Visit https://ebookultra.

com to download the full version and

browse more ebooks or textbooks

Process Technology An Introduction Second Edition

André B. De Haan

_____ Press the link below to begin your download _____

https://ebookultra.com/download/process-technology-an-
introduction-second-edition-andre-b-de-haan/

Access ebookultra.com now to download high-quality

ebooks or textbooks
 We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebookultra.com
to discover even more!

Sustainability Science and Technology An Introduction 1st

Edition Alejandro De Las Heras

https://ebookultra.com/download/sustainability-science-and-technology-
an-introduction-1st-edition-alejandro-de-las-heras/

Beginning Oracle SQL 3rd Edition Lex De Haan

https://ebookultra.com/download/beginning-oracle-sql-3rd-edition-lex-
de-haan/

Exploring CAFS community and family studies preliminary

and HSC Second Edition. Edition April De Haan

https://ebookultra.com/download/exploring-cafs-community-and-family-
studies-preliminary-and-hsc-second-edition-edition-april-de-haan/

Introduction to Process Technology 3rd Edition Charles E.

Thomas

https://ebookultra.com/download/introduction-to-process-
technology-3rd-edition-charles-e-thomas/
European Financial Markets and Institutions 1st Edition
Jakob De Haan

https://ebookultra.com/download/european-financial-markets-and-
institutions-1st-edition-jakob-de-haan/

Rational Unified Process The An Introduction Third Edition

Kruchten

https://ebookultra.com/download/rational-unified-process-the-an-
introduction-third-edition-kruchten/

Being Supervised A Guide for Supervisees 2nd Edition Erik

De Haan

https://ebookultra.com/download/being-supervised-a-guide-for-
supervisees-2nd-edition-erik-de-haan/

The Rational Unified Process An Introduction 3rd Edition

Philippe Kruchten

https://ebookultra.com/download/the-rational-unified-process-an-
introduction-3rd-edition-philippe-kruchten/

Linguistics An Introduction 3rd Edition William B.

Mcgregor

https://ebookultra.com/download/linguistics-an-introduction-3rd-
edition-william-b-mcgregor/
Process Technology An Introduction Second Edition
André B. De Haan Digital Instant Download
Author(s): André B. de Haan, Johan T. Padding
ISBN(s): 9783110712438, 3110712431
Edition: 2nd rev. ed. Edition
File Details: PDF, 7.77 MB
Year: 2022
Language: english
André B. de Haan, Johan T. Padding
Process Technology
Also of Interest
Industrial Separation Processes.
Fundamentals
De Haan, Real, Schuur, 
ISBN ----, e-ISBN ----

Chemical Reaction Technology

Murzin, 
ISBN ----, e-ISBN ----

Reactive Distillation.
Advanced Control using Neural Networks
Sakhre, Singh, 
ISBN ----, e-ISBN ----

Sustainable Process Engineering

Szekely, 
ISBN ----, e-ISBN ----

Chemical Reaction Engineering.

A Computer-Aided Approach
Salmi, Wärnå, Hernández Carucci, de Araújo Filho, 
ISBN ----, e-ISBN ----
André B. de Haan, Johan T. Padding

Process
Technology

An Introduction

2nd Edition
Authors
Prof. Dr. Ir. André B. de Haan
Department of Chemical Engineering
Delft University of Technology
Section Transport Phenomena
Van der Maasweg 9
2629 HZ Delft
Netherlands

Prof. Dr. Johan T. Padding

Faculty of Mechanical, Maritime and Materials Engineering
Delft University of Technology
Leeghwaterstraat 39
2628 CB Delft
Netherlands

ISBN 978-3-11-071243-8
e-ISBN (PDF) 978-3-11-071244-5
e-ISBN (EPUB) 978-3-11-071246-9

Library of Congress Control Number: 2021951791

Bibliographic information published by the Deutsche Nationalbibliothek

The Deutsche Nationalbibliothek lists this publication in the Deutsche Nationalbibliografie;
detailed bibliographic data are available on the Internet at http://dnb.dnb.de.

© 2022 Walter de Gruyter GmbH, Berlin/Boston

Cover image: Mimadeo/iStock/Getty Images Plus
Typesetting: Integra Software Services Pvt. Ltd.
Printing and binding: CPI books GmbH, Leck

www.degruyter.com
Preface
Multidisciplinary cooperation is one of the key contributors to successful innovation
and project execution within the current and future process industry. The main chal-
lenge within multidisciplinary teams is communication, which will be much more ef-
fective when possessing basic understanding of each other’s discipline. It is exactly
this reason, enhancing the understanding of process technology by those without a
background in (bio)chemical process engineering, that has motivated us to create
the second edition of this book. The first edition served as the basis for the industrial
course “Introduction into the World of Process Technology,” which has been given for
many years within multiple multinational companies. Participants included chemists
(organic/catalytic/bio/physical/analytical), material technologists, economists, ac-
countants, lawyers and many others working in a position where cooperation and
communication with (bio)chemical process engineers was an essential part of their
job. Since 2020 the course has been revived and is now provided as “Process Technol-
ogy for Non-process Technologists” by the TU Delft Process & Product Technology In-
stitute (www.tudelft.nl/Pro2Tech). Besides small revisions/corrections throughout all
chapters and an update of references for further reading, this second edition now in-
cludes electrochemical conversion, a more complete overview of computational fluid
dynamics approaches and more background on economic evaluation of projects.
The main objective of this book is to provide a general overview of chemical
and biochemical process and product technology. It focuses on the structure and
development of production processes, main technological operations and the most
important aspects of product and process development, including economics. For the
technological operations, the emphasis is on their operating principles, reasons for
application and available industrial equipment. Design calculations and mathematics
have been kept to a minimum required to understand why process technologists and
engineers need certain information. All topics are extensively illustrated by represen-
tative examples.
The book is organized into seven distinct parts. An introduction to the structure
of the chemical industry and (bio)chemical processes is treated in Chapters 1 and 2.
Chapters 3–5 deal with (bio)chemical reaction engineering and reactor technology.
The most frequently applied molecular separation techniques such as distillation,
extraction, absorption, stripping, adsorption and ion exchange are discussed in
Chapters 6–9. The part on mechanical separation technology presents an overview
of the most important techniques for separating heterogeneous mixtures in Chap-
ters 10–12. Technologies relevant for particles and final product manufacturing are
treated in Chapters 13–15. Chapters 16–18 deal with the development, scale-up, de-
sign, engineering and safety of processes. The book concludes with three appendi-
ces in which major industrial processes for the production of base chemicals,
polymers and fine chemicals are described. It should be noted by the reader that the
appendices only represent a small selection of the numerous industrial processes in

https://doi.org/10.1515/9783110712445-202
VI Preface

operation and that the described processes have been selected with a bias on the
companies where the course was lectured. For further reading, an extensive list of
reference books is provided.

André B. de Haan
Johan T. Padding
Contents
Preface V

1 The chemical industry 1

1.1 Introduction 1
1.2 General characteristics of the chemical industry segments 3
1.3 Major raw materials 5
1.4 Production structure of the chemical industry 6

2 The structure of chemical and biochemical process systems 11

2.1 Structure of chemical and biochemical processes 11
2.2 Characteristics of production processes 12
2.2.1 Batch production technology 12
2.2.2 Continuous processes 13
2.3 Unit operations 15
2.3.1 Reactors 16
2.3.2 Recovery, purification and fractionation technologies 18
2.3.3 Product finishing operations 20
2.3.4 Other important process units 22
2.4 Process synthesis 24

3 Principles of chemical reaction engineering 27

3.1 Introduction 27
3.2 Classification of reactions 28
3.3 Rate of chemical reactions 29
3.3.1 Effect of concentration 29
3.3.2 Effect of temperature 30
3.3.3 Chemical equilibria 31
3.4 Catalysis 33
3.4.1 Homogeneous catalysis 33
3.4.2 Heterogeneous catalysis 35
3.5 Conversion, selectivtity and yield 37
3.5.1 Conversion 37
3.5.2 Selectivity and yield 38
3.5.3 Multistep reactions 39
3.6 Basic design equations for model reactors 41
3.6.1 Molar balances 41
3.6.2 The ideal batch reactor 42
3.6.3 The continuous ideal stirred tank reactor 44
3.6.4 Ideal continuous plug flow reactor 45
3.6.5 Cascade of continuous ideal stirred tanks reactors 47
VIII Contents

3.7 Heat effects in model reactors 48

3.7.1 General heat balance 48
3.7.2 Heat balance in a continuous ideal stirred tank reactor 49
3.7.3 Heat balance in a batch reactor 50

4 Chemical reactors and their industrial applications 53

4.1 Introduction 53
4.1.1 Classification of reactors 53
4.1.2 Influence of heat of reaction on reactor type 53
4.2 Stirred tank reactors 54
4.2.1 Description 54
4.2.2 Batch stirred tank reactors 55
4.2.3 Continuous stirred tanks 57
4.2.4 Cascade of stirred tanks 60
4.3 Tubular reactors 61
4.3.1 Introduction 61
4.3.2 Gas-phase reactors 62
4.3.3 Liquid-phase reactors 64
4.4 Loop reactors 65
4.4.1 Continuous loop reactors 66
4.4.2 Buss loop reactor 66
4.5 Bubble columns 68
4.6 Fixed and moving bed reactors 70
4.6.1 Fixed bed reactors 70
4.6.2 Adiabatic fixed bed reactors 71
4.6.3 Fixed bed reactors with supply or removal
of heat 72
4.6.4 Moving bed reactors 74
4.7 Fluidized bed reactors 75
4.7.1 The fluidization principle 76
4.7.2 Fluidization properties of typical bed solids 78
4.7.3 Applications 78
4.8 Electrochemical reactors 82
4.8.1 Basic elements of an electrochemical reactor 82
4.8.2 Design of an electrochemical reactor 83
4.8.3 Applications 85

5 Biochemical reaction technology 87

5.1 Characteristics of biochemical processes 87
5.1.1 Fermentation 88
5.1.2 Enzymatic conversions 93
5.2 Biochemical reaction engineering 96
 Contents IX

5.2.1 Principles 96
5.2.2 Kinetics of biochemical reactions 96
5.2.3 Basic reactor operations 100
5.3 Industrial bioreactors 102
5.3.1 Classification 102
5.3.2 Bioreactors with mechanical mixing 103
5.3.3 Bioreactors with pneumatic mixing 104
5.3.4 Bioreactors for immobilized enzymes and cells 106

6 Evaporative separations 109

6.1 Evaporative separation 109
6.1.1 Introduction 109
6.1.2 Vapor-liquid equilibria 110
6.1.3 Separation by single-stage partial evaporation 113
6.2 Multistage distillation 115
6.2.1 Distillation cascades 115
6.2.2 Column distillation 116
6.2.3 Feasible distillation conditions 118
6.2.4 Basic design calculations 119
6.2.5 Energy requirements 122
6.2.6 Batch distillation 123
6.2.7 Continuous separation of multiple products 125
6.2.8 Enhanced distillation techniques 125
6.3 Distillation equipment 127
6.3.1 Basic functions 127
6.3.2 Tray columns 128
6.3.3 Packed columns 132
6.3.4 Criteria for column selection 137
6.4 Polymer devolatilization 137
6.4.1 Introduction 137
6.4.2 Basic mechanisms 138
6.4.3 Multistage operation and devolatilization aids 140
6.4.4 Devolatilization equipment 141

7 Extraction and leaching 147

7.1 Liquid-liquid extraction 147
7.1.1 Introduction 147
7.1.2 Liquid-liquid equilibria 149
7.1.3 Solvent selection 151
7.1.4 Extraction schemes 152
7.2 Industrial liquid-liquid extractors 154
7.2.1 Mixer settlers 154
X Contents

7.2.2 Mechanically agitated columns 155

7.2.3 Unagitated and pulsed columns 155
7.2.4 Centrifugal extractors 157
7.2.5 Selection of an extractor 158
7.3 Leaching 159
7.3.1 Mechanism and process of leaching 160
7.3.2 Solid-liquid extractors 161
7.4 Supercritical extraction 165
7.4.1 Introduction 165
7.4.2 Properties of supercritical fluids 166
7.4.3 Processes and applications 167

8 Absorption and stripping 173

8.1 Introduction 173
8.2 The aim of absorption 175
8.3 General design approach 176
8.3.1 Gas solubilities 177
8.3.2 Minimum absorbent flow 179
8.3.3 Number of equilibrium stages 179
8.4 Basic characteristics of absorbers 180
8.5 Industrial contactors 181
8.5.1 Packed columns 182
8.5.2 Tray columns 183
8.5.3 Spray towers 185
8.5.4 Bubble columns 186

9 Adsorption and ion exchange 189

9.1 Introduction 189
9.2 Adsorption fundamentals 191
9.2.1 Industrial adsorbents 191
9.2.2 Adsorption equilibrium 194
9.2.3 Adsorption kinetics 196
9.2.4 Fixed bed adsorption 198
9.3 Basic adsorption cycles 200
9.3.1 Temperature swing 201
9.3.2 Pressure swing 202
9.3.3 Inert and displacement purge cycles 203
9.4 Principles of ion exchange 204
9.4.1 Ion exchange resins 204
9.4.2 Equilibria and selectivity 205
9.5 Ion exchange processes 207
 Contents XI

10 Solid-liquid separation 211

10.1 Introduction 211
10.2 Gravity sedimentation 215
10.2.1 Sedimentation mechanisms 216
10.2.2 Rate of sedimentation 217
10.2.3 Design of continuous sedimentation tanks 220
10.2.4 Gravity sedimentation equipment 221
10.3 Centrifugal sedimentation 223
10.3.1 Particle velocity in a centrifugal field 223
10.3.2 Sedimenting centrifuges 223
10.3.3 Bowl centrifuge separation capability 226
10.3.4 Hydrocyclones 227
10.4 Filtration fundamentals 229
10.4.1 Flow through packed beds 229
10.4.2 Cake filtration 231
10.4.3 Constant pressure and constant rate filtration 232
10.5 Filtration equipment 233
10.5.1 Continuous large-scale vacuum filters 234
10.5.2 Batch vacuum filters 235
10.5.3 Pressure filters 236
10.6 Filter media 239
10.7 Centrifugal filtration 240
10.8 Deep bed filtration 242

11 Particle removal from gases 245

11.1 Introduction 245
11.1.1 Separation mechanisms 245
11.2 Collecting efficiency 246
11.3 Gravitational separators 248
11.4 Cyclones 251
11.5 Electrostatic precipitation 253
11.5.1 Principles 253
11.5.2 Equipment and collecting efficiency 255
11.6 Particle interception mechanisms 257
11.7 Dry impingement separators 259
11.7.1 Deep bed filtration 260
11.7.2 Surface filters 261
11.7.3 Lamellar plate separators 262
11.8 Wet scrubbers 263
XII Contents

12 Membrane separations 269

12.1 Introduction 269
12.2 Principles 272
12.2.1 Membranes 272
12.2.2 Modules 274
12.2.3 Flux, permeability and selectivity 276
12.2.4 Concentration polarization and fouling 278
12.2.5 System design and cascades 280
12.3 Membrane filtration processes 282
12.3.1 Microfiltration 282
12.3.2 Ultrafiltration 283
12.3.3 Reverse osmosis and nanofiltration 284
12.4 Solubility-driven processes 286
12.4.1 Gas and vapor permeation 286
12.4.2 Pervaporation 288
12.5 Electrodialysis 290

13 Crystallization and precipitation 293

13.1 Introduction 293
13.2 Fundamentals 295
13.2.1 Solid-Liquid equilibria 296
13.2.2 Supersaturation and metastability 297
13.2.3 Nucleation 298
13.2.4 Crystal growth 300
13.2.5 Effects of impurities 302
13.3 Crystal characteristics 302
13.3.1 Morphology 303
13.3.2 Crystal size distribution 304
13.3.3 Size control 304
13.4 Types of solution crystallizers 305
13.4.1 Basic operations 305
13.4.2 Cooling crystallizers 306
13.4.3 Evaporating and vacuum crystallizers 307
13.4.4 Continuous crystallizers 308
13.5 Crystallizer modeling and design 309
13.5.1 Basic yield calculations 310
13.5.2 Population balances 312
13.5.3 The well-mixed MSMPR crystallizer 314
13.6 Precipitation 314
13.7 Melt crystallization 315
 Contents XIII

14 Solids finishing technologies 321

14.1 Overview 321
14.2 Drying 322
14.2.1 Classification of drying operations 323
14.2.2 Drying mechanisms 324
14.2.3 Direct heat dryers 327
14.2.4 Contact dryers 331
14.2.5 Other drying methods 335
14.3 Size reduction 336
14.3.1 Particle breakage 337
14.3.2 Methods and selection criteria for size reduction 339
14.3.3 Size reduction equipment 341
14.4 Size enlargement 345
14.4.1 Agglomeration principles 346
14.4.2 Methods of size enlargement 348
14.4.3 Growth/tumble agglomeration 348
14.4.4 Pressure agglomeration 350
14.4.5 Other agglomeration techniques 352
14.5 Conveying 353
14.5.1 Transportation systems 353
14.5.2 Mechanical conveyors 354
14.5.3 Pneumatic conveying 358

15 Product technology 363

15.1 Cheese coating technology 363
15.1.1 Cheese production 363
15.1.2 Coatings 364
15.1.3 Application techniques 364
15.2 Enzyme formulation 367
15.2.1 Introduction 367
15.2.2 Glucose isomerase immobilization 368
15.2.3 Detergent enzymes 370
15.2.4 Application research 373
15.3 Compounding 375
15.3.1 Introduction 375
15.3.2 Compound formulation 376
15.3.3 Additives 378
15.3.4 Polymer mixing mechanisms 381
15.3.5 Compounding equipment 383
15.4 Polymer processing 387
15.4.1 Extrusion processes 388
15.4.2 Injection and blow molding 389
XIV Contents

15.4.3 Melt and gel spinning 392

15.4.4 Film production techniques 394
15.4.5 Thermoforming 398
15.4.6 Foam extrusion 399

16 Development, scale-up and engineering 401

16.1 Introduction 401
16.1.1 General aspects of scaling up 401
16.1.2 Ways of scaling up 402
16.2 Development and scale-up in the bulk chemical
industry 403
16.2.1 Basic course of process development 403
16.2.2 Laboratory and bench scale research 406
16.2.3 Pilot plant research and demonstration plants 408
16.2.4 Feasibility evaluation 410
16.3 Engineering and construction 412
16.3.1 Introduction 412
16.3.2 Conceptual engineering 414
16.3.3 Basic engineering 415
16.3.4 Detailed engineering, procurement and construction 417
16.4 Development and scale-up of fine chemical processes 421
16.4.1 Differences between bulk and fine chemical industry 421
16.4.2 Fine chemical process development 421
16.4.3 Scale-Up challenges in multipurpose plants 423
16.4.4 Future developments 424

17 Hydrodynamic aspects of scale-up 427

17.1 Introduction 427
17.2 Hydrodynamic flows in process equipment 428
17.2.1 Single-phase flows 428
17.2.2 Multiphase flows 429
17.2.3 Flows in mixers and stirrers 430
17.2.4 Flows in bubble columns 438
17.2.5 Flows in fluidized beds 440
17.3 Scale-up 440
17.3.1 Dimensional, similarity and regime analysis 441
17.3.2 Important dimensionless numbers for mixing vessels 442
17.3.3 Important dimensionless numbers for bubble columns 443
17.3.4 Important dimensionless numbers for fluidized beds 445
17.4 Computational fluid dynamics (CFD) 446
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
 Mert az a falu féle egy kis huntelep volt. A házak között sátorok
álltak, s a házakba csak a zivatar elől húzódtak be az emberek. Ki
tudja, miféle nép lakott azelőtt abban a faluban!
Hát szétosztottak bennünket jólelkűen.
Mink az urammal egy sokgyermekű huncsaládnál kaptunk
szállást. A gyermekek a szobában aludtak; nekünk a pitarban tüzet
rakott a gazda, s mink annál szárítkoztunk.
Az uram alig állt a lábán. Nem elég, hogy bőrig ázott, hanem
még a térdét is elütötte.
A hun olyan rettentő, mérges pofájú ember volt, hogy az oroszlán
is rémülten hátrálna meg tőle, de én már akkor kezdtem tapasztalni,
hogy a rettenetes ábrázatok mögött bárányok laknak. Békében
legalább bárányok.
Hát szives is volt hozzánk. Kenyérrel és szalonnával kinált meg
bennünket, mink azonban nem voltunk éhesek. Az uram csak
feküdni kívánt, én meg a ruhámat szárítottam. A hun segített benne.
Rakta folyton a nádat a tűzre, s közben kérdezgetett, hogy kik
vagyunk s mi járatban forgunk azon a vidéken?
Tőle tudtam meg, hogy Buda király egyik özvegyének a falujában
vagyunk. Buda király Atillának a bátyja volt, s nemrégiben halt meg.
Mikor még élt, ő volt a fehér hunok ura, a fekete hunoké meg Atilla.
Halála után a fehér hunok is Atillához csatlakoztak.
– Hát mi a különbség a kettő között? – kérdeztem az embert.
– Csak annyi, – felelte – hogy a fehér hunok fehér birkának a
bőrét viselik, a fekete hunok meg a feketéét. Nyáron nem sok a
különbség a két nép között, de télen a guba meg a süveg viselése
folytán szembeötlő.
Az én hunom is fehér hun volt. A neve: Zsadán.
 Az özvegy királyné még azon éjjel megtudta, hogy miféle
vendégeket hajtott a zivatar a falujába. Nem telt belé egy óra, már
ott voltak a szolgái. Lepedőket hoztak, meg száraz medvebőröket, s
egy csobolyó bort, meg egy tál hideg pecsenyét.
Bezzeg az én uramnak jólesett a száraz meleg ruha. Nagyot
húzott a borból, s betakaródzott a medvebőrbe.
Én is hasonlóképpen cselekedtem.
Másnap, mikor megvirradt, vissza kimentünk a tópartra. A
sátraink ott úszkáltak a vízben, a lovaink szanaszéjjel: A hunok már
akkor fogdosták a lovakat, s húzgálták kifelé a sátorokat.
Mindnyájan csodálkoztunk, hogy nem veszett el egy gombunk se.
– No, – azt mondja a gazdám – világéletemben sok földet
bejártam, de ilyen emberséges népre még nem akadtam. Bontsd elő
az ünnepi tógámat: Budáné asszonynak kezet kell csókolnunk.
És hát az urak el is mentek. Vittek a királynénak három ezüst
kelyhet, három karmazsin-bőrt, egy kis kosár indiai borsot, fahajat,
sáfrányt és pálmadiót.
Mink addig a sátorokat rendeztük.
A tó mellett erdő volt, s az erdőből dőlt a gyöngyvirág illata.
Szedtem egy marokkal az uramnak.
Hanem hogy sokáig odajártak, mink is elmentünk tátogni. Az
ilyen idegen népen sok a néznivaló.
A faluban egyetlen csinos épület a Budáné háza. De az is fából
van, és szétszedhető. Talán négy szoba van benne.
Az épületet sok sátor környezi. Azok között van egy terebélyes. A
tetején aranygomb csillog. A nyílását csikóbőr takarja. A csikóbőr
fölött vörös posztókézben két fekete kard, s a kardok fölött a nap
aranyképe.
 Az agg úr ott ült a bőrön és két kis gyermekkel játszott.

Összerezzentem: micsoda sátor ez? hiszen ez a Csáth-család

jelvénye!
De mi állt énbelém, hogy így összerezzenek? Mi közöm nekem
avval a leánynyal! Ha annyira van is hozzám, hogy a ruhája hozzám
ér, akkor is messzebb van tőlem, mint az egeken járó holdvilág.
Elfordítottam a sátortól a szememet, és a lóháton beszélgető
hunokat néztem. Mért ülnek ezek örökkön lóháton? Az egyiknek
sárga és szőrös csizmája volt. Látszott rajta, hogy szarvasbőrből
készült, talán azért hagyta rajta a szőrt is.
 Egyszer csak arra eszüdök, hogy megint a sátort bámulom. Egy
fehér szakálú agg hun ült a sátor előtt a gyepen, jobban mondva:
bölénybőrön. Az öreg úrnak annyira horpadt volt az orra, hogy csak
szívességből lehetett orrnak nevezni az orrát. Azt hiszem, valamikor
csatában buzogánynyal ütöttek reá. A fél keze is hiányzott. Ilyen
csonka-bonka öregeket később sűrűn láttam.
Hát az agg úr ott ült a bőrön, s két kis gyermekkel játszott.
Az egyik gyermek hat éves, a másik tán három.
Az idősebbiknek kis tekenősbéka pajzsa volt, s fakard az oldalán.
A kisebbik csak egy ingben hempergett az öreg mellett.
Egyszercsak hangot hallok a sátorablakból:
– Sugár! Sugárkám!
Rajtam olyanforma érzés vonult át, mint mikor tavaszszal a
langyos szellő besuhan az ember ingeujján, s perczekig tartó kedves
borzongást okoz.
A kisebbik gyermek fölnevetett az ablakra, s én újra láttam
Emőkét.
Fehér ruha volt rajta; piros csizma a lábán, a haja egy ágba
fonottan hullott hátra, s leért a derekáig.
Tejet hozott ki egy ezüst-szilkében. Utána egy tizenhárom éves
forma mezitlábas rableány valami süteményt, a mely sárga volt, mint
a czitrom.
A gyermekek ittak a tejből és kedvetlenül ették a süteményt.
Mellettem egy Nigró nevű rabszolga állt; Maksziminosznak az
egyik szolgája.
Meglökött.
– Nézd, – susogta – micsoda takaros leány!
 Rosszul esett a megjegyzése. Nem tudom miért.
Emőke letelepedett a bölénybőrre és az ölébe vonta a kis
porontyot. Körültörülte a száját egy kendővel, aztán nagyokat
csókolt a gyermek pufók orczájára.
– Gyere, – mondottam Nigrónak. – Gyerünk már haza.
– Nézzük még ezt a leányt, – szólt ő vigyorogva.
– Gyere, – feleltem ingerülten.
– Nono! Csak ne szorítsd úgy a karomat. Mért haragszol?
Magam se tudtam. Rútnak láttam a Nigró arczát. Szerettem volna
pofon vágni.
Aztán mikor már eltávoztunk, visszanéztem, hogy látszik-e még a
sátoruk?
Nem látszott már a gombja se.
 V.
Déltájban az urak hazatértek. Utánok öt hun is jött. Az egyik
borjut hozott, a másik liszteszsákot, a harmadik két nyulat.
Az urak vidámak voltak.
– Zéta, – mondja az uram, mikor a virággal eléje mentem –
téged fölmentelek az ebédkészítéstől. Eredj és szedj még
gyöngyvirágot, sokat. Elviszed délután a királynénak.
Hát én alig egy óra alatt szedtem egy nagy kosár gyöngyvirágot.
Szedtem közéje ibolyát is és néhány szép páfrányt és fűszálat, s
magam mulattából már a kosárban úgy rendeztem, hogy a kosár
olyanná vált, mint egy malomkerék nagyságú menyasszonyi csokor.
– Ejnye de szép! – mondotta az uram. – Ezt így, ezenmód kell
elvinned. Csak még egynéhány marok füvet szedj, hogy a kosár
szélén lelógjon és semmise lássék a kosárból.
Mikor elkészülök, teszem a kosarat a fejemre.
– Vigye el tán Nigró, – mondja Maksziminosz.
Éreztem, hogy elsápadok.
– Uram, – rebegtem alázatosan – én szedtem a virágot, hadd
vigyem el én.
Nem tudom, hogy mért nem ütöttek meg azért a
szemtelenségért, hogy olyan nagyúr parancsának a megmásítását
kérem. Az uraknak jókedvök volt, hát nem törődtek velem.
Mindössze a szolgatársaim bámultak, s különösen Nigró.
 Aztán mikor már mentem, magam is bosszankodtam magamon.
De már késő volt. Megfogadtam, hogy a Csáthék sátorára rá se
nézek.
A sátor valami ötven lépésnyire volt a királyné házától, és
keskeny kis patkósan hajló gyalogút vitt hozzá. A gyalogút a tegnapi
esőtől felázott, és vékony habaréksár borította.
Hát azt csak kiálltam, hogy elmentem a sátor mellett felpillantás
nélkül, de mikor már az út közepén voltam, arra gondoltam, hogy
mért ne nézném meg mégegyszer azt a leányt? Úgyse látom többé
soha ez életben, és hát a holdat is nézheti mindenki, ha el nem is
érheti.
Leemeltem a kosarat a fejemről, mintha azért állanék meg, hogy
elfáradtam, és a hónom alá vettem.
Azután megfordulok a sátor felé.
Hát látom, hogy az a tizenhároméves kis rableány homokos
szárazföldet hint az útra, s hogy a hintése csak a harmada útat
javította meg, visszatér.
És ekkor lép ki a sátorból Emőke.
Ugyanaz a ruha van rajta, a mi az előbb, csak egy hosszú fehér
fátyol van még a haján.
Összefogja a fehér szoknya alját, és óvatosan lépkedve megindul.
Megindul felém! Énfelém!
Ha behúnyom a szememet, ma is látom, a mint a kis piros
csizmák, tip-top, jönnek az úton.
És az a fehér, üde, bársonyos arcz, az a leánynyá változott
nárczisz, közeledik felém, közeledik…
Lép, lépeget.
 Mikor a beporozott útnak a sárosához ér, megáll. Megáll, mint az
erdőn sétáló őz, s fölemeli a fejét.
Láttam, miért állott meg: a cselédet várta, hogy az utat tovább
porozza előtte.
Bolond és vakmerő ötletem támadt: belemarkoltam a kosaramba,
és szórtam eléje a virágot. Rá se néztem, mintha nem is neki
csinálnám, csak mentem előtte, és a kosarat rázva hintettem a
virágot az út sarára. A virág elég volt a királyné lépcsőjéig. Ott
megálltam. Hallottam, hogy közeledik. Láttam, hogy a virágon
lépeget. Akkor az arczára néztem.
Ő is felnézett, mikor hozzám ért. A szeme…
A nap így lövell át az erdő lombjain. Lelkének egy sugarát
éreztem a lelkembe nyilalni. S én visszanéztem őt boldog-szomorún.
De ez csak egy pillantásig tartott. Aztán föllépkedett a lépcsőkön.
Én a gyönyörűségtől kábultan néztem utána, s csak mikor már
eltünt, akkor gondoltam arra, hogy valamelyik hun leszúrhat ezért a
tettemért.
De nem bántott senki. Az őrök egykedvűen néztek reám. Talán
azt gondolták, parancsot teljesítettem.
Úgy indultam vissza, mint a ki részeg.
A falu végén utólért az a cselédleány, a ki a port hintette, s így
szólt:
– Értesz-e hunul?
– Értek, – feleltem mint az álomból ébredő.
– A kisasszony azt mondta, hogy jer vissza, kapsz valamit a
szolgálatodért.

É
 És nevetett. Csunya kis sovány leány volt, és az arcza piszkos is.
Miért nevet ilyen szemtelenül ez a kölyök!
– Mondd meg a kisasszonynak, – feleltem méltóságosan – hogy
én szolga nem vagyok; úr se vagyok az igaz, de szolga se vagyok. És
az én nevem Zéta.
Azzal nagy büszkén elléptem.
 VI.
Mikorra visszaérkeztem, az urak már az ebédnél feküdtek, s a
borjupecsenye illata betöltötte a levegőt. Gazdám a tekintetével
kérdezett.
Annyira ismertük egymás gondolatát, hogy néha nem is kellett
beszélnünk. A tekintete ezt kérdezte:
– Mit szólt a királyné? Szivesen fogadta-e a virágot?
Az én nyelvemen soha nem született még hazugság. Priszkosz
belém nevelte, hogy a hazugság utálatosabb minden más
mocsoknál, s én magam is megvetettem minden embert, a kit
hazugnak ismertem.
– A királyné, – feleltem elnézve a feje fölött – nem beszélt ugyan
velem, de köszönetét küldi.
Vártam, hogy a föld megrázkódik erre a hazugságomra, vagy
hogy a nyelvem kiszakad gyökerestül, de egyik se történt. Az urak
vidáman beszélgettek tovább, s én leültem zavartan és piszkos
lélekkel ebédelni.
Azon az éjjelen rosszul aludtam. A gazdám is nyugtalan, mióta
Hunniában járunk. Én csak azóta, mióta azt a leányt láttam. Azt
gondoltam, mélyen alszik, mikor egyszer csak rám szól:
– Miért sírsz? Mi bajod?
– Oh uram, – feleltem felfohászkodva – én igen szerencsétlen
vagyok.
– Ki bántott? – kérdezte részvéttel.
 S hogy erre nem feleltem, ismét szólt:
– Bizonynyal mondom, hogy akárki bántott is, megkeserüli!
– Nem bántott engem senki, csak éppen elgondolkoztam a
sorsomon.
– A sorsodon? – döbbent rám a gazdám – hát olyan siratni való a
te sorsod?
– Ne érts félre uram! A te jóságod éltető napfényem nekem, és
én meg sem érdemlem, hogy jó vagy irántam, de ha elgondolom,
hogy már gyermekkoromban szolgaságra kerültem, és hogy hiába
szabadítottál fel, csak szegény ördög az én nevem…
Abbahagytam. Éreztem, hogy a gazdám csodálkozik a szavaimon,
és hogy én bolondokat beszélek.
S valóban némi hallgatás után, az uram megszólalt:
– Én azt hittem, ismerlek téged Zéta. Hiszen úgy láttam a
növekedésedet, mint azét a czédrusét, a melyet aznap ültettem, a
mikor téged magamhoz váltottalak. De ebben az órában nem
ösmerek rád Zéta. Nem tudom, micsoda gondolatok kavarognak a
lelkedben.
Ő aztán elaludt. Én meg azon gondolkoztam: miket hazudjak
holnap? Azt fogom mondani, hogy rosszat álmodtam: bika üldözött
és tiport álmomban.
Ekközben néztem a csillagokat, és néztem Emőkét.
Mert ha behunyom a szememet, mindig látom őt. Látom, amint
fehér szoknyában, piros csizmában aprón lépked a gyalogúton, és
hozzám érkezve, reám emeli méltóságos, nyugodt fekete szemeit.
 VII.
Hajnalban indultunk.
Útközben láttam, hogy Csáthék szekerei is előálltak, és hogy
bontják a sátort. Tehát ezek is jönnek. Talán ugyanazon az úton
jönnek, mint a melyiken mink!
Az első perczben ujjongtam, aztán megint okosságra igazítottam
az eszemet:
Hát megőrültem-e én, hogy egy olyan leányhoz vonzódom, a ki
mögött kivont pallossal áll a hóhér!
Az úton el-elmaradoztam. Minden útkanyarulatnál megállottam és
visszanéztem, hogy jönnek-e Csáthék?
Hiába való volt minden magam okosítása, valahányszor azt
határoztam, hogy az uram mellett maradok, s nem törődök többé a
leánynyal, kis idő mulva láthatatlan kalapácsütéseit éreztem a
mellemen. Csak még egyszer! Csak még egyszer szívhassam föl a
szememmel, mint a nap a harmatot, hogy még a sírom éjszakájában
is az ő alakja lehessen az álmom!
Újra elmaradtam az uramtól és visszafelé lovagoltam. Megyek
vissza-vissza, a meddig csak nem találkozom vele. De látnom kell őt,
ha el is veszítem a gazdám nyomait, látnom kell, ha a Deél sorsára
jutok is, látnom kell mégegyszer!
Három óra hosszat lovagoltam már, mikor megpillantottam az
úton poroszkáló hun szolgákat és velök az ökrös-szekereket.
A szolgák egyrésze elől lovagolt. Fegyverbe voltak öltözködve. A
nap ragyogott a lándzsáikon.
 Azután egy bársonyos szőnyeggel bevont szekér következett. Azt
négy ló vonta. Benne ült Csáthné és az agg hun. Szemben velök a
kis sovány rableány s a két gyermek. Mellettök lovagolt Emőke.
A szekér után valami húsz rabszolga gyalogolt.
Én csak lépésben mentem feléjök és mikor hozzájok értem,
leszálltam az út mellett a lovamról.
– Mi az hé? – kiáltott az egyik hun – tán elvesztettél valamit?
Mert hogy a római követségből vagyok, megismerték a ruhámról.
– El, – feleltem – egy sátor-kapcsot vesztettünk el. Nem láttátok-
e?
S hogy a Csáthék fogata is odaért, mélyen meghajoltam.
Mikor odább mentek, fölemeltem a fejemet, s a leányra néztem.
Férfiasan ült a lovon, de a szoknyája olyan hosszú volt, hogy elől-
hátul a lovat is takarta. A fején könnyű turbánalakú patyolat. Az
arczán fátyol.
Mikor fölnéztem, elfordította rólam a tekintetét, s csöndesen
lovagolt tovább.
Hét ökrös szekér következett utánok és hátul négy teve. A
szekerek a sátort vitték. A tevék nagy göngyölegben a szőnyegeket.
Azután huszonöt lovas következett. Mindegyik vállán óriás ijjak, s
mindegyik kezében könnyű lándzsa. A lándzsa alsó végével olykor a
lóra pöczintettek.
Megismertem köztük a szarvasbőr-csizmás hunt is.
Darabig még visszafelé mentem, aztán utánok haladtam, s
néztem az út göröngyös földjén a nyomokat. Melyik az Emőke lova
nyoma?
 Valami egy óra mulva újra a Tisza vizéhez értünk. Az út ott kövér
fű között halad. A Tisza óriás kigyóként kanyarog a mezőségen, s
néhol magasra nőtt fűzfák állanak a partján.
Boldog voltam, hogy messziről mindig láthattam Emőkét. Úgy
ment közöttük a fehér turbános szép lovas, mint valami liliom.
Egyszer aztán látom, hogy kivág az útból és a mezőn játszatja a
lovát. Nagyokat futtat vele, s ide-oda keresgél. Hol előre siet, hol
hátra marad. Egyszer levágtat a vízhez is, és megitatja a lovát.
A szívem olyanná vált, mint a fölrepülő madár. Megéreztem, hogy
a leány nekem-játszik.
S megálltam a fűzes szélén.
Hát csakugyan: egyszercsak látom, hogy jön. Egyenesen felém
poroszkál.
Én egynehány lépést haladtam még a lóval, azután leszálltam,
hogy köszönjek neki.
S amint így állok égő szemmel, s talán halvány orczával, hozzám
érkezik, és megállítja a lovát.
Meghajlok.
– Rabszolga, – mondja a fátyolát fölvetve. – A te neved Zéta?
– Az, kisasszony, – feleltem az arczomat fölemelve.
S hogy a lova ne nyugtalankodjék, megfogtam a zablaszíjat.
S így álltam előtte.
Nézett rám. A tekintete kielégülő kiváncsiságot fejezett ki.
Méltóságos volt s oly bájos, hogy a lélek remegett bennem, mint a
marokba fogott veréb.
Ismét megszólalt:
 – Te hintettél-e nekem tegnap virágot?
– Az út sáros volt, – mentegetőztem, míg a lelkem repesett az
örömtől.
– És te nem fogadtad el a jutalmat…
– Nem szolgáltam reá, – feleltem szamóczaszín ajkaira nézve. –
És én nem is vagyok rabszolga. És én az uramat szeretetből
szolgálom, mert ő apám helyett apám volt.
– De én nem fogadhatok el tőled semmit. Én neked adósod nem
lehetek. Állj meg anyámnál a lovaddal; elmondom neki, mit tettél, s
fogadj el tőle valamit.
– Bocsáss meg kisasszony, – feleltem. – Én a te szavadat
mindenben parancsként követem. Halálig is, ha kívánod. De ezt nem
lehet. Hanem ha nem akarsz adósom maradni… engedd, hogy a
köntösöd szegélyét ajkamhoz érinthessem.
Nem felelt. Tán azon tünődött, hogy mit feleljen?
Én meg odahajoltam a lábához, és megcsókoltam a köntösét.
S hogy ekközben lecsüggő kis fehér kezére tévedt a tekintetem,
így rebegtem:
– Óh ha a kezed megcsókolhatnám, ezt a szép fehér kezet!
– Szemtelen! – kiáltotta villámló tekintettel. – Óh te szemtelen
kutya!
S a lovagló vesszővel erősen rácsapott az arczomra.
Megsemmisülve tántorodtam vissza. Arczomon az ütés helye
tűzként égetett, s éreztem, hogy vér csordul le a nyakamon.
A leány elvágtatott, én meg leültem az út szélére, és néztem
magam elé könnyező szemmel, bután, gondolat nélkül. Hát nem
jobb-e az életnél a halál!
 Félóráig ültem-e így vagy egy óráig, nem tudom. Gondolataimban
összekavargott az egész mindenség. Hát mi rosszat cselekedtem én?
Olyan nagy bűn-e az, ha az ember megcsókolja a virágot? A leány is
virág, csakhogy emberi virág. Egy kicsit megszédültem a
szépségétől, s meg óhajtottam csókolni a kezét. Hát bűn-e ez? Ő
ment volna jobbra, én balra: talán nem találkoztunk volna többé az
életben; el is felejtettük volna egymást.
A fejemet lódobogásra emeltem föl. Azt hittem az én lovam
nyargalászik. De nem az volt. Az én lovam nyugodtan legelészett a
mezőn. A leány tért vissza.
 Hát itt a kezem, megcsókolhatod.

Megállt előttem. Én nem néztem föl.

A harag átczikázott rajtam, mint a villám a komor fellegen.
Éreztem, hogy ember vagyok. Ha ő Jupiter leánya volna is, én meg
csak egy állat, nem volt oka arra, hogy megüssön.
– Zéta, – szólott lágyan a leány. – Megbántam, a mit tettem. Te
jó fiú vagy, s nem tehetsz arról, hogy az eszed kevés. Itt ez a fátyol.
Kösd be az arczodat.
Leszakított a fátyolából egy darabot és nyujtotta.
Nem feleltem. Rá se néztem.
Egy perczig tartotta a fátyolt, azután eldobta. Hallottam, hogy a
lovát megcsapja és odább megy.
Csak menjen. Micsoda jogon vet meg ennyire engem! Semmi
közöm az ő rangjához. Nekem a hun király nem uram, és nekem a
hun mágnások nem mágnásaim. S ha ő azt mondja is, hogy
megbánta, a mit tett, a seb az arczomon marad: gyűlölöm őt és
megvetem.
A lódobogás megint közeledett. Fölnéztem. Ő tért vissza.
Talán még egyszer meg akar ütni? Ezt nem tűröm el. Fölálltam.
A leány oda jött és fölvetette a fátyolát.
– Visszajöttem, – mondotta – mert haragszol rám. Hát itt a
kezem, megcsókolhatod.
– Köszönöm, – feleltem. – Már nem óhajtom megcsókolni.
A leány arczából elsápadt minden eleven szín. Sötéten nézett
rám, én meg büszkén néztem vissza.
Azután megcsapta a lovát és elporoszkált.
 VIII.
A következő nap delén a Csáthék karavánja utólérte a miénket.
Bizonyosan korábban indultak, mint mink, s mink útközben egy
lovunk kidőlése miatt vesztegeltünk is néhány órán át.
Az urak odasorakoztatták a lovukat az út mellé, s üdvözölték
Csáthékat. Én ezúttal nem a szolgák közé álltam, hanem a gazdám
mellé.
Emőke úgy lovagolt, mint tegnap. A ruhájában mindössze annyi
volt a változás, hogy a fején levő patyolatot a süvege köré tekerte,
és a süvegbe három fehér kócsagtollat tűzött.
Mért nem vagyok én festő, hogy azt a lovon ülő hattyúnyakú
keleti leányt lefesthetném. A ló alacsony, ideges pejparipa; a leány
égszínkék lenge köpenyegben van s a köpenyegén a termetének
minden vonala áthullámzik. A fején a fehér gyolcs-turbán. Lábát
aranyozott széles kengyelben nyugtatja.
Sokszor próbáltam őt lerajzolni, hol táblán, hol porban, de
ügyetlen az én kezem: a ló, a mely a rajzomból keletkezett,
többnyire vagy kutya lett, vagy őz, vagy más állat. Emőke meg
mindig férfivá változott. Pedig úgy látom őt, olyan elevenen,
akárcsak magamat, mikor a víz tükrébe nézek.
Elmentek mellettünk. Az üdvözlést viszonozták. Emőke is
könnyedén megbólintotta a fejét a követek felé, s a fátyolon át
láttam, hogy amint az urakon végignéz, reám is vet egy pillantást.
Már akkor nem gyűlöltem. Bántam, hogy meg nem csókoltam a
kezét. Álmomban ismétlődött a találkozásunk, s én megcsókoltam a
kezét, s egy eddig soha nem érzett gyönyörűség ömlött szét az
ereimben.
Azt mondtam neki:
– Megcsókoltam a kezedet. Éreztem benne a lelkedet.
Megcsókoltam a lelkedet is.
És a csók édessége az ajkamon volt naphosszat. Mikor
megláttam őt, a gyönyörűség borzongása járt át. Milyen különös az
emberi arcz! Az ő arcza is változatlan, az enyém is. Mikor rám
pillantott, bizonyára azt gondolta, hogy az én arczom most is égő
gyűlöletet takar.
Aztán nem értük őket többé utól.
A hetedik napon egy csoport fehér-tógás embert láttunk. Már
messziről megláttuk, hogy a szél tógákat lobogtat: rómaiak.
S csakugyan a nyugot-római birodalom követeivel találkoztunk a
pusztában. Idegenek voltak, de azon a végtelenül sik idegen földön
mégis úgy üdvözöltük őket, mintha egy anya gyermekei volnánk.
Az urak összeölelkeztek. A szolgák kezet szorítottak. És latinra
fordult a beszéd.
Az idegen követek feje Romulusz, igen nagyorrú és
nagyméltóságú barna úr, mellette Románusz főtiszt és Promótusz,
Pannonia kormányzója.
Az ő járatuk épp oly keserves volt, mint a miénk. Atilla
egynehány aranyedényt követelt a római császártól. Valentiniánusz
adott volna is neki, amennyit akar, de Atillának csak az kellett, a mit
Szirmium elfoglalásakor sikkasztottak el tőle. A sikkasztó az ő
iródeákja volt. Az hogyan, hogyan nem: átvette titkon a szirmiumi
püspöktől az aranyedényeket és elzálogosította egy Szilvánusz nevű
római uzsorásnak.
 Mikor Atilla megtudta a sikkasztást, az iródeákot azonnal karóba
huzatta, Valentiniánuszra meg ráizent, hogy: vagy Szilvánuszt vagy
az aranyedényeket!
Hát erre hoztak választ a rómaiak. Valentiniánusz azt feleli, hogy
Szilvánusz jóhiszeműleg adott pénzt az edényekre; az edények meg
templomi edények, hát inkább pénzen váltja meg, – ha lehet.
A két követség így egyesülve, vidám beszélgetésben érkezett
Atilla városához.
Városnak mondom, mert nem tudom más nevét. Nem hasonlít az
a világ semmiféle városához, mert templomok, márványpaloták,
kőépületek, kövezett utak és terek nincsenek benne. A sátorok
sokaságából mindössze két épület-csoport sárgállik elő. Az mind a
kettő dombon van és fából épült. Tornyok is emelkednek rajtok, de
csak olyan karcsúak és olyan szellősek, hogy a galambokon és
kányákon kívül más nem lakhatja.
 Az a királyunk lakóhelye.

A vezetőnk tisztelettel mutatott a két palotára.

– Az a királyunk lakóhelye. A másik vele szemben, a fővezéré.
A paloták körül a sátorok rengeteg sokasága tarkállik. Tízezer?
százezer? millió? – nem lehet megolvasni. A sátorok között házak is
vannak, de csak afféle nádtetős sárházak és ember nem lakik
bennök. Nyáron legalább nem.
A város szélén egynehány száz szén-piszkos kovácsot láttunk.
Patkót és nyílhegyet vernek azok szünet nélkül. A műhelyek köre
szuroktól illatos. A mezőségen tömérdek ló, tehén és birka legel.
Kutya ott is annyi van, hogy az ember lépten-nyomon beléjök botlik.
A fővezér, a kit meg kellett várnunk, már megérkezett. A palotája
tetején lengő vörös zászló hirdette ezt, de az elénk lovagló hunok is
mondották.
Hol álljunk meg?
Vezetőink be akartak vinni bennünket a városba. Az urak azonban
azt határozták, hogy a városon kívül maradjunk, míg csak helyet
nem jelöl valamelyik főember a városban.
Megállítottuk hát a szekereket, s csak árnyékvetőre vontunk fel
egy sátoroldalt.
Az első tennivaló az, hogy a fővezérrel beszéljünk: mikor
hajlandó a követséget elfogadni?
Lóra ültünk hát hárman: az uram, Rusztikiosz, meg én s mentünk
a vezető után.
Akkor láttam csak: miért tetszik az Atilla városa végtelennek? Hát
azért, mert a sátorok nem szorosan állnak egymás mellett, hanem
mindegyik körül térség van. A térségen az asszonyok sütnek, főznek;
a gyermekek játszanak; egy tehén, egy-két ló legelész. A sátor
hátulján tűzrevaló farakás. Elől szárítják a ruhát; elől van az
edénytartó czölöp is. A sátor csak alvóhely és esőben menedék.
Nappal mind ott tanyázik a sátor előtt. A gyermekek ott játszanak; a
nők ott dolgoznak; az öregek s betegek szintén a sátor előtt
vadbőrökön, vagy a puszta földön ülnek. A férfiak lóháton ülnek
örökké. Ritkán dolgoznak, csak beszélgetnek, politizálnak,
csereberélnek, s néha vadászni mennek.
Aztán az is érdekes, hogy a sátorok állásából meglátni: mekkora
a család? Néha két-három sátor áll szorosan egymás mellett. Azok a
nagysátorból származott újházasok sátorai. Közös a szív, közös a
konyha is.
 Minél beljebb haladunk a királyi palota felé, annál díszesebbek és
nagyobbak a sátorok. A piramis-alakú füstös emberi kasokat négy-
öt-hatszögű széles alkotmányok váltják föl. Azok már vadbőrökkel
vannak betakarva, vagy vastag csergéből készültek, s a tetejükön
vagy az ajtó fölött szimbólumot vagy írásjeleket lehet látni.
A szimbólum többnyire csak egy kép: gólya, lófej, csillag, rózsa,
kereszt, kör, vagy más efféle. Néhol nem is úgy van ráhímezve a
családi jelvény, hanem csak oda van akasztva: pl. egy nyíl, vagy egy
kosfej, vagy egy patkó. Arról aztán meg lehet tudni, hogy ott laknak:
Nyilasék, amott meg Kosék, s emitt Patkóék. Csak a hol póznán lóg a
jelvény, ott nem családi jel, hanem mesterségmutató. A varga sarut
akaszt ki, a sátormíves keresztbe tett rudat, az ács szekerczét, a
szaggittárius vörösre festett íjjat, a szűcs kis fasubát, a kovács
kardot és lópatkót.
A további sátorok körül már rabszolgákat lehet látni, s a pompa
szemetkápráztató.
Nem csoda; ezek az emberek megrabolták az egész világot!
A lovasok között sok bekötött fejű és fölkötött karú embert látok.
Az egyik odakiált a vezetőmnek:
– Jónapot Szarvas.
– Aggyisten, – feleli Szarvas – csakhogy látlak!
Kezet fognak s néhány szót váltanak.
– Ezek, – mondja a vezetőnk, mikor tovább lovagolunk, – most
érkeztek haza a kazár háborúból.
– Hát te, – kérdem, – mért nem mentél velök a háborúba?
– Akartam, – feleli a hun, – de csak a hitványát szedték össze. A
javának itthon kellett maradnia, hogy ha az urunk a rómaiakra
támad, legyen ember itthon elég.
 Erre majdnem kilelt bennünket a hideg.
– Hát van ilyen szándéka Atillának?
– Nem mondta. Dehát nincs-e a sarkunk alatt az egész világ?
Még csak a római birodalom van hátra.
– És azt gondoljátok, hogy megbirtok vele? Nem olyan kicsiny ám
az, mint a kazár nemzetség!
– Ha kicsi, ha nagy, – felelte a hun vállatvonva, – a meddig az
Isten kardja nálunk van, ember kardja minket meg nem győzhet.
– Micsoda «Isten kardja?»
– Nem hallottátok? Az Isten ledobott egy kardot az égből. Egy
csordá fiú találta meg. Ahányszor nagy háború indul, Atilla csak az
oldalára köti.
– De mi bizonyítja azt, hogy az csakugyan az Isten kardja?
– Mi bizonyítja, hogy nem az?
– De hátha nem az?
– A kard olyan szép, a minőt ember nem tud csinálni. Kék lángok
lobogtak körülötte szüntelen a földben, míg csak a fiú meg nem
találta. No meg a papok mind megismerik, hogy az égből jött. Az
öreg Káma is.
– Ki az az öreg Káma?
– A mi főpapunk. Az ám a szent ember! Az elevenen fog az égbe
szállni!
A beszélgetést dudaszó és tárogatók üvöltése nyomta el. A
sátorok között sokfelé szólt a zene. Egy domborúmellű hun legény
lovagolt velünk szemben. A kezében kulacsot tartott, s veszettül
dalolt. Olykor megállította a lovát egy-egy hun előtt, a kit megkinált
a kulacsából, aztán tovább lovagolt és nagyokat kurjantott.
 – Ennek hát jókedve van, – mondom a hununknak.
– Bizonyosan rabszolgát adott el, – felelte egykedvűen.
Föltünt nekem, hogy kétkerekű kocsikon sok falomb érkezik
mindenfelől, s hogy a széles főútra érkeztünk, láttam, hogy a sátorok
ormát és ajtaját mindenfelé lombokkal díszítik, az utat meg erősen
locsolják. Egy óriás barbár akkora élőfát vitt a vállán, hogy két ökör
is nyögve húzta volna. A fákat leásták az út mellé.
– Szittya uram, – szólok a vezetőnknek, – micsoda ünnep készül?
– Atilla jön meg déltájban, – felelte.
És a bajuszán egyet húzva, folytatta:
– Én nem vagyok szittya. Azok a szittyák amott, a kik a széles
hátú lovon beszélgetnek. Láthassátok, hogy azoknak se szakálluk, se
bajuszok nincsen.
Később tanultam meg, hogy nem nevezik magukat mindnyájan
hunoknak, hanem nemzetségek szerint vagy családok szerint.
Hanem azért egy nép az.
Akkor láttam csak közelebbről a két fapalotát. Mind a kettő
remeke az ács-művészetnek és a faragóművészetnek. Az Atilláé
valamivel díszesebb és csak messziről egy. Közelről sok ház
egybealkotva. A középső a királyé, a mellette levők a feleségeié, a
szolgáké, a fogoly királyoké. Vannak távolabb hosszú dísztelen házak
is. Azok az istállók. Külön van a király istállója, külön a feleségeié és
külön a szolgáké.
Valami harmincz ház az összesen, s húsz közüle palotaszerű.
Aztán a faházak között van egy magányosan álló nagy kőépület.
Az uram ugyan elbámult rajta, mert hetekig járó földön nem láttunk
követ akkorát se, mint az öklöm.
A későbbi napokban tudtuk meg, hogy az a kőház fürdő, s hogy
azt egy Szirmiumba való rabszolga építette. A követ messziről
hordták oda szekereken.
A fővezéri és a királyi palota között nagy térség kereklett. Azon
nem volt egyéb, csak egy vén hársfa, s alatta egy nagy négyszögletű
szürke kő, de akkora, hogy egydarabban akkora nagy követ még
nem láttam. Később tudtam meg, hogy oltár az.
A tér másik sarkán gémes kút volt. Onnan keletre nézve, széles
utcza nyillott. Le lehetett rajta látni a Tiszáig.
A fővezért éppen az udvarán találtuk, mikor odaérkeztünk.
Lóháton ült és valami ötven előkelő hun ifjúnak magyarázott valamit.
Az ifjak pompás-díszesen voltak öltözve. A ruhájok csupa lengő-
lobogó fehér selyem. Csak a derekukon volt piros vagy kék vagy
sárga mellény, de az is elől csupa aranygomb. A lovuk fején ide-oda
lengő szines fátyoldíszek.
Látszott, hogy ők is az ünnepre öltözködtek. Körben álltak a
fővezér körül, s mikor az elvégezte a mondanivalóját, sebes
vágtatással rohantak ki az udvarból.
A fővezér köpczös, pirosképű ember. Szürke kiadásban Csáth.
Hiszen bátyja is. Csakhogy az arcza barátságosabb.
Amint meglátott bennünket, azonnal hozzánk lovagolt. Intett,
hogy ne szálljunk le a lóról. Mert mink tiszteletünk jeléül le akartunk
szállani.
– Már értesültem rólatok, – mondotta kezet nyujtva a
gazdámnak. – Szálljatok hozzám és legyetek ma ebédre vendégeim.
Nekem most tenger a dolgom. A király délre itt lesz és még nem
beszéltem vele.
Minden szavát megértettem. Akár én tolmácsolhattam volna
Rusztikiosz helyett.
De az én szemem a belső udvaron ragadt meg. Az egyik széles
faház előtt láttam Csáthékat, amint lerakodnak a barmokról és
szekerekről.
Emőkét is láttam. Éppen akkor szállt le a lóról. Egy rabszolga
négykézláb állt a ló mellett. Arra lépett. Aztán megigazította hátul a
haját és belebegett a faházba.
Néztem, hogy valamelyik ablaknál vagy az erkélyen mutatkozik-
e?
De nem láttam.
 IX.
A város izgalomban volt, mint a rajzó méhkas. Az utakat locsolták
és falevéllel, fűvel hintették be. A sátorok előtt férfiak és nők
öltözködtek. A fehér lovak sörényét, farkát befestették börzsönynyel
vagy sárga festékkel. A sátorok külső részét virágos szőnyegekkel
aggatták tele.
Siettünk, hogy Maksziminoszszal idejekorán visszakerülhessünk a
fővezér palotájába, a mi meg is történt. A fővezér egy szolgája az
emeletre vezetett bennünket és szobát jelölt ki, a melynek ablakából
leláthattunk a néptől nyüzsgő főútra és a királyi palotáig elnyúló
térségre.
A nyüzsgés egyre sűrűbbé vált. Délfelé a lovasok eltisztultak a
főútról, s a helyüket fehér ruhába öltözött nők foglalták el.
A nap már az ég közepén delelt, mikor a királyi palota tornyából
erős kürthang rikoltott alá. Néhány percz mulva három vágtató-lovas
porzott fel keletről a főutczán és megállott a fővezér előtt.
 A királyi palotából is elővonult egy különös menet.

A fővezér szót váltott velök, aztán aranynyal hímzett könnyű

mentét akasztott a nyakába. Valami harmincz fiatal előkelő hun
csoportosult köréje. Köztük öt ifjúnak a süvegén arany karika
ragyogott. A legfiatalabbik tizennégy-tizenöt éves lehetett. Az az egy
égszinkék selyemruhába volt öltözve.
Hát azok valamennyien a király fiai voltak.
A vezér megindult velök Atilla elé.
 Negyedóra mulva már hallottuk a nép örömzúgását a távolból.
Hasonlított az kezdetben a tenger morajlásához, de aztán, hogy
nőttön-nőtt, nem tudom semmihez se hasonlítani.
Akkor a királyi palotából is elővonult egy különös menet. Fehér
selyemben pompázó asszonyok, fehér lovakon. A lovak kicsinyek
voltak s minden lovat apród vezetett.
A női lovasok egy féldióalakú nagy aranyozott réda köré
csoportosultak. A rédában királyi hölgy ült: halavány és sovány
asszony. Mellette egy tíz éves hosszúhajú fiúcska.
Az volt a főkirályné: Rika asszony. A gyermek meg: Csaba királyfi.
A rédát négy ló vonta. A réda hátulján egy vigyorgó fekete női
rabszolga állt és pávatollból készült ernyőt tartott a királyné fölé.
Amint megjelentek, a nép mosolyogva kiáltozta:
– Éljen Csaba! Éljen!
S a kis Csaba mosolyogva intett mindenfelé a süvegével.
Később hallottam, hogy miért tüntetik ki annyira azt az egy
királyfit. Hát azért, mert annak a születésekor a papok azt jósolták,
hogy a hun nép Atilla halála után széthull, mint szélben a polyva, de
az a királyfi mégis megmenti a nemzetet a megsemmisüléstől.
A királyné mellett lovagló tündérek között megismerem Emőkét.
Mennybe ragadva érzem a szívemet! A lelkem ott lebeg mellette, míg
csak meg nem gyorsul a réda. Csakhamar eltünik az egész álomkép
csoport.
De ime előföllegzik a királyi násznép úti pora. Napsütésben
gomolygó aranyköd. Legelőször is kilovagol belőle egy kungorgós
bajszú, zászlós vitéz. A zászló nagy, fehér. Rajta aranynyal hímzett
sas röpköd. Hun nyelven: turul.
Következik egy gyalog zenekar: vérszin ruhában. Hangszerük
fából való tárogató és dob, meg különféle csontból való sípok és két
nagy rézcsincsa.
A muzsikusok körülbelül százan vannak. Az egyik dobosuk
szerecsen. A többi zenész se lapos orrú hun. Lehet különben, hogy
hunok, csakhogy a muzsikus hunokat talán gyermekkoruktól kezdve
nevelik a zenére, s azért nem lapítják be az orrukat.
A hun zene különös a római fülnek, de jól lehet rá lépni.
Annyiszor hallottam az ünnepi utczai melódiájukat, hogy nem nehéz
lekótáznom. Hát ez az:
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookultra.com