Get the full ebook with Bonus Features for a Better Reading Experience on ebookgate.

com

Discrete mathematics structures 2ed. Edition

Shankar

https://ebookgate.com/product/discrete-mathematics-
structures-2ed-edition-shankar/

OR CLICK HERE

DOWLOAD NOW

Download more ebook instantly today at https://ebookgate.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Discrete Mathematics 3rd Edition N. Chandrasekaran

https://ebookgate.com/product/discrete-mathematics-3rd-edition-n-
chandrasekaran/

ebookgate.com

Discrete Mathematics 5th Edition Kenneth A. Ross

https://ebookgate.com/product/discrete-mathematics-5th-edition-
kenneth-a-ross/

ebookgate.com

Applied Discrete Structures 3rd Edition Edition Al Doerr

https://ebookgate.com/product/applied-discrete-structures-3rd-edition-
edition-al-doerr/

ebookgate.com

Discrete structures logic and computability 4ed. Edition

Hein

https://ebookgate.com/product/discrete-structures-logic-and-
computability-4ed-edition-hein/

ebookgate.com
Discrete Mathematics with Applications 1st Edition Thomas
Koshy

https://ebookgate.com/product/discrete-mathematics-with-
applications-1st-edition-thomas-koshy/

ebookgate.com

Network and Discrete Location Models Algorithms and

Applications 2ed. Edition Daskin

https://ebookgate.com/product/network-and-discrete-location-models-
algorithms-and-applications-2ed-edition-daskin/

ebookgate.com

Discrete Mathematics and Its Applications 8th Edition

Kenneth H. Rosen

https://ebookgate.com/product/discrete-mathematics-and-its-
applications-8th-edition-kenneth-h-rosen/

ebookgate.com

Discrete Mathematics with Graph Theory 2nd Edition Edgar

G. Goodaire

https://ebookgate.com/product/discrete-mathematics-with-graph-
theory-2nd-edition-edgar-g-goodaire/

ebookgate.com

Discrete Mathematics for New Technology 2nd ed Edition

Rowan Garnier

https://ebookgate.com/product/discrete-mathematics-for-new-
technology-2nd-ed-edition-rowan-garnier/

ebookgate.com
 This page
intentionally left
blank
Copyright © 2009, 2002 New Age International (P) Ltd., Publishers
Published by New Age International (P) Ltd., Publishers

All rights reserved.

No part of this ebook may be reproduced in any form, by photostat, microfilm,
xerography, or any other means, or incorporated into any information retrieval
system, electronic or mechanical, without the written permission of the publisher.
All inquiries should be emailed to [email protected]

ISBN (13) : 978-81-224-2884-1

PUBLISHING FOR ONE WORLD

NEW AGE INTERNATIONAL (P) LIMITED, PUBLISHERS
4835/24, Ansari Road, Daryaganj, New Delhi - 110002
Visit us at www.newagepublishers.com
 To
my wife,
Usha Rani
 This page
intentionally left
blank
PREFACE vii

Preface to the Second Edition

This edition is a revision of 2002 edition of the book. Considerable attention has been given to improve
the first edition. As far as possible efforts were made to keep the book free from typographic and other
errors. Most of the changes were made at the suggestions of the individuals who have used the first
edition of the book and who were kind enough to send their comments. Enhancements to the material
devoted to mathematical logic methods of proof, combinations and graph theory are designed to help
the readers master the subject.
I am thankful to the chief editor and the editors of New Age International (P) Limited, Publishers
for the interest and cooperation during the production of the second edition of the book.
The author would like to express his appreciation to Sri Saumya Gupta, Managing Director, New
Age International (P) Limited, for his encouragement.
Any suggestions for future improvements of this book will be gratefully received

G. SHANKER RAO
 This page
intentionally left
blank
PREFACE ix

Preface to the First Edition

This book explains some of the fundamental concepts in discrete structures. It can be used by the students
in mathematics and computer science as an introduction to the fundamental ideas of discrete mathematics.
The topics mathematical logic, sets, relations, function, Boolean algebra, logic gates, combinations,
algebraic structures, graph theory and finite state machines have been discussed in this book. Throughout
I have made an extensive use of worked examples to develop the general ideas.
Chapter 1 deals with mathematical logic. Propositions, logical equivalence, tautologies, fallacies,
quantifiers, and methods of proof were briefly discussed in this chapter.
Chapter 2 is devoted to set theory.
Chapter 3 deals with relations. Reflexive, symmetric and transitive relations, have been discussed.
Chapter 4 deals with functions and recurrence relations.
Chapter 5 covers Boolean algebra. Lattices, Boolean functions, karnaugh maps, canonical forms have
been discussed in this chapter.
Chapter 6 covers logic gates.
Chapter 7 deals with Elementary combinatorics. Permutation combinations and Binomial theorem have
been discussed in this chapter.
Chapter 8 deals with graph theory. Isomorphism, colouring of graphs, trees, spanning trees have been
explored in this chapter.
Chapter 9 covers Algebraic Structures. Groups, rings and fields, their properties have been briefly
discussed in this chapter.
Chapter 10 explains finite state machines.
I am much indebted to Sri Siva Kumar, Manager, New Age International (P) Limited, Publishers
Hyderabad Branch, whose suggestions and criticism helped me in writing the book. I am thankful to
Sri Arvind Mishra of New Age International (P) Limited, Publishers.

G. SHANKER RAO
 This page
intentionally left
blank
CONTENTS xi

Contents

Preface to the Second Edition vii

Preface to the First Edition ix

1. Mathematical Logic 1–43

1.1 Introduction 1
1.2 Statements 1
1.3 Laws of Formal Logic 1
1.4 Connectives and Compound Statements 2
1.5 Proposition 4
1.6 Solved Examples 4
Exercise 1.1 6
1.7 Conditional Statements 9
1.8 Well Formed Formulas 11
1.9 Tautology 12
1.10 Contradiction 12
1.11 Contingency 12
1.12 Logical Equivalence 12
1.13 Solved Examples 12
1.14 Laws of Logic 14
1.15 The Duality Principle 15
1.16 Solved Examples 15
1.17 Logical Implication 17
1.18 Other Connectives 18
1.19 Normal Forms 20
Exercise 1.2 22
1.20 Solved Examples 25
Exercise 1.3 26
xii CONTENTS

1.21 Quantifiers 28
1.22 Methods of Proof 31
Exercise 1.4 42

2. Set Theory 44–68

2.1 Introduction 44
2.2 Sets and Operations on Sets 44
2.3 Subsets 45
2.4 Null Set 46
2.5 Singleton 46
2.6 Finite Set 47
2.7 Infinite Set 47
2.8 Universal Set 47
2.9 The Power Set 47
2.10 Disjoints Sets 47
2.11 Properties of Set Containment 48
2.12 Operations on Sets: Union of Sets 48
2.13 Properties of Union Operation 48
2.14 Intersection of Sets 51
2.15 Properties of Intersection Operation 51
2.16 Distributive Laws 53
2.17 Complement of a Set 54
2.18 Properties of Complementation 54
2.19 Properties of Difference 56
2.20 Symmetric Difference 57
2.21 Properties of Symmetric Difference 57
2.22 Venn Diagrams 58
2.23 Principle of Duality 59
2.24 Solved Examples 59
Exercise 2.1 59
2.25 Sets of Numbers 62
2.26 Cardinality 63
2.27 Cartesian Product of Sets 65
Exercise 2.2 67

3. Relations 69–89
3.1 Concept of Relation 69
3.2 Properties of Relations 70
CONTENTS xiii

3.3 Miscellaneous Examples 71

3.4 Irreflexive Relation 72
3.5 Asymmetric Relation 72
3.6 Compatible Relation 72
3.7 Universal Relation 72
3.8 Complementary Relation 73
3.9 Relation-Related Sets 73
3.10 Equivalence Classes 73
3.11 Relations on Coordinate Diagrams 75
3.12 Tabular Form of a Relation 75
3.13 Transitive Extension 77
3.14 Transitive Closure 77
3.15 Matrix Representation of Relations 79
3.16 Relations and Digraphs 80
3.17 Composition of Relations 84
Exercise 3.1 85

4. Functions and Recurrence Relations 90–117

4.1 Introduction 90
4.2 Definition 90
4.3 One-to-One Mapping 91
4.4 Onto-Mapping (Surjection) 92
4.5 Bijection (One-to-One, Onto) 92
4.6 Identity Mapping 92
4.7 Composition of Function 92
4.8 Associativity of Mappings 93
4.9 Constant Function 93
4.10 Inverse Mapping 93
4.11 Characteristic Function of a Set 96
4.12 Solved Examples 96
Exercise 4.1 98
4.13 Recursion and Recurrence Relations 100
Exercise 4.2 107
4.14 Recurrence Relations and Solutions of Recurrence Relations 107
4.15 Generating Functions 108
4.16 Solution of Non-Homogeneous Linear Recurrence Relations 113
Exercise 4.3 116
xiv CONTENTS

5. Boolean Algebra 118–162

5.1 Introduction 118
5.2 Partial Ordering 118
5.3 Totally Ordered Set 118
5.4 Dual Order 119
5.5 Hasse Diagram 119
5.6 Lexicographic Ordering 121
5.7 Cover of an Element 122
5.8 Least and Greatest Elements 122
5.9 Minimal and Maximal Elements (Members) 123
5.10 Upper and Lower Bounds 124
5.11 Well-Order Set 127
5.12 Binary and n-Ary Operations 127
5.13 Choice Functions 127
5.14 Axiom of Choice 128
5.15 Well-Ordering Theorem 128
5.16 Lattices 128
5.17 Some Properties of Lattices 129
5.18 Lattice as an Algebraic System 130
5.19 Bounded Lattices 130
5.20 Sub Lattices, Direct Products 132
Exercise 5.1 135
5.21 Boolean Algebra 137
5.22 Sub-Boolean Algebra 141
5.23 Direct Products 142
5.24 Homomorphism 142
5.25 Atoms of Boolean Algebra 142
5.26 Boolean Expressions and Minimization of Boolean Functions 143
5.27 Minimization of Boolean Expressions 148
Exercise 5.2 161

6. Logic Gates 163–183

6.1 Introduction 163
6.2 Gates and Boolean Algebra 165
6.3 Applications 173
6.4 Special Sequences 179
Exercise 6.1 180
CONTENTS xv

7. Elementary Combinatorics 184–217

7.1 Introduction 184
7.2 Basics of Counting 184
Exercise 7.1 186
7.3 Permutations and Combinations 187
7.4 Solved Examples 189
7.5 Permutations with Like Elements 190
7.6 Circular Permutations 191
Exercise 7.2 193
7.7 Combinations 195
7.8 Power Set 196
7.9 Basic Identities 198
7.10 Partition and Cross Partitions 200
7.11 Permutations and Combinations with Unlimited Repetitions 202
Exercise 7.3 204
7.12 The Pigeon-hole Principle 206
Exercise 7.4 208
7.13 Binomial Theorem 208
7.14 Solved Examples 213
7.15 Multinomial Theorem 215
Exercise 7.5 216

8. Graph Theory 218–346

8.1 Introduction 218
8.2 Basic Definitions 218
8.3 Incidence and Degree 221
8.4 Order of a Graph 225
8.5 Size of a Graph 225
8.6 Solved Examples 228
Exercise 8.1 233
8.7 Edges in Series 237
8.8 Adjacency 237
8.9 Matrix Representation of Graphs 238
8.10 Linked Representation (or Adjacency Structure) 240
8.11 The Cycle Matrix 241
8.12 Path Matrix 242
Exercise 8.2 243
8.13 Walks, Paths and Circuits 249
8.14 Subgraphs 252
xvi CONTENTS

8.15 Removal of Vertices and Edges from a Graph 253

8.16 Addition of a Vertex 254
8.17 Operations on Graphs 254
8.18 Complement of a Graph 257
8.19 Connected Graph 258
8.20 Partitions 259
8.21 Cycle Graph 262
8.22 Path Graph 262
8.23 Wheel Graph 262
8.24 Bipartite Graph 263
8.25 Solved Examples 264
8.26 Isomorphism 265
8.27 Solved Examples 266
Exercise 8.3 271
8.28 Forest 274
8.29 Cut Vertex 275
8.30 Cut Edge (Bridge) 275
8.31 Cut Set 275
8.32 Separable and Non-Separable Graphs 276
8.33 Labeled and Weighted Graphs 276
8.34 Connectivity 277
Exercise 8.4 280
8.35 Trees and Some Properties of Trees 280
8.36 Distance 282
8.37 Spanning Tree 285
8.38 Rooted Tree 292
8.39 Expression Trees 294
8.40 Binary Tree 294
8.41 Solved Examples 297
8.42 Complete Binary Tree 298
8.43 Height Balanced Binary Tree 298
8.44 B-Tree 299
8.45 Distance Between Spanning Trees of a Graph 299
8.46 Chord of a Graph 300
8.47 Rank and Nullity 300
Exercise 8.5 300
8.48 Planar Graphs 303
8.49 Homeomorphic Graphs 309
8.50 Dual of a Graph 310
CONTENTS xvii

8.51 Solved Examples 312

Exercise 8.6 313
8.52 Eulers Graphs 314
Exercise 8.7 318
8.53 Hamiltonian Graphs 319
Exercise 8.8 325
8.54 Graph Colouring 327
Exercise 8.9 336
8.55 Digraphs 338
8.56 Relations and Digraphs 340
8.57 Arborescence 342
8.58 Warshall’s Algorithm 343
Exercise 8.10 345

9. Algebraic Structures 347–403

9.1 Introduction 347
9.2 Binary Operation 347
9.3 General Properties 347
Exercise 9.1 349
9.4 n-Ary Operation 350
9.5 Algebraic Structures (Algebraic Systems) 350
9.6 Semi-group 351
9.7 Homomorphism of Semi-groups 351
9.8 Isomorphism of Semi-groups 352
9.9 Monoid 352
9.10 Monoid Homomorphism 353
9.11 Groups 353
9.12 Solved Examples 354
9.13 Addition Modulo m 358
9.14 Multiplication Modulo P 359
9.15 Additive Group of Integers Modulo m 360
9.16 Congruences 360
Exercise 9.2 361
9.17 Elementary Properties of Groups 362
9.18 Alternative Postulates for a Group 365
9.19 Order of an Element 366
9.20 Sub-group 368
9.21 Centre of a Group 370
9.22 Cosets 370
xviii CONTENTS

9.23 Index of a Sub-group 373

Exercise 9.3 374
9.24 Isomorphism 375
9.25 Properties of Isomorphism 376
9.26 Cyclic Groups 377
Exercise 9.4 379
9.27 Normal Sub-groups 380
9.28 Permutation Groups 382
9.29 Cyclic Permutation 385
9.30 Group Homomorphism 389
9.31 Kernel of a Homomorphism 390
9.32 Solved Examples 392
Exercise 9.5 394
9.33 Algebraic System with Two Binary Operations 395
9.34 Special Types of Rings 396
9.35 Properties of Rings 397
9.36 Sub-Rings 399
9.37 Coefficients and Exponents 399
Exercise 9.6 402

10. Finite State Machines 404–434

10.1 Introduction 404
10.2 Transition Table 405
10.3 Transition Diagram (State Diagram) 406
10.4 Finite State Machine (Alternative Definition) 407
10.5 Equivalence of Finite State Machines 410
10.6 Covering 411
10.7 Finite State Homomorphism 414
Exercise 10.1 416
10.8 Formal Language, Grammar 419
10.9 Finite Automata 423
Exercise 10.2 428
10.10 Non-Deterministic Finite Automation (NDFA) 429
10.11 Finite Automata with Outputs 433

Bibliography 435
Index 436–440
MATHEMATICAL LOGIC 1

Mathematical Logic

1.1 INTRODUCTION
In this chapter we shall study mathematical logic, which is concerned with all kinds of reasoning.
Mathematical logic has two aspects. On one hand it is analytical theory of art of reasoning whose goal is
to systematize and codify principles of valid reasoning. It may be used to judge the correctness of
statements which make up the chain. In this aspect logic may be called ‘classical’ mathematical logic.
The other aspect of Mathematical logic is inter-related with problems relating the foundation of
Mathematics. G. Frege (1884–1925) developed the idea, regarding a mathematical theory as applied
system of logic.
Principles of logic are valuable to problem analysis, programming and logic design.

1.2 STATEMENTS
A statement is a declarative sentence which is either true or false but not both. The truth or falsity of a
statement is called its truth value. The truth values ‘True’ and ‘False’ of a statement are denoted by T
and F respectively. They are also denoted by 1 and 0.
Example 1: Bangalore is in India.
Example 2: 3 + 7 = 9.
Example 3: Roses are red.
Statements are usually denoted by the letters p, q, r, .... The capital letters A, B, C, ..., P, Q, ... with
the exception of T and F are also used.

1.3 LAWS OF FORMAL LOGIC

Now we state two famous laws of Formal Logic.
1.3.1 Law of Contradiction
According to the law of Contradiction the same predicate cannot be both affirmed and denied precisely
of the same subject; i.e., for every proposition p it is not the same that p is both true and false.
1.3.2 Law of Excluded Middle
If p is a statement (proposition), then either p is true or p is false, and there cannot be middle ground.
2 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

1.4 CONNECTIVES AND COMPOUND STATEMENTS

Statements can be connected by words like ‘not’, ‘and’, etc.
These words are known as logical connectives. The statements which do not contain any of the
connectives are called atomic statements or simple statements.
The common connectives used are: negation (~) [or (¬)], and ( ∧) or (∨ ), if ... then (→), if and
only if (↔), equivalence ( ≡) or ( ⇔). We will use these connectives along with symbols to combine
various simple statements.
1.4.1 Compound Statement
A statement that is formed from atomic (Primary) statements through the use of sentential connectives is
called a compound statement.
1.4.2 Truth Table
The table showing the Truth values of a statement formula is called ‘Truth Table’.
1.4.3 Conjunction
A compound statement obtained by combining two simple statements say p and q, by using the connective
“and” is called conjunction, i.e., the conjunction of two statements p and q is the statement p ∧ q. It is
read as “p and q”.
The statement p ∧ q has the truth value T, whenever both p and q have the truth value T, otherwise
p ∧ q has the truth value F. The above property can also be written in the form of the table below, which
we regard as defining p ∧ q:

Table 1.1 Truth table for conjunction

p q p ∧q

T T T
T F F
F T F
F F F

Example 1: Form the conjunction of

p: Delhi is in India.
q: 5 + 7 = 12.
Solution: p ∧ q is the statement:
“Delhi is in India and 5 + 7 = 12”
Example 2: From the conjunction of
p: It is raining.
q: The sun is shining.
Solution: p ∧ q. It is raining and the sun is shining.
MATHEMATICAL LOGIC 3

Example 3: Construct a Truth Table for the conjunction of “n > 3” and “n < 10” when n ∈ N .
Solution: When n > 3 and n < 10 are true, the conjunctive statement “n > 3 and n < 10” is true. The
Truth Table is given below:

Table 1.2
n>3 n < 10 n > 3 and n < 10

T T T
T F F
F T F
F F F

1.4.4 Disjunction
Any two simple statements can be combined by the connective “or” to form a statement called the
disjunction of the statements; i.e., if p and q are simple statements, the sentence “p or q” is the disjunction
of p and q.
The disjunction of p and q is denoted symbolically by p ∨ q
p ∨ q is read as “ p or q”
If p is ‘True’ or q is ‘True’ or both p and q are ‘True’, then p ∨ q is true, otherwise p ∨ q is false.
The truth table of p ∨ q is given below:

Table 1.3 Truth table of p ∨ q

p q p ∨ q

T T T
T F T
F T T
F F F

Example 1: Let p: 5 + 2 = 7, q: 9 + 2 = 10 then

p ∨ q: 5 + 2 = 7 or 9 + 2 = 10
Example 2: Let p: Roses are red
q: Violets are blue, then,
p ∨ q: Roses are red or violets are blue.
1.4.5 Negation
Let p be any simple statement, then the negation of p is formed by writing “it is false that” before p. The
negation of p is also obtained by writing “p is false”.
The negation is p is denoted by ~p.
If the statement p is true, then “~p is false” and if p is false then ~p is true. The Truth Table for
negation is given below:
4 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

Table 1.4
p ~p

T F
F T

Example 1: Let p: Tajmahal is in New York.

Then the negation of p is
~p: it is false that Tajmahal is in New York.
Example 2: Form the negation of the statement
p: It is cold
Solution: ~p: It is not cold.
Example 3: Form the negation of the statement
p: n > 12
Solution: ~p: n > 12 is false.

1.5 PROPOSITION
If p, q, r, s, ... are Simple Statements then the Compound Statement P ( p, q, r, s, ...) is called a Proposition.
The statement p, q, r, ... are called the Sub-statements or Variables of P.
The truth value of proposition P depends on the truth values of the variables, p, q, r, .... If the truth
values of the variables are known to us, then we can find the truth value of the proposition P. A truth
table is a simple way to show this relationship.
Example: Find the truth table of the Proposition ~p ∧ q
Solution: The truth table of ~p ∧ q is:

Table 1.5 Truth table ~p ∧ q

p q ~p ~p ∧ q

T T F F
T F F F
F T T T
F F T F

1.6 SOLVED EXAMPLES

Example 1: Let p be “it is cold” and q be “it is raining”. Give a simple verbal sentence which describes
each of the following:
(i) ~p (ii) ~p ∧ ~q
Solution:
(i) ~p: It is not cold
(ii) ~p ∧ ~q: It is not cold and it is not raining.
MATHEMATICAL LOGIC 5

Example 2: Let p be “He is tall” and let q be “He is Handsome”. Write each of the following statements
in symbolic form using p and q.
(i) He is tall and handsome.
(ii) He is neither tall nor handsome.
Solution: (i) p ∧ q (ii) ~p ∧ ~q
Example 3: Write the disjunction of:
Roses are red. Violets are blue.
Solution: Let p: Roses are red
q: Violets are blue then the disjunction of p and q is p ∨ q: Roses are red or violets are blue.
Example 4: Determine the truth value of each of the following statements (Propositions):
(i) 3 + 5 = 8 or 2 +1 = 9
(ii) 4 +3 = 7 and 5 + 2 = 7
(iii) Agra is in England or 1 + 9 = 8
Solution: (i) Let p: 3 + 5 = 8, q: 2 + 1 = 9
p is true, q is false
hence p ∨ q is true
i.e., Truth Value of p ∨ q is T
(ii) Let p: 4 + 3 = 7, q: 5 + 2 = 7
p is true and q is true ⇒ p ∧ q is true (T)
(iii) Let p: Agra is in England
q: 1 + 9 = 8
p is false; q is false ⇒ p ∨ q is false.
Example 5: Construct a truth table for p ∧ ~p.
Solution: The truth table for p ∧ ~p is given below:
Table 1.6
p ~p p ∧ ~p

T F F
F T F

Example 6: Construct the truth table for p ∨ ~p

Solution:
Table 1.7
p q ~q p ∨ ~q

T T F T
T F T T
F T F F
F F T T
6 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

Example 7: Find the truth table for p ∧ (q ∨ r)

Solution:

Table 1.8
p q r q ∨ r p ∧ (q ∨ r)

T T T T T
T T F T T
T F T T T
T F F F F
F T T T F
F T F T F
F F T T F
F F F F F

Example 8: Find the truth table for ~(~p) (Double negation)

Solution:

Table 1.9
p ~p ~ (~p)

T F T
F T F

E X E R C I S E 1.1

1. Determine the truth value of each of the following:

(a) 4 + 2 = 6 and 2 + 2 = 4
(b) 5 + 4 = 9 and 3 + 3 = 5
(c) 6 + 4 = 10 and 1 + 1 = 3
(d ) Charminar is in Hyderabad or 7 + 1 = 6
(e) It is not true that Delhi is in Russia
( f ) It is false that 3 + 3 = 6 and 2 + 2 = 8
2. Construct truth tables for the following:
(a) ~(p ∨ q) (b) ~(p ∨ ~q)
(c) (p ∧ q) ∨ (p ∧ q) (d ) (p ∨ q) ∨ ~p
(e) ~(~p ∨ ~q) ( f ) p ∧ (q ∧ p)
(g) p ∨ ~(p ∧ q)
MATHEMATICAL LOGIC 7

3. Write the negation of each statement

(a) Violets are blue (b) Delhi is in America
(c) 3 + 3 = 7
4. Let p be “Mark is rich” and q be “Mark is happy”
Write each of the following in symbolic form.
(a) Mark is poor but happy
(b) Mark is neither rich nor happy
(c) Mark is either rich or happy
(d ) Mark is either poor or else; he is both rich and happy
5. Let p be “It is cold” and let q be “It is raining”
Give a simple verbal sentence which describes each of the following statements:
(a) ~p (b) p ∧ q
(c) p ∨ q (d ) ~p ∧ ~q
6. Write the symbols for connectives in the following sentences:
(a) Either p or not p (b) p and not q
(c) not p or not q (d ) not p and q
7. Write the conjunction of:
(a) It is raining; It is snowing (b) 4 + 7 = 11; 2 × 4 = 7
8. Let p be “He is tall” and q be “He is handsome”
Write each of the following statements in symbolic form using p and q
(a) He is tall and handsome
(b) He is tall but not handsome
(c) He is neither tall nor handsome
Answers:
2. (a)
p q p ∨ q ~(p ∨ q)

T T T F
T F T F
F T T F
F F F T

(b)
p q ~q p ∨ ~q ~(p ∨ ~q)

T T F T F
T F T T F
F T F F T
F F T T F
8 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

(c)
p q p ∧ q (p ∧ q) ∨ (p ∧ q)

T T T T
T F F F
F T F F
F F F F

(d)
p q p ∨ q ~p (p ∨ q) ∨ ~p

T T T F T
T F T F T
F T T T T
F F F T T

(e)
p q ~p ~q ~p ∨ ~q ~(~p ∨ ~q)

T T F F F T
T F F T T F
F T T F T F
F F T T T F

(f)
p q q ∧ p p ∧ (p ∧ q)

T T T T
T F F F
F T F F
F F F F

(g)
p q p ∧ q ~(p ∧ q) p ∧ ~(p ∧ q)

T T T F T
T F F T T
F T F T F
F F F T T

3. (a) Violets are not blue

(b) Delhi is not in America
(or It is not the case that Delhi is in America)
MATHEMATICAL LOGIC 9

(c) 3 + 3 = 7
(or It is not the case that 3 + 3 = 7)
4. (a) ~p ∧ q (b) ~p ∧ ~q (c) p ∨ ~q (d) ~p ∨ (p ∧ ~q)
5. (a) It is not cold (b) It is cold and raining
(c) It is cold or it is raining (d ) It is not cold and it is not raining.
6. (a) p ∨ ~p (b) p ∧ ~q (c) ~p ∨ ~q (d ) ~p ∧ q
7. (a) It is raining and it is snowing
(b) 4 + 7 = 11 and 2 × 4 = 7
8. (a) p ∧ q (b) ~p ∧ ~q (c) ~p ∧ ~q

1.7 CONDITIONAL STATEMENTS

1.7.1 Conditional F → G
If p and q are any two statements then the statement p → q which is read as “if p then q” is called a
Conditional statement.
The symbol → is used to denote connective “If ... then”
The conditional p → q can also be read:
(a) p only if q (b) p implies q (c) p is sufficient for q (d ) q if p
The conditional p → q has two simple statements p and q connected by “if ... then”
The statement p is called the antecedent and the statement q is called the consequent (or conclusion).
If p is true and q is false, then conditional p → q is false. In other cases p → q is true.
The truth values of p → q are given in Table 1.10.

Table 1.10 Truth table for p → q

p q p → q

T T T
T F F
F T T
F F T

Example 1: If Delhi is in India, then 3 + 3 = 6

Example 2: Let p: He is a graduate
q: He is a lawyer then,
p → q: If he is a graduate, then he is a lawyer.

1.7.2 Biconditional
A statement of the form “p if and only if q” is called a Biconditional statement. It is denoted by p € q
(or by p ↔ q).
A Biconditional statement contains the connective “if and only if ” and has two conditions. If p and
q have the same truth value, then p ↔ q is true. The truth values p ↔ q are given in Table 1.11.
10 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

Table 1.11 Truth table for p ↔ q

p q p ↔ q

T T T
T F F
F T F
F F T

Example 1: Bangalore is in India, if and only if 4 + 4 = 8.

Example 2: 3 + 3 = 6 if and only if 4 + 3 =7.
1.7.3 Converse, Inverse and Contrapositive Propositions
If p → q, is a conditional statement, then
(a) q → p is called its converse
(b) ~p → ~q is called its inverse
(c) ~q → ~p is called its contrapositive.
The truth values of these propositions are given in Tables 1.12, 1.13 and 1.14, respectively.

Table 1.12 Truth table for the converse of p → q

p q p → q q → p

T T T T
T F F T
F T T F
F F T T

Table 1.13 Truth table for the inverse of p → q

p q ~p ~q ~p → ~q

T T F F T
T F F T T
F T T F F
F F T T T
MATHEMATICAL LOGIC 11

Table 1.14 Truth table for contraposition

p q ~q ~p ~q → ~p

T T F F T
T F T F F
F T F T T
F F T T T

Example: Write the contrapositive of the implication

“if it is raining, then I get wet”
Solution: let p: It is raining
q: I get wet
then the contrapositive is
~q → ~p: If I do not get wet, then it is not raining.

1.8 WELL FORMED FORMULAS

Statement formulas contain one or more simple statements and some connectives. If p and q are any two
statements, then
p ∨ q, (p ∧ q) ∨ (~p), (~p) ∧ q
are some statement formulas derived from the statement variables p and q where p and q called the
components of the statement formulas. A statement formula has no truth value. It is only when the
statement variables in a statement formula are replaced by definite statements that we get a statement,
which has a truth value that depends upon the truth values of the statements used in replacing the
variables. A statement formula is a string consisting of variables, parentheses and connective symbols.
A statement formula is called a well formed (w f f ) if it can be generated by the following rules:
1. A statement variable p standing alone is a well formed formula.
2. If p is a wellformed formula, then ~p is a well formed formula.
3. If p and q are wellformed formulas, then (p ∧ q), (p ∨ q), (p → q) and (p ↔ q) are well
formed formulas.
4. A string of symbols is a well formed formula if and only if it is obtained by finitely many
applications of the rules 1, 2 and 3.
According to the above recursive definition of a well formed formula ~(p ∨ q), (~p ∧ q), (p → (p
∨ q)) are well formed formulas.
A statement formula is not a statement and has no truth values. But if we substitute definite statements
in place of variables in given formula we get a statement. The truth value of this resulting statement
depends upon the truth values of the statements substituted for the variables, which appears as one of the
entries in the final column of the truth table constructed. Therefore the truth table of a well formed
formula is the summary of truth values of the resulting statements for all possible assignments of values
to the variables appearing in the formula. The final column entries of the truth table of a well formed
formula gives the truth values of the formula.
12 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

1.9 TAUTOLOGY
A statement formula that is true for all possible values of its propositional variables is called a Tautology.
Example 1: (p ∨ q) ↔ (q ∨ p) is a tautology.
Example 2: p ∨ ~p is a tautology.

1.10 CONTRADICTION
A statement formula that is always false is called a contradiction (or absurdity).
Example: p ∧ ~p is an absurdity.

1.11 CONTINGENCY
A statement formula that can either be true or false depending upon the truth values of its propositional
variables is called a contingency.
Example: (p → q) ∧ (p ∧ q) is a contingency.

1.12 LOGICAL EQUIVALENCE

Two propositions P and Q are said to be logically equivalent or simply equivalent if P → Q is a
tautology.
Example: ~(p ∧ q) and ~p ∨ ~q are logically equivalent.
Two formulas may be equivalent, even if they do not contain the same variables. Two statement
formulas P and Q are equivalent if P € Q is a tautology and conversely, if P € Q is a tautology then
P and Q are equivalent. If “P is equivalent Q” then we can represent the equivalence by writing “P ⇔
Q” which can also be written as P ⇔ Q. The symbol “ ⇔” is not a connective. We usually drop the
quotation marks.

1.13 SOLVED EXAMPLES

Example 1: The converse of a statement is given. Write the inverse and the contrapositive statements
“if I come early, then I can get the car”.
Solution: Inverse: “If I cannot get the car, then I shall not come early”
Contrapositive: If I do not come early, then I cannot get the car.
Example 2: The inverse of a statement is given. Write the converse and contrapositive of the statement.
“If a man is not a fisherman, then he is not a swimmer”.
Solution: Converse: “If he is a swimmer, then the man is a fisherman”.
Contrapositive: “If he is not a swimmer, then the man is not a fisherman”.
Example 3: Determine a truth table of ~p → (q → p)
MATHEMATICAL LOGIC 13

Solution:

Table 1.15
p q ~p q → p ~p → (q → p)

T T F T T
T F F T T
F T T F F
F F T T T

Example 4: Show that p ∧ ~p is a contradiction.

Solution: The truth table for p ∧ ~p is given below:

Table 1.16
p ~p p ∧ ~p

T F F
T F F

p ∧ ~p is always false, hence p ∧ ~p is a contradiction.

Example 5: Show that p ∨ ~p is a tautology.
Solution: We construct the truth table for (p ∨ ~p)

Table 1.17
p ~p (p ∨ ~p)

T F T
T T T

p ∨ ~p is always true.
Hence p ∨ ~p is a tautology.
Example 6: Show that (p ∧ q) → p is tautology.
Solution: Let us construct the truth table for the statement (p ∧ q) → p

Table 1.18
p q p ∧ q (p ∧ q) → p

T T T T
T F F T
F T F T
F F F T
14 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

In Table 1.18, we notice that the column (4) has all its entries as T. Hence (p ∧ q) → p is a
tautology.
Example 7: Show that ~(p → q) ≡ ( p ∧ ~q)
Solution: Let us construct the truth table for the given propositions:

Table 1.19
p q p → q ~(p → q) ~q p ∧ ~q

T T T F F F
T F F T T T
F T T F F F
F F T F T F

From the truth table it is clear that the truth values of ~(p → q) and p ∧ ~q are identical.
Hence ~(p → q) ≡ p ∧ ~q.

1.14 LAWS OF LOGIC

1. Idempotent Laws:
(a) p ∨ p ≡ p (b) p ∧ p ≡ p
2. Commutative Laws:
(a) p ∨ p ≡ q ∨ p (b) p ∧ q ≡ q ∧ p
3. Associative Laws:
(a) (p ∨ q) ∨ r ≡ p ∨ (q ∨ r) (b) (p ∧ q) ∧ r ≡ p ∧ (q ∧ r)
4. Distributive Laws:
(a) p ∨ (q ∧ r) ≡ (p ∨ q) ∧ (p ∨ r)
(b) p ∧ (q ∨ r) ≡ (p ∨ q) ∨ (p ∧ r)
5. Identity Laws:
(a) (i) p ∨ f ≡ p (ii) p ∨ t ≡ t
(b) (i) p ∧ f ≡ f (ii) p ∧ t ≡ p
6. Complement Laws:
(a) (i) p ∧ ~p ≡ t (ii) p ∧ ~p ≡ f
(b) (i) ~~p ≡ p (ii) ~t ≡ f, ~ f ≡ t
7. De Morgan’s Laws:
(a) ~(p ∨ q) ≡ ~p ∧ ~q (b) ~(p ∧ q) ≡ ~p ∨ ~q
where t and f are used to denote the variables which are restricted to the truth values true and false
respectively.
MATHEMATICAL LOGIC 15

1.15 THE DUALITY PRINCIPLE

The Principle of duality states that any established result involving statement formulas and connectives
∨ and ∧ gives a corresponding dual result by replacing ∧ by ∨ and ∨ by ∧. If the formula contains
special variables t and f, the corresponding dual is obtained by replacing t by f and f by t. The connectives
∧ and ∨ are called duals of each other.
Definition 1.1: Two statement formulas P and P* are said to be duals of each other if either one can be
obtained from the other by replacing ∧ and ∨ and ∨ by ∧.
Example: Write the duals of
(a) (p ∧ q) ∨ r (b) (p ∧ q) ∨ r (c) ~(p ∧ q)
Solution: The duals are
(a) (p ∨ q) ∧ r (b) (p ∨ q) ∧ r (c) ~(p ∨ q)

1.16 SOLVED EXAMPLES

Example 1: Simplify the following statements:
(a) ~(p ∨ ~q) (b) ~(~p ∧ q) (c) ~(~p ∨ ~q) (d) (p ∨ q) ∧ ~p
Solution:
(a) ~(p ∨ ~q) = ~p ∧ ~~q (De Morgan’s law)
= ~p ∧ q
(b) ~(~p ∧ q) = ~~ p ∨ ~q (De Morgan’s law)
= p ∨ ~q
(c) ~(~p ∧ ~q) = ~~p ∨ ~q
= p ∨ ~q
(d) (p ∨ q) ∧ ~p = ~p ∧ (p ∨ q)
= (~p ∧ p) ∨ (~p ∧ q)
= f ∨ (~p ∧ q)
= ~p ∧ q
Example 2: Show that
(~p ∧ (~q ∧ r) ∨ (q ∧ r) ∨ (p ∧ r) ⇔ r
where ⇔ is the symbol for equivalence
Solution: ~p ∧ (~q ∧ r) ∨ (q ∧ r) ∨ (p ∧ r)
⇔ (~p ∧ (~q ∧ r) ∨ [(q ∨ p) ∧ r]
⇔ [(~p ∧ ~q) ∧ r] ∨ [(q ∨ p) ∧ r]
⇔ [(~p ∧ ~q) ∨ [(q ∨ p)] ∧ r
⇔ [(~p ∨ ~q) ∨ (p ∨ q)] ∧ r
⇔ t∧r (t denotes tautology)
⇔ r
Example 3: Simplify
(i) p ∨ (p ∧ q) (ii) (p ∨ q) ∧ (~p ∧ q)
16 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

Solution: (i) p ∨ (p ∧ q) = (p ∨ t) ∧ (p ∨ q)
= p ∧ (t ∨ q) (t: tautology)
=p ∧ t
=p
(ii) (p ∨ q) ∧ (~p ∧ q)
= (~p ∧ ~q) ∨ (~p ∧ q)
= ~p ∧ (~q ∨ q)
= ~p ∧ t (t: tautology)
= ~p
Example 4: Show that (p ∧ q) → (p ∨ q) is a tautology.
Solution: Let us construct the truth table:

Table 1.20
p q p ∧ q p ∨ q p ∧ q → p ∨ q

T T T T T
T F F T T
F T F T T
F F F F T

All the entries in the last column of the truth table are True (T). Hence given proposition is a
tautology.
Example 5: Show that
~(p → q) ≡ p ∧ ~q
Solution: We construct the truth table for given propositions:

Table 1.21
p q p → q ~(p → q) ~q p ∧ ~q

T T T F F F
T F F T T T
F T T F F F
F F T F T F

From the truth table it is clear that the truth values of ~(p → q) and p ∧ ~q are identical.
Hence
~(p → q) ≡ p ∧ ~q
Example 6: Show that
~(p ↔ q) ≡ ~p ↔ q ≡ p ↔ ~q
Solution: We prove the equivalence by means of a truth table.
MATHEMATICAL LOGIC 17

Table 1.22
p q p ↔ q ~(p ↔ q) ~p ~p ↔ q ~q p ↔ ~q

T T T F F F F F
T F F T F T T T
F T F T T T F T
F F T F T F T F

The truth values of columns (4), (6) and (8) are alike; which proves the equivalence of the formulas
~(p ↔ q), ~p ↔ q, and p ↔ ~q.
Example 7: There are two restaurants next to each other. One has a sign that says “Good food is not
cheap”, and the other has the sign that says “cheap food is not good”.
Are the signs saying the same thing?
If so verify.
Solution: Let p: food is good
q: food is cheap
Then we have, ~p: food is not good
~q: food is not cheap
Therefore, the given statements are
p → ~q: Good food is not cheap
q → ~p: Cheap food is not good
The truth table for the statements is given below:

Table 1.23
p q ~p ~q p → ~q q → ~p
T T F F F F
T F F T T T
F T T F T T
F F T T T T

From the table, it is clear that both the signs say the same thing.

1.17 LOGICAL IMPLICATION

We state the following theorem:
Theorem 1.1: Let P ( p1, p2, ...) and Q ( p1, p2,...) be two propositions. Then the following conditions
are equivalent:
1. ~P ( p1, p2, ...) ∨ Q ( p1, p2, ...) is a Tautology.
2. P ( p1, p2, ...) ∧ Q ( p1, p2, ...) is a Contradiction.
3. P ( p1, p2, ...) → Q ( p1, p2, ...) is a Tautology.
18 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

Definition 1.2: A proposition P ( p1, p2, ...) is said to logically imply a proposition Q ( p1, p2, ...) if one
of the conditions in Theorem 1.1 holds.
If P ( p1, p2, ...) logically implies Q ( p1, p2, ...) then we symbolically denote it by writing
P ( p1, p2, ...) ⇒ Q ( p1, p2, ...)
Example 1: (p ∧ q) ∧ ~(p ∨ q) is a contradiction.
Hence p ∧ q ⇒ p ∨ q
Example 2: (p → q) ∧ (q → r) → (p → r) is a tautology.
Hence (p → q) ∧ (q → r) ⇒ (p → r)
Theorem 1.2: The relation in propositions defined by
P (p1, p2, ...) ⇒ Q (p1, p2, ...)
is reflexive, anti-symmetric and transitive.
Note: The symbols →, ⇒ are not the same ⇒ is not a connective nor P ⇒ Q is a statement formula
(proposition). P ⇒ Q defines a relation in composite propositions P → Q. The symbol → is a connective and
note that P → Q is just a proposition.

1.18 OTHER CONNECTIVES

We now introduce the connectives NAND, NOR which have useful applications in the design of
Computers.
The word NAND is a combination of “NOT” and “AND” where “NOT” stands for negation and
“AND” for the conjunction. It is denoted by the symbol ↑ .
If P and Q are two formulas then P ↑ Q ↔ ~(P ∧ Q)
The connective ↑ has the following equivalence:
P ↑ P ↔ ~(P ∧ P) ↔ ~ P ∨ ~ P ⇔ ~P
(P ↑ Q) ↑ (P ↑ Q) ↔ ~ (P ↑ Q) ↔ P ∧ Q
(P ↑ P) ↑ (Q ↑ Q) ↔ ~ P ↑ ~Q ⇔ ~ (~P ∧ ~Q) ↔ P ∨ Q
The connective NAND is commutative but not associative:
i.e., P ↑ Q ↔ Q ↑ P but P ↑ (Q ↑ R) ↔ ~ P ∨ (Q ∧ R) and
(P ↑ Q) ↑ R ↔ ~ (P ∧ Q) ~ R. Therefore the connective ↑ is not associative.
The connective NOR is a combination of “NOT” and “OR”, where NOT stands for negation and
“OR” stands for the disjunction.
The connective NOR is denoted by the symbol ↓ .
*
The connective has the following equivalence:
P ↓ P ↔ ~ (P ∨ P) ↔ ~ P ∧ ~ P ⇔ ~ P
(P ↓ P) ↓ (P ↓ Q) ↔ ~ (P ↓ Q) ↔ P ∨ Q
MATHEMATICAL LOGIC 19

(P ↓ P) ↓ (Q ↓ Q) ↔ ~ P ↑ ~ Q ↔ P ∧ Q
The connective * is commutative, but not associative, i.e.
P ↓ Q ⇔ Q ↓ P but (P ↓ Q) ↓ Q ↔ (P ∨ Q) ∧ ~ R
P ↓ (Q ↓ R) ↔ ~ P ∧ (Q ∨ R)
Therefore the connective ↓ is not associative.
The connectives ∧, ∨, ~ can be expressed in terms of the connective ↓ as follows:
(i) ~ p ≡ p ↓ p (ii) ~ q ≡ q ↓ q
(iii) p ∧ q ≡ (p ↓ p) ↓ (q ↓ q) (iv) p ∨ q ≡ (p ↓ q) ↓ (p ↓ q)
Let us verify the above by means of the following truth tables:

Table 1.24

p q ~p P↓ p

T T F F
T F F F
F T T T
F F T T

From the above truth table it is clear that ~ p ≡ p ↓ p

Similarly, ~ q ≡ q ↓ q
Now consider the table

Table 1.25

p q p ∧ q p ↓ p q↓ q (p ↓ p) ↓ (q ↓ q)
(1) (2) (3) (4) (5) (6)

T T T F F T
T F F F T F
F T F T F F
F F F T T F

The identical truth values of columns (3) and (6) reveal that
p ∧ q ≡ (p ↓ p) ↓ (q ↓ q)
In order to verify (iv) we construct the truth table
20 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

Table 1.26

p q p ∨ q p↓ q (p ↓ q) ↓ (p ↓ q)
(1) (2) (3) (4) (5)

T T T F T
T F T F T
F T T F T
F F F T F

The truth values of columns (3) and (5) are alike, which proves the equivalence
p ∨ q ≡ (p ↓ q) ↓ (p ↓ q)

1.19 NORMAL FORMS

Definition 1.3: If a given statement formula A ( p1, p2, ... pn) involves n atomic variables, we have 2n
possible combinations of truth values of statements replacing the variables.
The formula A is a tautology if A has the truth value T for all possible assignments of the truth
values to the variables p1, p2, ... pn and A is called a contradiction if A has the truth value F for all
possible assignments of the truth values of the n variables. A is said to be satisfiable if A has the truth
value T for atleast one combination of truth values assigned to p1, p2, ... pn.
The problem of determining whether a given statement formula is a Tautology, or a Contradiction is
called a decision problem.
The construction of truth table involves a finite number of steps, but the construction may not be
practical. We therefore reduce the given statement formula to normal form and find whether a given
statement formula is a Tautology or Contradiction or atleast satisfiable.
A formula, which is a product (conjunction) of the variables and their negations is called an
Elementary product.
If p and q are atomic values then p, ~p, ~p ∧ q, p ∧ ~p are some examples of Elementary products.
The sum of (disjunction) of variables and their negations in a formula is called Elementary sum.
If p and q are any two atomic variables p, ~p ∨ q, p ∨ ~p and ~q ∨ p ∨ ~p are some examples of
Elementary sums.
1.19.1 Disjunctive Normal Form
Definition 1.4: Let A denote a given formula. Another formula B which is equivalent to A is called a
Disjunctive normal form of A if B is a sum of elementary products.
A disjunctive normal form of a given formula is constructed as follows:
(i) Replace ‘→’, ‘↔’ by using the logical connectives ∧, ∨ and ~.
(ii) Use De Morgan’s laws to eliminate ~ before sums or products.
(iii) Apply distributive laws repeatedly and eliminate product of variables to obtain the required
normal form.
Example 1: Obtain disjunctive normal form of p ∧ (p → q)
MATHEMATICAL LOGIC 21

Solution: p ∧ (p → q) ≡ p ∧ (~p ∨ q) ≡ (p ∧ ~p) ∨ (p ∧ q)

Example 2: Obtain disjunctive normal form of
p ∨ (~p → (q ∨ (q → ~r)))
Solution: p ∨ (~p → (q ∨ (q → ~r)))
≡ p ∨ (~p → q ∨ (~q ∨ ~r)))
≡ p ∨ (p ∨ (q ∨ (~q ∨ ~r)))
≡ p ∨ p ∨ q ∨ ~q ∨ ~r
≡ p ∨ q ∨ ~q ∨ ~r
Therefore, the disjunctive normal form of
p ∨ (~p → (q ∨ ( ~q → ~r))) is p ∨ q ∨ ~q ~r

1.19.2 Conjunctive Normal Form

Let A denote a given formula, another formula B which is equivalent to A is called conjunctive normal
formula if B is a product of an elementary sum.
Example: Obtain conjunctive normal of
p ∧ (p → q)
Solution: p ∧ (p → q) ≡ p ∧ (~p ∨ q)
Hence p ∧ (~p ∨ q) is the conjunctive normal form of p ∧ (p → q)

1.19.3 Principal Disjunctive Normal Form

Let p and q be the two statement variables. Then p ∧ q, p ∧ ~q, ~p ∧ q, and ~p ∧ ~q are called
minterms of p and q. They are called Boolean Conjunctives of p and q. Each minterm has the truth value
T for exactly one combination of truth values of the variables p and q. There are 22 possible minterms for
the two variables p and q. Note that none of the minterms should contain both a variable and its negation.
The number of minterms in n variables is 2n.
We now introduce one more normal form called the principal normal form in the next definition.
Definition 1.5: If A is a given formula, then an equivalent formula B, consisting of disjunctives of
minterms only is called the Principal disjunctive normal form of the formula A.
The principle disjunctive normal formula of A is also called the sum-of-products canonical form
of A.
Example: Obtain the principal disjunctive normal form of ( ~ p ∨ ~ q ) → ( ~ p ∧ r )
Solution: (~ p ∨ ~ q ) → (~ p ∧ r )
⇔ ~ (~ p ∨ ~ q ) ∨ (~ p ∧ r )
⇔ ~ ( ~ ( p ∧ q) ) ∨ ( ~ p ∧ r )
⇔ ( p ∧ q ) ∨ (~ p ∧ r )
⇔ ( p ∧ q ∧ ( r ∨ ~ r )) ∨ ( ~ p ∧ r ∧ ( q ∨ ~ q ))
⇔ ( p ∧ q ∧ r ) ∨ ( p ∧ q ∧ ~ r ) ∨ (~ p ∧ r ∧ q ) ∨ ( ~ p ∧ r ∧ ~ q )
22 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

The principal disjunctive normal form of the given formula is

( p ∧ q ∧ r ) ∨ ( p ∧ q ∧ ~ r ) ∨ (~ p ∧ q ∧ r ) ∨ (~ p ∧ ~ q ∧ r )
1.19.4 Principal Conjunctive Normal Form
The dual of a minterm is called a Maxterm. For a given number of variables the maxterm consists of
disjunctions in which each variable or its negation, but not both, appears only once. Each of the maxterm
has the truth value F for exactly one combination of the truth values of the variables. Now we define the
principal conjunctive normal form.
Definition 1.6: If A is a given formula, then an equivalent formula B is called principle conjunctive
normal form of A if B is a product of maxterms.
The principal conjunctive normal form of A is also called the Product-of-sums canonical form.
Example: Obtain the principal conjunctive normal form of
( p ∧ q ) ∨ (~ p ∧ r )
Solution: ( p ∧ q ) ∨ (~ p ∧ r )
⇔ (( p ∧ q ) ∨ ~ p ) ∨ (( p ∧ q ) ∨ r )

⇔ ( p ∨ ~ p ) ∧ (q ∨ ~ p ) ∧ ( p ∨ r ) ∧ (q ∨ r )
⇔ ( q ∨ ~ p ∨ ( r ∧ ~ r )) ∧ ( p ∨ r ∨ ( q ∧ ~ q )) ∧ ( q ∨ r ∨ ( p ∧ ~ p ))

⇔ (q ∨ ~ p ∨ r ) ∧ (q ∨ ~ p ∨ ~ r ) ∧ ( p ∨ r ∨ q )
∧ ( p ∨ r ∨ ~ q ) ∧ (q ∨ r ∨ p ) ∧ (q ∨ r ∨ ~ p )

⇔ (~ p ∨ q ∨ r ) ∧ (~ p ∨ q ∨ ~ r ) ∧ ( p ∨ q ∨ r ) ∧ ( p ∨ ~ q ∨ r )

E X E R C I S E 1.2

1. The following statement is of the form p ∨ q. Write out the contradictory statement in the form
~p ∧ ~q:
“Either he is a fool or he has some evil design.”
2. Let p: A triangle is equilateral
q: It is equiangular
then write p → q the conditional p → q
3. The converse of a statement is given. Write the inverse and contrapositive statements.
“If he is considerate of others, then a man is a gentleman.”
4. The converse of a statement is: If a steel rod or stretcher, then it has been heated:
Write inverse and contrapositive statements.
5. The contrapositive of a statement is given as
“If x < 2, then x +4 < 6”
Write the converse and inverse.
MATHEMATICAL LOGIC 23

6. Let p: It is cold and q: It is raining. Give a simple verbal sentence which describes each of the
following statements:
(a) p ∧ ~(q) (b) q → p (c) p ↔ ~q
7. Write an equivalent formula for p ∧ ( q ↔ r ) ∨ ( r ↔ p ) which does not contain biconditional.
8. Show that
(a) ~ ( p ∧ q ) → ( ~ p ∨ ) ( ~ p ∨ q ) ⇔ ~ p ∨ q
(b) ( p ∨ q ) ∧ (~ p ∧ (~ p ∧ q )) ⇔ ( ~ p ∧ q )
(c) p → q ⇔ ~ p ∨ q
9. By means of a truth table prove that
p ∧ q ≡ ( p ↓ q ) ↓ (q ↓ p ) ≡ ~ p ↓ ~ q
10. Show that p ↔ q ≡ ( p → q ) ∧ ( q → p )
11. Show that ( p ∧ q ) ∧ ~ ( p ∨ q ) is a contradiction.
12. Show that ~ ( p ∨ q ) ↔ ( ~ p ∧ ~ q ) is a tautology.
13. By means of a truth table prove that
(a) p ∧ ( q ∨ r ) ≡ ( p ∧ q ) ∨ ( q ∧ r )
(b) p → ( q ∨ r ) ≡ ( p → q ) ∨ ( p → r )
14. Let p be “He is rich” and let q be “He is honest”. Write each of the following statements in
symbolic forms using p and q:
(a) To be poor is to be honest.
(b) It is necessary to be poor in order to be honest.
(c) He is poor only if he is dishonest.
(d ) If he is poor if he is dishonest.
15. Prove that
(a) p → q ≡ ~ p → ~ q (b) p → q ≡ ~ p ∨ q
16. Write the contradiction of each of the following disjunction statements:
(1) x = 2 or x = 4 (2) x > 3 or x < 3
17. Show that p ↔ ~ q does not logically imply that p → q
18. Prove the following:
(a) p ∨ ~(p ∧ q) is a Tautology.
(b) (p ∧ q) ∧ ~ (p ∨ q) is a Contradiction.
(c) (p ∧ q) → (p ∨ q) is a Tautology.
19. Show that p ∧ q logically implies p ↔ q.
20. Decide whether each of the following is true or false:
(a) p ⇒ p ∧ q (b) p ⇒ p ∨ q (c) p ∧ q ⇒ p
(d) p ∨ q ⇒ p (e) q ⇒ p → q
24 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

21. Write the disjunction, the conjunction, and two implications involving the two statements. I like
cats. I like dogs.
22. If
A: The Eiffel Tower is in Australia
B: Australia is below the Equator
C: The Eiffel Tower is in Paris
D: Paris is in France
E: France is in Australia
Prove the following:
(1) The argument (A ∧ B) → is valid
(2) (C ∧ D) → is invalid
(3) (A ∨ E) → is invalid
23. Simplify the following compound propositions
(a) ( p ∨ q) ∧ : [( : p ∨ q]
(b) : [ : {( p ∨ q ) ∧ r} ∨ : q]
24. Show that [( r → s) ∧ {( r → s ) → (t → u )}] → [ : t ∨ u ] is a tautology
Answers:
1. Either the man is born free or he is nowhere in chains.
2. If a triangle is equilateral, then it is equiangular.
3. Inverse: If a man is not a gentleman, then he is not considerate of others.
Contrapositive: If he is not considerate of others, then the man is not a gentleman.
4. Inverse: If a steel rod is not heated, then it does not stretch.
Contrapositive: If a steel rod does not stretch, then it has not been heated.
5. Converse: If x > 2, then x + 4 > 6
Inverse: If x + 4 > 6, then x > 2
6. p → ~q: It is cold, then it is not raining.
q ↔ p: It is raining if and only if it is raining.
p ↔ ~q: It is cold if and only is it is not raining.
7. p ∧ (q → r) ∧ (r → q) ∨ (r → p) ∧ (p → r)
14. (a) ~p ↔ ~q (b) q → ~p
(c) ~p → ~q (d ) ~p ∧ q
16. (1) x ≠ 2 and x > ≠ 4 (2) x > 3 and x = 3
20. (a) False (b) True (c) True (d) False (e) True
21. (1) I like cats or I like dogs.
(2) I like cats and I like dogs.
(3) If I like cats then I like dogs.
(4) I like cats if I like dogs.
23. (a) p ∧ ( : q) (b) q∧r
MATHEMATICAL LOGIC 25

1.20 SOLVED EXAMPLES

Example 1: Show that
(p ∧ (~p ∨ q)) ∨ (q ∧ ~ (p ∧ q) ≡ q
Solution: Consider L.H.S.
(p ∧ (~p ∨ q)) ∨ (q ∧ ~ (p ∧ q)
≡ ((p ∧ ~p) ∨ (p ∧ q)) ∨ (q ∧ (~p ∨ ~q))
≡ f ∨ (p ∧ q) ∨ (q ∧ ~p) ∨ (q ∧ ~p) ∨ (q ∧ ~q) (Q p ∧ ~p = f )
≡ (p ∧ q) ∨ (q ∧ ~p) ∨ f
≡ (p ∧ q) ∨ (q ∨ ~p)
≡ (q ∧ p) ∨ (q ∨ ~p)
≡ q ∧ (p ∨ ~p)
≡ q ∧ (p ∨ ~p)
≡ q ∧t (Q p ∨ ~p = t)
≡ q
≡ R.H.S.
Hence (p ∧ (~p ∨ q)) ∨ (q ∧ ~(p ∧ q) ≡ q
Example 2: Obtain the disjunctive normal form of
(a) p ∨ (~p → (q ∨ (q → ~r)))
Solution:
(a) p ∨ ( : p → ( q ∨ (q → : r )))
≡ p ∨ ( : p → q ∨ ( : q ∨ : r ))
≡ p ∨ ( p ∨ q ∨ ( : q ∨ : r ))
≡ p∨p∨q∨:q∨:r
≡ p ∨q ∨ : q ∨ : r
Example 3: Show that
((p ∨ ~q) ∧ (~p ∨ ~q)) ∨ q is a tautology.
Solution: Consider
((p ∨ ~q) ∧ (~p ∨ ~q)) ∨ q
≡ ((p ∨ ~q) ∧ ~p ∨ (p ∨ ~q) ∧ ~q) ∨ q
≡ ((p ∧ ~p) ∨ (~q ∧ ~p) ∨ (p ∧ ~q) ∨ (~q ∧ ~q)) ∨ q
≡ (f ∨ (~q ∧ ~p) ∨ (p ∧ ~q) ∨ ~q) ∨ q
≡ (~ q ∧ ~p) ∨ (p ∧ ~q) ∨ ~q ∨ q
≡ (~ q ∧ ~p) ∨ (p ∧ ~q) ∨ t (Since ~q ∨ q ≡ t)
≡ t
Hence ((p ∨ ~q) ∧ (~p ∨ ~q)) ∨ q is a tautology.
Example 4: Obtain the principal disjunctive normal form of ~p ∨ q
Solution: ~p ∨ q ≡ (~p ∧ (q ∨ ~q)) ∨ (q ∧ (p ∨ ~p))
≡ (~p ∧ q) ∨ (~p ∧ ~q) ∨ (q ∧ p) ∨ (q ∧ ~p)
26 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

≡ (~p ∧ q) ∨ (~p ∧ ~q) ∨ (p ∧ q)

Hence (~p ∧ q) ∧ (~p ∧ ~q) ∧ (p ∧ q) is the required principal disjunctive normal form.
Example 5: Prove the following logical equivalencies:
(i) [( p ∨ q) ∧ ( p ∨ ~ q)] ∨ q ⇔ p ∨ q
(ii) p ∨ [ p ∧ ( p ∨ q )] ⇔ p
(iii) [ p ∨ q ∨ (~ p ∧ ~ q ∧ r )] ⇔ p ∨ q ∨ r
(iv) [(~ p ∨ q ) ∧ ( p ∧ ( p ∧ q))] ⇔ p ∧ q
Solution:
(i) ( p ∨ q ) ∧ ( p ∨ ~ q ) ⇔ p ∨ (q ∧ ~ q ) (by distributive law)
⇔ p∨ f (f: fallacy)
⇔ p (by using identity law)
(ii) p ∨ [ p ∧ ( p ∨ q )] ⇔ p ∨ q
⇔ p (by an idempotent law)
(iii) [ p ∨ q ∨ (~ p ∧ ~ q ∧ r )] ⇔ ( p ∨ q) ∨ [(~ ( p ∨ q) ∧ r )]
⇔ [( p ∨ q ) ∨ ~ ( p ∨ q)] ∧ [( p ∨ q) ∨ r ]
⇔ t ∧ ( p ∨ q ∨ r) (t: tautology)
⇔ p∨q∨r
(iv) (~ p ∨ q ) ∧ [ p ∧ ( p ∧ q)] ⇔ (~ p ∨ q ) ∧ ( p ∧ q )
⇔ [~ p ∧ ( p ∧ q)] ∨ [ q ∧ ( p ∧ q)]
⇔ [(~ p ∧ p) ∧ q] ∨ [ q ∧ ( p ∧ q)]
⇔ [( f ∧ q) ∨ (q ∧ ( p ∧ q))] (f: fallacy)
⇔ f ∨ ( p ∧ q)
⇔ p∧q

E X E R C I S E 1.3

1. Construct truth tables for the following:

(a) ~(~p ∧ ~q)
(b) p ∧ (p ∨ q)
(c) (q ∧ (p → q)) → p
2. Prove (p → q) ⇔ (~p ∨ q)
3. Show that p → (q → r) ⇔ (~q ∨ r) ⇔ (p ∧ q) → r
4. Show that ((p ∨ q) ∧ ~ (~p ∧ (~q ∨ ~r))) ∨ (~p ∧ ~q) ∨ (~p ∧ ~r) is a tautology.
MATHEMATICAL LOGIC 27

5. Write the duals of

(a) (p ∨ q) ∧ r
(b) (p ∧ q) ∨ t
(c) ~(p ∨ q) ∧ (p ∨ ~ (q ∧ ~s))
6. Show that (p ∨ q) ∧ (~p ∧ (~p ∧ q)) ⇔ ~p ∧ q
7. Prove the following implication:
(a) (p ∧ q) ⇒ (p → q)
(b) (p → (q → r) ⇒ (p → q) → (p → r))
8. Write an equivalence formula for p ∧ (q ↔ r) ∨ (r ↔ p) which does not contain biconditional.
9. Obtain disjunctive normal forms of
(a) p ∧ (p → q)
(b) ~(p ∨ q) ↔ (p ∧ q)
10. Obtain the principal disjunctive normal forms of
(i) ~p ∨ q
(ii) (p ∧ q) ∨ (~p ∧ r) ∨ (q ∧ r)
(iii) p → ((p → q) ∧ ~(~q ∨ ~p))
11. Obtain the principal conjunctive normal forms of
(i) (~p → r) ∧ (q ↔ p)
(ii) (q → p) ∧ (~p ∧ q)
(iii) q ∧ (p ∨ ~q).
12. Show that (P → Q) ∧ (R → Q) and (P ∨ R) → Q are equivalent. (MCA, Oct., 2001, MKU)
13. Define Tautology and contradiction. Find which of the following is a tautology and which is a
contradiction:
(P ∧ Q) ∧ ⎤ (P ∨ Q), P ∨ ⎤ (P ∧ Q) (MCA, Oct., 2001, MKU)
14. Show that if p → q, q → r, ⎤ (p ∧ r) and (p ∨ r) then r. (MCA, Oct., 2001, MKU)
15. Construct a truth table for the formula
(P ∧ Q) ∨ ( ⎤ P ∧ Q) ∨ (P ∧ ⎤ Q) ∨ ( ⎤ P ∧ ⎤ Q) (MCA, May 2001, MKU)
16. (a) Construct the truth table for the following compound statements and which of them are
tautologies:
(i) (q ∧ r) → (p ∧ ⎤ r)
(ii) p → q € ( ⎤ p ∨ q)
write an equivalent formula for
P ∧ (Q € R) ∨ (R € P)
which contains neither the biconditional nor the conditional
(b) Show that R ∧ (P ∨ Q) is a valid conclusion from the premises
P ∨ Q, Q → R, P → M and ⎤ M. (MCA, May 2001, MKU)
28 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

17. For any propositions p, q prove the following:

(a) : ( p ↓ q) ⇔ ( : p ↑ : q )

(b) : ( p ↑ q) € ( : p ↓ : q)
18. For any proposition p, q, r prove the following:
(a) p ↑ (q ↑ r ) € : p ∨ (q ∧ r )

(b) p ↓ (q ↓ r ) € : p ∧ (q ∨ r ).

1.21 QUANTIFIERS
In this section we introduce, two logical notions called quantifiers. So far we have discussed the
propositions in which each statement has been about a particular object. In this section we shall see how
to write propositions that are about whole classes of objects.
In grammar a predicate is the word in a sentence which expresses what is said of the object. It is a
part of a declarative sentence describing the properties of an object or relation among objects (The word
‘Predicate’ and property will be used to mean the same thing) for example ‘is a cricket player’, ‘is a
teacher’ ‘is short’ are predicates. In logic the word predicate has a broader role than in grammar. The
basis for this is the observation that a predicate is supplemented by, including a variable x as a place
holder, for the intended subject, the result behaves as ‘a statement function’, in the sense that for each
value of x a statement results. Consider the statement
p : x is an even number
The truth value of p depends on the value of x. p is true when x = 4, and false when x = 11. The
statement p is not a proposition. In this section we extend the system of logic to include such statements.
In grammar ‘Rajan loves’ is not a predicate. If ‘x’ is introduced as a place holder for the object, then
we get the result as
‘Rajan loves x’.
which is a statement function. Thus we can define, a predicate p(x) as an expression having the quality
that on an assignment of values to the variable x, from an appropriate domain, a statement results.
Definition 1.7: Let P (x) be a statement involving variable x and a set D. We call P a propositional
function if for each x in D, P (x) is a proposition. The set D is called the domain of discourse (or universe
of discourse) of P. It is the set of all possible values which can be assigned to variables in statements
involving predicates.
For example the domain of discourse for P (x): “x is a cricket player” can be taken as the set of all
human beings and the statement.
x2 – 3x – 7 = 0
is a propositional function. The domain of discourse is the set of real numbers.
1.21.1 Universal Quantifier
Consider the proposition
‘All odd prime numbers are greater than 2’. The word ‘all’ in this proposition is a logical quantifier.
The proposition can be translated as follows:
MATHEMATICAL LOGIC 29

“For every x, if x is an odd prime then x is greater than 2”

Similarly, the proposition:
‘Every rational number is a real number’ may be translated as.
For every x, if x is a rational and number, then x is a real number.
The phrase ‘for every x’ is called a universal quantifier. In symbols it is denoted by ∀ x.
The phrases ‘for every x’, ‘for all x’ and ‘for each x’, have the same meaning and we can symbolize
each by ∀ x.
If P (x) denotes a predicate (propositional function), then the universal quantification for P (x), is
the statement.
“For all values of x, P (x) is true”
Example 1: Let A = {x : x is a natural number less than 9}
Here P (x) is the sentence “x is a natural number less than 9”
The common property is “is a natural number less than 9”
P (1) is true, therefore, 1 ∈ A
P (12) is not true, therefore 12 ∉ A
Example 2: Let P (x): x + 5 < 9, then for all x ≥ 0 , P (x) is a false statement because P (5) is not true.

1.21.2 Existential Quantifier

In some situations we only require that there be at least one value for each the predicate is true. This can
be done by prefixing P (x) with the phrase “there exists an x′”. The phrase “there exists an x′” is called
an existential quantifier. The existential quantification for a predicate is the statement “There exists a
value of x” for which P (x).
The symbol ∃, is used to denote the logical quantifier ‘there exists’ the phrases ‘There exists an x’,
‘There is a x’, for some x’ and ‘for at least one x’ have the same meaning.
The existential quantifier for P (x) is denoted by ∃ x P (x).
Example 1: The proposition:
There is a dog without a tail can be written as
(∃ a dog) (the dog without tail)
Example 2: The proposition:
There is an integer between 2 and 8 inclusive may be written as
(∃ an integer) (the integer is between 2 and 8)
The propositions which include quantifiers may be negated as follows:
Example 3: Negate the proposition
All integers are greater than 8.
Solution: We can write the given proposition as
(∀ integers x) (x > 8)
The negation is
30 DISCRETE MATHEMATICAL STRUCTURES

(∃ an integer x) ( x ≤ 8)
i.e., the negated proposition is: There is an integer less than or equal to 8.
In the negation a proposition ‘for all’ becomes ‘there is’ and ‘there is’ becomes ‘for all’ i.e., the
symbol ∀ becomes ∃ and ∃ becomes ∀.
Example 4: The negated proposition of
(∃ an integer x) (0 ≤ x ≤ 8) is
(∀ integers x) (x < 0 or x > 8)
The following table gives us the equivalences involving quantifiers.

Table 1.27 Equivalences involving quantifiers

I11 Distributivity of ∃ over ∨

∃ x ( P ( x ) ∨ Q ( x )) ≡ ∃ x P ( x ) ∨ ∃ x Q ( x )
∃ x ( P ∨ Q ( x )) ≡ P ∨ (∃ x Q ( x ))
I 12 Distributivity of ∀ over ∧
∀ x ( P ( x ) ∧ Q ( x )) ≡ ∀ x P ( x ) ∧ ∀ x Q ( x )
∀ x ( P ∧ Q ( x )) ≡ P ∧ (∀ x Q ( x ))
I 31 (
⎤ ∃ x P ( x ) ) ≡ ∀ x ⎤ (P ( x ) )
I 14 ⎤ (∀ x P ( x ) ) ≡ ∃ x ⎤ (P ( x ))
I 51 ∃ x ( P ∧ Q ( x )) ≡ P ∧ (∃ x Q ( x ))
I 16 ∀ x ( P ∨ Q ( x )) ≡ P ∨ (∀ x Q ( x ))
I 17 ∀ x P ( x ) ⇒ ∃ x P (x )
I 81 ∀ x P ( x ) ∨ ∀ x Q ( x ) ⇒ ∨ ( P ( x ) ∨ Q ( x ))
I 91 ∃ x ( P ( x ) ∧ Q ( x )) ⇒ ∃ x P ( x ) ∧ ∃ x Q ( x )

Rules of inference for addition and deletion of quantifiers are given by the following table:

Table 1.28 Rules of inference for addition and deletion of quantifiers

R1 Universal instantiation.
∀ x P ( x)
∴ P (k )
k is some element of the universe.
R2 Existential instantiation
∃ x P (x)
∴ P (k )
k is some element for which P (k) is true. Contd.
MATHEMATICAL LOGIC 31

R3 Universal generalization
P (x)
∀ x P ( x)
R4 Existential generalization
P (k )
∴ ∃ x P (x)
k is some element on the universe.

1.22 METHODS OF PROOF

In this section, we discuss different types of Proof: Direct Proof, Indirect Proof, Proof by counter
example and proof by cases.
1.22.1 Direct Proof
We assume that P is true, and from the available information the conclusion q is shown to be true by
valid reference. In this methods of proof we construct a chain of statements P, P1, P2, P3, ..., Pn, ... , q
where P is either a hypothesis of the theorem or an axiom and each of the implications
p ⇒ p1 , p1 ⇒ p2 , ..., pn ⇒ q is either an axiom or is implied by the implication preceding it.
Example 1: If x is an even integer then x2 is an even integer.
Solution: Direct Proof
Let p: x is an even integer
q: x2 is an even integer.
Consider, the hypothesis p. If x is an even integer they by the definition of an even integer.
x = 2m for some integer m .
x 2 = ( 2m ) ⇒ x 2 = 4m2
2
Hence
x2 = 4m2 is clearly divisible by 2. Therefore x2 is an even integer. Thus p → q.
Example 2: If a and b are odd integer, then a + b is an even integer.
Solution: (Direct Proof) An odd integer is of the form 2k + 1, where k is some integer given that a and
b are even integers, therefore a = 2m1 + 1, b = 2m2 + 1 for some integers m1 and m2.
Then a + b = (2m1 + 1) + (2m2 + 1)
= 2m1 + 1 + 2m2 + 1
= 2m1 + 2m2 + 2
= 2 (m1 + m2 + 1)
But m1 + m2 + 1 is an integer, therefore a + b is an even integer.
Example 3: If a is number such that a2 – 7a + 12 = 0, then show that a = 3, a = 4 by direct proof.
Solution: a2 – 7a + 12 = 0 using the rules of algebra, we can write
a2 – 7a + 12 = (a – 3) (a – 4) = 0
i.e., product of the two numbers (a – 3) and (a – 4) is zero. Therefore, a – 3 = 0 or a – 4 = 0
Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents
szimatot, tovább üldözte a vadat.
Míg egyszer aztán a tilalmasban az orrára koppintottak.
A mi megint ekképen történt.

Mint már említve volt, Kassa városának egy szomorú epizódja

következtében, a midőn a főbirója ellenség kezére akarta játszani a
várost, rendkívüli elővigyázati intézkedések voltak téve, hogy jövőre
semmi hasonló összeesküvés ne fonathassék. Ez intézkedések közé
tartozott az is, hogy a lovas posta által hozott mindazon leveleket,
melyek külső országból jöttek bárki czimére, hivatalosan felbontották
s csak azután kézbesítették. S minthogy a magyar ember mindig
szégyenlette a kémlekedést, nehogy a levél-felbontás ilyennek tünjék
fel, azt a szint adták neki, hogy a pestis behurczolása ellen bontják
fel a leveleket, hogy azokat vészrontó szerekkel megfüstöljék.
Hanem bizony lemásolta azokat a füstölés alatt hevenyén a várnagy
uram s aztán átadta a tartalmukat az ezredeskapitánynak, a ki
ilyenformán ellenőrizhette, hogy az előljárók a háta mögött valami
fondorlatot el ne követhessenek.
Zurdoki is kapott egyszer Kassán időzése alatt egy levelet külföldi
kelettel; a mit felbontva és felfüstölve kézbesítettek neki.
– Dejsz silabizálhatták ezt kegyelmetek! szólt nevetve a főúr. Nem
a kegyelmetek eszéhez való az.
Csakugyan furfangos egy epistola is volt az. Először is úgy
összevissza forgatva benne a betűk, hogy azt mindjárt első látásra
tudhatta az ember, hogy az cryptographia: titkos irás.
Bálint emlékezett rá, hogy a tudós tanár, Fröhlich Dávid sok más
egyéb mestersége között a titkos irások megoldásának kulcsával is
birt. Hátha a leányát is megtanította rá.
Közölte a levelet Mikhállal.
 Mikhál csakugyan be volt avatva e titokba, s minthogy az akkori
idők titkos irása csak igen kevés beavatott tulajdona volt, annálfogva
igen kevés változtatással, egyenlő kulcscsal birt. Bálint a Mikhál által
közlött kulcs segélyével az egész levelet könnyű szerrel
kiabrakadabrázta.
De most következett a másik nehézség. Ez a levél olyan nyelven
volt irva, a milyent ő soha se hallott. Hasonlított a némethez; de
még sem az volt. Ismét Mikhálhoz kellett fordulnia, ha nem ismeri-e
ezt a csodát?
– Hogy ne ismerném? Ez svédül van.
– Hát tudsz te svédül?
– Atyám megtanított rá; ő sokat levelezett a svéd királylyal, ki
iskoláinkat segélyezte.
– Akkor fordítsd le nekem e levél tartalmát.
Mikhál megtette, a mi rá volt bizva s Bálint aztán a kibonyolított
talánynyal sietett az ezredeskapitányhoz.
Hej bizony nevezetes dolgok voltak abban a levélben!
A mint Hamonnai gróf elolvasta annak tartalmát, rögtön indult
Zurdokit a kastélya lakosztályában felkeresni.
– Úr uram! kezdé, le sem ülve nála; kegyelmed ugyan nem jóban
töri a fejét itt minálunk.
– Hogyan? szólt Zurdoki, tréfára fordítva a dolgot; talán nagyon
csapnám a levet egynémely menyecskének?
– Nem menyecskéről van itten szó, bátya, hanem hogy micsoda
levelezésben áll kegyelmed a svéd követtel?
– No hát micsoda levelezésben állok?
 – Ugyan elmondhatom, ha kívánja. Kegyelmed nagyfejedelme
Rákóczy György.
– Az az, hogy mindkettőnk fejedelme, vágott belé Zurdoki.
– Még ma talán az; de holnap már nem az. Tehát II-ik György
nem érve be azzal a szerencsével, hogy Erdélynek és tizenöt
magyarországi vármegyének ura lehet, még nagyobb dicsőségre
vágyik. Daczára annak, hogy megesküdött a rendeknek,
trónralépésekor, hogy engedelmük nélkül semmiféle háborút nem
kezd, még is most a lengyelek és svédek összetüzésénél elébb a
lengyeleknek igérkezett el a svédek elleni szövetségre, s ezért
jutalmul igértetett neki a tizenhárom szepesi város. Később a svédek
fogták körül, s most kegyelmed által azokkal alkudozik, jutalmul
kérve az egész lengyel királyságot, s hogy az osztrák császár
helybenhagyását is megnyerje, odakinálgatja neki az öt tiszáninneni
magyar vármegyét.
– Tagadom, hogy ez igaz volna! kiálta felpattanva Zurdoki. Ez
mind csak szófia beszéd!
– Itt van a levél tartalma, a mit kegyelmedhez irt a svéd követ:
méltóztassék! Mondá Homonnai, a levelet előmutatva.
Zurdoki csak elhült bámulatában.
– De hát hol vette ezt kegyelmed? Ki tud Kassa városában
cryptographiát olvasni? Ki ért itt svédül?
– Hát ki más, mint a várnagyom?
– Az a mészároslegény? Az a kicsapott diák?
Azonban a világos irás szavait már nem tagadhatta el.
Ekkor aztán Homonnai gróf nagyon kemény szavakat mondott
Zurdoki uramnak. Elmondá neki, hogy tiszta bolondság lesz az
erdélyi fejedelemtől a lengyeleket megtámadni, szövetkezni a
kozákokkal, a kiknek a barátságában nem lehet bízni: a lengyelek
pedig jó szomszédaink. Van elég baja Erdélynek, Magyarországnak
is: végezze azt, ne avatkozzék más ország dolgába. Csak az eddigi
ellenségeinktől győzzük magunkat megoltalmazni, ne keressünk
magunknak még újakat is. Utoljára sem lesz a bolondul kezdett
munkának okos kimenetele. Nem fogja azt helyeselni a német
császár sem, a kinek a lengyel szövetségese; még a szultán sem fog
beleegyezni, s majd az lesz a vége, hogy Rákóczy György odaadja az
öt vármegyét is; még sem nyer semmit; sőt még majd erdélyi trónját
is elveszítheti.
Zurdoki, mint aféle bárdolatlan ember, mikor sarokba szoríták,
gorombáskodással akart felülkerekedni; még ő akart a kert felől állni:
visszapattogott, hogy ki meri az ő titkos leveleit elolvasgatni? s mi
köze van a Kassa városi hadparancsnoknak a fejedelem
elhatározásaihoz? maradjon a maga kaptafájánál s a magas politikát
bízza másra.
– No hát azért is megmutatom, hogy van köze Kassa városának a
magas politikához; vágott aztán oda neki Homonnai; s ha Rákóczy
Györgynek tetszik magyar vármegyékért Lengyelországot
csereberélni, Kassa városának tetszeni fog becsukni a kapuit és be
nem ereszteni, a ki neki nem tetszik. Kegyelmedet pedig, úr uram,
szivesen láttam mind e mai napig, mint kedves bátyám-uramat; de a
mai napon túl, bizony mondom, hogy minden szekerébe helyre
vannak téve a kerekek s kifelé vannak fordítva a rudak.
Ez már aztán nagy gorombaság volt! Felmondani valakinek a
vendégszeretetet! Zurdoki nem is birta azt elnyögni ingyen. Kellett
valamit mondania rá, a miben az epéjét kiöntse. Felfujta magát nagy
dölyfösen s azt mondá Homonnainak.
– Gróf uram csak azért űz ki a házából, mert félti tőlem a
feleségét.
Homonnai pedig fáin ember volt; a ki ha sérteni akart is, azt
válogatott módon tevé.
 – Van nekem egy könyvem, a mit kegyelmednek mindjárt
elküldök, monda Zurdokinak. Abba ha kegyelmed figyelmesen
beletekint, ki fogja belőle olvashatni, hogy én kegyelmedtől a
feleségemet bizony nem féltem.
Zurdoki kiváncsi volt rá, hogy valjon miféle ördöngős könyv lehet
az? Alig várta, hogy a hajdu áthozza. Finom maroquin táblájú kötés
volt az, melyet midőn szétnyitott Zurdoki, nem talált abban egyebet
– egy tükörnél. Ki olvashatta pedig belőle a czélzást, hogy ilyen csúf
pofától Homonnai a feleségét nem féltheti.
A tükröt menten a földhöz csapta s még az nap egész
retyemutyájával elköltözött Kassáról; felment a sárosi várba.
 HARMINCZEGYEDIK FEJEZET.
(Walobann igaz amaz ewssi kewzmondaas, hogi az howaa az ✝✝✝ maga
nem mehet, oda ween azzont kevld. Az mi pedig chac az gonoz azzoniokra
eertetendew; miwelhogi wannac zaamossan hailott korban lewew
azzonioc, kik istenfeelew eeletet eelnec ees az emberekwel ioot
chelekeznec.)

Zurdoki uram nagy dühvel, haraggal távozott el Kassáról, a mihez

válogatott okai voltak.
Először is cselszövési feladata lett megzavarva az által, hogy
Kassát el kellett hagynia. Neki ott azt a pártot, mely Bécshez szított,
kellett volna actiora birni, hogy Rákóczy György szándéka simán
keresztül menjen, t. i. a tiszáninneni rész átengedése Ferdinándnak.
Ott Zwirina uram kész szövetségese volt, és most attól elszakadt. Azt
pedig tudhatta, hogy a kassai polgárok kemény emberek; ha egyszer
azok valamire azt mondják, hogy «nem», hiába mondja császár,
szultán s nagy fejedelem, hogy «igen», mert ha a potentátok
egymás között olyan mappát festenek, a minek a határa oda esik, a
hová a kassaiaknak nem tetszik, hát a kassai főbiró megnyálazza az
ujját s letörli azt a pergamenről. Aztán egy pár esztendei
ostromoltatástól sem ijednek azok meg: próbáját adták akár
hányszor. S ha a császári generális belőtt hozzájuk, ők meg kilőttek
hozzá, s utoljára is ellőtték a lába alól a földet, hogy ő hagyta ott a
fogát: – hát azokat csak ravaszsággal lehetet megtéríteni.
E ravasz praktikának a szálait kuszálta össze a Kalondai Bálint
által megmagyarázott levél.
Pedig Zurdoki is egyike volt azoknak, a kik a nagyravágyó György
fejedelmet arra ösztökélték, hogy menjen elfoglalni Lengyelországot.
Ő neki volt igérve a krakkói kormányzóság. Ez furta a máját.
 A másik oka a haragra a személyes boszú volt azok ellen, kik által
megcsufolva érzé magát: Homonnai gróf és Kalondai Bálint ellen.
És aztán harmadszor – szerelmes volt mind a kettőnek a
feleségébe s a vén gonosztevő feltette a boncsokos fejében, hogy
mind a kettőt megrontja, a hogy csak szerét teheti.
Sáros városába megérkezve, a mi ideje csak fennmaradt a
politikai fondorkodásból, azt mind e gonosz tervének kifőzésére
fordítá.
Azt már megtudta a fürmendernétől, a ki azt neki az első
emlékezetes táncz után mingyárt elmondta, hogy Kalondainé a
férjével bártfai házasság utján kelt össze: – és hogy az első időkben,
a midőn ide került, az orczája ocsmány volt a nagy veres szeplőktől,
a mik később csodamódra eltüntek az arczáról. Ő azt vallá, hogy
télire szoktak eltünni a szeplők; de bizony elmult már azóta a nyár is,
s csak nem lett az ő arcza többé szeplős.
Ebből Zurdoki, az ő furfangos eszével kiokoskodhatá, hogy ha
Kalondainé arczára nem a rózsa és liliom színei vannak
mesterségesen kendőzve, akkor azok az elrutító szeplők voltak
odafestve szándékosan – s ennek valami okának kellett lenni.
Nem restelte a fáradságot, elmenni Bártfára: ott az anyakönyvből
kikerestetni a Kalondai Bálint házasságáról tanubizonyságot tevő
jegyzetet. – Ebből megtudta, hogy kinél szolgált a szép Mikhál? – A
rut Mikhál!
Ott még akkor is jól emlékeztek a ragyabunkó rút arczára s
elmondák, hogy miféle asszony volt az, aki a leányt ide
elszegődtette?
Hanem azt most nehéz volt megtalálni.
A Babura Pirka csakugyan átment Lengyelországba, a hol nem
kellett attól félnie, hogy Kaczenreiter Henrik kezébe kerül: a ki ha őt
élő testtel megkaphatja, arról rögtön kitalálja, hogy a kastélyát ő
gyujtotta fel, s hogy az a két összeégett koponya, a mit a romok
között találtak, nem a Pirka és a Mikhál maradványai voltak, hanem
a két peczéré; s erről sok más dolognak a nyitjára ráakad: kivált ha
utána jár, hogy a krakkói zsibvásárra honnan kerültek az ő
kastélyából azok a pompás ruhák és ékszerek, a miket ő maga
vásárolt valaha a szép Mikhál megörvendeztetésére? Ezért a Pirka
nagyon ovakodott valaha Magyarországra visszakerülni.
Zurdoki uram azonban nem restelte a boszorkány nyomait tovább
keresni.
Annak kellett itt boszorkány-társainak lenni. Ezek a varázslók
társaságban élnek s mindig szövetségben maradnak.
Addig nyomozott, keresgélt, míg egyszer rátalált a Szeben
melletti kopanicsára. Ott egy éjjel nagy dáridót csapott; együtt
tánczolt a kopanicsárnéval, s mikor azt mindenféle hizelkedéssel, jó
borokkal, ajándékokkal levette a lábáról, akkor kitudta tőle, hogy ő
ismerős azzal a némberrel, a ki egy éjjel itt termett a föld alól azzal a
pulykatojásképű leánynyal s aztán reggel megint elszelelt vele a
levegőn keresztül. A kopanicsárné azt is tudta, hogy hol van most a
Baburha Pirka.
Azokban az időkben, minthogy üldözték a boszorkányokat,
annálfogva nagyon elszaporodtak azok. Sok magánosan élő vén
asszony, fiatalabb özvegyek is, és olyanok, a kik az uraikkal nem
éltek, fejükbe vették azt, hogy ők boszorkányok: valami veszedelmes
büszkeséget találtak abban, hogy az emberek ő tőlük félnek, hogy
őket föld feletti lényeknek tartják s nem restelték magukat a kínhalál
veszedelmének kitenni ezért az oktalan fenhéjázásért. Voltak
közöttük olyan kuruzslónők, a kik bódító mérges növényekből készült
kenőcsöket osztottak ki a többiek között, a mikkel ha ezek a testüket
bekenték, eszméletüket elveszték, mámoros álmokat láttak, s
minthogy képzeletük azzal volt megterhelve, az ördögök
társaságában, a boszorkányok szombatján látták magukat s e
közben nyavalyatörős kéjmámort éreztek, mint a mákonyevők, vagy
légyvesztő galócza nedvét szürcsölők s aztán mikor felébredtek, azt
hitték, hogy mindaz való volt, a mit álmodtak s úgy vallották azt
É
magukra, mint megtörtént dolgot. – És aztán az ilyen kuruzslónőhöz,
ki bódító szereivel minden érzéküket rabságban tartá, akként
ragaszkodtak, mintha kapitányuk volna s ha sokáig nem látták,
hegyen-völgyön átvándoroltak utána, hogy ismét feltalálják.
Így volt tudomása az Ancsának folyvást Babura Pirka hollétéről,
bárha az nem találta is tanácsosnak Magyarországra ismét átjönni
azóta.
A könnyen szerzett pénz azóta, a hogy jött, úgy el is ment a
Pirkánál. Mikor a sok aranyat, meg a drága szép ruhákat megkapta,
azt tette, hogy átment Sandomirba; felvette a czifra öltözetet
magára. Kiadta magát úri asszonyságnak, mindenféle korhely
naplopók társaságában élte világát nagy dinom-dánom között, míg a
pénzben tartott; aztán eladta az ékszereket; végre a czifra ruhákra
került a sor: azokból is kikopott; most aztán megint olyan rongyos
boszorkány, mint azelőtt volt, ki a fiatal menyecskék kapuiban
ácsorog, hogy azoknak, dugva adott pénzért rosz tanácsokat adjon,
jövendőt hazudjon.
Ilyen asszonyra volt szüksége Zurdokinak.
Rábizta Ancsára, hogy keresse fel a Babura Pirkát. Adott neki
útravaló pénzt és bizonyságlevelet, hogy ő az udvartartásához való
személy, a mivel minden útjában kimenthette magát.
Csaknem bizonyosra játszott már.
***
Kassán pedig az alatt nagy változások történtek.
Eljött a főbiróválasztás napja; a hogy ősi szokás szerint a főbirót
minden esztendőben újra szokták választani.
Kalondai Bálintnak nagyon felvitte Isten a dolgát. A mióta, mint
várnagy, oly kitünően járt el a hivatalában, mindenki meggyőződött
róla, mennyire igazságtalanok voltak a kézsmárki tanárok, a mért őt
az iskolából kicsapták? de különösen a Zurdoki cselszövényének
felfedezése óta annyira megszerették őt a polgártársai, hogy senkiről
másról nem lehetett szó ő mellette a főbiróságra. – Hisz az apja is
abban a hivatalban áldozta föl az ő életét: ő pedig sokkal
alkalmatosabb még az apjánál is.
Az is sokat tett pedig, hogy Homonnai gróf ezredes kapitány
nagy pártfogásában részesíté s mindenütt őt ajánlotta, a hol csak
megfordult.
Hogy azonban a másik pártnak is elég tétessék, nehogy a
polgárok egymás között ortályoskodjanak s azáltal visszavonás
támadjon a város kebelében, abban állapodának meg, hogy
ugyanakkor a polgármesteri tisztségre pedig az eddigi fürmendert,
Zwirina Ágoston uramat fogják behelyezni: annak a helyébe pedig új
Fürmendernek a Zwirina Ignáczot, az utóbbinak a fiát, így aztán
egészen szent lett a békesség.
Mind a három választás eként nagy rendben meg is történt;
három királyok napján elébb megtették a polgármestert, vagy mint
akkor nevezték, főrectort, annak helyébe a Fürmendert, a kire akkor
a legnevezetesebb feladat várt. Ugyanis neki kellett száz polgárt a
legtekintélyesebbek közül kiszemelni a választási actushoz. E száz
polgár közül ötven magyarnak, huszonöt németnek és huszonöt
tótnak kellett lenni, és pedig harmincznégy kálvinistának,
harminczhárom lutheránusnak, harminczhárom pápistának, a mit
aztán így összeállítani: tekintély, nemzetiség és vallás szerint nem
lehetett tréfadolog.
Mikor a száz polgár együtt volt, akkor bezártak minden kaput a
város bástyafalain s idegennek nem volt szabad bejönni.
A száz választott polgár összegyűlt a városházánál és elvégezte,
hogy ki legyen a megválasztandó főbiró?
Akkor kijöttek csendben a piaczra, a hol egy fekete bakacsinnal
bevont mennyezetes szekér várakozott hat lóval; hasonlatos a
halottas kocsikhoz. Arra a mult évben szolgált és most leköszönt
főbirót felültették s azután a többiek utána gyalog csendesen kisérve
megindultak, nemkülönben mintha halottat kisérnének ki a
temetőbe.
És csakugyan a temetőbe vitt ki az út, s az az utcza vastagon be
volt hintve szalmával, hogy a szekér zöreje ne hallassék.
A temető előtt két sorban voltak felállítva a czéhek képviselői,
kezeikben hosszú póznára feltűzve mesterségeik jelvényei: a
mészáros tartá a taglót, a csizmadia a kaptát, a szabó az ollót, a
kőműves a vakolót, a rézöntő a mozsarat, az ács a bárdot, az
asztalos a gyalut, csak az orgonacsinálóknak volt megengedve
védszentjük képét, szent Cziczellét tűzni a zászlóra jelvény helyett.
S ez ideig semmi lármának, zenének nem volt szabad hangzani a
városban.
A menet a temetőbe is bevonult; az is be volt terítve szalmával s
ott a kápolna előtt körbe álltak mind.
Itt a leköszönt főbiró felállt a gyászszekéren, mely tizennyolcz
darab hosszú, simára gyalult keményfa deszkával volt megterhelve s
azt mondá a polgároknak:
– Uraim és biráim! elbocsátjátok-e a ti szolgátokat?
Mire a Fürmender a többiek nevében azt felelé neki:
– Hűséges voltál, elbocsátunk békével.
Akkor a leköszönt főbiró, leszállva a szekérről, azt kérdezé:
– Kinek adjam által ezt a tizennyolcz szál deszkát?
Mire a Fürmender kimondá a megválasztott főbirónak a nevét.
– Nemes, nemzetes és vitézlő Kalondai Bálint becsületes
polgárnak.
Erre a hatlovas szekér megfordult s csendben, mint jött,
visszadöczögött a városba; most már a száz polgáron kívül a czéhek
képviselői is kisérték.
A szekér megállt a Kalondai háza előtt, melynek kapuja és ablakai
mind zárva voltak; valamint minden háznak az ablaka és ajtaja zárva
tartozott lenni a jeltadó harangszóig.
A Fürmender zörgetésére megjelent Kalondai Bálint a háza
erkélyén.
– Mit kivánnak tőlem a polgárok?
– Bebocsáttatást szekerünkkel és eszközeinkkel! felelt rá a
Fürmender.
– Mi hivatalom legyen mindezekkel?
– Kalondai Bálint, ma tégedet Kassa városa polgárai
megválasztottak szabad akaratjukból főbirájukká. Ezen eszközök, a
miket velünk hoztunk, a mi gyarapodásunk jelképei: a miket a te
őrizetedre bízunk ezután. Mindnyájunk kenyere, békessége a te
kezedbe lesz letéve egy esztendeig. Ezen a szekéren pedig elhoztuk
hozzád a hagyományos tizennyolcz szál deszkát. Hatot koporsódnak,
ha a városunk és hazánk hű szolgálatában meghalnál időközben,
tizenkettőt pedig máglyádnak, ha áruló lennél hazád és szülötte
városod ellen! – Bebocsátasz-e bennünket a kapudon?
– Térjetek be Isten nevével üdvözölve! mondá Bálint s erre
megnyilt a ház kapuja s bedöczögött rajta a nehéz szekér
dörömbölve.
Sára asszony, a ki a bezárt ablakon belül hallgatta azt a
párbeszédet a mellékszobában, azt mondá a szép Mikhálnak:
– Én nem tudom, de úgy örülök, hogy a fogam is vaczog bele s a
hideg is lel.
– Én is épen úgy vagyok, sugá neki a szép Mikhál.
Bálint pedig lement a választópolgárok elé az udvarra s átvette a
tizennyolcz szál deszkát, melyből hat szál illeti a hűségest:
koporsónak; tizenkét szál a hűtelent: tűzmáglyának!
Azzal felkisérték a megválasztott birót a városházához, ott a két
legöregebb tanácsos kézen fogva felvezette a tanácsterembe s a
hosszú zöld asztal fejénél a birói karos székbe felültette; mire a négy
legifjabb tanácsos a szék négy lábát megfogva, felemelé Bálintot a
vállára, s úgy vitte ki őt a városház erkélyére, míg a teremben levő
száz polgár háromszor kiáltá el a «vivát»-ot.
A harmadik vivát szónál megdördültek a piaczon felállított
mozsarak s egyszerre megkondult minden harang a tornyokban, a
zenészek megfútták a tárogatókat, az öreg dobot a székesegyház
homlokzatán pufogtatá a város dobosa, a párkányzatra felállított
polgárőrség nehéz muskétáiból hármas sortüzet durrogatott a
népriadal zaja közé; a szalmát egy pillanat alatt felseperték az
utczákról, s helyébe frissen vágott zöld fűvet hintettek; úgy indult
meg aztán a városházától a díszmenet, a czéhek zászlóival, a
polgárkatonasággal, középen a mennyezet az új főbiróval, sorba
járni minden felekezet templomait, annak a tanuságáúl, hogy
minden felekezet vallását, törvény és békekötés szerint tisztelni fogja
az új tanácsfő. Ott magyar, német és tót nyelven imádkoztak, s a
körmenet végeztével a főbirót lóra ültették, kezébe adták a város
pallosát, annak jeléül, hogy harcz esetén a várost fegyverrel is meg
fogja oltalmazni s eként kisérték azután a házáig vissza, folytonos
harangzugás, trombitaharsogás mellett. Most már aztán minden ajtó,
ablak ki volt nyitva, teli emberfővel minden nyilás. – A sok trombitás
között, a ki a főbiró paripája előtt járult, ott volt a jó Simplex is s fel-
fel tekintgetett régi jó barátjára a tárogatón keresztül; mintha neki is
volna része abból a dicsőségből. De Kalondai Bálint is észrevette a
magas paripáról is a régi testi-lelki barátot s nyájasan inte felé a
kivont kardjával, sőt a mint a háza kapujába értek, azt is megtette a
Bálint, hogy a mutatóújját előbb a felnyitott szájába dugta, azután
meg a házára mutatott fel vele, a mi a világ minden nyelven annyit
jelent, hogy: «aztán te is jer fel hozzám ebédre.»
Mert az volt a jó szokás, hogy a megválasztott biró aztán az
ünnepélyesség végeztével az egész tanácsot megvendégelte, nem
feledkezvén meg annak legkisebb szolgájáról sem s annálfogva igen
jó néven vették tőle, hogy még a város trombitását is asztalához
méltatá.
Hátra volt pedig még az asszonyok dolga; a kiknek a
legnehezebb szerep jut ki minden ilyen ünnepélynél. Mert a férfiak
csak könnyen átesnek a maguk hókuszpókuszain; ki milyen oratiót
betanult, azt csak elmondja, vagy belesül: hamar átesik rajta; de a
szegény asszonynépnek egy héttel előtte nincsen pihenése a sok
sütés-főzés miatt; annyi sok vendéget illendőn ellátni, hogy senkinek
se legyen panasza. Már három nap óta majd alig aludtak valamit.
Jó házi rend szerint elébb a közrendű népséget kellett ellátni az
udvaron felállított tágas sátrak alatt; azután került a tálalás sora a
teremben összegyült úri vendégek számára, a kik között első hely
illeté az ezredes-kapitányt és szép feleségét.
A két vendégcsoporton kívül azután még egy harmadik is került
elő: a város koldusai.
Ezek hosszú sorban czammogtak végig az utczán, a maguk
rongyaiban; s egyenkint megálltak a három lépcsőre emelt szék-ajtó
előtt. Ott a lépcsők legalsóján állva osztott a szép Mikhál
minegyiknek egy páros czipót, s hozzá a török Ali töltött kinek-kinek
a fazékába annyi sert, a mennyit az befogadott.
A koldusok után jöttek a koldusasszonyok; a kálvinisták «adjon
Isten áldást, békességet» köszöntéssel üdvözölték a szép Mikhált, a
pápisták «dicsértessék a Jézus Krisztussal» s a szép Mikhál
mindegyiknek szívesen viszonzá az üdvözlését, s ha jött olyan
koldusnő, a kinek kis gyermek volt a karján, annak két páros czipót
adott; s bár ő maga protestáns volt, a «dicsértessék»-re szépen
áhitatosan válaszolá a «mind örökké áment». Az eltávozók
hálálkodva mondák egymásnak: «óh milyen drága szépség! óh
milyen áldott jó teremtés! száz esztendeig tartsa meg Isten az
életét!»
 Egyszer a koldusasszonyok sorában egy ócska veres kendővel
bekötött fejű némber sántikált felé, a ki fél kezével eltakarta a száját,
a két nagy szúró fekete szemével majd felfalta az előtte álló
asszonyt.
Mikor ez az alak odaért a szép Mikhál elé, azt sugá neki oda,
üdvözlet gyanánt, gúnyosan, megnyújtott éneklő sipegéssel:
– Dicsértessék… a szép asszony!…
S arra egy perczre megmutatta neki ördögi vigyorgásra torzított
pofáját.
A szép Mikhál összerogyott ájultan.
Ha a hű Ali meg nem kapja, agyonzúzza magát a kövön.
A veres kendős koldusnő eltünt a zavarban: nem is vette tán
észre senki; nem is törődtek vele.
Az asszonyok összeszaladtak arra a hirre, hogy Mikhál elájult s
felvitték őt a házba. Aztán mosolyogva suttogtak egyet-mást felőle.
Ifjú menyecske elájulása nem nagy veszedelem: elmulik magától. A
kik tudósabbak, pirongatják ilyenkor a férjét. S az úgy tesz, mintha
pironkodnék igazában. Ha elájult a fiatal menyecske, nem kell miatta
megijedni: ott az asszonyok, majd lefektetik. – Nem kell erőtetni,
hogy az asztalhoz üljön. Azért nagyot fognak inni – és őszintéket az
egészségére – s boldog felgyógyulására.
A lakoma vígan folyt le nála nélkül is, kivált a midőn a Sára
asszony azzal a megnyugtató hirrel jött elő, hogy semmi baj sincs,
csak egy kis pihenés kell az asszonykának. Ittak a hazáért, a
városért, sorba az úri vendégekért; az új főbirót annyian
felköszönték, hogy alig birta már a sok áldást; még a két Zwirina is
fölköszönté egy-egy diák rigmussal, úgy hogy ez tökéletes diadal
napja volt rá nézve. Végezetül pedig maga Homonnai gróf emelt rá
poharat, így szólva Bálintról:
 – Az Isten éltesse azt a férfit, a kit én legjobban szeretek, s a
kivel kész vagyok megosztani minden dicsőségemet.
Bálint pedig erre a maga poharát felemelte s ezt az áldomást
mondá:
– Tartsa meg az Isten azt az én barátomat, a ki velem
megosztotta az élet minden nyomoruságát, az én jó Simplex
bajtársamat!
S az ezredeskapitány koczintott a főbiróval a trombitás
egészségére; bár a miatt egynehány finnyás uraság fintorgatta is egy
kissé az orrát; de legtöbben nagyrabecsülték Bálinttól, hogy
legnagyobb dicsősége közepett sem feledkezett meg az alacsony
sorsban maradt jó czimboráról.
A késő éj oszlatá el a vidám társaságot: a bástyákon görögtüzek
ragyogtak a fényes nap befejezésére.
Bálint sietett Mikháljához. Mindenféle mámor küzdött az agyában.
El volt telve e diadalnap dicsőségétől. Ilyenkor az ember
lehetetlennek hiszi azt, hogy lelkének másik fele, a hitvestárs talán
épen úgy el lehet telve gyötrelemtől, kétségbeeséstől.
Büszkeségtől ragyogó orczával lépett oda az ágyhoz, melyen a
szép Mikhál feküdt.
Az pedig rémülettől kikelt arczczal borult a nyakába, s odavonva
férje fejét magához, fülébe sugá, a mi az iszonyattól sikoltáskép
akart kitörni ajkán:
– Fussunk innen! – itt van a Babura Pirka!
Ekkor aztán a Bálint arczáról is lefagyott minden ragyogás.
 HARMINCZKETTEDIK FEJEZET.
Mellnec rendeen megtvdivc, hogi nem tanaachoss az ✝✝✝-t megfogni;
mert ha zarwaan fogivc, megewklel, ha torkaann fogivc, megharap, ha
haatvl fogivc, megrvg.

– Hátha nem ő volt az?

– Ő volt. Rám nézett. Hozzám szólt. Csufolt és fenyegetett. Oh
mint reszket minden tagom!
– Ne remegj édes. Tedd a kezedet ide a keblembe. Hadd
melegedjék fel. Nincs-e nekem hatalmam téged megvédelmezni?
– Nincs! Ha az egész világ ellen van is erőd megoltalmazni: ez
egy asszony ellen nincs. Tudod te azt.
– Ne félj tőle. Rongyos volt? Pénz kell neki. Kifizetem s hallgatni
fog és odább megy. Ha minden vagyonom utána megy is,
megveszem tőle a te nyugalmadat. Ne rettegj tőle. Ő bizonyosan fel
fog téged keresni: azért jött. Itt szekrényem kulcsa: adj neki pénzt.
Úgy tedd, hogy anyánk észre ne vegye. A mint kielégítetted, én
rögtön dobszó mellett kihirdettetem, hogy minden idegen
bevándorlott koldus, kuruzsoló, jövendőmondó, huszonnégy óra alatt
hagyja el a város határát, s akkor ő el fog tünni innen.
Ezzel a biztatással nagy nehezen megnyugtatá Bálint a szép
Mikhált; de annak még is egész éjjel nyugtalan álmai voltak:
felugrott az ágyból s el akart szaladni a világba; mintha halálra
keresnék.
Másnap, mi alatt Bálintnak a városházára kellett menni, Mikhál
aggódva figyelt minden ajtónyitásra, kutyaugatásra: gyakran
kikémlelt a zárt ablakon az utczára; de egész nap nem háborította
meg senki. A rettegett alak nem jött elő.
Harmadnap, negyednap elmult, a nélkül, hogy a félelmes rém
megjelent volna előtte: már azt kezdte hinni, hogy az csakugyan
nem volt egyéb, mint képzelet alkotta kisértet.
Következett azonban a péntek nap; a mikor a város koldusai
sorba járják a házakat s azoknak a számára minden ajtónak nyitva
kell lenni.
Mikhál mindig maga szokta a pénteki alamizsnát kiosztogatni a
pitvar ajtóban: egy darab kenyeret és egy polturát minden
koldusnak.
Egyszer csak jön csoszogva a félig nyitott ajtó felé a rettegve várt
veres kendős, bebugyolált alak s elkezdi nyöszörgő koldus hangon:
– Dicsértessék…
Mikhál nem engedte neki végig mondani a káromló üdvözletet;
hanem megragadta a kezét s hirtelen bevitte magával az
oldalszobába.
Itt aztán a koldus asszony lekapta a fejéről a veres kendőt s
Mikhál szemébe nevetett.
– No, úgy-e, hogy itt vagyok megint? Nos? Hát? Gondolkoztál-e
felőlem sokat? Emlegettél az uraddal? Valjon hol járhat a szegény
Pirka? Bárcsak még egyszer meglátnók a pofáját? Rám ismersz-e
még? – Egy cseppet sem fiatalodtam meg azóta.
– Pirka asszony, szólt Mikhál, összeszedve minden lelki erejét,
nem beszélhetünk sokat, mert az anyám észreveszi.
– Ah! hát neked rajtam kívül is van anyád?
– Kendnek pénz kell, azt jól tudom. Adok, a mennyi tőlem telik,
aztán távozzék kend Isten szent hirével.
 – Nekem pénz nem kell; azt rosszul tudod. Most is tele vagyok
vele. Itt van; nézzed. (S azzal egy reczés erszényt mutatott eléje,
melyben legkevesebb volt: száz arany.) Nekem más kell. Nem is
megyek innen senki szent hirével, mert nem azért jöttem ide. Hanem
épen azért, hogy te veled beszéljek. Még pedig csendesen, minden
félelem nélkül. Tudom már a házi szokásokat. Délután két órakor a
férjed felmegy a városházára s ott végzi az ügyes-bajos dolgokat. Az
öreg asszony ugyanakkor lefekszik délutáni álmot alunni: megkivánja
a teste szegénynek. A széket bezárják délután s csak este hat órakor
nyitják ki ismét, délután senki sem vitet húst, az alatt a legények a
vágóhidra mennek dolgozni. Hanem a kapu alatt van egy oldalajtó, a
melyen keresztül a vágott húst fel szokták hordani a székbe. Ezen
keresztül észrevétlenül bejuthatok; még a kutyák sem ugatnak meg.
Légy ott magad délután, mikor kettőt üt az óra. Aztán majd mondok
neked valamit.
Azzal hirtelen a fejére csapta a kendőjét megint s kisurrant a
szobából, koldusmódra tipegve, csoszogva végig a hosszú folyosón.
Mikhál kinzó kétségek között maradt hátra.
Valjon mit akarhat vele ez a némber, a kinek oly nagy hatalma
van fölötte? Ha pénzzel nem lehet megvenni a titoktartását, valjon
mi árt szabhat érte?
Nem szólt senkinek az adott találkozásról, még férjének sem; de
alig várhatta, hogy Bálint elmenjen a városházához s napa
elszunnyadjon a karszékében; a mint a két órát ütötte, már odalenn
volt a székben, melynek az utczára nyiló belső rácsajtaja zárva volt;
a kapubejáratra nyiló pedig csak be volt támasztva.
A Babura Pirka pontos volt a megjelenésben. Ovatosan
körültekintett, ha nem leskelődik-e itt valaki? s azután lassan
behúzta maga után az ajtót, hogy ne nyikorogjon. S akkor durva,
veres kezével megczirogatá a szép Mikhál arczát, sunnyogón
hizelegve:
– Ej kincsem, de megszépültél, a mióta utoljára láttalak.
 Mikhál végigborzadt ez érintéstől, e szavaktól.
– Nem hiába bomlik úgy utánad az a szerelmes Zurdoki.
– Zurdoki!
– Az hát! Bizony nem is a magam mulatságára jöttem ám a ti
dohos Kassa várostokba; hanem azért, mert ide küldtek: bogarkám.
A derék nagy úr, a kegyelmes, gazdag jó úr, így szólt hozzám: eredj
édes Pirka hugám; eredj el Kassa városába: keresd fel az én
gyönyörüséges virágszálomat, a szép Kalondai Bálintnét, a te kedves
magzatodat, a kit férjhez adtál bártfai esküvővel, vidd el neki ezt a
bogláros övet, kösse fel az én emlékemre, hadd legyen tőle még
szebb…
Az öv úri asszonynak való volt, türkizokkal, igazgyöngyökkel
kirakva. Mikhál azt a földhöz csapta haragosan.
– Szemtelen!
– Nos? Ki a szemtelen? Én?
– Nem. Hanem a küldője.
– Ej kincsem. Hisz ez nem minden. Még többet is küldött, többet
is ád. Kincseket rak rád, hogy még jobban ragyogjon a szépséged.
– Nekem nem kellenek az ő ajándékai!
– Hát ki beszél itt ajándékról? A mit szép asszony kap, az soha
sem ajándék. Ha valaki egy szentnek hoz valami drágaságot, azért
teszi, hogy általa bejusson a más világon a mennyországba; ha meg
valaki egy szép asszonynak küld drágaságot, azért teszi, hogy
bejusson még ezen a földön a mennyországba. Ez nem ajándék: ez
megérdemelt jutalom.
– Minek a jutalma?
– Minek no? Hát annak, hogy valaki bejut a te mennyországodba.
 – Micsoda? Ez a fertelmes vén ördög hiszi azt?
– Ej ej na. A férfi soha sem fertelmes, s az ördög soha sem vén.
Ha rútnak találod, majd adok valami büvitalt innod, a mitől egyszerre
olyannak fogod találni, mint Argylus királyfit.
– Eredj vele a pokolba! Nekem nem kell se rútan, se szépen.
Nekem van férjem, a kit szeretek.
– Kettő is van; az a nagy baj! s az egyiket nem szereted. Az
egyiket már megcsaltad. A kis-szebeni kastélyban ott lovagol a
kakason az első, az igazi férjed; a kit elhagytál a szebbért, jobbért.
Már most folytasd! Azt gondolod, meglehet ezen az uton állni, a ki
egyszer rálépett? Azt gondolod, azért hoztalak ki a kis-szebeni
vihodár kastélyából, hogy időjártával egy kövér mészárosnéval
többen üljenek a kassai székesegyházban?
– Rettenetes asszony! Mit akarsz velem tenni?
– Bolond! Mit akarok veled tenni? Neked akarom adni az egész
szép világot! Azt akarom, hogy tudd meg, mi volt azon az almafán,
miről Éva anyánk szakított egyet? Mért nem szakított már tizet,
huszat, ha egyet? Azt hiszed, hogyha azt akartam volna, hogy a
szentek sorába kerülj, mint martyr, nem ott hagytalak volna a
kisszebeni hóhér házában? Ezt a te szép fehér atlasz bőrödet, ezeket
a te villogó nagy szemeidet, ezt a te piros orczádat, kivántató
ajkaidat, ezt a te deli termetedet talán nem tudom én megbecsülni,
hogy mennyit ér? Nem ásnak a Dubnikban annyi nemes opált, a
mennyit a te két szemed meg ne érne, s a mihez a te rózsás ujjad
hozzá ér: az aranynyá válik. Ha azt teszed, a mit én mondok,
gazdagabbak leszünk, mint Dárius király! S még csak fáradságodba
sem kerül. Csak annyiba kerül, mintha álmodnál. Ki veszi azt tőled
számon, a mit álmodol? Meggyónod-e, ha azt álmodtad, hogy más
felesége voltál? Ne félj, ha rám bizod magad, a lábad sem ütöd meg
sehol. Ha pedig tőlem menekülni akarsz, hiábavaló erőködést
kezdesz. Tudod, hogy csak egy szavamba kerül, csak egy megirott
levélbe Kaczenreiter Henrikhez s te el vagy veszve Bálintoddal
együtt, s lesz belőled egy piaczon megseprüzött gyalázatos személy,
s a kassai főbiró fejét leütik miattad; mert él még a hites urad s nem
választottak el tőle, mikor a másiknál férjhez mentél.
Mikhál elszörnyedve érezé, minő borzasztó kelepczébe jutott;
erővel, hatalomszóval a gonosz lélektől meg nem szabadulhat.
Asszonyi ravaszság sugallt neki egy gondolatot, a mit a büszke harag
kész tervnek érlelt meg agyában. Azt tette fel, hogy szinlelni fogja,
mintha ráhajlana a csábító gonosz tanácsára. Bele fog egyezni annak
becstelen ajánlatába: magához fogja édesgetni Zurdokit s mikor azt
közel csalogatta, mindent megmond a férjének, s akkor a férj, a
minő Bálint, bizonynyal meg fogja ölni mind a csábítót, mind a
kerítőnét, és ez emberölését minden nemzet szokása, törvényei
igazolni fogják.
Tehát arra gondolt, hogy megölesse a férjével azt, a ki titkukat
egyedül birja. Elég oka volt rá, hogy őt halálra gyülölje – ezért a
megbecstelenítő ajánlatért, az ördögi rossz szándékért, melylyel egy
ártatlan lelket kárhozatra akart vinni; de mégis a főok, a miért a
gyilkos eszme megfogamzott lelkében, az volt, hogy az agyonütött
kerítőné örökre hallgatni fog aztán.
Azért azt sugta halkan a Pirkának:
– Félek, hogy megtudja valaki.
A Pirka szemei szikrákat szórtak, mint a farkasé, e szóra. Azt
hitte, hogy fogva van már a madár.
– Azt csak bizd rám. Sugá vissza Mikhálnak. Nem asszony az, a ki
meghagyja fogni magát. A ki ért hozzá, azt is meg tudja tenni, hogy
két helyen legyen egyszerre. Megteszi azt az urával, hogy mikor
legjobban néz, akkor nem lát. Csak te bizd magadat én rám. A hogy
az eddigi titkoknak nem jött még nyomára senki, az ezutánvalókra
sem fog rátalálni soha. Belőlem tüzes harapó fogókkal sem veszi ki,
a mit felőled tudok, semmi hóhér; mézesmázas szavakkal sem veszi
ki semmi deli legény; – de egy görbe nézés a te szemedből –
meglehet, hogy kiugratja belőlem.
É
 És a szép Mikhál annyira legyőzte a szivében érzett iszonyatot a
gonosz nő ellen, hogy megszorította a kezét s azt mondta neki, hogy
csak tartsanak össze ezután is, s hogy holnap is jőjjön el hozzá
ebben az órában erre a helyre.
– Aztán majd ha eljön az ideje, monda neki bizalmasan, akkor
megint megcsinálja kend azt a babonát a tűzhöz tett bögrével, hogy
a kecskebak elhozza a hátán a szerelmes legényt.
A Mikhál tudta már jól, hogy nem a kecskebak hozta el akkor a
Bálintját a hátán, sőt inkább hogy az igen nagy utat tett érte gyalog;
de hizelkedni akart vele a boszorkánynak s annak tetszett a
példálózás: hamisan hunyorgatott rá és aztán megint megczirógatá a
Mikhál orczáját, s azt igérte, hogy holnap megint eljön s azzal lopva,
a hogy jött, megint odább czammogott. Úgy kitudott surranni a
kapun, hogy senki sem vette észre.
Mikhál pedig fellopózott a szobájába s levetette magát az ágyára
és sírt keservesen.
Aztán mikor a Sára asszony azt kérdé tőle, hogy miért olyan
veresek a szemei? azt hazudta neki, hogy fehér himzésen dolgozott,
attól veresedtek meg.
Sára asszony aztán eldugta a szekrénybe az egész fehér himzést,
hogy a Mikhál ne rontsa vele a szemeit. Az urának pedig, mikor
hazajött, arra a kérdésére, hogy volt-e már itt a Pirka? azt hazudta,
hogy még ma sem volt itt.
Másnap megint eljött a két óra ütés után a boszorkány s lopva
bezárkózott a kapu melletti székbe a Mikhállal s ott beszélt vele egy
teljes óra hosszat.
S mikor eltávozott a Pirka, a szép Mikhál ismét felment a
szobájába és sírt, a míg csak a napa fel nem ébredt.
S mikor a Sára asszony azt kérdezte tőle, hogy miért veresek a
szemei? azt hazudta neki, hogy nagyon erős szaga van a
bazsalyikomnak, attól fájdult meg a feje.
 S a Sára asszony rögtön kihordatott minden virágot a Mikhál
szobájából, a mik ott az ablak hidján mázos cserepekben álltak.
Az urának ma is azt hazudta a Mikhál, hogy még sem jött feléje a
Pirka.
A következő nap vasárnap volt. A Mikhál azt állította, hogy nem
jól érzi magát, nem mehet a templomba. Csak Sára asszony és Bálint
mentek ezuttal az Isten házába.
Az alatt pedig a Pirka ismét meglátogatá a Mikhált s a menyecske
azzal a biztatással bocsátá el a boszorkányt, hogy ha a kegyelmes úr
közeledni akar hozzá, ő kész lesz találkozni vele. Erre a Pirka azt
igérte, hogy most sietve váltott lovakon, (seprünyélen!) vágtatni fog
Sáros várába s nap nap után várhat a visszatértére.
Mikor azt tudta Mikhál, hogy a boszorkány utrakelőben van, neki
is megkönnyebbült a lelke. Ma aztán megmondta a férjének, hogy a
Pirka itt volt, ki lett elégítve és eltávozott, Bálint még az nap
kidoboltatá, hogy hajnalhasadtig minden idegen kóborló elhagyja a
várost, megseprüztetés büntetésének terhe alatt, ha azontúl itt
találják.
A Pirka ott kullogott épen, a hol a kikiáltó trombitaszó mellett
hirdeté ki a kemény parancsolatot. Ráismert a trombitásban a
Simplexre. A népcsőcselék között odafurakodott hozzá, s hátulról
hirtelen befogta a szemeit a két kezével s azt sugá a fülébe:
«szeretsz-e még gyémántom?» De az ujjai valami olyan átkozott
szerrel voltak bekenve, hogy a kinek a szeméhez ért vele, az egy
napra megvakult tőle.
Akkor aztán a csőcselék ujjongása közepett elosont a piaczról s
többé nem volt megtalálható a városban.
A gonosz boszorkánynak aztán sokáig nem hallották hirét. De a
szép Mikhál arczára csak nem tértek vissza a rózsák s a Bálint
homlokáról nem akartak eltünni a redők. És Sára asszony
figyelemmel nézte mind a kettőt. Itt valami nagy bajnak kell lenni.
 Hogy a szép Mikhál azóta nem kivánja a templomot.
Annyit megtudott a Sára asszony, hogy biróválasztás napján,
mikor a menye egyszerre elájult, egy idegen koldus asszony lépett
eléje, veres kendővel a fején; s szomszédoktól, utczán járó-kelőktől
azt is megtudta apródonkint, hogy ugyanezen koldusasszony több
napon át rendesen abban az órában, a mikor ő elszokott szunnyadni,
beosont a házba, s onnan csak huzamosb idő mulva jött ki.
«Az én menyem meg van rontva; mondá magában. És azt senki
más nem teszi, mint ama gonosz boszorkány.»
A szép Mikhál egyre hervadt, fogyott. És senki sem tudta, mi
baja?
***
E közben az országos dolgok gyors fejlődésnek indultak. Rákóczy
György nagyfejedelemnek mind nem használt se a saját
országrendeinek ellenzése, se a szultán tilalma: ő hadat gyüjtött s a
kozákokkal, oláhokkal szövetkezve, megindult Lengyelország ellen.
Ferdinánd császárnak pedig, hogy a maga részére hódítsa,
odaengedte az egész Tiszán inneni birodalom-részét: a mivel ugyan
azt a maga részére nem hajtotta; a császár elvette az ajánlott
vármegyéket és városokat; de azért ellene mondott a Lengyelország
megtámadásának s készült onnan Rákóczy Györgyöt, ha bejutna is,
kiszorítani.
Ezen változás miatt Kassa városának is küldöttséget kellett
megindítani Pozsony felé, hogy ott a császár küldötteivel, meg a
nádorispánynyal értekezzenek a város szabadalmainak fentartása, s
a vallásszabadság és a békekötések pontjainak megerősítése végett.
E küldöttség vezéreül és szónokául lett megválasztva a főbiró:
Kalondai Bálint.
A küldetés miatt hosszabb időre el kellett távoznia hazulról, s volt
nagy sirás és sóhajtozás a miatt a szép Mikhál részéről. Bálint
örömest elvitte volna magával Pozsonyba is; de télvíz ídején nem lett
volna okosság olyan gyönge asszonynyal utra kelni. De mikor
elment, rábizta az anyjára, hogy úgy őrizze az alatt az ő kedves
Mikhálját, mint a szeme fényét; a mi felől, ha nem mondta volna is,
ugyan meg lehetett nyugodva, mert a jó Sára asszony nagyon is
szerette a menyét s folyvást azon töprengett, hogy valjon ki és mivel
ronthatta meg, hogy ilyen búskomor lett egy idő óta?
A Bálint eltávozása után rögtön nagy hó esett s Sára asszony
felbiztatta a menyét, hogy a többi farsangi bolondokkal ő is menjen
ki szánkázni a városba: talán a friss levegő használni fog
egészségének; ha a friss hideg lég megcsipi az orczáit, talán ujra
kivirulnak rajtuk az eltünt rózsák.
Mikhálnak is tetszett ez a szórakozás; fel hagyta magát öltöztetni
prémes bundácskájába s befogatott a csengős szánba. Hátul a
bakon ült a jó Ali, s kongatott a sudaras ostorral nagyokat.
A mint a templom szögletén bekerült a szán a térre, egy csoport
dévaj csőcselék elkezdte a szánkázókat hógömbökkel megdobálni.
Egy hólapda épen a Mikhál ölébe esett, ki midőn le akarta azt rázni
bundájáról, a szétomló hógömb közepéből egy kis öszegyürt czédula
esett lábaihoz.
Felvette azt és látta, hogy valami van ráirva.
«Ma két órakor ott leszek!»
Tehát visszajött! nem félt a tilalom ellenére beszökni a városba.
Megleste, hogy mikor nincs itthon az asszonynak a férje.
A szép Mikhál arcza halaványabb volt, mikor hazakerült, mint
azelőtt. Minden tagja hideg volt, mint a jég. Talán, ha a jó Sára
asszony hirtelen egy kis szerecsendiós borlevest nem készít számára,
még meg is betegszik. Ez azonban használt neki. Összeszedte
minden erejét, hogy a mikor az a gonosz asszony eljön, eléje
mehessen a találkozóra. Hatalmában volt neki, engedelmeskednie
kellett, a mint az parancsolt: mennie, hová az hítta.
 Még a haragját is megbénítá az a körülmény, hogy Bálint most
épen elutazott. Ime a kelepcze kész, a kard fenve van: de ki ölje
meg azzal most a kelepczébe jutott gonoszokat?
A mint azt hivé, hogy ebéd után Sára asszony elszunnyadt,
leosont észrevétlenül a szokott találkozási helyre. A széknek a kapu
felől is kettős ajtaja volt; mikor Mikhál a külső ajtót felnyitá, azt
gondolta, hogy milyen különös volna, ha a boszorkány már ott volna
a két ajtó között!
S csakugyan ott volt.
Úgy, hogy a Mikhál még csak fel sem sikoltott, mikor őt ott
találta. A boszorkányok a kulcslyukon is be tudnak menni! Vagy talán
tolvajkulcs segélyével?
– Jaj, babám, de meghalványodtál! sápitozott a Pirka, mikor a
Mikhált meglátta. Rajta légy, hogy visszanyerd a piros színedet
valahogy, mert így hamar vége lesz a dicsőségnek. Kassai színt kapsz
már te is ebben a penészes városban. Ideje, hogy tovakelj innen.
– De hogy mert kend bejönni ide a városba megint? monda
Mikhál, mikor tudhatja, hogy milyen erős tilalom van minden ilyen…
ilyen…
– Ne válogasd a szót, kincsem; mondd ki igazán: ilyen sehonnai
boszorkányfajta ellen: ha megkapnak, megseprűznek. Tudom én azt.
De az ördög nem hagyja a lányát. A boszorkánynak is van esze,
hogy mikor bejön Kassa városába az eperjesi kapun, ne mankóval a
kezében, batyuval a hátán jőjjön, hanem szép három lovas, csengős
szánon, aztán, ha ledobom ezt a rongyos szűrt, hát úri dáma vagyok
én akkor.
A Pirka ledobta válláról a szűrt, fejéről a veres kendőt, s Mikhál
azt a császárpiros selyem ruhát ismerte meg rajta, a mi az övé volt
hajdan, a mire a Bálint azt mondta, hogy olyan benne, mint egy
királyné. Egy kicsit zsirfoltos és kopott volt a selyem ruha, a hogy a
kurtakocsmákban rajta maradt valakinek az öt újja, meg a sarka
helye; de azért annál csúfabb boszorkánynak látszott abban a
Babura Pirka. Nincs ocsmányabb, mint mikor egy ilyen orczátlan
debella felöltözik czifra ruhába.
– Ne félts engem! Szánon jöttem én idáig is; a szegleten
hagytam el a szánt, ott kaptam magamra ezt a rongyot. Esik a hó,
sűrű a köd, senki se látott meg. Csakhogy itt vagyok már.
– Mit akar kend tőlem? kérdé Mikhál reszketve.
– Hát legalább is azt, hogy ülj le ide a kis székre.
– Minek?
– Nem tűrhetem, hogy olyan halvány vagy.
– Hát aztán?
– Van nekem egy fáin szerem; ilyen halavány asszonyoknak való.
Ha ezzel egy kicsit bedörzsölöm az arczodat, olyan lesz az, mint a
rózsa.
– Az én arczomat ki akarja festeni! szörnyedt el Mikhál, a szék
leghátulsó zugába menekülve, s két tenyerével védve a két arczát.
– No hát mit ijedezel tőle? Hát arra való ez, hogy a kinek sápadt
az arcza, piros legyen tőle. Hát kinek vét vele? Bánt vele valakit?
Gyere ide no. Hát nem festettelek már ki egyszer? Akkor szeplősre,
rútra. Ha az akkori szeretődnek úgy tetszett. De a mostaninak meg
emígy tetszik.
– Mit beszél kend?
– Ejnye no. Hát mindent előre akarsz tudni? Semmit se bizol
hozzám, a míg hegyiről tövire mindent el nem mondok. No hát
elmondom, ha akarod. A te imádó bolondod, az a gazdag nagy úr itt
vár a városon kívül az eperjesi csárdánál; öt mokány ló fogva a
szánkója elé. Odáig velem jösz az én szánomon.
– Én?
 – Ne félj, hoztam bundát is magammal, nem fázol meg.
– Én szökjem el innen?
– Most teheted, nincs itthon a férjed.
– Az Isten irgalmára, bocsásson el innen.
– Ne emlegesd azt az urat, mert megbántod vele az ördögöt,
annak a barátságára pedig most nagy szükségünk van. Nem sok
tanakodni való időnk van ám. Annak a nagy úrnak indulni kell már
holnapután Lengyelországba a fejedelem után; az mindenüvé
magával fog vinni, Krakkóba, Varsóba, úri asszonyságot csinál
belőled s ha megunod, visszajöhetsz megint a mostani uradhoz; azt
hazudhatod neki, hogy az apádat látogatni voltál, a kézsmárki
professort.
– Távozz tőlem sátán! szólt Mikhál, erőszakosan fejtve le
derekáról a boszorkány karját.
– No csak kiálts nagyot! kezdj el lármát csapni, hogy
összeszaladjanak a cselédek, szomszédok, engem fogjanak el s
aztán vallassanak ki, hogy micsoda ismeretségünk van egymás
között? Az lesz a szép!
– Könyörüljön rajtam és bocsásson el innen.
– De azt a bolondot nem teszem. Arany tollat hullató madaram
vagy te nekem.
– Odaadom kendnek minden pénzemet, drágaságomat, csak ne
veszítsen el.
– Ejh, én nem ismerek irgalmat, kegyelmet. Egyszer már nem tűri
el a természetem, hogy valaki olyan kegyes templomjáró
boldogasszony legyen, a kiből én magamhoz hasonlót csinálhatok;
aztán meg szavamat adtam, hogy elviszlek; boszorkányi hirnevem áll
rajta. És utoljára dühös vagyok rátok, a mért meg akartatok csalni.
Más várost hazudtatok nekem lakhelyül, hogy rátok ne találjak. A
helyett, hogy mint fogadott anyátokat megbecsültetek, eltartottatok
volna, kifizettetek egyszersmindenkorra rongyos pénzzel, a mi én
nálam meg nem áll. Eztán nem eresztelek ki a körmöm közül. Ha
egyszer nekem adtad magadat, az enyim vagy s ha az enyim vagy,
az ördögé vagy. Nos, jer velem!
Mikhál szemei előtt összefolyt a világ, lábai roskadoztak, a
zsibbadás egész újjai hegyébe állt: nem tudott szólni, csak tántorgott
s kezével kereste a támaszt, a miben megfogózzék.
– Ha elájulsz, még roszabb lesz reád nézve, suttogott hozzá a
Pirka. Akkor nyalábra veszlek, úgy emellek el innen. Közel a szán,
sűrű a köd, esik a hó. Senki sem tudja meg, hogy hová lettél.
Mikhál végtül végig borzongott s aztán hosszában végig vágta
magát a földön.
***
A jó Sára asszony a mai napon nem hunyta le délutáni álomra a
szemeit; inkább elővette a bibliát s abból olvasott fennhangon, hogy
el ne alugyék.
Egyszer csak az jutott eszébe, hogy megnézze a Mikhált.
Nem találta őt a szobában.
A Mikhál szobájából egy mellékajtó vezetett ki a folyosóra, az
most nem volt bezárva. Az ifjú asszonynak ezen keresztül kellett
kimenni.
A frissen esett havat beszitálta a szél a folyosóba, abban a Sára
asszony megismeré a Mikhál keskeny, picziny sarkos czipőjének a
nyomait. Ezek a lábnyomok levezették egész a kapualjáig s onnan a
hófoltok, a mik a czipősarkokról lemaradtak, a szék ajtajáig.
Odalopódzott és elkezdett hallgatózni.
Mikor aztán a Babura Pirka lehajolt az elájult asszonyhoz s annak
dereka alá fonta a karjait, akkor felszakítá Sára asszony az ajtót s
berohant rajta.
– Megkaptalak hát, te istentelen czudar boszorkány!
A meglepett némber olyan rikoltást hallatott, minő a prédájáról
felriasztott saskeselyü hangja s a mint felugrott a földön heverő
asszony mellől, épen úgy görbíté a tíz körmét csapásra emelve, mint
az a rablómadár.
De nem használt neki az a tíz köröm semmit, ha mindjárt
patronusától, a Belzebubtól kérte volna is kölcsön, az ellen a
megrohanás ellen, a mit Sára asszony a maga dühe teljességében
reá szakasztott. Megkapta őt az a két vasmarok olyan erővel, a mi
nem ismer ellenállást s hasztalan rúgott, kapálózott, Sára asszony
hátratörte a boszorkány derekát a vágótőkére.
– Ereszsz el asszony! Rikácsolá rekedt hangon, véres tajtékot
túró ajkakkal a némber. Ne fogj meg engem, mert bizony megbánod.
Harapok! S a hogy én megharaplak, az roszabb a veszett kutyáénál.
Mert attól meggebed az egész familiád! Magammal rántalak a
pokolba, ha el nem eresztesz.
– Harapnál kutya? kiálta Sára asszony, boszúálló haraggal. No hát
harapd meg magadat!
S azzal odafacsarta a boszorkány egyik karját annak szájához s a
tulajdon saját öklét dugta bele kegyetlen erőszakkal annak mardosó
fogai közé.
– Harapj hát! Edd meg magad s fulladj meg tőle.
A boszorkány arcza már elkékült, szemei kidülledtek az
üregeikből, közel volt hozzá, hogy a szájába betömött saját öklétől
megfulladjon. És Sára asszony bizonyára nagy jót tett volna egész
családjával s megbocsátotta volna neki minden égi és földi hatalom,
ha akkor azt a gonosz teremtést ki nem bocsátja addig a kezei közül,
a míg az a pokolnak nem adja tarkabarka lelkét!
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about books and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!

ebookgate.com