Read Anytime Anywhere Easy TestBank Download at testbankmall.

com

Bank Management Koch 8th Edition Test Bank

https://testbankmall.com/product/bank-management-koch-8th-
edition-test-bank/

OR CLICK HERE

DOWLOAD EBOOK

Visit and Get More TestBank Download Instantly at https://testbankmall.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Start reading on any device today!

Bank Management Koch 8th Edition Solutions Manual

https://testbankmall.com/product/bank-management-koch-8th-edition-
solutions-manual/

testbankmall.com

Bank Management Koch 7th Edition Test Bank

https://testbankmall.com/product/bank-management-koch-7th-edition-
test-bank/

testbankmall.com

Test Bank for Basic Allied Health Statistics and Analysis,

5th Edition, Lorie Darche Gerda Koch

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-basic-allied-health-
statistics-and-analysis-5th-edition-lorie-darche-gerda-koch/

testbankmall.com

Management 8th Edition Kinicki Test Bank

https://testbankmall.com/product/management-8th-edition-kinicki-test-
bank/

testbankmall.com
Contemporary Management Jones 8th Edition Test Bank

https://testbankmall.com/product/contemporary-management-jones-8th-
edition-test-bank/

testbankmall.com

Test Bank for Fundamentals of Management, 8th Edition

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-fundamentals-of-
management-8th-edition/

testbankmall.com

Test Bank for Retailing Management, 8th Edition: Levy

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-retailing-
management-8th-edition-levy/

testbankmall.com

Test Bank for Understanding Management, 8th Edition: Daft

https://testbankmall.com/product/test-bank-for-understanding-
management-8th-edition-daft/

testbankmall.com

Human Resource Management Noe 8th Edition Test Bank

https://testbankmall.com/product/human-resource-management-noe-8th-
edition-test-bank/

testbankmall.com
Answer: e

4. The U.S. government took all of the following actions to address the credit crisis in 2008
except:
a. putting Fannie Mae into conservatorship.
b. passed the Troubled Asset Relief Program (TARP).
c. created the Keep Banks Solvent (KBS) agency.
d. authorized large non-financial firms to sell bonds that were FDIC-insured.
e. temporarily increased FDIC domestic deposit coverage to $250,000.
Answer: c

2
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
5. At the end of 2008, which of the following investment banks remained independent?
a. Bear Stearns
b. Goldman Sachs
c. Lehman Brothers
d. Merrill Lynch
e. a. and b.
Answer: b

6. In 2008, the U.S. Treasury financial supported financial institutions by:

a. purchasing troubled assets.
b. buying preferred stock in some financial institutions.
c. issuing guarantees on money market funds.
d. increasing the deposit insurance limit.
e. all of the above.
Answer: e

7. Which of the following is false regarding community banks?

a. They typically have extensive operations in specific regions of the country.
b. They typically operate in a limited geographic area.
c. They often focus on lending to small businesses.
d. The bulk of their funding comes from deposits.
e. They tend to grow at a modest rate.
Answer: a

8. __________ have a large international presence.

a. Global banks
b. Nationwide banks
c. Super regional banks
d. Regional banks
e. Specialty Banks
Answer: a

3
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
9. An “independent” bank is:
a. an “independent” subsidiary of a multi-bank holding company.
b. another name for a one-bank holding company.
c. a bank that is exempt from paying federal income taxes.
d. a bank that is specifically created to underwrite corporate debt issues.
e. not controlled by a multi-bank holding company or any other outside interest.
Answer: e

10. At the end of 2013, there were approximately ______ independent banks and thrifts in
operation in the United States.
a. 300
b. 1,800
c. 4,200
d. 4,500
e. 6,300
Answer: b

11. What is the primary motivation today of forming a financial holding company?
a. To increase speculation.
b. To branch across state lines.
c. To engage in activities not permitted in a bank holding company.
d. To branch within a particular states boundaries.
e. To reduce the risk of bank failures.
Answer: c

12. Bank holding companies and financial holding companies generally do not pay income tax
because:
a. they are always chartered as non-profit corporations.
b. most of their income is subsidiary paid dividends, of which 80% is tax-exempt.
c. the subsidiaries always operate at a net loss.
d. bank holding companies must carry deposit insurance.
e. bank holding companies are not subject to Internal Revenue Service regulations.
Answer: b

4
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
13. Controlling interest in a bank is defined as ownership or indirect control of ____ of the
voting shares in the bank.
a. 15%
b. 20%
c. 25%
d. 30%
e. 51%
Answer: c

14. Today, the primary motivation behind forming a bank holding company is:
a. to reduce competition.
b. the ability to circumvent restrictions on branching.
c. to broaden the scope of products the bank can offer.
d. to increase deposit concentration.
e. All of the above are motivating factors today for forming a bank holding company.
Answer: c

15. A __________ controls at least two commercial banks.

a. one-bank holding company
b. state holding company
c. national holding company
d. multibank holding company
e. financial holding company
Answer: d

16. The _________ gave regulatory responsibility over financial holding companies to the
Federal Reserve..
a. Riegle-Neal Interstate Banking and Branching Efficiency Act
b. Gramm-Leach-Bliley Act
c. Financial Institutions Reform, Recovery and Enforcement Act
d. Federal Deposit Insurance Corporation Improvement Act
e. Depository Institutions Deregulation and Monetary Control Act
Answer: b

5
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
17. Many insurance companies have formed __________ to operate banks as part of their
financial services efforts.
a. one-bank holding companies
b. multibank holding companies
c. retail subsidiaries
d. finance companies
e. financial holding companies
Answer: a

18. Banks created Section 20 affiliates to:

a. engage in investment banking activities.
b. make international loans.
c. purchase savings and loans.
d. invest in junk bonds.
e. compete with general-purpose finance companies.
Answer: a

19. The _______________ repealed the restriction on banks affiliating with securities firms
under the Glass-Steagall Act.
a. Sarbanes-Oxley Act
b. Bank Holding Company Act
c. Competitive Equality Banking Act
d. Gramm-Leach-Bliley Act
e. Financial Institutions Reform, Recovery and Enforcement Act
Answer: d

20. The Federal Reserve may prevent the formation of a financial holding company if one of its
insured depository institution subsidiaries:
a. received an unsatisfactory in its most recent Community Reinvestment Act exam.
b. has branches across state lines.
c. is part of a bank holding company.
d. makes subprime loans.
e. is well capitalized.
Answer: a

6
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
21. A financial holding company cannot own which of the following?
a. A bank.
b. A bank holding company.
c. A thrift.
d. A thrift holding company.
e. A financial holding company may own all of the above.
Answer: e

22. The parent bank holding company assists bank subsidiaries with all of the following except:
a. asset and liability management.
b. strategic planning.
c. loan review.
d. deposit insurance.
e. business development.
Answer: d

23. ___-corps have favorable tax treatment because a qualifying firm does not pay corporate
income taxes.
a. C
b. Q
c. S
d. V
e. Z
Answer: c

24. S-corps must have no more than ___ shareholders.

a. 10
b. 50
c. 100
d. 500
e. 1,000
Answer: c

25. Deposits at credit unions are insured by the:

a. National Credit Union Association.
b. Federal Credit Union Administration.
c. Federal Reserve.
d. Federal Deposit Insurance Corporation.
e. Credit Union Insurance Corporation.
Answer: a

7
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
26. In 2010, Congress passed the ______________ which addressed a wide range of problems
associated with the financial crisis, including Too Big to Fail banks.
a. Sarbanes-Oxley Act
b. Troubled Asset Relief Program
c. Glass-Steagall Act
d. Gramm-Leach-Bliley Act
e. Dodd-Frank Act
Answer: e

27. ______________ refers to the process of pooling a group of assts with similar features and
issuing securities that are collateralized by the assets.
a. Originate-to-Resell
b. Securitization
c. Mortgage Collateralization
d. Deposit Origination
e. Loan-to-Distribute
Answer: b

28. Deposit insurance was increased to __________ per depositor in 2008.

a. $100,000
b. $150,000
c. $250,000
d. $300,000
e. $500,000
Answer: c

29. The primary appeal of online banking is:

a. prevention of identity theft.
b. high-volume traffic.
c. lack of face-to-face interaction.
d. its convenience.
e. the ability to make small dollar purchases.
Answer: d

8
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
30. Which of the following is not a channel for delivering banking services?
a. Mobile banking.
b. Online banking.
c. Automated Teller Machines.
d. Branch banking.
e. Retail banking.
f. Answer: e

True/False

31. Mortgage defaults were greatest in geographic markets that had experienced the greatest
run-up in real estate prices.
Answer: True

32. Smaller banks tended to have more subprime mortgage defaults than larger banks.
Answer: False

33. To help keep people in their homes, the SEC promoted loan modifications for troubled
home-loan borrowers.
Answer: False

34. In 2008, the U.S. Treasury committed over $50 trillion dollars in financial support for
financial institutions.
Answer: False

35. Community banks tend to operate in a limited geographic region.

Answer: True

36. Super-regional banks typically have limited global operations.

Answer: True

37. During the past 20 years, the number of distinct U.S. banking organizations has increased.
Answer: False

38. An independent bank operates a single organization that accepts deposits and makes loans.
Answer: True

39. Thrifts are supervised by the Office of Thrift Supervision.

Answer: True

9
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
40. It is more difficult for multibank holding companies to realize economies of scale if they
allow subsidiary banks to retain key decision-making authority.
Answer: True

41. Financial holding company and bank holding company are different names for the same
type of entity.
Answer: False

42. The Federal Reserve may prevent the formation of a financial holding company if one of its
insured depository institution subsidiaries is not well capitalized.
Answer: True

43. Securitization refers to the process of splitting a single loan into several smaller loans.
Answer: False

44. Transaction banking emphasizes the personal relationship between the banker and
customer.
Answer: False

45. Universal banks were originally centered in Western Europe.

Answer: True

Essay

46. Briefly describe three things the government did in response to the failure of several large
financial institutions in 2008.

47. What are the advantages of forming a financial holding company versus forming a bank
holding company?

48. Briefly explain the differences between transactions banking and relationship banking.

49. Briefly explain how securitization led contributed to the credit crisis of 2007 – 2009.

50. Describe three of the various channels for delivering bank products.

10
© 2015 Cengage Learning. All rights reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part, except for use as
permitted in a license distributed with a certain product or service or otherwise on a password-protected website for classroom
use.
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
 XXV.

«FÉRJED ROKONAIT.»

– Nézd kicsikém, mit olvastam Barthos Miklósné szép erkölcsi

tanácsai között! Nektek szól mai asszonyoknak!
– Már megint talált valamit a bácsi?
– Mondhatom nagyon érdekes.
– Mi az, kérem?
– «Fogadd szivesen férjed rokonait.»
– Tudtam, hogy újra faggat. Hát nem látom én szívesen a borízű
Palit, a politikus Zoltánt, a pikáns Amáliát, a csípős sógorasszonyt,
Pepit és a többi édes-kedves atyafiságot, a kik minden lépten
bekopogtatnak az ajtón, hol ez, hol az kell nekik! az én Pistám nem
tud eleget lótni-futni érdekökben. A mult héten ott járt a közoktatási
ministernél Pali ügyében, azelőtt a Pepi fiát tette be a
pénzügyminiszteriumba, a Zomboryné árváját elhelyezte az
Andrássy-úti nevelőbe. És igy végig. Ki tudná mindezt elsorolni?
– Igaz, édesem! De nem erről van szó. Neked kell igaz szívvel,
meleg rokonszenvvel, barátsággal fogadnod őket. Lásd, hogy itthon
érezzék magukat a körödben, te is keresd fel őket és tedd szerető
rokonaiddá.
– Én nem tehetek többet, mint a mit teszek. Az én Pistámnak
sem kell több. Maga sem örül, ha sokáig itt űlnek a nyakunkon. Alig
várja hogy magunk maradjunk.
– Édes gyermekem, talán igazad van, mikor azt állítod, hogy nem
tehetsz többet. Mert ha szétnézünk és figyelemmel kisérjük az egyes
családok életét, bizony kevés helyen látják annyi szívességgel a férj
rokonait, mint a hogy te látod. Nem szivesen vagy velök, csupa
udvariasságból és gyöngédségből fogadod őket s örülsz, ha
távoznak; de máshol egy év alatt is ritkán találkoznak a férj
rokonaival, néha gyűlölségben élnek, örökös haragban vannak a
drága anyóssal és ha közéjök vetődik a férj, nem merik bántani a
feleséget, de annál jobban szapulják az anyóst.
– Nincs igaza, kedves bácsi! Lássa, Kövesiéknél mindig ott van a
férj bátyja, eljönnek leány testvérei is. Nagyon bizalmasan vannak
együtt.
– Az más, édes gyermekem. Kövessyné egy mostoha leánya, a
kinek nincsenek közeli rokonai. Férjén kivül egyedül áll a világon. De
a kinek bő rokonsága van, a kinek él még az édes anyja, közel
vannak testvérei, annak majdnem lehetetlen, hogy szivesen lássa
férje rokonait.
– Hát hogy magyarázza ezt a tüneményt kedves bácsi?
– Nagyon egyszerűen. Az emberiség haladása hullámszerű
mozgásnak történik. Egy végtelen nagy tengernek látom az
emberiséget, melyet az idealismus hatalmas lökése fenékig fölkavar,
míg lassankint elenyészik a nagy hullám és végre elsimúl a tenger.
Mikor beáll az idealismus lökése, egyesűl a három eszme, a szép, jó
és igaz eszméje, s a vallás és erkölcs iránti lelkesedés kezdi eltölteni
az ember szívét. Mindenütt a becsület, a tisztesség, a tekintély szava
nyilatkozik meg. A férj, az atya, a felsőség stb. tekintélye követeli
hatalmát és uralmát a családban, a községben, az országban.
De a szélső idealis lökés után beáll a realis gondolkodás
visszahatása. Mindjobban gyöngűl az idealismus és a hullám teljes
elsímúlásáig, a realismus végeig apad és enyészik a tekintély
hatalma és befolyása. A hullám közepe táján még nagy és erős a
tekintély szava, de mentől jobban közeledünk a végéhez, annál
inkább enyészik, erőtlenedik. A realismus alkonyán már teljesen
elreked. Csakhogy a mennyivel gyöngül a tekintély befolyása,
annyival gyarapszik a család, a község, az ország alkotó részeinek
ereje, érvényre jut a részek akarata.
A családban a férj, az atya a tekintély képviselője; ti asszonyok és
a gyermekek vagytok az alkotó részek. A realismus idején a ti
szavatok a döntő. A férj csak akkor érzi jól magát, ha nem saját
akaratát kivánja érvényesíteni, hanem a ti kivánságtoknak,
szeszélyteknek hódol. Csak akkor örűl az atya, ha nejének és
gyermekeinek valamivel kedveskedhetik. Ha mulatságba vihet
benneteket, ha csinos játékokat hozhat gyermekeinek, szép ruhát és
ékszereket nejének. Nehány év előtt ítéltek el egy sikkasztó
tisztviselőt, a ki ezreket érő ajándékokat hordott haza feleségének,
gyermekeinek. A mit ez nagyban csinált, azt teszi most kisebb
mértékben minden jó férj és családapa.
– De hát mi köze ennek a férj rokonaihoz?
– Várj egy kissé, rátérünk erre is. Mert lásd, mi a családi élet
kicsinyben? Nem egyéb mint a haladás hullámának kezdetétől végéig
az alkotó részek küzdelme az egésznek képviselője ellen. Ti
asszonyok és gyermekek örökös harczot, háborut viseltek a férj és
atya ellen. E háboru még nagyon gyönge és erőtlen az idealisabb
napokban; de a mint gyarapszik a realismus, a nő és gyermekek
követelőbbek lesznek. Az idealisabb napokban nem háborodunk fel,
ha erélyesebb eszközökkel torolja meg a férj és atya tekintélyének
megsértését, szigorúbb a családélet, fegyelmet követel a gyermekek
nevelése. Mihelyt növekszik a realismus, bosszankodunk a fér
durvaságán, a gyermekek bántalmazásán, készek vagyunk saját
atyja ellen védelmezni fiát, könnyen elnézzük a fiú kisebb-nagyobb
szemtelenségét, és jaj a tanítónak, ha érinteni meri gyermekünket.
– De hát bácsi, mikor tér már a férj rokonaira?
 – Ott vagyunk már, édes fiam. A család e harczában a férj és
asszony természetes szövetségesei az ő rokonaik, hisz e rokonság
utján jutnak a család körébe. A férj rokonai tehát önkéntelen
ellenségei az asszonykának; ez mindjárt esküvő után megkezdi
ellenök a harczot, lehetőleg távol tartja őket és annál közelebb hozza
saját rokonait, különösen az édes anyját.
Ez az édes jó anyai szív lesz azután intézője az egész háborúnak,
fővezére a férj elleni csatákban s szülője a tömérdek anyósviccznek.
Mert végre nincs más, nem marad más fegyvere a férjnek, a
tekintély képviselőjének, mint a derék anyós háta mögött kicsinyes
élczekkel venni elégtételt magának. Innét ered, hogy élczlapjaink,
naptáraink és mulattató könyveink most tele vannak anyós
vicczekkel. Ennek köszönhetni, hogy este nem ülhetünk össze egy
pohár sör vagy bor mellett a nélkül, hogy néhány anyósvicczen ne
kelljen nevetnünk. A lefolyt húsz esztendőt bátran elnevezhetnők az
anyósvicczek korszakának.
Minél jobban ritkúlnak az anyósvicczek, mentől szivesebben
fogadják a nők férjeik rokonait, annál biztosabbak lehetünk róla,
hogy megjelent már az idealismus.
 XXVI.

AZ ÖNGYILKOSSÁG.

Egy honvédszázadost temetnek, a ki önkezével oltotta ki életét. A

katonazene méla hangjai oly bánatosan szólanak és önkénytelenül
fogtam meg tollamat, hogy néhány sort írjak az öngyilkosságról,
melyről száz meg száz kötet jelent meg a világirodalomban.
Mikor valamelyik felebarátunk, esetleg jó ismerősünk, kioltja
életét, akárhányszor fel kell kiáltanunk: Hát még ez a kedves,
enyelgő, tréfás ember is ily úton végezte! Máskor meg azt mondjuk
reá, hogy rég sejtettük, előbb-utóbb be kellett következnie. Majd azt
szoktuk kérdezni, miért tette? És halljuk az okokat: adósság,
hivatalbeli kellemetlenség, családi viszály, viszonzatlan szerelem,
gyógyíthatlan betegség, borús kedélyállapot. És így tovább, mert
leleményesek vagyunk az okok felhozakodásában. Kivált az
elmekórtan professorai nem tudnak kimerülni. A realismus finom
megkülönböztetései, aprózó szétválasztásai ezer meg ezer nevet
adnak a különféle tüneményeknek, melyek azonban csak a hogyanra
tudnak felelni, a miért ismeretlen előttük. Mert az idegbontó
munkásság, családi viszály, féktelen szerelem és hasonlók csak
látszatos és közeli okok, mint a jeles tudós Claude Bernard
mondaná.
Másutt kell keresnünk e tünemények igazi okát.
Tehát miért ölné meg magát az ember, ha nem a fentebbi okok
miatt? Miért ragadna pisztolyt vagy kötelet, vagy mérget, vagy tenne
más egyebet magán, ha jól folyik a dolga, ha könnyen éli világát, ha
tisztelet és jólét környezi? Pedig igen sokszor éppen ilyenek is
kioltják életöket. Sőt többet mondok: Ma alig van ember, vagy
legalább nagyon kevés, a ki nagy rémülettel nézne a halál elé, a ki
könnyen át ne tudná lépni az élet sorompóját, a kinek eszébe ne
jutna az öngyilkosság gondolata. Szörnyű mérveket ölt az emberiség
idegessége, pedig őrült hajsza folyik az örökös szórakozás, a
tömérdek bál és bankett, verseny és sorsjáték, jubileum és jour,
nyaralás és fürdőzés stb. után. Mégis honnét ered ez a bomlott
kedélyállapot?
A Krafft-Ebingek, Lombrosók s társai magyarázatai alig mondanak
valamit. Maga az öröklés tana, melyet legtöbbször hallunk emlegetni,
csekély jelentőségű. Csak amolyan közeli vagy látszatos ok, melyet
sutra kell dobnunk az ily világra szóló tünemény magyarázatánál.
Hisz ha egyesek öröklik is a bajt, nem örökli az emberiség nagy
tömege, mely most rosszul érzi magát.
Nekünk tehát fensőbb eszmei okot kell keresnünk. És a ki ismeri
az erkölcsi világ törvényét, igen könnyen megtalálja.
Próbáljuk tehát megkeresni. Az emberi haladás egy-egy
hullámának az elején nekünk az egyetemesért kell rajonganunk.
Isten, vallás, erény, világ, emberiség, az erkölcsi haza és a
nemzet gondolata tölti el egész valónkat, ezekért rajongunk és
lelkesedünk. Ilyenkor az egyetemesnek rendeli magát alá az egyes
ember s dicsőült, magasztos érzelemmel nézi a világot.
De csakhamar lohad a szélső eszményiség, mikor a tekintélyi
vallás és idealis moral uralkodik és beáll az idealrealis gondolkodás,
mikor jogokat követelünk az egyes embernek, az individuumnak az
egyetemes ellenében, mikor például a tiszta szerelem jogát védjük a
felekezeti házassági joggal vagy az apai tekintélylyel szemben.
Ilyenkor összébb szorúl az emberiség látköre, az egyetemes
helyett a nemzeti nagyság és egység gondolatáért lelkesedünk, bár a
realisabb érzésűek az anyagiság és érzékiség után is törik magukat.
Ilyenkor még nemesebb, fensőbb valami buzog bennünk. Az emberi
cselekvésre, tevékenységre magasabb feladat vár. A haza dicsősége,
a nemzet nagysága és egysége még mindíg gyönyörű feladat,
melynek megoldásán a haza minden fiának munkálkodnia kell.
Ilyenkor mindenki talál dolgot, mely megnemesíti, megnyugtatja s
aránylag boldogítja őt.
De mikor tovább jutunk a haladás hullámán és elérjük a
realismus napjait, az individualismus korát; mikor az életben és
irodalomban gúny tárgya lesz az egyetemes képviselője, minő a
családapa, a férj, a felsőség, a vallás, az erkölcs; mikor ezeket a
társadalmi romlás okának tekintjük; mikor az érzékire és anyagira
veti magát az emberiség; mikor léha jóság, erkölcsi elvnélküli
irgalmasság, altruismus tölti el bensőnket; mikor nevelésünk főleg a
testre, a külsőre, a csínra, a hasznos ismeretek megszerzésére
irányúl; mikor nagy nyilvános tornaversenyeket rendezünk és
ujjongunk az izmok gyarapodásán: ekkor nincs erkölcsi támasza az
individuumnak, mely féktelenűl akar érvényesülni.
A családban a gyermekek követelődznek, a nő uralkodik, a
feleség és szerető nevetnek a férjen, a felsőség, a hatalom
képviselője zsarolónak, az egyéni romlás okának tekintetik, a haza és
nemzet üres frázis és rendesen a zsebelő individuumok nagyhangú
szólama lesz, melyet a választások és felköszöntések alkalmával
unos-untig emlegetünk, de nem érezünk.
Ilyenkor mindent kiforgatunk a maga természetéből, az
anyagiság és érzékiség uralkodik, bomlik az ember erkölcsi élete,
minden baj és kellemetlenség összetöri, nem tudja tűrni az élet
viszontagságait; dühösködnek, felháborodnak az erősebb
individuumok; zúgolódnak, elégedetlenkednek mindazok, a kik nem
zsebelhetnek, a kik pedig kizsákmányolják a kedvező helyzetet,
szívökben még sem boldogok. A legcsekélyebb baj is lesújtja őket,
mások megcsömörlenek a kéjtől, a jóléttől s könnyen magukra
durrantják a pisztolyt, melyet övéik védelmére szereztek. E nagy
szellemi, erkölcsi és aestheticai bomlás oka a tömérdek
öngyilkosságnak, a számtalan őrűltségnek, az általános
idegességnek. A realismus az egyedüli és igazi oka e szerencsétlen
helyzetnek, melyen senki sem tud segíteni, csupán a jelentkező
idealismus.
 XXVII.

RECTORI MAGNIFICO.

Nagyságos Rector úr!

Nagybecsű felszólításukra, hogy részt vegyek a tanügyi
congressuson, van szerencsém tisztelettel válaszolni, hogy ezt a
lépést megtenni most nem tartom érdemesnek. Eljutottunk ugyanis
a realismus alkonyához, mikor mindazok a nézetek, melyek tizenöt
év óta az emberiség keblét eltöltötték, megvetésre méltóknak
kezdenek látszani. A szép, jó és igaz eszméje a realismus alatt
teljesen elválván egymástól, az erkölcsi érzés mélyen hanyatlott, az
eszmei helyett az anyagi jólét, az érzékiség, az egyetemes léhaság
tölti be egész valónkat, kihalt az igazság szeretete; államférfiak és
publicisták, ha úgy kívánja a politika, hazudoznak, vagy mint az V.
század sophistái csűrik-csavarják az igazságot; az irodalomban
gúnytárgya az egyetemes; a színpadon az apa, a férj, a felsőség, az
isteni és az erkölcs rovására nevetnek, az emberben az állati elemet
dicsőítik, a társadalomban az emancipált asszonyok, a családban a
nő és a követelő gyermekek uralkodnak. A vallásból elenyészett az
idealis lelkesedés s vagy léha közöny, vagy tehetetlen lágy, mysticus
érzés foglalta el helyét, melynek nincs ereje fellázadni az általános
demoralisatió ellen. A politikában megszünt az erkölcs munkálkodni,
hanem zsebelő társaságok zsákmányaivá lettek a centralisált
országok. Sok tekintetben hazugság lett ajkainkon a nemzet és haza
fogalma, melyeket szélhámos jellemek szeretnek kihasználni, vagy
pedig az üdvözlések és felköszöntések üres szólama vált belőlük,
melyeknek nincs értelmök. Kivált az ezredéves ünnepély számos
gyülekezetében hány százezer léha ajak veszi hiába e szent
szavakat!
És mily szomorú képet nyújt a tanügy! Körülbelül igaza van
Brunetièrenek, a ki húsz évre datálja az oktatás hanyatlását. De
különösen az utóbbi években mélyen sülyedt az egész világ tanügye.
Nem az iskolák építését, az intézetek fölszerelését, tanszékek
állítását, a tanárok fizetését értem; mert e téren rendkívül sok
történt. De mind az, a mi eszmei, a mi erkölcsi, a mi az ifjúság
tudás-vágyát, a tanárok tudományos haladását illeti, csak mély
sülyedést, egyetemes hanyatlást mutat. Tíz-tizenöt év óta mit se
hallunk és olvasunk mást a tanügyi conferentiákon és a közoktatási
folyóiratokban, mint a test neveléséről, a tanítás könnyítéséről, a
tananyag rövidítéséről, a gondolkozás nélküli szemléltetés
terjesztéséről, minden eszmeinek kiszorításáról, a classicusok
megvetéséről, hangversenyek, szinielőadások, tánczmulatságok
rendezéséről, a külsőség, a formaság, a csín gyarapításáról. De
nemcsak a fő- és középiskolák ifjúságának tudvágya hanyatlott,
hanem maguk a tanárok sem igazi tudósok, többnyire korlátolt
realisták, a kik irtóznak minden összefoglalástól, jámbor
mesteremberek, a kiknek fogalmuk sincs az erkölcsi, a metaphysicai
tudományokról, melynek fölemelnék, megkoronáznák tudásukat,
vagy pedig elhanyagolva tudományos foglalkozásukat mindenféle
pénzintézetnél, részvénytársaságoknál és más üzleteknél
kereskednek.
Hogy vehessek én részt ily férfiak társaságában, hogy hirdessem
én ily anyagilag lekötött, erkölcsileg közönyös és fensőbb eszmei
gondolkodásra képtelen férfiaknak, hogy mindaz, a mit vallanak,
lejárta magát, hogy itt vagyunk az idealismus hajnalán, hogy
nemesebb alapokon kell felépíteni az egész tanügyet, mikor maguk a
congressus vezetői a legismertebb realisták, a kiktől éppen nem
várhatni valami nemesebbet, magasztosabbat. A congressus fő
mozgatója buzgó polyhistor, ügyes kiíró és átíró, fáradhatlan
gyűlésező és üzletember; de minden idealisabb felfogás iránt
érzéktelen férfiú.
 A mit a congressus ily vezetés alatt határoz, a mit a tanügy terén
üdvösnek, hasznosnak vagy szükségesnek kijelent, mindazt néhány
év múlva nagyrészt gúny tárgyává teszi az ébredő idealismus. Azt
pedig, hogy a kiállítás bacchanáliai közepette én álljak ki egy
érzéketlen tömegnek az új eszme tanai mellett apostolkodni; én
hirdessem komoly gondolkodásra alkalmatlan időben, hogy a mit
határozni akarnak, elavult valami: igen szép, de sikertelen
kísérletnek tartom. Azért jobb lesz nekem magányomba vonulva a
szellemi világ nagy kérdéseiről elmélkednem.
Mély tisztelettel
Bodnár Zsigmond,
egyetemi magántanár.2)
 XXVIII.

JÓKAI MÓRNAK.

Mélyen tisztelt uram!

Ön a Petőfi-társaság díszgyűlésén gyönyörű szavaival meglepte
az egész hazát. Elragadta hallgatóit és olvasóit, mert azt fejtegette, a
mit homályosan mindenki észrevesz, többé-kevésbbé mindenki lát.
Ez a jelentkező idealismus. Még erőtlen ugyan, nem tudja
felvillanyozni, átalakítani a léhaságba, ledérségbe vagy mysticus és
pietista lágyságba sülyedt emberiséget: de már megingatja alattunk
a földet, észrevétlenül a szivünkbe lopódzik s lassankint meghódít
bennünket. Eddig a részeket láttuk, ezután az egyetemesért fogunk
lelkesedni.
Ön, a jóizű humorista, öntudatlanul dolgozott rajta, hogy a
realismus aranyos humorával lassankint nevetségessé tegye az
egyetemesnek fenséges pathosát, magasztos igazságait; de mivel
tisztább kézzel munkálkodott, mint egy Dumas fils, Zola, Guy de
Maupassant és annyi száz író, költő s mert nagyobb az összefoglaló
tehetsége: természetesnek találom, hogy önt erősebben és
könnyebben megragadta az idealismus, mely nem egyéb, mint a
három nagy eszme: a szép, jó és igaz isteni egysége. Gyönyörűen
rajzolja ön beszédében, mivé lett e három eszme a realismus uralma
alatt. Ez az állapot azonban mindig beáll, mikor teljesen elválnak, sőt
ellenségeik lesznek egymásnak.
Az emberi haladás egy-egy hulláma nem levén egyéb, mint e
nagy eszmék fokozatos és lassú elválása, egymástól való
távolodásuk megmagyarázza a vallási, erkölcsi, jogi, politikai,
irodalmi, művészeti és gazdasági élet tüneményeit, 1815 után csak
Gombos, Bólyay, Kisfaludy Károly stb. drámai művei lehetségesek,
melyekben az egyetemes iránti hódoló tisztelet nyilvánul, mikor egy
Bánk bán nem tetszhetik, mert az egyetemes képviselője, a királyi
udvar a nemzeti romlás, az országos nyomor okának van bemutatva.
1825 után már szembetűnő a három eszme egységének lazulása;
Széchenyi és Vörösmarty érzése, gondolkodása minden lépten
érezteti velünk, hogy az egyetemessel szemben az individiumnak is
vannak jogai. Mikor pedig ön a század közepén föllép, elgyengűlt az
egyetemesért való rajongás, összébb szorúlt az általános fogalma, a
nemzeti nagyság, nemzeti egység, magyaros élet iránti szeretet
töltötte el bensőnket: Petőfi, Arany és Ön mélyen tisztelt férfiú,
voltak e dicső korszaknak mesteri tanácsosai. A lánglelkű lantos
korán elveszett; Arany maradt a nemzeti realis élet mesteri rajzolója,
édes bensőséggel, vonzó melegséggel festette le nekünk a magyar
embert örömében és bánatában, harczaiban és családi otthonában.
De már a hetvenes évek alatt, mikor a szép, jó, igaz eszméje
kiáltóan távozni kezdett egymástól, mikor az anyagira és az érzékire
vetette magát a nemzet, mikor beállott a plutocratia uralma, mikor
szegre akasztottuk az erkölcsi elveket, mikor elbeszéléseink és
szinműveinkben gúny tárgyává tettük az egyetemes képviselőit,
mikor a társaságban szalonképessé lett a félvilág: Arany is érezte,
hogy nem e világba való és hosszas betegeskedés után sírjába lép.
Ön, uram, a nemzeti lelkesedés nagy időszakában, az ötvenes-
hatvanas években bűbájos rajzaival vigasztalt bennünket, teremtette
azokat a büszke, önérzetes, férfias honfiakat, kiket realisabb bírálói
lélektanilag hibás alakoknak tekintettek, mi azonban ritka élvezettel
láttuk és olvastuk.
De a mint haladt az idő, a mint győzött a hódító realismus, Ön is
iparkodott hűségesen tolni a szekerét, mosolygott a kor aranyos
léhaságán, szavával és szavazatával támogatta az erkölcsi élet
bomlását s nem érezte, hogy velünk együtt sepretlen utakon jár.
 Ma azonban, az idealismus hajnalán, a haladás egy új
hullámának kezdetén Ön in látja, hová sülyedt az emberiség és oda
kiált nekik, hogy keljetek, emelkedjetek föl! Elönt benneteket az
erkölcsi szemét, bepiszkol a moralis szenny, mosakodjatok meg!
Csakhogy most kezdődnek még az Ön bajai, kellemetlensége.
Idáig aranyos volt az élete. Lágy és enyelgő, kedves és mosolygó
realista volt, most átalakul egész erkölcsi érzése, gondolkodása, mert
az egyetemes szempontjából kezdi látni az embert, a férfit és az
asszonyt, az irodalmat és a művészetet, a társadalmat és a politikát.
Elképzelem, minő bosszúsággal veszi kezébe reggel-este saját lapját,
a Nemzet-et, melynek minden hasábja bánthatja az Ön idealis
felfogását s nincs módjában a lap irányán változtatni s talán a
főszerkesztő szerény tiszteletdijáról lemondani. Elképzelem, mily
megvetéssel hallgatja ön az ország házában a képviselők realista
beszédeit, melyek minden során meglátszik a felfogás korlátoltsága,
a szavak árjából kilátszik a magánérdek lólába, az igazság elcsürése-
csavarása. Elképzelem, mennyire felháborodva nyugtázza ön
politikus létére igazgatótanácsosi dijait, mert mint idealista jól tudja,
hogy ennek a pénznek szaga van. Bizonynyal nehéz volt önnek azt is
kimondani, hogy a Petőfi-társaságban az idealisabb napok
képviselőinek egész phalanxa van, mert mint idealista teljesen
tájékozott lehet arra nézve, hogy társaságunk tagjai kevés kivétellel,
jóízű, egészséges realisták. Szóval sok oly kellemetlensége, baja
lehet önnek, melyekért legyen szabad kifejeznem részvétemet,
sajnálatomat.
Mély tisztelettel
Bodnár Zsigmond,
a Petőfi-társaság tagja.
 XXIX.

LUEGER.

Kicsoda az a bécsi agitátor és mi az oka fényes sikerének? Miféle

bűbájos erővel rendelkezik, melylyel megigézi a nőket és férfiakat?
kérdi a t. olvasó.
Legyen szabad röviden megmagyarázni. E magyarázat realis vagy
idealis lehet. Ha realista képet akarnék a bécsi agitátorról rajzolni,
beszélnem kellene egyéniségéröl, testalkotásról, jelleméről, élet- és
előadásmódjáról. Ezt jó színben megteszik az antisemita írók; rossz
színben pedig a nagy világ hirlapírói, kik tudvalevőleg zsidók vagy
más realisták. Én nem akarom a két fél munkáját, az egyiket vagy
másikat, ismételni. Nekem tisztán az eszmei magyarázat a
kötelességem, a hogy az erkölcsi törvény segélyével látom. És e
magyarázat így hangzik.
Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal, vagy
megkülönböztet. Ha az emberiség különféle fajait tekintjük, úgy
találjuk, hogy a sémi faj nem képes belémenni a legszélsőbb
összefoglalásba vagy a legmélyebb elemzésbe. A zsidó például
örökké józan, világos rationalista gondolkodású, egyenes logikáju
nép. Ezért csak oly pályára szeret lépni, a hol ezt a józanságot
legjobban erényesítheti, mint a kereskedői, orvosi, jogi, bankári,
hirlapírói stb. pályán.
Mindenütt szemes üzletember. Még ha iparos vagy földművelő
kénytelen lenni, ott is meghonosítja az üzletet. De a mily előnyük ez
a józanság, ez az egyenes logika az üzleti világban, oly veszedelmes
a politikai életben. A zsidó például csak kormánypárti vagy
anarchista lehet. A zsidó történet nem egyéb, mint a despotismus
története, mondja Renan.
Ez az egyenes logika magyarázza meg a zsidó bátor, kihívó
modorát, tolakodó föllépését, mert érzi, mily fölénye van más
nemzetek fölött. Mig a realisabban gondolkodó európai gyöngéd,
figyelmes, körültekintő; a sémi faj egyenes logikája követelő,
parancsoló.
Ezért sujtja annyi üldözés, ezért gyűlölik társaságát, mert gúnyos
és kihívó. Ez a rationalista tehetség az oka az egész
antisemitismusnak, melyet évezredek óta ezerféleképp magyaráztak;
ez az oka a zsidó, arab, phoeniciai, pun birodalmak elenyésztének;
ez az oka a zsidóság szerencsétlen existentiájának, ez az egyedüli
oka, hogy nem tudnak símulni más nemzetekhez, nem pedig a szag,
a talmud és más badarságok, melyeket sokszor kitűnő gondolkodók
hoztak fel magyarázatul. Vagyis mondjuk ki röviden: a zsidó a
legrationalisabb faj a világon.
Az európai nemzetek között a latin fajok állanak hozzá
legközelebb, bár nagyon messze esnek tőle. Még távolabb jutnak a
szlávok s legutoljára jönnek a germánok, különösen az angolok. E
népek között a realismus idején legmystikusabb az angol, azután a
többi germán, majd a szláv, legkevésbé a román faj, melynek
egyenesebb logikája nem igen tud nagyon mystikus lenni, azért
társadalmuk nagyobb része léha, élvhajhászó, könnyű lelkiismeretű
realista lesz. A sémi faj egyenes látásával, világos eszejárásával a
realis napokban csak számító materialista lehet.
Mikor a realismus idején más nemzeteknél csak a nagyobb rész
veti magát az anyagira, az érzékire, a kisebb rész pedig lágy, kedves,
kenetes, mysticus, a zsidó egyenes logikájával a pénz és a gyönyör
uralmát látja és mint léha materialista tisztán ezekre veti magát.
Ha vakmerő, biztos és gyöngédséget nem ismerő fellépésénél
fogva máskor sem szeretik a realisabb, simább, nyájasabb nemzetek,
az idealismus hajnalán vak gyülölettel fordúlnak ellene s borzasztó
zsidóüldözéseket rendeznek. Így 1492-ben három hónap alatt az
összes zsidóságnak ki kelle takarodni Spanyolországból, ugyanazon
időtájban másutt is kegyetlenül bántak velük. 1700 körül az új
idealismus kitöréskor megint sokáig bántalmazták őket; 1815 után
újfent, kivált 1819-ben Németországban sújtotta őket a nagy
üldözés. Mikor azonban lohad a szélső idealismus, kezdenek egyes
kiváló emberek felszólalni mellettök s az idealreal első felében, a
szabadverseny korában némi philosemitismus keletkezik. Így látjuk
ezt 1580 táján, mikor nálunk a szombatosok, a zsidózók felekezete
támadt, a mi teljes lehetetlen némi rokonszenv nélkül; 1760 körül
számos kitűnő férfiú szólal fel a zsidók érdekében; 1840 körül pedig
nálunk báró Eötvös József szép tanulmányt írt mellettök. Az idealreal
második felének vége felé, mikor erőszakos eszközökkel kisérlik
megteremteni a nemzeti szellemet, mint nálunk Nagy Lajos korában,
vagy 1660 körül újra kegyetlenül bánnak a zsidókkal; a realismus
alatt azonban, noha uralkodik a csendes antisemitismus, de mivel az
egész világ az anyagira veti magát, sokszor nagy szükségét érzi a
zsidók spekulativ eszejárásának, zsebelő államférfiak és politikusok
támogatásával roppant üzleteket csinálnak és boldogulnak.
Mikor azonban kitör az idealismus és benne a vallás és erkölcs
iránti rajongás, rendesen ellenök fordulnak a nemzetek s ennek a
fordulatnak zászlóvivője a bécsi agitátor. Valószinű, hogy e fordulat
az egész művelt világon be fog állani. Néhol kegyetlenebb lesz,
másutt enyhébb. A hol erősebb központi hatalom áll az ország élén,
ott hihetőleg enyhébb lesz a láz lefolyása; de mivel most a legtöbb
országban alkotmányos a kormány, a többségből kerűlnek ki az állam
vezérei, könnyen megtörténhetik, hogy szigorú törvényeket hoznak a
zsidók ellen. Kivált ha az idealismussal járó szertelen anyagi bomlás,
rendkívüli szegénység, tömérdek csőd, sok részvénytársaság és
pénzintézet bukása következik be: akkor a jó ég lesz a
megmondhatója, minő ádáz kitörésekben nyilatkozik meg az
antisemitismus. Ha pedig, a mi nagyon valószínű, a most ébredező
idealismus kevesebb veszélyt hozna a zsidóságra s a haladás
hullámának többi részében, főleg a realismus alatt még a mostaninál
is nagyobb hatalomra, gazdagságra, erőre tenne szert: a jövő
idealismus kitörésekor talán a spanyolországihoz hasonló
zsidóüldözés fog beállani.
Vagy pedig, a mi szintén elképzelhető, bár valószínűtlen, hogy a
nemzetek ellentálló erejét megtörné a zsidóság: oly világra szóló
történeti jelenség állana elő, mely az egész európai és amerikai
civilisatió összeomlását vonná maga után, mert a zsidóság
hatalmánál fogva a legborzasztóbb ázsiai despotismust honosítaná
meg, és szülő oka lenne a legrémségesebb anarchikus
mozgalmaknak s megásná a sírját az egész nyugati civilisatiónak.
 XXX.

SIMONYI MAGYAR NYELVTANA.

(Tüzetes magyar nyelvtan történelmi alapon. Balassa József
közreműködésével írta Simonyi Zsigmond, I. kötet. Magyar hangtan és
alaktan. Budapest, 1896. A magyar tudományos akadémia kiadása XVI.
734 lap. Ára 6 frt.)

Simonyi Zsigmond, a budapesti egy. ny. r. tanára, mintegy 25

évvel ezelőtt lépett föl, mikor az egész világon az orthologiáért
rajongott a művelt emberiség. Mindenfelé Nyelvőrök keletkeztek s
más lapok és folyóiratok is szívesen foglalkoztak a nyelv nemzetiessé
tételével, történeti és etymologiai alapon a nyelvtan fölépítésével; az
idealisabb időkben meghonosult idegenszerűségek és neologismusok
kiirtásával. Ismeretes, hogy maga az öreg Manzoni is kötelességének
tartotta az I promessi sposi purificatióját. Simonyi lelkes, sokszor
meggondolatlan munkása volt ennek az általános iránynak. Mikor az
állami életben a központosítás, a vallás terén az orthodoxia, az
irodalomban az academismus, a gazdaság és ipar életében a
plutocratia és a védvámok uralkodtak, a nyelv sem maradhatott ki a
nemzeti actióból, itt az orthologiának kelle uralkodnia.
A realismus gyarapodásával azonban nem lehete sokáig
fentartani az orthologiát. A helyesírásban mindenfelé követelték a
phonetikus irány diadalát; a német helyesírást többé-kevésbbé ez
alapon egyszerűsítették; Angliában, Francziaországban és a szláv
országokban is hasonló törekvések mutatkoztak, nálunk pedig
rendkívüli bomlás állott be; a történeti és etymologiai alapon épűlt
nyelvtan ellen is sok kifogást emeltek, az irodalomban uralomra
jutott a népies nyelv, mely megvetette a hivatalos grammatica
szabályait s nem idegenkedett többé az egykori nyelvújítók
szokottabb szavaitól sem. Úgy látszik, Simonyi volt az első a
hetvenes évek orthologusai közül, a ki megérezte az eszme
változását s az analogia hatásáról szóló dolgozatában beismerte,
hogy nem afféle productum a nyelv, minőnek Müller Miksa,
Schleicher, Budenz és majd minden nyelvész szerette feltüntetni,
hanem nagy szerepe van benne az analogiának is.
Simonyi Tüzetes magyar nyelvtana a realismus grammaticája. Bár
azt mondja a czímlap, hogy történelmi alapon áll, nagyon tévednénk,
hogy ha ebből egy orthologiai irányú nyelvtanra következtetnénk.
Megvan ugyan benne a szók és alakok történeti változása is, de
gondosan előadja, az egyes nyelvjárásokban és a rokon nyelvekben
minő módosulásokban jelentkeznek; szóval oly nyelvtant adott
nekünk a szerző, mely nem szabályozni, hanem csak lehetőleg
magyarázni akar. A idealrealismus napjaiban, mikor a nemzetek
egységre törekszenek, a legtöbb grammaticus szabályozni kívánja az
irodalmi nyelvet; Simonyinak mint realistának, a népies nyelv
barátjának, nincsenek ily czéljai; de nagy nehézséggel áll szemben,
hogy ő, ki azelőtt annyira physisnak tartotta a nyelvet s követte
mesterének ily irányú, sokszor erőszakos fejtegetéseit, most
egyszerre az analogiát is fel kell használnia a szók és alakjaik
megfejtésére. Ez nem egyszer feltűnő ellenmondásokba keveri.
Simonyi realismusának kiáltó jele továbbá a meghatározásoktól
való idegenkedése vagy a definitiók külsősége. Már a hatvanas
években sokszor kikeltek a tanárok és tudósok a meghatározások
ellen. Mert nincs érzékünk az egész meglátására, eszmei felfogására,
azért a realista jobban szereti a dolgokat leírni, részeiben feltüntetni.
A mű hangtani részét realista aprózással készítette el Balassa
József. Húsz év óta nagy mérvet öltött a nyelv elemeinek
szétszedése és megkülönböztetése. Például a mai nyelvtudomány
tömérdek a hangot ismer s ha még sokáig tart a realismus,
valószínű, hogy egy harmadával növekedni fog a számuk. Csak jó
füle legyen a nyelvésznek, nem lesz határa a megkülönböztetésnek.
Azelőtt csak egyes és kettős mássalhangzókat ismertünk, ma már
vannak rövidek és hosszúk is.
Az alaktan kidolgozása is szorgalommal és ismerettel készült.
Simonyi e művében alaposabb akart lenni, nincs meg az a
gondatlanság és könnyelműség, mely a nem rég megjelent Deutsche
und ungarische Redensarten, továbbá a nagy nyelvtörténeti szótár-t
jellemzi és sok tekintetben hasznavehetetlenekké teszi, noha
mindkét munkát megkoszorúzta a m. tud. akadémia. Az egyes
alakok megfejtésére felhozza, a mit a régi irodalmi és a rokon
nyelvekben, meg az élő dialectusokban talált; csakhogy itt is csupán
a végső esetben szeret az analogiához fordulni; pedig az ébredező
idealismus maholnap jóval többet fog megmagyarázni az öntudatos
és öntudatlan analogiából. Általában a szerzők a realismus hatása
alatt erősen hangoztatják, hogy a nyelv életében minden változás
öntudatlanul történik s az olyan tudatos, egyúttal erőszakos
változások, mint pl. nálunk a nyelvújítás, kivételek a nyelv életében.
(43. l.) Nagy tévedés azt hinni, hogy vannak kivételek. A nyelv terén
épen oly kevéssé vannak kivételek, mint az ember erkölcsi világának
más térein, minő a vallás, az erkölcs, a politika, az irodalom, a
művészetek stb. Mindezekben az ember cselekszik az uralkodó
idealismus vagy realismus nyomása alatt. Minden látszatos kivétel az
emberi faj és egyed eltérő szervezetéből származik. De általában
elmondhatni, hogy az emberi haladás egy-egy hullámának első
vagyis idealisabb felében, a szélső idealismus lohadásával beáll
kisebb-nagyobb mértékben a vallás, a bölcsészet, a nyelv stb. terén
az újítás. Tessék bármely nép történetét vizsgálni, mindjárt látni,
hogy az idealisabb időkben több vagy kevesebb változáson megy
keresztül a nyelv.
A kivétel frázisával nem magyarázunk meg semmit. A
tudománynak az okot kell kutatni. És mivel az uralkodó eszme
egyenlően hat az egész világon, az úgynevezett kivételek okát
mindig a fajban és egyedben fogjuk megtalálni. A nyelvújítás
azonban nem kivétel, mert vele bizonyos fokban mindig találkozunk
a hullám első felében Kivételes eset volna, ha a realismus idején
mutatkoznék, mikor nincs inyünkre az új szók faragása, a nyelvtani
alakok megváltoztatása, az idegen szólásmódok meghonosítása;
előfordulhat ugyan oly eset, de nem áramlat. Nagyon lehet, hogy
egy öreg ember élte alkonyán a mostani realismus alatt egy új szót
farag, idegen szólásmódot használ vagy valamely merész inversiót
csinál, mint fiatal korában tette; de már alig talál követőre, míg a
harminczas, negyvenes, ötvenes években mindjárt eltanulta tőle a
lelkes olvasó, mert egyetemes áramlat volt.
Mindezekkel nem akarjuk a mű becsét leszállítani, majd leszállítja
az idő, a kitörő idealismus, mely megveti a népiest, követeli a
szabatos meghatározást; szívesen elismerjük a szerzők szorgalmát
és alaposságát; csak okait kerestük annak a tüneménynek, miért
írták így műveiket és nem másképp.
 XXXI.

A PAPSÁG POLITIKAI SZEREPE.

Rendkívűl érdekes intézkedés akart lenni a kuriai bíráskodásról

szóló törvény, mely általában mondva, a politikától tiltotta volna el a
papságot. Mert bármennyire óvatos a pap, a nagy küzdelmek
hevében alig tarthat egyházi beszédet, mely kisebb-nagyobb
mértékben politikai izgatásnak ne czímezhetnének. Egy lelkes pap, a
kit áthatott a vallási és erkölcsi idealismus, könnyen börtönbe kerűl,
ha realista bírák tesznek igazságot fölötte.
Szerencséjökre ez a korszak nem tart soká. Mindnyájan
átváltozunk. Ne higyje senki, hogy csak a népet ragadja meg az
egész világon a valláserkölcsi rajongás. Ez kitör a tanuló ifjúság, a
művelt középosztály és a főurak szívében is. A zsebelés
nagymesterei és az országgyűlési képviselők sem maradhatnak ki. A
pénz emberei, a kisebb-nagyobb bankárok is megérzik az idealismus
nyomását, nekik is lelkesedniök kell az erkölcsért, a vallásért. Talán a
legutolsók lesznek, de végre ők sem kerűlhetik ki mindnyájunk
sorsát. Mert erkölcsileg meg kell tisztulnia az emberiségnek, hogy
legyen mit fogyasztanunk, apasztanunk a haladás jövő hullámának
végeig.
Ha tehát be is zárnának néhány papot, a mai real irány még sem
érné el czélját, néhány esztendő múlva uralomra jut az emberiség
szívében a vallás és erkölcs tisztelete és eltörlik vagy ignorálják ezt a
törvényt. Azaz vagy magától elavúl vagy oly irányban alkalmazzák,
melyet éppen nem kívánt a mai realista gondolkodás. Például a
néhány év alatt hatalomra jutó szélső idealis, katholikus irány fogja
alkalmazni a protestáns papok ellenében, kik most nagyrészt a
kormány szekerét tolják.
A dolog magyarázata abban áll, hogy a szélső idealismus kedvez
a tekintélyi hitnek és az idealis moralnak. Ennek hazánkban legelső
képviselője a katholikus egyház. Neki tehát szükségképp hatalomra
kell jutnia. Nem egyszer hallom ugyan azt az ellenvetést, hogy ez
lehetetlen a villanyosság vagy a Röntgen-sugarak napjaiban. Tudós
barátaim azonban mint jámbor realisták nem ismerik az erkölcsi világ
rendjét. A maguk jóízű léhaságában és eszmétlenségökben
érzéketlenek minden erkölcsi iránt; nem tudván összefoglalni, az ő
aprózó megfigyelésöknek, vizsgálódásuknak élnek s nincs fogalmuk
ama nagy erkölcsi átalakulásról, melyen most vergődik át az ember.
A katholikus irány győzelmét megállítani valóban lehetetlen. A hol
pedig, mint egyes északi országokban, gyönge vagy nincs is
katholikus egyház, ott mégis nagy tiszteletben részesűl a tekintélyi
hit és idealis moral, mint azt a jeles angol szónok és államférfiú
Balfour minister vallásbölcsészeti munkája is tanúsítja.
Századunk második tizedében számtalan protestáns
gondolkodóval együtt a mi Kölcseynk is azt tartotta, hogy kár volt
annyi százezer vagy millió ember vérét ontani a protestantismusért;
hinni kell a katholikusnak, hinni kel a protestánsnak: az egyik
vizsgálat nélkűl hisz, a másik vizsgálat után hisz, de okvetlenűl hinnie
kell. Ilyet persze csak a szélső idealismus napjaiban lehet igazán
mondani, mikor az erkölcsi eszme nyomása alatt örömmel látjuk a
vallás és moral uralmát embertársaink magán és közéletében.
De mihelyt beállanak azok a napok, melyekben az egyén jogát
kezdjük hangoztatni az egyetemessel szemben; mikor szívünkben
megjelenik a kétely és a rationalismus: ekkor heves támadásoknak
lesz kitéve a katholikus egyház, rokonszenvünk a protestánsok felé
kezd fordulni, mint ezt 1830 körül és után lehetett látni. Most az
egész művelt világon az orthodox irány győzedelmeskedik; az ő
zászlaját lobogtatva tisztúl meg az ember az anyagiság szennyétől,
emelkedik ki az érzékiség pocsolyájából, a családban elfoglalja helyét
az atya, melyről leszorította a hivalkodó asszony és a követelő
gyermeknépség, ritkulnak az úgynevezett honleányok és
választmányi hölgyek, betöltik igazi szerepöket a családanyák,
megnövekszik a szófogadó gyermekek száma; a társaságban és a
színpadon nem fogunk nevetni a szegény férj rovására, hanem a
kikapós asszonyt és a csábítót gúnyoljuk ki, ezeknek kell rosszúl
járniok, hogy kimulathassuk rajtuk magunkat. Szóval éppen
ellenkezőbe kell átcsapnia érzésünknek, gondolkodásunknak. A mit
ma teszünk, csak a magunk, családunk, fajunk, pajtásaink, küzdő
embertársaink örömére teszszük; nem igen keressük az erkölcsi
szempontot: akkor pedig az egyetemes szempontjából cselekszünk,
isten, vallás, erkölcs, becsület, tisztesség, nemes önzetlenség vezet
eljárásunkban, megvetjük a léha zsebelőt, a hitvány kapaszkodót s a
kiket ma királyok ünnepelnek és a panem et circenses-t kiáltó
tömegek megtapsolnak és éljeneznek: akkor lelkökben
megszégyenülve tekintenek vissza kevésbbé tisztes multjokra s
megvetéssel emlegeti nevöket az átalakúlt emberiség.
Ezek sorából aligha fog hiányozni sok most ragyogó név.
 XXXII.

A SZENTSZÉK RENDELETE.

Csatára szólítja fel papjait a szentszék. Most könnyen teheti. Ma

mindenfelé neki virrad. Az emberiség rajongani kezd az
egyetemesért; természetes, hogy hivatalos képviselői, különösen a
papok mozognak leginkább. És ilyenkor van hatása a szentszék
rendeletének. Még néhány év előtt mosolyogtak az efféle rendeletre.
Most tisztelettel fogadják.
Mikor több évvel ezelőtt a Ferenczrendi barátokat akarta
szabályozni a római központ, alig érhetett el valamit. A legszigorubb
fenyegetés sem használt, sikere majdnem semmi volt.
Miért? Mert a realismus napjaiban minden testület
decentralisálódik. A családban az atya elveszti hatalmát a
gyermekekkel szemben. Ilyenkor az atyának nincs nagyobb
boldogsága, mint gyermekeinek vágyait, követeléseit kielégiteni.
Érzéki gyönyörrel tekintenek a szülők gyermekeikre s a kik tehetik,
sok játékot és drága ruhákat hordanak haza. Szegény Kókán
sikkasztott, hogy többek között ezreket költsön gyermekei játékára,
mulatságára. A jámbor férj nem tud eleget kiadni az asszony
cziczomájára, estélyeire, szinházaira, kirándulásaira, fürdőzésére. A
hol mind ez nem lehet, ott kisebb mértékben, de mégis érvényesűl
az asszony akarata.
A testületek, hivatalok vezetésében mindenütt ez a szétmállás, a
részek uralma nyilvánult. Egy erélyes főnök sehol sem tudta hosszú
időre felütni sátorát, ha tisztességes és becsületes szigorral mert
fellépni. Ha pedig tisztviselőtársai szólaltak fel hivatalos működése
ellen, csakhamar távozni kényszerűlt. Az erélyes tanfelügyelő például
mindjárt összetűzött az alispánnal, vagy más megyei hatalmasokkal s
csak azt láttuk, hogy az ország egyik végéből a másikba dobálja,
vagy más téren alkalmazza, főleg nyugdijba küldi a minister. Ezer
meg ezer példával illustrálhatnók a részek uralmának, befolyásának
tüneményeit a realismus napjaiban.
A katholikus egyház története szintén csak ezt mutatja. A VI., X.,
XV. század a catholicismus roppant megaláztatásával járt. A XVII.
század második fele nem különben. Csak 1690 után, mikor ébredezik
az idealismus, kezd újra magához térni a katholikus egyház. A XVIII-
ban, 1773-ban újra engedni kell a részeknek, eltörlik a Jezsuita-
rendet, mindenfelé üldözni kezdik az egyházat, József császár nálunk
gyökerestűl átváltoztatja az egyháziak közéletét, eltörli a sok
imádságos szerzetet. És így tovább. 1810 után ismét erőt kezd
mutatni a katholikus központ. Róma parancsol s engedelmeskedik a
papság. 1817-ben már mindenfelé lelkesednek az egyetemesért,
benne a katholikus egyházért és szánalmas benyomást ébreszt a
hitújitás háromszázados emlékünnepe.
Most hasonló napok fognak bekövetkezni. A római központ erőt
érez magában és erejének súlya van.
A jámborság, szentség, magasztos erély tudja magával ragadni a
hiveket. A szentszék a magyar alsó papságnak ad igazat, tőle és a
világi uraktól várja a vallásos élet fölébredését, mikor megrója a
püspökök túlzott óvatosságát, engedékenységét.
A főpapoktól a seminariumi nevelés reformját követeli a római
szék. Ez kissé nehéz. A papi nevelés a realisabb időkben veszit
egyetemes jelleméből és nemzeties, magyaros lesz. Igy volt ez a
XVII. században, így a XVIII. század utolsó negyedében, mikor a
pozsonyi és más növeldékben világi szindarabokat játszottak.
Mintegy húsz év óta szintén szabadabb lőn a papi nevelés.
 Alig remélhetni, hogy a mi jó magyaros püspökeink seminariumi
tanáraikat szent buzgóságra kényszeritsék, vagy rögtön eltávolitsák.
Öt-tíz év alatt azonban sok minden megváltozik, uralomra jut a
katholikus irány és buzgóbb lesz a papi nevelés, melyet elhanyagolt
a realismus annyira, hogy például Ipolyi Arnold mint nagyváradi
püspök állítólag egy családos papot nevezett ki seminariuma
igazgatójának; pedig egykor maga is a pesti központi papnövelde
rectoia volt a szentéletű Kubinszky Mihály után, a ki itt tehetetlennek
bizonyúlt, noha előbb Kalocsán rajongtak érette a clericusok.
Csakhogy e rajongás még az ötvenes években volt.
Végül a magyar nyelvnek erőszakos terjesztése ellen is tiltakozik
a szentszék, mikor a nemzetiségek vallásos tanitásánál kárhoztatja
használatát. A rendelet e része egy lustrum előtt még nagy vihart
keltett volna. Ma annyira hanyatlik a nemzeties, a népies, a
magyaros iránti lelkesedés, hogy szép csendesen fogadják. Mikor az
egyetemesért kezdünk rajongani, beszélünk ugyan, még pedig
hévvel a hazáról és nemzetről, de már egészen más, tudniillik
erkölcsi szempontból emeljük ki. Az ily hazában szeretettel
ölelkezhetnek a legkülönfélébb nemzetiségek. Csupán a zsidó és
czigány van ilyenkor kizárva a kölcsönös szeretetből. Azért lesz
érthető, hogy 1815-ben a bécsi congressus minden rosszakarat
nélkül csapja egymáshoz Belgiumot és Hollandiát, nincs érzéke a
nemzetiség eszméjéhez, éppen úgy, mint Szent-István király nem
érzi szükségét az egynyelvű magyar hazának, vagy a XVI-ik század
első felében német, tót és magyar származású reformátorok
vegyesen hirdetik a vallásújítást, Rákóczy oroszai egész lélekkel
csüggnek a magyar hazán; szepesi németek, felvidéki tótok
ugyanazon hévvel harczolnak az ország szabadságáért, mert
megszünt a nemzetiségi érzés.
Ennek lehetőségét azonban még sok realista nem tudja elhinni.
Azt tartja, hogy a nemzeti érzés örök és változhatatlan érzelem.
Pedig nagyon természetes a hanyatlása. Mert mikor az egyetemesért
kezdünk lelkesedni, mint az idealismus napjaiban, akkor nem
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about testbank and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!

testbankmall.com