use or the
permission given above, feel free to contact us at
[email protected].

O’Reilly Online Learning

NOTE
For more than 40 years, O’Reilly Media has provided technology and
business training, knowledge, and insight to help companies succeed.

Our unique network of experts and innovators share their

knowledge and expertise through books, articles, and our online
learning platform. O’Reilly’s online learning platform gives you on-
demand access to live training courses, in-depth learning paths,
interactive coding environments, and a vast collection of text and
video from O’Reilly and 200+ other publishers. For more
information, visit http://oreilly.com.

How to Contact Us
Please address comments and questions concerning this book to the
publisher:

O’Reilly Media, Inc.

1005 Gravenstein Highway North

Sebastopol, CA 95472

800-998-9938 (in the United States or Canada)

707-829-0515 (international or local)

707-829-0104 (fax)

We have a web page for this book, where we list errata, examples,
and any additional information. You can access this page at
https://oreil.ly/advancing-into-analytics.
Email [email protected] to comment or ask technical
questions about this book.
For news and information about our books and courses, visit
http://oreilly.com.
Find us on Facebook: http://facebook.com/oreilly.
Follow us on Twitter: http://twitter.com/oreillymedia.
Watch us on YouTube: http://www.youtube.com/oreillymedia.
Acknowledgments
First, I want to thank God for giving me this opportunity to cultivate
and share my talents. At O’Reilly, Michelle Smith and Jon Hassell
have been so enjoyable to work with, and I will be forever grateful
for their offer to have me write a book. Corbin Collins kept me
rolling during the book’s development. Danny Elfanbaum and the
production team turned the raw manuscript into an actual book.
Aiden Johnson, Felix Zumstein, and Jordan Goldmeier provided
invaluable technical reviews.
Getting people to review a book isn’t easy, so I have to thank John
Dennis, Tobias Zwingmann, Joe Balog, Barry Lilly, Nicole LaGuerre,
and Alex Bodle for their comments. I also want to thank the
communities who have made this technology and knowledge
available, often without direct compensation. I’ve made some
fantastic friends through my analytics pursuits, who have been so
giving of their time and wisdom. My educators at Padua Franciscan
High School and Hillsdale College made me fall in love with learning
and with writing. I doubt I’d have written a book without their
influence.
I also thank my mother and father for providing me the love and
support that I’m so privileged to have. Finally, to my late Papou:
thank you for sharing with me the value of hard work and decency.
Part I. Foundations of
Analytics in Excel
Chapter 1. Foundations of
Exploratory Data Analysis

“You never know what is gonna come through that door,” Rick
Harrison says in the opening of the hit show Pawn Stars. It’s the
same in analytics: confronted with a new dataset, you never know
what you are going to find. This chapter is about exploring and
describing a dataset so that we know what questions to ask of it.
The process is referred to as exploratory data analysis, or EDA.

What Is Exploratory Data Analysis?

American mathematician John Tukey promoted the use of EDA in his
book, Exploratory Data Analysis (Pearson). Tukey emphasized that
analysts need first to explore the data for potential research
questions before jumping into confirming the answers with
hypothesis testing and inferential statistics.
EDA is often likened to “interviewing” the data; it’s a time for the
analyst to get to know it and learn about what interesting things it
has to say. As part of our interview, we’ll want to do the following:
Classify our variables as continuous, categorical, and so
forth
Summarize our variables using descriptive statistics
Visualize our variables using charts

EDA gives us a lot to do. Let’s walk through the process using Excel
and a real-life dataset. You can find the data in the star.xlsx
workbook, which can be found in the datasets folder of this book’s
repository, under the star subfolder. This dataset was collected for a
study to examine the impact of class size on test scores. For this
and other Excel-based demos, I suggest you complete the following
steps with the raw data:

1. Make a copy of the file so that the original dataset is

unchanged. We’ll later be importing some of these Excel
files into R or Python, so any changes to the datasets will
impact that process.
2. Add an index column called id. This will number each row of
the dataset so that the first row has an ID of 1, the second
of 2, and so forth. This can be done quickly in Excel by
entering numbers into the first few rows of the column, then
highlighting that range and using Flash Fill to complete the
selection based on that pattern. Look for the small square
on the bottom right-hand side of your active cell, hover over
it until you see a small plus sign, then fill out the rest of
your range. Adding this index column will make it easier to
analyze data by group.
3. Finally, convert your resulting dataset into a table by
selecting any cell in the range, then going to the ribbon and
clicking on Insert → Table. The keyboard shortcut is Ctrl + T
for Windows, Cmd + T for Mac. If your table has headers,
make sure the “My table has headers” selection is turned
on. Tables carry quite a few benefits, not the least of which
is their aesthetic appeal. It’s also possible to refer to
columns by name in table operations.
You can give the table a specific name by clicking anywhere
inside it, then going to the ribbon and clicking Table Design
→ Table Name under the Properties group, as shown in
Figure 1-1.
 Figure 1-1. The Table Name box

Doing these first few analysis tasks will be good practice for other
datasets you want to work with in Excel. For the star dataset, your
completed table should look like Figure 1-2. I’ve named my table
star. This dataset is arranged in a rectangular shape of columns
and rows.

Figure 1-2. The star dataset, arranged in rows and columns

You’ve probably worked with enough data to know that this is a

desirable shape for analysis. Sometimes, we need to clean up our
data to get it to the state we want; I will discuss some of these
data-cleaning operations later in the book. But for now, let’s count
our blessings and learn about our data and about EDA.
In analytics, we often refer to observations and variables rather
than rows and columns. Let’s explore the significance of these
terms.

Observations
In this dataset we have 5,748 rows: each is a unique observation.
In this case, measurements are taken at the student level;
observations could be anything from individual citizens to entire
nations.

Variables
Each column offers a distinct piece of information about our
observations. For example, in the star dataset we can find each
student’s reading score (treadssk) and which class type the student
was in (classk). We’ll refer to these columns as variables. Table 1-1
describes what each column in star is measuring:
Table 1-1. Descriptions of the star dataset’s
variables
Column Description

id Unique identifier/index column

tmathssk Total math scaled score

treadssk Total reading scaled score

classk Type of class

totexpk Teacher’s total years of experience

sex Sex

freelunk Qualified for free lunch?

race Race

schidkn School indicator

Ready for a tautology? We call them variables because their values

may vary across observations. If every observation we recorded
returned the same measurements, there wouldn’t be much to
analyze. Each variable can provide quite different information about
our observations. Even in this relatively small dataset, we have
text, numbers, and yes/no statements all as variables. Some
datasets can have dozens or even hundreds of variables.
It can help to classify these variable types, as these distinctions will
be important when we continue our analysis. Keep in mind that
these distinctions are somewhat arbitrary and may change based on
the purpose and circumstances of our analysis. You will see that
EDA, and analytics in general, is highly iterative.
 NOTE
Classifying variables is somewhat arbitrary and, like much of analytics,
built on rules of thumb rather than hard-and-fast-criteria.

I will discuss the different variable types as shown in Figure 1-3,

then classify the star dataset based on these distinctions.

Figure 1-3. Types of variables

There are further types of variables that could be covered here: for
example, we won’t consider the difference between interval and
ratio data. For a closer look at variable types, check out Sarah
Boslaugh’s Statistics in a Nutshell, 2nd edition (O’Reilly). Let’s work
our way down Figure 1-3, moving from left to right.

Categorical variables
Sometimes referred to as qualitative variables, these describe a
quality or characteristic of an observation. A typical question
answered by categorical variables is “Which kind?” Categorical
variables are often represented by nonnumeric values, although this
is not always the case.
An example of a categorical variable is country of origin. Like any
variable, it could take on different values (United States, Finland,
and so forth), but we aren’t able to make quantitative comparisons
between them (what is two times Indonesia, anyone?). Any unique
value that a categorical variable takes is known as a level of that
variable. Three levels of a country of origin could be US, Finland, or
Indonesia, for example.
Because categorical variables describe a quality of an observation
rather than a quantity, many quantitative operations on this data
aren’t applicable. For example, we can’t calculate the average
country of origin, but we could calculate the most common, or the
overall frequency count of each level.
We can further distinguish categorical values based on how many
levels they can take, and whether the rank-ordering of those levels
is meaningful.
Binary variables can only take two levels. Often, these variables are
stated as yes/no responses, although this is not always the case.
Some examples of binary variables:

Married? (yes or no)

Made purchase? (yes or no)
Wine type? (red or white)

In the case of wine type, we are implicitly assuming that our data of
interest only consists of red or white wine…but what happens if we
also want to analyze rosé? In that case, we can no longer include all
three levels and analyze the data as binary.
Any qualitiative variable with more than two levels is a nominal
variable. Some examples include:

Country of origin (US, Finland, Indonesia, and so forth)

Favorite color (orange, blue, burnt sienna, and so forth)
Wine type (red, white, rosé)
Note that something like an ID number is a categorical variable
stated numerically: while we could take an average ID number, this
figure is meaningless. Importantly, there is no intrinsic ordering of
nominal variables. For example, red as a color can’t inherently be
ordered higher or lower than blue. Since intrinsic ordering isn’t
necessarily clear, let’s look at some examples of its use.
Ordinal variables take more than two levels, where there is an
intrinsic ordering between these levels. Some examples of ordinal
variables:

Beverage size (small, medium, large)

Class (freshman, sophomore, junior, senior)
Weekdays (Monday, Tuesday, Wednesday, Thursday, Friday)
Here, we can inherently order levels: senior is higher than
freshman, whereas we can’t say the same about red versus blue.
While we can rank these levels, we can’t necessarily quantify the
distance between them. For example, the difference in size
between a small and medium beverage may not be the same as
that between a medium and large beverage.

Quantitative variables
These variables describe a measurable quantity of an observation.
A typical question answered by quantitative variables is “How
much?” or “How many?” Quantitative variables are nearly always
represented by numbers. We can further distinguish between
quantitative variables based on the number of values they can take.
Observations of a continuous variable can in theory take an infinite
number of values between any two other values. This sounds
complicated, but continuous variables are quite common in the
natural world. Some examples:
 Height (within a range of 59 and 75 inches, an observation
could be 59.1, 74.99, or any other value in between)
pH level
Surface area

Because we can make quantitative comparisons across observations

of continuous variables, a fuller range of analyses apply to them.
For example, it makes sense to take the average of continuous
variables, whereas with categorical ones, it doesn’t. Later in this
chapter, you’ll learn how to analyze continuous variables by finding
their descriptive statistics in Excel.
On the other hand, observations of a discrete variable can take only
a fixed number of countable values between any two values.
Discrete variables are quite common in the social sciences and
business. Some examples include:

Number of individuals in a household (within a range of 1

and 10, an observation could be 2 or 5, but not 4.3)
Units sold
Number of trees in a forest

Often, when we are dealing with discrete variables with many

levels, or many observations, we treat them as continuous for the
fuller range of statistical analysis that affords. For example, you
may have heard that the average US household has 1.93 children.
We know that no family actually has such a number of children.
After all, this is a discrete variable that comes in whole numbers.
However, across many observations this claim can be a helpful
representation of how many children are to be expected in a typical
household.
But wait, there’s more! In more advanced analytics, we will also
often recalculate and blend variables: for example, we may take a
logarithmic transformation of one variable so that it meets the
assumptions of a given analysis, or we may extract the meaning of
many variables into fewer using a method called dimensionality
reduction. These techniques are beyond the scope of this book.

Demonstration: Classifying Variables

Using what you’ve learned so far, classify the star variables using
the types covered in Figure 1-3. As you think through it, don’t
hesitate to investigate the data. I’ll give you an easy way to do so
here, and we’ll walk through a more thorough process later in this
chapter.
One quick way to get a sense of what type variables may be is by
finding the number of unique values they take. This can be done in
Excel by checking the filter preview. I’ve clicked on the drop-down
arrow next to the sex variable in Figure 1-4 and found it takes only
two distinct values. What kind of variable do you think this might
be? Take a moment to walk through the variables using this or
other methods.
 Figure 1-4. Using the filter preview to find how many distinct values a variable
takes

Table 1-2 shows how I decided to classify these variables.

Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
rendesen léha, érzéki realista lesz, vagyis a magyar eszmeköre,
jobban mondva, eszmeskálája nem oly magas és nem oly mély, mint
a germán fajoké, de mégis hosszabb, mint a szemitáké. Azért, ha
kitör az eszményibb érzés, gondolkodás, a magyar is lelkesedik a
vallásáért; igaz, hogy gyorsan lohad e buzgósága és a nemzeti
nagyság utáni rajongás foglalja el a helyét. E rövidebb ideig tartó
lelkesedés azonban elég hosszú volt arra, hogy Géza és Szent István
alatt, erős gyökeret verjen a kereszténység, melyet a későbbi
rationalisabb gondolkodás ébredése, az általa előidézett pogány
lázadás sem tudott többé kiírtani.
Kállay elmondja, hogy Géza határokat nem ismerő akarata, nem
tűrheté ama ziláltságot és széthúzást, mely a hosszas kalandozások
közben új életre ébredő törzsrendszert jellemzi, azért oly szabályokat
hozott, melyek megszünteték e rendszert. Mintha a realismus alatt
bármely erős akarat képes volna egy törzsekből álló nemzetet
egységessé tenni! Géza azonban az idealismus hatása alatt szervezi
az országot, azért könnyebben megy neki, mert maga a nemzet is
úgy gondolkodik. A X. század végén többnyire erélyes, ideális
fejedelmek vezetése alatt megindultak a népek az erkölcsi egység
eszménye felé. Nálunk sem történhetett más, mint a világ többi
részein. Az idealismus egysége, természetesen erkölcsi egység. A
vallás és erkölcs nemessége ragad meg bennünket. Akkor nem
rajongunk a nyelv és nemzeties szokások egységéért. Ezért
mondhatta Szent-István, hogy jó, ha az országot többféle
nemzetiség lakja. Nagy Lajos nem ejthet ki ily szavakat, neki az
idealrealismus második felében rajongani kell az ország
magyarságáért. Annál furcsább, mikor Kállay azt mondja Szent-
Istvánról, hogy jó magyar volt. Negyven év óta kitünő hazánkfiai alig
mondották ki e szavakat, legfölebb Szent-István-napi beszédekben
lehetett ilyesmit hallani. Mikor hazánk politikai és nyelvi egysége és
nagyságaért rajongunk, nem tarthatjuk Szent-Istvánt jó magyar
embernek. Sokan éppen az ellenkezőt hirdették róla. Akárhányan
még a kereszténység terjesztését is kárhoztatták. Mindez érthető,
mert Szent-István kivetköztette a nemzetet régi nemzeti vallásából,
erkölcseiből és szokásaiból, állami és jogi életéből; a nemzeti nyelv
iránt pedig közönyös volt. Nem lehetetlen, hogy a magyar nyelvnél
többre becsülte a latint, az olaszt, a szlávot vagy németet, hisz sok
idealista buzog az egyik vagy másik műveltebb nyelvért, rajta szeret
beszélni s elhanyagolja anyanyelvét. Ha tehát azt mondja Kállay,
hogy Szent-István magyar volt egész lényében, ez oly frázis,
melynek csupán erkölcsi szempontból van némi értelme és csak
boszantja a realista nemzeti szellemű kritikáját.
Elmondja a szerző, hogy István nem hiuságból és becsvágyból
vette föl a királyi czímet, hanem a magyar nemzet nagyságának
öregbedését látta benne s mivel függetlennek óhajtá hatalmát, nem
a császártól, az akkori fogalmak szerint az egyetemes világi fensőség
képviselőjétől, hanem a római egyház fejétől kért és kapott koronát.
Ez megint hibás magyarázat. Az idealismusnak erősen
theocratikus jelleme van. A szélső idealis irány lelkesedik az
egyházért, kivált a középkorban hódoló tisztelettel fordúl feléje. Az
idealismus mostani hajnalán is látni már az egyháziak iránti tisztelet
jelentkezését. Nagyon természetes tehát, hogy István nem a
császárhoz, hanem a pápához, Istennek földi helytartójához, szent
Péter utódjához, fordul. Ezt nagyobbnak, szentebbnek tartja, azért
kér tőle koronát, nem pedig, hogy függetlennek óhajtá hatalmát. Az
is téves, mintha István tisztelete emelte volna fel hazánk első
rendjévé az egyházi rendet. Az ezredik év körül ez mindenütt első
lett az idealismus nyomása alatt. De azért, Kállay szerint, mégis az
uralkodónak volt alávetve az egyház, csak az ő akaratától függött.
Megint túlzó és érthetetlen szólam. A ki valamely intézmény javára
nagy áldozatokat hoz, a ki egész lelkével csügg rajta, mindenesetre
tekintélyre, befolyásra tesz szert, mivel áldozatai az intézmény javát
mozdítják elő. De tévednénk, ha azt hirdetnők, hogy az egyház
István akaratától függött, mint a realismus idején példáúl Mátyás
király, XIV. Lajos, I. Napoleon alatt történt. Az egyház szívesen
megbízott a szent király intézkedéseiben, mert az ő szellemében járt
el, az egyház felfogását tartotta szem előtt, midőn országát a
kereszténység intézményeivel árasztotta el. – De mihelyt bár csak
halványan jelentkezik a realis irány, mikor mutatkozik a nemzeti
szempont, mikor megszünik az egyetemes feltétlenül uralkodni, mint
például Kálmán idejében, beállanak a kisebb-nagyobb
összeütközések, surlódások az egyház és állam között. A XI. század
második fele már számos ily összeütközést mutat fel.
Kállay ezt a realis gondolkodás közvetlen okaival magyarázza.
Szerinte szakadás fenyegetvén a nyugati egyházat, így
Magyarországot is, a bölcs Kálmán azzal hárítá el, hogy önként
lemondott a koronának némely addig gyakorolt jogáról az egyház
javára. Nem a lehető küzdelemtől riadt vissza Kálmán, hanem a
nemzet nyugalmának és egységének megbontásától rettegett. Mert
kétségtelen, hogy miként egykor a pogányság, úgy utóbb a schisma
szolgált volna politikai téren is a particularisticus törekvések
zászlajáúl. És a nemzet ellenzés nélkül követte királyát az ujonnan
kijelölt ösvényen, mert érezte, hogy a király, a nemzet javára
dolgozván, bölcsen cselekedett. Az Árpádok monarchiájában tehát
szoros szövetségre léptek vallás és királyság, amaz támaszt és
oltalmat, emez pedig még nagyobb erőt nyervén e viszonyból.
Mindez szépen van kiokoskodva, de nem igaz. Kálmánnak le
kellett mondani a korona némely jogáról, mert erősebb volt az
egyház, neki pedig nem volt ereje szembeszállani vele. Ha nemzetibb
szellemű és kevésbbé hivő lelkű, okvetlenül megkezdi a harczot,
mely talán hazánk nagyobb romlásával végződik. Szerencsére bölcs
fejedelem volt, azaz érzése és gondolkodása megfelelt az idők
árjának és helyesen, okosan járt el. Az egész nyugaton, mintegy
1250-ig, mindenfelé győz az egyház központosító, egységre törekvő
szelleme, a legnagyobb fejedelmek és császárok megtörnek előtte,
még a lángeszű és realisabb, nemzetibb gondolkodású II. Frigyes is
engedni kényszerűl. 1250 után gyarapszik a realismus, növekszik a
nemzetek befolyása, mutatkozik a részek uralma, jelentkezik a
szétmállás. Ezután többnyire a pápák veszítenek a harczban,
rendesen engednek a súrlódásban, sok esetben a császárok, királyok
döntő szerepet játszanak az egyház sorsában. Ezt az erősödő
realismus hozta magával. A XV. század realismusa alatt azt
mondhatni, hogy a királyok uralkodnak az egyházon, éppen úgy,
mint 1650-től 1700-ig; 1770-től 1815-ig, 1875-től napjainkig.
Lehetőleg a részeknek kedvez az egyház. A diakovári püspök,
Strossmayer, sürgetésére XIII. Leo már a központosítás, a nagy
egység legkiválóbb jelét: a latin nyelvet is feláldozza a szláv
részeknek. Valószinű, hogy a haladás most kezdődő hullámának
realisabb napjaiban, a katholikus egyház több népénél érvényre jut a
nemzeti nyelv.

III.

Noha az eddigi magyarázatok után kevés újat mondhatok, legyen

szabad mégis Kállay értekezésének egy-két pontját fölemlítenem.
Ilyen az, hogy mindenekelőtt magyar volt a szent király állama.
Igaz ugyan, hogy a nyugati keresztény papok nevelése új hitre, új
eszmekörre, új állami szervezésre tanították s így egész műveltségét
a külföldtől nyerte, még sem lett pusztán utánzóvá, megőrzé híven a
magyar szellem eredetiségét. Talán gondolt a Karolingok állami
szervezetére, alkotása azonban fővonásaiban a magyar nemzet
szükségeihez és így szelleméhez alkalmazkodott.
Régi elavult frázisok! Megőrzé híven a magyar szellem
eredetiségét! Hisz éppen ezt a magyar szellemet, a mennyiben
eszmekört ért alatta Kállay, ezt akarta szent István gyökeresen
átalakítani, új vallást, új szokásokat és erkölcsöket, új politikai és jogi
rendet akart a haza földjére és a nemzet szívébe átplántálni. A
mennyiben pedig a nemzet faji szervezetéről szólhatunk, az
idealismus ezen is módosított egy kissé. Eszményi időkben nem azt
kérdezzük, hogy magyar, német, tót vagy más nemzetiségű vagy-e,
hanem hogy becsületes, tisztességes, vallásos lélek vagy-e?
Legalább is tetemesen megfogynak a nemzeti elválasztó, elkülönítő
korlátok, sorompók. Ilyenkor könnyebben összeházasodnak az eltérő
nemzetiségek, törzsök, fajok. Tény, hogy Géza, Szent István király
stb. kitüntették, kedvezményekkel halmozták el a külföldi
egyháziakat és nemeseket. Az idegen urak könnyen házasságra
keltek a magyar urak családjaival, ugyanazt tevé sokszor az alsóbb
osztályok gyermeke is. Ezzel megkezdődött a faj szervezetének, a
magyar nemzet szellemének kisebb-nagyobb módosítása. Később az
ideal-real erőszakos nemzeti centralisatiója még jobban teljesítette
ezt a feladatot, sok német, szláv és olasz olvadt a magyar nemzetbe,
úgy, hogy a bevándorolt turk-ugor származású magyarból jó részben
árja nép lett. Szóval, az ily frázisnak, hogy megőrzé a nemzeti
szellemet, Gézánál, Szent Istvánnál nincs értelme.
Magyarázatra szorúl az a nézet, hogy fejlődési irányunk kezdettől
fogva az egységesítés felé terelt bennünket; az Árpádok
Magyarországa teljesen centralisalt állam volt, az egyetlen akkor
egész Nyugat-Európában s hogy Szent István meg sem kísérté a
nyugat-európai hűbérességet meghonosítani.
Láttuk, hogy a X. század realismusának sehol sem kellett az
egységesítés, a centralisatio. Sőt Európában teljesen kifejlődik,
uralomra jut a feudalismus. Nálunk a törzsrendszer dominál. A
század utolsó negyedében kitör az idealismus s lassankint
megkezdődik a királyi hatalom gyarapodása, a hűbérurak, a széthúzó
elemek fékezése, nálunk a törzsrendszer megtörése. – Szent István
tehát nem honosíthatja meg a hűbériséget, nem istápolhatja a
törzsrendszert, neki az egyiket, úgy mint a másikat fékezni,
korlátozni kell az eszme nyomása alatt. Ő az idealista nem
pártolhatja a szétmállást, neki centralisalnia kell, a mennyire a szót
alkalmazhatni a XI. század viszonyai között. Nyugaton, a hol kifejlett
hűbérrendszer korlátozta a fejedelem akaratát, nehezen ment a
királyi hatalom gyarapítása, de nálunk az ős vallás pusztulásával
mintegy vele járt a törzsuralom elenyészte. A XIII. század azonban
már megkezdi az autonomicus törekvéseket. Maga az aranybulla
nemcsak megerősítése a nemesség jogainak, mint Kállay mondja,
hanem inkább a királyi hatalom fékezése. Azt is tudja a szerző, hogy
II. Endre meg IV. Béla uralkodása alatt, egyes megyékben némi
önkormányzati bíráskodás kezd lábra kapni. A önállóságra törekvés
növekszik, erősödik a realismus gyarapodásával a XIV. és XV.
században.
E század végén újra kitör az idealismus, mindenütt erősödik a
királyi hatalom, a hol erélyes férfiú áll az ország élén. Nálunk
azonban a tehetetlen Ulászló, a gyönge II. Lajos jutnak a trónra és
beáll a legnagyobb bomlás. Mivel az idealista eped és sóvárog az
erélyes fejedelem után, szeretné támogatni a központi hatalmat,
felháborodva látja a gyönge embert a trónon, s mellette a
kegyenczek, a követelő oligarchák gyűlölt hadát. Szerencsés az
ország, melynek ilyenkor erélyes, férfias királyai vannak. Szegény
hazánkban a mohácsi vész, meg a török másfélszázados uralma volt
a rémes válasz szerencsétlen királyaink uralkodására. Az 1700 körüli
idealismus I. Lipót, I. József és III. Károly uralma alatt ismét emelte
a királyi hatalmat, éppen úgy, mint az 1815-iki idealismus létrehozta
a szent szövetséget, a királyok független intézkedéseit, a nemzeti
eltérések, sajátságos ignorálását, Francziaországban az engedékeny,
símuló parlamentet, a chambre introuvablet, mint XVIII. Lajos
nevezte. Így végig tekintve az egész világtörténeten, nemcsak az
eszmei magyarázat, a bölcsészeti fejtegetés, hanem a történelem is
igazolja, hogy az idealismus napjaiban növekedni kell a királyi
hatalomnak s mivel Gézától kezdve a haladás hullámának (975–
1490) első vagyis idealisabb felébe esnek az Árpádok, szólhat Kállay
az ő centralisatiojukról. Csak azt szeretném tudni, kitől tanulta a
politikai idealismus fogalmát. Ha valaki oly kifejezéseket használ,
minőket Kállay elég sokszor, melyeknek csak az én philosophiámban
van értelmök, meg szoktuk nevezni a mestert is.
Most legyen elég Kállay felolvasásáról. Azt hiszem, hogy bár nagy
vonásokban, érthetővé tettem az Árpádok történetét. Ezután már
nem lesz szabad egy felvilágosúlt történetírónak másképp írni rólok.
Én ugyan nem érek rá ilyen munkára, de talán akad egy jó barátom
vagy jeles tanítványom, a ki magára vállalja a derék feladatot és az
erkölcsi világ törvénye szerint megírja az Árpádok vagy az egész
magyar nemzet történelmét. Gyönyörű és hálás feladat, melynek
végrehajtása «örök időkre szóló alkotás lehet», hogy Thukydides
szavaival éljek.
 III.

ERKÖLCSI SÜLYEDÉSÜNK.

Ma már sehol sem tagadják, hogy erkölcsileg mélyen sülyedt az

emberiség. Még pár év előtt sokan tagadták, tíz-húsz év előtt csak
egy-két bomlott ember vette észre. De most éppen úgy elismerik ezt
a sülyedést Amerikában és Európában, mint Japánban és
Ausztráliában. Nemcsak számtalan czikk és tanulmány hangoztatja
az emberiség elfajulását, hanem kötetes munkák is hirdetik. Például
dr. Nordau Miksa izraelita hazánkfia, hírneves párizsi orvos, két
kötetes munkát írt e fontos kérdésről.
Sokan vallják, hogy növekszik a bűnösök száma és a művelt
társadalomból is kihalt az erkölcsi érzés. E jelenség okait is keresik.
Szokás szerint azt mondják, hogy az erkölcsi érzés pusztulása a
különböző világnézetek természetes következménye. A demoralizáló
világnézet behat a nép lelkébe s kiöli vagy megbénítja az erkölcsi
érzést.
Ez a magyarázat megjárta idáig. De az erkölcsi törvény ismerete
után, nem lehet vele előállani. Mert erkölcsi felfogásunk éppen úgy,
mint a magyarázatára kitalált szellemes világnézetek, nem egyebek,
mint az uralkodó realismus nyomása alatt született elméletek. Az
ember ugyanis indokolni akarja érzését, gondolkodását, igazolni
eljárását, cselekvésmódját.
Erkölcsi felfogásunk indokolására szolgáló nézetek között első a
történeti magyarázat. Azért vagyunk annyira romlottak, mert látjuk,
hogy az erkölcsiség nem egyéb mint a vérünkké vált szolgai szellem.
Azok a jó és minden akarathoz símuló lelkek semmitmondó,
becsülésünkre érdeklődésünkre érdemetlen egyének. Az erkölcsi
szabályok, a vallás tanai csak a tömegnek, a tudatlan népnek valók.
A történetírók mit sem adnak a morálra. Ranke fényes és nyugodt
tárgyiasságával kimutatja, mily csekély jelentősége van az
erkölcsnek a históriában. Maguk a politikusok, az államférfiak sem
látják valami nagy szükségét az erkölcsnek. A világ szépen megél
erkölcsi érzés nélkül. Végre azt sem tagadhatni, hogy a romlottság
mellett végtelen az emberi jóság, határtalan a felebaráti szeretet. A
világtörténelem egyetlen százada sem tud felmutatni annyi
jótékonyságot mint a miénk. Nincs határa a bámulatos
leleményességnek, melylyel a szenvedők és inségesek baján akarunk
segíteni. Ha nincs vége az emberi szenvedésnek, a mi
könyörületünknek, jóságunknak, irgalmunknak sincs határa; ez is
kimeríthetetlen.
Ez a történeti szempontból való magyarázat mindjárt mutatkozik
a szélső idealismus hanyatlásával. Például 1700 körül kitör az
idealismus, mikor az egyetemesért vagyis az Isten, vallás és
erkölcsért rajong az emberiség. De már húsz-harmincz év múlva
sokszor találkozunk a papi zsarnokság kárhoztatásával, a vallásnak a
népre szorításával. Ez a felfogás azután folyton terjed és általános
lesz a nyolczvanas-kilenczvenes években.
Századunk második tizedében ismét uralomra jut az idealismus;
de már 1830 körül, győz a liberalismus, az erkölcsnek a vallástól való
függetlenségét kezdik hirdetni, a hitet csak a nép számára valónak
tartják, mindenfelé zúgolódnak a papi zsarnokság ellen. Ez a felfogás
folyton terjedt napjainkig.
A szolgai szellem emlegetése nagyon megfelelt a gyarapodó
realismusnak. A mint növekszik a realis gondolkodás, vele nő az
egyén önállóságának, függetlenségének érzete vagyis nem az egész,
az egyetemes, a tekintély lesz kiinduló pontja, forrása az
erkölcsiségnek, hanem az alkotó rész, az egyén. Az ember önmaga
az erkölcs és a jog forrása. Ez szüli a realis időkben a féktelen
individualismust, melyet csupán anyagi javakkal és örökös
szórakozással, panem et circenses-sel lehet megzabolázni, kissé
csillapítani. Ilyenkor csak az hallgat, az engedelmeskedik, a kit mint
szolgát fizetnek vagy reméli, hogy fizetni fogják. Ezek odaadók,
hűségesek, a központi hatalom támogatói; a többi zúgolódik és
elégedetlen vagy szórakozik és felejt.
A másik magyarázat, melylyel erkölcsi sülyedésünket indokolják,
a természettudományi világnézet. A természettudomány nem ismeri
az erkölcsöket. Szerinte a világ mechanice találkozó és elváló
parányok játéka. Ma egy emberi agyat alkotnak, holnap elválnak és
a vegyi rokonságnak vagy más molecularis erőnek engedve, új
kapcsolatba, összeköttetésbe jutnak. Azért semmi sem tartozik össze
a világon, hanem csak összekerűl, a minek a vége általános
nyugalom, örökös megdermedés lesz. Megszünvén a parányok
torlódása, megszünik minden mozgás.
E természettudományi felfogásból hiányzik a czélszerűség
eszméje. Nem ismeri a világ fensőbb czélját. Az ember is éppen úgy,
mint a parány, czéltalan lény. Kapcsolata más emberekkel a politikai,
gazdasági és egyéni helyzet véletlen és pillanatnyi találkozása,
melyből semmi erkölcsi kötelesség sem hárúl az egyes emberre. Ezt
a felfogást csak megerősíti a Darwin-féle elmélet, a létért való
küzdelem. Az erősebb érvényre akarván jutni, örökös versenyben áll
embertársaival. A parányok vagyis az emberi egyének körül forog a
lét minden kérdése, túl nem megy rajtuk. A ki erőteljesen végig
tudja küzdeni létünk őrűlt hajszáját, az érvényre jut, a ki szerényen
vagy gyöngeségben félreáll, azt csakhamar eltiporják és szót sem
érdemel. E harczban csak kárát valljuk minden erkölcsös
gondolkodásnak. A kötelesség fogalmának nincs értelme ott, a hol
élethalálharczot ví egyik ember a másikkal, legfölebb kétessé teszi
győzelmünket. Győz, a ki nem ismer kíméletet, nem ismer
kötelességet.
Csakhogy ez a természettudományi világnézet sem egyéb, mint a
realis gondolkodás leleménye. Így gondolkodunk, mert a realismus
idején élünk. Ez épen úgy okozat, mint az erkölcsi sülyedés, az
általános léhaság, a féktelen érzékiség, a határtalan irgalmasság.
 Mikor az idealismus kitör, egyesűl a szép, jó és igaz eszméje,
csodálatosan kiszélesedik az ember látköre, felmagasztosúl érzése és
gondolkodása, szóval megnemesedik. A szélső idealismus
lohadásával folyton szűkűl az ember látköre, összezsugorodik. Már
nem tud az egyetemesért lelkesedni. Ekkor a haza és nemzet foglalja
el az egyetemes helyét az ember szívében. A hazáért nem csupán,
mint erkölcsi egészért rajongunk, hanem a benső, a részletes élet is
vonz. Vagyis követeljük, hogy magyaros legyen e haza, magyarúl
beszéljenek benne, magyar nemzeti szokások uralkodjanak széles
rónáján és erdős-hegyes vidékein. Kezd jelentkezni az
individualismus, mikor a magunk képére akarjuk átváltoztatni
embertársainkat, képmásainkká akarjuk tenni felebarátjainkat. Ez a
törekvés folyton erősödik az emberi látkör szűkülésével. Végre
elenyészik a haza forgalma, csupán a nemzeti szellemé marad meg.
A látkör szűkülésével megszününk érdeklődni az erkölcs, az erény
iránt, mert már nincs érzékünk hozzá; de annál jobban tetszenek a
realismeretek, melyekben ilyenkor roppant haladást teszünk. Az
aprózó, részletező kutatás, elemzés mindennapi kenyerünk. A
mechanicai, természeti, orvosi stb. megfigyelés, ezer, meg ezer apró
jelenséget fedez föl vagy talál ki, melyek összeségükben alkotják a
civilisatiót. A történetírás sem foglalkozik eszmei kapcsolatokkal,
melyekhez szélesebb látkörre van szükségünk, hanem kedvesen
elbeszél, adatokat nyomoz és okiratok után kutat. A bölcsészet
tapasztalati tudomány lesz s a természettudomány kiegészítője. Az
erkölcs relativ valami, mely hely és idő szerint változik, nem pedig az
egyetemesből kiinduló világnézet. Szóval minden szétmállik, alkotó
részeire bomlik s e részek az uralkodók. Ezek dominálnak
érzésünkben, gondolkodásunkban. És mivel nincs magasabb
szempont, melyből kiindulnánk magunktartásában, erkölcsiségünk
nem ismer magasabb elvet, mint a felebaráti szeretetet, a határtalan
jóságot, mely azonban nagyon megfér az általános erkölcsi
sülyedéssel.
 IV.

A TÁRSADALMI BÉKE.

Harmincz esztendő óta töméntelen sok munka jelent meg a

társadalom erkölcsi, szellemi, aestheticai és gazdasági életéről. Ma
már minden socialis. A szép, igaz és jó eszméje a társadalom
szempontjából lesz vitatás tárgya. Az aesthetica éppen úgy
társadalmi kérdés, mint a gazdaság, az ipar és a kereskedés
fejlődése. A bölcsészet a társadalom viszonyaiból fejtegeti az
erkölcstant, a psychologiát és más ágazatait. Szóval minden kérdés
össze van forrva a társadalom kérdésével.
Azt hinné az ember, hogy az egyetemesért, az általánosért, a
nagy és szükségképi elvekért kezdünk rajongni, mert az egész
társadalmat hangoztatjuk, el akarjuk tűntetni a nemzeti korlátokat,
kigúnyoljuk a haza fogalmát, megvetjük az elkülönítő nemzeti
nyelveket s nemzetközi, internationalis társadalomról beszélünk. De
a kik ismerik az erkölcsi világ törvényét, tudják, hogy mindez nem
egyéb, mint a legszélsőbb individualismus; tudják, hogy a haladás
egy-egy hullámának elején az egyetemesért: az Istenért, a vallásért,
a szép, jó és igaz egységeért rajongunk. A szélső idealismus
lohadásával és a realismus első jelentkezésével a haza és nemzet
fogalma kezd lassan elhatalmasodni s mikor elérte tetőpontját,
fokozatosan hanyatlik s már csak a faj, a törzs, a rész, az egyed
tudja felkölteni érdeklődésünket.
Ez a socialismus igazi kora, a gyönge, lágy, tehetetlen
individiumé, a ki szegre akasztotta az egyetemestől függő erkölcsi
elveket, nem tudja nézni mások nyomorát, szenvedését, erkölcsi
eszme hiányában elnéző, könyörülő, jószívű, síma és nyájas s mivel
az anyagira veti magát, nem sokat törődik az Istennel, vallással,
morállal, csupán a testi jólétről és az érzéki gyönyörökről ábrándozik,
ezeket akarja megszerezni magának és családjának s ezért a
szegényebbjei nemzeti különbség nélkül összeállva, vállvetve
iparkodnak megszerezni azt, a mi betölti minden vágyukat. Ezért
socialista mindig a realismus kora. Az országok viszonyai szerint
eltérők lehetnek a socialismus tüneményei, más színt öltenek
keleten, mint nyugaton, máskép mutatkozik a germán és szláv
fajoknál, mint Japán, China népeinél, az alap azonban mindenütt
ugyanaz, vagyis az individualismus.
Krisztus előtt 450 és 200 körül éppen úgy találkozunk e socialista
irány elhatalmasodásával, mint Krisztus utáni II., VI., X. és XV.
században vagy a XVII. század második felében vagy 1800 körül és
különösen napjainkban. S mivel most a bámulatosan kifejlett ipar
tömérdek munkást foglalkoztat, képzelhetni, mily erővel léphet föl
korunk socialis mozgalma.
Tömérdek a gyár és rengeteg az értelmes munkások száma, a kik
a realismus növekedésével csodálatos erőt tudtak kifejteni. De nem
csupán a munkás a socialista, mert habár ily név nélkül, ily felforgató
doctrinák nélkül is, ugyanazt teszi minden függő állású egyén,
fizetett tisztviselő, a ministerelnöktől kezdve az utolsó díjnokig. A
magántisztviselők csak úgy megkövetelik sorsuk javítását, mint az
államiak. És az államok, intézetek, gyárak, gazdák, iparosok nem
képesek ellentállani munkásaik követelésének. A tanárok, tisztviselők
ugyan nem strikeolnak, mint a gyári munkások, de annyiszor, annyi
oldalról támadják, ostromolják kenyéradóikat, hogy rendesen elérik
czéljokat. Mivel nagyobb az állam jóléte a realismus alatt s
mindnyájan gyöngék, lágyak, szánakozók vagyunk, nem tudjuk
megtagadni kérő embertársaink követelését. Vagy ha nincs
módunkban kérelmöket egész nagyságában teljesíteni, legalább
egyben-másban iparkodunk rajtok segíteni. Szóval, a realismus
idején igazi részvéttel viseltetünk felebarátjaink iránt s mivel csupa
szív az ember fensőbb erkölcsi elvek nélkül, soha sem nagyobb a
jótékonyság, a közadakozás mint a realismus napjaiban. Ma például
hallatlan a jótékony egyesületek száma; a művelt világon sok ezer
nő és férfi foglalkozik a jótékonysággal, gazdagok és jómódúak
évenkint milliókat áldoznak a szegények javára.
A mult hetekben egy feltünést keltő munka jelent meg
irodalmunkban: Czíme: Társadalmi béke a közgazdasági
patriarchalismus alapján, irta dr. Gaal Jenő. A szerző egy volt
országgyűlési képviselő, később ministeri tanácsos, most
műegyetemi tanár. Azon szeretetreméltó, jószívű, irgalmas lelkek
közül való, a minő most a társadalom nagy része, azért könyve
rögtön visszhangra talált. A szív hangján szólal meg a társadalmi
béke érdekében s az atyáskodó jóság, az úgynevezett
patriarchalismus módjával akar segíteni a szegényebbeken. Ezzel
reméli enyhíteni szenvedéseiket, kibékíteni sorsukat, csillapítani
felháborodásukat. Ő nem barátja a meseszerű socialista államnak,
azt gondolja, hogy nem lehet összeegyeztetni az emberi
természettel. A miket e tétel bizonyítására felhoz, oly régiek, mint
maga a communismus és a socialismus s elmondhatni, hogy
többnyire nem igazak. Mert ha örökös realismus uralkodnék,
fejlődésében okvetlenül bekövetkeznék a socialista állam. Hisz látjuk,
hogy némely országban rendkívüli politikai és társadalmi jogokat
értek el a munkások, különösen a nők, a kik közigazgatási
hivatalokat is viselhetnek. A dolog magyarázatát egyebütt kell
keresnünk.
A socialismus országa lehetetlen, mert az idealis napokban az
egyetemesért szabad lelkesednünk, az erkölcsi jóért rajonganunk, az
ideal-real alatt a nemzeti sajátságok szeretete, a nemzeti egység és
nagyság vágya tölti el bensőnket s csak a realismus idején válhatik
áramlattá a socialismus. Az eszményibb napokban hatalmas lesz a
király, az aristocratia, különösen a papság. Így látni, hogy 1820 körül
elenyészik minden érdeklődés a socialisticus nézetek iránt, noha
egyes rajongók, mint Saint Simon, fűzik, fonják az ő ábrándjaikat.
 Később is csak lassan jelentkezik a népben és mint igazi
socialismus-tan, csak a hetvenes években jutott nagy erőhöz. Most
pedig, az idealismus hajnalán, szemlátomást bomladozik.
De minden haladás, minden civilisatio nem egyéb, mint utazás a
realismus bomlása felé, melyet egy-egy hullám idealis kitörése
megnemesít, erkölcsösebbé tesz; hanem azért – néha úgy látom – a
realismus erkölcsi bomlását az idealis lelkesedés sem lesz képes
egységessé tenni s a civilisatio pusztulása fog bekövetkezni, a
socialista állam azonban még sem jön létre.
A t. szerző a socialista állammal és más socialis ábrándokkal
szemben azt hirdeti, hogy a jogosult egyéni érdeken nyugvó
individualismust telíteni kell ethicai elemekkel, melyek a socialismus
egyetlen megvalósítható alkatrészeit képezik. Úgy látszik, a szerző
tudja, hogy a realismus alkonyán és az idealismus hajnalán vagyunk,
ki is jelenti e nézetét, mikor mondja, hogy az individualis irány
túlsúlyának az ideje egyelőre lejárt, azért ethicai elemekkel töltsük
meg az individualismust, mert különben borzasztó bomlás állhat be,
kivált a német, franczia és belga földön. Itt persze téves az
okoskodás, helytelen az ijesztgetés. Ha lejárt az individualismus
túlsúlya, akkor ne aggódjunk, mert beállanak az egyetemes utáni
lelkesedés napjai, azaz a vallás és erkölcs korszaka, mint 975, 1490,
1700, 1815 körül. Ilyenkor eltörpűl a socialismus, mely igazában a
realismus alatt és akkor virágzik, mikor bő keresete van a
munkásnak.
A szélső idealismus alatt azonban legtöbbször súlyos anyagi bajok
nyomják az emberiséget, mikor éhezik a szegény munkás és
földműves, mikor vevő hiányában csak felére dolgozik vagy egészen
megbukik a gyár, csődöt mond sok pénzintézet: ilyenkor megszünik
a socialismus; de helyette beáll a rablás, pusztítás, öldöklés,
koldulás, a realismus léha, de külsőleg szabályos és rendes
társadalmának bomlása. Ilyenkor áthatnak bennünket az
úgynevezett ethicai elemek, vagyis az egyetemes szempontjából
kezdjük tekinteni a világot.
 Jól esik az olvasónak, ha a t. szerzőnél az ethicai elemek
hangoztatásával találkozik. Világos fogalmat azonban nem szerez
belőlük. Mik azok az ethicai elemek? Ilyen volna a szerző szerint az
individualismus önzésével szemben a közszellem ápolása, az erkölcsi
kötelességtudásra való nevelés, a mai társadalmi rend szükségének
bemutatása stb. Mindezek többé-kevésbé üres szólamok. Hisz a
socialista éppen azt tartja, hogy sehol sincs nagyobb közszellem,
mint az ő társaságában és soha sincs kevesebb önzés, mint a
realismus napjaiban, mikor hallatlan mérveket ölt a jótékonyság,
végtelen az irgalmasság. És e kötelességtudás lehet-e nagyobb, mint
a realismus idején, mikor jelszó a munka, mikor azt hiszik, hogy már
maga a munka nemesít. Szóval, a szerzőnek még nincs világos
fogalma az erkölcsről. A szerző melegen szól Angliáról, hol a
társadalom hathatós önfegyelmezésnek veti alá magát. Ez részben
téves, részben másképp kell magyarázni. Mert mindenekelőtt el kell
ismernünk, hogy Angliában, átlag véve, ugyanoly erkölcsi bomlás és
demoralisatio uralkodik, mint más országokban.
A mi ez átlag mellett eltérés mutatkozik, azt az angolok faji
jellemének kell tulajdonítanunk.
Az angol ugyanis a legtökéletesebb minden európai faj között.
Ezzel azt akarom mondani, hogy az angol a haladás egy-egy
hullámának elejétől végeig minden érzésébe és gondolkodásába
kitünően benne találja magát. A mire például a semita, a sárga faj
stb. nem képes. Nincs elég érzékök a hullám szélső idealis és realis
árjához. Világrészünkön a latin faj és a félig-meddig turáni magyar a
legjózanabb. Sőt a latin fajok között is van különbség, például az
olaszba több germán elem olvadt bele. A latinok után jönnek a
szlávok s végűl a germánok s közöttük utolsók az északiak meg az
angolok. E népek sajátságos változáson mennek át a realisabb
időkben. A magyar és a franczia léha materialista lesz és kevésbé
mysticus; a szlávok jóval mysticusabbak; de legmélyebben
bocsátkozik a mysticismusba az angol. Ez alatt azt az édes, meleg,
lágy, kenetes, vallásos érzést gondolom, mely a realisabb időknek
egyik kedves tüneménye. Ez éppen úgy megvolt a XVII. század
második felének Angolországában, mint most a hetvenes-
nyolczvanas években. Az idealis vallásosság 1700 körül tört ki, éppen
úgy, mint napjainkban Balfour és mások műveiben. Realis
természeténél fogva az angol legkevésbbé szereti a központosítást, a
realismus napjaiban széleskörű jogokat ad a birodalom
alkotórészeinek, legtöbbet áldoz jótékony czélokra, engedékeny és
könyörülő, szíves és jóakaró munkásai, cselédjei iránt. Többé-
kevésbbé mindnyájan ilyenek vagyunk, de messze elhagy bennünket
az angol. Decentralisatiojának köszönheti, hogy a realismus idején
nem fojtogathatja egy központi zsebelő érdektársaság, legfölebb
helyi klikkek nyomhatják, melyeket mégis könnyebb lerázni.
Gaal melegen emlékszik meg Carlyle Tamás történetíróról, a ki
lelkesen felszólalt a munkások érdekében: talán még többet írhatott
volna a mysticus Ruskinról, ők mindketten az angol jellemnek az
uralkodó eszme nyomása alatti érdekes módosulásai.
A szerző könyvének többi része általában a munkások
istápolásával, a munkaadók viselkedésével és idevágó feladatainkkal
foglalkozik. Ez a rész nagyon tanulságos, haszonnal forgathatják a
gyárosok, a gazdák, az iparosok, megtanulhatják belőle, hogy
bánjanak munkásaikkal a realismus idején. Az idealistát persze nem
igen fogják kielégíteni e tanácsok. Ő az egyetemes iránti lelkesedést
szereti látni cselédjeiben. Keblében első és legszentebb a vallás és az
erkölcs, ezeket fogja sürgetni és hozzájok szabja viselkedését.
Mindenesetre sajnálom, hogy a t. szerzőnek nincs elég
összefoglaló tehetsége, se szélesebb és alaposabb történeti
tudománya, mert akkor megértené az erkölcsi világ törvényét és
belőle többi közt azt is megmagyarázhatná, miért hajlik ő most a
közgazdasági patriarchalismus felé, miért buzog annyira a társadalmi
békéért.
Mindamellett becsülni való munkát végzett, a homályos ethicai
elemek emlegetése tiszteletreméltóvá teszi előttünk s nem szeretnők
elhallgatni a szerző iránti rokonszenvünket.
 V.

DUMAS.

A legterméketlenebb bírálatok egyike volt idáig a drámai kritika.

Ifjú korom óta szorgalmasan olvasgattam Saint-Beuve, Janin,
Armand de Pontmartin, Saint-Marc-Girardin, Gottschall, Schmidt
Julián, Lindau és mások bírálatait, buzgó olvasója valék a sok német,
franczia, angol stb. irodalomtörténeteknek és rokon
tanulmányoknak. Mindezek a nevek, ítéletek és fejtegetések óriási
halmazával tömték tele agyamat és világos betekintést nyerhettem a
drámai költők belvilágába. Az ismeret és ítélet e tömkelege sok volt
arra, hogy beszélhessek róluk, képet adhassak működésükről; de
nem elég, hogy biztos és megnyugtató ítéletet mondhassak a
fölmerülő miért-ekre. Azt megtanultam belőlük, hogyan ír ez vagy az
a drámaíró; de nem, hogy miért ír úgy. Pedig én éppen ezt
szerettem volna tudni. Ha valamelyik kritikus ebbe mert belé
bocsátkozni, a legfurcsább magyarázatok kerültek ki tollából; pedig,
kivált az idealisabb időkben, minden kritikus fölvetette a miért-et. A
realismus napjaiban jobbára megelégszenek a hogyan-nal. De
bármily szellemesek is e bírálatok, igazán elmondhatni rólok, hogy
többé-kevésbbé gyarló dolgok. A legtarkább ítéletek minden
vezérfonal nélkül. A huszas évek egyik-másik jeles költőjét, például,
elragadtatással bírálta meg valamelyik kortársa, de már 1860 körül
rendesen fitymálva szólott róla az irodalomtörténet munkása; 1890
körül pedig nem talált elég sujtó kifejezést irodalmi ferdeségeinek
megrovására. Ebbe a chaosba is az eszme törvényének felfedezése
hozott belé világosságot. E fáklya segélyével elég könnyűvé válik
minden drámai alkotás bírálata. Könnyű feltárnunk a költő hatásának
titkát, csak ismernünk kell a kort, melyben sikkerrel adták művét.
De hát hogy hangzik az a szabály, melyhez hozzá kell szabnunk a
drámai műveket? Nagyon egyszerűen és röviden, annyira, hogy első
pillanatra a legnagyobb kételylyel fogadjuk. De ha ismerjük az
erkölcsi világ törvényét, azonnal belátjuk igazságát.
A szabály így hangzik: Az idealismus napjaiban, a szép, igaz és jó
eszméinek egysége idején, az egyetemest, az istenit, az erkölcsit, az
általános emberit kell magasztalnia a költőnek az individuum
rovására. De mivel folyton szűkül az idealismus látköre, míg végre a
realismus alkonyán egy-egy individuumra zsugorodik össze; a szerint
kell módosulnia a költő alkotásának is, úgy hogy a realis napokban
az egyetemes képviselőit kell léháknak, aljasoknak, becsteleneknek
bemutatnia, mert ezek okozzák az individuum minden baját,
nyomorát; le kell rombolnia az erkölcs, a vallás támaszait,
mindenben az alkotó elemeknek, a részeknek kell igazat adnia az
egész ellenében; az államban a fejedelmet, a ministereket, a
hatóságot kell leszállítania trónjokról, a társadalomban a születés, a
vagyon aristocratiáját kell lerántania, a katonaságnál a tiszteket, az
iskolában a tanárt, a családban az apát, a házasságban a férjet és
így tovább. Természetes, hogy mivel az eszme zsugorodása lassan
és fokozatosan történik, a költői alkotásnak szintén meg kell tartania
az idők finom árnyalatát. Azért hiába írja meg egy realis szervezetű
drámaíró pl. Ibsen az ő Nóráját harmincz év előtt, műve csak akkor
arat sikert, mikor a társadalom e darab erkölcsi színvonalára szállott
alá; ekkor azután, ha jól van megalkotva, rajongani fognak érette.
Ez elv alapján lássunk hozzá egy előkelő drámaíró rövid
bírálatához. Legalkalmasabb lesz e czélra a nemrég elhunyt franczia
költő, Dumas, kinek ifjú kora óta bámulatos sikerei valának az egész
művelt világon. De alig tették a sírba, egy új szemle, a Mercure de
France, jónak látta megkérdezni felőle az ifjabb írói nemzedéket,
mely nagyon lenézőleg nyilatkozott a még mindig ünnepelt
drámaíróról. A fiatal írók nyilatkozatai azonban elég éretlenek.
Többnyire felszines és helytelen kifogások, melyek semmit se vagy
keveset magyaráznak meg. Némelyik észrevétele igazán boszantó
fecsegés. Azért Dumas tisztelői azt mondanák rájok, hogy nem
érdemes velök foglalkozni. Minket azonban az erkölcsi élet minden
tüneménye érdekel s így e kifogások is lekötik figyelmünket és azt
kérdezzük magunktól: Mi lehet az oka, hogy egy harmincz év óta
ünnepelt költőről ily fitymálással nyilatkozhatnak az ujdonsült
poéták? Honnét merítik ehhez a bátorságot? E kérdésre nem lesz
nehéz válaszolnunk, mert oly rohamosan változik az idők árja és
mint egy laptársunk kifejezi, annyira dühöng a morál, hogy Dumas
műveit csakhamar lejárjuk s pár év alatt sutba dobjuk.
De hát miért sujtanók ennyire éppen Dumast? Azért, mert
Sardou, Ibsen, Sudermann, Hauptmann Gellért és néhány más
drámaíró mellett ő volt a realis idők legnagyobb poétája. Ha tudni
akarjuk, milyenek a realismus drámái, csak Dumas darabjait kell
megtekintenünk s mindjárt tájékozódhatunk.
Először is minden műve egy-egy eszme tolmácsa, még pedig
feltünő, kirivó eszméé. Már a szélső idealismus lohadásával fellépnek
a költők egy-egy eszmével, ezek azonban nemesebb gondolatok,
például a tiszta szerelem jogosultságát vitatják az apai tekintély
kényszere ellen, vagy a lelkiismeret szabadságát védik az egyházi
vagy állami törvények szigorával szemben. Ezek és hasonló eszmék
az egyén védelmére kelnek az egyetemes nyomása ellen. De mily
tisztelet lángja lobog még a költők keblében az egyetemes iránt!
Szűkül ugyan az egyetemes köre, már gyűlölik theocraticus
jelenségeit, a szélső idealismus zsarnoki követeléseit; a vallás és az
erkölcs, az istenség és az erény azonban még nem üres szó, hanem
igaz és szent érzés a legtöbb írónál. Sőt az idealreal időszak első
felében sem igen tűrik a vallás és erkölcs sorompóinak eltávolítását;
noha már itt-ott messzebb állítják fel. Csak erősen realis időkben
szabad annyira jutni, oly eszméket felvetni, mint a minőket Dumas
dolgozott fel s az individuum javára dönteni el. Mert minő kérdéseket
szeretett fölvetni? A társadalom alapkérdéseit, minő a hit, a vallás, a
hitetlenség, a lelkiismeret, a becsület, a házasság, a család, a
házasságtörés, a prostitutio, a faj, a nemzetiség, a jog, az
igazságszolgáltatás stb. kérdései. E kérdések nagyobb része
előfordul idealisabb napokban is, de a megoldás mindig az
egyetemes javára történik. Az egyénnek bűnhődnie kell, mert
megsérti az egyetemest.
Shakespeare az idealreal delén mily kicsinylőleg szól a
polgárokról, a népről, mily romlottnak mutatja be a fattyú
gyermeket, sújtja az össze nem illők házasságát s számtalan más
effélét; de már a realismus napjaiban nem szabad az ő módján
tárgyalni e kérdéseket; hanem mindig a résznek kell adni igazat az
egész, az egyénnek az egyetemes ellenében. Dumas vele
ellenkezőleg, a megejtett leányt, a courtisanet, a természetes
gyermeket stb. védi. Doumic René azt hiszi, hogy jobb lett volna a
társadalom e kitaszított tagjait bántatlanul hagyni félhomályukban;
de nagyon téved, mert éppen e kérdések felvetése és megoldása az
individuum javára emelte Dumas színműveit arra a színvonalra,
melyen harmincz év óta állottak. Azt is gondolhatná valaki, hogy a
házassági elválásért vívott sikeres küzdelme csak ártott műve
becsének, mert mindenütt behozatván az elválás, fölösleges és
tárgytalan lesz a darab. Pedig nem a politikai vagy társadalmi siker
buktatja meg Dumas színdarabjait, hanem az idealismus ébredezése,
mely a házasság szentségét, elválaszthatlanságát szereti
magasztalni.
Doumic a legőszintebben üdvözli Dumast, mert a polgári eszmék
egész sorával találkozik nála. Tehát vannak polgári eszmék is? Igen,
vannak. Meg is magyarázza őket Doumic, mikor elmondja, hogy
mindig forradalmár óhajtott lenni Dumas s ezért sok ellenséget
szerzett magának. A polgári eszmék tehát forradalmi nézetek, azaz a
realisabb individuum lázadása az idealisabbak uralkodása ellen.
Vagyis Dumas az idáig uralkodó realismus egyik irodalmi, még pedig
drámaírói apostola volt. És ha ezért még most is üdvözli Doumic,
nagyon hihető, hogy pár év múlva már nem fog neki gratulálni, mert
újra az egyetemest fogjuk magasztalni az individuum ellenében. Az
is tetszik Doumicnak, hogy a két nem viszonyának tárgyalásában oly
fontosságot tulajdonított Dumas az élettani elemnek, a minőt idáig
jelezni is alig mert a színház s ezt oly merész kifejezésekkel, annyira
nyers szavakkal tevé, a minőket színpadról még nem hallott a
közönség. Egyszer meg is történt, hogy valaki a nézőtérről oda
kiáltott a színészeknek: Ez már undorító! Pedig az ily nézők száma
eleinte legio volt.
Íme egy újabb polgári eszme! A dolog magyarázata azonban elég
könnyű. A szélső idealismus drámai nyelve annyira kényes, finnyás,
tapintatos, hogy a költő tele van vigyázattal s minden közönséges és
trivialis szótól írtózik. A realismus halavány jelentkezésével
megjelennek a merészebb, a nyersebb szólamok is. Ismeretes dolog,
mily harczott vívott Hugo Viktor egy-egy ily kifejezésért nemcsak a
közönséggel, hanem a színészekkel is. Nálunk is a harminczas évek
végén kárhoztatva emlegették a Bánk bán nyerseségeit,
piszkolódásait. Természetes, hogy Dumas az ötvenes, hatvanas
években Hugónál is nyersebb, népiesebb, trivialisabb lett; ez vele
járt a realismussal, mely szereti a népies és nyers, közvetlen és
keresetlen kifejezéseket. Ilyenkor a színpad nyelve sem igen térhet
el a mindennapi élet nyelvétől. Az idealisabb napokban lehetetlen az
ily meztelen és becstelen beszéd minő Dumas minden művében
bőven fordul elő, de csak egyet idézünk a La Princesse Georges-ból,
itt egy jó barátnéja mondja Sylvanie grófnéról: «Úgy látszik, hogy a
grófné az egyenlítő vagy a sarkok valamely istennőjének vagy minek
képzeli magát, a ki szentélynek tartja nyughelyét. Ide bezárkózik és
ha férje, az ő főpapja, el akarja végezni áhítatát, előbb áldozatát kell
benyujtania.» Azaz férji kötelességének teljesítése előtt gazdag
ajándékokkal kell megnyernie feleségét.
Dumas ellensége volt a l’art pour l’art elméletének. Szerinte
legyen hasznos a szinház, czélzatos a dráma. Minden irodalom, mely
nem tartja szem előtt a tökélyesbülést, az erkölcsiséget, az ideált,
tüdővészes és egészségtelen: holtan született irodalom, mondja
Dumas.
Tehát moralizáljon, a szinház. Valóban a szinpad mindig moralizál,
csakhogy e morál nem különb, mint a kor morálja. A szélső idealisták
is erkölcsöket hirdetnek, csakhogy az ő erkölcseik az Isten és vallás,
a becsület és tisztesség, világ és emberiség, nemzet és hazaszeretet
körül forognak.
Ilyen a szinpad morálja 1820 körül. Scribe a harminczas években
szabadabb morált kezd hirdetni, de még sem hirdet
erkölcstelenséget. Nem áll ugyan magasabb erkölcsi szinvonalon,
inkább gyakorlati tanácsokat ad, melyek nem valami nemes
gondolkozásra vallanak. Józan, egészséges, gyakorlati erkölcstan
szólal meg soraiban, bár még van érzéke az igazi tisztesség iránt is.
Alfred de Musset itt-ott még szabadabb, de költői és heves. Beőthy
azt hiszi, hogy a romantikának az indulatok hevében, a szinek
gazdagsága iránti hajlamában volt nagyon sok rokon vonása a mi
nemzeti szellemünkkel. Bajza égig magasztalja ez idők franczia
drámáját, mely egész mezítelenségében szemünk elé tárja a vétket;
de azután meg is utáltatja a nézőkkel. Egyiknek sincs egészen igaza.
Nem az a dolog magyarázata, mintha a harminczas évek franczia
drámái jobban egyeztek volna nemzetünk szellemével, mint a maiak,
hanem csak az, hogy mi ugyanazon uralkodó eszme nyomása alatt
állottunk. A harminczas évek drámái jóval ideálisabbak levén a
mostaniaknál, még iparkodnak megutáltatni a vétket, melyet elénkbe
tárnak. A harminczas években még nem távozott el annyira
egymástól a morál és aesthetica, a jó és szép eszméje mint
napjainkban, azért akkor megutáltatják a vétket. Akkor más volt a
vétekfogalom is. Az egyetemes elleni bűn volt a vétek, most a
realismus alatt az individuum megsértése a hiba. A harminczas
években oly halavány volt a realis elem, hogy csak kevéssé
szállították le az egyetemest magas szinvonaláról. Az olvasott, az
ünnepelt költők szűkebb korlátok közé szorították az idealis elemet,
de mégis tisztelték a vallást, az erényt, a becsületet, az adott szó
szentségét, a nemes patriotismust stb.
Dumas morálja már határozottan az individuum morálja, az
egyén szabadságának sürgetése az egyetemes zsarnoksága ellen.
Erről a morálról jegyzi meg Beőthy, hogy kinosan, kibékítetlenül
meghasonlásban vergődik az aestheticai és erkölcsi elv, melyeknek
egybeolvadó harmoniája alapfeltétele minden szép műnek. Régi
helytelen frázis! Minden szép mű kora erkölcsi érzésének,
gondolkodásának kifejezése. Teljes lehetetlen, hogy valamely szép
mű 1880 körül sikert arasson, ha nem az egyén szabadságát hirdeti
az egyetemes ellenében. A szivesen olvasott költőnek csak ily morált
lehetett tanítani. A mely munka az egyetemest dicsőítette az egyén
rovására, csak karácsonyi ajándékul szolgáló ifjúsági irodalmi termék
lehetett. Bizonyosan nem olvasta a közönség. A szép és jó eszméje
pedig csupán a szélső idealismus napjaiban olvad össze egymásba,
azután fokozatosan lazul a három eszme viszonya, míg a realismus
végén egymás ellenségei lesznek. Beőthy 1882-ben annyira nem lát,
hogy szerinte Dumas alakjai, csak idegen, mesterséges virágok
gyanánt tetszenek, melyek eredetiségeit természetesen nálunk alig
láthatjuk, bár elismeri, hogy legsűrűbben látogatja Dumas darabjait
a közönség, legjobban mulat rajtok és legzajosabban megtapsolja
őket. Mintha lehetséges volna jól mulatni oly darabokon, zajosan
megtapsolni oly műveket, melyeknek morálja minden lépten
megsérti erkölcsi érzésünket. De hát mivel ragadnak el e darabok
bennünket? Erre is megfelel Beőthy és az a szinek finomsága,
üdesége, tökélye, a környezet ízlése. Mind haszontalan és üres
frázisok, melyeket akkor használunk mi szegény megszorult
kritikusok, mikor nem tudunk valami okosat mondani. Sőt e
virágokról is elmondja Beőthy, hogy elragadják a közönséget, bár
illattalanok.
Természetes, hogy ez utóbbi megjegyzés még nagyobb lelki
szegénység jele. Sőt, hogy nagyon illatos virágok Dumas virágai, az
is mutatja, hogy napjainkban (1896) nem győzik adni A nők barátja
czímű darabját. Minden esetre nagyon fontos valamely műben a
drámai szerkezet, a forma kerekdedsége, a jellemek kidomborítása;
de legfőbb a darab erkölcsi világnézete. Bármily kerekded Kisfaludy
Károly vigjátékainak szerkezete, élénk és szellemes a dialogja, ma
nem tetszik, mert idealisabb a morálja, jellemeinek erkölcsi érzése,
gondolkodása, mint a minőt elviselhetünk. Még Scribe gyakorlati
morálja is magasan áll a mi szinvonalunkhoz képest, azért nem
tetszik.
 Dumas moraljára nézve van egy találó észrevétele Edmond
Scherernek: Napjaink erénye alig egyéb, mint egy kifordított bűn. Ez
igazán gyönyörű mondás, melynek talán maga Scherer sem
gyanította igazi horderejét. Vagyis az idealismus napjaiban az
egyetemes megsértése a bűn, a realismus napjaiban pedig az
individuum sérelme. Azonban nem kell hinnünk, hogy az egyén
morálja szabatosan és határozottan körül van irva Dumasnál vagy
más realista drámairónál. E költők akarhányszor magasztalják az
egyetemest, csakhogy boszantók e magasztalások. Például mily
ízetlen hazugság a La Princesse Georges-ban, mikor a herczeg
mondja: «Akarom, hogy szüljön. Nekem szükségem van ez anya
gyermekeire, szükségem van rájok hazámért és üdvömért!» Mintha
csak Wlassics imaszerű áhítattal odadobott és fensőbb közéleti
erkölcstanának cultusából merített frázisai volnának, annyira
boszantók és nevetségesek! Ugyanis a realista sem lehet el az
egyetemes nélkül, legalább czégérül kell használnia, rendesen az
egyetemessel iparkodik igazolni az ő individualis morálját, a mi csak
úgy lehetséges, ha tótágast áll a logikája és czigánykereket vet az
eszejárása. Ezt a czigánykereket sokszor megtaláljuk Dumas
műveiben, például mikor azt mondja, hogy a hatalmas szerelem
majdnem egyenlő az erénynyel. Hisz e kettő a két sarkat jelenti: az
erény az egyetemesnek érvényre jutása, a szerelem pedig rendesen
az egyén szabadsága vagy szabadossága, tehát individualismus.
Dumasnak alig több a házasság, mint egy physicai ösztön társadalmi
szabályozása. Ily módon könnyű lesz a realista költőnek a
szerelemről szólani. És igaza van, mert a realismus idején háttérbe
szorulnak ama sajátságai, minő a szűzesség, a lelki tisztaság, a
continentia, a szemérem stb. Ezekhez ő nem ért, nem is érthet,
éppen mivel realista. A szerelmet csak az idealismus tudja felemelni,
megnemesíteni, mert az egyetemes alá rendeli. A tiszta nőt a
szűzesség aranyos fénykörével vonja be, a férjes nőt pedig a
szemérem tisztes leplével borítja be; mig a realismus leányai és
asszonyai szépen fel vannak ugyan öltözve, divat szempontjából
kifogástalanok; de tekintsük meg őket közelebbről, vizsgáljuk
tekintetöket, maguktartását, bocsátkozzunk velök társalgásba, vagy
olvassuk a lapok által fölvetett kérdéseket, minő például napjainkban
a csunya férfi problemája, fussunk végig az ujságok kishirdetésein,
melyeket minden asszony, minden lány el szokott olvasni és mindjárt
látjuk a realismus asszonyait lelki meztelenségökben. Az idealismus
napjaiban nem igen viszik a leányokat szinházba, a szülők féltik
lelkök tisztaságát; a realismus idején az orfeumokat is elég
tisztáknak tartják. Ilyenkor a Theâtre Françaistől a legutolsó k.-kátai
szinpadig az individuum érzékiségének és jogainak problemáit
szokták fejtegetni, az igazi morált pedig nyakatekert okoskodásokkal
kijátszani. Mert mi a morál? Az egyetemes szempontjából intézni
cselekvésünket; a realista azonban az egyén szempontjából indul ki
és azért összes erénye rendesen a felebaráti szeretet körül forog,
melyben felöleli a tisztességes és aljas embereket is
személyválogatás nélkül. Irgalom és szánakozás, léha jóság és
elvtelen jóakarat vezeti még a jobb realistákat is, mint egy Tolstojt;
az idealista a felebaráti szeretetet is az egyetemes szempontja alá
helyezi s üldözi, gyűlöli embertársát, ha becstelennek, bűnösnek
tartja.
Az eszme változásának szempontjából is érdekes tudnunk, hogy
fogadta a közönség és kritika egy része Dumas darabjait. Armand de
Pontmartin, az ötvenes-hatvanas évek egyik szellemes kritikusa
felháborodással veszi tudomásul Dumas roppant sikereit s
mindenféleképp magyarázgatja. Tiltakozik ellene, hogy e sikerekből
a franczia nemzet erkölcsi szinvonalára következtessenek. Dumasnak
szerinte csak egy bizonyos közönsége van: a Párisba tóduló sok
élvhajhászó idegen és a főváros mulató ifjúsága; de a jámbor és
józan gondolkodású polgár, kit a sajtó magasztalása vezetett félre,
csalódva tér haza. Az előkelő, finom világ pedig éppen nem nézi meg
e műveket. A vidék erkölcsösebb közönségét annyira boszantják,
hogy alig lehet őket előadni. A kik Scribe discret immoralitásaiban
gyönyörködnek, Dumas művein csak boszankodnak. E kifogások és
észrevételek egy része igaz volt az ötvenes években. Akkor még
távoltartotta magát e művektől a közönség finomabb, erkölcsösebb
része. E tartózkodás azonban tíz-húsz év alatt teljesen megszünt. A
nyolczvanas években a társadalom erkölcsi szinvonala annyira
leszállott, hogy Dumasnál pusztítóbb moralistákban is gyönyörködött
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebooknice.com