Visit https://testbankdeal.

com to download the full version and

explore more testbank or solution manual

Joint Structure and Function 5th Edition

Levangie Test Bank

_____ Click the link below to download _____

https://testbankdeal.com/product/joint-structure-and-
function-5th-edition-levangie-test-bank/

Explore and download more testbank at testbankdeal.com

Here are some suggested products you might be interested in.
Click the link to download

Organic Chemistry Structure and Function 8th Edition

Vollhardt Test Bank

https://testbankdeal.com/product/organic-chemistry-structure-and-
function-8th-edition-vollhardt-test-bank/

Structure and Function of the Body 15th Edition Patton

Test Bank

https://testbankdeal.com/product/structure-and-function-of-the-
body-15th-edition-patton-test-bank/

Sonography Introduction to Normal Structure and Function

3rd Edition Curry Test Bank

https://testbankdeal.com/product/sonography-introduction-to-normal-
structure-and-function-3rd-edition-curry-test-bank/

Wills Trusts and Estate Administration 8th Edition Hower

Test Bank

https://testbankdeal.com/product/wills-trusts-and-estate-
administration-8th-edition-hower-test-bank/
Macroeconomics 21st Edition McConnell Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/macroeconomics-21st-edition-
mcconnell-solutions-manual/

Electronics for Electricians 7th Edition Herman Solutions

Manual

https://testbankdeal.com/product/electronics-for-electricians-7th-
edition-herman-solutions-manual/

Public Policy Politics Analysis and Alternatives 6th

Edition Kraft Test Bank

https://testbankdeal.com/product/public-policy-politics-analysis-and-
alternatives-6th-edition-kraft-test-bank/

Business Data Networks and Telecommunications 8th Edition

Panko Test Bank

https://testbankdeal.com/product/business-data-networks-and-
telecommunications-8th-edition-panko-test-bank/

Research Methods in Practice Strategies for Description

and Causation 2nd Edition Remler Test Bank

https://testbankdeal.com/product/research-methods-in-practice-
strategies-for-description-and-causation-2nd-edition-remler-test-bank/
Financial Accounting Theory Canadian 7th Edition Scott
Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/financial-accounting-theory-
canadian-7th-edition-scott-solutions-manual/
Chapter 6: The Temporomandibular Joint

Multiple Choice
Identify the choice that best completes the statement or answers the question.

____ 1. Which of the following statements is true concerning the functions of the posterior bilaminar
retrodiscal pad during normal temporomandibular joint (TMJ) osteokinematics?
a. The elastic superior lamina allows disc translation anteriorly along the articular
eminence during mandibular depression.
b. The elastic inferior lamina serves to enhance disc motion during mandibular
depression.
c. The superior lamina is inelastic and serves to tether the disc from forward
translation.
____ 2. The articular disc of the TMJ is attached laterally to the ____________________ and anteriorly to
the ____________________.
a. fibrous capsule, mandibular condyle
b. articular eminence, mandibular condyle
c. mandibular condyle, fibrous capsule
d. fibrous capsule, articular eminence
____ 3. Which of the following is true concerning the structure of the temporomandibular joint (TMJ)?
a. The lower joint is formed by the articulation of the articular eminence of the
mandible with the superior surface of the disc.
b. The upper joint is formed by the articulation of the anterior surface of the condyle
with the posterior surface of the disc.
c. The lower joint is formed by the superior surface of the disc and the posterior
surface of the condyle.
d. The upper joint is formed by the articulation of the articular eminence of the
temporal bone and the superior surface of the disc.
____ 4. The first phase of mandibular depression occurs in the ____________________ joint and consists
of anterior ____________________ of the condylar head.
a. upper, rotation
b. lower, rotation
c. upper, translation
d. lower, translation
____ 5. Upon examination of your patient’s temporomandibular joint (TMJs), you observe the following
amount of active range of motion (AROM): opening 55 mm; (L) lateral deviation 8 mm; (R)
lateral deviation 8 mm; and protrusion 12 mm. Based on your knowledge of normal values of
AROM of the TMJ, you would conclude that there is:
a. Less than expected opening and protrusion
b. Less than expected lateral deviation bilaterally
c. Greater than expected opening and protrusion
d. Excessive motion in all directions
____ 6. During normal mandibular lateral deviation to the left, the left condylar head
____________________, and the right condylar head and disc ____________________.
a. glides posteriorly and superiorly, spins
b. glides anteriorly and inferiorly, spins
c. spins, glides posteriorly and superiorly
d. spins, glides anteriorly and inferiorly
____ 7. Contraction of which muscle will pull the articular disc anteriorly during mouth opening?
a. Medial pterygoid
b. Lateral pterygoid
c. Digastric
d. Temporalis
____ 8. Which of the following muscles is considered to be a prime mover for mandibular depression
against resistance?
a. Digastric
b. Bilateral medial pterygoid
c. Masseter
d. Temporalis
____ 9. Which of the following muscles is considered to be a prime mover for mandibular lateral deviation
to the right?
a. Right masseter
b. Right medial and lateral pterygoid
c. Left medial and lateral pterygoid
d. Left temporalis
____ 10. Retrusion of the temporomandibular joint (TMJ) is primarily limited by the:
a. Horizontal portion of the temporomandibular ligament
b. Stylomandibular ligament
c. Anterior portion of the temporomandibular joint capsule
____ 11. During normal mandibular lateral deviation to the left, the left condylar head moves in this
manner.
a. Gliding posteriorly and superiorly
b. Gliding anteriorly and inferiorly
c. Spinning posteriorly
d. Spinning anteriorly
____ 12. With which of the following pathological conditions will the patient experience joint noise at two
different intervals during mandibular depression and elevation?
a. Disc displacement
b. Capsulitis
c. Joint hypermobility
d. Capsular fibrosis
____ 13. Which of the following muscles may become shortened when the posterior suboccipital muscles
become tight as a result of a forward head posture?
a. Medial pterygoid
 b. Lateral pterygoid
c. Temporalis
d. Posterior belly of the digastic

True/False
Indicate whether the statement is true or false.

____ 1. Biting down on the left side of the mouth promotes unloading of the right temporomandibular joint
(TMJ).

Short Answer

1. Describe the attachments of the articular disc of the temporomandibular joint (TMJ).

2. Describe the articulations and functions of the upper and lower joint spaces.

3. What is the relationship of the temporomandibular joint (TMJ) with the cervical spine?

4. What is the significance of a “reciprocal click”?

Chapter 6: The Temporomandibular Joint
Answer Section

MULTIPLE CHOICE

1. ANS: A
The bilaminar retrodiscal pad is highly innervated with an ample blood supply and is often the
source of pain at the TMJ. The two bands of the retrodiscal pad each serve a different purpose. The
superior lamina is very elastic and allows the superior band to stretch with forward translation of
the disc. Its elastic properties help to reposition the disc posteriorly during mouth closing. The
inferior lamina is inelastic and serves to tether the disc, limiting anterior translation, but does not
assist with repositioning of the disc upon mouth closing.

PTS: 1
2. ANS: C
The articular disc is firmly attached to the medial and lateral poles of the condyle of the mandible
but not to the joint capsule. Anteriorly, the disc is attached to the joint capsule and to the tendon of
the lateral pterygoid muscle.

PTS: 1
3. ANS: D
The articular disc separates the TMJ into two separate spaces. The lower joint is formed by the
articulation of the anterior surface of the condyle and the inferior surface of the articular disc. This
space allows for rotation of the condyle under the disc. The upper joint is formed by the
articulation of the articular eminence and the superior surface of the articular disc. The joint space
allows for gliding of the disc and condyle along the temporal bone.

PTS: 1
4. ANS: B
Mandibular depression or mouth opening occurs in two phases: rotation and glide (translation). In
the rotation phase, there is pure anterior rotation of the condyle on the disc occurring in the lower
joint space. The second phase involves translation of the disc-condyle complex anteriorly and
inferiorly along the articular eminence. There are some newer models of motion that indicate these
two activities may occur more simultaneously, but rotation still appears to initiate the process.

PTS: 1
5. ANS: C
Normal mouth opening is 40 to 50 mm; lateral deviation is 8 mm; protrusion is 6 to 9 mm. In the
case above, this would mean that the patient is demonstrating greater than normal opening and
protrusion.

PTS: 1
6. ANS: D
 In lateral deviation of the chin to one side, one condyle spins around a vertical axis while the other
condyle translates forward. Lateral deviation to the left would involve the left condyle spinning
while the right condyle translates anteriorly and inferiorly.

PTS: 1
7. ANS: B
The articular disc is controlled both actively and passively. Active control of the disc may be
exerted through the attachments to the lateral pterygoid muscle.

PTS: 1
8. ANS: A
The primary muscle responsible for mandibular depression is the digastric muscle. Gravity has a
great effect on this motion as well.

PTS: 1
9. ANS: C
Lateral deviation is caused by unilateral action of various muscles. The prime mover appears to be
both the medial and lateral pterygoid muscles causing deviation of the mandible to the opposite
side. At times, lateral deviation can also be accomplished by the combined action of the lateral
pterygoid and temporalis muscle of the same side.

PTS: 1
10. ANS: A
Both the horizontal and oblique portion of the temporomandibular ligament are positioned to resist
posterior translation of the condyles.

PTS: 1
11. ANS: C
During lateral deviation, the condyle on the ipsilateral side will spin or rotate in a posterior
direction while the contralateral condyle glides anterior and medial.

PTS: 1
12. ANS: A
Advanced disc displacement will result in a reciprocal click during mandibular depression and
elevation.

PTS: 1
13. ANS: D
Posterior rotation of the occiput places many muscles into a shortened position. In addition to the
obvious suboccipital and larger posterior neck muscles, this position places the posterior belly of
the digastric muscle and stylohyoid muscles into shortened positions.

PTS: 1

TRUE/FALSE
 1. ANS: F
Biting down on the left side of the mouth would create motion about an anteroposterior axis. This
would cause distraction of the left joint space and compression of the right joint space.

PTS: 1

SHORT ANSWER

1. ANS:
The articular disc of the temporomandibular joint is a biconcave structure. Both its superior and
inferior surfaces are concave, giving its peanut shape. The disc is firmly attached to the medial and
lateral poles of the condyle of the mandible but not to the capsule medially or laterally. Anteriorly,
the disc is attached to the joint capsule and to the tendon of the lateral pterygoid muscle.
Posteriorly, the disc is attached to the bilaminar retrodiscal pad, which consists of two bands
separated by loose areolar connective tissue with a rich arterial and neural supply.

PTS: 1
2. ANS:
The lower joint space consists of the articulation of the anterior surface of the condyle and the
inferior surface of the articular disc. The lower joint space is where rotation of the condyle under
the articular disc takes place. The upper joint space consists of the articulation of the articular
eminence and the superior surface of the articular disc. The upper joint space serves mostly to
allow translation of the condyle/disc complex on the articular eminence.

PTS: 1
3. ANS:
Muscles that attach to the mandible also attach to the head, hyoid bone, and clavicle.
Consequently, these muscles may act on the atlanto-occipital joint and cervical spine as well as the
TMJ. Conversely, head and neck position may affect the length-tension relationship of these
muscles and indirectly affect the function of the TMJ.

PTS: 1
4. ANS:
A person with an anteriorly displaced disc will have an audible click on opening and a second
when the mouth closes. On mouth opening, the condyle slips forward and under the disc to obtain
normal relationship with the disc. When the condyle slips under the disc, an audible click is often
present. The reverse relationship occurs upon closure of the mouth. When the click occurs early in
opening and late in closing, the displacement is relatively limited. The later the click occurs in the
opening phase, the more severe the disc dislocation.

PTS: 1
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
 A veszett fejszének a nyele az ilyesmi.
Behozták a városba, a muzeum talán majd vet érte valamit. Hát
igen, persze. Mennyit kivánnak? Kicsit magasabb összeget
mondanak, mint máskor szoktak.
– No, ez sok.
– Nem az, kéröm – magyarázza a viziember. – Nézze csak, a
behozatalt is számitani köll, mert negyvenöt kiló. Azután ér is
valamit. Azután összetépte a nagyhálót, három napig foldoztuk.
– De mégis – mondom –, éppen csak hogy egy kis ellenkezés
lögyön, mert sohasem volt jó az a tulságosan nagy egyértelem.
– De kéröm – mondja a halász – mindönnek föl ment az ára. A
közönséges tehénbűrcsizma ára tizenkét forintról ötvenre ugrott, hát
akkor mönjön föl a mamutynak is az ára… kéröm.
Hát ez igaz, ez ellen nem lehet szólni egy árva szót sem. Itt, ha
jól keressük a dolgot, voltaképen a mamuty a hibás, mert mért
kivánkozott elő éppen ebben az elszilajodott tátorjános világban a
vizből. Ha ötezer évig ott heverhetett, a nagy dolgától maradhatott
volna lent még pár esztendeig. Lehet különben, hogy csak azért jött
fel, hogy megnézze, miként pusztitják egymást azoknak az
embereknek az ivadékai, akik valamikor a mamutyot pusztitották.
 Ami nincs messze.

A városi ember nem igen szeret gyalogolni, minélfogva a kis ut is

messze van neki. Ha a harmadik utcában van dolga, már azt keresi,
hogy miként juthasson oda villamoson. Ellenben, ha az orvosa
ráparancsol, hogy többet mozogjon, akkor elmegy a hegyek közé
drága pénzen gyalogolni. Jó, hogy ott nincs villamos, mert, ugy
lehet, akkor ott is azon gyalogolna.
Mert minél több a kényelmi eszköz, annál több a kényelem.
Amikor még nem volt sem villamoskocsi, sem lófejü vasut, a városi
ember is gyalog járt. Iskolásdiák koromban csak harminc fiáker volt
a városban, azokat is csak inkább az olyan utasok használták, akik
podgyásszal jöttek-mentek a vasuthoz vagy onnan befelé. Még
előbb, a hetvenes évek elején, még télen a bálokba sem ment kocsin
az uri közönségnek az a része, amelynek nem volt magának kocsija.
Abban az időben bálba, szinházba, koncertre a hordárok kisérték a
dámákat és a kisasszonykákat; a lámpával való kisérgetésnek
harminc krajcár volt a rendes taksája.
A tanyákon nincsen se villamos, se lófejü vasut, a ló meg a kocsi
is inkább gazdasági dologra való s nem arra, hogy kocsikázzunk
rajta. Legfeljebb vasárnap, de kis utért akkor sem érdemes a lovat
befogni, mert az állat is megérdemli a pihenő ünnepi napot. Inkább
a gyaloglás járja, amit megszoknak a népek, ugy hogy azután ami a
városi embernek messzi ut, náluk fel sem vevődik. A gyaloglás a
homokon nehezebb, mint a fekete földön, mert szétfolyik a lépés
alatt, minek folytán módfelett megedzi az izmokat. A kapás surbankó
gyereke beviszi a városba vállán a tejet, leteszi, visszafordul s a
tanyába érve meg sem pihen, hanem munkába áll, pedig harminchat
kilométert gyalogolt, felit teherrel.
Igy azután a messze sem messze. Ha arról van szó, hogy Pap
Jánosék tanyája mennyire van, az a válasz, hogy az nem esik
messzire, mert csak másfél óra járás. Néha azt lehetne hinni, hogy
az ilyen beszéd csak gunyolódás a városi emberrel szemben, aki nem
szeret gyalogolni, pedig nem. Egészen természetes. Városi kocsival
megesik, ha a külső utakon járatlan a kocsisa is, az utasa is, hogy az
uton kérdezősködnek az irány felől, amerre haladjanak. Hogy ugyan
a Jóljárt Mihály tanyája merre van? Messze van-e még?
– Dehogy van messze – mondja a magyar, akit megállitottak.
Hátrafordul s mutat visszafelé:
– Látják azt a három nyárfát ottan balra?
A láthatár széle felé, ahol az ég a földdel ölelkezik, áll sudáran,
magasan, mint egy-egy templomtorony, a három jegenye-nyárfa.
– Látják?
– Látjuk.
– No – mondja a tanyai. – Odáig mönnek, ott balra már csak egy
kis fél óra járás.
A kis fél óra néha azonban kinyulik egy órára is. Hát
közönségesen ez az, ami nem messze van. Egy-két-három óra. No
jó, ebbe még bele lehet alapodni. Hanem már, amit a Kata
menyecske mondott a közelségről, az már csakugyan sok. A Kata
asszony bejött a piacra a féllóval s találkozik ott Veron ángyóval,
akiknek a tanyájuk szintén azon a tájon van, ahol az övék „nem
messze.“
A Kata ura orosz fogságba esett, mikor odafent a nagy várat
elszerezte a muszka császár, ami elég baj volt ugyan, de hát afelől
most mán semmit sem lehet tenni.
 Az öreg Veron azt kérdezi:
– Aztán a te urad is oda van messze a Szibériába?
Kata megnyugtatólag világositja fel Vera ángyát:
– Dehogy. Csak ide van nem messze az Asztragánba.
Nem messze. Az Asztragánba. A Kaspi-tó mellett. Az ősök is
tanyáztak arra felé valamikor. Régebben, mikor még Krisztus urunk a
földön járt.
 Lesz még virág a kalapon.

A vén csontok, a szentséges hős atyák, a borzasztó agg

plenkerek, a király legöregebb katonái a mult héten még csak ugy
szó nélkül nézték ezeket a sorozási dolgokat. Nem érinti még az
ilyesmi a hadsereg őszi virágait.
– No, komám, hát kend? – kérdezte egyik a másikat.
A másik legyintett:
– Ugyan… hiszen még csak a regrutája mén…
Az. A regrutája. Ezek a fiatalabb népségek, negyvennégy,
negyvenhat, negyvenhét évesek. Könnyü kis legények, ifju, „még
meleg“ katonák, akik szintén viselték ugyan a fegyvert valaha, de
csak itthon kaszárnyáztak, vagy legfeljebb a Fehértemplomon, vagy
a Bécsben a Rossauban, vagy a Mariahilfen, de nem voltak odalent
testvéri sorsban a bolond nagy hegyek között a török katonákkal.
Szóval: még csak a regrutája mén. Aki itthon szolgált és a
kaszárnyából parancskiadás után hazajárt szopni.
Miután azonban az idő eljár, idővel el fognak majd következni a
negyvennyolcasok is, meg a kilencesek, továbbá a hihetetlenül
borzasztó szent és hős atyák: az ötvenesek, akik őrizték a király
pihenését téli éjszakákon a bécsi Burg várkastélyában is, de védték a
trónját ott lent is… ott lent… ahun abba az időbe… mondja kend
már, komám, hun is voltunk?
– Spanyolviaszkországban – mondja a koma.
 – Ugy, ugy – hagyja rá amaz, de van is benne valami, mert a sok
piros töröksipka miatt olyan spanyolviaszkforma visszaemlékezései
vannak az embernek.
– Azután hát kend mén-e a sor alá?
– Én – mondja amaz büszkén –, hát én hogy mönnék? Hiszen
kiváltságos embör vagyok én! Hát hova gondol kend, komám?
Hiszen császári királyi műpatkoló vagyok én!
Emez az ember, a paraszti sertéssebészet mestere, azt mondja
erre:
– Akkor én se mék, ha kend nem mén. Mert akkor én mög
fönséges császári és királyi műmiskároló vagyok.
– Bolondok vagytok – véli a harmadik, hát már mit tréfáltok ebbe
a komoj üdőkbe?
Azt mondja a negyedik:
– Már mért ne tréfáljanak, komám? Eggy a fizetés.
– Ugy, ugy – hagyják rá többen –, hagy játszuk mög magunkat.
Mert lösz még egyször virág a kalapon, komák.
Várakozó Pál tépelődve néz maga elébe. Azt mondja:
– A fiam őrmestör, én mög káplár voltam, hát most én szalutáljak
neki?
Nevetik, mert biz ez megtörténhet, ha egy századba kerülnek. De
hiszen a régi időben is megesett a fegyvergyakorlaton, hogy káplár
volt a makói szolgabiró, a hajduja meg őrmester. Nem baj az ilyesmi.
Hát mikor közembör volt a vásárhelyi főkapitány, aztán a gödörben
megrugta a lábát a hadnagy, mert nem volt a kilüvéshöz helyes
fekvése neki, aztán a főkapitány nem szólt sömmit, hanem a
manéber után párbajra szólitotta a hadnagyot? No aztán hát ez se
volt baj. Mindegy az. Az ur karddal párbajozik, doktorral, a paraszt
bicskával, doktor nélkül. A paraszti párbaj annyiban becsületesebb,
mint az uri, hogy a gyógyitásnál a doktort a győző fizeti. Hát üssön
bele a mennykő az egészbe. Nincsen itten mit tanakodni, hanem…
hanem lösz még egyszer virág a kalapon. Aki rendes ember, még
csak le se vetkőzzön, mikor a jövő héten a sor alatt a doktor elé
megy, hanem csak azt mondja: katona voltam én, most is az akarok
lönni én.
Engi Kispéter Imre, egy köhögős beteg ember, akinek a hátához
van száradva a melle, felel erre a véleményre:
– Én is ugy töszök. Mert már nem győzöm pénzzel a doktort mög
a patikát… Hátha odabe ingyen kigyógyitanak a katonaji orvosok…
 Jó, francia dohány…

Van eset rá, hogy hetivásáros napon némely öreg tanyaiak nem
mennek haza mindjárt a piac után, hanem egy kicsit elidőznek a
vendéglőben. Ugy mondták ezt ezeknek előtte, hogy időt múlatnak.
Nem mulatnak, mint ahogy mondják, hanem múlatják az időt, vagyis
hogy teletik. Hogy teljen egy kicsit az idő, ugyis elég hosszu az
éjszaka még aludni, mire kiérnek is a homokra. Kicsit elbeszélgetnek,
aztán itthon ebédelnek. Néha szabad az ilyen paksziózás, különösen
hogy odakint ritka madár a marhahusleves, itt bent meg kapható,
van olyan öreg külső ember, hogy tisztán csak a husleves kedvéért
bentmarad harangozásig. A kisvendéglőnek tágas udvara van, a
kocsi ott lehet és a tanyai lónak nem éppen kell nappal is istálló.
No igy Mihály, János és Zakar, három vén ember élvezik a levest
a viaszkosvásznos asztalon szép fehér tányérból. A fejek
előrehajolnak, hogy csak egy drága cseppje is el ne hulljon hiába.
Zakar már igen csak hajlik, mert egyenes természetü volt
világéletében, Zakar tehát, mikor a tányérból magához emeli a
megmeritett kanalat, a balkezével mindig a kanál alatt jártatja a
kenyeret, hogy semmi veszendőbe ne mehessen a finom jó
levesételből, az úristen aranyozza meg a kezit annak is, aki főzte.
Azután esznek még valami kis paprikáshust, mert az ugy szokás
kis helyen, hogy előbb levest főznek a husból és azután kászolitják
bő lére mártogatós paprikásnak. Bicskaheggyel dolgoznak öreg
Mihályék meg Zakarék, érintetlenül hagyván a villát, mert igy: ízűbb.
Akkor egy kis borocskát parancsolnak, nem sokat, csak egy
félliternyit, még hozzá egy kutyaijesztőt, vagyis hogy kányát, vagyis
hogy szoldátot. Akkor felkönyökölnek az asztalra és néznek
hallgatagul a világba. Jó volna, ha jönne valaki, aki beszélne.
Jön is ez a Várakozó Kis Vastag Ferenc, aki szintén odavaló az
átokházi kapitányságba, jelönleg katona, de rossz-csont
irgalmatlanul, az is volt világéletében.
Kis Vastag bot nélkül van ugyan, de sántit a kopott
katonamondurban és odakiáltja az öregeknek:
– Adjon isten, tatámék.
No ez jó, hogy jött. Helyet kell csinálni neki, továbbá adjanak
poharat Várakozó Vastagnak. Zakar szivart vesz elő, azzal kinálja,
Várakozó Kis azonban zacskót hajit az asztalra és azt mondja:
– Én mán csak pipálok. Ha Magyarországon ilyen dohány volna,
mint ez, akkor én mindig csak pipálnék. Kóstolják meg kendtök,
taták ezt a dohánt, ilyent még nem szíttak, mióta az orruk kilikadt.
Mert ez valóságos jó finum-fánum igazi francia dohány.
A pipák előkövetkeznek. Tömődnek, fészek is csinálódik bennük,
János bácsi, aki gányó volt valamikor legénykorában Csányon s
ennélfogva ért a dohányhoz, műértőleg kapargatja bele a pipába a
zacskóból a nevezetes miegymást. Valóban, már a tapintásából is
kiérzik, hogy ez valóságos francia dohány.
János rágyujt. Szép fehéres kékforma füstje van neki, sok.
– Hát – mondja János teljes elismeréssel – hiszöm az istent, de
ez francia dohány.
A többiek is élvezik. Az. Hát az. Az ize is más, meg a szaga is
más, mint aki idevaló dohány.
– Hát hunnan szörözted te eztet, Fercsi?
Várakozó Kis Fercsi könnyedén ránt egyet a vállán s egykedvüen
feleli:
 – Verdunbul.
Zakár mondja:
– Az messze löhet.
Fercsi mondja rettentő komolysággal:
– Franciaországba. Ahun facipőbe jár a paraszt. Mink csak a
káposztát tapossuk bele kádba a facipőbe, azok mög mindig abban
járnak. Jaj de nyomoruságos népek. Inkább a pokolban lönnék
pokolbeli ördög, mint a franciáknál paraszt. Olyan vékonyak, hogy ha
a fapapucs nem tartaná, a szél elvinné üket. Mint a szabót, mikor
szeles időben elfelejtötte a vasalót beletönni a zsebibe.
Hát lám, ilyen nevetni valók is vannak. Erre már csak adjanak egy
liter bort meg egy kutyaijesztőt, vagyis hogy kányát, vagyis hogy
szoldátot.
– Hát aztán – kérdezi Mihály, hogy kerültél haza abbul az
idegenbül, Fercsi?
Fercsi a lábára mutat:
– Itt van a térgyem kalácsába a krasnel. Aztán hazaküldtek. Most
itt vagyok a hatos számu kótpórházba, a pulcaltábornagyutcába,
elsőosztályu szanaszét katona betegek felett.
Ez szép. A caltábornagyutcába első számu hatos szanaszét. Ez se
egészen valami utolsó sarzsi lehet. Még egy litert bort lehet hozni
erre a nagy ijedtségre. Aztán – –
– Aztán – kérdezi Zakar –, hogy gyüttél onan a Verdunbul haza?
Mondja Fercsi:
– Negyedfél napig hozott a vasut. Akkor Durazzóba bele köllött
mönni a hajóba, akkor azután álló teljes két és fél napig az hozott a
tengörön. De a lábam majd elveszött a fájdalomtul, ahogy hányt-
vetött az a hajó.
 – Huj – mondja az öreg Mihály.
A vendéglősné iskolásleánya meglöki hátulról Várakozó Kis Vastag
vállát, kérdezvén:
– Hogy kerül maga Verdünből Durazzóba?
Fercsi megint csak rázza a vállát. Azt mondja:
– Maga ahhoz nem ért, kis kisasszony, öszöm aztat a szép
lánycimer fekete haját. Azért köllött leszállni a vasutrul Durazzóba,
mert akkor a vasut az ellenségöt szállitotta. Mert azoknak is csak köll
helyet engedni, hogy mozoghassanak.
A kétely, amit a kisleány kérdése Mihályék lelkébe ütött, Fercsi
erélyes szavaira eltünt, elszakadt, mint futó felhő árnyéka a virágos
mezőn.
– Huj – mondja Mihály bácsi –, hát ott a bagony az ellenségöt is
viszi?
Fercsi mondja, – tömögetvén a kisujja körmével a pipában a
francia dohányt:
– Hát persze. Mert az ott ugy van beosztva. Ott beosztással
élnek, nem ugy, mint minálunk a kórmán.
No, hogy a kórmány mifelénk nincsen beosztással, az mán igaz.
Azt mondja Zakar.
– Félegyházárul egy lovat se vittek el, mert ott kórmánpárti
kerületöt akar csinálni a kórmán. Mi tüllünk mög mindön
valamirevaló lovat elvittek, mert ugyis tuggyák, hogy nekünk hiába
beszélnek.
– Azonban ne politizáljunk. Háboru van és a nemzet fogjon össze
– véli Mihály – rá érünk majd azután is mögént veszeködni, ha előbb
láb alá töszik a fiak amazokat. Inkább arrul beszéljön a Fercsi, hogy
mi volt abban a Verdunban?
 Fercsi nagyot huz a levegőből. Aztán beszélni kezd. A mozsarak…
negyvenkét centiméter, hatvanhat centiméter… százhusz centiméter…
hu… hu… sss… sss… ahogy aljában olvadtak a halottak, ahogy
tetején a hóban pedig ugy mög voltak dermedve, mint a fagyos
kutyalábszár – az öregék elhallgatnák azt estig is, de közben bejön,
az ostort lóbálva, Nyikuláj és szól Mihály gazdának:
– Gázda, gyerünk már. Messzi van tánya.
Öreg Mihály gazda kikeres valami üres poharat az asztalon levő
csentres közül, önt bele és nyujtja Nyikulájnak. De a kocsis nem
fogadja.
– Nye – mondja –, nye. Muszkáli nem szlabad kocsmába bor.
Hozz kocsira kis bort, gázda. Gyerink, gázda. Mári mami komédia
csinál tanyába!
Mihály, mint célszerü tanyai ember, nem fél senkitől. Verekedett
már a cigányokkal is annakidején vasvillával és katona is volt
valamikor odaalá a Spanyolviaszkországban, ahol spanyolviaszkforma
sipkában jár az értetlenség. A muszka beszédére sem ad semmit. Az
attól nem ijed meg. Az csak olyan mellékes. Hanem hogy a Nyikuláj
a Mári mamát is emliti, ez már csakugyan meggondolandó
ténykörülmény. A hites asszony. A hű és jó asszony. Négy katonafiu
anyja. Hát igen. Igaza van a Nyikulájnak. Bár emigy pedig ez a
minden széllel bélelt Várakozó Kis Vastag annyit tud beszélni a
Verdunrul, ahol a hatvanhetes vártörő mozsaraknál szolgált, hogy azt
el lehetne hallgatni, amig csak a nap fel nem jön. Mert rettentő szép
beszélőtöhetsége van neki. Gondolni kell azonban Márira is. Mári vár
otthon, a kis tanyában, az ereszet alatt, susogó jegenyenyárfák és
álmosodó ákácok között… Mári most alighanem locsolja a kiskertben,
mint délután szokás a legényvirágot, a bazsaruzsa tövét, miegymást,
szegfüvet, őszi rózsát – igaza van a muszkának, ne hagyjuk Márit,
gyerünk a Márihoz, fizessünk és bujjunk ki a város órmótlan kőfalai
közül a szabad mezők levegőjére: fizessünk. Mihály zörög a poháron.
 Jön a gazdasszony. Számolnak, nincsen benne összeveszés. Azt
mondja azok után a vendéglősné:
– Aztán maguk, Zakar bácsi, elhiszik mindazt, amit ez a kutya
rosszcsont, Várakozó beszél? Hiszen ez mióta csak katona, egy élő
lépést se tött ki a város határábul, mert a marhavásárlásnál van, ez
a kutya csalafinta embör még csak eleven puskaport se szagult, nem
hogy a Verdunban lött volna.
Várakozó Kis Vastag nevet. Mihály bácsi, János bácsi, Zakar bácsi
egy kicsit összenéznek. Utóbb Zakar idő multán azt mondja:
– Szép eszmetöhetsége van neki.
Nyikuláj zörög az ajtón:
– Gázda…
 Julis asszony levelez.

Az orosz fogolytáborokból a magyar levél érkezik legnehezebben

haza, bizonyára azért, mert nem tudják elolvasni a cenzurán, hogy
mi van beleirva. Sok hivatalt kell megjárnia, amig valahol akad egy
olyan muszka, aki valamit tud magyarul is, az meg bizonyosan, ha
fölszaparodik előtte a levél, könnyen csinál százból ötvenet. Erre
rájött már a foglyok egy része és ugy segit a dolgon, hogy a levelét
vagy németül iratja, vagy pedig oroszul. Leghamarabb bizonyosan
akkor ér haza, ha oroszul van irva, csakhogy akkor meg az a baj,
hogy itthon nem tudják sem elolvasni, sem megérteni.
Az orosz táborokban pedig van erről a tájról nem kevés ember,
mert az egyik ezredünk is ott volt Przemysl védői között, amikor a
vár elesett.
A tanyai asszony, akinek ugyancsak ott van az ura, szintén ilyen
muszkanyelvü levelezőlapot kap. Nézi, forgatja, nem érti. Viszi a
szomszédokhoz, azok sem értik.
– Hát az urad, bizonyosan az urad, Julis – mondják neki –, azt
nem löhet mondani, hogy nem az volna, mert ki irna onnan neköd
más.
– Az hát – feleli Julis –, csak az uram löhet, mert még a
tanyaszám is rá van irva a levélre.
– Nohát akkor… Hanem ezöket a betüket itt nem ismeri senki.
Aztán ha ismerné is, akkor se mönne vele sömmire, mert nem tud
ezön a vadkácsa-nyelvön.
 Julis elszomorodik. Ahogy megörült a levél jöttinek, most annyira
kedvetlen.
– Jaj, jaj – panaszolja –, akkor most se azt nem tudom, hogy mit
irt, se mássát nem tudom küldeni a levélnek.
– Hát ez körülbelül igy is van – mondják a szomszédságból az
itthonlevő öregek. – Hanem nézd csak. Arra a rivódülői szélmalom
felé, a Papdi Gergő tanyáján vannak muszka foglyok, próbálkozz
azokkal. Kicsit messze van ugyan…
– Nem bánom én – hevül az asszony – akármilyen messzire is.
Csak tudhatnám, hogy mit ir az uram, azután, hogy én is irathatnék.
El is megy Gergőékhez, a harmadik kapitányságba Julis, bot a
kezében, mert most az asszony az ember, tarisznya a vállán, viszi
benne a levelet. De nem sok szerencsével jár. A Papdi-tanyán van
négy muszka is, de abból éppen a három beszédesebb, aki már tud
egy kicsit magyarul „habogni“, nem ismer irást. A negyedik ismeri a
betüt, el is olvassa a levelet, de ez meg olyan szótalan, mintha kuka
volna, aminthogy nem is igen tud még a köszönésen kivül egyebet
magyarul. Szomoru tekintete fölvidámul az ismerős betükre,
böngészi, olvassa is félhangosan, de csak magának; de azt már nem
tudja elmagyarázni, hogy mi van benne. Csak a két karjával, a két
kezefejével mutogat ezt, azt, azután elfordul, elmegy nagy
csizmáiban a sövénykerítésig, belefogódzik, lehajtja a fejét és megint
csak a régi szótalan.
– Ennek valami férög rágja a szíve gyükerit – véli Papdi Gergely
–, mert mindig az egereket szeretné itatni a szömibül.
Próbálják szólásra birni, nem sikerül. Beszélik neki, hogy a többi
muszkának mondja el, hogy mi van a levélben, azok már tudnak
magyarul ezt, azt, majd csak szólnak valamit. De hiábavaló a beszéd,
a muszka csak a vállát rázza.
No, igy Julis dolgavégezetlen jön elő Gergőék tanyájáról. A
szomszédok azt ajánlják neki, hogy most már ne keresgéljen a
tanyák közt a többi muszka után, hanem menjen be a levéllel a
városba, ott hamarabb dülőre jut. Menjen a városházára, ott majd
csak utbaigazítják valamerre.
Julis hát utbaindult a város felé. Még be sem ér azonban, már
feleuton adnak neki jó tanácsot, hogy menjen abba a kórházba, ahol
orosz betegek is vannak, azok között akad tiszt is, nemcsak
kétkézimunkás, ott majd eligazitják az ügyét valahogy.
– Ugy-ugy, köszönöm is – mondja a fáradt asszony, de azért
vidáman lépked tovább, hogy megtudja, mit irt az ura a levélben. És
hogy még „választot“ is lehessen rá küldeni.
Van most elég kórház, nem kell egyért tüvé tenni a várost, Julis
hamar odaakad. Még az a szerencséje is van, hogy a kórház
kapujában aki urnak elpanaszolja a baját, az éppen az odavaló
főorvos. Aki pedig mondja:
– No, ezen könnyen segitünk. Van itt olyan orosz, aki elolvassa.
– Jaj, kéröm – szorong Julis –, de mit ér az, ha a muszka nem
tud magyarul.
– Hát az nem baj – mondja a főorvos –, majd olyant keresünk,
aki németül is tud.
– Németül – riad föl Julis –, hát hiszen nem tudok én németül se.
– Tudok én. Majd az orosz elmondja nekem németül, én meg
majd elmondom magának magyarul.
Julis asszony eleinte nem tudja megérteni, hogy ez igy
harmadkézből is mehet, de azután rájön, hogy az egészen rendben
lesz.
A beteg orosz azután elolvassa a levelet, elmondja a főorvosnak
németül, hogy mi van benne, ő meg elmondja Julisnak magyarul.
Julis elfogódva hallgatja… istenem, milyen messziről jön, aztán
háromféle beszéd kell hozzá. Kérdezi is, mint illik, hogy mivel tartozik
a szivességért?
– Nem arról van szó – mondja a főorvos –, hanem most majd
ugyanilyen uton elküldjük a Mihálynak a választot. Maga mondja el
nekem, hogy mit akar iratni, én elmondom a muszkának németül, a
muszka megirja oroszul, aztán ott Kabarovszkban a Mihálynak
elmondják magyarul. Hát mit izen?
Julis most van csak megállva végképp. Már harmadfélnapja jár-
kél a levéllel és az még az eszébe sem jutott, hogy mit kellene
üzenni. Elgondolkozva szól:
– Tudja az isten…
– De hát csak maga tudja, hogy mit akar iratni?
Julis mondja:
– Jobban tudja aztat a főorvos ur. Nem tudok én az ilyenhöz.
– De valamit mégis csak akar izenni az urának?
– Igön, igön – felel hirtelen és büszkén Julis asszony –, tessék
mögiratni neki, hogy röndben betakaritották az egész termést…
Se több, se kevesebb, ez Mihálynak elég. Mihály ebből mindent
megért, mert ez azt jelenti, hogy a ház tájéka is rendben van. Julis
boldog ezzel a levéllel és azzal távozik, hogy ha már nem lehet
fizetni a szivességért és a „jóakaratért“, akkor az uristen aranyozza
mög a kezüket.
 Régi huszár muszkasipkában.

Zömök, pirosképü, nagybajuszu, mélyhangu magyar betolja a

külvárosi vendéglő nyitott ajtaján a biciklit, a falhoz támasztja és azt
mondja, hogy adjanak neki sebössen egy pohár sört, mert ő most
jókedvü. No, ezt nem is kell mondani, meglátszik a derüs ábrázaton,
hogy Pista bácsi valamivel már igen meg lehetett elégedve és ennek
az örömére némi kis áldomást csinált valahol.
– Ugyan micsoda nagy öröm érte, Pista bácsi – kérdezi a
gazdasszony.
Pista szinte elhülve döngi a reszelős mély hangon:
– Hát nem látják rajtam?
Nézik Pista bácsit, nézik, de nem látnak rajta semmi különöset,
most is olyan, mint máskor szokott, az ingujj fölgyürve könyéken
fölül, egyébként pedig alkalmas bőrpapucsban. Nem tudnak neki
egyebet mondani:
– Nem látunk a formáján semmi változást, akárhogy nézzük is.
– Jaj, jaj – indulatoskodik tréfásan Pista bácsi –, pedig éppen
csak azért gyüttem be a barákok közül a biciklin, hogy lássanak már
igy is vagy egyször. Még le is estem a bicikliről az uton, ehun a
karomon a helye – de hiába esök én le, mert fölugrok ám mingyárt,
mint a gumilabda.
A figyelmes szemlélők akkor veszik észre, hogy csakugyan, a
Pista bácsinak a könyöke véres. No de hát ezért csak nem jött be a
barákok közül, mert ezt már utközben szerezte a biciklin. De hát mi
van akkor valami különös mutogatnivaló az egész emberen?
– Ejnye, a teremtésit neki – dörgi megint méltatlankodva Pista
bácsi –, hát nincsen szömetök? Hát a fejemre nézzetök!
Az ám, csak most nézik a fejit, hogy mi van a fejibe. Hát egy
irgalmatlan hosszu nagy sipka van a fejiben, fehér asztrakánból. A
magyar is szokta ugyan viselni az ilyen bárányból való hosszu
föveget, de csak feketéből, de mert a tulatiszai rácok fehéret meg
tarkát is viselnek, hát nem volt valami nagyon föltünő ez a viselet.
De most látják, hogy ez a sipka mégsem olyan, mint milyenek az
idevaló sipkák leginkább szoktak lenni. Pista bácsinak lémén a
nyakáig, az oldala kerek, a teteje szürke bársony – hát miféle sipka
ez a Pista bácsi fejiben?
– No – mondja Pista mögelégödve –, csakhogy mögláttátok! Hát
illik-e neköm?
Nézegeti magát a tükörben, előrehuzza, hátratolja, azután a
balszemére vágja, mert mégis csak ugy a legalkalmasabb az ilyen
viselet.
– Hát hiszen illik neki, illik, a pirosképü fejhez, a bajuszhoz, de
hát hol szedte ezt a sipkát?
– Hol ám – mondja ellágyulva Pista bácsi –, hát tudjátok, olyan
jámborok ezök a muszka foglyok ott a barákokba, mint a bárányok.
Ha egyet kiáltok vén huszár létömre, olyan haptákot állnak, mintha
én volnék a generális. Az… Ma délelőtt is, ahogy összebarátkoztam a
fogoly muszka főhadnaggyal, ugy mögszerettük egymást, hogy azt
mondta, hogy cseréljünk kalapot. Aztán cseréltünk. Én a fejibe
nyomtam az én csárdás kis kalapomat, ű mög a fejembe nyomta ezt
a nagy mihókot… Hát ezt gyüttem be mutogatni, nézd csak.
Igy már érthető a dolog s mindenek kedvtelve nézik Pista bácsit,
mikor megkeresi, hogy hol van a falon a tükör és a tükör előtt illegeti
a fejében a mihókot.
 Néhány pohár sör nélkül azonban nem megy az ilyen örvendetes
foglalkozás, ugy hogy mire Pista bácsi azt mondja, hogy no, most
már jó lesz visszamenni a barákok közé, ajánlják neki, hogy ne üljön
fel a biciklire, hanem inkább vezesse csak, maga ugy menjen
mellette, mert majd megint leveri a másik könyökéről a „funért“.
Azonban Pista bácsi tiltakozik:
– Én – mondja sértődötten –, aki mindön remonda-lovat
mögültem, ezön a hitvány vaslovon ne tudnék ülni?
Hiszen jól van no. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
Pista kihajtja az ajtón a vaslovat s az utcán próbál rá felülni. Nem
megy azonban a dolog. Ha a Pista bácsi jobbra billen, akkor a vasló
balra billen. Azután a bicikli hajtóján vaspapucs van, a Pista lábán
meg bőrpapucs s ez a kettő sehogy sem akar összebarátkozni. Ha
néha a bicikli papucsába bele is igazódik a bőrpapucs, akkor a Pista
bácsi lába marad ki belőle. Hol az egyik oldalon, hol a másikon, hol
mind a kettőn. Pista kezd mérges lenni. – Talán az ördög bujt beléd?
– kérdezi a biciklitől. Egy öreg ember, volt lovaskatona, ajánlja
Pistának, hogy inkább vezesse a vaslovat „vezetékön“, mert
különben összetöri magát s azután majd három orvos is varrhatja,
még sem tudja összefoldozni.
E megszégyenitő gyanusitásokra Pista bácsi nem is felel. Ez alul
van minden méltóságon. A szó nélkül való felelet abban áll, hogy a
kabát belső zsebéből előveszi a pipát. Szép kis makrapipa, egyenes
szárral. – No – mondják neki az emberek –, ha ezzel bukik kend föl
az uton, körösztülmén a pipaszár a kend torkán, aztán hátul gyün ki
a nyakán… majd ott ereszti a füstöt a pipa.
Azonban Pista bácsi erre is csak azt mondja, hogy akkor is csak ő
lesz a hibás, nem más, senkinek semmi köze a dologhoz. Próbálja
megint a vaslovat s ime, történik egyszer, hogy mind a papucsok,
mind a lábak egyformán szolgálatba állnak. A bicikli megindul, előbb
imbolyog ugyan jobbra is, balra is, de azután nyilegyenesen száguld
vele Pista bácsi a fák alatt, a szájában az egyenesszáru pipával, a
fejiben a nagy muszka asztrakán mihókkal.
Akik a kocsmaajtóból indulását nézték, a vállukkal egy kicsit
billegtek utána, ameddig ugyanis Pista bácsi is billegett a vaslovon
hol erre, hol arra. De amikor már egyenesre nyilt ki a vágtatása,
megnyugodtak a sorsa felől s az előbb emlitett egykori öreg
lovassági ember meggyőződéssel mondta:
– Hát huszár volt, a fene teremti… Huszár még mainap is… az
ördög bujjon a bolond sipkájába…
 Jakab Jakab a diplomáciával.

Az öreg szomszéd a közelben legelteti a lovát a tarlón, mert most

olyan világ van, hogy akinek lova van, az bérbe veszi a más ember
tarlóját, hogy legyen a lovaknak valami falni valójuk. Most a tarlónak
is ára van, annak a giz-gaz szalmának, amit a kasza rajtahagyott és
ami paréj nőtt volna rajta, ha eső lett volna hozzá.
Az öreg a fák felé tessékeli legelésükben a lovakat, hogy igy
közelebb jusson a fák alatt ülőkhöz és szóbeszélgetésbe
elegyedhessen. Jószándéku, célszerü ember az öreg Jakab Jakab, kis
tanyán nagy családot nevelt, minden fia elment katonának, kettő
már el is esett, az egyik a Doberdón, a másiknak az oroszokkal volt
az összeütközése. A lovakkal idébb jön Jakab bácsi. Köszönések
vannak, azután kezelések. Adjon Isten. Hát adjon Isten magának is.
No, mire végzik? Hát csak ehun-e, hát maga? Hát vergődök itt
ezökkel a szögény párákkal, mert ezök is ugy élnek már, mint az
angyal, hun ösznek, hun nem. Már majd a tarisznyát rá löhet a
combjukra akasztani, mint a szögre.
– Nono, a másé se különb. Aki eddig nem tudta, hogy hány
bordája van a lónak, az most megolvashatja. – Hát hiszen kéröm,
ami azt illeti… Mindön soványodik, az embör is…
Jakab ezt a meglepő kijelentést teszi:
– Hát kéröm, a ló mög az embör: az kettő.
– Hát persze, hogy kettő. Két ló is kettő.
– De ne tessék furfangérozni – veti közbe Jakab – hanem a ló
mög az embör: az kettő. Mert ha az embör soványodik, a szíjjon huz
eggyet, de ha a ló soványodik, az akkor is csak a kocsit vagy az ekét
huzza. Az nem a szíjj után igazodik. Hacsak nem a szíjjustor után.
Ez igaz. Az apátfalvi kántor azért énekelte már a régebbi időkben
is, hogy oh mely keserves az lónak élete, huzás- és vonásban telik el
élete. Lónak lenni nem jó.
– Imitt-amott már még majd embörnek sem – véli Jakab
elkomorodva. – Szégyönlet a világra ez a háboru.
Ej, ne is beszéljünk róla, ugy sem segíthetünk vele rajta egy
szikrát sem. Ez igaz. Ez megint azon igazságok közé tartozik,
amelyek igazak. Ha az ember szélütés lehetne ugy egy jó féldélután
formáig, talán ezzel az erővel intézkedhetne benne valamit. Vagy
például ha láthatatlan hóhér löhetne, ott löhetne, ahun akar, aztán a
pányvát annak a nyakába vethetné, akinek a nyakára az a pányva
éppen a legjobban ráillik.
A mezőszélen ilyen szelid beszélgetések folynak, de csak a vén
fák levelei alá itt-ott bejáró napfény a hallgatójuk, az meg nem szól
rá semmit. A cinkék sem, amik a fák alatt ugrálnak, a fakopáncs-
madár sem, amely a fák oldalán dolgozik rovarirtási célokból, mintha
külön napszámot kapna érte, a kutya sem, amely láncáról eresztve
bódultan kering a füvek fölött, örülve a szabadságának, a macska
sem, amely barátságosan vágja a körmét a Jakab szomszéd
csizmaszárába, csak a Badár ló jön közelebb és rázza a fejét.
– No – mondja neki Jakab – estére szél lössz, majd kevesebb
lössz a szunyog.
– Hát mondja már, Jakab bácsi, hát hogy is van?
Az öreg végighuzza a barna kezét a homlokán. Birizgál a hajában,
mert van neki még, szürke ugyan, de sok.
– Hát – mondja a kérdésre – mint a kutya a kutban.
Hát ez elég. A kutya a kutban sohasem időzött szivesen. Jakab
szava nehéz, Jakab szava szinte bántó, szinte nyers, ám Jakab öt
fiunak az apja és kettő már belőlük az ország használatára életével
végképp adózott. Három pedig még forgatja a fegyvert, a puskát, a
kardot, a fokoscsákányt, még az is – mondja Jakab – akit a
napsugárral helyrehozattak.
Ez a legfiatalabb fiu, aki még a békében volt katona, de a
kaszárnyában vendégül kapta a csontszaggatást, amivel hazaküldték
és otthon a tanyavégi napsugárral kiszedette a csontjából a
hétfájdalmat a doktor. A felséges napisten igy segitvén az Imrén, az
Imre legény elment a többi után. Most az Albániába van a tüzéröknél
– mondja Jakab és rászól a lóra: – eredj a pokolba a fejeddel innen,
mindig a képembe fujsz, mint a duda.
Az ilyen barátságos lófuvás után nem győzi az ember a szemét
törőlgetni.
Azt mondja Jakab:
– Mi keresni valónk van nekünk oda alá abba az Albániába?
Kár, hogy szitakötők nincsenek már ebben az időtájban a
levegőben. Mert azok talán meg tudnának erre a kérdésre felelni.
Más aligha. Jakab előhuzza a zsebből az ujságlapot, abból mutatja: –
a Vojuzánál állnak, hát mért köll innen a makraszéki tó vizitül a
Vojúza viziig mönni?
Ez az. A napokban hallottam, hogy egy nagy csapat fiatal katona
jött a hidon átal ide és más nagy csapat fiatal katona ment rajta átal
a tulsó oldalra, hogy egy öreg ember a hid gyalogjárójáról
csodálkozva mondta: – miért mennek ezek a fiatalok imide-amoda?
Miért nem marad mindenik a kaszárnyájában, aztán akkor nem
kellene ennyit mászkálniok.
De a fiatalok is gondolkoztak igy valaha. A szerelmes kislány,
amikor megtudta, hogy elviszik a városból a világoskék-mentés
huszárokat és helyettük sötétkék-mentések jönnek, azt kérdezte,
hogy miért nem cserélik csak ki a mentéket?
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

testbankdeal.com