(Ebook PDF) Multimedia Enabled Sensors in IoT Data Delivery and Traffic Modelling 1st edition by Fadi Al Turjman 1351166026 9781351166027 full chapters - Download the complete ebook in PDF format and read freely
(Ebook PDF) Multimedia Enabled Sensors in IoT Data Delivery and Traffic Modelling 1st edition by Fadi Al Turjman 1351166026 9781351166027 full chapters - Download the complete ebook in PDF format and read freely
com
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-multimedia-enabled-
sensors-in-iot-data-delivery-and-traffic-modelling-1st-
edition-by-fadi-al-turjman-1351166026-9781351166027-full-
chapters-10478/
OR CLICK BUTTON
DOWLOAD EBOOK
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-cognitive-sensors-and-iot-
architecture-deployment-and-data-delivery-1st-edition-by-fadi-al-
turjman-1351595563-9781351595568-full-chapters-10474/
ebookball.com
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-artificial-intelligence-in-
iot-1st-edition-by-fadi-ai-turjman-3030041107-9783030041106-13536/
ebookball.com
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-smart-things-and-femtocells-
from-hype-to-reality-1st-edition-by-fadi-al-
turjman-0429951191-9780429951190-full-chapters-10468/
ebookball.com
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-wireless-sensor-networks-
deployment-strategies-for-outdoor-monitoring-1st-edition-by-fadi-al-
turjman-1351207016-9781351207010-full-chapters-14872/
ebookball.com
(Ebook PDF) Internet of Nano Things and Wireless Body Area
Networks WBAN 1st edition by Fadi Al Turjman 0429516851
9780429516856 full chapters
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-internet-of-nano-things-and-
wireless-body-area-networks-wban-1st-edition-by-fadi-al-
turjman-0429516851-9780429516856-full-chapters-10472/
ebookball.com
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-security-in-iot-enabled-
spaces-1st-edition-by-crc-press-042962817x-9780429628177-full-
chapters-10470/
ebookball.com
https://ebookball.com/product/wireless-sensor-networks-deployment-
strategies-for-outdoor-monitoring-1st-edition-by-fadi-al-turjman-
isbn-9781351207010-1351207016-10464/
ebookball.com
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-biomedical-signals-and-
sensors-iii-linking-electric-biosignals-and-biomedical-sensors-1st-
edition-by-eugenijus-kaniusas-331974917x-9783319749174-full-
chapters-22584/
ebookball.com
https://ebookball.com/product/ebook-pdf-sensors-and-actuators-in-
mechatronics-design-applications-1st-edition-by-andrzej-m-
pawlak-1351837524-9781351837521-full-chapters-25460/
ebookball.com
Multimedia-enabled
Sensors in IoT
Data Delivery and Traffic Modelling
Multimedia-enabled
Sensors in IoT
Data Delivery and Traffic Modelling
Fadi Al-Turjman
Antalya Bilim University, Turkey
MATLAB ® is a trademark of The MathWorks, Inc. and is used with permission. The MathWorks
does not warrant the accuracy of the text or exercises in this book. This book’s use or discussion
of MATLAB ® software or related products does not constitute endorsement or sponsorship by The
MathWorks of a particular pedagogical approach or particular use of the MATLAB ® software.
CRC Press
Taylor & Francis Group
6000 Broken Sound Parkway NW, Suite 300
Boca Raton, FL 33487-2742
© 2018 by Taylor & Francis Group, LLC
CRC Press is an imprint of Taylor & Francis Group, an Informa business
No claim to original U.S. Government works
Printed on acid-free paper
International Standard Book Number-13: 978-0-8153-8711-4 (Hardback)
This book contains information obtained from authentic and highly regarded sources. Reasonable efforts
have been made to publish reliable data and information, but the author and publisher cannot assume
responsibility for the validity of all materials or the consequences of their use. The authors and publishers
have attempted to trace the copyright holders of all material reproduced in this publication and apologize
to copyright holders if permission to publish in this form has not been obtained. If any copyright material
has not been acknowledged please write and let us know so we may rectify in any future reprint.
Except as permitted under U.S. Copyright Law, no part of this book may be reprinted, reproduced,
transmitted, or utilized in any form by any electronic, mechanical, or other means, now known or
hereafter invented, including photocopying, microfilming, and recording, or in any information
storage or retrieval system, without written permission from the publishers.
For permission to photocopy or use material electronically from this work, please access www.
copyright.com (http://www.copyright.com/) or contact the Copyright Clearance Center, Inc. (CCC),
222 Rosewood Drive, Danvers, MA 01923, 978-750-8400. CCC is a not-for-profit organization that
provides licenses and registration for a variety of users. For organizations that have been granted a
photocopy license by the CCC, a separate system of payment has been arranged.
Trademark Notice: Product or corporate names may be trademarks or registered trademarks, and
are used only for identification and explanation without intent to infringe.
To my wonderful wife,
Fadi Al-Turjman
Contents
Author................................................................................................................xiii
1 Introduction............................................................................................1
1.1 Contributions.....................................................................................3
1.1.1 Book Outline.........................................................................3
References.....................................................................................................4
2 A Survey on Multipath Routing Protocols for QoS Assurances
in Real-Time Wireless Multimedia Sensor Networks..............................7
2.1 Introduction.......................................................................................7
2.2 Comparison with Related Survey Articles........................................11
2.3 Routing System Architecture and Design Issues...............................21
2.3.1 Hard and Soft Real-Time Operation and Best-Effort
for Resource Constraints......................................................21
2.3.1.1 Hard Real-Time (HRT)........................................21
2.3.1.2 Soft Real-Time (SRT)...........................................21
2.3.1.3 Best-Effort (BE)....................................................21
2.3.2 Energy Efficiency Model......................................................22
2.3.3 QoS Modeling Requirements...............................................23
2.3.3.1 Latencies...............................................................24
2.3.3.2 Bandwidth............................................................24
2.3.4 Sensor Network...................................................................25
2.3.5 Data Delivery Model...........................................................26
2.3.5.1 Continuous Time-Driven Delivery Model............26
2.3.5.2 Event-Driven and Query-Driven Models..............26
2.3.5.3 Hybrid Model.......................................................26
2.3.6 Dynamic Network...............................................................26
2.3.7 Reliability and Fault Tolerance............................................27
2.3.7.1 Local Communication (Node-to-Node)...............27
2.3.7.2 Point-to-Point (Node-Node).................................27
2.3.7.3 Convergence (Node-to-Sink)................................28
2.3.7.4 Divergence (Sink-to-Node)....................................28
2.3.8 Summary.............................................................................29
vii
viii ◾ Contents
Index............................................................................................................287
Author
xiii
Chapter 1
Introduction
1
2 ◾ Multimedia-Enabled Sensors in IoT
guarantee the QoS at high data rates [3]. This kind of protocol is cost-effective for
overloaded networks and lasts for prolonged lifetime periods. Accordingly, in this
book, we investigate the importance of multipath routing strategies that assure the
QoS in the IoT paradigm while contrasting their pros and cons, mechanisms for
multipath routing, classifications in terms of the multimedia delivery exploitation,
and design issues.
Most of the literature surveys about WMSNs routing protocols care about the
multimedia application and the network architecture requirements while ignoring
significant criteria, such as the lifetime of the WMSN and key QoS requirements
in these networks. The authors in Reference 4 discussed constraints and solutions
related to each layer of the WSN stack. In Reference 5, the authors reviewed sev-
eral routing protocols and a classification based on multipath availability, query
type, and in-network negotiation was proposed. In Reference 6, a taxonomy was
developed and certain design issues such as energy efficiency, geographic location,
network scalability, and cross-layer approaches were considered. The authors in
Reference 2 introduced protocols that support real-time applications in WSNs.
Existing routing strategies were classified based on the network structure, commu-
nication model, and topology shape. Position-based routing algorithms and metrics
like energy consumption, negotiation overheads, complexity, reliability, scalability,
and multipath strategies were considered in Reference 7. In Reference 8, scalabil-
ity issues and details of various protocols, merits, and demerits were presented.
Constraints and factors that influence the multimedia delivery, cross-layer design
optimization, and performance evaluation were investigated in real-time multime-
dia WSNs.
In fact, the majority of research attempts in WMSNs are made to achieve
energy-efficient multipath selection. Energy-efficient routing strategies were intro-
duced in Reference 9, whereas the main characteristics of choosing the most
appropriate multipath routing schemes and their classifications were discussed in
Reference 10. Alternative path routing, reliable data transmission, and efficient
resource u tilization were the three major criteria in which multipath routing proto-
cols were classified in Reference 11, whereas a different classification based on selec-
tion techniques and traffic distribution mechanisms was presented in Reference 12.
In Reference 13, the Internet, end users, and Internet service providers (ISPs) were
used in multipath routing and provisioning.
This book covers all the aforementioned types of routing protocols while
classifying them based on the multipath selection criteria. It aims at providing
a comprehensive framework spanning the multimedia delivery aspects, traffic
modeling, and real case scenarios in the IoT era. In this framework, the end user
must be able to exchange multimedia traffic based on the required QoS attri-
butes. The WMSN itself must be able to dynamically adapt for the varying net-
work/user conditions and provide fault-tolerant multipath routes for the handled
multimedia traffic as indicated in Reference 14.
Introduction ◾ 3
1.1 Contributions
We propose the multipath routing approach as a key solution for multimedia deliv-
ery in large-scale IoT applications. We assume a WMSN within which super and
light nodes are introduced. These super nodes are able to make delivery decisions
that dynamically adapt to user requirements and network conditions. Toward this
end, our main contributions in this book can be summarized as follows:
References
1. F. Al-Turjman, Cognition in information-centric sensor networks for IoT applica-
tions: An overview, Annals of Telecommunications Journal, vol. 72, no. 1, pp. 1–16,
2016.
2. M. Z. Hasan, H. Al-Rizzo, and F. Al-Turjman, A survey on multipath routing pro-
tocols for QoS assurances in real-time multimedia wireless sensor networks, IEEE
Communications Surveys and Tutorials, vol. 19, no. 3, pp. 1424–1456, 2017.
3. F. Al-Turjman, Cognitive routing protocol for disaster-inspired internet of things,
Future Generation Computer Systems, 2017. doi: 10.1016/j.future.2017.03.014.
4. N. Al-Karaki and A.E. Kamal, Routing techniques in wireless sensor networks: A
survey, IEEE Wireless Communications, vol. 11, no. 6, pp. 6–28, 2004.
5. A. Boukerche, B. Turgut, N. Aydin, M. Ahmad, L. Bölöni, and D. Turgut, Routing
protocols in ad hoc networks: A survey, Computer Networks, vol. 55, no. 13, pp.
3032–3080, 2011.
6. M. Korkalainen, M. Sallinen, N. Kärkkäinen, and P. Tukeva, Survey of wireless sen-
sor networks simulation tools for demanding applications, in Proceedings of the IEEE
International Conference on Networking and Services, Valencia, Spain, pp. 102–106,
2009.
7. Z. Jin, Y. Jian-Ping, Z. Si-Wang, L. Ya-Ping, and L. Guang, A survey on position-
based routing algorithms in wireless sensor networks, Algorithms, vol. 2, pp. 158–182,
2009.
8. Z. Hamid and F. Hussain, QoS in wireless multimedia sensor networks: A layered
and cross-layered approach, Wireless Personal Communications, vol. 75, no. 1, pp.
729–757, 2014.
9. S. Ehsan and B. Hamdaoui, A Survey on energy-efficient routing techniques with
QoS assurances for wireless multimedia sensor networks, IEEE Communications
Surveys & Tutorials, vol. 14, pp. 265–278, 2012.
10. M. Masdari and M. Tanabi, Multipath routing protocols in wireless sensor networks:
A survey and analysis, International Journal of Future Generation Communication and
Networking, vol. 6, no. 6, pp. 181–192, 2013.
11. M. Radi, B. Dezfouli, K. Abu Bakar, and M. Lee, Multipath routing in wireless sen-
sor networks: Survey and research challenges, Sensors, vol. 12, pp. 650–685, 2012.
Introduction ◾ 5
A Survey on Multipath
Routing Protocols for QoS
Assurances in Real-Time
Wireless Multimedia
Sensor Networks
2.1 Introduction
The demand for a wide variety of network services and various multimedia appli-
cations has been the major driving force behind the innovation and development
of various networking technologies such as IEEE 802.11n, 4G/5G long-term evo-
lution-advanced (LTE-A), and wireless sensor networks (WSNs) [1]. Integration
of these applications in modern networking poses a new set of constraints on
quality of service (QoS) and often requires suitable routing strategies. Routing
strategies are key for meeting the different demands for network capacity pro-
visioning and QoS guarantees in such networks. Wireless multimedia sensor
networks (WMSNs) have been used in numerous applications in the era of the
Internet of things (IoT) that require ubiquitous access to both real- and non-
real-time applications as depicted in Figure 2.1 [2]. WMSNs utilize the multi-
media sensing technology to monitor changes in the surrounding environment
and route the collected information via routing protocols to remote controlling
units [3]. WMSNs are expected to be among the pillars in realizing the IoT para-
digm by fostering applications such as smart cities, smart agriculture, and smart
7
8 ◾ Multimedia-Enabled Sensors in IoT
Power system
Internet of things
Forest fire Structural health
detection Industrial
Urban internet
control
Water leakage Traffic congestion
Smart environment Smart cities
WMSN
Smart farming applications General tracking
security and emergency systems [4]. Certain applications of WMSNs may oper-
ate for several months or even years [5]. The deployment of multimedia devices
depends on the application and the environment [5]. This means that each sensor
node should be modified distinctively according to the application scenarios [6].
For example, in security and emergency applications, low-cost maintenance is
required, whereas urban applications are more apt to risk of environmental inter-
ference [5]. Therefore, the network designer may encounter several conflicting
design aspects, challenges, and factors that influence the design of WMSNs in
these environments. These characteristics, challenges, and factors depend on the
nature of real-time multimedia traffic data flow, such as the application specifics
of QoS requirements, high bandwidth, tolerable end-to-end delay, resource con-
straints, multimedia source coding techniques, cross-layer coupling of function-
ality, and multimedia in-network processing [7].
These characteristics are handled either by modifying existing protocols in
WSNs or by proposing new methodologies such as multi-radio multi-channel
systems, switching between multiple channels, multipath routing, or mixtures
of these methods [42]. In Table 2.1, we provide some popular applications of
WMSNs, proposed multipath routing protocols, and the optimal solutions pro-
posed for different application scenarios and environments. Generally, routing
protocols for real-time applications impose severe demands on different QoS met-
rics such as low delay, high throughput, and high reliability [35]. Therefore, these
characteristics, along with other research design issues such as security, connectiv-
ity, and coverage, have received considerable attention and are most likely to be
considered in the different layers of the communication network protocol stack as
shown in Figure 2.2 [43].
Energy efficiency is a common challenge for WMSNs, given the various energy-
efficient mechanisms developed at the different layers of the network protocol stack
[44]. For example, energy-aware routing protocols in which the available energy in
each node can be used to select the optimal path while satisfying the QoS require-
ments has been proposed [44].
A Survey on Multipath Routing Protocols for QoS Assurances ◾ 9
Quality of services
Transport layer
Security
Figure 2.2 Research challenges at the various WMSNs layers of the communi
cation protocol stack. (Adapted from I. F. Akyildiz et al., Computer Networks,
vol. 51, pp. 921–960, 2007.)
with an evaluation of the performance of existing hardware and test beds. Multipath
routing techniques were introduced to address QoS requirements for WMSNs.
Energy efficiency and multipath routing approaches are the main focus of current
research efforts in WMSNs. In Reference 47, energy-efficient routing strategies were
introduced for WMSNs, including traditional schedulers (for example, rate mono-
tonic algorithm [RMA] and earliest deadline first [EDF]), along with a discussion of
the performance issues of each routing strategy, energy-efficient routing challenges
for WMSNs, and limitations of current nonmultimedia routing strategies. The ben-
efits of various multipath routing protocols for wireless sensor networks (WSNs) and
their benefits were presented in References 66 and 67. The authors addressed the main
characteristics of the multipath routing schemes and classified them according to
their attributes. In Reference 46, multipath routing protocols were classified based on
three main criteria: alternative path routing, reliable data transmission, and efficient
resource utilization. The multipath routing protocol taxonomy in Reference 50 used
path selection techniques and traffic distribution mechanisms to classify the sur-
veyed protocols. The paper also discussed the suitability of the selected multipath
routing protocols for meeting the performance requirements of various applications.
Other considerations such as swarm intelligence-based routing, geographic awareness
routing, and redundant traffic reduction based on the similarity of multimedia data
sources from nearby locations were studied in Reference 7. However, the authors in
Reference 7 classified the WMSN routing protocols according to the direction of
sensor nodes equipped with multimedia devices. The classification depends on the
routing system architecture and design issues for WMSNs.
The authors in Reference 46 classified a multipath routing taxonomy for WSNs
into three categories, with emphasis on their advantages and disadvantages. The
authors in Reference 68 surveyed multipath routing and provisioning in the Internet,
as well as from the end-user and Internet service provider (ISP) perspective. However,
our survey and the survey presented in Reference 46 have several major differences.
First, our survey is more up-to-date and covers most existing multipath routing pro-
tocols of WMSNs, some of which are not covered in the previous work. Second, our
survey focuses on the importance of particular multipath routing strategies for QoS
assurances of real-time applications. Furthermore, we exploit mechanisms for the mul-
tipath routing strategy that aim not only at circumventing single-point failure but also
to facilitate network provisioning. This investigation provides a comprehensive survey
on both traditional data and more recent real-time multipath routing protocols.
Our survey presents an overall picture of QoS assurances in WMSNs via inves-
tigating and comparing advantages and disadvantages of existing multipath routing
protocols. It should be pointed out that this chapter also provides an analysis of the
classification of multipath routing protocols in terms of the exploitation and design
issues for multipath strategies aimed not only at circumventing the multipath con-
figuration but also at the effectiveness of network provision to network services and
guarantees of QoS parameters. Table 2.3 provides a comparison between our survey
and related survey articles available in the literature. To this end, a new classification
Table 2.3 A Comparison among Related Survey Articles
Considered Performance Metrics
Routing
References Strategies Energy Reliability Scalability Complexity Topology Security Description
[52]a Used system, network, operational,
and objective model metrics to
classify various routing protocols.
[54]a ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Surveyed MAC and routing that
support real-time QoS for WSNs.
[55]a ✓ ✓ ✓ ✓ Surveyed general research challenges
for supporting various WSN
requirements.
[59]a ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Discussed node hardware
requirements at each WSN stack layer.
[59]a ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Discussed routing design issues such
as network flow and quality modeling.
[42]a ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Discussed trade-offs between energy
efficiency and communication
overhead.
[61]a ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Surveyed position-based routing
protocols.
[62]a ✓ ✓ ✓ ✓ Surveyed routing protocols
A Survey on Multipath Routing Protocols for QoS Assurances ◾
(Continued)
18
Routing
References Strategies Energy Reliability Scalability Complexity Topology Security Description
[63]a ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Expanded taxonomy in Reference 42
to consider energy efficiency.
[64]a ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Surveyed hierarchical routing
strategies for large-scale WSNs.
[65]b ✓ ✓ Surveyed issues related to supporting
real-time multimedia streaming traffic
without providing analysis of
multipath mechanism.
[66]b ✓ ✓ Discussed mechanism for cross-layer
Multimedia-Enabled Sensors in IoT
Routing
References Strategies Energy Reliability Scalability Complexity Topology Security Description
[47]b ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Introduced energy-efficient routing
strategies.
[66,67]b ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Discussed the main characteristics of
multipath routing schemes and
provided classification according to
their attributes.
[46]b ✓ ✓ ✓ ✓ Provided classification based on main
criteria but does not focus on the
importance of particular multipath
routing strategies.
[47]b ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Introduced energy-efficient routing
strategies.
[50]b ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Used path selection techniques and
traffic distribution mechanisms to
classify the various surveyed
protocols.
[7]b ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Provided classification for WMSN
routing protocols according to the
direction of sensor nodes equipped
A Survey on Multipath Routing Protocols for QoS Assurances ◾
(Continued)
20
Routing
References Strategies Energy Reliability Scalability Complexity Topology Security Description
[68]b ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Surveyed multipath routing and
provisioning in the Internet, as well as
from the end-user and ISP perspective.
Our ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ ✓ Provided an analysis of the
classification of multipath routing
◾ Multimedia-Enabled Sensors in IoT
is proposed that classifies existing protocols according to the exploitation and selec-
tion of multiple paths. Moreover, a complete description with comparisons among
different WMSN applications are presented in our survey.
ADC
Routing layer
MAC layer
Physical layer
Power unit
with depicting costs in the shaded unit in Figure 2.3. Because audio and video
units are required, higher energy consumption is required, a larger space for random
memory is expected, and a higher amount of bandwidth may be required due to the
excessive multimedia content [71].
A major component in a sensor node is the power supply unit, which has limited
power resources. Basically, the power unit consists of power managements (solar cell,
battery, wall outlet, and/or capacitor) and an energy sink [72]. A special kind of sen-
sor network, the energy harvesting-wireless sensor network (EH-WSN), in which
each node is equipped with a rechargeable power supply instead of a traditional
battery, has been reported [73–75]. Moreover, a battery is periodically recharged to
keep the node continuously working rather than minimizing energy consumption.
The node lifetime is defined by the time during which the energy level of the node
is above a certain threshold that allows it to perform operations such as transmit-
ting, receiving, or processing data [74]. Therefore, once the energy level drops below
this threshold, the node should go to sleep to charge up; otherwise, the battery is
considered dead and unable to continue the operations [74]. This means that it is
desirable to know that different nodes harvest different amount of energy. However,
this will be a tiresome task or might even be impossible since most WMSNs depend
on deployment and environmental conditions that are needed to recharge the bat-
tery in order to get as much autonomy as possible [44]. Reducing or eliminating
the problem of the limited lifetime will enable the network designers to develop the
functionality of nodes by adding extra features and components [73].
A combination of energy-efficient mechanisms at the different layers in the pro-
tocol stack of WMSNs is used to minimize energy consumption and maximize
the lifetime of the network. Thus, how could these routing protocols maximize the
workload in the energy harvesting network as well as the lifetime of the networks?
The answer to this question is to develop an energy-efficient routing protocol that
is able to balance and optimally allocate available energy (AE) among active nodes.
To improve energy-saving performance, each sensor node can be used to select the
optimal paths based on the variation of environmental conditions [75].
Single-path and multipath routing mechanisms consider the most recent energy-
efficient routing mechanisms according to the energy level of a particular node.
Single-path approaches vary among different selected paths, thereby b alancing the
energy depletion among the nodes and extending the network lifetime. Multipath
routing can achieve better balancing than single-path routing since multipath
approaches can achieve load balancing and prevent congestion in the network by
distributing the energy consumption among optimally selected paths [75].
2.3.3.1 Latencies
Ensuring stringent timeliness is essential for real-time video applications. Timeliness
can be provided either on a guaranteed or BE basis according to the tolerance level
of the multimedia application [47]. In addition to timeliness, there are several other
factors that cause latencies in WMSNs, including in-network processing, transmis-
sion, and queuing delays [2,43,47]. Thus, reducing delays is a crucial task for real-
time WMSNs applications. Generally, end-to-end latency can be classified into two
classes: soft-latency bounded systems (deterministic constraint) and hard-latency
bounded systems (predictive constraint) [47]. In hard-latency systems, the service
cannot ensure meeting its deadline. Therefore, failure to do so is considered as a
failure of the whole system, whereas the delay of a fraction of data traffic can be
probabilistically guaranteed in soft-latency systems [47].
2.3.3.2 Bandwidth
Multimedia content, especially video streams, requires a high amount of band-
width for transmission. In addition to multimedia transmission, some intermediate
sensor nodes act only as relay nodes in a dynamic topology because of low transmis-
sion range and multi-hop communication. Therefore, the use of single-path rout-
ing strategy for transmission of multimedia may exhaust the energy of the path,
resulting in network failure. Thus, a bandwidth constraint based on low-power
transmission consumption must be handled by the multipath routing strategy [47].
A Survey on Multipath Routing Protocols for QoS Assurances ◾ 25
Users
IP-based network
Internet
Multimedia
processing hub
Video sensor
Audio sensor
High end
video sensor
Scalar sensor
Wireless
gateway
Storage hub
(a) (b) (c)
Single-tier flat, Single-tier clustered Multi-tier, Sink
homogeneous sensors, heterogeneous sensors, heterogeneous sensors,
distributed processing, centralized processing, distributed processing, Wired link
centralized storage centralized storage distributed storage
WMSN architectures support not only heterogeneous nodes but also indepen-
dent applications with different requirements. Thus, it is necessary to develop a
flexible and hierarchical architecture that can accommodate the requirements of
all applications in the same infrastructure [2,83]. Typically, heterogeneous sen-
sory data are reported at different rates to some multimedia applications that may
require a diverse mixture of additional QoS constraints [84].
stationary state of sensor nodes while designing the network architecture, whereas
others consider the mobility status of sensor nodes and even the sink node to
improve network conditions. In addition to energy consumption, real-time routing
stability becomes another issue in routing the message to or from the mobile nodes
and other QoS metrics [88]. The sensing/reporting can be either for dynamic or
static events; for example, dynamic events are target detection/tracking applica-
tions, and forest monitoring for early fire prevention is a static event. Monitoring
a static event allows networks to work in a reactive mode, simply generating traffic
when reporting [59].
Divergence (Sink-to-node)
Figure 2.5 The pattern of data traffic in WMSNs. (Adapted from N. A. Pantazis
et al., IEEE Communications Surveys & Tutorials, vol. 15, pp. 551–91, 2013.)
a routing tree does not scale well for sensor nodes that have only small data
memory [90].
2.3.8 Summary
Designing a routing scheme for real-time WMSNs is influenced by several fac-
tors, such as cost, transmission medium, network topology, power consump-
tion, etc., which all affect either probabilistic or deterministic end-to-end QoS
metrics guarantees, such as delay, jitter, and throughput. Moreover, WMSNs
have specific requirements that are difficult to fulfill, such as traffic flow of large
bursts of data at a high bit rate. These characteristics need to be addressed,
taking into account hardware, bandwidth, and power limitations of the sen-
sor nodes. Therefore, designing effective routing strategies that achieve all QoS
requirements for different classes of multimedia data traffic remains a major
challenge in WMSNs.
Routing protocols
Partially disjoint
paths
Idealized braided
Localized k-disjoint
Edge-disjoint paths multipath
Multipath forwarding
Zone-disjoint
Packet-info-based
Network condition
selector
Distribution traffic
splitting pattern
Packet level
Flow level
Both taxonomies are complementary and suitable for meeting the requirements
of WMSNs. They describe the determination of the availability of multiple paths as
well as the distribution of traffic under multi-constraints and reliability. Figure 2.6
depicts the breakdown of the second level of the taxonomy of multipath routing
protocols that will be enumerated in the subsequent sections.
2.4.3 Summary
Routing governs the performance of WMSNs in terms of QoS metrics. The design
of a routing algorithm depends on several parameters that must accommodate mul-
tiple conflicting objectives and constraints, imposed by strategies on technologies
and user requirements. Multipath routing is a promising strategy for achieving QoS
metrics such as bandwidth, delay, and throughput as well as demands of the users.
Several WMSN routing protocols have been proposed based on classifications that
depend on different factors and on the users’ requirements. We use the reliability
A Survey on Multipath Routing Protocols for QoS Assurances ◾ 33
factor to classify such routing protocols and to describe the benefits of multipath
routing protocols according to QoS requirements in multimedia applications.
maintenance [42]. Figure 2.7 illustrates the components and issues related to con-
structing multipath routes under the three categories discussed in this survey.
(a) (b)
(c) (d)
B
A C D
F
1. Idealized braided: For each node on the primary path, the gradient is com-
puted to determine the preferred neighbor to find the best path from the
source to the sink that does not contain that node. This results in a set of
braided paths that lie either on the primary path or geographically close to
the primary path as illustrated in Figure 2.8b.
2. Localized braided: The braided multipath technique relaxes the requirements
like the idealized braided algorithm for node disjointedness of the complete
multipath [108]. This technique uses two types of path reinforcement mes-
sages instead of finding a small number of alternate paths that depend on
some localized techniques to construct braids at each node along the primary
path. This technique can be briefly described as follows. The procedure ini-
tializes the sink to originate a primary path reinforcement message to the
Another Random Document on
Scribd Without Any Related Topics
Majd újra elhallgatott, leült a karosszékbe és maga elé bámult,
tétován, csaknem ostobán.
A leány odament hozzá és megcsókolta homlokát.
– Ez a pusztulás, – mondta Ibolya halkan. – Én is érzem, tudom,
első perctől fogva, hogy egymásra akadtunk.
VI.
A napok csöndesen teltek a barátságos házban, amely körül már
zsendülni kezdtek a gesztenyefák és ákácok.
Május volt, mikor egy nap búcsu-estére gyűltek össze a szokott
vendégek. Kardos Samu, Farkas bojtárja befejezte jogi tanulmányait
s ment vissza vidékre, a szülővárosába, hogy ott ügyvédi irodát
nyisson. A kis bojtárból valóságos, hites ügyvéd lett, akármilyen
furcsának is tetszett. Ezt az alkalmat a principális nem mulaszthatta
el s bár fájt neki, hogy a szorgalmas és szolgálatkész segédet
elveszítette, méltóan akarta elbúcsúztatni attól a háztól, amelyet az
négy év óta kutyahűséggel szolgált. A szegény fiút, aki csupasz
képével, rossz cipőivel, kabátjával, félszeg modorával éppen nem
árulta el a leendő jogtanácsost, a figyelem mód nélkül meghatotta.
Hiszen tudta, hogy dr. Farkas jó embere, azonban arra, hogy külön
ünnepség rendeztessék részére, amelyen mintegy az ő tiszteletére
vendégek is összegyülnek, nem volt elkészülve. Nem is tudta, mivel
érdemelte ki, hogy egy ilyen úri család ennyire megemlékezzék róla?
Jelentéktelenségét ő érezte a legjobban és eddig nem is volt senki,
aki ebben való hitét megingatta volna. Ám ha már szívesek voltak
iránta, ő is figyelmes akart lenni, virágot vett a hölgyeknek s két nap
óta jól megcirkalmozott búcsúzó-beszédet magolt, amely azonban
sehogy sem akart a fejébe menni, mert a dikció közepén az emlékek
felsorolásánál a jó fiu mindig elérzékenyedett s nem tudott tovább
jutni.
Farkas, aki mindenkinek szíve szerint tudott gondolkodni, a búcsu
emlékére egy vadonatúj fekete kabátot vett Samunak. Titokban vitte
neki a lakására az ajándékot, kezet fogott segédjével s arra kérte, ne
értse félre s ne utasítsa vissza a kis megemlékezést. S ezzel
átnyujtott egy csomagot, amelyből egy selyemhajtókás, ünnepélyes
Ferenc József-kabát bujt elő.
Kardos mód nélkül meg volt hatva és percekig nem jutott szóhoz.
Egy fekete kabát! A saját fekete kabátja! Jelképe a
komolyságnak, az ünnepélyességnek, a hivatásnak! Olyan kabát,
amilyen a főispánnak, a királyi ügyésznek, a képviselőnek van,
akikkel tehát egyenrangu, legalább is viselet dolgában! És ez a
dicsőség most már nem muló természetü, reggelre a rokkot nem kell
visszaküldeni Spitz Rafaelnek, hanem megtarthatja, felhúzhatja,
amikor akarja és főleg – nekitámaszkodhatik annak, aminek akar!
Különösen ez töltötte el lelkét önérzettel, sőt büszkeséggel. Lelkében
még visszazsongott az a sok aggodalom, amelyet a Spitz Rafael
hosszu ködmöneiben kerítéseknél, rossz ülésü omnibuszokban
kiállott, örökké félve, hogy megakad valami drótban s amikor
egyszer egy szögben tényleg lyukat szakított a gérokkján, egész éjjel
foltozni kellett a posztót, nehogy a sólyomszemü ruhakölcsönző
észrevegyen valamit… De most már nem kell félnie, megvan a saját
fekete kabátja és azt tehet vele, ami az eszébe jut, senkinek se
tartozik felelősséggel!
Annyira elérzékenyedett, hogy majdnem kezet csókolt Farkasnak.
Egy elérhetetlennek látszó álma teljesült s ez könnyet csalt a
szemébe.
– Jó, jó, – dörmögte a fiskális, búcsút véve, mert ő is megindult
egy kissé, – a fő, hogy az estéről meg ne feledkezzen! Viszontlátásra
Samukám… azaz ügyvéd úr!… Kolléga úr! – tette hozzá, ragyogva az
örömtől, hogy másnak örömet szerezhet.
Samu az első volt, aki délután a barátságos házba beállított. Az új
kabát pompásan illett rája, egy ráncot nem vetett, akár csak oda lett
volna öntve, a fiu szinte megnőtt, megkomolyodott benne. A leányok
mosolyogva fogták körül az új gavallért és össze-vissza kérdezték
tőle:
– Hát csakugyan elhágy bennünket?
– Gondol-e majd ránk, Samuka?
– De nagy úr lesz most belőle! Talán bizony sohase is keres föl
már!
– Most már aztán asszony után is kell ám nézni!
A jó fiu csak állt köztük, bárgyún, tágra nyilt szemmel és nem
tudott szólani. A szíve tele volt örömmel, hogy végre elvégezhette
tanulmányait s a diploma a zsebében van, de, ha eszébe jutott, hogy
a barátságos háztól most már meg kell válnia, elkomorodott. A szíve
fájt, elgondolva, hogy többé nem mehet Farkas helyett a
Csepelszigetre, Horányba, Szentendrére foglalni, hogy nem csókolhat
kezet az ügyvédnének, akinek karja oly illatos volt, mint az orgona-
virág, hogy nem nézheti titkos elragadtatással Hortenset és Ibolyát,
akiknek képe ott ragyogott állandóan a lelke közepében. Vajjon
hogyan fogja elbírni mindezt, hogyan nélkülözheti tintafoltos
íróasztalát, amelynek minden zúgából titkos szerelmének képei
mosolyogtak rája, hogyan lesz el a kis kert nélkül, amelynek minden
virágos bokra, rózsafája csak azért volt, hogy a leányok és az
asszony szépségét emelje, hogyan mond le a lassan feketedő,
rézcsatornás, barátságos házról, amely életében először a tiszta
örömet, a megnyugvást, a boldogságot, és a reménységet
jelentette? És amíg a leányok közt állott s azok vígan csacsogtak
körülötte becsületes szemében egy nagy könnycsepp jelent meg és
lassan gurult végig az arcán és az új Ferenc József-kabátján.
A leányok egy pillanatig elhallgattak, megérezték, hogy tilos
helyre tévedtek és a vidámságuk a lelkébe vág ennek a szegény
fiúnak, akinek ez a könnycsepp volt az egyetlen vallomása ama
hosszu idő alatt, amelyet házukban töltött. Soha komolyan nem
vették, soha a bensejére kiváncsiak nem voltak, de e percben valami
azt súgta a két leánynak, hogy félreismerték és lekicsinyelték Samut,
könnyelműen szaladtak el a lelke fölött, amelyből most feléjök
röppent egy titkolt sóhaj. Csönd támadt, ahogy elhallgat a gyermek,
amelyik vesszőjével kimélet nélkül, vígan kacagva csapdossa az erdő
lombjait, mikor egyszerre szemben találja magát egy szentképpel,
amely komolyan, fájdalmasan néz le reá a tölgyfa oldaláról.
Farkas szakította félbe a némaságot.
– Mit szóltok a pompás kabáthoz, – mondta, gyorsan kitérve egy
esetleges nyilvános hálálkodásnak, – amelyet a kolléga úr vett
magának? Ez aztán valami? hm? A tiszti főügyésznek se lehet
különb, de talán még a miniszternek sem!
A leányok kaptak a fordulaton, megcsodálták és kidicsérték az új
kabátot s ezzel másra terelték át a beszédet. Samu is érezte, hogy
nem szabad nagyképűnek és savanyúnak lennie, s azért jókedvűnek
iparkodott mutatkozni. Ő mindig és gyorsan tudta alárendelni
akaratát másnak. Elhagyta hát a búsulást és büszkén forgott, sétált
föl-alá az új rokkjában, aztán mosolyra erőltetve ajkát, válaszolt a
kérdésekre. Meg kellett igérnie, hogy minden héten legalább egy
levelet ír az ügyvédnek s karácsonyra, ha törik-szakad, fölkeresi őket
Pesten. Farkasék is hasonló fogadalmat tettek s tervbe vették, hogy
még a nyár folyamán felrándulnak Ungba, ahol Kardos ügyvédi
irodát nyit. Samu majd a vasútnál várja őket, körülkocsikáztatja a
városon, bemutatja annak nevezetességeit s végül megvendégeli
őket a saját házában!
A hangulat lassan vígabbra fordult, különösen, hogy a többi
vendég is beérkezett. Kelemen egy nagy okmány-tárcával lepte meg
Samut, akinek azonnal hóna alá kellett venni a széles portékát,
meglátni, hogyan illenek össze. A próba jól sikerült: a fiu alakja e
komoly fiskálisi tényező révén megnőtt és megtekintélyesedett.
Bükkös egy kötet Heine-verssel ajándékozta meg barátját, akit csak
azért nem szeretett valami nagyon, mert mindig egyforma utakon
járt és egy élő előjegyzési naptárhoz hasonlított, ahová minden óra
rendeltetése előre volt bejegyezve. A versek, úgy vélte, majd kissé
üdébbé és könnyelműbbé teszik. Még Szakáll is gratulált: de ő már
irigyen, neki fájt, hogy más is tanul, iparkodik s megelőzi, hacsak két
lépéssel is az életben. Az ügyvéd annál melegebb kivánságokkal
bocsájtotta útnak, sőt még a kedvenc pipáját is reá erőszakolta.
– Vidéki ügyvéd nem lehet el pipa nélkül, amice, – mondotta, –
ez tekintélyt ád, bizalmat kelt és a szunyogok ellen is megvéd!
– A vacsora! – szólt be a szép asszony a dohányzóba s azzal a
jókedvü társaság áttódult a tágas ebédlőbe.
Pompás búcsúlakoma várt Samura, akinek minden tiltakozása
dacára a főhelyet kellett elfoglalnia. Ami még soha nem történt meg
vele, az ma bekövetkezett: még bort is kellett innia, hogy a ház
tagjaival és a tiszteletére összegyülekezett vendégekkel
koccinthasson. Később beszédek is kerekedtek, az ügyvéd, Kelemen,
Bükkös egymásután keltek föl és köszöntőket mondottak az új
Justinianusra. Majd őt kivánta a társaság hallani. Mit tehetett,
fölállott s belekezdett nevezetes beszédébe, amely ott rejtőzött a
fekete kabátja szárnyaiban. Nagy figyelemmel hallgatták, a közepéig
el is jutott, de itt elfogta az érzékenység s a búcsúzást félbe kellett
szakítania, mert különben menten elpityeredik.
– Éljen! éljen! – harsogták Farkas és Bükkös, látva, hogy mindjárt
baj lesz s ezzel a beszéd point nélkül be is végződött. Senkisem
haragudott érte, a fiúk körülsereglették az ifju ügyvédet és
koccintottak vele, ő pedig elkeseredésében fenékig ürítette ki a
díszserleget. Ez nagy adag volt, pillanatra szédülni kezdett tőle, de
aztán csakhamar magához tért, jókedve kerekedett és ok nélkül
mindenen kacagott. A nevetése furcsa hangokból állott: mintha
vascsöveket kopogtattak volna meg, amelyek tompán, szaggatottan
feleltek s ez annyira mulattatta a nagy társaságot, hogy egyre azon
voltak, hogy Samu kacagjon. És Samu készségesen
engedelmeskedett, kacagott, nem szégyelte magát, örült, hogy
mulattathatja a hölgyeket és urakat és csöppet sem sértődött meg,
mikor a többiek sorra próbálták sajátos nevetését utánozni.
– Nem jó, nem jó! – kiáltott ilyenkor. – Igy csak én tudok
kacagni… ha! ha! ha! Igy van jól!
És mindnyájan tapsoltak és nevettek, hogy a könnyeik csurogni
kezdtek.
Vacsora után kiszállították az asztalokat, félretolták a székeket és
táncolni kezdtek. Samunak is táncolni kellett, bár sejtelme se volt a
mulatásnak erről a neméről. De nem akarta a tréfát elrontani, azért
vígan ugrált jobbra-balra, mint a bakkecske, közbe nagyokat botlott
s egyszerre – zsupsz! – elcsúszott, elvágódott és a zongora alá
gurúlt. Nagy nevetés közt húzták ki, ő is kacagott, mikor egyszerre
tekintete kabátjára esett és észrevette, hogy a karja végighasadt!
Első pillanatra rémület vett rajta erőt, szeme előtt fölvillant a
szigoru Spitz Rafael alakja, de a következő percben már
kiegyenesedett, büszkén nézett körül és így szólt:
– Az enyém! Most már elszakadhat, mert egyedül az enyém!
És szívét a tulajdonjog gőgös érzése először hevítette, lelke előtt
a vagyon ereje ekkor villant fel első ízben: egy kettéhasadt Ferenc
József-kabát ujjainak alakjában!
Igy telt el a búcsúzás estéje.
Hajnal felé a társaság útra kelt. Samu kezet csókolt a
kisasszonyoknak, mély köszönetet mondott az ügyvédnek s végül
Laura asszony elé járult.
– Isten megáldja! – nevetett rá a még mindig szép asszony és
aztán egyet gondolva, megcsókolta a zsidó fiu homlokát.
– Éljen! éljen! – nevetett, tapsolt a fiatalság.
Samuval forgolódni kezdett a világ. Soha őt még asszony, az
anyján kívül meg nem csókolta: a homloka égett, a szíve ki akart
ugrani helyéből, azt hitte, hogy fölemelkedik az égbe, de csak ezt
tudta mondani:
– Köszönöm, köszönöm… Kérem.
Még a hűvös kertben is ezt hajtogatta, még az utcán is és bár
sötét volt körülötte, azt hitte, hogy napfényes mezőn jár.
– Köszönöm, köszönöm – motyogta, míg a többiek egymást
lökdösve, elfojtottan kacagtak.
Kelemen, Bükkös és a többiek elkísérték az Andrássy-útig, ott
elváltak tőle és nyugodalmas jóéjszakát kívántak neki.
De Samu nem feküdt le. Szeméből kiszállt az álom, a vére
lüktetett a szokatlan mulatságtól. Úgy gondolta, hogy még jó lesz
egy kicsit a friss levegőn maradni.
Egy ideig ott állt a széles út szögletén, elnézte a sarki rendőr
mozdulatlan alakját, aztán a kis mellékúton kopott házáig baktatott,
majd visszafordult, ahonnan jött és lassan, nagyokat botolva
visszament a barátságos ház elé, hogy még egyszer titokban, némán
búcsút vegyen tőle.
Rideg és néma volt minden, nyirkos tavaszi éjszaka fogta körül a
fákat, a szél egyet-egyet lökött a zöldülő lombokon. A barátságos
házban egyik lámpa a másik után aludt el, a cselédszoba lakói is már
nyugovóra tértek. Az égbolt peremén keskeny, alig látható szürke
sáv tünt föl.
Szemben a rácsoskapuval, a túlsó oldalon kis pad állott. A
fiatalember arra ült le, kalapját maga mellé tette és meredt szemét a
sötét házra szögezte. Csak bámult, bámult maga elé, visszaidézte azt
a sok lepörgött napot, amelyet e falak közt eltöltött és egyszerre
azon vette észre magát, hogy szemeiből megindulnak a könnyek és
patakként áztatják az arcát. Nem tett ellenök semmit, átengedte
magát az érzéseinek – hiszen most már ember volt, a maga ura, aki
megengedheti, hogy érzései legyenek.
Egy óráig ült így némán, az árnyék által eltakarva; – a házban
már sehol egy gyertya sem égett. Samu feje kábult volt, a szeme
káprázott. Néha-néha pillái le is csukódtak, de aztán a szél
megzörgette a fákat, ez a zaj fölébresztette. Ilyenkor szeretettel
nézett az előtte elterülő sötétségre és elmosolyodott. Egyszerre
aztán erősebb neszre riadt föl: a barátságos ház kertajtaja kinyilt s
valaki kilépett rajta.
Samu meghökkent: nem volt bátor természet s azért első
pillanatban igen megijedt. Istenem, ha most valaki leütné, soha
senkise tudná meg, hogy ki volt a tettes… Csöndesen odalapult a
padhoz és elővette a tollkését, hogy legalább némi védelme legyen.
Vacogó fogakkal vetett kémlő tekintetet a kisurranó alakra, amely
gyors léptekkel fordult balra.
Férfi volt; amennyire a sűrü homályban látni lehetett: magas és
izmos. A padon ülőnek pillanatra úgy rémlett, hogy Bükkös volt.
– Te vagy az, Pál? – kérdezte Samu szívdobogva, alig hallhatóan.
Nem kapott választ, úgy látszik a szél elkapta szavait.
Az éjjeli vándor alakja gyorsan suhant tova.
– Pál, te vagy az?! – szólt utána a remegő Samu még egyszer.
Semmi válasz. Újra csönd lett. A rejtélyes alaknak már a lépései
sem hallatszottak. Kardos lassan magához tért és eszébe jutott, hogy
Bükkös vele együtt ment el a nyaralóból, épp úgy, mint a többi
vendég, ő tehát nem lehetett az éjjeli sétáló, hacsak, miután a
sarkon egymástól elbúcsúztak, vissza nem fordult. De miért tért
volna vissza?
– Talán a kertész volt, – gondolta el magában a bojtár. – Vagy
talán, meglehet, csak álmodtam… Sokat is ittam a nehéz borból, –
tette hozzá aztán és újra rámeresztette tekintetét a barátságos
házra, amely csöndesen, békésen, becsületesen nyugodott az öreg
platánok karjai között.
VII.
A szép tavaszi reggeleket Szakáll arra használta volt föl, hogy a
kertben föl- és alájárva tanuljon.
Ő volt az első, aki a házban fölkelt s munkához látott. Százszor és
százszor sétálta körül reggeliig a kert kavicsos utait, a jogi tételeket
raktározva be mindig fogékony fejébe. Foglalatoskodását nem
zavarta senkisem, a barátságos ház lakói, az igazat megvallva, nem
is nagyon törődtek vele, hogy Szakáll már hajnalban könyvvel
kezében jár-kel, nem is irigyelték érte, de valami nagyon meg se
csodálták. Csak egy lélek volt, akiben ez az örök szorgalom és
állandó munkálkodás tiszteletet ébresztett s hónapok óta egyre
nagyobb rokonszenvet keltett: a kis Hortense.
Miután messze állott attól, amit tudásnak és komolyságnak
neveznek, lelke kétszeresen nagyra becsülte, sőt csodálta a
fiatalembert, aki merőben más volt, mint bárki a házban. Apja
mindig arra tanította Hortenset, hogy nyilt szívvel közeledjen
mindenkihez; így cselekedett Szakállal is. Föntartás nélkül bámulta
szorgalmát, kitartását, akaraterejét és ezzel együtt okos, hideg
szemét, gondolkodó homlokát, amelyet másnak, szebbnek,
tartalmasabbnak látott, mint a ház többi lakója. Szakállt senkise
szerette igazában az épületben s ez még közelebb hozta alakját
Hortense szívéhez. A kis leány üldözött embert, az elhagyottat látta
benne, s úgy gondolta, hogy neki kell kipótolnia azt a gyöngeséget,
amellyel a többiek a fiatal jogásznak adósak maradtak. Már az első
perctől kezdve, hogy Szakáll elmagyarázta neki a tudás, az iparkodás
köznapi tételeit, hideg, de következetes pályáját, rokonszenvvel
fordult ez új eszmekört jelentő ember felé s ez a ragaszkodás az idők
folyamán egyre nőtt, mert Szakáll nemcsak beszélt, hanem
cselekedett is; vastürelemmel és kitartással építette élete egyenes
falait s egyre magasabban járt a fogalmak és tételek birodalmában.
Ha Szakáll nem volt a társaságban, a többiek rendszerint
gunyolódni szoktak volt fölötte és céltáblául vették tudás-szomját,
amelyet akarnokságnak minősítettek. Hortensenek sokszor fájtak e
támadások, de nem felelt rájuk semmit, csak két érzés fejlődött ki
benne révükön: az egyik a csöndes harag azok ellen, akik szerinte
méltatlanul bántották a szegény iparkodó jogászt, a másik, ezzel
kapcsolatban, a szeretet, amely titokban, lassan, de egyre
színesebben fejlődött ki lelkében Szakáll iránt. Ezt az érzését – amely
erősen hasonlított az intézeti lányok rajongására az első professzor
iránt, – senki sem sejtette, s ő maga is alig akarta, merte tudomásul
venni, még kevésbbé mások előtt megnyilatkoztatni. Ha Szakáll
beszélt, alig tudott ránézni, még a legegyszerübb dolgokat is
félszegen mondotta el s gyakran ok nélkül zavarba jött. Csak akkor
volt nyugodt, ha vacsora vagy ebéd után az úri szobába mentek át,
ott leültek, a leányok kézimunkát vettek elő, az asszony olvasott, a
fiatalember pedig egy másik sarokban a könyveket bújta s ő néha
reávethette tekintetét s elnézhette komoly homlokát, izgatottan
csillogó szemét, amely mohón, a kincskereső szívósságával, falta a
betüket. Ilyenkor úgy érezte, hogy csak ő tudja méltányolni ezt a
lenézett, kigunyolt, okos fiút s ez még egyszer, rövid idő alatt, felül
fog emelkedni valamennyiükön s akkor boldogok lehetnek, ha szóba
áll velök.
Szakáll a maga részéről keveset foglalkozott a leánnyal, csak
annyit, mint a többiekkel s nem alkotott magának képet,
tulajdonképpen Hortensenek mi a róla való véleménye? Élete
keretébe a leány nem tartozott szorosan s így csak annyit beszélt
vele, amennyi éppen szükséges volt. És Hortense sem iparkodott
előre lépni, szerényen megvonult a háttérben s csak a lelke
melegsége vette állandóan körül a fiatalembert. Látva, hogy Szakáll
milyen korán kelő, a leány meghozta a legnehezebb áldozatok
egyikét, s hogy mintegy megmutassa az ifjúnak, hogy ő komolyabb
és szorgalmasabb, értékesebb a többinél, ő is már hajnalban talpon
volt. Nagyon nehezére esett ez az elhatározás, mert azelőtt, ha
lehetett, délig is aludt, de azért vitézül kiállta és kakasszóra kiugrott
az ágyból.
Szakáll egy nap éppen a fák közt bolyongott és az egyházjogot
böngészte, mikor egy női alak jelent meg a terrasz lépcsőin. A jogász
eleintén oda sem ügyelt, azt hitte, valamelyik tévedésből korábban
fölkelt cseléd jár arra, de azután megpillantva, hogy a hölgynek
napernyő van a kezében és virágos kalap a fején, érdeklődve ment
közelébb.
– Ah! Hortense! – szólt egyszerre meglepve, mert alig akart
rövidlátó szemének hinni. – Ilyen korán már talpon?
– Igen, – felelt egy csöppet elvörösödve a leány, – elhatároztam,
hogy nem mulasztom el a szép tavaszi reggeleket. Kár lenne ezt az
időt átaludni.
– A reggelek bizony szépek, – felelte Szakáll, aki, jóllehet, már
hajnalban mindennap künn járt, soha még egy napfölkeltét, erdő-
ébredést meg nem figyelt. – Ilyenkor van a legnagyobb csönd és
ilyenkor legvilágosabb a fej!
Elhallgattak, Szakáll a könyv lapjait pörgette.
– Sétálni megy? – kérdezte a fiatalember.
– Igen, kigyalogolok a vasutig és onnét vissza.
A jogász biccentett fejével és így szólt:
– Az emberek nem is tudják, mit mulasztanak az alvással. Ezeket
a reggeli órákat ráadásnak kapjuk a sorstól, már mint azok, akik
meg tudjuk előzni halandó társainkat.
– Igen, – felelte Hortense, aztán egy kis csönd után a kezét
nyujtotta. – A viszontlátásra.
– A viszontlátásra, Hortense.
A leány karcsu alakja, rózsaszínü napernyője eltünt a kapu
mellett. Szakáll egy pillanatig utána nézett, aztán tovább olvasta az
egyházjogot.
A leány kisétált a fasoron át a vasutig, kíváncsian nézte el, a
reggeli gyorsvonatok hogyan robognak ki és be a parányi őrház
mellett, aztán visszafordult és hazatért. A fiatalember még ott sétált
a platánok között.
– Szép volt? – kérdezte Szakáll, aki éppen egy definiciót mormolt
maga elé.
– Szép, – mosolygott Hortense. – Ezután minden nap korán
fogok kelni.
– Igen helyes, – bólintott a fiatalember és tovább sétált, ujjain
számolgatva el a Graczián előtti gyüjteményeket.
A leány egy pillanatig habozott, aztán fölment a terraszra. A
szokatlan séta jó étvágyat keltett benne s már nagyon szeretett
volna reggelizni, de látva, hogy Szakáll még csüggedetlenül sétál
tovább a fák közt, elszégyelte magát. A jogász még korábban kelt s
a sétához tanult is, mégsem éhes – mennyivel több akaraterő és
önmegtartóztatás lakik ez ifjúban! És Hortense némán türte az
éhséget, bár kincset adott volna egy darab kenyérért, s csak akkor
látott a reggelihez, mikor a jogász betéve tudta a Graczián előtti
gyüjteményeket, ami pedig nem csekély dolog, miután maga Walter
már harminchét ilyet sorol föl.
Következő napon Hortense újra hajnalban kelt föl, ismét sétára
indult s újra nemes önmérsékléssel türte az éhséget. Harmadik,
negyedik nap szintén megmaradt ez állásponton, ötödik nap
azonban, amint felöltözködött és a kertbe akart indulni, rákezdett az
eső. Már az éjszaka fülledt volt a levegő és most a cifra rézcsatornák
patakokban öntötték a vizet.
Szakáll a csukott terraszon ült és a könyveit forgatta.
– Ma nincs séta, – szólt Hortensenek, mikor az szomoru arccal
toppant be a verandára. – Kár volt korán fölébredni.
– Már megszoktam a jókor való kelést, – füllentett a kis leány,
pedig nem úgy volt: mindennap teljes lelki erejére volt szüksége,
hogy az álmokat leküzdje. – Nevetek magamon, ha elgondolom,
hogy azelőtt néha délig is aludtam.
A fiatalember ránézett és nem felelt. Most vette először jobban
szemügyre a barátságos házban való tartózkodása alatt Hortenset s
úgy vélte, hogy nemcsak kedves, de szorgalmas kis lány is. Hizelgett
neki a tudat, hogy nyilván ő járt elől a jó példával, s azért egy
pillanatra megfeledkezett a tanulmányokról és tekintetét a leány
karcsu termetére függesztette.
Hortense kezébe vette az asztalon fekvő jogi könyvet.
– Ezt mind meg kell tanulni? – kérdezte a nehéz fóliánst lapozva.
– Ezt mind, – hagyta helyben Szakáll. – De ez csak egy tantárgy
s talán épp a legkönnyebb. A többi még terjedelmesebb és sokkal
nehezebb.
– Az „Egyházjogtan Kézikönyve“, – olvasta el Hortense a címet. –
„Különös tekintettel a magyar állam egyházi viszonyaira…“ Ez tényleg
nagyon nehéz lehet, – tette hozzá megszeppenve a minden oldalról
feléjevillanó latin nevektől és idézetektől. – Szabad egy kicsit
néznem?
– Csak tessék, kisasszony, – felelte a fiatalember pápaszemét
megtörölgetve.
Hortense lapozott, aztán találomra elkezdett olvasni:
– A honor azon megtiszteltetésben áll, melyben az egyház a
kegyurat, mint különös jótevőjét részesíti; ezen tiszteletbeli jogok
között azonban csakis a honor processionis sarkal a közönséges
egyházjogon, a többiek a patricularis jog és szokásnak folyományai
és aszerint itélendők meg, számíttatnak pedig oda 1. jus vagy honor
listrae…
Nem értett belőle egy szót sem: még azt se tudta, mi az a
kegyúr, nemhogy azt, mi a honor processionis és a honor listrae… És
ez csak pár sor volt a könyvből, hát még az egész munkát betéve
tudni és a latin idézeteket megtanulni! Nagy tisztelettel nézett föl
Szakállra.
– És maga… ezt mind tudja? – kérdezte félénken.
– Körülbelül mind, – bólintott a jogász, mintha azt mondaná,
hogy tudja, hány almafa van a kertben. – Próbálja fölnyitni a könyvet
valahol és kérdezzen ki.
Hortense nem akarta elhinni, az elolvasott pár sor oly
titokzatosan, oly érthetetlenül csengett fülében, hogy
elképzelhetetlennek látszott, amit a fiatalember mond. Fölnyitotta
egy helyen a könyvet.
– A metropoliták külön nemei és e hatalom természete
egyáltalán, – olvasta el a fejezet címét.
Szakáll azonnal elkezdte recitálni.
– A metropolitai hatóság folyománya a pápai főnökségnek,
melynek némely jogai különféle fokozatban egyes oly egyházakra
szálltak át, melyeknek püspökei többi püspök-társaik között külön
egységi gyúpontot képezvén, lassanként azok fölé kezdtek
emelkedni…
A leány szédülve nézett a fiatalemberre… Milyen más, mennyivel
különb ember ez a többinél, akik folyton csak zongoráznak,
beszélgetnek, pipáznak és semmi egyébbel nem gondolnak!
– Ez… ez nagy dolog, – mondotta végre büszkén.
Szakáll mosolygott.
– Csak szorgalom, – jegyezte meg, de azért jól esett neki az
elismerés.
Az eső elállott, az égbolton már csak bárányfelhők maradtak.
– Most megyek sétálni, – szólt Hortense, még mindig
megilletődve és búcsúra nyújtotta kezét.
Szakáll egy pillanatig gondolkodott, aztán a könyv után nyúlt.
– Viszontlátásra, Hortense, – mondotta nyugodtan. – Remélem,
máskor is kihallgat?
Ezután, amikor elindult hazulról s ha visszatért, a leány pár
percre megállt a kertben s kikérdezte Szakállt. Hortense mindig
elcsodálkozott ennyi tudás és szorgalom láttára. Össze-vissza
kérdezte a fiatalembert, a könyv elejéről, végéről, de Szakállt nem
lehetett megfogni, amit egyszer a fejébe raktározott, azt a safe
deposit-nél szívósabban őrizte s nem volt az a hatalom, amely tőle
elrabolta volna.
Egy szép tavaszi reggelen Szakáll így szólt a sétára induló
leányhoz:
– Kedvem volna ma egy kissé sétálni. Megengedi, hogy
elkísérjem?
– Szívesen, – felelt Hortense kifeszítve ernyőjét. – Kimehetünk a
Rákosig.
– Helyes, veszem a kalapomat és megyünk.
Elindultak végig a virágos köröndön, ki a jegenyefasoron át a
vasuti töltésnek, ahol a fővárosi élet már befejeződött s csak
veteményes kertek és apró nyaralók következtek. Ember csak kevés
járt erre, azonban a kertekben ingujjas napszámosok dolgoztak,
kalapáltak, javítgattak, a kerítéseket mázolták. A vasuti sorompónál
pár percig várakozniok kellett, most száguldott át a délről jövő
gyorsvonat.
– Még nem is jártam erre, – szólt Szakáll, szorgosan véve
szemügyre mindent. – Érdekes, milyen közel van ide a város és
mégis milyen más, mennyivel természetesebb erre minden. Még
virágokat is lehet látni.
– Várjon, majd künn a Rákosnál. Oh! Mennyi nefelejts van a
partján!
– Az messze van még?
– Csak jőjjön és ne féljen.
Szakáll nevetett, hosszu idők óta talán először.
– Nem félek, – szólt, – eleget gyakorlom magam a járásban.
Kíváncsian nézegetett körül a salátás földek közt és így folytatta:
– Ezeknek a telkeknek rövid idő alatt nagy értékük lesz. A főváros
közvetlen közelében fekszenek, meghatározott útvonal mellett;
biztos, hogy a város erre fog terjeszkedni. Ha az embernek pénze
volna, szépen kereshetne mellette.
– De miért terjeszkedne erre a város? – kérdezte Hortense.
– Mert máshova nincs útja. A víz mellett, mint évszázados
tapasztalat mutatja, egy város se akar elhuzódni. Ez olyan
atavisztikus félelem, mint a hogy a ló még ma is menekülni próbál,
ha valami zaj vagy ismeretlen tárgy megriasztja; mint az őserdőben,
ahol a futással kikerülte a párducot vagy a kigyót; hm. Az emberek
azt hiszik, hogy a víz elöntheti őket, ma, a legtökéletesebb vízművi
védekezések idejében… A bika még ma is rátámad a piros színre,
mert évezredek előtt az erdőben ez a szín a tigrist jelentette neki.
Nos. Mi sem tudjuk magunkat egészen emancipálni az őskori érzések
és félelmek alól és ezért a városok a folyókkal ellenkező irányban
terjeszkednek, vagyis errefelé, ahol most járunk. Pest a Dunapart
mellett ma is még csak annyi területet foglal el, mint száz év előtt.
– A maga figyelme mindenre kiterjed, Péter, – szólt a fiatal leány.
– Én azt hiszem, magából egyszer nagyon híres ember lesz.
– Oh, hol vagyok én attól? Én csak a kötelességemet akarom
teljesíteni. Azért, hogy tanulok, még nincs jogom várni, hogy
kiváltságos sors jut osztályrészemül. Mások is iparkodnak és
tökéletesitik magukat, ha ezek mind híres emberekké válnának, szűk
lenne Magyarország a nagy emberek számára.
Hortense megrázta a fejét.
– Nem, higyje el, maga más, maga különb, mint a többi ember:
okosabb, erélyesebb, egyenesebb… és bizonyosan boldogulni is fog.
Egy ideig hallgattak, aztán a leány így szólt:
– És akkor biztosan elfelejt majd bennünket.
Szakáll tiltakozott.
– Hogy tételezheti föl? És miért? Az emlékezetem nem olyan
rossz.
– Az sokszor nem az emlékezőtehetségtől függ, – felelt a kis
leány elhatározással. – Sok ember büszkévé lesz, gőgössé és nem
akarja, hogy eszébe jussanak azok, akikre nincs szüksége, akik
kicsinyek, akik… akik…
– Nos, akik?
A leány nem fejezte be a mondatot.
Lassan kiértek a Rákoshoz. Itt már faluvá vedlett a főváros: a
homokbuckákba csak egy-egy kunyhó, ócska csárda ékelődött, a
patak medre fölött ütött-kopott híd húzódott el. A part mellett
egypár szomoru fűz álldogált és csöndesen nézte, hogyan szaladnak
el a habok a lecsüngő ágak közt. Egy helyen vízáradásos terület volt,
abban száz és száz béka kuruttyolt.
– Mennyi béka! – szólt Szakáll meglepődve.
– Nézze a nefelejtseket, – mutatott Hortense egy fák közé zárt
helyre, – csupa kékség végig a part!
– Csakugyan, – hagyta helyben a fiatalember. – Úgylátszik, nem
kellenek senkinek.
Hortense leszaladt a víz mellé és teleszedte a napernyőjét
mosolygó nefelejtsekkel, aztán kettőt-hármat összekötött egy
fűszállal és Szakáll gomblyukába tűzte.
– Legalább nem sétált hiába, – mondta, és ami még levél,
elmorzsolódott virág a kezében maradt, azt a vízbe dobta és
gyerekes örömmel nézte, hogy úszik lefelé.
Reggeli ideje volt, mikor visszaértek a barátságos házba.
Ezek a séták később gyakrabban megismétlődtek. A ligetet és
annak minden zúgát Hortense jól ösmerte, s mintegy csöndes
megállapodásként sorra mutatta be barátjának. Egyszer kisétáltak a
zöld lombok közé ékelt lövöldébe, ahonnét vasárnaponkint nagy
puskadurrogás hallatszott, aztán a kavicsbányákhoz, amelyeknek
apró köveit hosszu, fekete vonatok cipelték be a városba, majd a
Páskál-malmot csodálták meg, ezt a várszerü ócska szerkezetet,
amely boldog nembánomsággal élte világát, mintha alig
puskalövésnyire tőle nem gőzmalmok hengerei, küllői alkotnák meg
a lisztet, – más napokon kivonultak a vasúti töltésre, s onnét nézték,
hogyan gyakorlatoznak a katonák, sőt egyszer Palotáig is
elmerészkedtek és útközben kóbor oláhokkal találkoztak, akik
tiszteletükre megtáncoltatták a medvéjüket.
Szakáll lassanként megszokta, hogy a délelőttjét Hortense-zal
töltse el s szinte megkívánta társaságát. A fiatalembernek tetszett az
a tisztelet, mellyel a leány reá és akaraterejére fölnézett; az első
kapocs, amely benne kifejlődött, mint sok más, hasonló esetben: a
hiúságé volt. Később a megszokás fejlesztette benne e viszonyt, s
hozzájárult az a mindenkit megérintő tudat, ha van valakink, aki
életünk iránt érdeklődik és sorsunkat a szívén viseli. Mikor reggel
lement a kertbe, a leány már várt reá, ha este a dohányzóban ült és
éjfélig, gyakran azon túl is, a könyveket bújta, Hortense hűségesen
kitartott mellette és bár a kisleány szeme majd leragadt és alig
beszéltek egymással tíz szót, mégis addig ébren maradt, míg Szakáll
be nem fejezte tanulmányait. A fiatalember nem hozott hasonló
áldozatokat, ő inkább csak engedte, hogy szeressék, hogy gondját
viseljék s megelégedett vele, hogy ez kellemes érzést ébreszt benne.
Önző természet volt, aki mindent a maga és a célszerűség
szempontjából fogott föl és világért túl nem lépte volna e határokat.
Hortense volt az első élő lény, akivel, hogy úgy mondjuk,
fényüzésből beszélt, aki bizonyos szórakozást jelentett neki, aki nem
volt számára kenyér és víz, levegő, vagy az élet fönntartásához
szükséges más cikk, hanem szines virág, amelyet csak azért teszünk
az íróasztalunkra, mert üde és illatos: egyéb hasznunk nem lehet
belőle, minthogy a szép és a kellemes hangulatát ébreszti bennünk.
Ez az új tényező egy ideig föl tudta kelteni érdeklődését és lekötötte
a gondolatait. Annyi sok száraz betü után jól esett egy kis életet, egy
csöpp színt látnia, éreznie, hogy tudásán kívül is lakik benne valami,
ami értékessé, színessé, kellemessé teszi az életét.
Anélkül, hogy mélyebbreható gondolatokkal foglalkozott volna,
átengedte magát ennek a jóleső hangulatnak és megfürdött abban a
melegben, melyet a leány szeretete feléje sugárzott. Ezek a kellemes
percek nem kivántak lelki áldozatot, sem meg nem rázkódtatták,
sem örvénnyel nem fenyegették; kár lett volna vakon elmenni
mellettük.
Hortense gyakran maga is érezte, hogy Szakáll lelkében nem tud
maradandó emléket állítani s ez elszomorította. Ilyenkor csöndesen
félrevonult, de nem lázadt föl a sors ellen, úgy érezte, hogy ennek
így kell lennie: némely ember osztályrésze a szenvedés, s mentől
jobban tiltakozik ellene, annyival inkább rabjává válik. A bánat
országába Szakáll nem követte el, s az egész házban csak egy ember
volt, aki meg tudta érteni, hogy szenved: ez Kelemen volt. Ő látta,
hogy a kis leány szíve gyakran vergődik kétségek között, remeg s ez
mindig elszomorította. A szerelem, amely első perctől fogva lelkében
a leány iránt fölébredt, nem veszett ki belőle s ezt a megismétlődő
bánatos képek, a szenvedés rajzai még csak fokozták.
Egy napon Kelemen a kert egyik padján találta Hortenset, aki a
lombok közt, mozdulatlanul, lehunyt szempillákkal ült. A leánynak ez
volt a kedves helye, ahol elrejtve, meg nem zavarva engedhette át
magát csöndes szerelmes gondolatainak, amelyeknek még fájdalma
is édes volt. A fiatalember odalépett melléje és halkan reászólt:
– Hortense.
A leány megrezzent és rávetette ijedt tekintetét, majd ideges pir
szaladt végig még az imént sápadt ábrázatán. Érezte, hogy Kelemen
a szívébe látott s ez keserüséggel és haraggal töltötte el, mert lelke
érzéseit a saját szentélyének tartotta, ahová idegennek nem volt
joga belépni.
– Mit kíván? – kérdezte tekintetét elfordítva a fiatalembertől.
Kelemen szavakat keresett.
– Hortense, – szólt tétován, – én érzem, látom, hogy ön…
szenved. Az arcára van írva, minden mozdulata elárulja. Az ön lelke…
A leány fölállott, szemében a harag könnycseppje csillant meg.
– Ne bántsa az én lelkemet, – szólt hidegen. – Én sem bántom a
másét.
– Ne magyarázzon félre, – folytatta a fiatalember szégyenkezve,
– nem akarok kíméletlen lenni, nem akarok a belső életébe
avatkozni, én, én együtt érzek önnel és…
Hortense sóhajtott és kezet nyújtott Kelemennek.
– Ha velem érez, – szólt megbánva ridegségét, – akkor ne
bántson… és maradjon jóbarátom. Isten vele, – tette hozzá
csöndesen.
A szegény fiu megalázva, összetörve ott állt még egy percig, nem
tudott mit mondani. Hortense lassan fölment a házba és leült az
ablak mellé, ahová a közeledő nyár minden pompája: szinek, illatok,
hangulatok verődtek be.
Kelemen nem tudta, mit csináljon, a szíve sajgott és a fejében
kalapácsok dolgoztak, amelyek összetörték önérzetét és apró,
nevetséges, ügyefogyott embert alkottak belőle, aki fölött egy
szárnylegyintéssel tért napirendre a sors. Ott állott a maga
tehetetlenségében, lealázottságában, végtelen szegénységében,
amely senkit nem érdekelt e földtekén. Az a láng, amelyről azt hitte,
hogy életét meg fogja világítani és föl fogja melegíteni, eltünt,
kihunyt s ami reá várt, az a rideg, fanyar éjszaka volt, telve
némasággal és ürességgel. És mindez égzengés, földindulás nélkül
intéződött el, mint a legapróbb macskakölyök pusztulása, mint egy
magától értetődő hétköznapi dolog, amely egy hangyának az útját
sem változtatja meg.
Ott állt, tétován, még egy félóráig a vidám sárgarigók, a buján
illatozó virágok közt és olyan kábult volt, hogy csak nagysokára
találta meg a kalapját és a sétabotját.
– Hova lett Kelemen? – kérdezte ebédnél Farkas.
Senkise tudott választ adni, Kelemen eltünt, elveszett és többé a
barátságos házba nem vetődött el.
VIII.
Egy napon Szakáll kisétált Hortense-zal a rákosi rétekre.
Napnyugta volt, szép, langyos befejezése egy csöndes nyári napnak,
amely még a kopott kavicsbányákat és a vakondturásos legelőket is
föl tudta frissíteni és kiszínezni. El voltak fáradva a hosszu
gyaloglástól és leültek egy ákác alá, amelynek lassan mozgó lombjai
közt a nap sajátságos árnyéktáncot járt. Némán ültek egymás
mellett, aztán a leány egyszerre megszólalt.
– Péter, – mondta mintegy megfeledkezve mindenről s nem tudva
ellentállni a benne küzdő érzéseknek, – ne hajítson el magától, ne
tiporjon el egy szegény kis leányt.
Megijedt, amint e szavakat kimondta, az elsóhajtott mondat
akarata ellenére tódult ajakára.
Szakáll is meg volt döbbenve és zavartan nézett reája.
– Mért gondolja ezt rólam? – szólt nyugtalanul.
– Nem, nem, bocsássa meg, – dadogta Hortense rémülten, –
nem azt akartam mondani… Ne értsen félre… Milyen együgyü is
vagyok!
Nem bírta tovább, egyszerre sírni kezdett, hangosan,
fájdalmasan, mint a beteg gyermek.
Szakáll tétován állt előtte, érezte, hogy mondania kell valamit, ez
a mélységes fájdalom megrémítette hideg lelkét.
– Hortense, – szólalt meg végre, – kedves Hortense…
A leány felszökött helyéről.
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about books and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookball.com