Visit https://testbankmall.

com to download the full version and

explore more testbank or solution manual

Solution Manual for Probability Statistics and

Random Processes for Engineers 4th Edition by
Stark

_____ Click the link below to download _____

https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-
probability-statistics-and-random-processes-for-
engineers-4th-edition-by-stark/

Explore and download more testbank at testbankmall.com

Here are some suggested products you might be interested in.
Click the link to download

Solution Manual for Probability, Statistics, and Random

Processes for Engineers, 4/E 4th Edition Henry Stark, John
Woods
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-probability-
statistics-and-random-processes-for-engineers-4-e-4th-edition-henry-
stark-john-woods/

Solutions Manual to accompany Probability & Random

Processes for Electrical & Computer Engineers
9780521864701
https://testbankmall.com/product/solutions-manual-to-accompany-
probability-random-processes-for-electrical-computer-
engineers-9780521864701/

Random Processes for Engineers 1st Hajek Solution Manual

https://testbankmall.com/product/random-processes-for-engineers-1st-
hajek-solution-manual/

Solution Manual for A Microscale Approach to Organic

Laboratory Techniques, 6th Edition, Donald L. Pavia,
George S. Kriz, Gary M. Lampman, Randall G. Engel
https://testbankmall.com/product/solution-manual-for-a-microscale-
approach-to-organic-laboratory-techniques-6th-edition-donald-l-pavia-
george-s-kriz-gary-m-lampman-randall-g-engel/
2015 Managing Human Resources, 17th Edition Test Bank

https://testbankmall.com/product/2015-managing-human-resources-17th-
edition-test-bank/

Test Bank for Preface to Marketing Management, 12 Edition

: J. Paul Peter

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-preface-to-marketing-
management-12-edition-j-paul-peter/

Test Bank For Precalculus 9th Edition 9th Edition

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-precalculus-9th-
edition-9th-edition/

Test bank for Sports Marketing : 0132135469

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-sports-
marketing-0132135469/

Test Bank for Juvenile Justice, 6th Edition : Hess

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-juvenile-justice-6th-
edition-hess/
Test Bank for Social Psychology: Goals in Interaction, 6th
Edition, Douglas Kenrick

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-social-psychology-
goals-in-interaction-6th-edition-douglas-kenrick/
2 2

3. The cumulative distribution function (CDF) for the waiting time is defined over [0 ∞) and
given as
⎧
⎪ (
2 0≤ 1
⎪
⎨ 1≤ 2
( )= 2 ≤ 10
⎪ 2

⎪ 0 10 ≤ 20
⎩
1 20 ≤

(a) Plotting we get Fig. 2.

3 3

Figure 2:

(b) Taking the derivative, we get the probability density function (pdf) as
⎧
⎪ 0≤ 1
⎪
⎨ 1 ≤ 2
( )= 0 2 10
≤
⎪ 10 ≤ 20
⎪
⎩
0 20 ≤

with sketch given as:

Figure 3:

We notice that
( ) =
0 + + 10 20
0 2 1 4

1 1 10
= + + =1

(c) We compute the following probabilities:

i. [label=(0)]
ii. [ ≥ 10] = 1 − [ 10] = 1 1 − (10) = 1
iii. [ 5] = (5) = 1 2
R
iv. [5 10] = 510 ( =0 and
v. [ = 1] = 0

4. The point of this problem is to be careful about whether the end-points = and =
are included in the event or not. Remember ), ≤ ] which includes its end-point
4 4
1
Note: (10) = ≤ 10 but here the probability that = 10 is zero.
5 5

at the right. Thus to compute [ we must subtract from ( the probability

that
= i.e. [ = ]

[ ] = ( )− [ = ]
≤ ] = ( )
[ ≤ ] = ( )− ( )− [ = ]+ = ]
[ ≤ ≤ ] = ( )− ( )+ [ = ]
[ ≤ ] = ( )− ( )
[ ] = ( )− ( )− [ = ]

5. For normalization, we integrate the probability density function (pdf) over the whole range
of the random variable and equate it to 1.

(a) Cauchy distribution. The pdf of a Cauchy random variable is given by

)=
1 + [( − ]2

−
for ∞, 0, and −∞ ∞. For the integration, we will substitute tan =
,
1
and
1
so = . Therefore

1+[( − )2 ]2
Z ∞ Z 2
)
= − 2
−∞

³ ´
2
= |− 2
=
= 1
1
Therefore, = .

(b) Maxwell distribution. The pdf of a Maxwell random variable is given by

(
2 − 2 2
0
( )= (1)
0 otherwise

Integrating the pdf (substituting = ), we obtain

Z∞ Z ∞
2 − 2 2 2 2 − 2

0
=
0

∙
= 3 −1 2
6 6
¯∞ Z
−2
¯ 1 − 2
+ ∞
¯
¯ ¸
0
2 0

3
√
= 0+
2 2
= 1

Therefore, = √4 .
3
7 7

6. (a) Beta distribution. The pdf of the Beta distribution is given by

(
(1− ) 0
( )=
0 otherwise
Using the formula 6.2-1 in Handbook of Mathematical Functions by Abramowitz and
Stegun, we get
Z1 Z∞ −1
−1
(1 − ) −1
= 0 (1 + )
+
0

Z 2
−1 −1
= 2 (sin )2 (cos )2
0
Now, we look at the product of the Gamma function Γ( ) evaluated at + 1 and +
1. Substitutions used for this integration are = 2 = 2 and = sin =
cos .
+ 1) + 1)
∙Z ∞
¸ ∙Z ∞ ¸
− −
=
0 0
Z ∞Z ∞
−( + )
=
0 0
Z ∞Z ∞
2 +1 2 +1 −[( 2+ 2 )]
= 4
0 0
Z Z ∞
2 2 +2 − 2
= 4 (sin )2 +1
(cos )2 +1

0 0
Z ∞ Z 2
− 2
(sin )2 1
(cos ) 1
= 2
0
2 + +1
( ) 2
0
Z 2

= + + 2)2 (sin )2 1
(cos )2 1
0

Γ( + +2
Therefore, = )
.
Γ( +1)Γ( +1
)
(b) Chi-square distribution. The pdf of a Chi-square random variable is given by
(
( 2)−1 − 2 2 0
( )=
0 otherwise
Integrating ( , we
get
Z ∞ Z ∞
( 2)−1 − 2 2
( ) =
0 Z0 ∞
8 8

2 ( 2) 2 ( 2) − 2 2
= (2 ) [( ) ]
0
Z ∞
2 ( 2) 2 ( 2) − 2 2
= (2 ) [( ) ]
0
2 ( 2)
= (2
³ ´) Γ

2
= 1
1
Therefore, (2
=
2 )( 2) Γ
(2 ).
9 9

7. Here we do calculations with the Normal (Gaussian) random variable of mean 0 and given
variance 2 In notation we often indicate this as : (0 2 In order to calculate
the probabilities [| | ≥ ] for integer values = 1 2 , we need to convert
this to the standard Normal curve that is distributed as (0 1 In particular the so-
called error function is defined as
Z
1 1 2
( )= exp(− ) for ≥ 0
0 2
√
2

and so only includes the right hand side of the (0 1) distribution. Expanding [| | ≥ ]
fo positive, we get [| | ≥ ] = [{ ≤ − } ∪{ ≥ }] which is
somewhat cumbersome, so instead we consider the complementary event {| | } which
satisfies
[| | ≥ ] = 1 − [| | ] For this complementary event, we
have
[| | ]= [− for 0
Z 0 2 Z0 2
1 1
= √ exp(− 2
+√ exp(− 2)
2 − 2 2 2

Z 2
1
= 2√ exp(− by the symmetry about =0
2 2 2
0

By making the change of variable = , we then convert this equation into

Z 2
1
[| | ]= exp(− since =
0 2
2√
2

= 2 erf( for 0
allowing us to use the standard Table 2.4-1 for erf(·) Looking up this value and
subtracting twice it from one, we get
=1 [| | ≥ =]
=2 [| | ≥ 2 =]
0 =
0456
3 [| | ≥ 3 ] = 0 0026
=4 [| | ≥ 4 =] 0 0008
≈0
8. The pdf of the Rayleigh random variable is given by

−
2 2 2
( )= 2
( )

Note that since ) is zero for negative , ( ) = 0, for 0. Now ( )

=
R − 2 2
2
2 2

0 2 . Substituting = 2 2 and = 2 , we get

Z 2 2
1 10
0
− −
( )= =1− 2
=0 1 2
0

9. For the Bernoulli random variable , with (0) = (1) = and , 1− the
pdf is given as
)= ( )+ (
− 1)
For the binomial random variable with parameters and we have as a function of
Xµ ¶
( )= (1 − ) − ( − )
=0
1 11
1

For the Poisson case, with mean = we have the density

∞
X
−
( )= (− )
=0
!

10. This problem does some calculations with a mixed random variable. We can represent the
pdf of as
− 1 1
( )= [ ( − 1) − ( − ( − 2) − 3)
4 4
4)] + +

(a) To find the constant , we must integrate the pdf over all to get 1.
Z 4 Z Z
− 1 +∞ 1 +∞
+ ( 2) + ( − 3) = 1
1 4 −∞ − 4 −∞
1 1
( −1− −4 ) + + = 1
4 4

which has solution = 1 1

2 −1 − −4 =1
R
(b) Taking the running integral −∞ ( ) , we get the CDF ) with sketch given
in
Fig. 4.

Figure 4:

Although not requested, the CDF is given analytically as

⎧
⎪ 0 1
−1
⎪ 1 − 1≤ 2
⎪ 2− −1 − −4
−1 − −
1
( )= 2 −1 −
1
−4 + 4 2≤ 3

⎪ 1 −1
1 −
−
⎪ 2 −1 − −4 +2 3≤ 4
⎪

1 4≤
(c) We calculate the pdf as
− 1 1
1
( )= [ ( − 4)] +
2 − So −4
− 1) −
−1
1 12
2
− 2) + − 3)
4 4

Z 3 − Z 3
1 1

[2 ≤ 3] = −4 + − 2)
2 2 − 2−
−1 4

1 −2
− −3
1
= +
2 −1 − −4
4
1 13
3

where we start the integral of the impulse at 2− in order to pick the probability mass
at = 2 Note that we must include the probability mass at = 2 because the
event
{2 ≤ 3} includes this point.
(d) We calculate
Z 3 − Z 3+
1 1

[2 ≤ 3] = − 3)
2 2 +
−1 − −4 4 2

−2 −3
1 −
1
= +
2 −1 − −4
4
where we end the integral of the impulse at 3+ to pick up the probability mass at =3
(e) We have

(3)
= ≤ 3]
Z 3 − Z 3+ Z 3+
1 1 1
= − 3) − 2)
+ +

1 2 −1 − −4 4 1 4 1
−1 −3
=
1 − 1 1
−1 − −4 + +
2
4 4

11. First we need to calculate the probability that is less than 1 and that it is greater than 2
(area of shaded region in Fig. 5). Now

[ 1] = [ ≤ 1] = (1) = 1 −
−1

−2
[ 2] = 1 − ≤ 2] = 1 − (2) = 1 − (1 − )=
−2

Since the events are disjoint, the probability that 1 or 2 is

−1 −2
[{ 1} ∪ { 2}] = [ 1] + [ 2] = 1 − + =
0 767
1 14
4

Figure 5:

12. We calculate the pdf as

− 1 1
( )= [ − 1) − ( − − 2) − 3)
4 4
4)] + +
8 8

So
Z
−
[2 4] = +
4
1
2 4
−2 −4 1
= ( − )+
4

where we start the integral of the impulse at 2+ in order to not include the probability mass
at = 2 The overall answer then becomes 43( −2 − −4 ) +

13. This is an example where the probability distribution is defined on the sample space which is
not the elementary sample space. Normally, when we consider two coins tossed simultaneously,
we consider the sample space containing two tuples of heads and tails, indicating the outcome
of two tosses, i.e., we consider the sample space Ω = { }. Here we will
see that we can also define probability on another set of outcomes.

The sample space Ω contains outcomes 1 2 3 that denote outcomes of two, one, and
no heads, respectively. Assuming that the coins are unbiased, we first find the probability
of these outcomes.
[ 1 ] = [heads on both tosses] = 0 × 5=
0 25
[ 2 ] = [head on first, tail on second] + [tail on first, head on second] = 5×0 5+
5×
0 5 =
0
[ 3 ] = [tails on both tosses] = 0 × 5=
0 25

(a) { : ( )= 0 ( ) = −1} = 2 =⇒ [{ : ( )= 0 ( ) = −1}] =

[ 2] = 5
{ : ( )= 0 ( ) = 1} = 1 =⇒ [{ : ( )= 0 ( ) = 1}] = [ 1] =
0 25
{ : ( )= 1 ( ) = −1} = =⇒ [{ : ( ) = 1 ( ) = −1}] = [ ] = 0
{ : ( )= 1 ( ) = 1} = 3 =⇒ [{ : ( ) = 1 ( ) = 1}] = [ 3 ] =
0 25

(b) Before we find the independence of and , we first find the probability mass functions
(pmf) of and .
[0] = = 0] = [{ 1 }] + [{ 2 }] = 5 + 0 5 = 0 75
[1] = = 1] = [{ 3 }] = 0 25.
[ ] = 0 for = 0 1.
9 9

Similarly, [−1] = [1] = 0 5 [ ] = 0 for = −1 1.

For independence of , we need [ ]= ] [ . For =0 = 1,
[0 1] =
0 25 [0] [1] = 0 75 × 5 =
. Hence and are not
independent.
1 1
0 0

14. (a) We have to integrate the given density over the full domain. We know
Z +∞
( ) = 1
−∞
Z +2
1 1 1 2
= + + +
8 16 16 −2
Z +2
1 2
= +2
4 0
à ¯2 !
1 1
¯
3¯
= +2
4 3 ¯0
1 8
= +2
4 3
Hence =
9 64.

(b) A labeled plot appears below in Fig. 6. Note the jumps occurring at the impulse
locations in the density. Also note the slope of the distribution function is given by the
density function in the smooth regions.

Figure 6:

(c) We proceed as follows

Z 1
(1) = ( )
−∞
Z +1
1 1 1 9 2
= + + +
8 16 16 64 −2
µ ¶
1 1 1 3 9 Z
= + + + + +1
2

8 16 16 8 64 0

2
(using the symmetry of )
à à ¯ !!
1 3 9 1 3 ¯¯1
= + +
4 8 64 3 ¯0
1 1
1 1
1 3 9 1 43
= + + =
4 8 64 3 64
10 10

(d) We can calculate

Z 2
[−1 ≤ 2] = ( )
−∞
Z +2
1 9 2
= +
16 64 −1
R R
But the easier way is to realize that +2 2 = +1 2 (because of symmetry)
which −1 −2
was needed in part (c). Then, by just counting the one relevant impulse area, we can
write
1 3 3 31
[−1 ≤ 2] = + + =
16 8 64 64

15. First we calculate the probability that is even. Now it is binomial distributed with
parameters = 4 and = 0 5 i.e. ; 4 0 5) 0 ≤ ≤ 4 thus
[{ = even}] = ;4 ) + (2; 4 0 5) + ;4 5)
µ ¶ µ ¶0 µ ¶4 µ ¶ µ ¶2 µ ¶2 µ ¶ µ ¶4 µ ¶0
4 1 1 4 1 1 4 1 1
= + +
0 2 2 2 2 2 4 2 2
µ ¶4 µ ¶4 µ ¶4
1 1 1 1
= 1× +6 × +1 × =
2 2 2 2

Now, the conditional probability is given as

[{ = } ∩ { = even}]
[{ = }|{ = even}] =
[ = even ]
{ }
⎧ 1
21 = =0
⎪ 16 8
⎪ 0 =
⎨ 1
= 2 166 = 86 =
2
⎪ 0 =
⎪ 3
⎩ 1
2 16 = 18 =
4
where we have used the fact that the joint event
½
{ = } even,
{ = } ∩ { = even} =
odd.

16. The marginal distribution function of random variable is given by

⎧
⎪0 0
⎪
⎨
10 0≤ 5
( )= (+∞ )=
The pmf is given by
 11 11

⎪ 10 5≤ 10
⎪
⎩1 ≥ 10 ⎧
⎪
⎨0 ≤0
)= ( )− ( − 1) 1 0 ≤ 10
= 0 10
12 12

The conditional probability density function:

[ ≤ = ] = ( )− ( − 1)
⎧
⎪0 ≤ 0
⎪
⎨ −
(1 − 0) 1
10 1≤ ≤5
= ( )
− ≤ 10
⎪(1 −
1
)
1
10 5
⎪
⎩0 10

Note that ( | = )= ≤ | = is not defined for ≤ 0 or 10, because

for these , = ] = 0. Therefore,

≤ =
]
( | = ) =
( )
(
(1 − − 0 ) 1≤ ≤5
= −
( ) (1 − 1 ) 5 ≤ 10

Hence, ( 1 − 0 1≤ ≤5
0

( | = )=
( )
1 − 1 5 ≤ 10
1

17. Let the number of bulbs produced by and be and respectively. We have
+ = ,
and is the total number of the bulbs. So [ ] = = 14 and [ ] = = 43 Since
we
have
( | ) = (1 − −0 2 ) ( ) ( | ) = (1 − −0 5 ) ( )
then

( ) = ( | ) ( )+ ( | ) ( )
1 −0 2 −0 5
= (1 − ) ( ) +(1 − ) ( )
3
4 4
So
1 3
−0 5×2
(2) = (1 (1 − )=
−0 2×2 4
− )+
4 3 −0 5×5
(5) = 1 (1 − )=
(1 − 4
−0 2×5 3
)+ (1 − −0 5×7
)=
(7) = 4
4
1
(1 −
−0 2×7
)+
4
13 13

Then [burns at least 2 months] = 1 − (2) = [burns at least 5 months] = 1 − (5)

=
0 15 and [burns at least 7 months] = 1 − (7) =

18. Given the event ,{ ≤ for we calculate ( | )

i) ≤ : ( | )=0 since the joint event { ≤ }∩ =

ii) : ( | ) = 1 since the joint event { ≤ }∩ = , so the
conditional probability of { ≤ , given is one.
14 14

iii) ≤ : Here we must calculate the actual intersection of the two sets { ≤ }
and
={ ≤ Since ≤
, we get { ≤ } ∩ = { ≤ }∩{ ≤
}=
{ We can then calculate the conditional probability

[{ ≤ }∩
( | ) =
[ ]
[{ }]
=
[ ]
( )− )
= for ≤
( )− )

19. In order to get [ = ], we can consider = | = ] first and then do the integral
over all .
Z ∞
[ = ]= [ = | = ( )
−∞

Z 5 −
Z 5
1 1 −
=
=
5 0 ! 5 ! 0

for = 0:
1 1
−5
[ = 0] = (1 − )
5 0!
for = 1:
1 1 51
−5 −5
= 1] = (1 − − )
5 0! 1!
for = 2: µ ¶
1 1 51 52
−
−5 −5 −5
[ = 2] = 1− −
5 0! 1! 2!
for general :

µ ¶
1 1 −5 51 −5 5 −5
[ = ] 1− − − ≥0
5 0! !
= 1!

20. (a) The pmf of is binomial with = 8 and = = , i.e.

( ), [ = ]= ( ;8 5)

This is because the 8 votes are independent, each with = 5 chance of being favorable.
They are thus Bernoulli trials, which leads to the binomial distribution in the binary
15 15

case. We note that since = , the distribution will be symmetric about = =

4.
(b) We must find the conditional PDF ( | ) for the range −1 ≤ ≤ 10 Now

[{ ≤ ]} ∩ { 4}]
( | ) , [ ≤ | ]=
[ 4]
[4 ≤ ]
=
[ 4]
16 16

Since is binomially distributed, we have

µ ¶8 X8 µ ¶
1 8
[ 4] =
2
=5
à µ ¶ µ ¶8 !
1 8 1
= 1−

2 4 2
93
=
256
where the second to last line is by symmetry of this binomial distribution about = 4.
Turning to the numerator, we have
½
0 5
[4 ≤ ] = ¡ 1 ¢8 P8 ¡8¢
( ) 5
2 =5 − ≥
Then
½
0 5
( | ) = 256
¡ 1 ¢8 P8 ¡ 8¢
( 5
93 2 =5 − ≥
à 8 µ ¶ !
1 8
X
= − − 5)
93 =5
⎛ )
⎞
b
X µ ¶
1 8
= ⎝ ⎠ − 5)
93 =5

where b c denotes the least integer function

b c, rounded down to next integer.
Calculating, we determine ⎧ 56 =5
µ ¶ ⎪ 28
1 8 93
=⎨ =6
93
8

93 ⎪ =7
⎩ 93
1
93 =8
and thus ⎧ 56
⎪ 93 =5
⎨ 84 =6
( | ) = 93
92
⎪ =7
⎩ 93
1 =8
Now for 5, ( | )=0 and for 8, ( | )=1 so we have the plot of
Figure
1.
17 17

(c) From the calculations done above and from the definition

( | )
( | ) =
µ ¶
8
= 8
X − )
1
93 28 8 1
=5
56
= − 5) − 6) − 7) − 8)
93 93 93 93
+ + +
18 18

Figure 7:

Figure 8:

with plot of Figure 2. Note we write the areas of the impulses in parentheses.
In this figure, = 56 , = 28 93, = , and = 93.

(d) Using Bayes’ rule, we have

[4 ≤ 5]
[4 ≤ ≤ 5| ] =
[ 4]
= 5]
=
[ 4]
¡ 1 ¢8 ¡8¢ µ ¶
2 5 1 8 56
= 93
= =
28
93 5 93

21. The random variables and have joint probability density function (pdf)

½ 3 2
4 (1 − 0≤ ≤2 0≤ ≤1
( )=
0 else.
19 19

(a) To find [ ≤ 0 5], we start with

Z 5 Z
[ ≤ 0 5] +∞ ( )
=
−∞ −∞
Z 0 5 Z 1
3
= 2
(1 − )
0 0 4
µZ 0 5 ¶ µZ 1 ¶
3 2
= (1 − )
4 0 0
µ 3 ¶µ 2 ¶
3
= 0
5 ( − ) 1
|0
|
4 3 0 2
3 1 1 1
= (1 − ) =
4 24 2 64

(b) By definition

( ) = [ ≤ 0 5]
Z +∞ Z 0 5
= ( )
−∞ −∞
Z 2Z 0 5
3
= 2
(1 − )
0 0 4
µ 3
¶µ 2 ¶
3
= |2 ( − )| 0 5

0 0
4 3 2
µ ¶
38 1 1 3
= − =
43 2 8 4

(c) To find ≤ | ≤ 0 5], we note that and are independent random

variables, so the answer is the same as in part a), namely ≤ | ≤ 0 5] = 64
≤ 0 5] = 1
However, we can also calculate directly,

[ ≤ ≤ 0 5]
[ ≤ 0 5| ≤ ]
= ≤
µ ¶
Z 0 5 Z 0 5
3
3
= 2
(1 − )
0 0 4 4
µ ¶ µ ¶
3 1 1 1 3 1
= − =
4 24 2 8 4 64
20 20

(d) Here, we can note again that and are independent random variables for the given
joint pdf, and thus

[ ≤ | ≤ ]= ≤
3
= from part b).
4
22. To check for independence, we need to look at the marginal pdfs of and . How do we
find the pdf’s? We can use the property that the pdf must integrate to 1. Say ( )=
1
− 2 ( 3 2)
R∞ 1
− 2 2( 2 )
2 ( ), and ( = 1, we find = Similarly, ( )=
√ ( ),
0 3 2
21 21

R∞
and
2
( ) = 1, so = Multiplying the two marginal pdfs, we see that the
√
0 2 2
product is indeed equal to joint pdf; i.e., ( ) ( )= ). Therefore, and
are
independent random variables; their joint probability factors and hence [0 ≤3 0
≤ 2] = [0 ≤ 3] [0 ≤2 Thus
Z3
2 1 2
−2 ( 3 )
[0 ≤ 3] = √
3 2−3
Z 3
2 1 2
−2 ( 3
= 2× √ =2 (1)
3 2 )
0

Z 2
2 1 2
−2 ( 2 )
[0 ≤ 2] √
=
2 2 −2
Z 2
2 1 2
−2( 2
= 2× √ =2 (1)
2 2 )
0

So

[0 ≤3 0 ≤ 2] = [0 ≤ 3] [0 ≤ 2]
= 2 erf(1) × 2 erf(1) = 4 erf(1)2 466
=0

23. (a) Since

Z +∞
1 =
−∞
Z0 ( ) Z +1

= (1 + + (1 −
−1 0 )
µ 2
¶¯0 µ
¯
2 ¶ ¯1
¯
= + ¯ + − ¯
2 ¯ 2 ¯
−1 0
µ ¶
1 1
= +
2 2

Thus = 1 and is plotted as

22 22
23 23

(b) ( ) = 0 for ≤ −1 Then for −1 ≤ 0 we calculate

Z
) = (1 + )
−1
µ ¶¯
2 ¯
= + ¯
2 ¯−1
µ ¶
2
(−1)2
= + − −1 +
2 2
2 1
= + +
2
2

We note that ( ) = 21 Then for 0 ≤ 1 we calculate

Z
1
( ) = + (1 − )
2
µ0 2¶
¯
1
¯
= + − ¯
2 2 ¯ 0
1 2
= + −
2 2

R +1
Note that ( ) = 1 for ≥ 1 since −1 ( ) =1 Putting all the results
together,
we get
⎧
0 ≤ −1
⎪⎨ 2
1
2 + + 22 −1 ≤0
( )=
⎪
1
2 + − 2 0 ≤1
⎩
1 1
The sketch of is shown below.

(c) [ ] = 1− ( )= 1
( which gives ( )= 2
therefore ∈ (0 1
In this 2 3
2
interval ( )= 1
+ − , so we have the quadratic equation
2 2
24 24

2
−6 +1 =
0
q q
which is solved by roots =1 2 The root in (0 1) is then =1 2 '
1 2 3 3
± −
24. The general expression is given as:

µ ¶
1 −1
( ) p exp 2
+ 2
− )
2 1− 2 2 (1 −
2
= 2)
2
25 25

If = 0 and =1 then this becomes

µ ¶
1 −1 2 2
( ) = exp ( + )
2 2
1 1 2 1 1 2

−2 −2
= √ √
2 2

= ( )
( )

The desired joint probability can be calculated as

∙ ¸ ∙ ¸ ∙ ¸
1 1 1 1 1 1 1 1
− ≤ − ≤ = − ≤ − ≤
2 2 2 2 2 2 2
2

µ ¶ µ ¶
1 1
= 2 erf 2 erf
2 2
∙ µ ¶¸2
1
= 2 erf
2

'

25. We use Bayes’ formula for pdf’s:

| ( | )
| ( | )=
( )

( )

We have
1
( ) = rect( )
2 2
Then
Z ∞ Z ∞
( )= ( | ( | ) ( )
−∞
) =
−∞

Z ∙
1
1 1 − )2
= √ exp ¸
− 2
−1 2 2 2 2

−
Let = , then = and we obtain
Z 1− ∙ ¸
1 1 − 12 2 1 1− −1 −
26 26

( )= √ = erf( ) − erf( )
2 −1− 2
2

But ( )=− (− ),
hence ∙ ¸
1 1+ −1

( = erf( ) − erf( )
2

Then finally
√ 1 ( − 2)
| ( | ) ( ) 2
exp[− 2 2 ]rect( 2 )

| ( | ) = −1
= ( ) erf( 1+ ) − erf( )
27 27

26. We start off with the general relation for conditional probability densities

| ( | )
( )
| ( | )
= ( )

−( − )2 2 2 ¡1 ¢
1
√ − 1) 1
( + 1)
+
2 2 2 2
=
( )

Next, we find the denominator as

Z +∞
( ) = ( )
−∞
Z +∞
= | ( | ) ( )
−∞

Z +∞
µ ¶
1 −( − 2) 2 1 1
= √ − 1) 1) +
2 +

−∞ 2 2 2 2

and so, combining this result with the one above, we have

1 −( −1 )2 2 2 ¡1 ¢
√2 2
2
− 1) + 2
+ 1)
| ( | )
( )
=

1 −( − )2 2 2 ¡1 ¢
√ − 1) 1
+ 1)
+
2 2 2
= R +∞ 2 ( − )2 2 2
¡ ¢1 1
√ 1
− − 1) + ( + 1)
−∞ 2 2 2 2
¡1 1 −( − )2 2 2 1
¢
√
2 2 2 − 1) 2
+ 1)
=
+
¡1 ¢
1 ( −1)2 2
−1
2
+ −( +1)2 2 2
√
2 2 2 2

¡1 ¢
−( − )2 2 2
( − 1) + 1 ( + 1)
2 2
= 1 or equivalently
−( −1)
2
2
2
+1 −( +1)
2 2
2
2 2
−( − )2 2 2

= ( − 1) + ( + 1))
−( −1)2 2 2
+ −( +1)2 2 2

Note, we could have eliminated a few steps in our solution by starting from the Total Prob-
ability Theorem for density functions, from which we can write directly
28 28

| ( | )
( )
| ( | ) = R +∞
() ( )

−∞ | |

If the question had asked instead for the conditional probability mass function (PMF) | ,
the answer would have been
(
−( − )2 2 2
−( −1)2 2 2+ −( +1)2 2 2
= ±1
| ( | )
= 0 else

as can be easily obtained by integrating the conditional density found above.

29 29

27.

[ = [ 30] = 1 − (30)
[ ] = [ ≤ 31] = (31)
[ ] = [30 ≤ 31] = (31) − (30)
[ ] (31) − (30)
[ | ]= =
[ ] 1− (30)
31−30
60 1
= =
60−30 30
60

[ ] (31) − (30)
[ | ] = =
[ ] (31)
31−30
1
60
= 31
=
60
31

28. (a)
Z +∞
1 = ( )
−∞
Z∞
−2
=
0
µ −2
¯
¯∞ ¶
= ¯
−2 ¯0
µ ¶
1
= 0−−
2
=
2
30 30

thus we must have = 2.

31 31

(b) For 0 0 we can write

Z ∞
−2
≥ + ] =
2 +

µ −2¯
¯∞
¶
= 2 ¯
−2 ¯ +
à !
−2( + )
= 2 0− −
2
−2( + )
= with 0 0
(c)
≥ +
≥ + | ]
= ]
[ ]
but note that for 0, the event { ≥ + } is a subset of the event {
so
{ ≥ + }∩{ }={ ≥ + } and hence [ ≥ + ]= ≥
+ ]
thus we have, for 0,
≥ + ]
≥ + | ] =
[ ]
≥ + ]
=
[ ]
−2( + )
= −2
−2
= independent of !

Since this conditional probability is (functionally) independent of the variable , the

memory of had been lost.
29. We need to solve for in
1− − ≥
But this implies that

≥ −
ln(0 005)
=
2 996

Thus, = 3 should do.

30. This is a rather classic problem in detection theory.

[ | ] = ≥ 0 5| ]
Z∞
1 −12 ( −1)
2
= √
2 0
5 1
32 32
Z ∞ −2
1
= √ 2 with , −1
2 −0
1 5

= + erf( ) 69
=0
2
33 33

Then

[ | ] = ≥ 0 5| ]
Z∞
1 1− 2
= √ 2
2 0
1 5

= − erf( ) = 0 31
2

[ | ] = [
| ]
Z
1 1 −22
= √ 0 5
2
1 −∞

= + erf( ) =0
2
and

[ | ] = [ 0 5| ]
Z 0 5
1
= √ −12 ( −1)
2

2 −∞
Z −0 5
1
= √ −12 2
again with , −1
2 −∞
1
= − erf( )=
2
0 31

31. From Bayes’ Theorem

[ | ] [ ] [ ]
[ | ] = =
[ ] 0 69 [ ] + − [ ])
31(1

[ | ] [ ] [ ]
[ | ] = =
[ ] 0 [ ] + 0 31(1 −
[ ])
[ | ] [ ]
[ ]
[ | ] = = and
[ ] + 0 69(1 −
0 31
[ ] [ ])

[ | ] [ ]
[ | ] =
=
[ ] 0 69(1 −
0 69 0 31 [ ] + ]) [

[ ]

As a partial check, we note that [ | ]+ [ | ] = 1 as it must, and likewise for [ | ]+

34 34

[ | ] Then, for [ ] = 10−3 we get [ | ] ' 2 × 10−3 [ | ]'

[ | ]'
0 45 × 10−3 and [ | ] ' But, for [ ] = 10−6 we get [ | ] '
2×
10−6 [ | ]' [ | ] ' 0 45×10−36 and [ | ] ' 0 999998 Thus,
because of the uncertainty in the prior probability [ these calcuated probability numbers
have little value for decision making.

32.
35 35

A clearer version of the function is given below:

function [alpha,beta] = roc(r)

%function for evaluations in Problem 2.32
t=zeros (1,100); alpha=zeros(1,100); beta=zeros(1,100);
t(1)=-6;
for n=2:100
t(n)=t(1)+(1.5*n/100)*(r+6);
alpha(n)=quad(’bell’,t(n),10);
beta(n)=quad(’bell’,t(n)-r,10);
end
plot(alpha(2:100),beta(2:100))
axis([0 1 0 1])
axis (’image’)
end

However, note that this function will only work with definition of the function ’bell’, not given
here. See documentation on MATLAB function ’quad’.

33. From the data, = 9 × 106 ph/sec For the counting interval (CI) ∆ = 10−6 sec.
then,
24 24

∆ =9 So
[{false alarm in CI}] = [{ 0 photons in CI}] + [{ 1 photon in CI}]
(9)0 −9 (9)1 −9
=
0! + 1!

= 10 −9 '
0 0012

[{at least one false alarm in 106 tries}] = 1 − [{ 0 false alarms in 106 tries}]
µ¶
106 0 106
' 1− ( ) (1 − 0 0012)
0
6

= 1 − (0 9988)10
'
0

34. (a) Ω = } where reen, =red, and =yellow. The -field of events
are:
{ { } { } }(i.e. light is green or red) }(i.e.light is green or
yellow)
{ }(light is red or yellow) (null event) and Ω the certain
event. (b) ( ) = −1 ( )=0 )= and ]= ]=
0 5 [ ] Hence
[ ]+ [ ]+ ]=
1
1 1
So [ ]= 2 and [ ]= [ ] =4

(a)

35.
25 25

n
u
t
e
s
.

m
a
x
=
8
×
5
=
4
0
m
i
n
u
t
e
s
,

m
i
n
=
8
×
0
=
0
m
i
Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents
 – Husz év mulva ilyen este a városba vivő úton találkoztam vele.
Akkor már Bolond Mózsi volt. Sirt, mint az elátkozott.
Nem ismertem meg. Szálfa-botját vonszolta, pupos háttal,
roskatag inakkal tántorgott az erdő felé.
– Mi bajod testvér?
Megnézett merően. Arca, puszta nyaka verejtékes volt az életerő
kínos fáradságától. A „testvér“ szó megkapta.
– Őszintén mondtad?
Szinte ellenségesen bújt bele az arcomba.
– Őszintén.
Erre felkacagott égrefacsart ábrázattal.
– Akkor te bolondabb vagy, mint én.
Még robusztusabbá szélesedett a sötétben, mint az átokmondó,
ki hirtelen kővé vált. Megrázkódtam és enyhíteni próbáltam.
– Miért mondtad?
Ököllel visszamutatott a városra, végső dühös erővel visszavágta
a botját. Suhogva kalimpált a fadarab az úton.
– Hazugság. Nincs testvér.
Magammal vittem. Ziláltan panaszkodott.
– Nincs annyi becsület a világon, hogy egy piculát kapjak.
Távolabb nekem esett.
– Adj ennem.
Ordítva harsogta maga körűl. A hegyek kettőzve verték vissza.
Borzalmas alakja, termete fellázadott. Birkóztam vele, sirtam,
kértem; ellökött útjából, felsegített, ismét majd agyonvert.
 A falú szélén összeesett. Ki tudja mióta nem evett, de nem
lopott. Nem lopott… soha.
Füzy Ádám maga is kiáltott már. Halálformáju fejéből téboly
nézett ránk. Támolyogva a leveles ládához ment. Avúlt papirost,
divatból kiment piculát vetett elénk.
– Itt van. A zsebében kaptam.
A papiroson foszlott, alig betüzhető, sárga gyermekirás.
– Ezen peculát apámtól kaptam.
Tehát a csók ölte meg a fiut, melyet valaha izlelt.
Az öreg ember újra lecsillapodott.
– Mások virágot, én tüzet teszek a sírjára.
Dermedten gondolkodtunk. Nagyszállás tetején lobogott az
áldozó tűz, pusztuló székelyek máglyája, múlt idők rejtekírására
világító jelkép, pogány misztérium titka, erdők dísze, éjjel nyilt
kövirózsa, csendes szépség, világ melegítő becsület, szeretetkereső
éji világosság.
Fűzy Ádám felemelkedett. Botot, kalapot vett. Titkon mentünk a
nyomán és láttuk, hogy Nagyszállásra megy. Odafennt ki fogja tárni
kezeit a tűz fölött és szépen leroskad melléje.
Holnap új kérdést tesz és csodálkozni fognak a faluban, hogy
honnan veszi a tudományát.
 SEBE LÁSZLÓ HAZABESZÉL.

Büszkén, leányoknaktetsző arccal, széles mellkassal, birkózó

izmokkal jött az egyetemre, nyilt, kihivó tulzással, ahogy ezek a
gyerekek rendesen duzzadó, féktelen kedvvel felszármaznak
Székelyföldről. Minden mozdulatuk azt mondja:
– Ezör forint sok pénz, de azért se adnám, hogy itt lehetek.
Eredeti, tarkabarkaagyu kedves fickók az erő darabosságával, kik
indokolt esetben könnyen pofonfelejtik az embert. És hát lelkesen
isznak, vérbeli, blazirt lumpot imitálnak. Ki legkevésbbé szereti,
leginkább annak jár a szája.
– Ha édesanyám serrel szoptatott volna, ma se tudott volna
elválasztani.
Más nagyszerü megjegyzések támadnak, kisasszony-riasztó
kaccsintást erőltetnek a nézésükbe. Mig a szemedet elpillantanád,
már megtréfáltak.
Idővel ezt is, azt is megtaszítja a tüdővész, vagy élet, mindig
kevesebb lesz az uccán a tüntető köszöntés.
– Szerusz Ját.
Ifjú fejek lehajlanak, eltünnek. Kis diákszállásra szorulnak ketten-
hárman s közösen szomorkodnak.
Tavaszi időfeslés volt. A fűzfa kitólta már a lombját a vizparton, a
hangyák előmásztak s az új legyek elkábulva lapultak a fényes
házfalon.
 Sebe László felhajtotta a kabátgallért, gunnyasztott a térdén
könyökölve. Lakótársa, a köpcös gyergyai Sikó jószándékkal
gondozza.
– Mahónap megsuvadsz. Erigy levegőre. Már jukad be a
vakszemed.
– Hadd el Sikó, hazagondoltam. – Hugom irt. Baj van.
Csak pillognak egymásra. A Sebe Laci fehér csontja fényleni kezd,
meleg könnyel megöleli társát.
– Mennyit is játszottunk mi akkor!
A gyerekjáték említése megzavarja a gyergyait, tűri, simítja az
ábrázatát, hol elsötétíti, hol kideríti. A beteg lázas karja nyakán lóg,
egymásmellé gyöngülnek, mint két mesélő gyerek.
– Mióta vagy beteg?
Sebe gondolatban számítja. Melegség tölti el.
– Hallgasd csak meg Sikó. – Régi dolog. – Félméteres leányka
volt a hugom is, egészséges, szép, hólyagosszemü. Én se voltam
elébbvaló. Egyszer összebeszéltünk, hogy megnézzük Gabit, az
ecsénket. Tudod, az akkor még bölcsőben feküdt, a szája izgett
mozgott. Kacsóival, melyek nem voltak nagyobbak egy kis madár
lábainál arcánkon bibelődött. Azt mondja a hugom.
– Te, vegyük az ölünkbe.
– Miért ne.
Ügyesen alányultam, kiemeltem, hintáztam a karomon. A leányka
megirigyelte.
– Add ide.
– Nesze.
Addig cserélgettük, míg elejtettük és begurult az asztal alá.
 Nagyszerüt kacagnak rajta, a gyergyai fius kedvességgel huzódik
közelebb. Lekopott róluk város, egyetem, idő és élet. A szent, a nagy
megfeledkezés izgalma, a multháborító fény, játékkitalálás
nagyszerűsége szállott hozzájuk.
– S hát aztán?
– Aztán – mosolyog Sebe, – sietve visszaraktuk a bölcsőbe. Áldott
szerencse, hogy nem sirt. Éppen elakartunk illanni, mikor
nagyszomoruan bejött édesapám.
Még a légy is megkövült az ablakon, de nem történt semmi.
Leült, nézett. Már-már elárultuk, hogy elejtettük Gabit, hugom bökte
is az oldalomat, mikor mégszomorubban bejött édesanyám is.
– Mit végeztél?
– Hiábavaló munka.
– Azért ne búsulj – így becézte.
– Milyen szép volt akkor édesanya, ha láttad volna!
– Hiszem bólintott Sikó aligészrevehetően, hogy ne zavarja és
nézte a társa szemealján a fekete foltot.
– A gyerek szerencsére felsirt, a melléhez emelte. Bennünket
perc alatt kivitt onnan a lelkiismeret. Végigmenekültünk az udvaron a
kaszajfa háta mögé, hol a hugom édesen elkacagta magát.
– Barátom ha hiszed, ha nem, én ettől a perctől fogva beteg
vagyok. Ha már bennevagyok, neked elmondom a többit is, de ha
valakinek szólsz, belédbicskázok.
Az ideges kitörés nem bántotta a gyergyait, hogy ez a
megnyilatkozás ne lássék gyengeségnek. Tovább már ismét
nyugodtan mesélte gyerekjáték életét.
– Három lószekér állott be az udvarunkra.
 – Itt vajjon mi lesz – tűnődtünk.
A kiváncsiság elővitt. A lovak fordítva voltak neki állítva a
saraglyának. Kevéssé csodálkoztunk rajtuk, de akkor már javában
folyt a munka a szobában. Idegen emberek jártak keltek dúrva
zajjal, mindent felforgattak. Apa sorra mutogatta a bútorokat.
– Ezt. Aztán a szekrény. A függönyöket le kell szedni.
– Hová viszik? – találgattuk, de tovább kergettek.
– Takarodjatok játszani.
Húgom félt, fogta a kezemet és aggódva leste, hogyan szedi le a
tükröt egy hórihorgas ember. Aznap nem tudtunk játszani sem
begycsonttal, sem főzőedénykékkel, a vízpartra sem mentünk
örvényt nézni.
Estére üres volt a szoba. El-elkiáltottuk magunkat, nagyokat
visszhangzott. Szomorkásan ültünk a tűz mellett, mig lefektettek.
Hajnaltájon anyánk hideg, éjjeli ujjaival hozzánk ért, felöltöztetett
és kivitt az udvarra. Nagylángu viharlámpák égtek a szekereken.
Felültünk. Az éj csöppjei arcunkba permeteztek, mitől megfázott
az orrocskánk.
A gyergyai fiu hajába túrta a két kezét, ugy hallgatta piros
homlokkal, pillantás nélkül, mint a kurucok a nótát, kiváncsian nézte,
mint gyerek az oltárt. Verejték, haloványság közt csak beszélte
tovább Sebe László.
– A többi egyszerü. Elhagyatott uccába vittek, féligdűlt házak
közé, melyek olyanok, mint a mellenlökött ember.
Édesapa csak meghajolva birt járni a törpe szobákban és ezt úgy
megszokta, – legalább mi azt gondoltuk, – hogy a szabadban, az
úton is meghajtotta a fejét; pedig jó magasan van az ég, nem ütötte
volna bele a homlokát.
 Kevés idő mulásával megtudtuk, hogy még sincs olyan magasan
az ég.
A papkertben gyönyörü hosszuszálu ibolyák nyiltak abban az
időben. Sokszor odafeledkeztünk. Édesapához rontottunk be az
ibolyákkal, de visszarettentünk. Az ágyon ült, egy úr tapogatta a
lábait. Húgom közel merészkedett.
– Ni édesapa, milyen kövér a lába.
– Édesapa hizik – és szomoruan magához kanyarította a
leánykáját.
– Tényleg hizik, – vallottam meg én is.
Az orvos elvégezte a tapogatást.
– Kérem csekélység.
Hugommal incselkedett, mig a receptet karcolta. Csak nagy húza-
vona után árulta el.
– Vízkór. Szivbajból támadt.
És mi nagy örömmel szaladtunk ki.
– Édesanya, édesanya, – édesapa hizik.
Sebe László pihent. Gyönge újjaival megsodort egy cigarettát. A
gyergyai Sikó próbálta félbeszakítani.
– Ne izgasd magad Laci. Elmúlt, feledd el.
Sebe fölényesen rázta a fejét.
– Tévedés. Borzasztó elevenen él bennem, mint a Miatyánk a
papban.
Látszott, hogy a láza fokozódik, az a két szép tüdővész rózsa
nyiladozott élénken. Most már kérte Sikó. A fiunak jólesett az
érdeklődés.
 Bizony. Édesapa tovább hizott.
Mikor az almafa elhullatta piroseres virágját a papkertben járni se
birt. Kiült az udvarra a verőfénybe. Nővérem hangosan tanult.
Leánymódra. Lépkedett.
„Szolimán a törökök vezére…“
Hosszulélegzet, ujra kezdte.
„Szolimán a törökök vezére nagy sereggel… (dupla lélegzet,
ujabb séta) – közeledett Magyarországhoz.
Ezen felvidult, de naphanyatláskor le kellett feküdnie. A konyhába
huzódtunk, hogy ne zavarjuk. Egyik este nyilik az ajtó és apám áll az
ajtóban, mint a fehér halál, kinek ezüstös a szakálla. Száraz kezeivel
a butorokba fogózott. Segítségül futunk, de ő csak szaval a
küszöbön.
– Az irományokat hozom. Jó ha kéznél vannak.
Szétteregette.
– Ez a működési bizonyítvány, végzés, kinevezés. Ha le találom
húnyni a szememet, sürgősen terjesszétek fel.
Rámfürkészett,
– Mit tanulsz? – Igen? – szigorkodott. – Ember légy a talpadon,
mert… – összeszívta a szakállát, befordult az ajtón a lépésekkel
küzdve, támogatva, benn lehunyta szemeit és nézte, nézte jó sokáig
a jövőt.

– Rá egy napra, ugyanazon órában nagyokat roppant a szék a

csendben virrasztók alatt. A falakat kárpitba vonták, a staniolos
angyalokat felállították, egy asztalkára ráhelyezték a feszületet.
 Édesapa örökre meghalva feküdt fekete ruhájában, olvasóval
összekötött keze a mellén.
– A többi egyszerü, – fitymálta a saját sorsát Sebe László. –
Annyit tandíjmentesültem, annyi buta kölyket oktattam, mig
valahogy leérettségiztem. Hanem az anyám szemlátomást pusztult.
Amennyit mi gyarapodtunk, annyit fogyott ő. Arcáról eltűnt a szín,
szemei beestek, a mementóvonalak pirosan belevágtak a tenyerébe,
mint a tűzér.
Az utolsó estén a tűzhely körül forgolódott. Az öcsém, – kit
elejtettünk régen – az érettségi pálcán lovagolt. Ruhát stoppoltak,
gyolcsot hasítottak, – gondosan elrendeztek mindent a
ládácskámban. Számbaadták.
– Nézd. Itt van tizenkét zsebkendő, ezek a gallérok, ezt
ideteszem, azt oda.
Ismerősök érkeztek. – Ilusék.
– Mikor indul Laci?
Az az idő is elérkezett. Vettem a nehéz táskát. (Az érettségi pálca
otthon maradt, most is ott függ a szekrényben – talán.) – Anya
sajnált. Azt hitte szégyenlem vinni.
– Embert fogadok, – ajánlotta.
– Minek. Kár a pénzért.
– Még sokszor megkérdezte.
– Birod-e fiam?
– Ugyan – és összeharaptam a fogaimat.
Felszálláskor öt forintot nyomott a kezembe.
– Vedd magadhoz.
Sokszor visszaadtam, mert tudtam, hogy utolsó pénz a háznál.
 – Nyugodtabb leszek, ha elveszed, – sirt és erőszakosan a
zsembembe gyűrte.
A legközelebbi állomásról mégis visszaküldtem, mert nem
tisztességes ember, ki elveszi anyjától az orvosság árát.
– Hát nem igaz barátom?
Sikó a gyergyai bámulva nézte a rettentő erőket, indulatokat
fékező társát, ki nagy léptekkel sétált borzasan, betegen.
– Feküdj le pajtás – csillapította.
– Lefeküdjem? – Én? – torpant hátra, mint a megsértett tudós, ki
saját köreit, számait szidja. – Hiszen készülnöm kell. Itt a levél. Haza
hivnak. A kis hugom írt.
Most már úgy viselkedett, mintha ott sem lett volna a társa, a
gyergyai Sikó. Rádobta magát az ágyra, figyelgette a huga levelét.
– Jere haza Laci. Te tudsz hozni egészséget, örömet is.
– Azt hiszik szegények, amerre én járok, boldog, fényes az élet, –
kesergett Sebe László és arca tele volt szomorusággal.
– Te, ha nekem pénzem volna, meredt rá a barátjára, csillanó,
tervező, fakó szeretettel.
– Mit csinálnál Laci?
– Barátom, – vetett feléje egy lelkes mozdulatot, – gyönyörü
házat építenék valahol egy erdő tövében. Berendezném minden
jóval. Aranyból volna még a rozsda is a késen, villán.
Legelőször megfestetném apám, anyám képét. Kis hugommal
megtanácskoznók, hogy melyiket. Azt-e, amelyiken édesanya fiatal
és üde, mint a reggeltámadt gondolat, vagy a mostanit, a lehullott
arcut, kopott ruhájut. – Mégis ezt festetném meg.
 A konyhát felszerelném drága edényekkel, kristály poharakkal.
Majorságot is keltetnék, márciusi csirkét, pelyhes pipét.
Aztán egy napon, legjobb volna a nevemnapján, kocsira ülnék és
elhajtanék a kis meglökött ház elé. Már a kapuból kiáltoznék:
– Hamar! Sietni! Elhül otthonn a leves.
Ők kifutnának és magammal vinném az elhagyatottságból, Az
izmos lovak – ejh, hogy trappolnának. – A szép szobába vezetném,
hol a képek függnek a falon. Édesanya sirna a látásukra és csak
ennyit tudna mondani:
– Drága fiam.
Ahogy a konyhára mennénk, hát egy pici csirke bemerészkedett a
nyitott ajtón csipegetni. Kis hugom felkapná, megcsókolná a
homlokát.
– Jaj de hercig.
Az ügyetlen csibe arany lábacskáival kapargatná a hugom
tenyerét.
Mikor a legboldogabbak, mindenről elfeledkezve, elszökném
mellőlük és felgyujtanám az elhagyott szegény házat.
Fetgyujtani nem lehet, mert oda kell hazamennem, de azért jól
készüljetek, mert ugy megyek közétek, mint a fejedelem.
– Hiszed-e Sikó?
Sikó megölelte a lázas gyermeket, széthányta az ágyat,
beledédelgette, beborogatta a fejét, szivét és őrizte, mig
elszenderedett.

Estefelé felnézett még néhány földi, osztályos cimbora. Azoknak

megsugta, hogy baj van, Sebe Laci már hazabeszél.
 – Hazabeszél? – hitetlenkedtek, de ugy látszik megértették, mi az
a hazabeszélés, mert erősen elkomorodtak, sötéten, gyilkosan
néztek egymásra; – már ahogy ezek a székelyek szokták, – kikben
sajnos nincsen semmi finomság, megértés. – Darabosak, féktelenek
és az Úristen is tájékozatlanul keresi a helyüket a másvilágon, hogy
hová tegye őket.
 APA MÓZES TEMPLOMA

A homály csakhamar megvilágosodott a havasok felett s a

sajgószemű madárkák az ösztöntől melegen felröppentek.
Hajdan az őrköszöntők ezekről a szirtekről fujták meg a
hárskürtöt. A serkentő tülkölés lehallszott messze az Olt síkságig és
átvették az ódon templomok falai, szulák-palánkos udvarházak. A
vontatott kakasének így hangzik:
– Hajnal vagyon, szép piros hajnal! Ébredjetek!
Hajnal vagyon, szép piros hajnal, de már látszik a harmatcsepp
az ökör szarván és a lombkaliba alatt felserkent Uz Bence, a havasi
pásztor. Olyan közel jöttek a csillagok ébredező szemeihez, mintha a
fenyők ormán szikrázó virágok volnának. Sokáig istrázsálta öket
fektében és elnézte a gyönyörü égöntést. Majd ösztönszerüen letörte
azt az ágvesszőt, melyre az első napsugár ráesett. Később a
harasztot lassan szétvetett lábai közé kaparja. Minden nomád így
tesz tüzet, ilyen ösztönös tempóval. Szikrát csihol és a körmén égő
taplót gyors ivecskében meglengeti s az ághalom alá dugja; mintha
az ősvilág fészkébe rejtené óvatosan.
Csakhamar felcsillan a tűz, hogy virradni segítsen. Az Uz Bence
félorcáját megvilágítja, a másik még az éjben marad, mintha
félálarcot viselne a legény.
Mellette a szironyozott, himmelvarrt borztarisznyából kinőtt a
fenyővizes üveg nyaka. A virágzó bokron durva üngje szárad. A
lombkaliba üstökén sajtocska csüng. Az értékesebb holmit belül
rekkentette el a szénaágy alatt. Itt őrzi a baltacska a szeretőjétől
hozott jegykendőt, finánclábu dohányt s miegymást.
Koldusélet biz’ ez, de Uz Bence nem azért haragszik. Bénit várja,
– az öccsét, – akit másfél napja már, hogy Ajnádba szalasztott
Tsinód Évához, a szeretőjéhez; – de csak nem jön a fiu.
A töméntelen fényes vakondturás lassan tünedezik az égről. Az
áldumáscsillag rég dolgára ment már, s a kunyhóba tekintő éppen
most készül belehullani a hajnalszakadékba: – Hej csak a fiú nem
jön, hiába várja Benci bátyja. A hold sarlója még az égen
képpedezik.
Erre képzeletben felülteti Tsinód Évát, ahogy eleink szűz
Máriátszokták. Valami foszlányfelhő ugy hajlik a hold két szarva
közé, mintha Tsinód Éva ezüstpendelyben feléje kinálná a fenyővizet.
Az Öregisten rég kimustrálta az eget mikor sánta lován arra
hujjongatott Bartis Fürge Mózsi. Neki odakiáltott.
– Te! – Nem láttad-e az ecsémet?
Bartis oda se pillant, nem azért, mintha nem értené a szót, de
elébb elvár két kiáltást. A harmadikra aztán oldalbordán rugja a
lovat, s csak messziről bőgi vissza.
– Az ecsédet-e? Abbiza zsidóravatalon fekszik.
A zsidóravatalon fekvés azt jelenti, hogy a fiatal Uz részeg fővel
eldőlt valahol az uton. Arra is jó ez az ajnádi mondás, hogy pásztor
délig ne várja őt Uz Bence. Pásztordél pedig akkor vagyon, ha már a
bika lapockájáról nem száll fel a kék döglégy s a pap udvarán a
csirke arany ülepére esik és két viaszlábát a napnak feszíti.
Tisztességeset káromkodik a hirre a legény, de nem azért, hogy
Krisztust sértse; hanem csak így messziről jósolgatja az öccse
jövőjét.
 A Béni-fiu mikor megjön még nagyobbakat káromkodik. Ő se
Krisztust akarja bántani, csak a bátorságát bizonyítja.
– Súj egye meg, ott felejtők a Jobbsincs muzsikáját a Tsinód Éva
aklakában, – kérkedik hetykén.
Benci nem békül, még mindig füstös a két szeme.
– Tán csihánra töptél? – mókázik a gyermek. – Jobb, ha készülsz,
mert azt üzente a szeretőd, hogy az új templomban elsőnek
lakodalmaztok.
Sok ennyi jó hir egy legénynek. A megirdalt szalonna reszketni
kezd a kezében. Káprázó szemei előtt az erdőnek lobbanásai lesznek.
Ilyenkor nincsen benne szomoru madár s fekete virág.
Szótlanúl ebédfőzéshez látnak, mert fejük felett az ujulástól
nedves fenyőtobozok délebédre harangoznak. A szolgafán függő
üstöcskében csakhamar buzog a viz. A sárga lisztet belehintik,
mintha virágporból főznék az ebédet.
És minden megünnepli a két árva legény szegény táplálékát. A
föld virágokkal van kivilágitva a tiszteletükre. A fák lábain moha
tündöklik. Az eper odasiettében betörte az orrát. Házukra, a
százados bükkfára borostyán és iszalag kúszott, hogy a fazekukba
tekintsen. Pléhkanalukba édes bimbók lengenek bele. Az özvegy-fű
szemérmesen felpillant lila keszkenője alól és fülükbe suttog.
Elfeledte, hogy már egyszer az ördög ezért leharapta a gyökerét.
Körülötte minden virág. A két legény is virág, fordított virág, melynek
felül van a gumója.
– Hát szép az a templom? – veti fel a szót Benci nagyon későre.
– Szebb nem es lehetne. – A tornya Isten szomszédja. Vasárnap
választják a szentjit neki. Az orgona is készen van. Úgy szól, mintha
erős üdő volna benne.
Uz Bence sokáig elábrándozik. A messziségbe tekint, ahol, ott
lenn Ajnád-felé bárányfelhők jelzik a szeretője lépteit, s az
orgonasípokban vigadozó ének alszik. A nyáj felett a kormos bika
vadszomjas vágyában elbőgi magát és megküzdik az anyafölddel.
– A nagy hirös gazdák titokban a pap nyakára járnak, – kezdi a
szót a kisebbik Uz, – mert mindenik a maga szentyiről szeretné
elnevezni a templomot. Csúf harc lesz vasárnap, – véli Benci, és
fáradtan ásit hozzá.
– Nyugodj egy kurtát, – dédelgeti a bátyja s az elheverő fiut a
tekintetével még sokáig elajnározza. Majd felhujjantja a csordát és
úgy imbolyog utána, mintha túl vitetné magát a fény határain.
Valahol, a virág tövében leszurja a botját támaszfául és a feje
elhajókázik rajta.
Fehér babvirág az a virág, amiről azt tartják, hogy az illata
elmezavart okoz. Uz Bencének azonban ékes gondolatot okozott.
Valahol a szive mélyén fakadott, s bűvös, lassu fundálással, mint egy
zümmögő aranybogár, a szivecsúcsára szépen megérkezett. Ott azt
mondta Uz Bencinek: Mi volna, ha a Tsinód Éva nevéről szentelnék
fel a nevezetes templomot?
A vízben mosott arany esik a legmélyebbre, szegényember vágya
a legelérhetetlenebb. Hej pedig ez aztán felséges nászajándék volna!
Beh megemlegetnék. Nem válna az istennek sem szégyenire, csak az
emberek kacagnának rajta, de hát mit tegyen, akinek az égvilágán
semmije sincsen? Koldusember mindig csak a legnagyobbat adhatja,
hiszen minden szava ugyis Istent osztogatja.
A lombkárpitok közűl biztatás szállott feléje. Jó, értő ember a
pap, miért ne tenne a te igaz szándékod szerint? Igy lesz. Ne búsulj
Benci, mert az Istent nem lehet pénzzel megvenni. A tiednél
nagyobb jussa senkinek sem lehet.
A legény együgyű lényébe elragadtatás szállott és erre kendőzni
kezdette minden a valóságot. A méhek porszemet vettek pici
körmeik közé, hogy édességükben a földön tul ne szállhassanak. A
levegő tele lett repülő drágakövekkel. A színeskalapu gombák
olyanok, mintha olasz turisták volnának, kik a havasra mászkálnak. A
sáfrányokon villog a kigyók nyála. A remek szinpadon dalolnak a
madarak s ezt a végeláthatatlan életet a szemközti karcsu szirtszál
tetején egy talpig virágos fával dirigálja a könnyű szellő. Minden azt
mondja: Engedjétek, hogy ez az ember, az életnek az a szomorú és
piszkos partja a vágyát teljesítse, hiszen a fák a földből isznak, a
madár, ha akar, elalszik a levegőben is; a föld alatt is, a koponyán is
kivirágzik az emberfejmoszat. Minden bele van határolva a lét
örömeibe, csak az ember él a vágyakozásból. Szegény szerelmes
legénynek lenni sem érdemes, olyan sokan vannak.
Igy áltatta a föld Uz Bencét. Hitt neki. Bensőleg áradozva vissza-
térítette nyáját, levette a bokorról napillatu ingét, megvirágozta
kalapját, gyengéden felserkentette öccsét és estrehajlóban, mikor
már a szellemek kinozni kezdik a fagyökeret, bizakodón megindula
Ajnád felé.
Mene, mendegéle tehát Uz Bence s addig ment, míg csak a két
szeme maradott. A teste elfogyott a sötétségben. A falusi
sötétségben az emberszem olyan, mint két fénytest, amely egymást
őrizve, egyforma távolságban bolyong hontalanúl és minden pillanat
változtatja színét. Ez a kinyilatkoztatás saját agyunk fényszóró
játéka. Körül akkora a csend, hogy meg lehetne hallani, mikor a
világrajövő gyermek megcsókolja az anyja szivét.
Már a pap kapujában állott Uz Bence, mikor a régi templom
omladozó lépcsőjén felment a templom legidősebb szentje és
rákiáltott a falura: – Él az Isten!
Az udvaron leány surrant a tejjel azon görnyedőn, ahogy kibujt a
tehén alól. Rászólt a szájtátó legényre:
– Vigyázz te, mert béka ugrik a szádba.
– Itthonn-e gazdád – restelkedik Uz Bence.
– Jézuskát altatja, – ingerkedik a lány. – Mi dolgod vele?
– Ha a likas kalapomon keresztül megnézed a csillagot, akkor
megmondom, – mókázik Benci.
 – Majd ha az én fejemön lössz, – vág vissza a leány.
– Eljön annak is az ideje majd, ha a macska keresztül ugrik a
hold karikáján, – vigasztalja Uz Benci és e kicsiny üdülés után
megkeresi a pap kilincsét.
– Nagy dologban jöttem, – kezdi haloványan, és a két legény
összebuvik az asztal felett, mert a pap is legény, amiért latinul téríti a
népet. A fekete reverenda fénylik az erejétől, izgató vérétől. Nem
hiába spórolja az ifjuságát. Az imádkozó két marokban is sokszor
megérik a bűn, amikor cellája ajtaja előtt elmegy a világ.
– Mintha gyónnám, csak úgy mondom, – suttogta a legény.
A férfiak misztikuma rájok ereszkedik és a következő pillanatban
egymás lélegzetéből élnek.
– Éva legyen az új templom szentje, – esedezett a szerelmes
legény tüzes homlokkal.
– Annyira szereted?
– Csak őt látom nappal és éjjel, ezer alakban. A fák síma leveléről
ő csuszik elibém, a tüzemben is Tsinód Éva táncol… Ha azt ki
tudnám mondani! – sóhajtott a legény.
A tompa lámpafénynél hallgatagon nézte egymást a két legény.
Fölöttük az ingaóra csillogó szára járta utját egyik legény homlokától
a másik legény homlokáig és hordozta aranylapján a kicserélt
gondolatokat. A pap arcáról átvitte a pirt a legény barna fejére,
onnan visszahozta a szerelem gyönyörü ingerét, a nyugtalanságot s
a szegények teljesíthetetlen álmainak mélységeit itéletre vetette,
mintha azt mondaná:
– Te pap, ki Isten szolgája vagy; melyiket választod? őket-e, kik
pénzzel tömik templomod üres kincstárát, vagy ezt a sehonnait,
kicsiny életet, az emberiségnek ezt a láthatatlanul kipattant forró
rűgyét? Melyiket tűzöd Istened mellére?
 – Nézd fiam, – mentegette magát a pap, – én nem határozhatok.
A falu a kegyúr, az egyháztanács dönt a templom neve felől.
Uz Bence hangtalanul küzködött magában, aztán felszegte a
fejét.
– Igy is jól van.
Bucsuzóúl egyszerüen ennyit mondott:
– Nincsen annyi keserü búbánat az imádságos könyvében, mint
amennyit a tisztelendő úr nekünk okozott. Hej rossz ember, ki a
koldust veri agyon!
Olyan volt a legény szive, mint egy megőszült angyal.
Az asztalon ott volt a kis gyöngytarsoly, melyben az Ur testét
hordozzák a betegekhez, kik a mélységből kiáltanak fel az ismeretlen
hét kapu felé, csak az Uz Bence megőszült angyala nem
vigasztalódott. A pap tekintete az ostyahordozó szelencére esett és
megdöbbent. A breviárium igéi fülébe zúgták a boldogságos Isten
vádjait. Ifjú szívében a szerelem megértésének betemetett kapui
megnyiltak és az egyház szép szűzeinek mosolygása felbátorította.
Öreg szentek megfeddeték, hogy az élet és világ jogai ellen
cselekszik. A pap elnyomott érzésvilága lassan tündökölni kezdett s
az élet kényszerűségeitől eltépte magát. Tiszta leányok szűzies
alakjai suhantak át emlékezetén, kik az emberi nem új sarjadékait
szűlve, értelemmel ruházzák fel a mindenséget és megékesítik
csókjaikkal a teremtő fonnyadó kezét. Gőgös parasztok pénzét, az
eklézsiavezetés hazug okosságát, a pályán emelkedés erőszakos
meggondoltságát elűzte magától, hogy szárnyaló fiatalságának
álmait ne kelljen tovább megtagadnia.
Felrázta az esengő parasztlegényt.
– Vagy én hagyom itt az eklézsiát, vagy a Tsinód Éva nevét fogja
viselni az új templom. Légy csak ott vasárnap a falu gyülésén.
 A legény benseje erre elkezdett zengeni, mintha egy kristály
pohárnak a peremén borbamártott újjal csodásan zenélne valaki.
Majd a kis vak házak üstöke alatt elindúlt Uz Bence Alszeg felé és az
üdvözitő hirrel bedugta a fejét egy virágos ablakon.
– Édes rózsám, Tsinód Éva, ne ijedj meg, mert csak én vagyok…
A falombok árnyai és a hold megtört fénycserepei nesztelenűl
hullottak rá a csendes falura. Csak néha sóhajtott fel az alvó
fecskefészkekben egy-egy világba készülő életembrió.

Székely monda szerint Szűzmária minden vasárnap reggel

megszárítja Kicsijézus ingecskéjét s ezért akármilyen felhős az ég a
nap mégis kiüti az orcáját. Ezzel a kicsijézus-ingecskével öltözteti fel
aztán a havasok világát és üdévé, csillogóvá, gazdaggá válik erre a
napra Székelyföld. Nem csoda, hogy Uz Bence dalolva ereszkedett le
Ajnádba, a szentválasztó gyűlésre, hiszen a madár és a szerelmes
legény egyaránt dallal imádkozik. Az útja elébe ingó virágos
galyaknak is megmondja, a patakból kivillanó pisztrángoknak is
odakiáltja:
– Nagy dicsőséged lesz ma neked Tsinód Éva. Az útszéleken
álldogáló cimborák sem csintalankodnak vele, hiszen ő is elkerűlt a
lépteivel a mezőn jöttében minden virágot.
Emlékezetes sokadalom volt már a pap udvarán, amikor Uz
Bence megjelent. A hires gazdák már javában vetélkedtek és
izzadtak gőgjükben.
– Első falu vagyunk, első szent kell ide, – recsegett az egyik. –
Ajállom Szentpétert!
– Fejjebb! – rázta az öklét Kűs Dani Jóska. – Ott van Szen’ József
– s az ótárt én fizetem.
 – Nem nyugszok belé emberek. Megajánlom a zesszes
harangokat s az orgonát, az oskolát ellátom télire fával, ha nem
tágitunk Szenmiháj mellől, – semmizte le Apor Mihály uram és már
hajlott is a hangulat az arkangyal mellett, de szót kért Apa Mózes és
büszkén odavetette a papnak:
– Irja tiszlen’dúr. – Úgy nézem, hogy itt pénzre megyünk. Nohát,
ha én megszámítom, az úristennek is két krajcárral van többje.
Egyedűl állom az egész templomot.
A pap elsáppadt majd elöntötte a vér és a konok paraszt szeme
közé vágta:
– Gazember szentségtörő!
– Én-e? – bődült fel Apa Mózes.
A pap visszacsattant úgy nevezett „szent haraggal“:
– Temagad!
– Világháborító botrány! – sikoltozták a fehérnépek. A legények a
bicsakot oldozták a derekukról, de a pap mást gondolt és félelmesen
kinyulva a tömeg felett, keményen intézkedett.
– Kérem az egyháztanácsot…
Ekkora veszedelemben szóba se jött a szegény legény vágya. A
szép leány remegve állott mellette, ahogy a madár álmában megérzi
a tüzi veszedelmet és káprázatában mégis beleröpül. Az emberek
egymás izzó szemeit számlálták s az öregbetüs rózsás kertekből a
félelem a földre ejtette a levendula füvet. Csak hamar visszatért a
fehérszáju pappal az élén az egyháztanács.
Apa Mózes előállott és megilletődött bűnbánattal, busa fejét
lehajtva megkövette a megbántott Istent és a papot; mire a pap az
izgalmakban megfogyatkozott síri hangon kihirdette az egyháztanács
itéletét:
– Apa Mózes atyánkfia nemes ajánlatát pedig elfogadjuk.
 Ideje volt. Az eget sűrű viharfelhők kezdették belepni. A havasok
mélyén már földetrázó dörgések morajlottak. Számba se vette senki,
mikor egy leány felsikoltott.
– Sűlyedjen el hát az Apa Mózes temploma!
A havasok alatt borzalmas a zivatar. A szörnyű erő ráfekszík a kis
hajlékokra és megostorozza a félelmében nyügő embert és állatot
egyaránt. A mélységek infernális bőgésébe gyermekek sírnak bele és
a fák recsegve törnek szét a haragvó Kárpátok öklei alatt.
A pap félelmében szembetartja a keresztet a viharral és elborult
szemekkel, mint a féreg, igyekszik hatalmát összeszedni.
A szertartásos könyv levelei zizegnek a kezei között.
Adjuro vos nubes per Deum vivum… Az élő Istenre megesketlek
titeket felhők, hogy ne temessétek el a régi világot.
Az öreg templom penészes szentje újra felmegy az omladozó
toronyba, ahol a harangok érckelyhében érik az idő és itélet. Gyenge
hangján biztatón rákiált a falura.
– Mégis él az Isten!
A havasok lábától még vissza néz rá Uz Bence és a fellobbanó
villám fénye bevilágít káromkodó szájába és hosszasan eldereng a
szeme tükrén. A szeméből kiesik a könny, mintha az isten melléről
hullott volna le az elgondolt új életnek odarejtett nedves kicsi rűgye.
 BOSSZU.

Az örvénylő bogáréletet hirtelen szél fujja el az ürből, a a

rejtélyes mélységekben egyszerre minden elhallgat és kialszik a
világ. A fák dala harsog az erdőkben, por és száraz levél fergetege
táncol. A virágok, a finom kis ékszerek becsukódnak. A hegyek orma
esőbe burkolózik, gombolygó setétség fedi, a titáni hatalmak roppant
méretekkel egymásnak nyomulnak és egy izmos kéz ragyogó
kérdőjelet von cikázó krétával fölöttük. Egy fecske szembevágott,
viharmetsző szárnnyal belerepült a nedves szájába. Sohasem fog
visszatérni. Jó éjt kis fecske.
Az erdő alatt az üres karám mellett csak Both Áron áll élve és
meredten nézi a legsötétebb eget. Lobogó haraggal, mintha a nagy
úr korbáccsal várná a vihart maga elé. Marhagulyája fenn rekedt a
havasokon, hol most az anyag uralkodik. A négy táj felé kitör, széles
jelt ád a villám, mire rádördül az ige: – Kezdjük. A völgybeszorult
szalmás kulibákban kicsinyek lesznek az emberek, mint a megijedt
szivök. A tetőn ekkor szarvas, fehér alakok törnek ki a setét vizes
felhők szélén dübörögve. A jószág. Három ázott kuvasz érkezik.
Odase néz az úr, míg kalimpáló bottal, futva a csordás áll előtte.
Gyilkos nyugalommal nézi csak azt is.
– No, Simon itt vagy?
Az emberi alak siet a szóval félelmében.
– Egyse hiányzik uram. Nincs semmi baj. Semmi baj. Felelek róla
uram. Győzödj meg magad.
– Igy vigyázol te a jószágra gazember?
 – De uram…
Többre nincs ideje. Az úr látszólagos nyugalommal belemarkolt a
rongyos emberbe és megverte büszkén ököllel, megalázta és eldobta
magától.
A görbe csordás, az éhségtől, betegségtől gyenge nyomorult
embersalak ösztönösen négykézláb félremászott a sárban. Hegyes
szürke fejéből kivillogtak apró szemei, csepegő orravérét véres folttá
mosta az eső az ingén. Tudatlan szeliden mégis felegyenesedett és
nézte az urat, a nagy urat, mig eltávozott az esőben, mintha csendes
bennsejében jó útat kívánna neki. Többször kinyitotta és becsukta a
száját, de hang nem jött ki belőle. Végül azonban morgással
kezdődő bömbölés, kiáltozás, rekedt káromkodással rázta, tiporta
magát dühében. Mozdulatlan elfeküdt a földön. Mikor felkelt,
megnyugodni látszott, de olyan volt, mint aki ördögöt idézett.
Az eső után hideg volt. Tüzet gerjesztett és összebújt mellette.
Orra sajgott, görbült háttal fürösztötte fejét a tüzben, mintha őszes
haját a penésztől szárítaná. Ősemberi módon saját gondolataival
beszélgetett.
– Ne türd Simon! Öld meg!
– Félek.
– Ne félj Simon! Éjjel a kés nem villan, vér nem látszik,
sikoltásnak nincs gazdája.
– Igen, igen. Most megyek. Azt mondom, hogy két ökör beteg.
Akkor kijön.
Lába aprón reszketett, mint a kutya ina a hidegben, merev
fejebőrén szikrák pattogtak; de orra és fülei hidegek voltak, mint a
beteg baromé.
– Nem merek.
 A lemondásra ürességet érzett, gyomra fölött a szive
kiszámíthatatlan sullyal vékony fonálon csüngött és minden
pillanatban lezuhanni készült. Óvatosan hanyatdült a bundán és
elszánta magát.
– Változzam akármivé, ha meg nem teszem!
A bosszu ujrakötözte az izmait és jóleső friss vért öntött testébe.
Lassanként éj lett. A jószág elnyugodott. Simon ujra tüzéhez ült,
gyenge száraz vacsorát evett. A kuvasz, mint puha fehér muff
csuszott a lábaihoz, felpillogott a tippadt sárszínű kenyérre.
– Kusti! Vessz meg! – Hejh, ha megveszne!
A bicsak megállott a kezében. Felugrott. Olyan kielégítő
gondolata jött, hogy nem birta ülve elviselni. – A kutyák a
fogfájástól, vagy a szomjuságtól vesznek meg. Meg fogja kötni az
ebet és szomjan kínozza, mig megdühödik, aztán ráereszti az urra.
Igy áll bosszut.
– Kucu ne! Nene!
Az eb ragyogó szemekkel simult. Láncot kerített és durván
nyakon ragadta az állatot. A közelben kiszáradt vackorfa állott, a
koronáját már letördelte tüznek. Ehhez az árnyéknélküli fához
vonszolta, megláncolta, bőven megétette. Vad örömmel a fellegtelen
égre nézett.
– Olyan forróság lesz holnap, hogy az Isten is beleizzad.
És ez az istenizzasztó forróság akadálytalanul fogja érni a
szerencsétlen ebet, míg a velő felforr a csontjaiban, a vér kába
táncot jár az ereiben, minden szőre-szála pokoli hőt lehel és még
jobban kinozza, ha kinjában éjjel a harmatot nyalja.
– Várj csak! – fenyegetőzött.
Indulatát zord vér futotta alá, mint a tehetetlenre kötözött bivaly
szeme fehérét.
 – Ki tehet róla, hogy a kutya megveszett és esszemarta, –
kacagott a vackán a tüz mellett. A karámban álmukban mozduló
ökrök nyakán fel-fel vert a kolomp és Simon boldogan aludt el. A tűz
egy ideig megvilágította arcán az ütések fekete helyét, aztán az is
leszakadt.
A következő napon még mohón kapkodta el az eb a neki hányt
falatokat, de csakhamar izgatottan vinnyogni kezdett, láncbaharapott
fogakkal küzködött és elviselhetetlené vált őrjöngő panasza,
valahányszor a nap felette megjárta pályáját. Erőtlen lábain
előregörnyedt és megdöbbentően szomoru volt. Éjjelenkint lankadt
zöldben égtek szemei. Társai neki estek és marták, verték azzal a
különös állati ösztönnel, mely nem türi meg fajában a senyvedtet.
Simon élvezte, figyelte, a kutya apadó életerejébe mártotta
bosszuját és leste, mikor jelenik meg a halálcsira az állat habzó
nyálában.
Végre!
Az állat fekete orrlyukain letörűlhetetlenűl csöpögött a feketés,
sötét rubinvér, összerágott nyelve több üvöltésre képtelen volt,
máskor ragyogó fehér bundája szennyes, sárgás, izzadt, csapzott,
kócos, vedlett, szegény lett és farkát lábai közé csapta. Ekkor úgy
vélte, hogy itt a pillanat. Élvezet áradott végig az idegein. A bosszu
belső dalai zengtek benne. Mámorában semmire se gondolt, csak
arra a fehér fogakkal kirakott véres kutyaszájra, melyben
szenvedélyének csillapító italát főzte.
Leüzent a faluba az urnak,
– Jere ki uram, nagy baj van.
Both Áron lóháton, vágtatva jött. Üde, arányos fiatalember volt
és minden porcikájában magyar. – Tavasztól tanulta fiatalságát,
zivatartól haragot, fenyőtől testtartást, magyar csillagos éjtől
titoktartást, naptól szenvedélyt, munkától erőt, szomszéd borától
gondoszlatást. Szép volt, mint akinek virágot tettek a fürösztő
vizébe. Lányok dalolták felőle, hogy olyan mint a sudár fenyő a
havastetőn: – Ha arcába fuj a szél, a világ megtelik szépséggel.
Ebbe a szépségbe akarta a dühödött kutya sötét vérét beoltani
Simon, a csordás.
– Jere csak jere! – lihegte.
Néhány lépésnyire volt már csak Both.
– Mi baj Simon?
Simont elforrósította a mámor, a pillanat gyötörte, a félelem
kiverte, arcát dörzsölte kéjesen, mintha valami drága, ritka
folyadékkal mosakodnék, kábultan morogta az akaratát.
– A kutya! – A kutya! – Ráderesztem!
Földre szegzett karral, félig öntudatlanul oda botorkált, léptei
inogtak, hátán borsózva fázott a szenvedély, a harapásnak, vérnek,
ütésnek, dühödtségnek álomképe, remek jövője táncolt előtte,
mintha lángoló fátyolon át nézne.
– A kutya! – A kutya! – üvöltötte.
Az ebuszítás minden hatalmához makogva kereste a szót, hogy a
halálos harapáshoz erőt diktáljon, a rábiesz férgeit munkára
pezsdítse.
Both réműlten félretólta.
– Vigyázz! Hátha veszett.
Az eb kirugott lábakkal az oldalán feküdt. Csattogva kapkodott a
levegőért.
Both fölébe hajolt a pisztollyal. A dörrenés kurtán megrázta,
csendben elsimult. Utolsó pillantása, mit ráemelt, – ugy maradt
nyitva, mintha a megismerés pillanatában pontosan megértette
volna az emberi gondolatot.
 A csenevész, rongyos csordás, az eltenyészett félbarom, kinek
teher a létele, ez a napsugárban ficánkodó félbenmaradt teremtési
kisérlet, dudvák közül előmászott torz nyomoruság most
szembefordúlt az urral, homlokon verte saját magát, veréstől foltos,
dagadt, sebes ábrázatát odatárta.
– Most idelőjj! Idelőjj uram, mert én haraplak meg! Lőjj édes
uram, mert esszeráglak! – dühöngött.
Both elképedve bámult.
– Mi lelt Simon? – Simon fiam térj magadhoz.
Döbbenve vizsgálta, tébolyult-e az embere, vagy az eb marta
meg. Mitől van szörnyű pillanata!
A csordás csak nem hagyta abba keserü monológját, már
könnyek vegyültek káromlásaiba.
– Siess, siess, idelőjj! – –, ahol megverted. Oltsd ki gyalázatos
sebemet.
Egyszerre élénkké vált minden Both Áron előtt, kinos világossá.
Szánalom és bánat ébredett benne. Szégyenkezve tünődött, mivel
riaszthatná el a fekete madarat, mi a fején ül a meggyalázott
férfinak. Az elkinzott csordás meggörnyedt, szederjes száján elhalt a
beszéd, tehetetlenségét szenvedte. Olyan szintelen, egészségtelen,
fénylő sárgabőrü szegény féreg volt, mintha ez életsorsnak minden
fekete emlőjét egyedül szítta volna el. Both hozzálépett:
– Idehallgass Simon! Most olyat teszek, milyent soha. – Engedj
meg nekem Simon! – Feledd el Simon!
És Simon a szeretet sárga viaszpoharából hosszan ivott.
Reszketve ragadta meg az úr nekinyujtott jobbját az ő földtől
piszkos, repedt, bütykös, vértelen paraszt kezével. Both Áron
felhuzta a földről, melléhez támasztotta, emberré gyámolította és
ettől a verés fényleni kezdett. Simon, a csordás a condrába
törülközött.
 – Vallani akarok uram.
– Üljünk le elébb Simon.
Leültek egymás mellé a juhászbundára és beszéltek egymáshoz.
A naptól úgy fénylett a juhászbunda alattok mintha az Isten
bárányának aranygyapján ülnének mindaketten.
 JÉZUSFARAGÓ EMBER.

I.

A hajnal felköltötte a falut. A májusból kiömlő áldás egyszerüen

és tisztán kisérte a szekeret. A természet ártatlan, mint a gyermek
ütere és szép, mint a gyógyult seb. Ragyogása hegyekről, patakról,
ablakokról s a szekeres orráról egyaránt visszaverődött.
Lépésben haladtunk a különös, művészi pompáju fahajlékok
során. A székelyek emelt elmével jártak. Nem barom mögött baktató
parasztok ők, hanem isten jobbjának árnyékai, kiknek értelme
röptében táplálkozik, mint a fecske. Ha asszony jött szembe, oly
dúsnak látszott, a leányok üdének, mint a csókkal összelehelt orca.
Az út közepéről egy elütöttdereku kutya fartal be a kapun az életre.
A szekeres felébillenti az ostornyelet.
– Ott lakik a jézusfaragó-ember.
– Ki lakik ott?
– Valami országcsuda. Mig étetünk, megnézheti, – veti hátra.
Szép itt minden, még a levegőben a szellőtől elcsavart füst is.
Úton-útfélen látom az érdekes, kissé fellengző székely fényt, mely a
nap alá is tüzet szeret rakni. Az angyalok osztovátáján se lehetne
kedvesebb helyet szőni. Az élet tivornyája van itt, hol a halál talán
sohase támasztja üveg-létráját az ember homlokának, hogy
megnézze hátralevő napjait. De ki-mi lehet ez a falusi ezermester?
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

testbankmall.com