(eBook PDF) Advanced Digital Design with the

Verilog HDL 2nd Edition pdf download

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-advanced-digital-
design-with-the-verilog-hdl-2nd-edition/

Download more ebook from https://ebooksecure.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebooksecure.com
to discover even more!

(eBook PDF) Digital Design: With an Introduction to the

Verilog HDL, VHDL, and System Verilog 6th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-digital-design-with-an-
introduction-to-the-verilog-hdl-vhdl-and-systemverilog-6th-
edition/

(eBook PDF) Digital Design with RTL Design VHDL and

Verilog 2nd

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-digital-design-with-rtl-
design-vhdl-and-verilog-2nd/

Digital System Design with FPGA: Implementation Using

Verilog and VHDL 1st Edition Unsalan - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/digital-system-design-with-fpga-
implementation-using-verilog-and-vhdl-ebook-pdf/

Digital Logic & Microprocessor Design With Interfacing,

2nd Edition Enoch O. Hwang - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/digital-logic-microprocessor-
design-with-interfacing-2nd-edition-ebook-pdf/
Design Recipes for FPGAs using Verilog and VHDL [2nd
ed.] Peter Wilson - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/design-recipes-for-fpgas-using-
verilog-and-vhdl-2nd-ed-ebook-pdf/

(eBook PDF) Digital Logic Circuit Analysis and Design

2nd Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-digital-logic-circuit-
analysis-and-design-2nd-edition/

(eBook PDF) Digital Design: Principles and Practices

4th

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-digital-design-
principles-and-practices-4th/

(eBook PDF) Digital Control System Analysis & Design

4th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-digital-control-system-
analysis-design-4th-edition/

Digital Design: Principles and Practices 5th Edition

Wakerly - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/digital-design-principles-and-
practices-ebook-pdf/
 Contents

1 Introduction to Digital Design Methodology 1

1.1 Design Methodology-An Introduction 2
I. L1 Design Specification 4
I. 1.2 Design Partit ion 4
1.1.3 DesignEntry 4
1. 1.4 Simulatio n and Functional Verifica tion 5
1. 1.5 Design Integration and Verification 6
1.1.6 Presynthesis Sign-Off 6
1.1.7 Gate-Level Synthesis and Technology Mapping 6
1.1 .8 Poslsynthesis Design Validation 7
1.1.9 PoslsynthesisTimingVerification 8
1.1.10 Test Generation and Fault Simulation 8
1.1.11 Placeme nt and Routing 8
1.1.12 Physical and Electrical Design Rule Checks 9
1.1.13 Parasitic Extraction 9
1.1.14 OesignSign-Off 9
1.2 ICTechnology Options 9
1.3 Overview 11
References 11
Review of Combinational Logic Design 13
2.1 Combinational Logic and Boolean Algebra 13
2.1.1 ASIC Library Cells 13
2.1.2 Boolean AJgebra 16
2.1.3 DeMorgan's Laws 18

·t7 ·
 2.2 Theorems for Boolean Algebraic Minimization 18
2.3 Representation of Combinational Logic 21
2.3.1 Sum-of-Producl.'> Representation 23
2.3.2 Product-of-Sums Representation 26
2.4 Simplification of Boolean Expressions 27
2.4.1 Simplification with Exclusive-Or 36
2.4.2 Ka rnaugh Ma ps (SOP Form) 36
2.4.3 Karnaugh Maps (POS Form ) 39
2.4.4 Karnaugh Maps and Don·t-Cares 40
2.4.5 Exte nded Kamaugh Maps 41
2.5 Glitches and H azards 42
2.5.1 Elimination of Static Hazards (SOP Form ) 45
2.5.2 Summary: Elimination of Static Hazards in 1\vo-Level Circuits 48
2.5.3 Static Hazards in Multilevel Circuits 49
2.5.4 Summary: Elimination of Static Hazards in Multilevel Circuits 52
2.5.5 D ynamic Haza rds 52
2.6 Building Blocks for Logic Design 55
2.6.1 NAND- NOR Structures 55
2.6.2 Multiplexers 60
2.6.3 Dcmultiple xt:rs 61
2.6.4 Encoders 62
2.6.5 Priority Encoder 63
2.6.6 Decoder 64
2.6.7 Priority Decoder 66
References 67
Problems 67

Fundamentals of Sequential Logic Design 69

3.1 Storage Elements 69
3.1. 1 Latches 70
3. 1.2 Transparent Latches 71
3.2 Flip-Flops 71
3.2.1 D.Type Flip-Flop 71
3.2.2 Maste r-Slave Flip.F1op 73
3.2.3 1-K Flip-Flops 75
3.2.4 T Flip-Flop 75
3.3 Busses and TIlree-State Devices 76
3.4 Design of Sequential Machines 80
3.5 State-Transition Graphs 82
3.6 Design Example: BCD to Excess-3 Code Converter 84
3.7 Serial-Line Code Converter for Data ltansmission 90
3.7.1 Design Example: A Mealy-Type FSM for Serial Line-Code Conversion 92
3.7.2 Design Example: A Moore.Type FSM for Serial Line-Code Conversion 93

- 18'
 3.8 State Red uction and Equivalent States 95
References 99
Problems 100
4 Introduction to Logic Design with Verilog 103
4.1 Structural Models of Combinational Logic 104
4.1.1 Verilog Primitives and Design Encapsulation 104
4.1.2 VerilogStructuralModels 107
4.1.3 Module Ports 108
4.1.4 Some Language Rules 108
4.1.5 Top-Down Design and Nested Modules 109
4.1.6 Design Hierarchy and Source-Code Organization 111
4.1.7 Vectors in Verilog 11 3
4.1.8 Structural Connectivity 114
4.2 Logic System, Design Verification, and Test Methodology 118
4.2.1 Four-Value Logic and Signal Resolution in Verilog 11 9
4.2.2 Test Methodology 120
4.2.3 Signal Generators for Testbenches 123
4.2.4 Event-Driven Simulation 125
4.2.5 Testbench Template 125
4.2.6 Sized Numbers 126
4.3 Propagation Delay 126
4.3.\ Inertial Delay 129
4.3.2 Transport Delay 131
4.4 Truth Table Models of Combinational and Sequen tial Logic with Verilog 131
References 138
Problems 138
5 Logic Design with Behavioral Models of Combinational
and Sequential Logic 141
5.1 Behavioral Modeling 141
5.2 A Brief Look at Data Types for Behavioral Modeling 143
5.3 Boolean Equation-Based Behavioral Models of Combinational Logic 143
5.4 Propagation Delay and Continuous Assignments 146
5.5 Latches and Level-Sensitive Circuits in Verilog 148
5.6 Cyclic Behavioral Models of F lip-Flops and Latches 150
5.7 Cyclic Behavior and Edge Detection 152
5.8 A Comparison of Styles for Behavioral Modeling 154
5.8 .1 Continuous Assignment Models 154
5.8.2 DataflowlRTL Models 156
5.8.3 Algorithm-Based Models 160
5.8.4 Naming Conventions: A Matter of Style 161
5.8.5 Simulation with Behavioral Models 162
5.9 Behavioral Models of Multiplexers, Encoders, and Decoders 162

-19-
5.10 Dataflow Models of a Linear-Feedback Shift Register 171
5.1 1 Modeling Digital Machines with Repetitive Algorithms 173
5.1 1.1 Intellectual Property Re use and Parameterized Models 178
5.1 1.2 Clock Generators ISO
5.12 Machines with Multicycle Operations 182
5. 13 Design D ocumentation with Functions and Tasks: Legacy or Lunacy? 183
5.13.1 Tasks 184
5.13.2 Functions 185
5.14 Algorithmic State Machine Charts (or Be h.avioral Modeling 187
5.15 ASMD Charts 191
5. 16 Behavioral Models of Counters, Shift Registers, and Register Files 195
5.1 6. 1 Counters 195
5.16.2 Shift Registen 202
5.16.3 Register Files and Arrays of Registers (Memories) 206
5.17 Switch Debounce, Metastability, and Synchronizers for Asynchronous Signals 208
5.1 8 Design Example: Keypad Scanner and E ncoder 21 4
Refe rences 223
Proble ms 223

Synthesis of Combinational and Sequential Logic 23S

6.1 Introduction lo 5ynthesis 236
6. Ll Logic Synthesis 237
6.1.2 RTLSynthesis 245
6.1.3 High-Level Synthesis 246
6.2 Synthesis of Combinational Logic 247
6.2.1 Synthesis of Prio rity Structures 252
6.2.2 Explo iting Logical Don't-Care Conditions 253
6.2.3 ASIC Cells and Resource Sharing 258
6.3 Synthesis of Sequential Logic with Latches 260
6.3. 1 Accidental Synthesis of Latcbes 262
6.3.2 Inte ntio na l Synthesis of Latches 266
6.4 Synthesis ofThree-$tate Devices and Bus Interfaces 269
6.5 Synthesis of Sequential Logic with Flip-Flops 272
6.6 Synthesis of Explicit State Machines 275
6.6.1 Synthesis of a BCD-to-Excess-3 Code Converter 276
6.6.2 Design Example: Synthesis of a Mealy-Type NRZ-to-Manchester
Line Code Converter 281
6.6.3 Design Example: Synthesis of a Moore-Type NRZ-to-Manchester
Line Code Converte r 283
6.6.4 Design Example: Synthesis of a Sequence Recognizer 284
6.7 Registered Logic 292
6.8 State Encoding 300
 6.9 Synthesis of Implicit State Machines. Registers. and Counters 302
6.9.1 Implicit Stale Machines 303
6.9.2 Synthesis of Counters 304
6.9.3 Synthesis of Registers 305
6.10 Resets 309
6.1 1 Synthesis of Gated C locks and Clock En ables 313
6.12 Anticipating the Results o f Syn thesis 314
6. 12.1 Synthesis of Dala Types 3 14
6.12.2 Operator Grouping 314
6.12.3 ExpressionSubstitution 315
6.13 Synthesis of Loops 318
6. 13.1 Static Loops without Embedded Ttming Controls 318
6.1 3.2 Static Loops with Embedded TImingControls 321
6.13.3 Nonstatic Loops without Embedded Timing Controls 324
6.13.4 Nonstalic Loops with Embedded TIming Controls 326
6.13.5 Statc-Machine Replacements for UnsynthesiUlble Loops 329
6.14 Design Traps to Avoid 334
6. 1S Divide and Conquer: Partitioning a Design 335
Refere nces 336
Problems 337
7 Design and Synthesis of Datspath Controllers 345
7. 1 Partitioned Sequential Machines 34S
7.2 Design Example: Binary Counte r 347
7.3 Design and Synthesis o f a RiSe Stored-Program Machine 353
7.3.1 RI SC SPM: Processor 355
7.3.2 RISC SPM: ALU 355
7.3.3 RISC SPM: Controller 355
7.3.4 RISC SPM: Instruction Set 356
7.3.5 RISCSPM:Controller Design 358
7.3.6 RISC SPM: Program Execution 372
7.4 Design Example: UART 375
7.4. 1 UA RTOperation 376
7.4.2 UART1fansmitter 3n
7.4.3 UA RTReceiver 387
References 399
Problems 400
Programmable Logic and Storage Devices 415
8. 1 Programmable Logic Devices 417
8.2 Storage Devices 417
8.2.1 Read-Only Memory (ROM) 4 18
8.2.2 Programmable ROM (PROM) 420

- 21 .
 8.2.3 Erasable RO Ms 42 1
8.2.4 ROM-Based Implementation of Co mbinatio nal Logic 423
8.2.5 Verilog System Tasks for RO Ms 423
8.2.6 Comparison of ROMs 426
8.2.7 ROM -Based State Machines 426
8.2.8 Hash Me mory 430
8.2.9 Static Random Access Memory (SRAM) 430
8.2.10Ferr oelectric Nonvola tile Memory 452
8.3 Programmable Logic Array (PLA) 454
8.3.1 PLA Minimization 457
8.3.2 PLA Modeling 459
8.4 Programmable A rray Logic (PAL) 463
8.5 Programmability of PLDs 464
8.6 Complex PLDs (CPLDs) 465
8.7 Field-Programmable Ga le A rrays 466
8.7. 1 The Rol e of FPG As in the ASIC Marke t 467
8.7.2 FPGA "Technologies 469
8.7.3 XILI NX Vinel( FPG As 470
8.8 Embeddable and Progra mmable IP Cores for a System-on-a-Chip (SoC) 470
8.9 Verilog-Based Design Flows for FPGAs 472
8.10 Synthesis with FPGAs 473
References 476
Related Web Sites 476
Problems and FPG A- Based Design Exercises 476

Algorithms and Architectures for Digital Processors SIS

9.1 Algorithms, Nested-Loop Programs, and Data Flow Graphs 516
9.2 Design Example: Halfto ne Pixel [mage Converter 519
9.2. 1 Baseli ne Design fo r a Halfto ne Pixel Image Converter 522
9.2.2 NLP-Based Architectures for tbe Halfto ne Pixel Image Conve rter 526
9.2.3 Minimum Concurrent Processor Architecture fo r a Ha lfto ne Pixel Image
Converte r 532
9.2.4 Halftonc Pixel Image Convener: Design Tradeoffs 547
9.2.5 Architectu res fo r Dataflo w G raphs wit h Feedback 547
9.3 Digital Filters and Signal Processors 554
9.3, \ Finite-Dura tion Impulse Res ponse Filte r 557
9.3.2 Digital Fiile r DeSign Proce~ 558
9.3.3 Infinite- Duration Impulse Response Filte r 563
9.4 Building Blocks fo r Signal Processors 566
9.4.1 Integra tors (Accumulators) 566
9.4.2 Differentiators 570
9.4.3 Decimation and Interpolatio n Filters 570
 9.5 Pipclined A rchitectures 576
9.5. 1 Design Example: Pipeline d Adder 579
9.5.2 Design Example: Pipelined AR Filter 583
9.6 Circular Buffers 586
9.7 Asynchronous FLFOs - Synchronization across Clock Domains 589
9.7.1 Simplificd Asynchro nous FIFO 590
9.7.2 Clock Domain Synchronizatio n for an Asynchronous FIFO 599
Refere nces 619
Proble ms 620

10 Architectures ror Arithmetic Processors 627

10. 1 Number Representa tion 627
10.1.1 Signed Magnitude Representation of Negative Integers 628
10.1.2 Ones Complement Representatio n of Negative Integers 629
10.1.3 Twos Complement Representa tion of Positi ve and Negati ve Integers 630
10.1.4 Representa tio n of Fractio ns 632
10.2 Functional Units for Addition and Subtraction 632
10.2.1 Ripple-Carry Adder 632
10.2.2 Carry Look-Ahead Adde r 633
10.2.3 Overnow and Underflow 638
10.3 Functional Units for Multiplication 638
10.3.\ Combinational (Parallel) Binary Mul tiplie r 639
10.3.2 Sequential Binary Multiplier 642
10.3.3 Sequential Multiplier Design: Hie rarchical Decomposition 644
10.3.4 STG-Bascd Cont rolle r D esign 646
10.3.5 Efficient STG-Based Sequential Binary Multiplier 652
10.3.6 ASM D-Based Sequential Binary MUl tiplie r 658
10.3.7 Efficient ASMD-Based Sequential Binary Multiplier 664
10.3.8 Summary of ASMD-Based Datapath and Controller Design 669
10.3.9 Reduced-Register Sequential Multiplier 670
10.3.10 Im plicit-State-Machine Bina ry Multiplier 6 75
10.3.11 Booth's Algorith m Seque ntial Multiplier 687
10.3.12 Bit-Pair Encoding 702
10.4 Mult iplication of Signed Binary Numbers 710
10.4.1 Product ofSigDed Numbers: Negative Mwtiplicand, Positive Multiplier 7 10
10.4.2 Product of Signed Nu mbers: Positive Multiplicand. Ncgative Multiplier 710
10.4..3 Product of Signed Numbers: Negative Multiplicand. Negative Multi plier 7 10
10.5 Multiplication of Fractions 7 11
10.5.1 Signed Fractions: Positive Mul tiplicand, Positive Multi plier 714
10.5.2 Signed Fractions: Negative Multi plicand, Positive Multiplier 714
10.5.3 Signed Fractio ns: Positive Multiplicand, Negative Mul tiplier 714
10.5.4 Signed Fractions: Negative Multiplicand, Negative Mul tiplier 7 15

' 23·
 10.6 Functional Units for Division 715
10.6.1 Division of Unsigned Binary Numbers 716
10.6.2 Efficieot Divisioo of Unsigned Binary Numbers 724
10.6.3 Redu ced-Register Sequential Divider 734
10.6.4 Division of Signed (Zs Complement) Binary Numbers 739
10.6.5 Signed Arithmetic 739
References 742
Problems 742

11 Postsynthcsis Design Tasks 749

11 .1 Postsynthesis Design Validation 749
11 .2 Postsynthesis Timing Verification 753
11 .2.1 Static TIming Analysis 755
11 .2.2 TIming Specifications 757
11.2.3 Factors That Affect TIming 760
11.3 Elimination of AS IC Timing Violations 766
11.4 False Paths 767
11 .5 System Tasks for Timing Verification 769
11.5.1 TImingCheck:SctupConditioll 770
11.5.2 TIming Check: Hold Condition 770
11 .5.3 liming Check: Setup and Hold Conditions 771
11.5.4 Timing Check: Pulsewidth Constraint 773
11.5.5 liming Check: Signal Skew Constraint 773
11.5.6 liming Check: Oock Period 774
11 .5.7 liming Check: Recovery lime 774
11.6 Fault Simulation and Manufacturing Tests 775
11.6.1 Circuit Defects and Faults 776
11 .6.2 Fault Detection and Testing 780
11.6.3 D-Notation 782
11.6.4 Automatic Test Patte rn Generatio n for Combinational Circuits 786
11.6.5 Faul t Coverage and Defect Levels 788
11 .6.6 Test Generation for Sequential Circuits 788
11.7 FaultSimulation 792
11.7.1 Fault Collapsing 793
11.7.2 Serial Fault Simulation 793
11.7.3 Parallel Fault Simulation 794
11.7.4 Concurrent Fault Simulation 794
11 .7.5 Probabilistic Fault Simulation 794
11.8 JTAG Ports and Design for Testability 794
11.8.1 Boundary Scan and ITAG Ports 795
11.8.2 JTAG Modes of Operation 7%

·24·
 11.8.3 JTAG Registers 798
11.8.4 JTAG Instructions 800
11 .8.5 TAP Architecture 801
11 .8.6 TAP ControllerStateMachine 803
11.8.7 Design Example:Testing with JTAG 807
11.8.8 Design Example: Built-In Self-Test 830
References 845
Problems 845

A Verilog Primitives 851

A.I Multiinput Combinational Logic Gates 851
A.2 Multioutput Combinational Gates 853
A.3 Three-State Logic Gates 854
A.4 MOS Transistot Switches 855
A.5 MOS Pull-Up/Pull-Down Gates 860
A.6 MOS Bidirectional Switches 860

B Verilog Keywords 863

C Vcrilog Data Types 865

C.l Nets 865
C.2 Register Variables 866
C.3 Constants 870
C.4 Referencing Arrays of Nets or Regs 871

D Verilog Operators 873

0.1 Arithmetic Operators 873
0.2 Bitwise Operators 875
0.3 Reduction Operators 875
0.4 LogicalOperators 876
0.5 Relational Operators 877
0.6 Shift Operators 878
0.7 Conditional Operator 878
0.8 Concatenation Operator 879
D.9 Expressions and Operands 880
0.10 Operator Precedence 880
0.11 Arithmetic with Signed Data 'lYpes 881
0.12 Signed Literal Integers 882
0.13 System Functions for Sign Conversion 882
2.1.1 Assignment Width Extension 883

E Verilog Language Formal Syntax 88S

.".
 F Verilog Language Formal Syntax 887
F.1 Source text 887
F.2 Declarations 890
F.3 Primitive instances 89'
F.' Module and generated instantiatio n 895
F.5 UDP declaration and instantiation 8%
F.6 Behaviora l statements 897
F.7 Specify section 901
F.8 Expressions 905
F.9 General 909

G Additional Features of Venlag 913

G.l A rrays of Primitives 913
0.2 Arrays of Modules 9 13
0.3 Hierarchical Dereferencing 914
G.4 Parameter Substitution 915
0.5 Procedural Contin uous Assignment 916
0.6 Int ra-Assignme nt Delay 917
G.7 Indctenninate Assignment and R ace Conditions 918
0.8 wait Statement 921
0.9 for k. ... join Statement 922
G.ID Named (Abstract) Events 922
G.II Constructs Supported by SynlhesisTools 923

H fl ip-Flop a nd Latch Types 925

I Vcrilog-2001, 2005 927
1.1 ANSI C Style Changes 927
1.2 Code Management 930
1.3 Support for Logic Modeling 933
1.4 Support for Arithmetic 934
1.5 Sensitivity List for Event Control 940
1.6 Sensitivity List for Combinational Logic 940
1.7 Parameters 942
1.8 Instance Generation 944

J Programming Language Interface 949

K Web sites 951
L Web-Based Resourus 953
Index 955

. 26·
CHAPTER 1 Introduction to Digital
Design Methodology

Classical design methods relied on schematics and manual methods to design a circuit,
but today computer-based languages are widely used to design circuits of enormous
size and complexity. There are several reasons for this shift in practice. No team of en-
gineers can correctly design and manage, by manual methods, the details of state-of-
the-art integrated circuits (ICs) containing several million gates, but using hardware
description languages (HDLs) designers easily manage the compleltity of large designs.
Even small designs rely on language-based descriptions, because designe rs have to
quickly produce correct designs targeted for an ever-shrinking window of opportunity
in the marketplace.
Language-based designs are portable and independent of technology, allowing
design teams to modify and re-use designs to keep pace with improvements in technology.
As physical dimensions of devices shrink, denser circuits with better perfonnance can be
synthesized from an original HD£...based model.
HDLs are a convenient medium for integrating intellectual property (IP) from a
variety of sources with a proprietary design. By relying on a common design language,
models can be integrated for testing and synthesized separately or together, with a net
reduction in time for the design cycle. Some simulators a\so support mued descriptions
based on multiple languages.
The most significant gain that results from the use of an HDL is that a working
circuit can be synthesized automatically from a language-based description, bypassing
the laborious steps that characterize manual design methods (e.g., logic minimization
with Karnaugh maps).
HD£...based synthesis is now the dominant design paradigm used by industry.
Today, designers build a software prototype/model of the design. verify its functionality.
and then use a synthesis tool to automatically optimize the circuit and create a netlist in
a physical technology.
 Advuttd DigitaJ D esign with the Verilog HDL

HDLs and synlhesis lools focus an engineer's allention on fun ctionality rather
than on individual transistors o r gates; they synthesize a circuit that will realize the de-
sired functionality, and satisfy a rea andlor performance constraints. Moreove r, alterna-
tive architectures can be gene rated fro m a single HDL model and evaluated quickly to
perform design tradeoffs. Functional models are also referred to as behavioral models.
HDLs serve as a platform for several tools: design e ntry, design verification. test
gene ration, fault analysis and simulation, timing analysis and/or verificatio n, synthesis,
and automatic generatio n of schematics. This breadth of use improves the efficiency of
the design now by e liminating translations of design descriptions as the design moves
through the tool chain.
Two languages enjoy widespread industry support: Ve rilogU I (lJ and VHDL [2J.
Both languages are IEEE (Institute of E lectrical and Electronics Engincers) stan-
dards; both are supported by synthesis tools for ASICs (application-specific integrated
circuits) and FPGAs (field-programmable gale arrays). Languages for analog ci rcuit
dcsign, such as Spice (3). play an important role in verifying critical timing paths of a
circuit, but these languages impose a prohibitive computationa l burden on large de-
signs, cannot support abstract styles of design, and become impractical whe n used o n a
large scalc. Hybrid languages (e.g.. Ve rilog-A) (4) are used in designing mixed-signal
circuits, which have both digital and a na log circuitry. System-level design languages,
such as SystemC [5J and SuperlogTM 16], are now emerging to support a highe r level of
design abstraction than can be supporte d by Ve rilog or VHDL.

1.1 Design Methodology-An Introduction

A SICs and FPGAs are designed systematically to maximize the like lihood that a de-
sign will be correct and will be fabricated without fatal naws. Designers follow a "de-
sign now" like that shown in Figure 1-1, which specifies a sequence of major steps that
will be take n to design . verify, synthesize. and test a digital circuit. ASIC design nows
involve several activities, from specification and design entry. to place-and-route and
timing closure of the circuit in silicon. Tuning closure is attained whe n all of the signal
paths in the design satisfy the timing constraints imposed by the interface circuitry, the
circuit's sequential elements, and the system clock. Although the design flow appears
10 be linear, in practice it is not. Various steps might be revisited as design errors are
discove red, requirements change, or performance and design constraints are violatcd.
For e xample, if a circuit fails to meet timing constraints, a new placement and routing
step will have to be take n, perhaps including redesign of critical paths.
Design nows for standard-cell-based ASJ Cs are more complcx than those for
FPG As because the architecture of an ASIC is not fixed. Consequcntly, the perfor-
mance that can be realized from a design depends on the physical placement and rout-
ing of the cells o n the die, as well as the underlying device properties. Inte rconnect
delays play a significant role in delcrmining performance in submicron designs below
0.18 pm, in which prelayout estimates of path de lays d o not guarantee timing closure
of the routed design.
The following sections will clarify the design flow described in Figure 1-1.
Introduction to Digital Design Methodology

Production-ready
masks

FlGURE 1-1 Design now for HDL-bascd ASICs.

 AdYanttd Dlglt.J Design wltb tbe Verllog H DL

1.1.1 Design Specification

The design flow begins with a writlen specification for the design . The specification
document can be a very elaborate statement of functionality, timing, silicon area, power
consumption, testability, fault coverage, and other criteria that govern the design. At a
minimum. the specification describes the functional characteristics that are to be imple-
mented in a design. l'Ypically, state transition graphs. timing charts, and algorithmic-state
machine (ASM) charts arc used to describe sequential machines, but interpre tation of
the specification can be proble matic, because the HDt..-based model might actually
implement an unintended interpretation of the specification . The emerging high-level
languages. like SystemC 15J. and Superlog 16J hold the promise that the language itself
provides an executable specification of the design , which can then be tTanslated and
synthesized into a circuit.

.1.1.2 Design Partition

In today's methodologies for designing ASI Cs and FPGAs, large circuits are parti-
tioned to form an archileClllre - a configuration of interacting functional units, such
that each is described by a behavioral model of its functionality. The process by which
a complex design is progressively partitioned into smaller and simpler functi ona l units
is called top-down design or hierarchical design. HOLs support top-down design with
mixed levels of abstraction by providing a common fTamework for panitioning, syn-
thesizing.. and verifying large, complex systems. Parts of large designs can be linked to-
gethe r for verification of overall functionality and performance. The panitioned
architecture consists of functional units that are simpler than the whole, and each can
be described by. an HDt..-based model. The aggregate description is often too large to
synthesize directly, but each fun ctional unit of the partition can be synthesized in a rea-
sonable amount of time.

1.1.3 Design Entry

Design entry means composing a language-based description of the design and storing
it in an electronic format in a compute r. Modem designs are described by hardware
description languages, like Verilog, because it takes significantly less time to write a
Ve rilog behavioral description and synthesize a gate· level realization of a large circuit
than it does to develop the gate-level realization by other means, such as bottom-up
manual entry. This saves time that can be put to better use in other parts of the design
cycle. The ease of writing, changing. or substituting Verilog descriptions encourages
architectural exploration. Moreover, a synthesis tool itself will find alternative realiza-
tions of the same functionality and generate reports describing the attributes of the
design.
Synthesis tools create an optimal inte rnal representation of a circuit before map-
ping the description into the target technology. The internal database at this stage is
generic, which allows it to be mapped into a variety of technologies. For example. the
technology mapping engine of a synthesis tool will use the internal format to migrate a
design fro m an FPGA technology to an ASIC standard cell library, without having to
reoptimize the gene ric description.
lntroduction to D1ct1al Des.ip MethodoJocy

HDL-based designs are easier to debug than schematics. A behaviora l descrip-

tion encapsulating complex functionality hides underlying gate-leve l detail, so there is
less information to cope with in trying to isolate problems in the fun ctionality of the
design. Furthermore, if the behavioral description is functionall y correct, it is a gold
standard for subsequent gate-level realizations.
HDL-based designs incorporate documentation within the design by using de-
scriptive names. by including comments to clarify intenl , and by explicitly specifying ar-
chitectural relationships, thereby reducing the vol ume of documentation thai must be
kept in other archives. Simulation of a language-based model explicitly specifies the
fu nctionality of the design. Since the language is a standard, documentation of a design
can be decoupled from a particular vendor's tools.
Behavioral modeling is the predominant tiescriptive style used by industry, e n-
abling the design of massive chips. Behavioral modeling describes the functionality of a
design by specifying what the designed circuit will do, not how to build it in hardware.
It specifies the input-output model of a logic circuit and suppresses details about phys-
ical, gate-level implementation.
Behavioral modeling encourages designers to (1) rapidly create a behavioral pro-
totype of a design (without binding it to hardware details), (2) verify its functiona lity,
and the n (3) use a synthesis tool to optimize and map the design into a selected physi-
cal technology. If the model has been written in a synthesis-ready style, the synthesis
tool will remove redundant logic. perform tradeoffs between alternative a rchitectures
andlor multilevel equivalent circuits, and ultimately achieve a design that is compat iblc
with area or timing constraints. By focusing the designer's attention on the functional-
ity that is to be implemented rather than on individual logic galc~ and their intercon-
nections, behavioral modeling provides the fre edom to explore alternatives to a design
before committing it to production.
Aside from its importance in synthesis. behavioral modeling provides flexibility
to a design project by allowing parts of the design to be modeled at difrerent levels of
abstraction. The Verilog language accommodates mixed levels of abstraction so that
portions of the design that are implemented at the gate level (i.e. , structurally) can be
integrated and simulated concurrently with other parts of the design that are repre-
sented by behavioral descriptions.

1.1.4 Simulation and Functional Verification

The functionality of a design is verified (Step4 in Figure I-I) either by simulation or by
forma l methods [7]. Our discussion will focu s on simulation that is reasonable for the
size of circuits we can present here. The design flow iterates back to Step 3 until the
functionality of the design has been verified. The verification process is threefold: it
includes (1) development of a test plan, (2) development of a testbcnch, and (3) execu·
tion of the test.

1.1.4.1 Test Plab Development A carefully documented test plan is developed to

specify what functional features are to be tested and how they are to be tested. For ex-
ample, the lest plan might specify that the instruction set of an arithmetic and logic unit
(ALU) win be verified by an exhaustive simulation of its behavior, for a specific se.t of
 Ad"lIn('ed DiptaJ Design with the Verl10t HDL

input data. Test plans for sequential machines must be more elaborate to ensure a high
level of confidence in the design, because they may have a large number of states. A
test plan identifies the stimulus generators, response monitors, and the gold standard
response against which the model will be tested.

Ll.4.2 Testbendl Development The lestbench is a Verilog module in which the unit
under test (UUT) has been instantiated, together with pattern generators that are to be
applied to the inputs of the model during simulation. Graphical displays andlor
response monitors arc part of the testbench. The testbench is documented to identify
the goals and sequential activity that will be observed during simulation (e.g., ''Testing the
opcodes··). If a design is formed as an architecture of multiple modules, each must be
verified separately, beginning with the lowest level of the design hie rarchy, then the in-
tegrated design must be tested to verify that the modules interact correctly. In this case,
the test plan must describe the functiona l features of each module and the process by
which they will be tested, but the plan must also specify how the aggregate is to be tested.

1.1.4.3 Test Execution and Model Veri8cation The testbench is exercised according
to the test plan and the response is verified against the original speci fication fo r the
design, e.g. does the response match that of the prescribed ALU? This step is intended
to reveal errors in the design,confinn the syntax of the description , verify style conven-
tions. and eliminate barriers to synthesis. Verification of a model requires a systematic,
thorough demonstration of its behavior. There is nQ point in proceeding further imo the
design flow Ilntil the model has been verified.

1.1.5 Design Integration and Verification

After each of the functional subunits of a partitioned design have been verified to have
correct fu nctionality, the architecture must be integrated and verified to have the cor-
rect fu nctionality. This requires development of a separate testbench whose stimulus
generators exercise the input-output fu nctionality of the top-level module, monitor
port and bus activity across module boundaries, and observe state activity in any
embedded state machines. This step in the design flow is crucial and must be executed
thoroughly to e nsure that the design th at is being signed off for synthesis is correct.

1.1.6 Pre synthesis Sign~Off

A demonstration of fuU functionality is to be provided by the testbeneh, and any dis-
crepancies between the functionality of the Verilog behavioral model and the design
specification must be resolved. Sign-off occurs a rte r all known functional e rrors have
been eliminated.

1.1.7 Gate-Level Synthesis and Technology Mapping

Afte r all syntax and functiona l errors have been eliminated from the design and sign-
orr has occurred, a synthesis tool is used to create an optimal Boolean description and
compose it in an available technology. In general, a synthesis tool removes redundant
logic and seeks to reduce the area of the logic needed to implement the funct ionality
Introduction to D llP tal Design Met hodology

and satisfy performance (speed) specifications. This step produces a netlist of standard
cells or a database that will configure a targe t FPGA.

1.1.8 Postsynthesis Design Validation

Design validation compares the response of the synthesized gate-level description to
the response of the behavioral model. This can be done by a testbench that instantiates
both models. and drives them with a common stimulus. as shown in Figure 1-2. The re-
sponses can be monitored by software and/or by visuaVgraphical means to see whether
they have identical functionality. For synchronous designs. the match must hold at the
boundaries of the machine's cycle- intermediate activity is of nO consequence. If the
functionality of the behavioral description and the synthesized realization do not
match. painstaking work must be done to understand and resolve the discrepancy. Post-
synthesis design validation can reveal software race conditions in the behavioral model
that cause events to occur in a different clock cycle than expected. I We will discuss how
good modeling techniques can prevent this outcome.

flGU REl-l Postsynlhcsisde5lgnvaiidation.

lPoslsynlhesis validal;nn in an AS IC design fio'" is followed by a step for postiayoul timing verification.
 Advan~ Digital Dnip with tbe Verilog HDL

1.1.9 Postsynthesis liming Verification

Although the synthesis process is intended to produce a circuit that meets timing spec-
ifications, the circuit's timing margins must be checked to verify that speeds are ade-
quate on critical paths (Step 9). This step is repeated after Step 13, because synthesis
tools do not accurately anticipate the effect of the capacitive delays induced by inter-
connect metalization in the layout. Ultimately, these delays must be extracted from the
properties of the materials and the geometric details of the fabrication masks. The
extracted delays are used by a static timing analyzer to verify that the longest paths do
not violate timing constraints. The circuit might have to be resynthesized or re-placed
and rerouted to meet specifications. Resynthesis might require (1) transistor resizing,
(2) architectural modificationslsubstitutions, and (3) device substitution (more speed
at the cost of more area) .

1.1.10 Test Generation and Fault Simulation

After fabrication , integrated circuits must be tested to verify that they are free of
defccts and operate correctly. Contaminants in the d ean-room envi ronment can cause
defec ts in the circuit and render it useless. In this step of the design flow a set of test
vectors is applied to the circuit and the response of the circuit is measured . Testing
considers process-induced faults, not design errors. Design errors should be detected
before presynthesis sign-off. Testing is daunting, for an ASIC chip might have millions
of transistors, but only a few hundred package pins that can be used to probe the
internal circuits. The designer might have to embed additional, special circuits that
will enable a tester to use only a few external pins to test the entire internal circuitry
of the ASIC, either alone or on a printed circuit board.
The patterns that are used to verify a behavioral model can be used to test the fab-
ricated part that results from synthesis, but they might not be robust enough to detect a
sufficiently high level of manufacturing defects. Combinational logic can be tested for
fau lts exhaustively, but sequential machines present special challenges, as we will see in
Chapter 11. Fault simulation questions whether the chips that come off the fabrication
line can, in fact, be tested to verify that tbey operate correctly. Fault simulation is con-
ducted to detennine whether a set of test vectors will detect a set of faults. The results of
fault simulation guide the use of software tools for generating additional test patterns.
To eliminate the possibility that a part could be produced but not tested, test patterns
are generated before the device is fabricated , to allow for possible changes in the design ,
such as a scan path. ~

1.1.11 Placement and Routing

The place ment and rouling step of the ASIC design flow arranges the cells on the die
and connects their signal paths. In cell-based technology the individual cells are inte-
grated to form a global mask that will be used to pattern the silicon wafer with gates.

1Scan patbs are fonned by replacing ordinary Oip-flops with specially designedOip-fi ops thatcanbceonnected
together in test mode to fonn a shlft register. Test pallems can be scanned into tbe design, and applied to the
internalcireuitry.The responseofthecireuitcanbeeapturedintbescancbainandsbiftedout for analysis.
Another Random Scribd Document
with Unrelated Content
Különben a konyha mindig üresen állt; a szoba becsukva, semmi
vizes nyom az esős időben, itt nem kotonászott senki, nyugtatám
magamat, az ifjú úr maga feledé zártalan lakatját. Öt-hat nappal reá
én lejöttem Pestről az uram dolgában, lent is maradtam, hogy itt ért
a debreczeni vásár. A mint Löbl dögbőreit hordatom össze
fiókhajhászoktól, egyszer levelet ir, most szerdán egy hete, hogy a
Gyapjasy pusztáján 1500 bőr van. Nyúl Iczik fizesse ki nyolcz bankó
garasával, s a többivel együtt vigyük Debreczenbe…
– Ki az a Nyúl Iczik?
– Csaplár és orgazda a hangyási csárdán. Gyöngyösön laktában
nyúlbőrbe huztak egy macskát a legyes diáksüldők, s kertjébe
ereszték. Míg kergette, leányát elszökteték. Azóta Nyúl Icziknek
hijják. Ahun látják kendtek a vermek irányában, lovát abrakolja, nem
hiszem, hogy az is igaz kézen került hozzá.
– Be sunda egy zsidó, szeplős mint a pulykatojás, s szeme öklel,
mint a vasvilla.
– Nos, nos…, hát a tiszttartó?
– Panaszkodott a hallatlan dögről. Igaz, a környékben nagyon
veszett ez a birkaféle, de máskor, mondá, használt a pesti por. Talán
az a hibám, hogy keveset hoztam, mert míg tartott benne, a só közé
hintettem, állítá a juhász, olyan vidám volt minden fia, mint az új
menyecske; de hogy a por elfogyott, neki szomorodtak, egyik esett a
másik után, s a mi a legcsodásabb, a gyengéje utoljára maradt,
pedig egy sem döglött vértályogba… Itt a Márk látatlan keze
dolgozott, gondolám, de mondani nem mertem, mert tanu nincs,
sem nem láttam tisztán, hogy ráesküdhetném. Löbl azt mondaná,
hogy adósságomtól akarok megszökni ily rút rágalommal, s hogy
lenne hitelem, mikor mindig mondja: zsebemben van az igazság és
törvény. Pedig fejemet teszem, hogy a hozzá vitt pakéta két
meghamisított patikás csupor volt, melyekkel Márk doktor reggel hat
órakor kicserélte az igaziakat.
 – Ily bünt Zöld Marczi nem teve, mondá egyik paraszt. Becsületes
embert húszezerig rontani, hogy magának ezerháromszáz hasznot
csináljon.
– S a jámbor marha tilokus hirét becsületét csúfságra kitegye,
jegyzé meg a másik.
– Szerencsétlenségbe döntse, tömlöczbe keverje, vagy épen
varjak torára juttassa! egészíté ki a harmadik.
– De hát általában nem volt módja másképen fizetni.
– Dehogy nem, van annak, de pénz az istene. A mit egyszer
bezár, szem hozzá sohasem fér, úgy ül rajta mint az elátkozott
sárkány.
– Csak nem fér fejembe, töprönködék a füredi ködmönös, hogy
küldhet Lajos úrfi egy oly sátányremondának sámsonyi dinnyét és jó
bogáti dohányt!
– S az a juhgyilkos czimbora, hogy kivánja a bőrt nyolcz bankó
garasért, mikor egy forinton, huszonkét garason egyre-másra veszik?
– Gyapjasy úr Pesten megszorult tavaly. Egy idegen ifjú adósságit
akarta fizetni, kit a Dunából fogtak ki, miután beugrott. Löbltől vett
föl pénzt három vagy négy hétre s akkor köté Simon a contrectust,
miszerint Gyapjasytól hevesi jószágán tiz évig minden dögbőrt
harmadrész áron kap.
– Féreg egye meg elevenen a vörös koppasztóját! mondá teljes
szivből egy fuvaros.
– Hallgassa meg isten a kend igazságos átkát, folytatá a másik.
– Hallgassa meg!!! kivánák mindnyájan kalapemelintve a
gondviselés iránti megnyugtató hittel.
És itt ünnepélyes csend lőn a jobbágyok között, kik öt-
hatodíziglen öröklék az árvaságot s nyomort, kik szenvedő apáktól
vették át a türelem vérező országát, s kiknek átok vagy megnyugvás
jutott hitvány ellensúlyúl a hatalmas bűnök ellenében. Mint minden
ily esetnél, megrendűltek a mesterséges vétken, mely közöttök nem
létez, melynek szövényes hálóit kivetni nem értik, s melyhez szivök
nincs elfajulva, mert elég neveletlenek ugyan rosszra hajlani, de nem
elég neveltek, hogy a bűnben művészek legyenek. Jól tapasztalják
ők, miként a csavargó törvény gyakran kikerüli a nagy vétkezőt, s
azért kit a vallás mutat, egy biztosb fenségtől kérnek büntetést. Ki
tudja, ha természet útján nem érik-e borzasztón-valóvá az együgyü
népies átok?
A füredi ködmönös szétnézett szekerén, minő pusztulást tőn a
fellegszakadás. Harmincz nyerget hozott vásárra, mikről
mezővároskájok országos hírben áll. Egyszerű kápás nyereg, tört
szíjjal átfűzve még az ó lőcsei formára, de hajlása igen tökéletes,
egészen termethez van vágva, s ha jól használtatik, a lovat nem
rontja. Most elővett abrakos zsákjából egy karcsú piros-szattyán
nyerget, mely gondosan hurkákra volt varrva, mint a miskolczi
paplanok. Szattyán szélén csákány és vadászeb, s tulról a füredi
torony kiverve gombostűnyi réz szegből, de ezekre magyarázat kell,
hogy az ember rájok ismerjen. Kápája kisded és kaczkiás, azaz tele
metszve csillagokkal, a nyeregfőn pedig ötágu korona, nagy
névbetűivel a tulajdonosnak. A mű csinos, könnyű s erős
egyszersmind; valóban dísze mesterének, de nem volt még
iparkiállítás, hogy bemutathatná a hideg nemzetnek. Ezt huzá ki
mondom az abrakos zsákból s örvendve, hogy zápor martaléka nem
lett, hetykén mondá a furmányosakhoz:
– Már ez aztán kitesz magáért. Egy hibás öltés sincs piros
szattyánjában. A király ráülhet koronázásában. De Lajos urfit meg is
illeti ám.
– Ki a kend úrfia, hogy csak azzal áll elő?
– Ej ha ebugattát, hát nem ismerik kendtek Lajos úrfit?
– Hiszen, ha azt nézzük, annyi Lajost lát kend, mint a nádi veréb.
– De ezt, épen ezt, és nem mást értek én.
 – No hát azt, épen azt, kiről kend cseterál,18) nem tudjuk, ki fia.
– Hisz azt én sem tudom, de magát…
– Mondjuk: nem ismerjük.
– No bizony salavári ficzkók. Kérdjék meg csak bent a nemzetes
uramat,19) bezzeg tudja ám ő, hogy dobaz pugyillárist hordoz Lajos
úrfi. Minap is egy szálig kifizette, mit a kócsi indzsellérek
harmadnapig szekerestől lovastól ettek ittak, mulattak és törtek.
Mikor ide kint van, okos bolond neki megy a bornak, mint a
csordakút, mindig ő a gazda. Egyszer, ezt nem láttam, szóbeszédből
tudom, maga alól odaadta paripáját egy szállító embernek, kitől
Kadarcson két lovát ellopták. Máskor meg egy koldus állott az útfélen
jankli nélkül zivargó időben, s köpenyegét veté neki a kocsiból.
Mondja is gyakorta, ha úgy szóra hozzák, hogy a népet igen szereti,
hogy annak állapotja sanyarú, annak változni kell s ő hazájának él.
Szentgyörgyszabadságkor20) a nyergem el nem kelt s biz ő kifizette
igaz árán mind két forintjával, mert a házam eldobolták volna. Aztán
meg kiosztá a talyigások közt, azért ajándékba viszem ezt a nyerget,
tudom, kedves leszen, mert mit a környékben nevezetest kapni,
mindenből szeret. Taval…
– Mégis, ki hát az a Lajos úrfi?
– Nem tudom én atyafi, felele a ködmönös, Debreczenben lakik a
táblás uraknál,21) vagy ha nem lakik is, kardosan jár mint ők, s az
utczán is köztök sertepertél.
– Tán lelte azt a sok ezer forintárú pénzt, hogy úgy szanaszét
hányja mint a Csáky szalmáját?
– Van annak mindig, erősíté a nyeregcsináló. De nem is kiméli
kivált vászon cselédeknél, mert azt nem tagadom, hogy hamis kurafi.
– Szeret járni az asszonyfélék után?
 – Mindenütt kergeti. Neki mindegy, alacsony, magas, szőke,
barna, köpczös vagy nyurga, csak takaros legyen.
– Fikkom a lelke, bizony jó posztóból szabták a nadrágját.
– A látóképi leányasszonyt is mindig hajhászta, a kit Szoboszlóra
vittek németszóra.22)
– Dejsz ott nem is esnék porba pecsenyéje.
– A rossz nyelvek aztán sok mindent beszélnek, folytatá a
nyerges fejét megcsóválva, de én nem hiszem.
– Példának okáért?
– Emberszólás nem igaz mondás, jobb hallgatni vele.
– No csak mégis. Hiszen kend nem félhet tőle, mint Tógyer gazda
a vörös kopasztótól.
– De a magyar szópéldában mondja: jótett helyébe jót várj. Lajos
úrfi nekem jóltevőm, az isten áldja meg, s rossz kutya volnék, ha
megugatnám.
– Igaza van földi, mondák a többiek. Simon zsidó, óh az egészen
más. Ki másokat szeret, s a szegényen segít, ha hibázik is, nem lehet
rossz szivű.
A nap az alatt hanyatlott, s messze nyujtá az épületek árnyát a
sík pusztán.
Egy hosszú ernyős szekér jött ki az állásból, mely alá egyenkint
szöktek a fent megijedt komik, hogy kefélt fogukat ott ne kelljen
hagyni, az embernyuzó betyár szivességéből. A puncsos morph
tulipiros képe szépen kivirított az ernyő tunneljéből, mint egy
kettémetszett veresbélü dinnye. A szekér elindult, a műkedvelő
Pierrot pedig hátul kivágta a gyékényt, s a nyilásán kidugá ijedt
képét mint egy rosszúl festett mumia, hogy jókor megláthassa, ha a
betyár utánok rugtatna.
 V.
(Kátay, Kopogó, Nyúl Iczik, Pisze
Pista, Harangi talyigás.)
Az alatt több teherszállítók kezdtek kászolódni, kik az éj folytában
még Debreczenbe törekedének.
Alább a válúnál néhány csámpás lovat itattak; a híd túlsó farkán
pedig negyven szilaj marhát hajtott be két gulyás, melyek öklelő
szarvakkal, farokat felhányva szöktek odább-odább a hajigált bot
előtt.

Most az ambitusra23) lépett nemzetes Kátay uram a korcsmáros.

Fejérvári félselyem-kalapja reggeltől estig, tehát épen most is
szürkülő fején ül. Télnyáron zöld magyar nadrágot s ugyanolyan
dolmányt visel, három sor ezüst vagy selyem somgombra, hogy mint
előkelő polgár, sorsához illetőleg, különbözzék a «kékbeli
embertől.»24) Kordoványcsizmája, bár kissé koszlott, nyalkán
fényesítve kindruszszal, s mivelhogy sem ünnep, sem keresztelő
nincs, a városba pedig csak holnap menend, nem az ezüst
sarkantyúst húzta fel. Se baj, az aczél még jobban megteszi, mert ha
a láb alá akadt komondorba vágja, úgy behat, hogy tova riadtában
csizmástól lerántja. Nyakkendője hollószín marczellin, ránczbaszedett
csokrú, nagy és bő, melyben kényelemmel lakik a vastag nyak. Alá,
kisebb fehér perkálkendő van kötve, melynek felrésze keskeny
szegélyként fehérli torkát köröskörül. Mellénye virágos fekete
levantin, (Sáska uram műve) sajtolt szarúgombbal, miknek ketteje
felül nyitva áll, hogy kifityegni hagyja a szennyecske fodrot. Szemei
aprók, de mérgesek; arcza elég czirmos a puszta szelétől s mig fakó
bajusza ázsiai ajkát eresz alatt tartja, terjedelmes álla szépen benne
ül a levantin tekercsben, levén negyednapos szakálnak miatta
borostához hasonló. Szájában széles, szilkeforma tajt füstöl, mely
maga ugyan piszkos, de kupakja annál mocskosabb, szára pedig
másfél éve szortyog.
Ablakából látta gulyásait s kijött az asztaltól, melynél ármálisában
gyönyörgve, ebéd óta borozik, hogy gazdai tisztét folytassa, azaz:
van vagy nincs, hibát találjon mindenben.
– Mondtam, a ki csinált! ne üsd a jószágot, – kiált a gulyáshoz,
alig tekintve szét barmai közt – már látom, megint szarvok közé
hánytál. Az üstöke tövig lebotozva; annak a hódas negyedfű tinónak
meg letörted a fülét.
– Törte biz’ a gálya… – morgott a gulyás, megtoldva szavait
érthetlen szitokkal, s botját oly haraggal vágta a marha után, hogy a
sárból mint rugony felpattogott, mert szégyenle vásáros idegenek
előtt pironkodni.
– Térítsd meg azt az ökröt, hé!… Ne menj rá, hadd igyék! –
kurjantá folytatólag Kátay szükségtelenül, mert a gulya sem inni,
sem futni nem akart. Bizony mind a nagyját válogattad, ördög ter…,
pedig mindig mondom: satnyákat vásárra – türelmetlenkedék
továbbá. – Már csak verjétek be ide az akolba, s holnap estig be
legyen állítva a barompiaczra, hogy megheverhessen, míg vevője
kerül, – fejezé be gazdai tisztét s neki hasalva a kőfalkönyöklőnek,
ujjtövig vájt bele a kormos szilkébe.
Lent a vermek irányában Nyúl Iczik lova abrakolt, pongyolán
kigombolva egyfogatú bikkfa szekeréből. Tisztán kefélt, kisded, de
gömbölyű, jól tartott sárga ló; Iczik kegyencze, öröme, dicsősége. A
zsidó, ki mióta Lembergből apja kiszakadt, soha ruhát nem vőn,
rongyos tafota kaftánban, csüngő csepüs hunczfutka és asztrakán
kalpaggal s hátratett kezekkel köröskörül járta, míg evett; s hátulról,
arczélben vagy szemközt gyönyörködött benne. Most farát veregette,
majd üstökét húzá; körmével vakart ki szőréből itt-ott apró
sárpecsétet, s tógája zsebéből jól szelelt árpát markolgatott neki,
hizelgő szavakat motyogván kanihoz.

– Ilyen állat ritka, kupecz uram.

A tánczos betyár megunván a hosszas dáridót, útjára indula, mit

gyalog megtenni nem igen volt kedve. Az álkörmösös leány mézes
dalokkal marasztá, nyakára öltvén szőrös karjait, de a legény lerázta
válláról s dúdolva csapkodta mentében a sarat. A vermeknél megáll s
fél szemmel rápillant az étkes sárgára. És e tekintet veszélyes, mert
amire így néz, körme ott nem hagyja.
– Hogy adod a lovad, zsidó? – kérdé vállon ütve az elmerült
Izraelt.
Iczik tetőtől talpig mérte a betyárt s megvetőleg felelt:
– Nem eladó.
– De volt már nekem lovam ötszáz forintos is – válaszolt a legény
kecsegtető hangon.
 Icziknek váratlanul ütött fülébe az ötszáz forint. Azt hivé, kedvén-
tölt lókupeczczel van ügye, kivel ittas állapotjában jó alkúra léphet.
És mivel a nyereség szagát módnélkül kedvelte, – ennek
ötszázhetven az utolsó ára – mondá, szemébe tekintve a
lefőzendőnek.
– Nem járja ki, zsidó; az lónak az ára, de te macskát árulsz –
felelé a betyár, miközben a kani fogát nézegette.
– Nem nagyság a jóság, – menté kegyenczét Nyúl Iczik; – ilyen
állat ritka, kupecz uram, mint a tiszta bor. Termete csinos, szügye
széles, maga egészséges s lába mint a szarvasé. Hámban vagy hátán
a kaninak mindegy, – s ujra egy marok árpát tartott orra alá.
– Ne taníts engem lovat akózni, a ki vagy; – ellenveté hetykén a
vélt kupecz, nehogy alázattal ármányt gyaníttasson.
– Nem is, nem is, dehogy, kupecz uram; ismerem a debreczeni
lókupecz urakat; egy kunyorításra derekabbnak látja kanimat, mint
én elmondhatnám.
– Ha jó futós, oszt alkudni akarsz, talán megragasztom; –
mondá, a ló lábát sorban emelgető betyár, látva, hogy a zsidó
horgon van.
– Ha futós-e? uram, mint az agár, s úgy hordja az embert, hogy
hátán meg se döcczen.
– Nem is szeretem, ha futtában kotyog bennem a bor. Hát hogy
adod?
– Ötszázhetven az utolsó ára.
– Az ötszáz elmarad; hetvenet megadok.
– Hehe; így szoktak tréfálni a lókupecz urak.
– Fele se tréfa biz annak, Ábrahám. Hát magad hogy vetted?
 – Nyolczszázhuszonötödiki marhahús árában tavaly exequálta a
szolgabiró úr egy nemes uraságtól.
– Úgy még olcsóbban adhatod. Tudom úgy is, bűzös húst adtál s
hamis fonton mérted.
– Kérem, ha egy kissé büdös, róla nem tehetek. Hat-hét mázsás
sőrét ha levágok, nyolcz napig sem kél el; a földes uraságnak mért
nincs jégverme? azért eszi a legyes marhahúst. Fontom pedig a
nemes megyéé, s én magam nem mérek. Ha hibáz egy-két lat, az a
székálló legény profitja.
– De nem adsz neki kosztot, sem fizetést, hogy annál többet
kényszerüljön lopni.
– Abba ne tessék avatkozni, vitéz kupecz uram; az az Iczik dolga.
– Hát mégis, hogy adnád tréfán kül a sárgát? – kérdé dologra
térve a betyár, s puffadt piros tárczát vőn ki belzsebéből, látni
engedve azt rövid pillanatra. Aztán elfordulva, mintha tartalmát
rejtené veszélyes szemektől, zöld galand lómértéket vőn elő belőle,
méregetvén a zsidó kaniját, hány marok.
– Mondtam, vitéz kupecz uram, ötszázhetven az utolsó ára; –
felelt Nyul Iczik, megjegyezve, miként nincs mit kimélni a fukar
lócsiszárt, kinek zsebe olyan puffadt tárczát hord.
– Tizenöt markos sincs; csak dézsát hordani való ily oláh ló.
Mégis mivel mondod, hogy jó futós, minden marokért kapsz öt
forintot üstben.25)
– Én tudom, ha ráül, tizet is megigér, kupecz uram; de annyiért
sem adom. Csak üljön rá! tessék megpróbálni.
– Nem ülök biz én; látni, haszontalan töröm az árát, nem
eresztesz alább; pedig nagy szókülönbség van az alkúban.
– Csak tessék ráülni, ha egyet fordul vele, többet is ad vitéz
kupecz uram, mint kértem. Hisz a próba úgysem kerül pénzbe; –
sürgeté mindig azon hitben, hogy vevője ama negélyes
kupeczosztályból van, kinek, ha egy csikó megtetszik, török áron
sem marad el tőle.
– Na hiszen, ha kivánod, zsidó, én megpróbálhatom; de tudom,
akkor annyit se kapsz érte.
– Szót sem addig, vitéz kupecz uram, hogy azután meg ne
hazudtolja magát; csak én vagyok tudója, mi lakik a kaniban; –
folytatá Iczik, miközben sárgáját a betyár alá segíté.
Kopogó rápattant a kanira, s délczegen léptetett a Kadarcs
irányában.
– Hát nem mondtam? – hivatkozék Iczik a körülállókra, – hogy
lép azon barom, mint egy kisasszony! akármelyik kortesuraság
megülhetné. Ereszsze a száját, kupecz uram, hadd mutassa meg, ki
ő, – kiálta recsegő torokkal a betyár után, bizonyosnak tartva, hogy
legalább háromszázon eladja a nyolczvant érő lovat.
– Majd oda lejebb a lóherés ároknál, – viszonzá a legény csalfán
vágó szemmel, – itt a szekerek közt nem lehet futtatni.
– Bizony gyönyörű egy állat, valóban kár, hogy tőle megválok, –
folytatá a zsidó. – Ritkítom párját nagy földön; úgy-e nagyon is
olcsón tartám oly nyerekedő kupecznek? – kérdé rábeszélő képpel a
nézőket.
Kani azalatt a lóheréshez ért. Hátán mint egy könnyű szélkakas
megfordult a betyár, visszakiáltva a hüledő Iczikhez:
– Majd csak a városig próbálom a sárgát, hogy gyalog ne
menjek. Nem szoktam én lovat soha pénzen venni, de ily borzfogó
zabduda ingyen se kell; holnap, ha keresed, a vásáron leled. – S
azzal neki rugaszkodék a sigyepnek,26) mint egy fenicziai nyilas,
nevetségre hagyva a rémült Icziket, kinek kárvallásán a bőrteregetők
leginkább örvendtek.
 – Prosit a lóvásár, zsidó! – kiált Iczik megett egy gyepensült fiú,
ki eddig észrevétlenül hasalt a vágott faboglyán s lószőrgyűrüt tekert
vékony tollhasábra.
Iczik könybelábadt, de dülledő szemmel nézett a ló után. Kezeit
törte, őrjöngő arczot vőn s szaladgált fel s alá, hogy rongyos
kaftánja repkedett nyomában, de szólni nem tudott. Az eset és
döbbenés oly rögtön lepte meg, hogy torkán ragadt a hang.
– Tudod-e, hogy a kit lókupecznek véltél: Kopogó? – folytatá a fiú
kötődőleg, – mult héten szökött ki a kállai hűvösből,27) mert foga
nem fogta a megye kenyerét.
Iczik, ki a hirefutamodott nevet régóta rettegé, még jobban
megborzadt. Kezdé menny-földre kérni a furmányosokat, rohanjanak
a kani után. Szerencsétlenségből többnyire ismerék, hogy Iczik
hamis kopé, vagyis szebben szólva, országos gazember, s ezért senki
sem törekvék bújában résztvenni.
– Fusson utána kend, Tógyer, – esdeklék képéből kikelve, – ha a
keresztény üdvösség a lelkének drága.
– De lovad olcsó, – közbevág a fiú, – s Tógyer nem bolond.
Most a faboglyához fordult Nyul Iczik s dühöngve kérdezé:
– Te sarjú-lózsivány, mért nem mondtad előbb, hogy Kopogó a
kupecz?
– Mert nem kérdted; – mondá boszantva a fiú, – gondoltam, tán
ismerősök vagytok.
– Én? lókötő betyárral?…
– No bizony, hisz úgyis orgazda vagy. De ne búsulj Mózes;
Kopogó jobban megtartja szavát, mint egy zsidó pap. Ha holnap
keresed: a vásáron leled.
 – Hogy leljen szárasztófán a pápista28) varju; – felelé Iczik
kétségbeeséssel, árcsökkentést kezdve három-négy paraszttal a
rögtöni bevontatás iránt.
– Hát te eb a lelked, megint itt vagy, Pista? – kérdezé a közben
Kátay a gyepensült suhanczot.
– Igenis itt vagyok, nemzetes jó uram! – felelt nyers pofátlanul a
tulbizott Pista, – Lajos úrfi rendelt, hogy ma itt bevárjam.
Most felállott a vágott-faboglyán s egész minőségben látni hagyta
magát. Napon sült fiú pofók kulacsképpel. Szemei szürkék s
szemöldig felnyiltak, mint a madaraké. Haja csomolygós, telve sárga-
barna kóczczal, s homloka balfelén feltenyerelve áll, tán bábakézben
nyomult féloldalra. Szája szokatlanul kisded, mintha mindig fütyülni
akarna s orra módtalan pisze, hátratürt czimpával, úgy, hogy tíz
ölnyiről lyukaiba láthatsz, miokból tájneve: Pisze Pista lőn. Öltönye
pőre ing s rézgatya. Kalap fején s csizma lábain életében nem volt,
ugyanazért sarka szurkos, repedt cserepű, s színe, mint a vörös
rézolvadék; körme tövén telel a mult nyári agyag; szárai
kutyaharapástól forradással rakvák, s többnyire véreznek a bogács-
karczoktól. Tekintete vásott és szemtelen, éles bélyegével a
rettenthetlenségnek. Tekintélyt nem ismer, örömest czivódik,
csúfolódni szeret, s ha ütlekre kerül, meglett férfiakkal is
szembeszáll. Feljebb hallók már, hogy apja, a vén csikós, farkast
fogni küldné, ha Lajos úrfi ide nem rendelé.
Nyakába körmönfont csikós-kötőfék van tekerve, mit félig ő
készített. Még folyvást neveté a Nyul Iczik baját, midőn elnézve a
pusztán retkes keze alatt, felkiált, gyomrából jóízűt röhögve:
– Gyihi puhi rozsdás! Harangi talyigás ott jön la. Látom, megint
dühös a gazon akadt rongyvár, mert a szürke szemét ugyancsak ássa
ki.
Az Iczik baján teljességgel meg nem illetődött közönség a
Kadarcs felé nézett. A látkör hátterén esti napvilágban, dühös tortura
alatt látszék egy bús szürke. Gazdája fültövén veré két öklével; majd
megfordított ostornyéllel szurkálta és vájta fél szemét. Később
oldalhosszán fogta s oly hajdús tempóval nyelezte horpaszon, hogy
pöfögése a csárdáig hallott.
– Holnap ismét lovat vesz Harangi, mert most kivájta a rozsdás
utolsó szemét; – mondá a Kátay egyik gulyása.
– Azt minden kedden teszi, mert egy hét neki sok két lószemet
vájni; azért nincsen soha szeme a rozsdásnak, – felelé a másik.
– De soha sem ad többet öt váltó forintnál egy huszadfű csikóért.
Legfeljebb a megboldogult husát adja rá toldásban, mert bőrét
vinkóért rendesen beiszsza.
– A lóbőrre hat nap folyvást kap hitelbe; mert az epreskerti
csárdás kicsapott timár; – jegyzé Pisze Pista, – s minthogy ott a
sóház mellett a bitangvásár, közel éri a totyakos Harangi.
– Ő hát ugyan népesíti a vakok intézetét.
– De mért szedi ki a lova két szemét? – kérdé egy paraszt,
tódítva a nyers röhögést.
– Abból neki senki sem parancsol, szokta mondogatni. Mikor
maga részeg, vagy lova elakad, vagy csak hajtani kell, sőt néha ok
nélkül, ha a makrancz rá jő, neki áll a szegény obsitos csikónak s
egyik vagy másik szemét kiveszi.
– Lovát mindig ostorral kereszteli «rozsdás»-nak.
– Tán nincs keresete, s bújában makranczos?
– Ugyan találta kend szarva közt a tölgyit. De sőt inkább
mindenüvé hijják, s talyigás collegái úgy félnek tőle, mint a
kurucztól.
– Még bakkancsos korából hozta a makranczot, mert nyolcz évig
koptatta a Tótház29) küszöbét.
 – Az eb is reszket tőle, s mindnyája ismeri egész városban. A
melyik szűk utczán találkozik vele, inkább vissza rugaszkodik, mint
mellette elügessen.

– Kúton mindig övé az elsőség;30) bár félben a hordó, kitérnek

előle.
– Ha pedig sertéseket vontat perzselni, szabadon választja a
legszebb hólyagot.
– A pálinkás boltban külön üvege van.
Ezen jegyzetekből látható, miként Harangi Pál kitünő példány volt
a saját osztályában; s nemcsak Debreczenben, de három mértföldön
is nevezetes legény.
Azalatt elővonszolta magát talyigástól a megostorozott világtalan
szürke. Fülei lógtak, mint a lopótök. Felfujt hasát jobbra-balra
pofozták a szúette rudak, miket hátáról függő kasornyában, alias
hevederben, kelle lógatnia. Nyergén tövig koppadt juhbőr mondta fel
híres szolgálatát, s a «rozsdás» fejét szöszgyeplővel rángatta
Harangi, melyet már egyszer penzióba tett. E rángatás pedig óvszer
volt a szürke elbukása ellen, mi is e nélkül minden lépten-nyomon
meg szokott történni. A talyiga váltig iparkodott a kiállott locomotiv
után, biczegvén tengelyén, mint a hízott gácsir, mely untalan ülepére
törekszik esni. A talyiga színig rakva van, de titkait fejtős abrosz fedi,
s a nőtlen szekér31) farkán egy czíva32) szunyókál, ölén tartva nagy
fülü kosarat tele fonatossal.
Díszfogatunk a fogadóhoz ért. Harangi lekapaszkodék a
megvedlett nyeregből, s isten segedelmével talpra állt. Hosszú
lófejű, tüskés hajú, ürgeszin bajuszú goromba férfiú, ötvenen felül.
Ádámcsutkája vastag, nyaka vékony és paprikaszinű, feje úgy függ
rajta, mint hosszú piros szárán a gyümölcs. Arcza durva és viseltes,
rakva bibircsókkal, miknek fele érik, fele száradó félben van. Gatyája
foltos, inge rongyos, maga toprongyos. Nyakravalója nincs;
korczához biróhátán vágott33) kapadohány van tekerve töretlen
hólyagba; inge pedig szennyes szattyánszíjjal köttetik két görcsre.
Mellénye vásári munka volt kék pukovaiból, de az még sógorán
szépen megvetkezett, most vörös bélése tevén szolgálatot.
Szoboszlai hat garasos szalmakalapja, kajlán, csurgóra áll, egy
lóatakban keresztül üté az ostornyél; de azért ékesen leng koszlott
karimáján a rongyollott árvalányhaj-forgó.
– Isten jó nap, – mondá könnyebbült sohajjal, hogy a rémes úttól
megszabadult, s fakó ostorával körülvágott a rábőszült kutyákon,
melyek visongva rugaszkodtak szét az ismerős szíjtól.
– Ott van la! megint nem férhet az árva kuvaszoktól; – pirongatá
Pisze Pista a boglyáról. – No még a Harangi ostorára is ráfér a
találós mese:

Vastag széles,
Kurta mérges;
Somfanyél csóválja;
Bolond a gazdája.

Az arszlántalyigás nagylelkűn megveté a pajkos szunyogot,

megrázván kopott üstökét a jámbor paripának.
– Ugyan pápistaszínben van a szürke; – mondá Pisze Pista.

– Biz, öcsém, sajnálja a lábát,34) de’szen kialhatja magát, ha

bőréből kibúvik. – Kalapját levéve tüskés szállásáról, kézfejével egyet
törült homlokán, hol is a veríték bűzösen megeredt; s odaszól
vontatva ürgeszinű szájszőre közül Kátay uramhoz:
– Egy mázsa húst hoztam, osztán meg zöldséget; hol van a
nagyasszony?
Ezen néhány szóból kettő a tanulság. Először: hogy Harangi Pál
konyhaszállitó hivatalt visel a hortobágyi udvarnál; másodszor: hogy
ő minden tizennyolcz éves friss menyecskét nagyasszonynak czímez.
 – Nincs itthon; beküldtem, felelt a korcsmáros, mert tudtam,
hogy kijő az a sápadt izgága tékozló; folytatá, tovább morogva
magának, mert szokott dolga, kedvetlen ügyekről magával beszélni.
– Hát ki veszi által ezt az eleséget? kérdé gorombán Harangi.
Hottszi ki egy kupát, de töltesd meg előbb Poltrás, szólt a közben az
álkörmösös leánynak, ki a talyigához oldalgott, száját tátani.
A talyigán jött czíva, kinek ránczos négyszegletű arcza valódi
szabályos hiuzkép, szakálla bajusza pedig tökéletes, csakhogy ritka
és nyírva van, addig egy kis gazt kapart a vámkerék tövébe;
ráilleszté gyalog szalmaszékét, s a kosár tartalmát árulni kezdte két
váltó krajczárjával, miután egy össze fogdosott fonatost mutatványul
végig nyújtóztatott a takaróabroszon. Ezen népsütemény, mely
kézfogókban s leginkább iskolásoktól igen kerestetik, nem egyéb,
mint gúzsformára tekert, festett bundaszínű, élesztős tészta, mely
sokszor legyes, többnyire sületlen, de mindig büdös az avas fürdő
miatt, melyben zsír név alatt kisüttetik. Nagysága bakarasz; ára két
krajczár váltóban. Ha friss, mint épen most, megjelenik fehér vessző-
kosárban, sárgán mosott sáhos abrosz alatt. De minthogy rendesen
első nap el nem kél, foltos ponyvák s gyékények alá jut, s lakik
négylábú deszkákon, aszalt gyümölcs, méhser, főtt som, pattogatott
tengeri35) s több drága hasművek közt.
Alig foglalt helyet az említett gazon.
Parázs ídes,
Lapos szíles,
Kóstolja kend, beh jó ídes,
kiáltá csúfoló ingerrel Pisze Pista a letelepült nőhöz, ki mérges
szemeket vetett ugyan a boglyatetőre; de tapasztalván, miként a
martalék távol esik gyakorlott körmétől, jobbnak látta folytatni a
szunnyadást, míg vásáros akad. E pajkos megtámadás pedig azért
esett zokon a czivának minthogy ő, mint fonatos kofa, őszön sült-
tök-árulásra szokta magát adni, s a fentisztelt verssel ajánlgatja ős
szokás szerint étekül szolgáló kelméjét.
 Pisze Pista még tovább áldozik vala gyilkos szeszélyének,
szerencsétlenné teendvén álmos rendes tagját a kofaczéhnek; de
túlfelől Kenesei senator gulyása ballagott elő a pusztáról, Pista
ismerőse. Vele jön a bodri, egy borjunyi kuvasz. Hosszú szálas
gyapja, mint a legszebb magyar kosé, hátán kétfelé vált, s a
szőrválasztékon epeszín eblegyek bujkálnak keresztül. Lompos farka
tövig rakva csomolygós gubanczczal. Fürösztve sohsem volt, mióta
füléből kifordult. Halbőr talpa után körmös nyom maradoz a
megázott földön, mint az anyányi farkasé. Száját a hőségben félig
tátva tartja, s fürészes állajka mosolyogni látszik, mig márvány
agyarán lóg ki hosszú vérszín nyelve. Közönyösen halad gazdája
sarkában s előkelő arcza csak akkor változik, ha sok boszantás után
egy-két légy után kap.
A gulyás inge, gatyája ki van főzve friss szalonnazsírban, s puhán
és fehéren tartja patyolat szép testét. Csillogó font haja csepegésig
kenve, gallért eresztett térdig érő szűrén. Creolszín arcza fénylik, ha
nap süt rá; bajusza göndör s vastagon befenve, látni hagyja két
szabályos ajkát, az elefántcsont fogak vérszín burkolyát. Kékes álla
símán borotválva; gyenge, teljes nyakán nincs semmi kötőlék,
körülte frissítve suhog a lágy szellő. Szeme bátor, tekintete szabad,
beszéde nyílt és eleven. Kezében súlyos tölgyfa-fütykös szegletesre
húzva; szűre baloldalán kostök, s furulyája fityeg, markában egy
rakás ragyogó kócsag- s fekete gémtollakat hoz.
– Nincs itt Lajos urfi, Pista? kérdi érkeztében a kofaboszantó
Piszétől.
– Kijön a nem soká, felelt Pisze Pista, hátat fordítva a fonatos
piacznak. Már a halászok is kiveték a hálót, kiket mára rendelt.
Ugyan izzad az öreg Czirják üstöke a bóné36) vonásban. Az árva
halász is köztük van. Annak tudom, örülend az urfi, mert még nem
ismeri. Reá várok én is.
– Bokrétának valót bizott rám, hogy hozzak: folytatá a gulyás,
harmadnapja lesek kócsagokat s gémet, míg vagy kettőt leüthettem;
de hoztam is ám olyat, hogy tündérkirályné fején sem ragyog szebb.
É
 – Én meg ezt a féket fontam Gúzs Jankóval, Lajos urfi mondta.
– Tudom, majd kapsz érte vagy öt fehér huszast.
– Minap ugyan jól járt a csonka kondás; baltáját megvette egy új
banknótáért.
– Ma jó kedve készül, látom, az urfinak. Dudás Juhász is jő egy
kövér toklyóval; azt mondá, estére megfőzi tokánynak, Lajos urfi
régen apetussal van rá.
– Nem tom pedig, ha lesz-e apetussa, mert a szép menyecskét
Ujvárosra forspontoztatta Kátay; de isten megveré, mert a jégeső
úgy bukfenczre püfölte konyhamajorságát, hogy vagy ötven darab
ament mondva elnyúlt, mondá Pisze Pista.
– Alkalmasint félti az ifjú vendégtől.
– Lajos urfi úgy néz, mint az égő tűz; akármelyik leányt megveri
szemével.
– Hagyd el a más dolgát, csak fejed ne fájjon, inté a szép gulyás,
hosszú megfontolt léptekkel indulván be a borivóba.
Azalatt két izmos szolgáló leüríté a talyiga terhét, játszván Kátay
számbavevő gazdasszony-szerepet; Harangi pedig keserves
kortyokat huzott a tiz krajczárosból, mit a Poltrás számára kihozott.
Mikor iszik, kiváltképen szeret dohányozni; minekokáért fentírt
puszlijának vászonzsebjéből előkotorászsza csorba makráját. A
dohányhólyagot öklén megpofozza, hogy elválasztható állapotba
jőjjön a dohány, mely két hét előtt szedetvén száráról, tokjában, a
bő nyirok miatt, meggaluskásodott. Ekkor rátölt a viseltes pipára, a
nélkül, hogy hamvat vagy bagót kiverne. És kicsihol. Egy kajla
czigány-aczél a tűzhozó eszköz, mit ócska gereblyéből csinált
serpenyőfoldozó. Ugyanazért nem annyira kemény levén, mint túl a
rendén lágy, közepéig kopott a viadal miatt, melyet vele űzni szokott
Harangi. Tűzköve oly kicsiny, hogy lapos tömpe körmei alig csíphetik
meg. E mellett minden felől pisze és fogatlan, s ütöttkopottsága
annyira ment, hogy tíz vágásban csak egyszer vét szikrát, akkor is
vakot. Erre illeszti Pál lovag a jó darab zsidóbőrt,37) miután
pipakupakjában bepiszkolá, hogy kevesebb bajjal tüzet fogjon. Most
beáll aztán a műtétel órája, s miután körmét leverte, s kézzel-lábbal,
vérben forgó szemmel nagyvalahára kicsiholt, elborítja tüzes taplóval
a dohány felületét, mely csak azután adja meg magát, ha két-három
taplószállítással éghető állapotig megszáradott.
Pál lovag, miután makrája füstölt, s ádám-csutkáját ugyancsak
rángatta a kemény szipákolás, ujólag szájához vivé a kőporral szép
fehérre surolt fakupát, s felöntvén a gégemaró nedv utóját, fenekére
tekint varjui tempóval.
– Ejnye az eb a lelke tele van üressel; szorítasd ki még egyszer a
levegőt belőle, Poltrás, mond a rejtelmes tekintetü leánynak; maga
pedig fülét eleresztve, szomoruan nézett körül a talyigán, melynek
agya maszkban volt a sártömeg alatt, maga pedig lőcshegyig
csatakos.
E keserü szemle alkalmával hozzá sullogott Nyul Iczik, ki a
vontatási alkudozásokban semmi irgalomra nem talált, s törődött
szívvel kérdé Pál lovagtól:
– Nem látta, talyigás uram, jöttében sárga lovamon Zöld Marczit?
– Hol az eszed, Judás? hiszen te még gyufakupecz voltál, mikor
azt Fegyverneken szellőzni feltették.
– Zöld Marczi vagy Kopogó, az nekem mindegy, – folytatá a
szerencsétlen zsidó sirodalmas arczczal, miután szemöldét felkapta,
állát pedig alá ereszté feleletet várva. Tehát nem látott egy panyókás
betyárt ötszázhetven forintos kanimon?
– Láttam biz én; mint a szél vágtatott egy gömbölyü sárga
mokányon.
– Hát mért nem fogta kend meg az isthentelen thulvajt? Kiadta
magát khupecznek, s földönfutóvá tett.
 – Mit tudtam én, tolvaj-e vagy harangozó? osztán nem vagyok én
vármegye pandurja, hogy a lókötőket szagáról nyomozzam.
– Szeméből is láthatta volna kend, hogy gyilkos, gazember.
– Hát te mért nem láttad szeméből, mikor elcsalta lovadat? –
felelt természetes igazítással Pál lovag.
– Már látom, kend is orgazda, mint ez a sok papramorgó paraszt;
kezdé Iczik szidalmát mindent fölülmuló gyötrelmében, s hosszu
philippica kezdetén látszék lenni, de Harangi nem hagyta befejezni a
sallangos dictiót.
– Szedte vette, mi bajom nekem kopott lovaddal? elhord a
tógádat, mig szépen vagy, mert ha lőcsöm kikapom, még ma
Pilátushoz küldlek vacsorára.
Iczik nem érté a nagy szavakat, mert gyorsan ellábolt, pedig a
nagy szó itt is szokott cursusában vala, mert Pál lovag talyiga-bontás
nélkül nem juthat lőcséhez, levén szeggel és pántokkal
tengelyvéghez foldva.
 VI.
(Dudás Juhász. A Poltrás. Csonka
Kondás.)
Pisze Pista nagyott röhentett Iczik után; Dudás juhász pedig, kit a
kenesei gulyása előre hirnökölt, az állás háta megül beszamarolt.
Hátul iszák, elől a késre itélt toklyó van nyergébe kötve. Fordított
subáján csinos facsobán függ, s balra vetve pötyögős dudája, melyre
egy kecskefő mulatságosan van bőrből csinálva. A deli juhász üstöke
tömött, szeme tüzelő, maga vidor, egészséges arcza kipiroslik a kalap
árnyából, mint egy hízott basarózsa; s jöttében dalol:

Ha megunom magam a pusztába,

Kapom magam, megyek a csárdába;
Parancsolom a korcsmárosnénak,
Hogy hozzon bort barna bojtárjának.

Házhoz érve, leugrott a füles paripáról, s mitsem hajtva a fonatos

kofa öklelő szemére, ugyanazon vámpóznához köté, mely alatt amaz
sátort ütött. Maga pedig leemelé a nyügbe vetett toklyót, melynél
jobb izű áldozat nem sok találtaték az Izsákot megváltó kosnak
idejétől; s vetkezni kezdett a szaktani öléshez, rakván málháit és
leöltött bundáját nem másuvá, hanem mint illik, saját nyergébe.
Subája alatt fekete nyers juhbőrt viselt nyakában, mely lábainál
fogva volt keresztül kötve. Ha mondom nyers, az nem teszi, hogy vér
csepeg róla, hanem készítetlen állapotában, mint nyúzáskor
megszáradt; mint minden időn által pásztori divat volt, mint
Gvadányi 1788-ban leirta, s mint az, eredeti juhászbojtároknál,
korunkban látható. Kétségkívül keleti maradvány az őspásztorélet
üzőitől, egyike azon kedves ereklyéknek, mik e férfias faj eredetét
feledni nem hagyják, s mik annyi viszály és korcsulás után,
külhagyományul maradtak a romlatlan köznép jelleméhez. Aztán
negyedfél rőfös nyakkötőjét kezdé letekerni, mit gyolcsos tótoktól
vásárol a pusztán: s neki gyürkőzik könyökig, látni hagyva izmos,
halvány, fehér karját, mit hűvös, nedves inge szebben elkészít
minden kölni víznél. Ennyi készületet a tokány miatt tőn; részint
hogy könnyebben bánjék a toklyóval, részint a főzés melegét akará
előzni.
Aztán a bárány lábait oldta meg. Jóízűt nyujtózott a szabadult
állat, egyet-kettőt szökve játszadó kedélylyel; de függetlenségét nem
vette igénybe. Lábainál maradt szeretett urának, mit a néhai
kedvezés között úgy megszokék; fürkészőleg szaglá szelen barnult
markát, melyből annyiszor csemegélt ízletes sós zabot; s bárány
szelidséggel nézett fel szemébe, mig a fütyürésző bojtár, a gazdai
szeretet végbucsujeléül körülveregeté. Ki hinné, hogy egy ostoba
juhkép elégedést képes kifejezni? és mégis e bárány tekintetén
elvitatlanul látszék a boldogság. Tokája módosan ereszkedék
állacskája alá, fiatal szarvacskák ültek füle megé, szeme pillantatlan
elmerülve nézett, orrlyukait gyöngén feszíti a hő léhl, s gyorsan, de
egyformán pihegett, miként a nyugodt kéj. Még egyszer szaglá a
bőségosztó kezet, s látva, hogy most egyszer nincsen friss ajándék,
mulatságosan kezde kérőzni féloldalra csapván sima állkapcsáját.
Dudás Juhász késlekedni látszék. Talán sajnálta a szegény
társalkodót, ki annyit osztozék pásztori kedvében. Neki némaságban
telnek napjai; vele csak estharang vagy fergeteg beszél; nála nem
oly gazdag jelentéssel bir a pásztor-óra, mint Pesten; olvasókönyve
az egyhangú nyáj, melyben minden betűt ismer már; s ha néha
órákig elnézi méla paripáját, mely stoice legel bundás társai közt:
mégis meg-megjelen lelkében az emberi szellem, mely rokonabb
barátokat keres. Ilyenkor hű ebeit hozza kedvre, kiknek társasága
egy kissé élénkebb; és ha gyöngédebb élv szomja kél szivében, mert
isten a zsíros ing alá is sziveket formála, akkor kegybárányához tér, s
vele osztja meg az egyszerü sziv kifakadásait. S van-e szelidebb
barátné, mint egy bárány? választhat-e ártatlanabb jóságot a
salonok fia? vele tölti a magános pásztor költőibb óráit; meddő
életében vele beszél a szeretet nyelvén, melynek szótára két rövid
szóból áll: Bari vagy Muczi. Sokszor ha alkonyon betereli nyáját,
hosszan neki fekszik a karám enyhében, s ha dudáján elfútta
szomoru nótáját, barijához fordul örömváltozatért, mely átengedő
bizalommal adja vissza bibelődéseit. S ha éjben az örves őrök
körülfekszik nyáját, a meleg bárányka fejénél aluszik, hogy rezgő
bégetéssel költse fel barátját.
Szűk kép, nevetséges öröm úgy-e, elnyűtt sziv? Neked vadult kéj,
forraló túlzás kell, hogy meleget kapjon a hideg önzők közt elfagyott
kebel: de a természet fia fölkeres minden kisded boldogságot; s te
vagy-e boldogabb, a kirablott kedély puszta vágyai közt, vagy ő, ki
tud mindennek örülni?
E viszony hozá sajnálatra a puszták virasztóját, ki éltében
másként csak két alkalomnál sír: ha kuvasza megdöglik, vagy maga
részeg. Végre azonban befejezé a válás keserű szünetét s kirántván
szárából egy rövid széles, hegyes, éles, csillagos nyelű kést, körmén
megpengeté, mint egy borotvát.
A Poltrás, ki a bárányt s neki-gyürkőzést eleitől elragadva nézé:
most lángoló szem s odaigézett merev pillanattal kisérte a villogó
kést, s midőn a juhász körmén pengeté, visszatarthatlanul vad
ösztönnel hozzája ugrék.
Add nekem a kést, add nekem! kiáltá czikázó szemekkel. Vagy ne
add, csak prédádat engedd körmeimnek, hogy széttépjem. Oh én
jobban tudok ahhoz, mint késed. Elrepesztem szájától farkáig,
czombját rángatom ki fél kézzel; vagy orját hasítok fogammal, s
bőrét lekörmölöm, mint egy ó rongyot.
A lány képe elváltozott, felforralt vér festette arczait, miken most
kékes folttá halványult az álkörmös. Szemei kidióztak, orrlyuka
szétfeszűlt, s a kiélt ritka testet vérerek önték el.
 A gulyás Bodrija kezdett rá vonítani. Nyugtalanul ugrált s
nyafogva ugatta. Most rá akart szökni bűbájos kényszerrel, majd
visszarettent tőle, félelemtől kapva; s az oktalan állat csodásan kikelt
képéből.
– Hiszik kendtek, hogy a leányzó boszorkány, vagy fára fog
kerülni? – kérdé egy paraszt suttogva, szomszéd társaitól.
– Az igaz, Bodri úgy vonít, mint mikor halott lesz a háznál.
De úgy látszik, a bojtár ismerte a Poltrást.
– Megint rád jött a bolondja, mondá egyszerűn, s könnyedén
félrelöké egyik könyökével, mint egy zsup szalmát; kését pedig
félfontos aczéllal villámgyorsan fente.
A Poltrás ujra közeledett, s kidagadt nyak- s lihegő ajakkal, hülés-
hevülés közt, reszketve nézte a működést.
A juhász térde közé kapta a toklyót s tarjánál általszorítá, hogy
szőre sem mocczant. Ekkor a kifent kést szára mellé veté, s egy
másodpercz alatt hanyat rántá az áldozat fejét.
A Poltrás még egyszer megrohanta őt, mint a tüzes villám.
– Legalább szemét szúrni, vagy nyelvét kihúzni hadd nekem. Be
boldog vagy, hogy körmöd közt egy állat; kiálta növekedő
őrjöngések közt, miközben ajkai kékedni kezdtek. Ne légy oly
kegyetlen, engedd megfojtanom, vagy legalább farkát elevenen
szakasztanom ki.
– Majd bizony, hogy úgy járj, mint disznóölésnél; hajtsátok el
onnan, – közbeszólt Kátay vontatott szavakkal, ki a foghatlan
jelenést megszokott közönynyel szemlélte, a nélkül, hogy eszébe
ötlenék abban különöst találni.
A juhász szó nélkül ismétlé az előbbi lökést, s előkapva kifent
kését, a gége közép gyürüjénél hirtelen s biztosan tövig beszúrta
azt, azon másodperczben visszarántva ismét rendkivül ügyesen,
hogy a kilövődő vérből egy csepp sem érte őt. A bárány legkisebb
hörgés nélkül halt meg; s alig láthatólag reszkettek lábai.
A Poltrás éhes mohó szemmel vérszomjas lázban kisérte kezét; s
midőn felsipított a vér, villanyos ösztönnel szökött fel. Szemhéja
felakadt, arcza eltorzult s beesék, teste merevülni kezdett, száját
sürű fehér hab lepé. Patkány, patkány; sikoltá görcsösen s
összerogyott.
A Bodri azalatt bőszülten csaholt és nyihogott. Össze-vissza
szökdelt kigyódzó derékkal, s védő és támadó, rettegő és dühös
mozdulatok között zöldült, villogott, vagy tüzelt szeme sárkányilag.
Gazdája uralkodó szava, sőt bot, korbács nem birtanak vele. És
midőn a Poltrás lerogyott, mintha ostoroznák, visítva rugaszkodék el.
Az állás szegletén farkára ült, fejét hátracsapá, s bűvidéző, holdas,
kisértő, mysticus leírhatlan panaszszal elkezdett vonítni. A puszta
távolában ezernyi ebektől visszahangzék a rémes felelet.
– Mondtam, úgy jár, mint disznóöléskor, megjegyzé egykedvüen a
nemzetes korcsmáros, vigyétek a mángorló kamarába, míg
felocsudik.
Pisze Pista, ki mint mondaték, szent s szenttelen tárgyból
szeretett gúnyt űzni, torzképet vágott a csodás eseményhez, s
szemtelen tréfában dallá telefútt pofával:
 Tüzel a Poltrás, férjhez kéne adni,
Ucczu kis lány, de megnőttél,
Be kár, hogy férjhez nem mentél.
Mentem volna, de nem vettek,
Engem itthon felejtettek;
Tradlillidrarum.

És a szerencsétlen leány elviteték, anélkül, hogy a körülállókban

egy gondolat kérdezné: mi ez? lelkiismeret-e vagy betegség? Azon
egyszerű nép, mely saját dolgaiban eszes, gondos, ügyes,
találékony: hideg közönynyel s tudvágy nélkül néz minden jelenetet,
mit nem ismer, vagy megfejteni nem tud, legyen az meglepő,
szokatlan, vagy rémes, épen úgy, mint a földi rang tartozékait vagy
haladó művészet teremtményeit. És ez újabb tényjel,38) miként ez
osztály folyvást közel áll az anyatermészethez. Mint több állatfaj,
élénk, okos, ravasz, s önérdekeiben az embert is kijátsza; de ösztöne
magán kivül nem terjed, s idegen tárgyak, esetek irányában nála
minden hatás, fogékonyság s eszmélet megszünik. Észrevételem
nem föltételezi, mintha nemünket egységbe hoznám a többi
állatországgal. Az értelem az örök válvonal, melyet átléphetlenül
közzé vont ama nagy rendező; de az ösztön és természet egyetemes
rokonságra mutat az állatországban, s túl azon együgyű erkölcsi
fogalmon, mit a nemesb ösztön nemünkben magától kifejleszt, a
statuskormánynak hagyatik fenn a nagy rendeltetés, az állatból
embert nevelni.
Azonban a bojtár szegre függeszté jóizű halottját, művészileg
vetkeztetvén ki meleg testét szőrös hüvelyéből. Addig a szakácsné
lánczra akaszta egy surolt vasbográcsot, s széles tepertőkben aprít új
szalonnát a friss tokány alá, helyet ürítvén az óriás konyhán.
Mig így sertepertél, egy alacsony kondás sunnyogott be hozzá.
Homlokáról, balszemén keresztül le a pofacsonton, mély forradás
nyuladt, mely a rossz gyógyítás miatt ránczos és darabos. Kalapja
zsíros és nehéz, s oldalához bogácsrózsák tűzvék fattyu pipacscsal.
Szűre szennyes, s széles kötőszíja két kerek lapos óncsatban van
fűzve, mik vállcsontján feküsznek, s zsíros szíjsallangok repkednek le
rólok. Szűrujjai bekötvék, dobazok, s egyikében mozog valami.
Oldalán ivótök czifra fadugóval, s egy fényes balta lóg hosszú
nyélben. Arcza ólomhalvány mint hosszas börtönrabé, tekintete sötét
és félénknek látszik, de közelebbről nézve vad, felsemvevő s makacs.
Egyik szeme torzult s határozatlan a forradás miatt, másika álnok,
mindig földre szegül, s ha olykor felveti, félelmes. Balfüle tövig le van
ütve, s szálas haja alatt csak gombája fityeg, alkalmasint azon
csatában veszté el, melynek emlékét forradásban hordja. E miatt
Csonka Kondás nevet kapott a puszta lakóitól, mely néha «fületlen»
czímmel cseréltetik fel.
A konyhába érvén, előre billenté kent fejét, mi által az üdvözlet
egész szertartását el-befejezé. Aztán félvállal körülhányta magán
kurta szürét, úgy, hogy ujja elől esék, melyben valamit látánk
mozogni. És ekkor kihúzott orránál fogva egy kövérke sütőmalaczot,
mely egész erőből viczkándott ugyan, de sem pisszenni, sem orrát e
vasmarokból kiszabadítani nem tudá.
– Nyársravalót hoztam, csakhogy fülét visszaadja kend néném,
mert ha nem számolok, összetör a gazdám.
Az izzadt szakácsné átvette a sörtésnövendéket, próba-emelintést
tőn gyakorlott kézzel, s egy betümondás nélkül a katlan alá zárta.
– Töltesse meg néném a tökömet jó tíz krajczárossal; folytatá a
kondás, miközben leoldá szüréről czifra fadugós ivóedényét.
Az edény elvéteték s csakhamar visszaadatott tele ugyanazon
nedvből, mely Harangi talyigás gégéjét megmarta. Csonka felköté őt
előbbi helyére s a gyepre ballagott két kanászfattyuhoz, osztoztatni
őket az ünnepi nedüben.
Pisze Pista nem állhatá meg, hogy rá ne kiáltson:
– Hova lódulsz fületlen pityke? ülj le, ha sietsz, ugy is lassan
mennek messzire. Mióta Lajos urfi baltádat megvette, nagyon hozzá
szokott nyakad az italhoz. Most is megiszod a malacz torát előre,
nem félsz, hogy a rovást a másik füleden metszi fel a gazda?
Csonka felveté ép szemét Pistára, minek jelentését a kis garázda
komolyan látszék méltánylani, mert jónak látta, félretevén minden
kötődő folytatást, a puszták félelmének hátat forditani. És e
pillanatban a város felé nézve, örömtapssal mondá: «Ott jő la, futós
paripáján,» s a vágott faboglyáról leugrott, mintegy czélját érve az
őrszemlének.
A háttér fenekén sárga angol ló látszék nyargalni. Hátán karcsú
lovagot repít, kinek körrajzát kezdi meghatározni a közeledés.