Computer Organization and Architecture 10th Edition

Stallings Test Bank download pdf

http://testbankbell.com/product/computer-organization-and-
architecture-10th-edition-stallings-test-bank/

Visit testbankbell.com today to download the complete set of

test banks or solution manuals!
We have selected some products that you may be interested in
Click the link to download now or visit testbankbell.com
for more options!.

Computer Organization and Architecture 10th Edition

Stallings Solutions Manual

http://testbankbell.com/product/computer-organization-and-
architecture-10th-edition-stallings-solutions-manual/

Solution Manual for Computer Organization and

Architecture, 11th Edition, William Stallings

http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-computer-
organization-and-architecture-11th-edition-william-stallings-2/

Solution Manual for Computer Organization &

Architecture Themes and Variations, 1st Edition

http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-computer-
organization-architecture-themes-and-variations-1st-edition/

Test Bank for Child Development From Infancy to

Adolescence An Active Learning Approach, 2nd Edition,
Laura E. Levine, Joyce Munsch
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-child-development-from-
infancy-to-adolescence-an-active-learning-approach-2nd-edition-laura-
e-levine-joyce-munsch/
Solution manual for Unified Design of Steel Structures
Geschwindner 2nd Edition

http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-unified-design-of-
steel-structures-geschwindner-2nd-edition/

Test Bank for Introduction to Forensic Psychology:

Research and Application, 5th Edition, Curt R. Bartol,

http://testbankbell.com/product/test-bank-for-introduction-to-
forensic-psychology-research-and-application-5th-edition-curt-r-
bartol/

Test Bank for South-Western Federal Taxation 2020:

Corporations, Partnerships, Estates and Trusts, 43rd
Edition, William A. Raabe
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-south-western-federal-
taxation-2020-corporations-partnerships-estates-and-trusts-43rd-
edition-william-a-raabe/

Solution Manual for General Chemistry: Principles and

Modern Applications, 11th Edition Petrucci

http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-general-chemistry-
principles-and-modern-applications-11th-edition-petrucci/

Human Resource Selection 8th Edition Gatewood Test Bank

http://testbankbell.com/product/human-resource-selection-8th-edition-
gatewood-test-bank/
Financial Accounting Spiceland 3rd Edition Solutions
Manual

http://testbankbell.com/product/financial-accounting-spiceland-3rd-
edition-solutions-manual/
Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings

Computer Organization and Architecture 10th

Edition Stallings Test Bank
Download full chapter at: https://testbankbell.com/product/computer-
organization-and-architecture-10th-edition-stallings-test-bank/

CHAPTER 2: PERFORMANCE ISSUES

TRUE OR FALSE

T F 1. Year by year the cost of computer systems continues to rise.

T F 2. Processors are so inexpensive that we now have microprocessors

we throw away.

T F 3. Workstation systems cannot support highly sophisticated

engineering and scientific applications.

T F 4. The IAS is the prototype of all subsequent general-purpose

computers.

T F 5. Cloud service providers use massive high-performance banks of

servers to satisfy high-volume, high-transaction-rate applications
for a broad spectrum of clients.

T F 6. The raw speed of the microprocessor will not achieve its potential
unless it is fed a constant stream of work to do in the form of
computer instructions.

T F 7. Superscalar execution is the same principle as seen in an assembly

line.

T F 8. Branch prediction potentially increases the amount of work

available for the processor to execute.

T F 9. Raw speed is far more important than how a processor performs

when executing a given application.

T F 10. The cache holds recently accessed data.

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings
T F 11. Operations performed by a processor, such as fetching an
instruction, decoding the instruction, performing an arithmetic
operation, and so on, are governed by a system clock.

T F 12. A common measure of performance for a processor is the rate at

which instructions are executed, expressed as millions of
instructions per second (MIPS).

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings

T F 13. Designers wrestle with the challenge of balancing processor

performance with that of main memory and other computer
components.

T F 14. A straight comparison of clock speeds on different processors

tells the whole story about performance.

T F 15. Measures such as MIPS and MFLOPS have proven adequate to

evaluating the performance of processors.

MULTIPLE CHOICE

1. Multiple parallel pipelines are used in .

A. speculative execution B. data flow analysis

C. superscalar execution D. branch prediction

2. The desktop application(s) that require the great power of today’s

microprocessor-based systems include _.

A. image processing B. speech recognition

C. videoconferencing D. all of the above

3. potentially increases the amount of work available for the

processor to execute.

A. Branch prediction B. Performance balance

C. Pipelining D. BIPS

4. The interface between processor and _ is the most crucial pathway

in the entire computer because it is responsible for carrying a constant flow
of program instructions and data between memory chips and the processor.

A. main memory B. pipeline

C. clock speed D. control unit

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings

5. The is a relatively small fast memory interposed between a larger,

slower memory and the logic that accesses the larger memory.

A. peripheral B. cache

C. processor D. arithmetic and logic unit

6. An increase in clock rate means that individual operations are executed _.

A. the same B. slower

C. with very little change D. more rapidly

7. A is a core designed to perform parallel operations on graphics data.

A. MIC B. ALU

C. GPU D. PGD

8. A(n) Mean is a good candidate for comparing the execution time

performance of several systems.

A. Composite B. Arithmetic

C. Harmonic D. Evaluation

9. law deals with the potential speedup of a program using multiple

processors compared to a single processor.

A. Moore’s B. Amdahl’s

C. Little’s D. Murphy’s

10. One increment, or pulse, of a clock is referred to as a .

A. clock cycle B. clock rate

C. clock speed D. cycle time

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings

11. The use of multiple processors on the same chip is referred to as

and provides the potential to increase performance without increasing the
clock rate.

A. multicore B. GPU

C. data channels D. MPC

12. With respect to changes in values, the Mean gives equal weight to all
of the values in the data set.

A. Harmonic B. Arithmetic

C. Composite D. Geometric

13. The measures the ability of a computer to complete a single task.

A. clock speed B. speed metric

C. execute cycle D. cycle time

14. A measurement of how many tasks a computer can accomplish in a certain

amount of time is called a(n) .

A. real-time system B. application analysis

C. cycle speed D. throughput

15. The best known of the SPEC benchmark suites is .

A. SPEC CPU2006 B. SPECjvm2008

C. SPECsfs2008 D. SPEC SC2013

SHORT ANSWER

1. enables a processor to work simultaneously on multiple

instructions by performing a different phase for each of the multiple
instructions at the same time.

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings

2. is the ability to issue more than one instruction in every processor

clock cycle.

3. With the processor looks ahead in the instruction code fetched from
memory and predicts which branches, or groups of instructions, are likely to
be processed next.

4. enables the processor to keep its execution engines as busy as

possible by executing instructions that are likely to be needed.

5. Traditionally found on a plug-in graphics card, a is used to encode

and render 2D and 3D graphics as well as process video.

6. Law applies to a queuing system.

7. The three common formulas used for calculating a mean are arithmetic,
harmonic, and .

8. The Mean used for a time-based variable, such as program

execution time, has the important property that it is directly proportional to
the total time.

9. The Mean is preferred when calculating rates.

10. The Mean gives consistent results regardless of which system is

used as a reference.

11. metric are required for all reported results and have strict
guidelines for compilation.

12. A suite is a collection of programs, defined in a high-level language,

that together attempt to provide a representative test of a computer in a
particular application or system programming area.

13. At the most fundamental level, the speed of a processor is dictated by the
pulse frequency produced by the clock, measured in cycles per second, or
.

14. The best-known collection of benchmark suites is defined and maintained

by an industry consortium known as _.

15. law deals with the potential speedup of a program using multiple
processors compared to a single processor.

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings

CHAPTER 2: PERFORMANCE ISSUES

TRUE OR FALSE

1. F
2. T
3. F
4. T
5. T
6. T
7. F
8. T
9. F
10. T
11. T
12. T
13. T
14. F
15. F

MULTIPLE CHOICE

1. C
2. D
3. A
4. A
5. B
6. D
7. C
8. B
9. B
10. A
11. A
12. D
13. B
14. D
15. A

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Computer Organization and Architecture, 10th Edition, by William Stallings

SHORT ANSWER

1. Pipelining
2. Superscalar execution
3. branch prediction
4. Speculative execution
5. GPU (graphics processing units)
6. Little’s
7. geometric
8. Arithmetic
9. Harmonic
10. Geometric
11. Base
12. benchmark
13. Hertz (Hz)
14. System Performance Evaluation Corporation (SPEC)
15. Amdahl’s

© 2016 Pearson Education, Inc., Hoboken, NJ. All rights reserved.

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
The Project Gutenberg eBook of Philoktetes
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.

Title: Philoktetes

Author: Sophocles

Translator: Gergely Csiky

Release date: February 23, 2020 [eBook #61493]

Most recently updated: October 17, 2024

Language: Hungarian

Credits: Produced by Albert László from page images generously

made
available by the Google Books Library Project

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK PHILOKTETES

***
 Megjegyzések:
Az eredeti képek elérhetők innen:
http://books.google.com/books?id=9VpPAQAAMAAJ.
Facebook oldalunk:
http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.

PHILOKTETES.

IRTA
SOPHOKLES.

GÖRÖGBŐL FORDITOTTA, BEVEZETTE ÉS

JEGYZETEKKEL KISÉRTE
CSIKY GERGELY.
 BUDAPEST.
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.

1903.
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
 BEVEZETÉS.
Midőn a hellen hadsereg Trója ellen vonult,
Philoktetest, a metonai s más hadak vezérét Chryse
szigetén egy kigyó úgy megmarta lábán, hogy
fájdalmas sebének bűze miatt s folytonos
jajveszéklésével a seregnek nagy alkalmatlanságára
vált. Azért Odysseus tanácsára a szomszéd Lemnos
szigetén, épen midőn egy szikla aljában elaludt,
magára hagyták. E lakatlan szigeten töltött el hosszú
kilencz évet, elhagyatva mindenkitől, testi és lelki
gyötrelmei között. A tizedik évben Helenos jós
kijelenté a görög seregnek, hogy Tróját csak
Herakles nyila által veheti be; mivel pedig ez
Philoktetes birtokában volt, érte küldték Odysseust,
társul adván mellé Achilles fiát, Neoptolemost, hogy
Philoktetest szép szerével vagy erőszakkal vigyék a
táborba. A két küldött megérkezésével Lemnos
szigetére, kezdődik a tragédia cselekvénye.
 SZEMÉLYEK.

ODYSSEUS.
NEOPTOLEMOS.
KAR.
PHILOKTETES.
KALMÁR.
HERAKLES.

(Kopár sziklás partvidék Lemnos szigetén. Magas szikla aljában

Philoktetes barlangjának bejárata. Odysseus és Neoptolemos egy
szolga kiséretében föllépnek.)

ODYSSEUS.

Im a tengerlocsolta Lemnos laktalan,

Ember nem járta szirtpartjára érkezénk,
Hol egykor, oh Neoptolemos, a hellenek
Legjobb hősének, Achillesnek gyermeke –
Kitettem volt Poeas fiát, a melisit,1)
Igy rendelvén ezt a sereg vezérei,
Mert a maró seb lábán gennyedésbe ment;
S a tábort úgy betölté vad, baljóslatú
Nyögése, ordítása, hogy nem lehetett
Többé nyugodtan áldoznunk a füstölő
Oltárokon. De mért is erről szólani?
Hosszú beszédre most valóban nincs idő,
Mert megláthatna s elronthatná tervemet.
Melylyel reménylem, nemsokára megfogom.
Most a te dolgod, hogy segítségemre légy,
És meglásd, hol van a kettős nyilásu szirt,
Mely télen át a napsugárnak kétszeres
Utat nyit, s melybe nyáron kétfelől viszen
A hűvös szellő édes enyhe álmakat.
Kissé lejebb balkézre hűs forrásvizet
Fogsz észre venni, hogyha még ki nem apadt.
Lépj csendesen előbbre és jelentsd nekem,
Mindaz, mit mondtam, itt van-e, vagy más helyen?
Hogy elmondjam s te meghalld majd a többit is,
Mit tenni kell még, és munkánk közös legyen.

NEOPTOLEMOS.

Nincs messze, a mit mondál, Odysseus király;

A barlangot, melyről szólsz, látom, úgy hiszem.

ODYSSEUS.

Ott fenn látod vagy itt lenn? Nem veszem ki, hol?

NEOPTOLEMOS.

Itt fenn; de léptek hangját nem hallom sehol.

ODYSSEUS.

Nézd, nem pihen-e álomban fekvő helyén?

NEOPTOLEMOS.

Üres tanyát látok csak, melyben senki sincs.

 ODYSSEUS.

Nincs benne házi eszköz, mely lakká teszi?

NEOPTOLEMOS.

Falevelek vannak megvetve ágy gyanánt.

ODYSSEUS.

Nincs semmi más? A többi része mind üres?

NEOPTOLEMOS.

Van még itt egy fából készült serleg, durva kéz

Munkája; itt egyszersmind némi tüzi szer.

ODYSSEUS.

Mindez valóban az ő házi eszköze.

NEOPTOLEMOS.

Oh jaj! még mást is látok; gennytől áztatott

Szennyes rongyok száradnak itt a levegőn.

ODYSSEUS.

Itt e helyen lakik hát, tisztán látható,

S nem is lesz távol; hogy mehetne messzire,
Ki régi sebtől szenved lábán szüntelen?
Vagy élelmet keresni távozott csupán,
Vagy enyhítő füvet tud valamely helyen.
Állítsd e szolgát lesbe, őrködjék, nehogy
Reám üssön; mert szivesebben fogna meg
Engem magam, mint Argos összes népeit.

(A szolga el.)
 NEOPTOLEMOS.

Eltávozott a szolga, őrzi az utat;

Szólj hát tovább, ha van még több kivánatod.

ODYSSEUS.

Achilles gyermeke, abban, miért jövél,

Nem lesz elég a testi bátorság csupán;
Segítned kell, ha újat mondok, mit soha
Nem hallottál még, mert segéd gyanánt vagy itt.

NEOPTOLEMOS.

Mi az, mit kivánsz?

ODYSSEUS.

Hogy Philoktetes szivét

Csalárd szavak hálózatával tőrbe ejtsd.
Ha kérdi tőled, honnan jöttél és ki vagy?
Mondd: Achilles fia; ebben szólj igazat;
Aztán mondd, hogy hazádba tartasz, elhagyád
Haraggal telve, hellenek hajóhadát,
A kik hazulról kérésekkel csaltak el,
Mert egyedül így döntheték meg Iliont,
És mégsem méltatának arra, hogy neked
Adják Achilles fegyverét jogod szerint,
Hanem Odysseusnak; s ekkor mondj reám
Tetszés szerint rossznál rosszabb szidalmakat.
Épen nem bántasz engem ezzel; ám ha nem
Beszélsz így, gyászba döntöd Argos népeit.
Mert ha kezünkbe nem jut ez ember nyila,
El nem pusztítod Dardanos honát soha.
S miért nem én, hanem csak te szólhatsz vele
Gyanútlanúl és biztosan, im halld okát:
Te nem jövél a harczba esküvés szerint,2)
Nem szükségből,3) nem az első hadjáraton;4)
Míg én mindebből semmit sem tagadhatok.
Azért ha íjával kezében észrevesz,
Végem van s téged is elvesztelek velem.
Ebben lesz épen cselre szükségünk, miként
Rabold el tőle győzhetetlen fegyverét.
Tudom, fiam, hogy a természet nem ilyen
Ravasz beszédre s cselfogásra alkotott;
De édes ám a győzelmet kiküzdeni.
Merj hát! Máskor majd ismét igazak leszünk.
Most egy kis napnyi rosszaságra adod magad
Kezembe, aztán mondjanak mindenkoron
Legjámborabbnak minden emberek között.

NEOPTOLEMOS.

A mit fáj meghallgatnom, Laërtes fia,

Gyűlölt előttem akkor is, ha tenni kell.
Mert nem születtem cselfogásra sem magam,
Sem az, mint mondják, a ki éltemet adá.
E férfiút erővel elragadni kész
Vagyok, de nem csel által; hisz csak nem fog egy
Ép lábbal győztes lenni annyiunk felett.
Segítségedre küldtek bár és áruló
Nem vágyom lenni; ámde inkább akarok
Jót téve bukni, mintsem győzni becstelen.

ODYSSEUS.

Ifjú koromban, hős atyának gyermeke,

Magamnak is lassú volt nyelvem, gyors kezem.
De most tudom tapasztalásból, hogy a nyelv
Vezet mindent az emberek közt s nem a tett.

NEOPTOLEMOS.
Mi mást parancsolsz, mint hazugságot csupán?

ODYSSEUS.

Azt, hogy Philoktetest csel által fogjad el.

NEOPTOLEMOS.

De mért csel által, ha jó szóval is lehet?

ODYSSEUS.

Jó szóra nem hajt; és erőszak nem segít.

NEOPTOLEMOS.

S mi az, mi erejét oly biztossá teszi?

ODYSSEUS.

Halálos íja, mely czélt nem téveszt soha.

NEOPTOLEMOS.

Igy hozzá bátran közelítni sem lehet?

ODYSSEUS.

Nem, csak mint mondám, csellel foghatod meg őt.

NEOPTOLEMOS.

S azt véled, a hazugság nem szégyenletes?

ODYSSEUS.

Nem, ha magunkat megmenthetjük általa.

NEOPTOLEMOS.
Minő arczczal mondhatnék ily beszédeket?

ODYSSEUS.

Nem illik ott habozni, hol hasznot remélsz.

NEOPTOLEMOS.

Mily hasznom lesz belőle, ha Trójába jő?

ODYSSEUS.

Csak e nyilak veszik be Trója falait.

NEOPTOLEMOS.

Nem én hódítom hát meg, mint biztattatok?

ODYSSEUS.

Te sem a nyilak nélkül, ők sem nélküled.

NEOPTOLEMOS.

Ha így van, meg kell hát kerítnem azokat.

ODYSSEUS.

És kétszeres jutalmat nyersz, ha megteszed.

NEOPTOLEMOS.

Minőt? Ezt tudva, vonakodni nem fogok.

ODYSSEUS.

Okosnak és bátornak fognak mondani.

NEOPTOLEMOS.
Legyen hát; nem szégyenkezem már, megteszem.

ODYSSEUS.

Emlékezel mindenre, mit tanácsolék?

NEOPTOLEMOS.

Biztos lehetsz, ha szavamat adám reá.

ODYSSEUS.

Maradj tehát itt s várj reá, míg megjövend,

Én távozom, nehogy meglássa színemet.
A kémet ismét a hajóhoz rendelem,
S ha látom később, hogy hosszú időt veszítsz,
E helyre küldöm újra majd e férfiút,
Álöltözetbe rejtve, mint kalmár hajóst,
Hogy ismeretlenül végezze dolgait.
És ennek csürt-csavart beszédéből fiam,
Ragadd ki majd azt, a miből hasznot merítsz.
Megyek most a hajóra s mindezt rád bizom.
Vezessen minket Hermes, a csel istene,
S győző Athena, ki velem van szüntelen!

(El. A kar fellép.)

KAR.

Első versszak.

Mi az, mi az, mit mondjak, mit ne mondjak a

Gyanakvónak ez idegen hazában?
Mondd, király!
Felül múl minden tudományt,
Minden más értelmet azé, kinek Zeus
A kormánybotot adta át.
Reád jutott örökül, fiam,
Őseid összes hatalma, beszélj hát,
Miben lehet segítnem?

NEOPTOLEMOS.

Ha végig akarsz tekinteni most

A helyen, hol e férfi tanyázik,
Nézz oda bátran. De ha megjő
A rettenetes, közelembe siess,
Légy szüntelen oldalomon,
Hogy minden perczbe’ segíthess.

KAR.

Első ellenversszak.

Király, parancsod szívem régi gondja már:

Szemem szüntelenül reád vigyáz csak.
Ámde mondd,
Mi rejtek ad neki lakást,
S most hol járnak léptei; mert bizonynyal
Helyén van, tudakolnom ezt,
Nehogy orozva rohanjon rám:
Merre megy útja, hol a pihenése,
Kivül van-e vagy ott benn?

NEOPTOLEMOS.

Im lakhelye, melynek két ajtaja nyílik,

E szikla tövén.

KAR.

S hova ment a boldogtalan ember?

NEOPTOLEMOS.
Bizonynyal ez útat szántja nehéz
Lépteivel, s élelemért jár a közelben.
Mert ez az élete, mondja a hír:
Fáradtan fáradalom közt
Szárnyas nyillal a vadra vadászva;
És nem akadt még
Bajának orvosa eddig.

KAR.

Második versszak.

Ah! mint szánja szivem szegényt,

Ki oly elhagyatottan él,
És nem őrzi baráti szem
Gondos hű szeretettel;
Testét gyötri a fájdalom,
És nem hagyja pihenni soha
A szükség. Hogy, ah! hogy tudja szegény türni az életet?
Oh emberi küzdés!
Oh boldogtalan emberek,
Kiknek sorsa kiváló!

Második ellenversszak.

Im ez, kit születésre, ős

Fajra senki se’ múl felül,
Szükség, nélkülözés között
Fekszik most egyedül itt,
Hol csak tarka s bozontos vad
Tanyáz; gyötrik a testi kór
S éhség kínjai, míg lelke nehéz gondok alatt eped
S bús panaszát csupán
A visszhang fecsegő szava
Viszonozza szünetlen.

NEOPTOLEMOS.
Nincs semmi ezekben bámulatos;
Mert ha agyamban is értelem él,
Tudom, isteni kéz küldte reá
E sorsot, a bősz Chryso haragja;5)
S a nyomor, mely most gyötri segítség
Nélkül, az ég akaratja szerint van,
Nehogy az isteni győzhetetlen ijat6)
Előbb feszítse Trója falának, a míg
El nem jött az idő, melyben a jóslat
Rendelte bukását e nyilak által.

KAR.

Harmadik versszak.

Csendesen, fiam!

NEOPTOLEMOS.

Mi az?

KAR.

Zaj közelg felénk…

Mintha emberi kín sóhaja volna…
Innen jött-e vagy onnan?
Hozzám, hozzám hatol
Ez ösvény felől a nehézkes
Fáradt léptek dobogása,
Távolból hangzik a kínos
Sóhaj; messzire elhat a nyögés.

KAR.

Harmadik ellenversszak.

Gyermekem, ügyelj!
 NEOPTOLEMOS.

Mire?

KAR.

A mit tenni kell;

Mert nincs messze e helytől, ide ért már,
Nem zengve dalt nádfuvolán,
Mint mezők pásztora;
Ordítása messzire hangzik,
Mert sebét tán megütötte,
Vagy mert e zordon öbölben
Hajót lát; iszonyú e kiáltás.

(Philoktetes föllép.)

PHILOKTETES.

Oh jaj, idegenek!
Kik vagytok, kik e földön partra szálltatok,
Hol nincs jó révpart, hol nem laknak emberek?
Minő hazából, mily nemzetségből valók
Vagytok ti? A ruhátok, látom, hellasi
Formára készült, mely nekem legkedvesebb,
De úgy szeretném hangotok meghallani;
Ne féljetek hát tőlem vad külsőm miatt,
Inkább szánjátok bennem a boldogtalant,
Az elhagyottat, a szegény örömtelent,
És szóljatok, ha mint barátok jöttetek.
Feleljetek hát; ép oly joggal várhatom
Ezt tőletek, mint én felelni kész vagyok.

NEOPTOLEMOS.

Oh idegen, tudd meg hát mindenek előtt,

Mit tudni óhajtottál: hellenek vagyunk.
 PHILOKTETES.

Oh kedves hangok! Mily gyönyör, hosszú idő

Multával ismét e beszédet hallani!
Mi szükség hajtott e vidékre, gyermekem?
Minő szándék, minő kedves szél vezetett?
Oh mondj el mindent, hadd tudjam kiléteted!

NEOPTOLEMOS.

Hazám hullám övezte Skyros szigete;7)

Honom felé hajózom, s Achilles fia,
Neoptolemos vagyok. Elmondtam, mit tudok.

PHILOKTETES.

Oh te a legkedvesb atyának gyermeke,

Kit kedves föld szült s agg Lykomedes nevelt!
Mily út hozott e földre? Honnan érkezél?

NEOPTOLEMOS.

Hajóm most Ilionból visz hazám felé.

PHILOKTETES.

Mit mondasz? Hisz te nem valál akkor velünk,

Midőn először Ilionba indulánk.

NEOPTOLEMOS.

S te részt vevél ez útnak fáradalmiban?

PHILOKTETES.

Oh gyermekem, hát nem tudod, kivel beszélsz?

NEOPTOLEMOS.
Hogy ismerném azt, a kit nem láttam soha?

PHILOKTETES.

Nevem se’ hallád s szenvedéseim hírét,

Melyek megtörték, tönkre tették éltemet?

NEOPTOLEMOS.

Minderről, mit kérdeztél, semmit sem tudok,

PHILOKTETES.

Oh én szegény, isten gyűlölte nyomorult,

Kinek balsorsát még a hír sem vitte el
Hazám földére, sem Hellasban bárhová!
Hanem kik e szigetre dobtak gonoszul,
Hallgatnak és nevetnek; s kórom azalatt
Szünetlenül növekszik s egyre gyarapul.
Oh én fiam, Achilles méltó gyermeke,
Azt látod bennem, a kiről hallád talán,
Hogy birtokul nyeré Herakles fegyverét,
Poeas fiát, Philoktetest, kit egykoron
E két vezér és a kephallen fejdelem,8)
Kitettek e vadonban szégyenteljesen,
Mert a kegyetlen kór emészté testemet
A gyilkos kigyó marta kínos seb miatt,
E kórral tettek itt ki engem, oh fiam,
S magamra hagytak, a midőn a chrysai
Sziget felől hajóik erre tértenek.
Örömmel látva, hogy a hosszas hányatás
Után az álom elnyomott egy szirt alatt,
Itt hagytak, elfutottak, némi rongyokat
Dobván elémbe, mint koldusnak, és silány
Élelmet – adja vissza ezt az ég nekik!
Fiam, mit gondolsz, milyen volt az ébredés
Ez álomból, midőn mind eltávoztanak?
Mint könyeztem, mint nyögtem balsorsom felett?
Látván, hogy mind eltüntek a hajók, melyek
Idáig hoztak, s ember nem volt e helyen,
A ki segítsen, a ki szenvedésemet
Enyhítse, és bármerre fordítám szemem,
Nem láttam semmit, mint gyötrelmet és nyomort,
Ám ennek nagy bővében voltam, oh fiam!
De napra nap mult, gyorsan eltelt az idő,
S magamnak kellett e silány fedél alatt
Szolgálatomra lennem; gyomromat ugyan
Ellátta íjam, szárnyas vadgalambokat
Ejtvén el; ám ha egyet eltalált a nyíl,
Magamnak kellett érte másznom, sebhedett
Lábam vonszolva kínnal, fáradságosan.
S ha enyhítő italra vágytam, vagy ha fát
Akartam vágni télen át, midőn a föld
Jégtől volt megdermedve: gyötrelmek között
Kellett érette vánszorognom; s ha tüzem
Hiányzott, a kövekből fáradságosan
Ütöttem ki a szikrát, mely mindig megóv.
Mert hogyha tűz ég benne, e lakás nekem
Mindent megad, kivéve gyógyulásomat.
S most tudd meg azt is, milyen e sziget, fiam!
Nincs oly hajós, ki jó szántából jő felé;
Mert nincs révpartja, nincs helye, hol szivesen
Fogadják, hol haszonnal kalmárkodhatik.
Okos embernek útja erre nincs soha.
De kedve ellen köt ki tán itt valaki?
Mert ezt is meghozhatja a hosszú idő.
Igen, fiam, jöttek már, és szóval nagyon
Sajnálkozának rajtam, adtak is talán
Részvétből egy kis élelmet s ruházatot;
De azt, ha szólok róla, senki sem teszi,
Hogy elvigyen hazámba; tíz év óta kell
Viselnem így már gyötrő kórom kínjait,
És elpusztulnom éhség és nyomor miatt.
Im ezt tevék az Atridák s Odysseus
Velem, fiam, hogy az olympi istenek
Fizessenek hasonló kínokkal nekik!

KAR.

Én is sajnállak téged, oh Poeas fia,

Miként azok, kik partra szálltak itt előbb.

NEOPTOLEMOS.

Szavad mellett bizonyságot teszek magam;

Tudom, valót beszéltél; mert tapasztalám,
Az Atridák s Odysseus mily rossz emberek.

PHILOKTETES.

Megbántottak hát téged is ez átkozott

Atridák, hogy haragra gyúltál ellenök?

NEOPTOLEMOS.

Bár válthatná be egykor boszúmat karom,

S ismerné meg Mykene, Sparta egyaránt,
Hogy Skyros bátor férfiak szülő hona.

PHILOKTETES.

Jól van, fiam! De honnan jött e nagy harag,

Mely ellenökben ily heves boszúra készt?

NEOPTOLEMOS.

Elmondom, bárha nehezen, Poeas fia,

Mily bántalmakkal halmozának engem el.
Midőn Achillest elragadta a halál –
 PHILOKTETES.

Oh jaj! Ne szólj tovább egy szót se, míg előbb

Nem hallom: meghalt igazán Peleus fia?

NEOPTOLEMOS.

Meghalt, nem emberkéztől, isten ölte meg;

A földre dönté, mint mondják, Phœbos nyila.

PHILOKTETES.

Dicső volt hát a győztes, vesztes egyaránt.

De nem tudom most, oh fiam, bántalmadat
Kérdezzem-e vagy őt sirassam legelőbb?

NEOPTOLEMOS.

Azt vélem, oh boldogtalan, elég neked

Saját bajod, nem kell siratnod másokat.

PHILOKTETES.

Jól mondod; szólj hát újra dolgaid felől,

Mily megbántással hoztak rád gyalázatot?

NEOPTOLEMOS.

Érettem jött atyámnak nevelője9) és

Az isteni Odysseus tarkaszín hajón,
Mondván, akár igaz volt, vagy akár hamis,
Hogy senki más nem fogja meghódítani
Atyámnak elhunytával Tróját kivülem.
Ilyen beszéddel csakhamar rábirtanak,
Oh idegen, s hajóra is szálltam velök,
Óhajtván látni a halottat, mielőtt
Sirjába tennék; mert nem láttam őt soha;
Aztán e vágyhoz járult még a szép remény,
Hogy én fogom bevenni Trója ormait.
A második nap látta már útban hajóm’,
Midőn jó széllel a gyász Sigeionhoz ért;10)
S alighogy partra szálltam, az egész sereg
Körülfogott, köszöntve s esküdözve, hogy
A holt Achillest látja újra élve most.
De ő holtan feküdt ott; s én, boldogtalan,
Könnyet hintvén rá, csakhamar fölkeresém
Az Atridákat, jog szerint barátimat,
Kérvén atyámnak fegyverét s egyéb javát.
De jaj! e szemtelen szóval feleltek ők:
Achilles sarja, minden más tied lehet
Atyád örökségéből, ám a fegyverek
Gazdája más ember lett, Laërtes fia.
És engem ennek hallatára nagy harag
Ragadt el, s fájdalommal telve felelék:
Arczátlanok, hogyan mertétek fegyverem
Megkérdezésem nélkül másnak adni át?
S Odysseus, ki közel volt, ekként válaszolt:
Igen, fiú, jogosan adták azt nekem;
Mert én mentém meg egykor őt és fegyverét.
S én feldühödve rossznál rosszabb átkokat
Szórtam reá s szidalmakkal halmoztam el,
Ha mégis elragadja tőlem fegyverem,
Idáig jutva, bárha nem gyors haragú,
Sértő szavamra ingerülten így felelt:
Nem voltál, hol mi voltunk, ott valál, a hol
Nem kelle; s mégis ily merész szájjal beszélsz;
Nem mégy Skyrosba hát e fegyverrel soha!
Ily sok gyalázat, ily nagy megbántás után
Hazám felé hajózom, míg a gonoszok
Szülötte, a gonosz Odysseus megrabolt.
S nem őt, inkább fölebbvalóit vádolom,
Mert minden ország s hadsereg vezérei
Szavát fogadja; és a bűnös emberek
Tanítóik szavára lesznek gonoszok.
Elmondtam. Ki az Atridákat gyűlöli,
Szeresse azt az ég úgy, mint én szeretem.

KAR.

Versszak.

Oh bérczes föld, ki mindent táplálsz, s ki Zeust is szüléd,11)

Ki az aranyhullámu Paktolost lakod,12)
Ott is hozzád esengtem, dicső anyám,
Midőn az Atridák megsérték ez ifjat,
Laërtes fiának adva atyja fegyvereit,
A legnagyobb dicsőség gyanánt –
Oh istennő, ki bikát pusztító
Oroszlánon ülsz!13)

PHILOKTETES.

A bánat biztos zálogával jöttetek,

Mint látom, e szigetre, oh idegenek!
Velem egy sorson vagytok, s tisztán látható,
Hogy az Atridák és Odysseus műve ez.
Mert jól tudom, hogy nyelve mindig készen áll
Minden gazságra, csalfaságra, és soha
Nem hozhat létre semmit, a mi jó s igaz.
De nem csodálom ezt úgy, mint hogy a nagyobb
Ajas nyugodtan nézte s elviselheté.

NEOPTOLEMOS.

Nem volt már életben, oh idegen! Hiszen

Ha ő él, engem sem raboltak volna meg.

PHILOKTETES.
Mit mondasz? Ezt is elragadta a halál?

NEOPTOLEMOS.

Tudd meg, hogy többé nem süt rá a napvilág.

PHILOKTETES.

Oh jaj szegény! De nem halt meg Tydeus fia,14)

Sem az, kit Sisyphostól pénzen vett vala
Laërtes.15) Inkább őket sujtaná a halál!

NEOPTOLEMOS.

Nem ám; tudd meg bizonynyal; sőt inkább nagyon

Virágoznak mindketten Argos serege közt.

PHILOKTETES.

S él-e derék barátom, az agg pylosi

Nestor, ki meggátolta bölcs tanácsai
Által gyakorta amazok rossz szándokát?

NEOPTOLEMOS.

Nagy gyászban van most, mert fiát Antilochost

Kebléről elszakítá a halál keze.

PHILOKTETES.

Oh jaj! két szörnyű veszteséget említél,

A melyet legkevésbbé vágytam hallani.
Jaj, jaj, hová tekintsek most, ha mindezek
Meghaltak, és Odysseus még mindig él,
Kinek inkább meg kellett volna halnia!

NEOPTOLEMOS.
Ügyes küzdő ez, ám sokszor megbomlanak,
Philoktetes, a legügyesebb tervek is.

PHILOKTETES.

Az istenekre, mondd meg, hol volt akkoron

Atyádnak legdrágább barátja, Patroklos?

NEOPTOLEMOS.

Meghalt ez is. Rövid szóból tanuld meg azt,

Hogy nem a rosszakat ragadja el a harcz
Legszivesebben, ámde a legjobbakat.

PHILOKTETES.

Valót beszélsz; s azért még egy ember felől

Kérdezlek, a ki bár méltatlan, de okos,
Ügyes nyelvű: minő sors érte életét?

NEOPTOLEMOS.

Ki más, ha nem Odysseus az, kit kérdezél?

PHILOKTETES.

Nem őt értettem; volt egy Thersites nevü

Ember, ki mindig kész volt többször szólni ott,
Hol senki sem akarta. Mit tudsz, él-e még?

NEOPTOLEMOS.

Nem láttam őt, de úgy tudom, még mindig él.

PHILOKTETES.

Ugy is kell; hisz még nem veszett el semmi rossz,

Jól gondoskodnak erről a nagy istenek;
Kik gyakran visszahozzák Hades karjai
Közül is mindazt, a mi csalfa és gonosz,
És mindig sirba döntik azt, ki jó s igaz.
Mit mondjak erről, mint dicsérjem ezt, holott
Az istenekben is gonoszságot lelek?

NEOPTOLEMOS.

Mi engem illet, oh Poeas nemes fia,

Őrizkedem ezentul, hogy jó messziről
Lássam csupán az Atridákat s Iliont;
Mert hol derék embernél többet ér a rossz,
Hol minden jó elpusztul és a gyáva győz,
Oly emberekkel nem szövetkezem soha;
Legyen ezentúl a sziklás Skyros nekem
Elég, találjam otthon boldogságomat.
De most megyek hajómra; s te Poeas fia,
Élj boldogul, légy boldog, és az istenek
Gyógyítsanak meg úgy, mint óhajtod magad.
Mi meg siessünk; és ha kedvező szelet
Küld ránk az isten, tüstént útra indulunk.

PHILOKTETES.

Már távoztok, fiam?

NEOPTOLEMOS.

Igen, az indulás
Perczét közelben kell várnunk, nem messziről.

PHILOKTETES.

Úgy hát atyád s anyád nevére, oh fiam,

És arra, mit hazádban legjobban szeretsz,
Esengve kérlek, oh ne hagyj ily egyedül
Magamra e nyomorban, mely mint láthatod,
S mint hallád, szörnyű kínnal gyötri éltemet;
Végy mint fölösleget hajódra. Jól tudom,
Hogy kellemetlen lesz hajódon ily teher;
De tűrd el. A nagy lelkek mindig gyűlölik
A rosszat, s azt tartják dicsőnek, a mi jó.
Ha itt hagysz, nem fog szép hírt hozni rád, fiam,
De ha megmentesz, nagy dicsőség lesz díjad,
Ha Oeta földét újra élve láthatom.
Fel! Fáradságod nem tart egy egész napig.
Merd hát! Vezess magaddal, dobj, hová akarsz,
Az orra, farra, vagy fenékre a hajón,
Hol legkevésbbé háborítom társidat.
Hallgass meg, az irgalmas Zeusra, oh fiam,
Fogadj el! Im lásd, térdeidhez borulok,
Bár béna, gyenge lábam. Oh ne hagyj el itt,
Embertől távol, e vadonban egyedül!
Oh ments meg innen, vigy hazádba engemet,
Vagy Eubœába, hol Chalkodon a király,16)
És innen nem lesz Oetáig hosszú az út,
Trachis hegyéig, gyors futású Sperchios
Partjáig; hadd öleljen újra ott atyám,
Kiért régóta gyötri aggódás szivem,
Hogy meghalt. Sokszor küldtem hozzá azokat,
Kik erre jártak esdekelve untalan,
Hogy mentésemre küldjön gályát önmaga,
De vagy meghalt már, vagy talán követjeim
Kevésre tartva, úgy látszik, kérésemet,
Saját honuk felé eveztek egyenest.
De most légy te vezérem, légy te hírnököm,
Oh szánakozzál rajtam, ments meg engemet;
Gondold meg, mily veszélyek várnak mindenütt
Az emberekre, jó s balsorsban egyaránt.
Tekintsen hát a vészre, a ki tőle ment,
S a boldog ember óvakodjék legkivált,
Hogy észrevétlen baj ne érje életét.
 KAR.

Ellenversszak.

Szánd meg, király! Elmondta sok küzdelmét, kínjait:

Oh bár ne sujtaná e sors barátimat!
Ámde ha gyűlölöd az Atridákat,
Gonosz tettöket most e férfi javára
Fordítanám, a hová szive vágya vonja,
Honába visszavinném futó
Hajómon, kerülve így istenek
Súlyos boszúját.

NEOPTOLEMOS.

Vigyázz, nehogy most könnyen egyezzél bele,

S ha kórja láttán majd fölgerjed undorod,
Többé ne érezz akként, a mint most beszélsz.

KAR.

Épen nem; módot arra nem nyujtok soha,

Hogy ezt a szemrehányást joggal tedd nekem.

NEOPTOLEMOS.

Bizonynyal szégyen volna, ha ez idegen

Sorsán segítni nem vágynám úgy, mint magad.
Ha úgy tetszik, menjünk hát; készüljön hamar,
Mert a hajó nem utasítja vissza őt.
Csak engedjék az istenek, hogy biztosan
Elérjünk innen, a hová kivánkozunk.

PHILOKTETES.

Oh éltem legszebb napja! kedves férfiú,

Derék hajósok, bár lehetne tetteim
Által mutatnom, mily barátotok levék!
Menjünk fiam, köszöntsük végbúcsú gyanánt
E lakhatatlan lakhelyet, hogy lásd magad,
Miből éltem, mily hőslelkűnek születém,
Mert azt hiszem, más ember, mint én, e nyomor
Merő látását sem tudná kiállani,
De engem megtanított a szükség reá.

KAR.

Megálljatok! Két férfiú közelg felénk;

Egyik hajóslegényed, másik idegen,
Hallgassátok meg őket, aztán menjetek.

(A szolga jő kalmárnak öltözve, egy másik hajóssal.)

KALMÁR.

Ez utitárstól kérdém, Achilles fia,

A ki harmadmagával őrizé hajód,
Hogy mondaná meg, hol találhatok reád.
Mivel mindketten, nem szándékosan, hanem
Véletlen folytán egy révben találkozánk.
Kalmárhajómmal Ilion felől jövök,
S hazámba tartok, Peparethos bortadó
Földére,17) s hallván, hogy mind hozzád tartozók
Az emberek, kik itt a partra szálltanak,
Nem akarám tovább folytatni útamat,
Míg véled szólva méltó díjat nem nyerek.
Mert nem tudod bizonynyal, mily új terveket
Forralnak Argos seregében ellened,
S nem is maradtak már a tervnél egyedül,
Hanem halasztás nélkül tetté vált a szó.

NEOPTOLEMOS.
Hálás leszek hű gondodért, oh idegen,
A mily igaz, hogy nem vagyok gonosz szivű;
De fejtsd ki jobban, mit akartál mondani,
Hadd ismerjem meg Argos ujabb terveit.

KALMÁR.

Az agg Phœnix, és véle Theseus két fia,18)

Hajóra szállva téged üldözőbe vett.

NEOPTOLEMOS.

S erőszakkal vinnének vagy szóval megint?

KALMÁR.

Azt nem tudom; csak a hallottat mondom el.

NEOPTOLEMOS.

És ily nagy hévvel indulnának ellenem,

Az Atridák kedvéért Phœnix s társai?

KALMÁR.

Meg is tették már, tudd meg, nemcsak tervezik.

NEOPTOLEMOS.

De mint van, hogy Odysseus nem vállalta el

E küldetést? Tán félelem tartóztatá?

KALMÁR.

Más embert ment keresni ő s Tydæus fia,

Epen, midőn hajómat útnak indítám.

NEOPTOLEMOS.
Ki az, kiért Odysseus útra kelt maga?

KALMÁR.

Ez ember – – ámde mondd előbb nekem, ki ez,

Ki itt jelen van? Halkan mondd, a mit akarsz.

NEOPTOLEMOS.

Ez a híres Philoktetes, oh idegen!

KALMÁR.

Ne kérdezz tőlem többet, ám minél előbb

Bocsásd szélnek vitorlád s hagyd el e helyet.

PHILOKTETES.

Mit mond ez ember, gyermekem? Mit alkuszik

Fölöttem oly titokban e kalmár veled?

NEOPTOLEMOS.

Még nem tudom, mi czélja; ám világosan

Kell most előtted és előttünk szólnia.

KALMÁR.

Achilles sarja, rám ne zúdítsd a sereg

Dühét, ha arról szólok, a miről tilos;
Szegény létemre sok hasznom van általok.

NEOPTOLEMOS.

Én gyűlölöm az Atridákat, s ez nekem

Legjobb barátom, mert azoknak ellene;
Nem kell tehát, ha jó barát gyanánt jövél,
Semmit sem eltitkolnod, a mit megtudál.
Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.

More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge

connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.

Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and

personal growth every day!

testbankbell.com