Applied Numerical Methods with MATLAB for

Engineers and Scientists Fourth Edition Steven

C. Chapra Dr. download

https://textbookfull.com/product/applied-numerical-methods-with-
matlab-for-engineers-and-scientists-fourth-edition-steven-c-
chapra-dr/

Download more ebook from https://textbookfull.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit textbookfull.com
to discover even more!

Numerical Methods for Engineers and Scientists Using

MATLAB Second Edition Esfandiari

https://textbookfull.com/product/numerical-methods-for-engineers-
and-scientists-using-matlab-second-edition-esfandiari/

Numerical Methods for Engineers and Scientists Using

MATLAB® Ramin S. Esfandiari

https://textbookfull.com/product/numerical-methods-for-engineers-
and-scientists-using-matlab-ramin-s-esfandiari/

Numerical Methods for Engineers 8ed 2021 8th Edition

Chapra S

https://textbookfull.com/product/numerical-methods-for-
engineers-8ed-2021-8th-edition-chapra-s/

Essential MATLAB for Engineers and Scientists Hahn

https://textbookfull.com/product/essential-matlab-for-engineers-
and-scientists-hahn/
Essential MATLAB for engineers and scientists Hahn

https://textbookfull.com/product/essential-matlab-for-engineers-
and-scientists-hahn-2/

Essential MATLAB for engineers and scientists Hahn

https://textbookfull.com/product/essential-matlab-for-engineers-
and-scientists-hahn-3/

Modern Physics with Modern Computational Methods: for

Scientists and Engineers 3rd Edition John C. Morrison

https://textbookfull.com/product/modern-physics-with-modern-
computational-methods-for-scientists-and-engineers-3rd-edition-
john-c-morrison/

Variational methods for engineers with Matlab 1st

Edition Cursi

https://textbookfull.com/product/variational-methods-for-
engineers-with-matlab-1st-edition-cursi/

Essential MATLAB for engineers and scientists Sixth

Edition. Edition Hahn

https://textbookfull.com/product/essential-matlab-for-engineers-
and-scientists-sixth-edition-edition-hahn/
Applied Numerical Methods
with MATLAB® for Engineers and Scientists
Fourth Edition

Steven C. Chapra
Berger Chair in Computing and Engineering
Tufts University
APPLIED NUMERICAL METHODS WITH MATLAB® FOR ENGINEERS AND SCIENTISTS,
FOURTH EDITION

Published by McGraw-Hill Education, 2 Penn Plaza, New York, NY 10121. Copyright © 2018 by McGraw-Hill
Education. All rights reserved. Printed in the United States of America. Previous editions © 2012, 2008, and
2005. No part of this publication may be reproduced or distributed in any form or by any means, or stored in a
database or retrieval system, without the prior written consent of McGraw-Hill Education, including, but not
limited to, in any network or other electronic storage or transmission, or broadcast for distance learning.

Some ancillaries, including electronic and print components, may not be available to customers outside the
United States.

This book is printed on acid-free paper.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 LCR 21 20 19 18 17

ISBN 978-0-07-339796-2
MHID 0-07-339796-2

Chief Product Officer, SVP Products & Markets: G. Scott Virkler

Vice President, General Manager, Products & Markets: Marty Lange
Vice President, Content Design & Delivery: Betsy Whalen
Managing Director: Thomas Timp
Brand Manager: Thomas M. Scaife, Ph.D.
Director, Product Development: Rose Koos
Product Developer: Jolynn Kilburg
Marketing Manager: Nick McFadden
Market Development Manager: Shannon O’Donnell
Digital Product Developer: Joan Weber
Director, Content Design & Delivery: Linda Avenarius
Program Manager: Lora Neyens
Content Project Managers: Jeni McAtee; Sandy Schnee
Buyer: Susan K. Culbertson
Content Licensing Specialists: Lorraine Buczek
Cover Image: Vitalii Nesterchuk/123RF©
Compositor: MPS Limited
Printer: LSC Communications

All credits appearing on page or at the end of the book are considered to be an extension of the copyright page.

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Chapra, Steven C., author.
Applied numerical methods with MATLAB for engineers and scientists /
 Steven C. Chapra, Berger Chair in Computing and Engineering, Tufts University.
Fourth edition. | New York, NY : McGraw-Hill Education, [2018] |
Includes bibliographical references and index.
LCCN 2016038044 | ISBN 9780073397962 (alk. paper) | ISBN 0073397962 (alk. paper)
LCSH: Numerical analysis—Data processing—Textbooks. | Engineering
mathematics—Textbooks. | MATLAB—Textbooks.
LCC QA297 .C4185 2018 | DDC 518—dc23 LC record available at https://lccn.loc.gov/2016038044
The Internet addresses listed in the text were accurate at the time of publication. The inclusion of a website
does not indicate an endorsement by the authors or McGraw-Hill Education, and McGraw-Hill Education does
not guarantee the accuracy of the information presented at these sites.

mheducation.com/highered
To
My brothers,
John and Bob Chapra

and

Fred Berger (1947–2015)

who I miss as a good friend, a good man.
and a comrade in bringing the light of engineering
to some of world’s darker corners.
 ABOUT THE AUTHOR

Steve Chapra teaches in the Civil and Environmental Engineering Department at Tufts
University, where he holds the Louis Berger Chair in Computing and Engineering. His other
books include Numerical Methods for Engineers and Surface Water-Quality Modeling.
Steve received engineering degrees from Manhattan College and the University of
Michigan. Before joining the faculty at Tufts, he worked for the Environmental Protection
Agency and the National Oceanic and Atmospheric Administration, and taught at Texas
A&M University and the University of Colorado. His general research interests focus on
surface water-quality modeling and advanced computer applications in environmental
­engineering.
He has received a number of awards for his scholarly contributions, including the
Rudolph Hering Medal, the Meriam/Wiley Distinguished Author Award, and the Chandler-
Misener Award. He has also been recognized as the outstanding teacher at Texas A&M
University (1986 Tenneco Award), the University of Colorado (1992 Hutchinson Award),
and Tufts University (2011 Professor of the Year Award).
Steve was originally drawn to environmental engineering and science because of his
love of the outdoors. He is an avid fly fisherman and hiker. An unapologetic nerd, his love
affair with computing began when he was first introduced to Fortran programming as an
undergraduate in 1966. Today, he feels truly blessed to be able to meld his love of math-
ematics, science, and computing with his passion for the natural environment. In addition,
he gets the bonus of sharing it with others through his teaching and writing!
Beyond his professional interests, he enjoys art, music (especially classical music,
jazz, and bluegrass), and reading history. Despite unfounded rumors to the contrary, he
never has, and never will, voluntarily bungee jump or sky dive.
If you would like to contact Steve, or learn more about him, visit his home page at
http://engineering.tufts.edu/cee/people/chapra/ or e-mail him at [email protected].

iv
 CONTENTS

About the Author iv

Preface xiv

Part One Modeling, Computers, and Error Analysis 1

1.1 Motivation 1
1.2 Part Organization 2

CHAPTER 1
Mathematical Modeling, Numerical Methods,
and Problem Solving 4
1.1 A Simple Mathematical Model 5
1.2 Conservation Laws in Engineering and Science 12
1.3 Numerical Methods Covered in This Book 13
1.4 Case Study: It’s a Real Drag 17
Problems 20

CHAPTER 2
MATLAB Fundamentals 27
2.1 The MATLAB Environment 28
2.2 Assignment 29
2.3 Mathematical Operations 36
2.4 Use of Built-In Functions 39
2.5 Graphics 42
2.6 Other Resources 46
2.7 Case Study: Exploratory Data Analysis 46
Problems 49

CHAPTER 3
Programming with MATLAB 53
3.1 M-Files 54
3.2 Input-Output 61
v
vi CONTENTS

3.3 Structured Programming 65

3.4 Nesting and Indentation 79
3.5 Passing Functions to M-Files 81
3.6 Case Study: Bungee Jumper Velocity 87
Problems 91

CHAPTER 4
Roundoff and Truncation Errors 99
4.1 Errors 100
4.2 Roundoff Errors 106
4.3 Truncation Errors 114
4.4 Total Numerical Error 125
4.5 Blunders, Model Errors, and Data Uncertainty 130
Problems 131

Part Two Roots and Optimization 135

2.1 Overview 135
2.2 Part Organization 136

CHAPTER 5
Roots: Bracketing Methods 138
5.1 Roots in Engineering and Science 139
5.2 Graphical Methods 140
5.3 Bracketing Methods and Initial Guesses 141
5.4 Bisection 146
5.5 False Position 152
5.6 Case Study: Greenhouse Gases and Rainwater 156
Problems 159

CHAPTER 6
Roots: Open Methods 164
6.1 Simple Fixed-Point Iteration 165
6.2 Newton-Raphson 169
6.3 Secant Methods 174
6.4 Brent’s Method 176
6.5 MATLAB Function: fzero 181
6.6 Polynomials 183
6.7 Case Study: Pipe Friction 186
Problems 191
 CONTENTS vii

CHAPTER 7
Optimization 198
7.1 Introduction and Background 199
7.2 One-Dimensional Optimization 202
7.3 Multidimensional Optimization 211
7.4 Case Study: Equilibrium and Minimum Potential Energy 213
Problems 215

Part Three Linear Systems 223

3.1 Overview 223
3.2 Part Organization 225

CHAPTER 8
Linear Algebraic Equations and Matrices 227
8.1 Matrix Algebra Overview 229
8.2 Solving Linear Algebraic Equations with MATLAB 238
8.3 Case Study: Currents and Voltages in Circuits 240
Problems 244

CHAPTER 9
Gauss Elimination 248
9.1 Solving Small Numbers of Equations 249
9.2 Naive Gauss Elimination 254
9.3 Pivoting 261
9.4 Tridiagonal Systems 264
9.5 Case Study: Model of a Heated Rod 266
Problems 270

CHAPTER 10
LU Factorization 274
10.1 Overview of LU Factorization 275
10.2 Gauss Elimination as LU Factorization 276
10.3 Cholesky Factorization 283
10.4 MATLAB Left Division 286
Problems 287
viii CONTENTS

CHAPTER 11
Matrix Inverse and Condition 288
11.1 The Matrix Inverse 288
11.2 Error Analysis and System Condition 292
11.3 Case Study: Indoor Air Pollution 297
Problems 300

CHAPTER 12
Iterative Methods 305
12.1 Linear Systems: Gauss-Seidel 305
12.2 Nonlinear Systems 312
12.3 Case Study: Chemical Reactions 320
Problems 323

CHAPTER 13
Eigenvalues 326
13.1 Mathematical Background 328
13.2 Physical Background 331
13.3 The Power Method 333
13.4 MATLAB Function: eig 336
13.5 Case Study: Eigenvalues and Earthquakes 337
Problems 340

Part Four Curve Fitting 343

4.1 Overview 343
4.2 Part Organization 345

CHAPTER 14
Linear Regression 346
14.1 Statistics Review 348
14.2 Random Numbers and Simulation 353
14.3 Linear Least-Squares Regression 358
14.4 Linearization of Nonlinear Relationships 366
14.5 Computer Applications 370
14.6 Case Study: Enzyme Kinetics 373
Problems 378
 CONTENTS ix

CHAPTER 15
General Linear Least-Squares and Nonlinear Regression 385
15.1 Polynomial Regression 385
15.2 Multiple Linear Regression 389
15.3 General Linear Least Squares 391
15.4 QR Factorization and the Backslash Operator 394
15.5 Nonlinear Regression 395
15.6 Case Study: Fitting Experimental Data 397
Problems 399

CHAPTER 16
Fourier Analysis 404
16.1 Curve Fitting with Sinusoidal Functions 405
16.2 Continuous Fourier Series 411
16.3 Frequency and Time Domains 414
16.4 Fourier Integral and Transform 415
16.5 Discrete Fourier Transform (DFT) 418
16.6 The Power Spectrum 423
16.7 Case Study: Sunspots 425
Problems 426

CHAPTER 17
Polynomial Interpolation 429
17.1 Introduction to Interpolation 430
17.2 Newton Interpolating Polynomial 433
17.3 Lagrange Interpolating Polynomial 441
17.4 Inverse Interpolation 444
17.5 Extrapolation and Oscillations 445
Problems 449

CHAPTER 18
Splines and Piecewise Interpolation 453
18.1 Introduction to Splines 453
18.2 Linear Splines 455
18.3 Quadratic Splines 459
18.4 Cubic Splines 462
18.5 Piecewise Interpolation in MATLAB 468
18.6 Multidimensional Interpolation 473
18.7 Case Study: Heat Transfer 476
Problems 480
x CONTENTS

Part Five Integration and Differentiation 485

5.1 Overview 485
5.2 Part Organization 486

CHAPTER 19
Numerical Integration Formulas 488
19.1 Introduction and Background 489
19.2 Newton-Cotes Formulas 492
19.3 The Trapezoidal Rule 494
19.4 Simpson’s Rules 501
19.5 Higher-Order Newton-Cotes Formulas 507
19.6 Integration with Unequal Segments 508
19.7 Open Methods 512
19.8 Multiple Integrals 512
19.9 Case Study: Computing Work with Numerical Integration 515
Problems 518

CHAPTER 20
Numerical Integration of Functions 524
20.1 Introduction 524
20.2 Romberg Integration 525
20.3 Gauss Quadrature 530
20.4 Adaptive Quadrature 537
20.5 Case Study: Root-Mean-Square Current 540
Problems 544

CHAPTER 21
Numerical Differentiation 548
21.1 Introduction and Background 549
21.2 High-Accuracy Differentiation Formulas 552
21.3 Richardson Extrapolation 555
21.4 Derivatives of Unequally Spaced Data 557
21.5 Derivatives and Integrals for Data with Errors 558
21.6 Partial Derivatives 559
21.7 Numerical Differentiation with MATLAB 560
21.8 Case Study: Visualizing Fields 565
Problems 567
 CONTENTS xi

Part six Ordinary Differential Equations 573

6.1 Overview 573
6.2 Part Organization 577

CHAPTER 22
Initial-Value Problems 579
22.1 Overview 581
22.2 Euler’s Method 581
22.3 Improvements of Euler’s Method 587
22.4 Runge-Kutta Methods 593
22.5 Systems of Equations 598
22.6 Case Study: Predator-Prey Models and Chaos 604
Problems 609

CHAPTER 23
Adaptive Methods and Stiff Systems 615
23.1 Adaptive Runge-Kutta Methods 615
23.2 Multistep Methods 624
23.3 Stiffness 628
23.4 MATLAB Application: Bungee Jumper with Cord 634
23.5 Case Study: Pliny’s Intermittent Fountain 635
Problems 640

CHAPTER 24
Boundary-Value Problems 646
24.1 Introduction and Background 647
24.2 The Shooting Method 651
24.3 Finite-Difference Methods 658
24.4 MATLAB Function: bvp4c 665
Problems 668

APPENDIX A: MATLAB BUILT-IN FUNCTIONS 674

APPENDIX B: MATLAB M-FILE FUNCTIONS 676
APPENDIX C: INTRODUCTION TO SIMULINK 677
BIBLIOGRAPHY 685
INDEX 687
Required=Results
©Getty Images/iStockphoto

McGraw-Hill Connect®
Learn Without Limits
Connect is a teaching and learning platform that is proven
to deliver better results for students and instructors.

Connect empowers students by continually adapting to deliver

precisely what they need, when they need it, and how they
need it, so your class time is more engaging and effective.

73% of instructors who use

Connect require it; instructor
satisfaction increases by 28%
Using Connect improves retention rates
when Connect is required.
by 19.8%, passing rates by

Analytics
12.7%, and exam scores by 9.1%.

Connect Insight®
Connect Insight is Connect’s new one-of-a-kind
visual analytics dashboard—now available for both
instructors and students—that provides at-a-
glance information regarding student performance,
which is immediately actionable. By presenting
assignment, assessment, and topical performance
results together with a time metric that is easily visible for
aggregate or individual results, Connect Insight gives the user
the ability to take a just-in-time approach to teaching and
learning, which was never before available. Connect Insight presents
Students can view
data that empowers students and helps instructors improve class their results for any
performance in a way that is efficient and effective. Connect course.

Mobile
Connect’s new, intuitive mobile interface gives students
and instructors flexible and convenient, anytime–anywhere
access to all components of the Connect platform.
Adaptive
THE ADAPTIVE
READING EXPERIENCE
DESIGNED TO TRANSFORM
THE WAY STUDENTS READ

More students earn A’s and

B’s when they use McGraw-Hill
Education Adaptive products.

SmartBook®
Proven to help students improve grades and study more
efficiently, SmartBook contains the same content within
the print book, but actively tailors that content to the
needs of the individual. SmartBook’s adaptive technology
provides precise, personalized instruction on what the
student should do next, guiding the student to master
and remember key concepts, targeting gaps in knowledge
and offering customized feedback, and driving the student
toward comprehension and retention of the subject matter.
Available on tablets, SmartBook puts learning at the student’s
fingertips—anywhere, anytime.

Over 8 billion questions have been

answered, making McGraw-Hill
Education products more intelligent,
reliable, and precise.

www.mheducation.com
 PREFACE

This book is designed to support a one-semester course in numerical methods. It has been
written for students who want to learn and apply numerical methods in order to solve prob-
lems in engineering and science. As such, the methods are motivated by problems rather
than by mathematics. That said, sufficient theory is provided so that students come away
with insight into the techniques and their shortcomings.
MATLAB® provides a great environment for such a course. Although other en-
vironments (e.g., Excel/VBA, Mathcad) or languages (e.g., Fortran 90, C++) could
have been chosen, MATLAB presently offers a nice combination of handy program-
ming features with powerful built-in numerical capabilities. On the one hand, its
M-file programming environment allows students to implement moderately compli-
cated algorithms in a structured and ­coherent fashion. On the other hand, its built-in,
numerical capabilities empower students to solve more difficult problems without try-
ing to “reinvent the wheel.”
The basic content, organization, and pedagogy of the third edition are essentially pre-
served in the fourth edition. In particular, the conversational writing style is intentionally
maintained in order to make the book easier to read. This book tries to speak directly to the
reader and is designed in part to be a tool for self-teaching.
That said, this edition differs from the past edition in three major ways: (1) new
material, (2) new and revised homework problems, and (3) an appendix introducing
Simulink.
1. New Content. I have included new and enhanced sections on a number of topics. The
primary additions include material on some MATLAB functions not included in previ-
ous editions (e.g., fsolve, integrate, bvp4c), some new applications of Monte Carlo
for problems such as integration and optimization, and MATLAB’s new way to pass
parameters to function functions.
2. New Homework Problems. Most of the end-of-chapter problems have been modified,
and a variety of new problems have been added. In particular, an effort has been made
to include several new problems for each chapter that are more challenging and dif-
ficult than the problems in the previous edition.
3. I have developed a short primer on Simulink which I have my students read prior to
covering that topic. Although I recognize that some professors may not choose to
cover Simulink, I included it as a teaching aid for those that do.
xiv
PREFACE xv

Aside from the new material and problems, the fourth edition is very similar to the
third. In particular, I have endeavored to maintain most of the features contributing to its
pedagogical effectiveness including extensive use of worked examples and engineering and
scien­tific applications. As with the previous edition, I have made a concerted effort to make
this book as “student-friendly” as possible. Thus, I’ve tried to keep my explanations straight-
forward and practical.
Although my primary intent is to empower students by providing them with a sound
introduction to numerical problem solving, I have the ancillary objective of making this
­introduction exciting and pleasurable. I believe that motivated students who enjoy engi-
neering and science, problem solving, mathematics—and yes—programming, will ulti-
mately make better professionals. If my book fosters enthusiasm and appreciation for these
subjects, I will consider the effort a success.

Acknowledgments. Several members of the McGraw-Hill team have contributed to

this project. Special thanks are due to Jolynn Kilburg, Thomas Scaife, Ph.D., Chelsea
Haupt, Ph.D., and Jeni McAtee for their encouragement, support, and direction.
During the course of this project, the folks at The MathWorks, Inc., have truly dem-
onstrated their overall excellence as well as their strong commitment to engineering and
­science education. In particular, Naomi Fernandes of The MathWorks, Inc., Book Program
has been especially helpful and Jared Wasserman of the MathWorks Technical Support
Department was of great help with technical questions.
The generosity of the Berger family has provided me with the opportunity to work on
creative projects such as this book dealing with computing and engineering. In addition,
my colleagues in the School of Engineering at Tufts, notably Masoud Sanayei, Babak
Moaveni, Luis Dorfmann, Rob White, Linda Abriola, and Laurie Baise, have been very
supportive and helpful.
Significant suggestions were also given by a number of colleagues. In particular, Dave
Clough (University of Colorado–Boulder), and Mike Gustafson (Duke University) pro-
vided valuable ideas and suggestions. In addition, a number of reviewers provided use-
ful feedback and advice including Karen Dow Ambtman (University of Alberta), Jalal
Behzadi (Shahid Chamran University), Eric Cochran (Iowa State University), Frederic
Gibou (University of California at Santa Barbara), Jane Grande-Allen (Rice University),
Raphael Haftka (University of Florida), Scott Hendricks (Virginia Tech University), Ming
Huang (University of San Diego), Oleg Igoshin (Rice University), David Jack (Baylor Uni-
versity), Se Won Lee (Sungkyunkwan University), Clare McCabe (Vanderbilt University),
Eckart Meiburg (University of California at Santa Barbara), Luis Ricardez (University of
Waterloo), James Rottman (University of California, San Diego), Bingjing Su (University
of Cincinnati), Chin-An Tan (Wayne State University), Joseph Tipton (The University
of Evansville), Marion W. Vance (Arizona State University), Jonathan Vande Geest
(University of Arizona), Leah J. Walker (Arkansas State University), Qiang Hu (University
of Alabama, Huntsville), Yukinobu Tanimoto (Tufts University), Henning T. Søgaard
(Aarhus University), and Jimmy Feng (University of British Columbia).
It should be stressed that although I received useful advice from the aforementioned
individuals, I am responsible for any inaccuracies or mistakes you may find in this book.
Please contact me via e-mail if you should detect any errors.
xvi PREFACE

Finally, I want to thank my family, and in particular my wife, Cynthia, for the love,
­patience, and support they have provided through the time I’ve spent on this project.

Steven C. Chapra
Tufts University

Medford, Massachusetts
[email protected]

PEDAGOGICAL TOOLS

Theory Presented as It Informs Key Concepts.   The text is intended for Numerical
Methods users, not developers. Therefore, theory is not included for “theory’s sake,” for ex-
ample no proofs. Theory is included as it informs key concepts such as the Taylor ­series, con-
vergence, condition, etc. Hence, the student is shown how the theory connects with practical
­issues in problem solving.

Introductory MATLAB Material.   The text in­cludes two introductory chapters on how to
use ­MATLAB. Chapter 2 shows students how to ­per­form computations and create graphs
in ­MATLAB’s standard command mode. Chapter 3 provides a primer on developing
­numerical programs via M ­ ATLAB M-file functions. Thus, the text provides students with
the means to develop their own nu­merical algorithms as well as to tap into MATLAB’s
powerful built-in routines.

Algorithms Presented Using MATLAB M-files.   Instead of using pseudocode, this book
­presents algorithms as well-structured MATLAB M-files. Aside from being useful com-
puter ­programs, these provide students with models for their own M-files that they will
­develop as homework exercises.

Worked Examples and Case Studies.   Extensive worked examples are laid out in detail
so that students can clearly follow the steps in each numerical computation. The case stud-
ies consist of engineering and science applications which are more complex and richer than
the worked examples. They are placed at the ends of selected chapters with the intention
of (1) illustrating the nuances of the methods and (2) showing more realistically how the
­methods along with MATLAB are applied for problem solving.

Problem Sets.   The text includes a wide variety of problems. Many are drawn from en-
gineering and scientific disciplines. Others are used to illustrate numerical techniques and
theoretical concepts. Problems include those that can be solved with a pocket calculator as
well as others that ­require computer solution with MATLAB.

Useful Appendices and Indexes.   Appendix A contains MATLAB commands, ­Appendix

B contains M-file functions, and new Appendix C contains a brief Simulink primer.

Instructor Resources.   Solutions Manual, Lecture PowerPoints, Text images in Power-

Point, M-files and additional MATLAB resources are available through Connect®.
Part One
Modeling, Computers,
and Error Analysis

1.1 MOTIVATION

What are numerical methods and why should you study them?
Numerical methods are techniques by which mathematical problems are formulated
so that they can be solved with arithmetic and logical operations. Because digital comput-
ers excel at performing such operations, numerical methods are sometimes referred to as
computer mathematics.
In the pre–computer era, the time and drudgery of implementing such calculations
­seriously limited their practical use. However, with the advent of fast, inexpensive digital
computers, the role of numerical methods in engineering and scientific problem solving
has exploded. Because they figure so prominently in much of our work, I believe that
numerical methods should be a part of every engineer’s and scientist’s basic education.
Just as we all must have solid foundations in the other areas of mathematics and science,
we should also have a fundamental understanding of numerical methods. In particular, we
should have a solid appreciation of both
their ­capabilities and their limitations.
Beyond contributing to your overall
education, there are several additional
reasons why you should study numerical
methods:
1. N umerical methods greatly expand the
types of problems you can address.
They are capable of handling large sys-
tems of equations, nonlinearities, and
complicated geometries that are not
uncommon in engineering and science
and that are often impossible to solve
analytically with standard calculus. As
such, they greatly enhance your prob-
lem-solving skills.
2. Numerical methods allow you to use
“canned” software with insight. During
1
2 PART 1 Modeling, Computers, and Error Analysis

your career, you will invariably have occasion to use commercially available prepack-
aged computer programs that involve numerical methods. The intelligent use of these
programs is greatly enhanced by an understanding of the basic theory underlying the
methods. In the absence of such understanding, you will be left to treat such packages
as “black boxes” with little critical insight into their inner workings or the validity of
the results they produce.
3. Many problems cannot be approached using canned programs. If you are conversant
with numerical methods, and are adept at computer programming, you can design
your own programs to solve problems without having to buy or commission expensive
software.
4. Numerical methods are an efficient vehicle for learning to use computers. Because nu-
merical methods are expressly designed for computer implementation, they are ideal for
illustrating the computer’s powers and limitations. When you successfully implement
numerical methods on a computer, and then apply them to solve otherwise intractable
problems, you will be provided with a dramatic demonstration of how computers can
serve your professional development. At the same time, you will also learn to acknowl-
edge and control the errors of approximation that are part and parcel of large-scale
­numerical calculations.
5. Numerical methods provide a vehicle for you to reinforce your understanding of math-
ematics. Because one function of numerical methods is to reduce higher mathematics
to basic arithmetic operations, they get at the “nuts and bolts” of some otherwise
­obscure topics. Enhanced understanding and insight can result from this alternative
­perspective.
With these reasons as motivation, we can now set out to understand how numerical
methods and digital computers work in tandem to generate reliable solutions to mathemati-
cal problems. The remainder of this book is devoted to this task.

1.2 PART ORGANIZATION

This book is divided into six parts. The latter five parts focus on the major areas of nu-
merical methods. Although it might be tempting to jump right into this material, Part One
consists of four chapters dealing with essential background material.
Chapter 1 provides a concrete example of how a numerical method can be employed
to solve a real problem. To do this, we develop a mathematical model of a free-falling
bungee jumper. The model, which is based on Newton’s second law, results in an ordinary
differential equation. After first using calculus to develop a closed-form solution, we then
show how a comparable solution can be generated with a simple numerical method. We
end the chapter with an overview of the major areas of numerical methods that we cover in
Parts Two through Six.
Chapters 2 and 3 provide an introduction to the MATLAB® software environment.
Chapter 2 deals with the standard way of operating MATLAB by entering commands one
at a time in the so-called calculator, or command, mode. This interactive mode provides
a straightforward means to orient you to the environment and illustrates how it is used for
common operations such as performing calculations and creating plots.
1.2 PART ORGANIZATION 3

Chapter 3 shows how MATLAB’s programming mode provides a vehicle for assem-
bling individual commands into algorithms. Thus, our intent is to illustrate how MATLAB
serves as a convenient programming environment to develop your own software.
Chapter 4 deals with the important topic of error analysis, which must be understood
for the effective use of numerical methods. The first part of the chapter focuses on the
roundoff errors that result because digital computers cannot represent some quantities
­exactly. The latter part addresses truncation errors that arise from using an approximation
in place of an exact mathematical procedure.
 1
Mathematical Modeling,
Numerical Methods,
and Problem Solving

CHAPTER OBJECTIVES
The primary objective of this chapter is to provide you with a concrete idea of what
numerical methods are and how they relate to engineering and scientific problem
solving. Specific objectives and topics covered are
• Learning how mathematical models can be formulated on the basis of scientific
principles to simulate the behavior of a simple physical system.
• Understanding how numerical methods afford a means to generate solutions in a
manner that can be implemented on a digital computer.
• Understanding the different types of conservation laws that lie beneath the models
used in the various engineering disciplines and appreciating the difference
between steady-state and dynamic solutions of these models.
• Learning about the different types of numerical methods we will cover in this
book.

YOU’VE GOT A PROBLEM

S
uppose that a bungee-jumping company hires you. You’re given the task of
predicting the velocity of a jumper (Fig. 1.1) as a function of time during the
free-fall part of the jump. This information will be used as part of a larger
analysis to determine the length and required strength of the bungee cord for jumpers
of different mass.
You know from your studies of physics that the acceleration should be equal to the ratio
of the force to the mass (Newton’s second law). Based on this insight and your knowledge

4
 1.1 A Simple Mathematical Model 5

Upward force of physics and fluid mechanics, you develop the following mathematical model for the rate
due to air of change of velocity with respect to time,
resistance
c
​​  dυ ​​ = g − ___
___ ​​  md ​​υ2
dt

where υ = downward vertical velocity (m/s), t = time (s), g = the acceleration due to
gravity (≅ 9.81 m/s2), cd = a lumped drag coefficient (kg/m), and m = the jumper’s
mass (kg). The drag coefficient is called “lumped” because its magnitude depends on fac-
tors such as the jumper’s area and the fluid density (see Sec. 1.4).
Because this is a differential equation, you know that calculus might be used to obtain
an analytical or exact solution for υ as a function of t. However, in the following pages, we
will illustrate an alternative solution approach. This will involve developing a computer-
oriented numerical or approximate solution.
Aside from showing you how the computer can be used to solve this particular prob-
Downward lem, our more general objective will be to illustrate (a) what numerical methods are and
force due (b) how they figure in engineering and scientific problem solving. In so doing, we will also
to gravity show how mathematical models figure prominently in the way engineers and scientists use
numerical methods in their work.
FIGURE 1.1
Forces acting
on a free-falling
bungee jumper.

1.1 A SIMPLE MATHEMATICAL MODEL

A mathematical model can be broadly defined as a formulation or equation that expresses
the essential features of a physical system or process in mathematical terms. In a very gen-
eral sense, it can be represented as a functional relationship of the form

Dependent
variable
= f ​​    (
independent
variables
, parameters,
forcing
functions )
   ​​ (1.1)

where the dependent variable is a characteristic that typically reflects the behavior or state
of the system; the independent variables are usually dimensions, such as time and space,
along which the system’s behavior is being determined; the parameters are reflective of
the system’s properties or composition; and the forcing functions are external influences
acting upon it.
The actual mathematical expression of Eq. (1.1) can range from a simple algebraic
­relationship to large complicated sets of differential equations. For example, on the basis
of his observations, Newton formulated his second law of motion, which states that the
time rate of change of momentum of a body is equal to the resultant force acting on it. The
mathematical expression, or model, of the second law is the well-known equation
F = ma (1.2)

where F is the net force acting on the body (N, or kg m/s2), m is the mass of the object (kg),
and a is its acceleration (m/s2).
6 Mathematical Modeling, Numerical Methods, and Problem Solving

The second law can be recast in the format of Eq. (1.1) by merely dividing both sides
by m to give

a = __ F  ​​
​​  m (1.3)

where a is the dependent variable reflecting the system’s behavior, F is the forcing func-
tion, and m is a parameter. Note that for this simple case there is no independent variable
because we are not yet predicting how acceleration varies in time or space.
Equation (1.3) has a number of characteristics that are typical of mathematical models
of the physical world.
• It describes a natural process or system in mathematical terms.
• It represents an idealization and simplification of reality. That is, the model ignores
negligible details of the natural process and focuses on its essential manifestations.
Thus, the second law does not include the effects of relativity that are of minimal
importance when applied to objects and forces that interact on or about the earth’s
surface at velocities and on scales visible to humans.
• Finally, it yields reproducible results and, consequently, can be used for predictive
purposes. For example, if the force on an object and its mass are known, Eq. (1.3) can
be used to compute acceleration.
Because of its simple algebraic form, the solution of Eq. (1.2) was obtained easily.
However, other mathematical models of physical phenomena may be much more complex,
and either cannot be solved exactly or require more sophisticated mathematical techniques
than simple algebra for their solution. To illustrate a more complex model of this kind,
Newton’s second law can be used to determine the terminal velocity of a free-falling body
near the earth’s surface. Our falling body will be a bungee jumper (Fig. 1.1). For this case,
a model can be derived by expressing the acceleration as the time rate of change of the
­velocity (dυ/dt) and substituting it into Eq. (1.3) to yield

​​  dυ ​​ = __
___ ​​  F  ​​ (1.4)
dt m
where υ is velocity (in meters per second). Thus, the rate of change of the velocity is equal
to the net force acting on the body normalized to its mass. If the net force is positive, the
object will accelerate. If it is negative, the object will decelerate. If the net force is zero, the
object’s velocity will remain at a constant level.
Next, we will express the net force in terms of measurable variables and parameters.
For a body falling within the vicinity of the earth, the net force is composed of two
opposing forces: the downward pull of gravity FD and the upward force of air resistance FU
(Fig. 1.1):
F = FD + FU (1.5)

If force in the downward direction is assigned a positive sign, the second law can be
used to formulate the force due to gravity as
FD = mg (1.6)
2
where g is the acceleration due to gravity (9.81 m/s ).
 1.1 A Simple Mathematical Model 7

Air resistance can be formulated in a variety of ways. Knowledge from the science
of fluid mechanics suggests that a good first approximation would be to assume that it is
proportional to the square of the velocity,

FU = −cd υ2 (1.7)

where cd is a proportionality constant called the lumped drag coefficient (kg/m). Thus, the
greater the fall velocity, the greater the upward force due to air resistance. The parameter
cd accounts for properties of the falling object, such as shape or surface roughness, that af-
fect air resistance. For the present case, cd might be a function of the type of clothing or the
orientation used by the jumper during free fall.
The net force is the difference between the downward and upward force. Therefore,
Eqs. (1.4) through (1.7) can be combined to yield

c
​​  dυ ​​ = g − ___
___ ​​  md ​​  υ2 (1.8)
dt

Equation (1.8) is a model that relates the acceleration of a falling object to the forces
acting on it. It is a differential equation because it is written in terms of the differential rate
of change (dυ/dt) of the variable that we are interested in predicting. However, in contrast
to the solution of Newton’s second law in Eq. (1.3), the exact solution of Eq. (1.8) for the
velocity of the jumper cannot be obtained using simple algebraic manipulation. Rather,
more advanced techniques such as those of calculus must be applied to obtain an exact or
analytical solution. For example, if the jumper is initially at rest (υ = 0 at t = 0), calculus
can be used to solve Eq. (1.8) for

( )
___ ___
gm gc
υ(t) = ​​ ___
​  c  ​ ​​ tanh​​  ​√___
√ ​  md ​ ​t   ​​ (1.9)
d

where tanh is the hyperbolic tangent that can be either computed directly1 or via the more
elementary exponential function as in

x −x
​​  ex − e−x ​​
tanh x = _______ (1.10)
e +e

Note that Eq. (1.9) is cast in the general form of Eq. (1.1) where υ(t) is the dependent
variable, t is the independent variable, cd and m are parameters, and g is the forcing function.

EXAMPLE 1.1 Analytical Solution to the Bungee Jumper Problem

Problem Statement.   A bungee jumper with a mass of 68.1 kg leaps from a stationary
hot air balloon. Use Eq. (1.9) to compute velocity for the first 12 s of free fall. Also deter-
mine the terminal velocity that will be attained for an infinitely long cord (or alternatively,
the jumpmaster is having a particularly bad day!). Use a drag coefficient of 0.25 kg/m.

1
MATLAB allows direct calculation of the hyperbolic tangent via the built-in function tanh(x).
8 Mathematical Modeling, Numerical Methods, and Problem Solving

Solution. Inserting the parameters into Eq. (1.9) yields

_________

(√ )
_________
9.81(68.1) 9.81(0.25)
√
υ(t) = ​​ _________
​ 
0.25
 ​ ​​ tanh​​  ​ _________
​ 
68.1
 ​ ​  t ​​ = 51.6938 tanh(0.18977t)

which can be used to compute

t, s υ, m/s

0 0
2 18.7292
4 33.1118
6 42.0762
8 46.9575
10 49.4214
12 50.6175
∞ 51.6938

According to the model, the jumper accelerates rapidly (Fig. 1.2). A velocity of
49.4214 m/s (about 110 mi/hr) is attained after 10 s. Note also that after a sufficiently

FIGURE 1.2
The analytical solution for the bungee jumper problem as computed in Example 1.1. Velocity
­increases with time and asymptotically approaches a terminal velocity.

60

Terminal velocity

40
υ, m/s

20

0
0 4 8 12
t, s
1.1 A Simple Mathematical Model 9

long time, a constant velocity, called the terminal velocity, of 51.6983 m/s (115.6 mi/hr)
is reached. This velocity is constant because, eventually, the force of gravity will be in
balance with the air resistance. Thus, the net force is zero and acceleration has ceased.

Equation (1.9) is called an analytical or closed-form solution because it exactly satis-

fies the original differential equation. Unfortunately, there are many mathematical models
that cannot be solved exactly. In many of these cases, the only alternative is to develop a
numerical solution that approximates the exact solution.
Numerical methods are those in which the mathematical problem is reformulated so it
can be solved by arithmetic operations. This can be illustrated for Eq. (1.8) by realizing that
the time rate of change of velocity can be approximated by (Fig. 1.3):
υ(ti+1) − υ(ti )
​​  dυ ​​ ≅ ___
___ ​​  Δυ ​​ = ___________
​​    ti+1 − ti ​​ (1.11)
dt Δt
where Δυ and Δt are differences in velocity and time computed over finite intervals,
υ(ti) is velocity at an initial time ti, and υ(ti+1) is velocity at some later time ti+1. Note that
dυ/dt ≅ Δυ/Δt is approximate because Δt is finite. Remember from calculus that

​​  dυ ​​ =​​ Δt→0

___ Δυ ​​
   ​​​ ​ ___
lim
dt Δt
Equation (1.11) represents the reverse process.

FIGURE 1.3
The use of a finite difference to approximate the first derivative of υ with respect to t.

υ(ti+1)

True slope
dυ/dt
∆υ

Approximate slope
υ(ti ) ∆υ = υ(ti+1) − υ(ti)
∆t ti+1 − ti

ti ti+1 t

∆t
10 Mathematical Modeling, Numerical Methods, and Problem Solving

Equation (1.11) is called a finite-difference approximation of the derivative at time ti.

It can be substituted into Eq. (1.8) to give

υ(ti+1) − υ(ti )
___________ ___ cd 2
​​    ti+1 − ti ​​ = g − ​​  m ​​  υ(ti )

This equation can then be rearranged to yield

[
υ(ti+1) = υ(ti ) + ​​   g − ___
c
]
​  md ​  υ(ti )2 ​​ (ti+1 − ti ) (1.12)

Notice that the term in brackets is the right-hand side of the differential equation itself
[Eq. (1.8)]. That is, it provides a means to compute the rate of change or slope of υ. Thus,
the equation can be rewritten more concisely as

dυ
υi+1 = υi + ___
​​   ​​i Δt (1.13)
dt

where the nomenclature υi designates velocity at time ti, and Δt = ti+1 − ti.
We can now see that the differential equation has been transformed into an equation that
can be used to determine the velocity algebraically at ti+1 using the slope and previous values
of υ and t. If you are given an initial value for velocity at some time ti, you can easily compute
velocity at a later time ti+1. This new value of velocity at ti+1 can in turn be employed to extend
the computation to velocity at ti+2 and so on. Thus at any time along the way,

New value = old value + slope × step size

This approach is formally called Euler’s method. We’ll discuss it in more detail when we
turn to differential equations later in this book.

EXAMPLE 1.2 Numerical Solution to the Bungee Jumper Problem

Problem Statement.   Perform the same computation as in Example 1.1 but use Eq. (1.12)
to compute velocity with Euler’s method. Employ a step size of 2 s for the calculation.

Solution.   At the start of the computation (t0 = 0), the velocity of the jumper is zero.
Using this information and the parameter values from Example 1.1, Eq. (1.12) can be used
to compute velocity at t1 = 2 s:

[ ]
​  0.25 ​  (0)2 ​​ × 2 = 19.62 m/s
υ = 0 + ​​ 9.81 − ____
68.1

For the next interval (from t = 2 to 4 s), the computation is repeated, with the result

[ ]
​  0.25 ​  (19.62)2 ​​ × 2 = 36.4137 m/s
υ = 19.62 + ​​   9.81 − ____
68.1
1.1 A Simple Mathematical Model 11

60

Terminal velocity

Approximate,
40 numerical solution
υ, m/s

Exact, analytical
solution
20

0
0 4 8 12
t, s

FIGURE 1.4
Comparison of the numerical and analytical solutions for the bungee jumper problem.

The calculation is continued in a similar fashion to obtain additional values:

t, s υ, m/s

0 0
2 19.6200
4 36.4137
6 46.2983
8 50.1802
10 51.3123
12 51.6008
∞ 51.6938

The results are plotted in Fig. 1.4 along with the exact solution. We can see that the numeri-
cal method captures the essential features of the exact solution. However, because we have
employed straight-line segments to approximate a continuously curving function, there is
some discrepancy between the two results. One way to minimize such discrepancies is to
use a smaller step size. For example, applying Eq. (1.12) at 1-s intervals results in a smaller
error, as the straight-line segments track closer to the true solution. Using hand calcula-
tions, the effort associated with using smaller and smaller step sizes would make such
numerical solutions impractical. However, with the aid of the computer, large numbers of
calculations can be performed easily. Thus, you can accurately model the velocity of the
jumper without having to solve the differential equation exactly.
12 Mathematical Modeling, Numerical Methods, and Problem Solving

As in Example 1.2, a computational price must be paid for a more accurate numeri-
cal result. Each halving of the step size to attain more accuracy leads to a doubling of the
number of computations. Thus, we see that there is a trade-off between accuracy and com-
putational effort. Such trade-offs figure prominently in numerical methods and constitute
an important theme of this book.

1.2 CONSERVATION LAWS IN ENGINEERING AND SCIENCE

Aside from Newton’s second law, there are other major organizing principles in science
and engineering. Among the most important of these are the conservation laws. Although
they form the basis for a variety of complicated and powerful mathematical models, the
great conservation laws of science and engineering are conceptually easy to understand.
They all boil down to
Change = increases − decreases (1.14)
This is precisely the format that we employed when using Newton’s law to develop a force
balance for the bungee jumper [Eq. (1.8)].
Although simple, Eq. (1.14) embodies one of the most fundamental ways in which
conservation laws are used in engineering and science—that is, to predict changes
with respect to time. We will give it a special name—the time-variable (or transient)
computation.
Aside from predicting changes, another way in which conservation laws are applied is
for cases where change is nonexistent. If change is zero, Eq. (1.14) becomes
Change = 0 = increases − decreases
or
Increases = decreases (1.15)
Thus, if no change occurs, the increases and decreases must be in balance. This case, which
is also given a special name—the steady-state calculation—has many applications in engi-
neering and science. For example, for steady-state incompressible fluid flow in pipes, the
flow into a junction must be balanced by flow going out, as in
Flow in = flow out
For the junction in Fig. 1.5, the balance that can be used to compute that the flow out of the
fourth pipe must be 60.
For the bungee jumper, the steady-state condition would correspond to the case where
the net force was zero or [Eq. (1.8) with dυ/dt = 0]
mg = cd υ2 (1.16)
Thus, at steady state, the downward and upward forces are in balance and Eq. (1.16) can
be solved for the terminal velocity
___
gm
υ = ​​ ___
√
​  c  ​ ​​
d

Although Eqs. (1.14) and (1.15) might appear trivially simple, they embody the two funda-
mental ways that conservation laws are employed in engineering and science. As such, they
will form an important part of our efforts in subsequent chapters to illustrate the connection
between numerical methods and engineering and science.
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
világon, és egy jó házból való leányt nem lehet csak úgy mir nichts,
dir nichts megszöktetni! Szeretném én látni azokat a bírákat, a kik
egy apát könnyekkel a szemében nem hallgatnak meg! És én őt meg
fogom mutatni neked becsukva!
Elza. – Egyébként, bánom is én, akármit csinálsz vele! Egy olyan
szamár, a ki elhiszi, hogy én az ő szép szeméért szököm meg
hazulról, és hogy titokban meg fogok vele esküdni, az ilyen szamár
nem érdemel kíméletet!
A báró. – Egy ilyen szamár! Át fogom adni a rendőrségnek! Hol
van?
Elza. – A negyedik emeleten.
A báró. – A negyedik emeleten?
Elza. – Igen. Csak nem fogok vele egy emeleten aludni?!
Iszonyuan hortyog!
A báró. – Isten, a ki az égben vagy!… Te tudod, hogy ő
hortyog?!…
Elza. – Nemcsak én tudom, az egész Berlin tudja. Ott már nem
akartak neki szobát adni. És igazuk volt, mert az egyszerűen
rémséges. Az első éjjel persze még semmit se sejtettem, és közös
appartement-t vettünk, mert akkor még volt pénzünk. Hát egyszerre
csak hallom a másik szobából ezt a horkolást! Rákopogtam és a zárt
ajtón átkiabáltam hozzá: »Hallja, barátom, ezt nem lehet kiállani!
Menjen le a portáshoz, és nyittasson magának szobát az épület túlsó
részében!« Úgy tett, és másnap a szomszédja iszonyu skandalumot
csinált a hôtelben. Mikor aztán az eset egy másik szomszéddal is
megismétlődött, ki akarták tenni a hôtelből. Na, mondhatom, ezt a
kirándulást nem fogja az élete legszebb napjai között emlegetni! Hát
mikor Berlinből a harmadik osztályon jöttünk Brémába, és hatvanan
ültünk egy waggonban! Én csak kaptam ülőhelyet, de neki majdnem
az egész úton állania kellett.
 A báró. – Hallatlan! Hallatlan! A leányom megszökik hazulról és a
harmadik osztályon utazik Berlinből Brémába! Igazán nem tudom,
hogy ez a fej itten az én saját fejem-e, vagy egyszerre egy más
embernek a feje?!… És én ne csukassam be ezt a gazembert, a kit
fel fogok pofozni! De, szerencsétlen gyermek, hát mi jutott
eszedbe?! Remélem, ki fogod magadat magyarázni?!…
Elza. – Azonnal megmagyarázom az egészet. Persze nem fogod
helyeselni, a mit tettem, de legalább meg fogod érteni.
A báró. – Borzasztó! Az én leányom, az én szép, fiatal, kedves
leányom, egy millióval, a mi szintén nem utolsó dolog, arája az egyik
legjelesebb fiatal majoreskónak, egy grófnak, a kit közelebb
legfelsőbb helyről hitbizomány engedélyezésével fognak kitüntetni,
az én okos leányom! – megszökik egy szerkesztővel, a kinek a neve
nem jut eszembe, és a harmadik osztályon utazik Berlinből Brémába!
Ettől meg lehet bolondulni!
Elza. – Mondom, hogy a szerkesztő nem számít. Jobban
szerettem volna egy kocsist vagy egy czigányt, a legjobban egy
hordárt, egy öreg hordárt, de először: senki se hitte volna el, hogy
egy öreg hordárba szerettem bele, s másodszor: csak ez volt kéznél.
És ez legalább mindjárt ki is írhatja az esetet az ujságba. Ne
szörnyűlködjél; igen, én azt kerestem, hogy a botrány minél nagyobb
legyen. Hogy kit használok fel erre a czélra, az mindegy volt. A
szerkesztőről tehát nem érdemes beszélni; ne is említsük többet,
mert különben soha se magyarázhatom ki magamat. Ő itt mellékes;
ő itt nem szerepel.
A báró. – Hát ki szerepel, ha nem ő?!
Elza. – Az, a kit te az egyik legjelesebb fiatal majoreskónak
mondasz! A gróf, a kit legközelebb hitbizománynyal fognak
kitüntetni! A vőlegényem, a pimasz!
A báró. – A Miska! Nem értem. Történt netalán valami, mit jó
atyádnak nem mondtál el?!… Nem értem.
 Elza. – Semmi se történt, csak észrevettem, hogy ez a csibész ott
akar hagyni a faképnél.
A báró. – Mi jut eszedbe?! Ezt te csak beképzelted magadnak.
Elza. – Rám bízhatod!… Ha egyszer mondom, hát úgy van! Na, és
felháborodtam. Mit? Ez akar engem a faképnél hagyni, ez akar
engem nevetség és szánalom tárgyává tenni?!… Ez a mitugrász, ez a
barázdabillegető, ez a zsúrhiéna, a ki végigette a várost, és tánczolt
érte, mert ő gróf?! Hiszen emlékszel rá, meddig környékezett,
mennyit ólálkodott körülöttem! Mennyire szeretett volna elhalászni,
és én rá se néztem! Emlékezhetel rá, hogyan nézett ki. Nem volt
egyebe, csak a neve, két rendbeli jó ruhája, tiszta volt az inge,
tudott francziául és mindig röhögött. Sohase bocsátom meg
magamnak azt az éktelen szamárságot, hogy a menyasszonya
lettem. Ha még szerettem volna egy kicsit, mint a Miczut! De nem.
Csak untam már, hogy annyi viszontagság után még mindig pártában
vagyunk; és mert ez a svihák mulatságosan tud káromkodni, meg,
mint az éhenkórászok rendesen, tud mindenféle
svarczkünsztlerséget, bebeszéltettem vele magamnak, hogy ő tetszik
nekem. Gondoltam magamban: »Fene bánja, legalább igazi grófné
leszek.« De mit tesz Isten? Egyszerre csak kiüt a fajtájában a kolera,
s az egész nemzetségéből egyes-egyedül ő marad meg irmagnak.
Másképpen ugyan nem juthatott volna pénzhez, az istenadta, egy
vörös rézgarashoz se, mert ennyit se tud megkeresni, és a mit eddig
megevett, megivott, elszítt, azt mind úgy kapta ajándékba, a
néniktől, a bácsiktól, a magas kormánytól, a Stefi gróftól, a kinek
fölsegítette a kabátját, a vak bárónétól, a kihez eljárt vizitába,
keresztény vagy nem keresztény házigazdáktól, a kiknek a leányai
után járt, no, meg a férjektől, a kiknek a felesége körül settenkedett.
Egy félországnak kellett meghalnia, hogy valamit örökölhessen, egy
sereg embernek kellett a csatatéren maradnia, a fűbe harapnia,
hogy ez a holló jóllakhasson, és a csoda megtörtént. Na, és
megjelent, kikefélkedve, kiszapulva, azzal az öntudatlan
leereszkedéssel, a melynél jobban semmi se sérti az embert, s azzal
a szemtelenül vihogó tekintettel, a mely megmagyarázza az egész
franczia forradalmat. A hernyóból pillangó lett, a smaroczerből
oligarcha. Máról holnapra megnőtt, megférfiasodott, megszépült.
Nem lehetett ráismerni. Mintha nem ő volna a tegnapi potyafráter;
mintha ő rohant volna ki Szigetvárból. A hogy belépett, láttam, hogy
a faképnél akar hagyni. És csakugyan már első intrádára czélozgatott
rá, hogy ez, meg az, késleltetni fogja a házasságunkat. Eleinte igen
komikusnak találtam, aztán iszonyuan szenvedett a hiuságom. Azt
mondtam magamban: nesze neked, nem szeretted, mégis hozzá
mentél volna, most derogálsz neki, és tessék, úgy otthagy, mint egy
elcsábított varróleányt!… nem kellesz neki, hoppon maradsz, ki
fognak nevetni, vagy szánakozni fognak rajtad, ez az Isten
büntetése!… Mert az Istent akkor találjuk meg a leghamarabb, a
mikor büntetni akar bennünket… Végül nem akartam hinni, hogy jól
látok; elhitettem magammal, hogy tévedek. Kelepczéket állítottam
neki, három kelepczét; mind a háromba belement. Először kértem,
hogy ezért, meg azért, távolabbi időpontot tűzzünk ki az esküvőre;
örömmel egyezett bele. Másodszor szerelmet szimuláltam és
sürgettem, hogy határozzuk meg a házasság napját. Elfanyalodott az
arcza és ezer kifogást talált. Harmadszor azt kivántam, ügyesen,
hogy meg ne lássa a vermet: halaszszuk el az esküvőt egy egész
esztendővel. Boldoggá tettem ezzel; nem is nagyon maszkirozta az
örömét. Most már bizonyos voltam. Nem akart, nem is igen tudott
egyszerre szakítani, mert nagyon angazsálta magát, s nem volt
mersze ahhoz, hogy czinikusan végezze a dolgát: félt egy pár
embernek az itéletétől. De föltette magában, hogy lassankint vissza
fog vonulni; leste az alkalmat a szakításra, s közben ügyesen
megkezdte a hátrálást. Talán nem is bánta, ha kitalálom a
szándékát. Ő jó volt nekem, mikor még csak ágrólszakadt grófocska
volt és éhesen szaglálta a pénzemet, de most, hogy urrá lett, én már
nem voltam jó neki. Most már neki is van pénze, nem szorult rám,
nem kellettem neki többé! A pimasz! (Kiköp a padlóra.)
A báró (egy pillanatig halluczinál: úgy tetszik neki, mintha egy rég
elmult században élne, és Szandeczben volna, egy nagyon szegény
lakásban, és hogy az, a kit maga előtt lát, egy ismeretlen, gyönyörű
zsidóleány… Már előre megbocsátott mindent; előre megbocsátotta
azt is, a mi nem történt meg. De most el van ragadtatva; és minden
igyekezete az, hogy elragadtatását palástolja:) – Te, te, te, kis
bolond!…
Elza. – Nem is vagyok annyira bolond! Így szóltam magamban:
»Urfi, te elszántad magadat, hogy így vagy úgy, alkalomadtán, vagy
a nélkül, megragadva valami később kinálkozó ürügyet, vagy
lassankint kopva ki a házból, de okvetetlenül a faképnél fogsz
hagyni, minden jó lélek részvétének adva át azt a szegény teremtést,
a ki, mióta igazi gróffá lettél, már nem méltó hozzád! Na hát, urfi,
abból nem eszel! A mit te akarsz, az nem létezik! Olyan nincs!
Ellenkezőleg, te leszel az, a kit a faképnél fognak hagyni, s ha
valakin nevetni fognak, ez a valaki te vagy!« Igen, de hogyan? Ha
visszaadom a gyürüjét, ha kiadom az útját, ha férjhez megyek
máshoz: ezzel, azonkívül, hogy csak neki szerzek vele örömet,
sohase mosom le magamról, hogy voltaképpen mégis én vagyok az,
a kit otthagytak. Csak egy mód kinálkozott. Csuffá teszem a
menyasszonyát, és ezzel csuffá teszem őt. Így elérem a czélomat.
Azt fogják mondani: a menyasszonya inkább megszökött egy
szegény ördöggel, a kit szeretett, mint hogy férjhezmenjen hozzá.
Megtettem. És ne hidd, hogy nem mértem a hiuságára érzékeny
csapást. Az oligarcha egy kicsit tüsszögni fog. És a maga körében, a
leányos házaknál, egy pár évig, a míg el nem felejtik ezt a históriát,
a kontesszek nem igen fognak veszekedni ezen az épouseur-ön, a ki
elől egy lipótvárosi leány a szégyenbe menekült valami obskúrus
fiatal emberrel! Az én emberem egy darabig nem fog henczegni!
Megboszultam magam!
A báró. – De milyen áron! Igy kompromittálni magadat, szegény
gyermekem!
Elza. – Hja, kényszerhelyzetben voltam! Csak két rossz között
választhattam.
A báró. – Mit fognak mondani az emberek? Nem fogják elhinni,
még csak nem is akarod elmondani nekik az igazat!…
 Elza. – Az emberek így csak megszólnak, amúgy lesajnáltak
volna. Szivesebben választom ezt a megoldást. Talán nem bocsátják
meg, hogy megszöktem, de majd elfelejtik; ha hoppon maradok, azt
nem felejtették volna el.
A báró. – És nem sajnáltál bennünket? Ilyen szomoruságot, ilyen
aggodalmakat okozni nekünk!…
Elza. – De látod, milyen hamar előtelegrafáltalak!
A báró. – Szegény kis leányom! Milyen helyre juttatott a
meggondolatlanságod! És nélkülöznöd is kellett!
Elza. – Ó, az roppant mulatságos volt! Különösen tegnap és
tegnapelőtt látni a gavalléromat! Általában a kaland, az sokat ért!
Soha életemben nem mulattam olyan jól, mint Berlintől Brémáig a
harmadik osztályon. Különben hozhattam volna pénzt magammal, de
nem is gondoltam rá. A Rejtvényié pedig hamarabb elfogyott, mint
képzelte. Addig biztattam, hogy: »Csak magas borravalókat adjon!
Csak magas borravalókat adjon!« – mig egyszerre kiderült, hogy
nincsen miből.
A báró. – És ez a szamár, a kit nyakon fogok ütni, mert neki már
benőhetett volna a feje lágya, azt képzelte legyen, hogy te majd
titokban össze fogsz esküdni vele?
Elza. – Azt tökéletesen bolonddá tettem, holmi színésznőktől
levetett mosolyokkal, szemforgatásokkal és sóhajokkal. Még
Berlinben is azt képzelte, hogy imádom.
A báró. – Na, és látod, milyen súlyosak a meggondolatlanság
következései!
Elza. – Hogyhogy?
A báró. – Mert tessék, te nem szereted ezt az embert, azt a kit,
hiába beszélsz, mégis csak meg fogok fenyíteni, és a világ, hogy
reparálva legyen ez a szerencsétlen ügy, azt fogja követelni, hogy
nőül menj hozzá, egy ilyen nem tudom mihez, és nem tudom kihez,
mert a neve nem jut az eszembe.
Elza. – Kihez? Ehhez a tökfilkóhoz? Nem gárgyultam meg!
A báró. – És eljössz vele Brémába! De hát mit kerestél
Brémában?!
Elza. – Elhitettem vele, hogy csak Amerikában lehetünk
biztonságban, mert Európában ránk akadnátok és visszavinnétek.
Olyan messzire akartam elmenni hazulról, hogy maga a hely komoly
színben tüntesse fel a szökést. Ki hisz az olyan szerelemben, a mely
Harasztiba menekül?
A báró. – És pénz nélkül akartatok menni Amerikába?
Elza. – Azt mondtam neki, hogy ide várom a pénzt egy bizalmas
emberemtől, a kit még otthon avattam bele a titokba.
A báró. – Nekem úgy tetszik, ha én, megfelelő fenyiték után,
szubvenczionálom őt, otthon a pletykát még el lehetne némítani.
Elza. – Csakhogy én nem azért jöttem Brémába, hogy a pletyka
elnémuljon, hanem azért, hogy a pletyka beszéljen. Nagyon
csudálnám különben, ha a dolog titok maradna. Mert az oligarchának
megírtam.
A báró. – Csak legalább ezt ne tetted volna!
Elza. – Hisz ez volt a gyönyörüségek gyönyörüsége! Elképzelni,
hogy micsoda pofát vág hozzá!…
A báró. – De azt elképzelted-e, hogy szegény Blanka nővéredre
minő hatást tett ezen esemény?! Sírógörcsöt kapott, és többször
ismételte, természetesen a legnagyobb titokban, csakis kedves
anyád jelenlétében, a cselédség kizárásával, kiknek számára
különben egy rokonokhoz való hirtelen utazást adtunk ürügyül, hogy
most már többé nem fog férjhez mehetni.

É
 Elza. – És mit szóltam volna én, mikor Blanka kompromittálta
magát és ezzel kompromittált engem is?! Azt, hogy, ha nem megyek
hamarosan férjhez, ez Blanka miatt van! Nos, most én is
kompromittáltam magam, s Blankával kvittek vagyunk! Legalább
mind a kettőnknek marad egy vigasztalásunk, ha végképpen
hajadonok maradunk: én vádolhatom őt, s ő vádolhat engem!
A báró. – Igazán pedig csakis azon egyéneket lehet vádolni, kik
kombináczióba kerültek; és kedves mamád betegségét, mert ő
bizony, szegény, nem mozoghat eléggé ezen czél érdekében, mint
némely anyák, a kik csakis ennek élnek…
Elza. – És a kik a legmesszebb menő engedményeket teszik a
vőlegényeknek, csakhogy leányaikat főkötő alá juttathassák! De ezt
nem is kívánhatjuk tőle, és én azt kezdem hinni, hogy akármilyen
egészséges ő, és akármennyit fáradozna értünk, az már lehetetlen,
hogy mi férjhez menjünk, mert a végzet nem akarja, s mert ez már
így van megírva a csillagokban!
A báró. – Ne légy ilyen babonás, gyermekem, sőt ellenkezőleg,
szépen kérlek, legyetek szivesek, legalább egyszer, csak egyetlen
egyszer, menjetek már férjhez!… ha a magatok kedvéért nem
akartok, hát az én kedvemért!… Annyi baj van veletek! És ez mind
nem volna, ha egyszer férjhez mentek! Mikor ez eszembe jut, már
azt se bánnám, ha ehhez az izéhez mennél férjhez, a mennyiben
szereted, és ebben az egy esetben, kivételesen nem ragaszkodnám a
megfenyítéséhez.
Elza. – Nem, ehhez nem! És ha ő volna a világ legtökéletesebb
embere, akkor se mennék hozzá, olyan rettenetesen horkol! De ha
szépen megkérsz, valaki máshoz majd csak férjhez megyek. Ha jól
elterjed a szökésem híre, ez divatba hoz, és a kérők nem fognak
hiányozni, majd meglátod! De ha én férjhez megyek a kedvedért,
szépen kérlek, te is tegyél meg nekem egy szivességet.
A báró. – Hogy érted ezt?
 Elza. – Szépen kérlek, vigyél el valahová reggelizni, mert
rettenetesen éhes vagyok.
A báró (megrémülve). – Talán csak nem fogytatok ki annyira a
pénzből, hogy már a táplálkozásban is nélkülöznöd kellett volna?!…
Elza. – Még nem, de éppen jó, hogy ma megérkeztél!…
A báró. – Na hát meg kell fenyítenem azt az embert, határozottan
meg kell őt fenyítenem! Hol van? A negyedik emeleten? Hányadik
szám alatt? Pofon fogom őt vágni; egy apának joga van ehhez.
Elza. – Ne bántsd, szegényt! Inkább, ha elviszel reggelizni,
küldjünk neki egy kis köménymagos levest, mert tegnap már nem
evett meleget. De, apuskám, menjünk, mert szörnyen éhes vagyok!
 XV.
EGY CSÖNDES ZUGBAN.
– A Berzsenyi-palota úgy ki van világítva, hogy az egész Nádor-utcza
fényben úszik. A Fürdő-utczától az országházig hármas kocsisor. A
portás ünnepi díszben: Dsingiszkán süvegével és jogarral. A fogatok
a kapun úgy járnak be és ki, mint a cselédek a krájzler-bolt
lépcsőjén. Benn nagy estély, czigánynyal. Az uj idők találmányaival
megkorrigált ezeregyéj. Majdnem az összes termek tárva. A
tánczteremben és a körülötte lévő helyiségekben akkora emberár
hömpölyög, a minőt csak nagy hazafiak temetésén látni. Az urak
egymás lábára hágnak és a hölgyek alkalmazkodnak a viszonyokhoz.
Csak a dohányzó mellett van egy csöndes zug: a könyvtárterem,
mely nem esik a nagy útvonalba. Ez a csöndes zug feltűnik
mindazoknak, a kik bizalmasabban óhajtanak beszélgetni. A csöndes
zugban egy órától kettőig a következő párbeszédek hangzanak el: –

Az egyik Gabnaffy fiu. – És végre itt vannak a likőrök. No, nagy

szakértő, mit szólsz hozzájok?
Dr. Czápa. – A pezsgő óriási, a szivarok elsőranguak, hanem a
likőrökhöz nem ért az öreg. Ámbár ez a Prunellière itatja magát.
(Tölt és iszik).
A Gabnaffy fiu. – Ird fel egy czédulára, hogy miijen likőrt akarsz,
és jövőre lesz.
Dr. Czápa. – Te, Sándor!…
A Gabnaffy fiu. – Én nem vagyok a Sándor, én a Bandi vagyok.
Dr. Czápa. – Ejnye, én azt hittem, hogy te a Sándor vagy! No
mindegy. Hát mondd, igazán felírjam egy czédulára?…
 Gabnaffy Bandi. – Fel hát! Nem kell aláírni, csak annyit, hogy: »Ma
az X. Y.-féle likőrök a legjobbak.« És add oda az inasnak. Jövőre lesz.
Itt megbecsülik a vendéget.
Dr. Czápa. – Ez beszéd! Ilyen helyen szeretek én élni!
Bandi. – Vettél magadhoz szivart?
Dr. Czápa. – No ná! Adjak egyet?
Bandi. – Nem, én is vettem magamhoz. Csak azért kérdeztem,
hogy meg ne felejtkezzél róla. Iszol még egy pohár likőrt?
Dr. Czápa. – Iszom. Mit csináljak, ha nincs más? (Tölt és iszik.)
Hanem azt meg kell adni az öreg uzsorásnak, hogy a pezsgője
egyszerűen óriási. Sőt unikum. Kivált a mai világban, a mikor a
szabály az, hogy a háziurnak könnyebb a lelke, ha minden üveg
pezsgőnél meglophatja a vendégét egy-egy forinttal, és tetteti
magát, hogy csak azért veszi az olcsóbb márkát, mert nem tudja a
különbséget!
Bandi. – Ez mégis csak kivételes eset lehet.
Dr. Czápa. – Mondom, hogy ez a szabály. Hidd el, édes öregem,
egy idő óta annyira elfajultak nálunk a viszonyok, hogy egész
szezonok vannak, a mikor az embernek nem érdemes haza hozatnia
a frakkját a tisztítóból.
Bandi. – Micsoda praxisod van!
Dr. Czápa. – Hja, fiam, én csak egy törekvő fiatal ügyvéd vagyok,
a ki nem gondoskodott olyan kitünő papáról, mint ti! Mit csináljak én
addig a nyolcz-tíz évig, míg a barátaimból általános örökösök és
bankigazgatók lesznek, hogy egy kis klientélát juttassanak nekem?!
Ha lányos házak nem volnának, az ember úgy élhetne, mint egy
néptanító. De most már a lányos házak is oly raffináltak, hogy sír
bennem a lélek, ha arra gondolok, hogy mi lesz ebből az országból.
Bandi. – Ezt a takarmány-hiány teszi.
 Dr. Czápa. – Nem, hanem az általános elerkölcstelenedés. Az
emberek czinikusok lettek. A lányos házaknál így okoskodnak: az
epuzőr örül, ha az olcsóbb pezsgőt vesszük, mert annál több lesz az
örökség; a többinek meg az olcsó márka is jó. Az embernek kedve
támad boszut állni és kvantumban fogyasztani el azt, a mit a
kvalitásban megspórolnak rajta.
Bandi. – E szerint te ott öntöd magadba a pezsgőt, a hol rossz?
Dr. Czápa. – És a hol jó. Nem néztél engem a szupé alatt?!
Gyakran vannak itt ilyen estélyek?
Bandi. – Ilyen nagy estély, minden hónapban. Gyere el jövőre is.
Dr. Czápa. – De ha nem vagyok meghíva! Meghivatlanul nélküled
nem jöhetek el!
Bandi. – Dehogy nem! Először: én meghílak egyszer s
mindenkorra. Másodszor: itt ugyan senki se fogja kérdezni, hogy
meg vagy-e híva.
Dr. Czápa. – Mégis talán jó volna, ha bemutatnál.
Bandi. – Minek az? Úgy is elfelejtik, hogy ki vagy. Minden estélyen
száz vendég mutatkozik be. A nevét egyiknek se tudják, és látásból
jövőre már téged is ismerni fognak. Gyere csak el unzsenirt. És ha
nem akarsz megismerkedni, hát nem ismerkedsz meg. Úgy jöhetsz
ide, mint a kávéházba. Ha nem iszol több likőrt, menjünk tovább.
Dr. Czápa. – De iszom. Azt nem mondom, hogy nem lehet
meginni. (Iszik.) Csak azt mondom, hogy a likőrön meglátszik, hogy
a ház nem egészen nagyúri. Élni lehet benne, de nem egészen
nagyúri.
Bandi. – Mióta lettél a házakban ilyen válogatós?
Dr. Czápa. – Csak a filozóf beszél belőlem. Az ínyem, mindent
összevéve, nagyon meg van elégedve. És máskor is eljövök, ha
meghíssz.
 Bandi. – Csak gyere. Itt örülnek a sok vendégnek. Minél több
ember jön, annál jobban örülnek. Tudod, mióta a leány megszökött,
a vendégek kvalitása egy kicsit megcsappant. Ezt csak kvantummal
lehet pótolni.
Dr. Czápa. – És ezeket az estélyeket annak a tiszteletére rendezik,
hogy a lány megszökött?
Bandi. – Olyanformán. Úgy tesznek, mintha semmi se történt
volna. Ez a legjobb rendszer.
Dr. Czápa. – Nem lett volna sokkal egyszerűbb: hozzá adni a
leányt a szöktetőhöz?
Bandi. – Micsoda angyali ártatlanság! Hisz a leányt egy
éhenkórász szöktette meg! Az orvosság rosszabb lett volna a
halálnál! – mint Cornelius Nepos mondja.
Dr. Czápa. – Legalább is úgy illett volna, hogy egy darabig
vőlegénynek szerepeltessék azt az urfit. Mikor aztán már feledésbe
ment a história, szép csendesen fel lehetett volna bontani a frigyet.
Bandi. – Az urfi is így óhajtotta. Nagyon kapálózott, hogy ne
dobják ki. Azt remélte, hogy lassan mégis csak beleeszi magát a
családba. Hogy talán megszokják és sajnálják kidobni, mint a hogy
egy régi cselédet nehéz elkergetni. De a leány snájdig és egyszerűen
kitette a szűrét.
Dr. Czápa. – Hogyan? Hát nem a család, hanem maga a leány
dobta ki a csábítót?
Bandi. – Ez furcsa, de így van.
Dr. Czápa. – Talán hamarosan belátta, hogy csalódott a
fiatalemberben.
Bandi. – Meglehet. Nekem nem mondta el az úti élményeit.
Dr. Czápa. – Mindenesetre elhamarkodta ezt a dolgot is, mint a
szökést. A tettest pro forma ki kellett volna nevezni vőlegénynek, és
csak akkor dobni ki, miután már körülvezették a világban. Akkor a
botrány elmosódott volna. Így kompromittálva van hosszu időre, és
nemcsak ő, hanem a testvére is. Ki veszi el őket mostanában, ilyen
históriák után?
Bandi. – Ne fájjon neked az ő fejők. Már mind a kettőnek van
vőlegénye.
Dr. Czápa. – Hallatlan!
Bandi. – Eh, tedd a kezedet a szivedre! Hát nem vennéd el te is,
akármelyiket?
Dr. Czápa. – Én? Az más. Talán. Meglehet, hogy igen. De én csak
egy törekvő fiatal ügyvéd vagyok. Azon kezdem, hogy én hiába
kérném meg akármelyiket, én hozzám nem adnák egyiket se. De
hogy azok, a kiknek odaadják őket, készek rá, hogy… na, hát ez
furcsa!
Bandi. – Sohase esofirozd magad, nem a te bajod A ház
kényelmes, az emberek vendégszeretőek, a lányok csinosak, mi
közöm nekem a históriáikhoz?
Dr. Czápa. – Ebben már tökéletesen igazad van. En csak mint
filozóf beszéltem és ha arról van szó…
Bandi. – Nem jól érzed itt magad? Zseniroz téged az a história?
Bánod te, hogy a lány megszökött?
Dr. Czápa. – Bánja az ördög! Hát te bánod? No, én se. Tőlem
tízszer megszökhetik, azért én eljövök.
(Megjelennek: Hédervári Hirschler Zelma, Bogár Tilda és Bertalan
Dóri.)
Bandi. – Iszol még?
Dr. Czápa. – Azt hiszem, ideje visszatérni a pezsgőhöz. Te, ki ez a
kis Reh-auge?
 Bandi (sugva). – Ez a kis Reh-auge a leggonoszabb nyelv a
beltelkeken: vitriol csepeg a nyelvéről! Bogár Tildának hívják. És te
ezt nem ismered?!
Dr. Czápa. – A híréből már igen.
Bandi. – Ajánlom, hogy somfordáljunk el. Én, megvallom, egy
kicsit félek tőle. Tudod, hogy szokott nevezni téged ez a hajadon? A
bádog-zsebü!
Dr. Czápa. – Mit akar ezzel mondani?
Bandi. – Azzal gyanusít, hogy haza szoktad vinni a giardinettót.
Dr. Czápa. – De hiszen nem is ismer!
Bandi. – Ez nem óv meg az ő malicziájától. De az, hogy nem vagy
vele személyes ismeretségben, olyan szerencse, a melyet egy kezdő
ügyvédnek nem szabad eljátszania. Meneküljünk. (Mind a ketten el.)
Tilda. – Nézzék, nézzék, micsoda alakok járnak hozzájok! De
hiszen ez a terézvárosi búcsú!
Zelma. – Az bizonyos, hogy mióta a Miska lózrájszolta magát az
Elzától, ezek a szegény emberek alaposan elzüllöttek.
Dóri. – A tanulság, lányok, az, hogy megszökni lehet, de jól kell
megválasztani, hogy kivel szökik meg az ember.
Zelma. – No hiszen, maga is szépen bemártotta azokat, a kiket
még eddig megszöktetett! Magával szökni meg! Köszönöm szépen!
Tilda. – Érdemes beszélni arról a két rongyos szöktetésről?!
Tulajdonképpen csak másfél. És mind a másfél esetben az asszony
volt a szöktető és nem a dzsentlmén.
Dóri. – Bocsánat, bocsánat! Nem rólam van szó! Az ember
megszökik egy herczeggel, egy dsidásfőhadnagygyal, egy festővel,
nem bánom: egy kocsissal. De az ember nem szökik meg egy
szerkesztővel.
 Zelma. – Ebben van valami.
Tilda. – Hagyják békében ezeket a szegény embereket, mert sírva
fakadok, úgy sajnálom őket! Na, ezek ugyan megjárták! A hányan,
mind rettenetesen becsapták magukat! De senki se csapta be magát
annyira, mint a Chicago Pista.
Zelma. – Ki az a Chicago Pista?
Tilda. – Hát a Pista, a Chicago-kávéház főpinczére. Ő tudniillik, a
szöktetés után, húsz forint előleget adott Rejtvényinek erre a
házasságra.
Dóri. – Ejnye, be jól tudja, hogy mi történik a Chicago-
kávéházban!
Tilda. – Az semmi. Én azt is tudom, hogy mi történik a Maison
Blancheban!
Dóri. – Na, már ezt nem hiszem!
Tilda. – Akarja, hogy megmondjam: kik voltak ott tegnap?
Dóri. – Akarom.
Tilda. – Na hát, magán kívül, mert maga nem tud aludni, ha be
nem néz oda, és ez szép kilátás annak a nőnek, a kit majd
boldogítani fog, ott volt, azok közül, a kiket az imént láttunk:
Pirókréthy, a képviselő, és a mi már nem járja, ott volt Pirókréthy
barátja is, a Vinczellér Gyuri.
Dóri. – Miért nem járja? És mi az, a mi nem járja?
Tilda. – Én megmondom, fiam, mert tessék engem párbajra híni!
A mi még járja, az, hogy Pirókréthy otthon hagyja a feleségét és
elmegy a Maison Blanche-ba. No jó. Pirókréthy, az hagyján! Az egy
Toggenburg. Fordret keine andre Liebe, denn es macht mir Schmerz!
Hanem, hogy Pirókréthy elviszi magával a Maison Blancheba a
felesége egyetlen udvarlóját is, ez már szemét dolog!
 Dóri. – Maga óriási gyerek, Tilda!
(A dohányzó ajtaja kinyílik; Berzsenyi báró és Várai-Fejér jelennek
meg.)
Tilda (pukkedlit csinál és kezet csókol a bárónak.)
A báró. – Na, na, kis lány!
Tilda. – Zsaki bácsi, igaz, a mit a Zelma mond, hogy nekünk nem
szabad a dohányzóba bemenni, csak az asszonyoknak?
A báró (meghatottan, Várai-Fejérhez). – Ezen gyermekről lesír az
ártatlanság. (Tildához). Miért nem? De hogyan legyen ott egy is az
én tánczosaim közül, mikor egyéb termeimben egy ilyen angyal
tánczra csábítja a legöregebb embereket is, úgy hogy lakodalmán
még én is tánczolni fogok?!
Dóri (Zelmához.) – Attól alhatik az öreg! Mert az a Siegfried, a ki
ezzel a sárkány-csemetével ki merjen kezdeni, még nem született
meg!
Tilda (olyan szemeket vetve, mint egy-egy régi négy-krajczáros.)
– Ó, Zsaki bácsi, én úgy szeretem hallgatni a komoly embereket! És
a Zelma czigarettázni akar! (Ezzel a merész fordulattal a két hölgy és
lovagjuk elmenekülnek az öregek elől s a dohányzón át tova
vonulnak pletykálni.)
Várai-Fejér. – Na hát én igen örülök rajta, hogy te, a ki nekem
régi spéczim vagy, így meg lehetsz elégedve!
A báró. – Őszintén megvallom neked, hogy én a legboldogabb
apa vagyok a világon. Tudod, én sohase kivántam azt, hogy az én
leányaim herczegnék akarjanak lenni és haszontalan rangot vagy
efféle holmit keressenek a házasságban, a minek a mai világban már
semmi értelme. Minek nekem a rang? Rangom van nekem
magamnak is! És egy arrogáns főúr, a ki az igazi rangot, a polgári
munkával szerzett rangot, nem tudja átérteni, sőt netalán
könnyelmüen elkótyavetyélné, a mit én érdemeimmel szereztem,
miközben engem tévesen lenéz, egy ilyen szamár, bár százszor
legyen gróf, ez, mint te érteni fogod, nekem nem kávéház, és előbb
keljen fel, ha az én becsületesen megszerzett filléreimet akarja, nem
tudom milyen nőkre, elkölteni, míg gyermekeim otthon sírjanak! És
én mindig hevesen tiltakoztam, ha szegény nőm, ki végre is asszony,
és mint beteg, érzékenyebb minden ostobaságok iránt, azzal jött elő,
hogy egy ilyen fráternek, kinek egyebe sincs, mint ősei egy
képtárban, mely nem az övé, biztató szavakat engedményezett. De,
szerencsére, ezek a félreértések kiderültek, és végre teljesülhetnek
az én régi óhajtásaim. Így Elza leányom, a ki fölkérésemre
megtagadta az engedelmességet, midőn szegény nőm egy
hivatalnokot, a ki esetleg grófi czimre hivatkozhatott, előtérbe akart
tolni, az én okos és megfontolt Elza leányom párisi öcsém fiához fog
nőül menni, a mivel teljesülni fog egy régi családi terv, hogy a két
szolid ház egyesüljön. De Blanka leányom nemkülönben szerencsét
csinált, mert őt egy önkészítette kitünő ember kérte nőül, egy igazi
tehénfiu.
Várai-Fejér. – Hogy érted ezt?
A báró. – Látom, hogy te, mint egyszerü, komoly ember,
megmaradtál régi erkölcseidnél, és üres szórakozásokra nem
fecsérled idődet, a melyet nekünk, idősebb embereknek, kétszeresen
meg kell becsülnünk. És ne hidd, hogy én esetleg a tétlenségnek
élek, midőn olvasmányokat is forgatok, a legjobb szerzőktől, mint
például Theodor von Rózefeld, a ki Amerika koronázatlan királyának
tekinthető. Az olyan szerzőtől, ki az elnökségig vitte, bizonyára
érdemes egyet-mást meghallgatni, és ez nem ugyanaz a dolog, mint
ha egy könyvíró meghal a kórházban, a mely esetben mit tanuljak
tőle?! Ezen jeles ember vadászati és saját élettörténeti könyvében
olvastam, hogy Amerikában az úgynevezett tehénfiúk vagy angolul
Kuh-bojok, mit Cowboynak írnak, de Kaubój-nak kell olvasni, ezen
Kuh-bojok mily érdemes szerepet játszanak. Először sajátlag őrzik
állataikat, és igen vegyes életet élnek, végül nagy karriert csinálnak
és többnyire az elnökségig viszik, mint Theodor von Rózefeld. Mindíg
az volt a vágyam, hogy egy ilyen önkészült emberre bízzam legalább
egyik gyermekem sorsát, és a sors megengedte ezen vágyam
teljesedését, mert Blanka leányom kezét egy ilyen igazi férfiu kérte
meg, ki úgyszólván tehénőrzésből vitte fel a magasba, és mindjárt
csodálkozni fogsz, ha megmondom, hogy ez a férfiu: a nagy
Springinsfeld, saját személyében.
Várai-Fejér. – A kiről a lapok azt írták, hogy tíz krajczárral
olcsóbbá fogja tenni a villamosságot?
A báró. – Igen, ő maga, a nagy feltaláló.
Várai-Fejér (megdöbbenve). – Na hát ez igazán szép!
A báró. – És tudod-e, mi a legszebb az ő élettörténetében, mely
minden Kuh-bojt megszégyenít?
Várai-Fejér. – No?
A báró. – Az, hogy a találmányát nem ő maga találta fel, hanem
még a kellő időben, a tizenkettedik órában, megvette egy mérnöktől,
a ki később megőrült.
Várai-Fejér. – Ez aztán szerencse!
A báró. – Ez nem szerencse, barátom, ez a kereskedelmi zseni!
Várai-Fejér. – Nem gratulálok, barátom, mert nagyon irígyellek.
A báró. – Mindig tudtam, hogy igaz barátom vagy!
 XVI.
HOLDAS ÉJ.
– Történik: a német-ujlaki kastély parkjában, diner után. A falu
tornyában tíz órát harangoznak. A teli hold lebámul a parkra s néha-
néha két sötét alakot pillant meg, a mint ki-kibukkannak valamelyik
fasorból. A két sötét alak: Berzsenyi Elza bárókisasszony és
vőlegénye, Gaston Beer, a párisi Beer fia. –

Első fülemile. – Itt a jegyes-pár! Zengjük el tiszteletükre a

nászindulónkat!
Második fülemile. – Nem értik ezek a mi művészetünket!
Első fülemile. – Akkor nem vagy igazi művész. Az igazi művész, ha
senki se hallgat rá: énekel maga-magának. Az igazi művésznek a
közönség csak ürügy.
Második fülemile. – Mit, én nem vagyok igazi művész?!…
(Trilláznak.)
Első százszorszép. – Jaj, a mátka-pár! Mindjárt letépnek
bennünket!
Második százszorszép. – Ugyan, hova gondolsz! Csak nem képzeled,
hogy az Elza »Szeret? Nem szeret?«-et fog játszani?! Vagy talán a
másik? Az ugyan tisztában van vele, hogy fehérszemély őt még nem
szerette és nem fogja szeretni! Csak nézd meg ezt a pofát!
Egy öreg tölgyfa. – Hallod, mit beszélnek ezek a parvenük?
Egy vén nyárfa. – Én le se nézek rájok. Nekem, ha százszor
megvásárolnak, akkor se léteznek. (Reszket és sóhajtozik.)
 Az öreg tölgyfa. – Megértem egy pár száz esztendőt, de ilyen
alakokat még nem láttam. Micsoda furcsa állatjai vannak a jó
istennek!
A vén nyárfa. – Bizony másféle fából faragták azokat az
embereket, a kik engem ültettek!
Az öreg tölgyfa. – Talán azt mondhatnád, hogy »bennünket«?!
(Magában:) Büdös, vén arisztokrata!
A vén nyárfa. – Te, te még gyerek vagy, s az igazat megvallva, egy
kissé jöttment. De én, biz én már nem igen fogok megváltozni!
Az öreg tölgyfa. – Ne susogj olyan hangosan, mert nem hallom,
mit beszélnek. (Félre:) Gyalázatos szokásai vannak az öregnek!
Folyton motyog magában!
Elza. – Na és?
Gaston. – Na és semmi. A Diane de Lys-história igaz, de önt, a ki
olyan okos, mint egy egész rabbigyülekezet, és a ki annyira fölötte
áll mindennek, mint egy egyiptomi isten, ez a viszony nem
zsenirozhatja. Csak nem akarja elhitetni velem, hogy félteni fog?! És
ha netalán, kivételes kegyből, megtisztelne azzal, hogy a minden női
erénynyel ékes feleségek hagyományos féltékenységét kiterjesztené
rám is, a ki semmiképpen sem vagyok méltó önre: csak nem lesz
féltékeny egy Diane de Lysre?! Tudja, hogy hívják Diane de Lyst a
családias nevén? La Goulue! Remélem, nem mondja komolyan, hogy
La Goulue zsenirozhatja önt?!
Elza. – Ön rabulista, barátom. Ki beszél féltékenységről? Itt csak
a hiuságom kérdése forog szóban. Ön szives volt elismerni, hogy az
én kevélységem jogos. Nos, az én kevélységem nem tűrheti el, hogy
az az ember, a ki a nyilvánosság előtt hozzám van atasírozva, egy
dáma nevével kapcsolatosan szerepelhessen. Ezzel a kérdéssel
egyszer s mindenkorra le kell számolni. Én azt nagyon jól tudom,
hogy ezekkel a dámákkal semmiféle tisztességes nő nem
konkurrálhat. Abban, hogy tökéletesek a művészetükben, olyan
varázsuk van, a melyet a feleség sohase sajátíthat el, mert nem
lehet hozzá elég praxisa. Tehát kétszer kettő négy, hogy az urak
mind egy szálig visszatérnek ezekhez a dámákhoz, ha ugyan
egyátalán megszakítják a viszonyt, mondjuk a mézeshetek idejére.
Visszatérnek azok is, a kik jóhiszeműen fogadkoznak, hogy szakítani
fognak – csak úgy, mint azok, a kik rosszhiszeműen fogadkoznak,
vagy mint azok az egyszerűek, a kik nem is gondolnak a szakításra.
Nos, hogy tovább egy pillanatra se magyarázhassa félre szándékosan
a szavaimat: kijelentem, hogy engem az ön multja vagy jelenje, sőt
akár a jövője, egy cseppet se zseniroz, és nekem az is mélységesen
mindegy, hogy ön szakít-e ezzel a dámával vagy sem, – hogy csak
egy bizonyos idő mulva fog hozzá visszatérni, vagy fel se bontja a
viszonyt, mert úgy se érdemes. Tőlem, akár holtukiglan mindennap
meglátogathatná, ha ön ezt titokban tehetné. Csakhogy ezek a
hölgyek a legnagyobb nyilvánosság előtt élnek, s az, hogy ön
titokban szeresse őt – a mi ellen semmi kifogásom nem volna –
tisztára lehetetlen. Ön talán megpróbálná a titkolózást, de hiába,
mert visszatérését rajtam kivül az egész világ megünnepelné s La
Goulue kiiratná a Gil Blasba. Már pedig én senkivel se óhajtok
konkurrálni, különösen a bizonyos vereség tudatában, és
legkülönösebben, ha Diane de Lys kisasszonynyal kellene
konkurrálnom azért, hogy bizonyosan vereséget szenvedjek. Szóval,
az én kevélységem nem engedi meg, hogy engem csak egy perczig
is együtt emlegessenek Diane de Lys vagy máskép La Goulue
kisasszonynyal.
Gaston. – Sohase hittem volna, hogy ön ennyire vieux jeu, kedves
Elza! Először is, Diane nem utolsó személy. Tudok, még pedig femme
du monde-okat, a kik rettenetesen irígylik a lovait, a kocsijait és az
ékszereit, és nem tudom, hogy mit nem tennének meg ezekért a
holmikért. Vannak, és tisztességes asszonyok, a kik mindenáron úgy
akarnának öltözködni, mint Diane, és utánozzák a toilettejeit, már a
mennyire az anyagi eszközeik megengedik. És ismerek előkelő, a
nyilvánosság előtt kifogástalan hölgyeket, a kik úgy kendőzik és úgy
friziroztatják magukat, hogy Dianera hasonlítsanak. Ha egy asszony
Párisban él és magas életet visz, akkor szükségképpen versenytársa
a Diane de Lyseknek. De édes istenem, ebben nincsen semmi
megalázó. A femme du mondenak mindig megvan az a pokoli
elégtétele, hogy végre is ő marad felül s hogy a Diane de Lysek épp
úgy irígylik a tisztességes asszonyokat, a mennyire a tisztességes
asszonyok irígylik őket. Minthogy nekik csupán ez az egy hiányzik,
mindent odaadnának ezért az egyért, összes ékszereiket s talán még
a kocsit, lovat is.
Elza. – Köszönöm szépen, de nem kérek ebből a pokoli
elégtételből. Megvagyok így is.
Gaston. – Szóval, ön belekapaszkodik a Gouluebe, hogy
lerázhasson a nyakáról.
Elza. – Nem, csak lassankint belátom, hogy a tervezett házasság
lehetetlen. Mindig több és több akadály merül fel előttem!… Nos, én
fáradtabb vagyok, semhogy küzdeni akarjak a hamis Diane de Lys-
szel! Talán az igazival se konkurrálnék… pedig az, ha jól emlékszem,
femme du monde volt… Nem lelkesülök a tapasztalt szivekért, s az
öné túlságosan tapasztalt, édes Gaston.
Gaston. – Hm. Ez a pofon, úgy látszik, arra való, hogy kihozzon a
sodromból, és az inzultus hatása alatt megfelejtkezzem a tárgyról.
Maradjunk csak a tárgynál. Bocsásson meg, ha untatom, de nekem
kitünő okaim vannak rá, hogy ragaszkodjam a tervezett házasság
eszméjéhez. És én küzdeni fogok az ön érveivel, bár ezek az érvek
épp oly hamisak, mint a Diane de Lys neve. Nem csinálok belőle
méltóság-kérdést, hogy ürügyek ellen kell hadakoznom. Csak
konstatálom, hogy ez az ürügy nem jó. Ön hiába kapaszkodik bele a
Gouluebe, ez az álláspont nem tartható, mert én hamarosan meg
fogom győzni arról, hogy önnek Diane de Lys-szel nem kell
konkurrálnia, hogy önt Diane de Lys-szel sohase fogják emlegetni,
hogy Diane de Lys, máskép La Goulue: fuit, nem létezik.
Elza. – No, erre kiváncsi vagyok.
Gaston. – Hát pedig ez igen egyszerű. Én a tervezett házasság
nélkül is szakítottam volna Diane de Lys kisasszonynyal. És már
szakítottam is, örökre, a visszatérés minden reménye nélkül. Abból
az érthető okból, hogy Diane de Lys kisasszony nekem egy kissé
drága.
Elza. – Ah, bah! Önnek megvan a betevő falatja, és ebben a
pontban a legfösvényebb emberek is képesek minden
nagylelküségre. Lesznek órái, mikor nem lesz ilyen smuczig.
Gaston. – Ön nem ismeri a Gouluet. A Gouluenek ötszáztizenhét
czipője van… Egyszer megmutatta a czipőit: azt hittem, hogy
czipőkereskedésben vagyok. Egy más alkalommal megmutatta az
alsónadrágjait: azt hittem, hogy a szerályban vagyok.
Elza. – Talán hagyjuk a részleteket.
Gaston. – Hát hagyjuk a részleteket. Elég az hozzá, hogy önnek,
mert Budapesten él, s itt a méretek mégis kisebbek, nem lehet
fogalma a Goulue pazarlásáról. A Goulue néha, ha kicsípi magát,
csipkékben és egyebekben, egy egész uradalmat vesz fel magára.
Szomoru, és az erkölcsre nézve kissé megalázó, de igaz, hogy ez a
piszok nő, néha, mikor cake-walk-ot tánczol: egy vagyont képvisel.
Hát mondja, kérem, ki állja ki ezt? A czivilizáczió haladtával elmultak
azok az idők, a mikor az Aszpáziákat egy-egy Periklesz szutenálhatta.
Ma már nincs olyan Periklesz, a ki ezt győzze. Az első márkáju
horizontálokat csakis részvénytársaságok exploatálhatják, és a Diane
de Lys esete is ez. Abban az időben, a mikor a legjobban bele voltam
bonyolodva: én csak harmadsorban voltam angazsálva nála.
Rangban megelőzött a venezuelai köztársaság elnöke, a ki a második
barátja volt, és az elnököt is megelőzte Smith, a guano-király. De
mivel az összes részvényeket ő se akarta jegyezni – és nem is
tehette, mert hamar koldusbotra jutott volna – abszolút jogokat ő se
gyakorolhatott. Úgy, hogy mikor egyszer, váratlanul, megérkezett ő
felsége II. Chlodwig király, a vén betyár, a mi Dianenak occasion
volt, a venezuelai elnöknek, a ki előbb a szalonban várakozott, a
szemetes ládába kellett bebujnia, mert a boudoirt már lefoglalta
Smith, a ki hamarjában nem tudott elillanni. Szerencse, hogy én nem
voltam jelen, mert nem tudom, hogy hova kellett volna bujnom.
 Elza. – Lássa, Samuka, azt szeretem, hogy maga ilyen móka-
ember. A móka-embereknek sokat megbocsátok; hisz az élet olyan
szomoru! Egyáltalában, velem lehet beszélni, csak érteni kell a
módját.
Gaston. – Ne kaczérkodjék, szívtelen!… Különben, tudja-e, hogy a
szépatyánk, a kinek éppen ilyen ocsmány pofája volt, mint nekem,
lakodalmi mulattató volt? Arra ütöttem.
Elza. – Ez már garstiges Lied. Beszéljen csak Párisról.
Gaston. – Mit beszéljek? Verklungen war jetzt die Legende! A
románczom abból áll, hogy eleinte megfontolatlanul sok részvényt
jegyeztem Diane-nál, aztán lassankint túladtam a részjegyeimen,
végül, voltak némelyes obligóim, de leszámoltam, storniroztam az
ügyet és punktum. És Diane nem létezik többé.
Elza. – Hiszi a piszi.
Gaston. – El fogja hinni, ha egészen nyíltan beszélek. És mért ne
tenném? Ön, Elzácska, olyan okos, hogy magának még az igazságot
is meg lehet mondani. Hát nézze, én elismerem, hogy nem tartozom
azok közé, a kiknek a házasság egyszersmind megtérés. Az erényem
még igen zsönge palánta, a magamban való bizodalomnak még nem
volt alkalma megszilárdulnia, s nem merném azt állítani, hogy örökre
leszámoltam minden rossz gondolattal. Ez csak becsületes beszéd,
mi? És egy évvel ezelőtt, két évvel ezelőtt, még az is
megtörténhetett volna velem, hogy elveszek valakit, de azért nem
mondok le Dianeról. Csakhogy most már nem ez az eset. Én,
tekintet nélkül a tervezett házasságra, felmondtam a barátságot
Dianenak, nem erényből, hanem kénytelenségből. Higgadt
gondolkozásu ember vagyok, bár nem látszom annak, tudok egy
kicsit számítani, s be kellett látnom, hogy ez a Diane nekem átkozott
rossz üzlet. Mert ez a rongy teremtés annyiba került nekem, hogy,
ha tovább is így folytatom, kilencz és félév mulva magam is
elmehetek lakodalmi mulattatónak. Azért túladtam rajta; czedáltam
őt, akármi következzék. Már most itt van a tervezett házasság. Hát
ez nekem sokszorosan kitünő üzlet. A családi politika kivánalmairól,
azokról az érdekekről, a melyeket a Jacques bácsi a leginkább
méltányol, de ön talán kevésbbé, nem is beszélek. Hagyjuk a két
czéget, beszéljünk egy pillanatra rólam. Nos, elég volna annyit
mondanom, hogy ezzel a pofával, melyet még a különböző Diane-ok
is szemtelenül megadóztattak, s melyért, akárkit vennék el, a
házasságban is adóznom kellene… mondja, kérem, ezzel a pofával
hol találhatnék önnél ideálisabb feleséget?! De én nemcsak ezt
mondom, bár ez untig elég volna, hanem megvallom a titkos
gondolatomat is. Azt, hogy ha én másvalakit vennék el… nem önt,
hanem egy tuczatfeleséget, a ki egyébként konveniál, ez rám nézve
igen nagy financziális hátránynyal járna. Előbb-utóbb gondoskodnom
kellene Diane utódjáról, a ki talán nem olyan comme il faut, mint
Diane, de nem is olyan pimaszul követelő. Így megszabadulok ettől a
gondtól, véget vethetek annak az életnek, mely nemcsak bűnös,
hanem, mi több, szörnyen drága is, s remek üzletet csinálok, mert a
képzelhető legideálisabb feleségen kívül, ingyen kapok…
Elza. – Egy kedvest, a ki teljesen pótolhatná Dianet? Pardon,
kedves Gaston, de ki kell önt ábrándítanom. Ön a tervezett
házasságban semmiesetre se találhatná meg azt a… hogy is
mondjam?… mondjuk: azt a családiasságot, a melyet Dianenál
megtalált. És azért nem azt mondom önnek, hogy: köszönöm, de
nem pályázom a Diane helyére, mert másféle ambiczióim vannak,
mint hogy egy Diane után következzem sorban, és hogy egy Dianet
pótoljak… azt se mondom, hogy bármennyire respektálom az ön
üzleti érdekeit, ez nekem nem vásár, mert hisz ön, cserében, nem
sok jóval biztat, még azzal se, hogy kifogástalan férj lesz…
elengedem a hűség-esküt, mert ha még úgy fogadkoznék is, akkor
se hinnék az esküjének, és ez nem csupán önnek szól… mindezt
nem mondom, bár untig elég volna, nem igaz?… csak azt mondom…
és én is megvallom minden titkos gondolatomat… hogy hagyjon fel
minden reménynyel, mert a tervezett házasság amúgy se adná meg
önnek azt a bizonyos családiasságot! Sokféle asszony szaladgál a
világban… van, a ki a férjének sohase lesz a kedvese, mert ha a
kedvese akar lenni valakinek, a kedvesét választja… van olyan is, a
kinek elvei vannak… vannak vadak, és vannak, a kik csak a férjökre
néznek vadul… Nem igen találhatja ki, hogy én melyik osztályba
tartoznám, mert még magam se gondolkoztam erről… de gondoljon,
a mit akar, annyit mondhatok, hogy a tervezett házasságban a
bizalmasság nagyon is korlátolt volna, a mire elég ok az, hogy végre
is, ezt a házasságot nem az égben kötnék, csak egy irodában, mert
hiszen azzal csak nem áltatjuk magunkat, hogy szerelmesek vagyunk
egymásba?! Tudja mit, Gaston? Adok egy jó tanácsot. Térjen vissza
Dianehoz! Kilencz és fél év még nagy idő; remélem, nem akar
örökké élni… A legrosszabb esetben elmegy lakodalmi mulattatónak.
Gaston. – E szerint Diane csak ürügy volt, s ön azért vallat, mert
kifogásokat keres?!
Elza. – Nem egészen. Az igaz, hogy önnek most nem igen sikerült
rábeszélnie erre a házasságra. De nem élek vissza azzal, hogy
nyiltan beszélt velem. Pedig azt is mondhatnám, hogy: nem igen
bízom az olyan urakban, a kik sokat jártak a Diane-ok
akadémiájába… s hogy nem szimpatizálok az olyan vőlegényekkel, a
kik nagyon sokat tudnak… Mondhatnám, mert igaz. De nyiltságért
nyiltság. Megvallom, hogy e nélkül is gondolkozóba estem volna. Eh,
beszéljünk egészen őszintén! Igaza van, meggondoltam a dolgot:
még se megyek önhöz feleségül!
Gaston. – No lám! És miért nem?
Elza. – Édes istenem… Rezon-házasság – rezon-házasság. De az
ennyire rezon-házasság már ostobaság!
Gaston. – És ez csak most jut eszébe? A mikor már hetek óta a
menyasszonyom?
Elza. – Azt hiszem, azért nem történt önnel semmiféle
szerencsétlenség. Egy kissé talán szórakoztattuk önt; azt mondta, jól
találja itt magát. Én is örültem, hogy jobban megismerkedhettünk;
nagyon tanulságos dolgokat hallottam öntől a párisi szinésznők
életéről.
 Gaston. – Szóval, egy kissé az orromnál fogva vezetett, nem
tudom miért?
Elza. – Ah, a szemrehányás nagyon gyöngéd, de azért érthető!
Nos, igen, ön csakugyan szivességet tett nekem. Mátkaságunk jó
volt arra, hogy egy kissé elfelejtesse azt a históriát, a melylyel
meglehetősen kompromittáltam magam. Magának nem ártott,
nekem egy kissé használt, hálásan ismerem el, hogy lekötelezett, s
bizony isten mondom, hogy nem ezért a haszonért, nem czélzatosan
tettem, ha egy kis ideig bolondítottam önt. Jóhiszemüen mondtam
igent; s azt hittem, hogy az igéretemet meg fogom tartani.
Megvoltak rá az okaim, hogy belenyugodjam a rezon-házasság
gondolatába; elmondanám ezeket az okokat, de minek?! Mást
gondoltam és most már vége.
Gaston. – Kissé röviden tárgyal le.
Elza. – Ha ön, mint kitünő üzletember, nagyon sajnálja az
elvesztegetett idejét, meg kell jegyeznem, hogy egy kissé
megérdemelte, ha hiába fáradt. Nagyon sietett felhasználni a furcsa
helyzetet, a melybe egy jókora meggondolatlanság sodort…
Gaston. – Hja, élnem kellett az alkalommal! Más körülmények
között nem lehettek kilátásaim. És, úgy látszik, így is nehezen megy
a dolog. Hanem azért még nem rázott le a nyakáról.
Elza. – Ó, vissza fog lépni, biztosítom!
Gaston. – Nem hinném. Egyelőre legalább nem adom fel a partit.
Vannak, a kik támogatnak ebben a küzdelemben. Jacques bácsi az
én pártomon van. Várok. Még az ön nézete is megváltozhatik.
Szeszélyből mondott igent, szeszélyből mond nemet, egy harmadik
szeszélye is lehet, a mely javamra dönti el a dolgot.
Elza. – Nem, Gaston, nem az én nézetem fog megváltozni,
hanem az öné. Legalább remélem, bár ön túlságosan szerény. Egy
kis folt, egy csekélyke kis folt a menyasszony hírnevén, önt nem
alterálja. De az talán mégis alterálni fogja, ha elárulom önnek, hogy
én sokkal inkább kompromittáltam magam, mint önök képzelik.
Gaston. – Hogy érti azt?
Elza. – Úgy! Nemcsak csak, hanem ugyancsak! Nem tréfából
kompromittáltam magam, hanem pour de bon!
Gaston. – Hm. Ön hamarjában egy legyet fog s belelöki a
levesembe. De csalódik, mert én megeszem a levest. Nem, kedves
Elza, én nem vagyok olyan szamár, hogy ezt elhigyjem. Ha igaz
volna, nem mondaná.
Elza. – Ó, hiszen nem hiresztelem! Nem vallottam meg senkinek;
sőt azt erősítgettem, hogy semmi se történt. De annak, a ki a férjem
akar lenni, csak kötelességem megmondani!
Gaston. – Nem, ön csak azért flanczol a… a bűnnel, mert le akar
rázni a nyakáról. Nem fog felültetni. Nem hiszem.
Elza. – Nem hiszi? Akkor hát ne beszéljünk többé az ön házassági
tervéről. Ön annak képzel, a ki nem vagyok, és én nem akarom önt
megcsalni. Ahhoz, hogy megcsaljam, túlságosan önérzetes vagyok.
Megmondtam. Nem hiszi. Tehát nem érthetjük meg egymást. Adieu!
Gaston (elbámulva). – Komolyan beszél?
Elza. – Csak nem képzeli, hogy azért mindjárt a lábához fogok
borulni?!
Gaston. – Hm.
(Egy-két perczig semmit se hallani, csak a vén nyárfa zizegését.)
Elza. – Nos?
Gaston. – Mit nos?
Elza. – Várom a feleletét.
Gaston. – Mit kérdezett?
 Elza. – Azt kérdeztem, hogy nem lép vissza?
Gaston. – Nem lépek vissza.
Elza. – És megbocsátja?
Gaston. – Édes istenem, nem, nem akarom hinni!…
Elza. – Soha, sohase beszélünk erről többé!
Gaston. – Soha.
Elza. – Tehát megbocsátja?
Gaston. – Hogyan? Csakugyan?…
Elza. – Utóljára kérdem, megbocsátja?
Gaston. – De, nézze Elza!…
Elza. – Igent vagy nemet mondjon!
Gaston. – Nos hát, igen… de…
Elza. – Ne mondjon semmit. Egy szót se többet erről. Soha, soha!
Az utolsó szavam erről az a kérdés, hogy föltétlenül megbocsátja-e?
Gaston. – Föltétlenül.
Elza. – Ön hamarjában egy legyet fog, belelöki a levesembe. De
csalódik, mert én nem eszem meg a levest!
Gaston. – Tudtam, hogy kelepcze volt. Micsoda tréfa!
Elza. – Csakhogy ön nem tréfált, és most már én se tréfálok. Mert
ahhoz az emberhez, a ki elhiszi rólam, és mégis… Visszalépek,
Gaston, föltétlenül!
Gaston. – Nézze, Elza, ez már mégis!… (Utána megy.)
Az öreg tölgyfa. – Hallottad?
A vén nyárfa. – Hallottam.
Az öreg tölgyfa. – Ilyen czinizmus!
A vén nyárfa. – Még megrontják a levegőnket!
 XVII.
AZ EGÉSZSÉG PÉNZKÉRDÉS.
– Történik: Dr. Rózsa Sándor szanatóriumában. Szín: az első számu
pavillon első emeleti szalónja. A pamlagon egy érdekes arczu fiatal
ember fekszik s időnkint belepillant a mellette heverő iratcsomóba;
ez az érdekes arczu fiatal ember Springinsfeld Manfréd, Berzsenyi
Blanka bárókisasszony legujabb vőlegénye. Az asztal mellett lévő
egyik széken: a szanatórium titkára. –

Manfréd. – Megvizsgáltam az első havi számlát, s mondhatom,

hogy ez az olvasmány meglehetősen kifárasztott. Annyival inkább,
mert van benne egy és más, a mit nem értek.
A titkár. – Bocsánatot kérek, ha a számla egyes pontjai netalán
homályosak. A túlságosan nagy irodai munka arra kényszerít
bennünket, hogy a részletes számlákban bizonyos rövidségre
törekedjünk. De ha felvilágosítást tetszik parancsolni,
legkészségesebben szolgálatára állok. Méltóztassék rendelkezni
velem.
Manfréd. – Először is, mi ez: »Massage I.« és »Massage II.«?…
Aztán: »Víz I.«… »Víz II.«… »Villam I.«… és »Villam II.«…
A titkár. – Ez igen egyszerü. »Massage I.«… az egész massage…
a teljes massage, minden járulékával. »Massage II.« pedig: a fél-
massage, hogy úgy mondjam: csak a massage… más szóval: a
massage minden nélkül. »Víz I.«: ez a hydrotherapikus szolgálat, a
lemosások, fürdők stb., »Víz II.«: az ásványvizek… hogy úgy
mondjam: amaz a víz kivül, emez a víz belül. »Villam I.«: ez a
villamozás… ismét a therapikus szolgálat… »Villam II.« pedig:
egyszerüen a világítás… hogy úgy mondjam: amaz a villam belül,
emez a villam kivül.
Manfréd. – Most már értem. De hát ez mi: »Levegő, à 9 korona«?
Mi ez a »levegő«? És kivül vagy belül?
A titkár. – Egészen egyszerűen: a levegő, kivül és belül. A
csiramentes, tiszta levegő, melylyel páczienseinknek szolgálatára
lenni szerencsések vagyunk. A felszámítás talán kissé szokatlan, de
bizonyára méltóztatik konczedálni, hogy a méltányossággal nem
ellentétes. Mert ha telepünk esetleg olyan helyen volna, a hol a
levegő miazmákkal teli, a telek ára kisebb, a befektetés kevesebb…
Manfréd. – Jól van, ne folytassa; nagyon kifáraszt. De, mondja, ha
felszámítják a levegőt, mért nem számítják fel a napfényt is? A napot
ingyen adják?
A titkár. – A napfény, ez már benne van a lakásban.
Manfréd. – No azt éppen nem mondhatnám. Az enyimben
legalább nincs benn. Alig látok olvasni.
A titkár. – Éppen azért ez a felszámítás ellentétes volna a
méltányossággal. Részint, vannak időszakok, mikor napfénynyel
egyáltalán nem szolgálhatunk, részint, vannak időszakok, a mikor ezt
magunk is ingyen kapjuk…
Manfréd. – No, nem panaszkodom. Csak azt hittem, hogy
tévedésből maradt ki. De hát ez mi?… Zérus… vagy talán Ó?… nem
tudom, hogyan olvassam… szóval, mondjuk: »zérus à 15 korona«?
A titkár. – Ez azt akarja jelenteni: »Semmi«, tudniillik semmi
zaj… hiszen méltóztatik érteni: a csend, az égi béke, a tökéletes
nyugalom, naponkint tizenöt korona, »Semmi«… ez egy kis
rövidítés… hogy úgy mondjam: egy kis képletesség.
Manfréd. – Képletesség nélkül szólva, önök szemtelenül
meglopják az embert.
 A titkár. – Házirendünk a legszigorúbban tiltja, hogy
páczienseinkkel, a kiknek idegei föltétlen nyugalmat követelnek, a
legkevésbbé is ellenkezzünk, akár a legszerényebb észrevétel
alakjában is… De legyen szabad nagy tisztelettel megemlítenem,
hogy a becsületsértéseket pótlólag szintén rá kell vezetnünk a
számlára, à huszonöt korona.
Manfréd. – Kérem, irasson fel az én számlámra egyelőre tíz
becsületsértést, a melyeket, meglehet, egyszerre fogok folyósítani,
meglehet: koronkint, mindenesetre rövid egymásutánban. Vagy
irasson fel mindjárt huszat, hogy kevesebb irodai munkát okozzak.
A titkár. – Igenis. Méltóztatik még egyebet is parancsolni?
Manfréd. – Egyebet nem kérek. Csak azt óhajtanám, ha tudtára
adná a Doktor urnak ama sejtésemet, hogy a halál őt nem vízszintes
helyzetben fogja találni. Természetesen huszonöt korona ellenében.
A titkár. – Kérem, már följegyeztem. Úgy az üzenetet, mint a
számlatételt. (Manfréd int; a titkár el.)
(Szünet.)
Manfréd (egy-két percz multán, magában). – És ha
meggondolom, hogy egyszer úgy meg leszek halva, mint egy
patkány! Kedvem volna sírni. Mindenesetre olyan mauzóleumot
építtetek magamnak, a milyen még nem volt. Tágas legyen, mintha
éjjelenkint sétálgatni akarnék benne; füttetni fogom; a villamosság
örök tűzként világitson benne; a reggeli és az esti lapokat nap-nap
után be kell adni a kriptába, mintha ezeket tovább is elolvasnám; elő
fogok fizetni kétszáz esztendőre. Nem, nem tudok egyébre gondolni!
Még a szerelemre sem. Kevés brómot vettem be; beszélhetnek
akármit, nekem több bróm kell! Ó, a bróm! A világ berendezése
borzasztó. A természet csak két abszolút jót adott az embernek: a
reménységet, és a brómot!
(Az ajtó hangtalanul nyílik meg; belép: Berzsenyi Blanka
bárókisasszony. A pamlagon heverő az ajtónyílást nem látja. Blanka,
a ki egy csomó virágot tart a kezében, nesztelenül közeledik a
pihenő feje felé, s onnan Manfréd lábához dobja a virágjait.)
Manfréd (felugrik). – Ó, milyen kedves vagy! Mindennap virágot
hozol nekem! (Kezet csókol.) Te, édes!
Blanka. – De mért volt olyan komor az én kedvesem?! Megint
azok a csúf gondolatok?! Nem megigérte nekem, hogy…?
Manfréd (lesegíti Blankáról a kabátot). – Nem, angyal, nem
gondoltam semmi rosszra. Nem is voltam komor, csak
bosszankodtam. Megnéztem a számlát és láttam, hogy engem itt
gyalázatosan lopnak. Felszámítják a… már nem is tudom mit.
Blanka. – Ej, ha van ember a világon, a ki nem törődik azzal a
hitvány pénzzel, az az én kedvesem!… Maga csak eltitkolja előlem,
hogy mi bántja!…
Manfréd. – Hiszen nem is a pénz! De nekem fáj az, hogy ilyen
gazemberek is vannak a világon! Te ezt érteni fogod. Nem okozott
neked is temérdek szenvedést annak a látása, hogy a világ tele van
nyomorusággal, bűnnel és csúf dologgal?!…
Blanka. – De az ember erőt vesz magán, s csak arra igyekezik
gondolni, a mi a világon szép, jó és nemes…
Manfréd. – Hiába! Nekem egy csúf mozdulat, egy ízléstelenség,
egy kiáltó szín, egy aljasság látása fizikai gyötrelmet okoz, egyszerre
beteggé tesz… Különösen a gazság látása rettenetesen bántja az
idegeimet. Elég arra gondolnom, hogy vannak emberek, a kik
pénzért akármire képesek, és már sírnom kell. (Sírógörcsöt kap, mert
arra gondol, hogy akármilyen finom növénye ő a czivilizácziónak,
azért mégis meg fog halni egykor.)
Blanka (ápolgatja). – Hát hagyja itt ezt a helyet!… menjünk egy
más szanatóriumba!… vagy ne menjünk többé szanatóriumba?…
magának nincs erre szüksége! Maga ifjú, szép, egészséges, erős,
csak érzékenyebb, mint kellene! Egy kis hiperesztezia az egész, a
legnagyobb tudósok se találnak egyebet! És én bizonyos vagyok
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

textbookfull.com