The Womens Brain Book The Neuroscience Of Health

Hormones And Happiness Dr Sarah Mckay download

https://ebookbell.com/product/the-womens-brain-book-the-
neuroscience-of-health-hormones-and-happiness-dr-sarah-
mckay-58443068

Explore and download more ebooks at ebookbell.com

Here are some recommended products that we believe you will be
interested in. You can click the link to download.

Sex And Gender Differences In Alzheimers Disease The Womens Brain

Project Maria Teresa Ferrettiannemarie Schumacher Dimechantonella
Santuccione Chadha Annemarie Schumacher Dimech Antonella Santuccione
Chadha
https://ebookbell.com/product/sex-and-gender-differences-in-
alzheimers-disease-the-womens-brain-project-maria-teresa-
ferrettiannemarie-schumacher-dimechantonella-santuccione-chadha-
annemarie-schumacher-dimech-antonella-santuccione-chadha-59487538

The Xx Brain The Groundbreaking Science Empowering Women To Maximize

Cognitive Health And Prevent Alzheimers Disease Lisa Mosconi Phd

https://ebookbell.com/product/the-xx-brain-the-groundbreaking-science-
empowering-women-to-maximize-cognitive-health-and-prevent-alzheimers-
disease-lisa-mosconi-phd-170481608

I Wish He Had Come With Instructions The Womans Guide To A Mans Brain
Mike Bechtle

https://ebookbell.com/product/i-wish-he-had-come-with-instructions-
the-womans-guide-to-a-mans-brain-mike-bechtle-11647200

The Thin Womans Brain Rewiring The Brain For Permanent Weight Loss 2nd
Edition Dilia Suriel

https://ebookbell.com/product/the-thin-womans-brain-rewiring-the-
brain-for-permanent-weight-loss-2nd-edition-dilia-suriel-4429044
Womens Socioeconomic Status And Religious Leadership In Asia Minor In
The First Two Centuries Ce Katherine Bain

https://ebookbell.com/product/womens-socioeconomic-status-and-
religious-leadership-in-asia-minor-in-the-first-two-centuries-ce-
katherine-bain-10477318

The Womans Guide To Second Adulthood Inventing The Rest Of Our Lives
Suzanne Braun Levine

https://ebookbell.com/product/the-womans-guide-to-second-adulthood-
inventing-the-rest-of-our-lives-suzanne-braun-levine-46428966

The Womans Migraine Toolkit Managing Your Headaches From Puberty To

Menopause Dawn A Marcus Md

https://ebookbell.com/product/the-womans-migraine-toolkit-managing-
your-headaches-from-puberty-to-menopause-dawn-a-marcus-md-4676770

The Womens Khutbah Book Shaikh Fatima Seedat

https://ebookbell.com/product/the-womens-khutbah-book-shaikh-fatima-
seedat-47695638

The Womens Movement In Protest Institutions And The Internet Australia

In Transnational Perspective 1st Edition Sarah Maddison Editor

https://ebookbell.com/product/the-womens-movement-in-protest-
institutions-and-the-internet-australia-in-transnational-
perspective-1st-edition-sarah-maddison-editor-49437512
DR SARAH MCKAY
 Digitized by the Internet Archive
in 2022 with funding from
Kahle/Austin Foundation

https://archive.org/details/womensbrainbookn0O000mcka
a
—a
7
 THE
ea eH
Wisaaectotiyei Sae.
sea

‘eine aS i serene Ua BE Gas

x. had i) , =F aia Be

Be orecsaanttetl Brett? SS etn io

Plenary tiaecrn sy Tani

THE NEUROSCIENCE OF
HEALTH, HORMONES
AND HAPPINESS

H hachette
AUSTRALIA
IMPORTANT NOTE TO READERS: Although every effort has been made to ensure that
the contents of this book are accurate, it must not be treated as a substitute for medical
consultation. Always consult a qualified medical practitioner. Neither the author nor the
publisher can be held responsible for any loss or claim arising out of the use, or misuse,
of the suggestions made or the failure to take advice.

é] hachette
AUSTRALIA
Published in Australia and New Zealand in 2018
by Hachette Australia
(an imprint of Hachette Australia Pty Limited)
Level 17, 207 Kent Street, Sydney NSW 2000
www.hachette.com.au

Copyright © Sarah McKay 2018

This book is copyright. Apart from any fair dealing for the purposes of private study,
research, criticism or review permitted under the Copyright Act 1968, no part may be
stored or reproduced by any process without prior written permission. Enquiries should
be made to the publisher.

A catalogue record for this

NATIONAL book is available from the
LIBRARY National Library of Australia
OW AUSTRALIA

978 0 7336 3852 7 (pbk.)

Cover design by Christabella Designs

Cover photograph courtesy of Shutterstock
Author photo courtesy of Bayleigh Vedelago
Typeset in Garamond Regular by Kirby Jones
Printed and bound in Australia by McPherson's Printing Group

The paper this book is printed on is certified against the

MIX Forest Stewardship Council® Standards. McPherson‘s
teenie coms Printing Group holds FSC® chain of custody certification
oe FSC* C001695 SA-COC-005379. FSC® promotes environmentally
responsible, socially beneficial and economically viable
management of the world’s forests.
 Contents

Introduction
On being the owner and operator of a woman’s brain
Where is all the women’s health neuroscience research?

How different are the differences between male

and female brains?
Nature, nurture or neuroplasticity?
Your plastic mosaic brain
A disclaimer

1. In Utero
The Great Sperm Race
implanting the egg
The case of the neural tube is not yet closed
You were destined to be female
Ovaries develop in the absence of the Y male chromosome
Sex hormones organise reproductive regions of the prenatal brain
What is the role of oestrogen in female brain development?
Joining the dots from brain to behaviour
How to build a brain
The birth of new brain cells
Zika virus disrupts brain cell migration
Half of all neurons are born to die
Molecules guide axons to their targets
Synapses are miniature zones of communication
Use it or lose it
The first 1000 days of brain development
Worrying about worry
The Montreal Ice Storm Study

A newborn brain is a rough draft ready for editing

2. Childhood
Brain development from birth to adulthood
Taking a closer look at white and grey matter
Brain architecture is built by early experiences
Young brains are plastic brains
Opening and closing sensitive periods
Language acquisition in children — from universalist to specialist
Deprivation during the first year — a critical period for language

Toxic stress in childhood leaves lasting effects on the brain

Another ‘natural experiment’ — the Christchurch earthquakes

Are resilient children born or made?

Experiences of gender
Boys and girls go out to play
Hormones and the ‘mini puberty’ of infancy
Gender stereotypes begin before birth
Why do expectations of gender matter?

What do growing brains need to thrive?

3. Puberty
First puberty
The HPO axis — how the brain and body talk puberty
Awakening the biological clock
Awakening the clock with a genetic KISS
Is puberty starting at younger ages?
What are the causes of early-but-normal puberty?

Mood changes at puberty

Normal moods or a mental health problem?

How does puberty shape the brain?

4. The Menstrual Cycle

Our personal monthly neuroscience experiment
Attitudes to menstruation matter
The neural control of menstruation
How do hormones get inside the brain?
Imaging the effects of hormones on the brain

vi
Does the menstrual cycle change how we feel? 89
Does the menstrual cycle change how we think? 90
PMS, mood and the menstrual cycle 93
Is PMS a modern-day myth? 94
Premenstrual Dysmorphic Disorder 98
Does the pill cause depression? 99
What happens to your brain on the pill? 102

5. The Teenage Brain 106

Halfway between girlhood and womanhood 107
The stereotype of the teenage brain is wrong 108
The teenage brain is still undergoing development 109
Grey matter thins as connections are refined 110
More white matter enables faster communication 114
Subdcortical brain areas shrink and grow 114
The social brain develops during adolescence 112
Teenage brains join .a new tribe 112
The painful consequences of being left out 113
Why does rejection hurt so badly? 115
The ‘emotional adolescent’ is developmentally normal 116
Learning to regulate emotions 117
Is mental illness emotional development gone wrong? 118
Risk-taking and the mismatch between thinking and feeling 119
Do girls take risks? 120
The imaginary audience — who js watching me’? 121
Adolescence is a unique window of opportunity for education 123

6. Depression and Anxiety 125

Why is there a gender gap in depression and anxiety? 127
Depression — the basics 128
Anxiety — the basics 129
Enduring mental wellbeing is rare 130
What does a depressed brain look like? 133
Do depressed brains work differently from healthy brains? 135
Is depression caused by a chemical imbalance in the brain? 136

vii
Is there a gene for depression? 139
Is the depression gender gap due to sex hormones? 141
Oestrogen may improve mood 141
Progesterone may exacerbate anxiety and PTSD 142
The inner mean girl 146
Depression is a stress-related disorder 147
How does a stressful event get under our skin? 147
The neurobiology of stress 148
Is depression due to inflammation? 150
Stress and gender issues 152
You’re depressed or anxious — now what? 153
Not all treatments work for all people all of the time 153

7. Sex, Love and Neurobiology 155

Adolescence is a sensitive period for learning about sex 156
The alchemy of attraction 157
How hormones influence mate choice and sex drive 159
Feeling frisky on oestrogen 160
Let’s talk about sexual response cycles 161
Turning on the ‘ONs’ and turning off the ‘OFFs’ 163
Where are the brain’s ON and OFF switches? 164
Can drugs be used to hit the sexual accelerator or brake? 165
Testosterone — does it really boost libido in women? 166
Mating in captivity - are you just bored? 168
Sexual orientation and the brain 169
The neurobiology of orgasms WA
This is her brain during orgasm 173
The neurobiology of multiple orgasms 175
Are female orgasms just a happy accident? 176
Can we become addicted to love? as
Oxytocin — one molecule to love and bond us all? 178
Oxytocin — what we've learned from the monogamous prairie vole 179
Social support buffers stress because of oxytocin 181
Is oxytocin the new love potion? 182

viii
8. Pregnancy and Motherhood 185
Pregnancy leads to long-lasting changes in women’s brains 186
The expectant rodent brain 190
Your expectant brain and hormones of pregnancy 192
Prolactin — the quintessential hormone of pregnancy
and parenting 194
Prolactin, hunger and resisting the urge to eat for two 195
Pregnant women are less reactive to stress 197
Is ‘baby brain’ a myth? 199
Are labour pains needed for brain gains? 204
This is why babies cry 206
This is your brain on breastfeeding 208
Breastfeeding and the neural control of fertility 214
Depression and motherhood 212
The baby blues 213
Depression and the myths of motherhood 214
Once a mother, always a mother 215

9. Menopause 217
A quick guide to the stages of menopause 219
Why do we go through menopause? 221
Are your menopause symptoms all in your head? 222
This is your brain on hot flashes 223
Hormones warm us up and cool us down 225
This is your brain on disrupted sleep 226
A quick guide to the neurobiology of sleep 220
Sex differences in sleep 228
Which comes first - hormones, hot flashes or sleep problems? 231
This is your brain on the menopausal blues 232
This is your brain on ‘brain fog’ 233
Is it ‘brain fog’ or dementia? 235
Will you ‘suffer’ or ‘sail’ through menopause? 236
Hormone therapy for menopause 238
A quick history of HRT 238
 Fear, loathing and women’s health studies 240
Weighing up the risks and benefits of HRT 243
Does HRT cause or prevent dementia? 246
Mind the gap of midlife 248

10. The Ageing Brain 249

Uncovering the secrets of exceptional longevity 251
Are the exceptionally old also exceptionally happy and healthy? 255
Predicting who will reach 100 207
Why do women live longer than men? 260
The influence of biological sex on the lifespan 262
The influence of reproductive history on the lifespan 263
Is dementia a women’s brain health problem? 266
Dementia —- humanity’s brain health problem 267
What is dementia? How does it differ from Alzheimer’s disease? 269
Memory loss with ageing is normal 270
Stuck in the moment with dementia etl
Taking a closer look at the ageing brain 273
Proof of principle — using lifestyle change to slow disease 275
How to nurture a healthy brain for life 278
The best exercise for your brain is physical exercise fi¢S)
What type of physical exercise is best? 279
Eat real food, not too much, mostly plants 279
Get more sleep 281
Challenge your mind 281
Find your place or moment of calm 282
Connect with family and friends 283
Seek out meaning and purpose 283
Is it ever too late to hope for change? 284
Acknowledgements 287
Notes 289
 Introduction

On being the owner and operator

of a woman’s brain
‘Can you write an article on why women feel like they’re losing
their minds during menopause?’ asked the editor of a brain
health website I was writing for a few years ago. ‘You’re our
neuroscience writer, see what you can find out.” My brief was
straightforward: Write about the menopausal symptom ‘brain
fog’ and its causes. When I set out to answer the question I
tather naively assumed the answer would be simple — slow and
hazy thinking, difficulty focusing, and forgetfulness (the more
formal definitions of ‘brain fog’) could be blamed on ageing
ovaties and waning hormones.
Digging into the research and speaking to women’s health
experts, I learned that it wasn’t as simple as blaming brain fog on
declining ovarian hormones. Levels of many hormones certainly
do change with age and hormones impact how the brain works.
However, each woman’s individual experience of menopausal
brain-related symptoms depends on multiple interacting causes
such as her general level of health and wellbeing, genetic makeup,
previous expetience of depression, how much sleep or exercise
rs THE WOMEN’S BRAIN BOOK

she’s getting, relationships and support networks, reproductive

history and other life events.
I also discovered ‘brain fog’ differs from what doctors call
mild cognitive impairment (MCI), which is a symptom of
unhealthy brain ageing. Similarities between brain fog and MCI
can cause considerable angst as many women mistakenly assume
their fogginess indicates the beginning of the descent towards
Alzheimer’s disease (AD).
My wander into the world of women’s brain health got me
thinking about so-called ‘baby brain’, a term rather like “brain
fog’ that some of my friends use to describe pregnancy-induced
fuzzy thinking and an inability to concentrate. What are the
causes of ‘baby brain’, I wondered? Could we lay the blame
solely on pregnancy hormones? Was it due to anxiety around
giving birthe Or was a kicking baby merely a distraction?
My musings over ‘baby brain’ and ‘brain fog’ and their causes
triggered a cascade of questions about womanhood, nature,
nurture and neurobiology that I’d never before considered.
Was postnatal depression due to plummeting hormones after
giving birth, lack of sleep, or loss of identity as a career woman?
What about puberty blues? Was the emotional turmoil of
adolescence due to the menstrual cycle? Or starting high school?
Or mean girlsr
What happens to our brains during the menstrual cycle?
What impact does the pill have on our emotions? Is hormone
replacement therapy (HRT) good or bad? Does motherhood
change our brains? What happens to our brains when we fall in
lover
I realised V’d spent forty-odd years as the owner and
operator of a woman’s body and brain, and over half of those
years working as a neuroscientist, but I'd given close to zero
consideration to how my neurobiology was sculpted by my life
 INTRODUCTION 3

as a gitl and woman, and indeed how my female brain influenced

my everyday life and experiences.
And so, the idea for this book was born.
My goal is to take you on a chronological tour across the lifespan
to explore how our minds and brains ate shaped and sculpted
by our genes and hormones, our life experiences, society and
culture, and our thoughts, feelings and beliefs. The story begins
in the womb and chapters focus in turn on infancy and girlhood,
puberty and the menstrual cycle, the teenage years, mental health,
romance and sex, pregnancy and motherhood, menopause, and
finally longevity and old age. My focus is unashamedly on the
female lifespan, but naturally, many of the themes explored apply
equally to males and females, including in utero life, child and
adolescent development, mental health, love and ageing.

Where is all the women’s health

neuroscience research?
Over the last decade writing about brain science, I’ve developed
a tried and tested method for researching an unfamiliar topic.
First, Pll read the appropriate chapter in Principles of Neural
Science, the neuro-bible beloved by brain geeks the world over.
Then Pll run a quick search on PubMed, an online search
engine of biomedical literature, to find a recent review of
the topic, typically written by a top scientist in the particular
field, which will give me a feel for the topic’s controversies
and consensus. Then [ll feel confident enough to read and
understand original research papers. Finally, Pll seek out the
experts themselves — the scientists, doctors and specialists
who, despite their busy schedules, usually give generously of
their time to answer my questions and fill in the gaps of my
knowledge.
4 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

However, describing the neurobiology of women’s everyday

lives hasn’t always been as straightforward as 1 expected when I
began. My meander through the world of women’s health often
left me bewildered. Time and time again I’d open the textbooks
ot scan the literature to find scant research on some of the
questions [’d been most curious about.
For example, I assumed the literature would be replete with
information on how the oral contraceptive pill affects women’s
brains. A 2014 review summed up the current state of affairs
with the title 50 Years of Hormonal Contraception: Time to Find Out
What It Does to the Brain. Quite.
I proudly announced to Facebook the day I finally dived into
the neurobiology of multiple orgasms. But it was not a deep dive.
PubMed spat out only five literature reviews, three of which were
devoted to the possibility of multiple orgasms in men. One was
amusingly titled Multiple Orgasms in Men: What We Know So Far.
(FYI: Orgasms don’t rate a mention in neuroscience textbooks
and we don’t know much so far about women’s orgasms either.)
Despite my best efforts, I was unable to pin down the
statistics for how many women suffer emotional turmoil in
the days leading up to their period, aka premenstrual syndrome
(PMS). I eventually narrowed the range down to somewhere
between twelve per cent and ninety per cent.
I was positive I'd be able to tell my mid-life readers whether
or not HRT would help protect against dementia or clear away
their brain fog. We simply don’t have enough information about
the benefits to brain health for any recommendations to be
made. Why is the HRT literature so sparse when it comes to
neurobiology and women’s health
There are a number of reasons.
Historically, preclinical research (research conducted on
lab animals such as tats, mice ot monkeys) has mostly been
 INTRODUCTION 5

conducted on male animals. A 2009 survey of over 2000

animal studies found a significant male bias in eight out of ten
biological disciplines. The bias was most pronounced in the
field of neuroscience, where five and a half males were studied
for every one female. Worryingly, pharmacology (the study of
drugs) shares similar statistics, with five males studied to every
one female.
Clinical research (investigations conducted on humans) hasn’t
fared much better. There are a few large, all-female projects such
as the Women’s Health Study which Pll discuss in later chapters,
but for many years women were excluded from clinical studies
and drug trials altogether. As one critic notes, ‘Many medical
professionals can attest to the fact that for decades, the default
human model subject was a 70-kg male.’
This is alarming, because diagnoses for anxiety and depression
are more than twice as common in women than in men, women
have more strokes than men, twice as many women suffer from
multiple sclerosis, and women have a higher susceptibility to
adverse drug reactions compared with men. Indeed, between
1997 and 2000, eight out of ten drugs withdrawn from the
US market were removed due to more severe adverse effects
in women. The cumulative effect of excluding women from
teseatch studies, or assuming that biologically women are ‘little
men’, is destructive.» * As has been pointed out in the journal
Nature, medical cate as it is currently applied to women 1s less
evidence-based or ‘robust’ than that applied to men.
You'd be tempted to believe that straightforward sexism
permeates the hallowed halls and ivory towers as readily as
other global institutions. It does, but sexism isn’t the only reason
for lack of gender equality. There are some legitimate reasons
to skew the ratios. One teason is safety, because if women fall
pregnant during a drug trial there is the potential for harming the
6 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

unborn baby. Another reason is that females — both animals and

humans — complicate data gathering. Our cyclical reproductive
hormones, especially during the fertile years between puberty
and menopause, make our biology intrinsically more fickle than
males. The menstrual cycle was once likened to ‘a pesky sort
of feature essentially of the female, an unnecessary source of
additional variability and one wisest to avoid’.’
To further complicate matters, 1n humans biological sex
(anatomy and physiology) and gender (characteristics that
a society ot culture defines as masculine or feminine) are
tightly entwined and hard to tease apart. As you'll learn, it’s
extraordinarily difficult to make statements such as, ‘It’s due
to her hormones’, or ‘It’s all to do with cultural expectations.’
Rather than tackle the intricacies of female sex and gender,
female hormones and culture, researchers often choose the
easier route of focusing on males.
Finally, research on sex and gender was for a long time almost
taboo. This was especially so in the neurosciences where many
researchers were deeply concerned that their findings could be
hyacked to support outdated and inaccurate stereotypes and
discrimination. The fears were not unfounded. Women’s brains
have historically been found wanting or biologically inferior
compared to men’s, and such research has been co-opted
to ‘keep women in their place’.° One neuroscientist pointed
out that exploring sex differences was once ‘a terrific way for
a brain scientist not studying reproductive functions to lose
credibility at best and, at worst, become a pariah in the eyes of
the neuroscience mainstream’.’ I spoke to another who said she
once believed including sex as a biological variable was ‘lazy’.
This was before she came to the conclusion that studying the
impact of a woman’s menstrual cycle on the brain might add a
valuable dimension to her research.
 INTRODUCTION 7

Fortunately, the research community is taking steps to address

the dearth of neurobiological research in women, and in this
book you’ll meet some of the researchers at the forefront of the
movement. Institutions such as the National Institutes of Health
(NIH) in the United States and academic publications such as
the Journal of Neuroscience Research now mandate the inclusion of
sex as a biological variable in all research. The World Health
Organization (WHO) clearly states that research into health of
women and girls is a particular priority. Here in Australia, we
have the Australian Longitudinal Study on Women’s Health, a
sutvey of the physical, mental and psychosocial health of over
580060 women across their lifespan. Finally, there are some
fabulous reseatch initiatives such as Stanford University’s
Gendered Innovations project that exist to ‘harness the creative
powet of sex and gender analysis for innovation and discovery’.

How different are the differences

between male and female brains?
Tell people you’re writing a book about the neurobiology of
women’s everyday lives and you're inevitably asked the question,
‘What are the differences between male and female brains?”
People are quick to rattle off long list of attributes they believe
ate due to innate biological differences in the brains of men and
women. We love the idea that all women have ‘female brains’, and
all men possess ‘male brains’, and that in turn our brains govern
our ‘feminine’ or ‘masculine’ behaviours, aptitudes, preferences
and personality. You'll be familiar with some of these ideas.
Because of their ‘female brains’ women ate emotional, can’t
read maps but can multitask, prefer people to things, don’t ask
for promotions, and certainly aren’t cut out for computer coding
ot STEM careers.
8 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

Because of their ‘male brains’ men can’t read emotions, prefer

things to people (except when it comes to porn), are more likely to
be geniuses, and aggressively seek higher status in the workplace.
Clearly, we’re captivated by findings of sex and gender
differences, especially when they’re accompanied by a brain-
based explanation. (Really, what could make a more seductive
newspapet headline than a combination of sex and neurosciencer)
My answer to the sex difference question always begins with
me stating that “his is not a book. about the differences between male and
female brains. Vhis book unashamedly explores girls’ and women’s
health through the lens of neurobiology. j
I then like to explain that there is no such thing as a ‘male brain’
ot a ‘female brain’. In fact, male and female brains are much more
similar than they are different. We simply cannot sort people into
two distinct groups based on their brain anatomy in the same way
we can sensibly sort people into two groups based on the anatomy
of their genitals. Instead, each of our brains are unique mosaics of
different features, some male-like, some female-like, with plenty
of features best described as androgynous.
The concept of a mosaic brain has recetved support
from a group working at Tel Aviv University in Israel led by
neurobiologist Daphna Joel. Her team used a type of brain-
scanning technique called magnetic resonance imaging (MRI)
to make hundreds of measurements of the brains of over
1400 adults. Joel’s team found there was extensive overlap of
the distributions of women and men for all brain regions and
connections measured. Some brain features were more common
in females compared with males, some more common in males
compared with females, and up to half of the 1400 brains
contained features common in both.’
Forgive the stereotypical colour selection, but think of it like
this: our brains are assembled of many hundreds of little parts
 INTRODUCTION 9

that are coloured pink if they are female-like and blue if they
are male-like. Viewed from a distance, some women have brain
mosaics that ate strongly pink-tinged, others in men appear
to be the bluest of blues, but most of us have brain mosaics
coloured various shades of indigo, purple and mauve.
Another way to think about our brains is rather similarly
to how we think about many of our habits, likes and dislikes,
abilities and personality quirks: a mix of so-called ‘masculine’ or
‘feminine’ and gender-neutral characteristics. Each one of us is
a unique mosaic and so is our brain.
There is a neat statistic that enables us to clearly assess the
size of any sex difference. Now I’m very aware that for many
of you, statistics may be dry and hard to conceptualise. Luckily
neurobiologist Donna Maney has developed a nifty online tool
you can use to give a clear illustration of the data. If you’re so
inclined, you can find it at SexDifference.org.
For the statistically minded, the tool generates a d value, which
is a measure of the size of the difference between two groups.
Here is the important part: if there is no sex difference, the
d value is zero. As the size of the sex difference increases,
the d value gets bigger. As a rule, a d value of up to 0.20 1s
considered a small sex difference, 0.50 is a moderate difference,
and over 0.80 is a large difference.
Let’s consider three examples of sex differences so you get
the idea: adult height, connectivity between the left and right
hemispheres of the brain, and maths scores at Year 3.
If I told you one of my parents was 191 centimetres tall and
the other was 160 centimetres tall, you'd correctly guess the taller
was my dad. There’s no argument that the average man is taller
than the average woman. However, we all know some women ate
taller than some men. So, if I told you I had a sibling who was
183 centimetres tall, you might guess I had a brother, when in
10 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

fact I have a very tall sister. The large sex difference in average
heights is reflected in a big d value of 1.91. Even so, there is still
considerable overlap (about thirty-four per cent) between height
distributions of men and women.
One popular claim is that women’s left and right hemispheres
are ‘more connected’ than men’s hemispheres because we have
a bigger corpus callosum (the fibre bundle that bridges the
two sides of the brain). For some reason, this has been taken
to mean women excel at multitasking and expressing empathy.
In Figure 1, you'll see there is a difference in the average
connectivity between males and females, but it’s small. The
d value is 0.31 with eighty-eight per cent overlap.
Another notion is that boys are better at maths than girls
(apparently this explains why there aren’t many female software
engineers working for Google). To test this claim I put the scores
from the 2016 Year 3 NAPLAN numeracy test (an Australia-wide
standardised test*), which is the year my oldest son completed the
exams, into Maney’s SexDifference.org calculator. For my son’s
cohort, the boys’ average maths score was ever so slightly higher
than the girls’ average score. But the d value was 0.14, meaning
the difference was trivial, and the overlap between distributions
was ninety-four per cent. In other words, nearly half the girls
scored higher marks than the average boy.

Gio, a

— “-

Height, d= 1.91 Connectivity, d = 0.31 Numeracy, d = 0.14

Figure 1. Distribution curves for sex differences in adult height, left-right brain hemisphere
connectivity and numeracy. Solid line = females. Dashed line = males. Adapted from
sexdifference.org
 INTRODUCTION 11

The idea behind these statistics is not to bore you to teats but to
give you a practical way to assess reported sex differences using
a valid scientific tool. If you so wish to spend your time, any
decent scientific teport should contain all the data you need to
plug into the calculator.
By introducing the concept of mosaic brains and the statistics
of sex differences versus similarities, ’m not trying to minimise
of sidestep discussions of any differences that do exist. Rather,
I'd like to encourage you out of the habit of asking ‘Are we
differentr’ and instead ask more sophisticated questions such
as, ‘What is the size’ of the difference? What are the similarities?
What is my individual brain like?’
Clearly, the extent and nature of physical, psychological
and behavioural differences in the brains of human females and
males is highly controversial and politicised. Professor Margaret
McCarthy, a neuroscientist who studies sex hormones and the
developing brain, tactfully sums up the controversy by stating,
‘Sex differences in the brain are more than some would like and
less than others believe.”

Nature, nurture or neuroplasticity?

I’ve always been intrigued by how our brains are shaped by
our lives, and how in turn our brains shape who we are. So,
for my doctorate research I chose to explore the very earliest
life events that influence how brain circuitry is sculpted. My
doctoral thesis begins with the sentence, ‘My work will revisit
the age-old nature versus nurture argument. What features of
development depend on innate mechanisms, and what require
experience?’
For three years I ran overnight experiments in a dusty ground-
floot corner room in the University Laboratory of Physiology at
12 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

Oxford. I painstakingly documented the development of brain

cells (neurons) and their connections (synapses) in the visual
cortex (the part of the brain that processes vision). I hoped to
define which aspects of brain circuitry were shaped by innate
biological mechanisms (nature) and which depended on life
experiences (nurture).
The final page of my thesis concludes, ‘In summary, it appears
the circuitry of the brain changes during development. Both
nature and nurture are involved.’ And when asked the inevitable
question, ‘How’s the thesis?’ by my graduate friends over pints
in a pub, all I could offer for my years of sleep deprivation was,
‘T found out the.brain changes. It’s not nature or nurture. I think
it’s probably a bit of both’
My research didn’t add anything too unexpected to the field
but the results were neatly in line with the extensive body of
literature supporting the view nature avd nurture ate necessary
for witing up brain circuits during development.
That was twenty years ago, and today there’s no longer a
philosophical debate about which matters more. Nature and
nurture cooperate. They work in synergy. Our brain is sculpted
by genes, hormones, molecules and the innate patterns of
neural activity that make up the ‘nature’ program, and by our
childhood experiences, social connections, education, culture,
and the world around us, all of which make up the ‘nurture’
program. Together, nature and nurture sculpt a brain.

Your plastic mosaic brain

Closely related to the notion that the brains of men and women
are different is the idea that any differences are permanently
hardwired by genes or hormone exposure in the womb. ‘The
assumption is that nature matters, nurture doesn’t. The belief
 INTRODUCTION 13

that the brains of men and women are intrinsically different

completely overlooks the fact that sex and gendet, like nature
and nurture, interact.
The misconception that sex differences are innate and
therefore fixed flies in the face of the well-established fact that
our brains are plastic and continue to change our whole lives.
In one sense, brain development is never really ‘finished’ until
we die. Every experience we have — from reading the words of
this book, to entering puberty, to interacting with co-workers,
to running a race, to loving a child — shapes our brains. The
trillions of connections are continually flourishing or being
pruned back, forming and re-forming, moulding and refining to
fit our environment.
The pink and blue pieces of the brain mosaic are not
hardened fragments of ceramic glued in place in the womb,
guided to their final positions by genes and prenatal hormones.
Instead, pieces ate removed, remoulded, replaced, polished and
honed throughout our lives. Our mosaic brains are plastic
and distinctive artworks in progress.
Because the aim of this book is not to spend time exploring
the science of sex differences (and similarities), nor to smash
apatt Mats versus Venus gender stereotypes, I recommend
interested readers check out two excellent books: De/uszons
of Gender: The Real Science Behind Sex Daufferences by feminist
psychologist Cordelia Fine,'? and Pink Brain, Blue Brain: How
Small Differences Grow into Troublesome Gaps — and What We Can Do
About It by neuroscientist Lise Eliot."

A disclaimer
As a neuroscientist I was schooled not only in physiology,
pharmacology and psychology, but also how to assess the weight
14 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

of evidence, consider various hypotheses and generate alternative

explanations based on data. Academic papers also come with a
series of disclaimers, outlining caveats of the work.
Here are mine, to keep in mind when reading this book:
Sex is biological and usually, but not always, straightforward.
For some people, gender and sex are not as simple as “XX
chromosomes make a girl and ‘XY chromosomes make a
boy’. We’re now learning more about infants born with intersex
conditions where their reproductive or sexual anatomy don’t fit
the typical definitions of female or male.
Gender is much more complicated again. Gender 1s a
combination of .cultural, social, biological and psychological
elements. Gender is how we look, act and feel. More often than
not, gender and sex are aligned. In this case, a baby born with
female genitals and presumably two X chromosomes grows
up identifying as a girl or woman. Similarly, a baby born with
a penis and presumably male XY chromosomes grows up
identifying as a boy or man. People for whom gender identity
and biological sex are in alignment are often referred to as
‘cisgender’. The terminology for people whose gender and sex
don’t match varies, but includes terms such as transgender, non-
binary and gender non-conforming."
Sexual orientation 1s different again and includes feelings
of attraction (emotional, psychological, physical and/or sexual)
towards other people. A person may be attracted to people of
the same sex, to those of the opposite sex, to those of both
sexes, or without reference to sex or gender at all.'”
Unless I state otherwise, when I use terms like ‘git! or
‘woman’ in this book, I’m referring to people who were born
with female genitals, presumably with two X chromosomes;
who were raised as girls and now identify as women. I’m very
awate there are many people who don’t fit this traditional
 INTRODUCTION 15

classification, and including discussions of the neurobiology

of intersex, transgendered or transsexual people would clearly
enrich a book such as this; however, as there is often scant
neuroscience research available, mostly this book is about
cisgender girls and women.
Determination of sex and gender are complex and the science
is only just catching up on the reality of the spectrum. For
those readers curious to learn more about the science ‘beyond’
the textbook definitions of male and female, sex and gender, the
September 2017 issue of Sccentific American, ‘Sex and Gender: It’s
Not a Women’s Issue’, provides a wonderfully useful overview.”
You'll see I share some of my own stories in this book. I’m
a cisgender straight woman, but I’m in no way implying my
experiences represent the experiences of other women.
 ja ie mwa cutalid decimals
| ee | epteeppehgga
drat ai
ee tevenRE pew SES .
~ a0 © epelrwe cr Ge iyattaied © Hamre
eal , ~~,
» o sC.ol (4lmows abides, Cae Supa eas
‘tae kayeaphemmgAby
nngy
+ ‘ert Qeleernic @rqenlccesy
bape sm hella AY
on) Contam age hie velhae qa Tee, (agian tay alied
gue At woth opal nein aden ee ee
Ab palsies Lene epvalve
ad bine et sind ueipade |
iM svdueni Aisi snail iii zien
Lx THE andrea ipa
ee ce eeee
pe ohuechalst Aptos crate Mearat
han Waihi
e =
a a A

a ous nh mnie) eon, Tana

oe Oa 9 4es 2) O eas, Ow ee ee
Gas tb pe atts melee 0 Comabuny
pore ng
pins eno Lepr cine Psp Gevaert pass+ ali :
Ay GF eal = Ain eciateoendltect oirt
a 2 he Veer kiitieey We a
a a adem
shee tileehhaPpem - mired
a we: iy escet
yane peared,
_

(at ae oa; mace Ras

—- coupe <=.
 In Utero

The Great Sperm Race

Armed with graph paper, a thermometer and a textbook
understanding of the hormonal control of ovulation, I
approached the business of trying to conceive with the earnest
enthusiasm of a first-year PhD student. Fortunately, my body
and husband cooperated and I’ve been a mum to two beautiful
boys for the best part of a decade. While writing this chapter
it came time for my husband to take our eldest son to the
requisite ‘Where did I come from?’ evening at school. I waited
impatiently at home and when they attived back (and despite
my best attempt at cool, nonchalant parenting), my son had
barely walked in the door when I asked, “So, where DO babies
come fromp’
‘Well, it’s weird, embarrassing, but interesting too,’ he said.
“The sperms swim up the channel. Half go the wrong way and
die. The other half go the right way and find the egg, which is
releasing a chemical. One sperm locks in and 1s the winner.’
The moment the winning sperm ‘locks in’ to the egg and
bequeaths either an X or Y chromosome is life defining, and
weird but interesting too. For most people, if you’re a biological
18 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

female, you inherited one X chromosome from your mother

and one X from your father. If you ate biologically a male, you
inherited your X chromosome from your mother and the Y
from your father.
The two sex chromosomes get their names because they
look like the letters “X’ and ‘Y’ under a microscope. Along with
another twenty-two pairs, chromosomes consist of two tightly
wound double strands of DNA. DNA contains the instructions
for our genes, and genes ate the instructions for making proteins.
Our complete DNA instruction manual contains surprisingly
few genes — about 20000 — of which one-third contain the
instructions for building the brain."*
The average neuron makes tens of thousands of connections,
called synapses, with other neurons. And even if we're
conservative, a brain of 86 billion neurons may contain as many
as one hundred trillion synapses. If you’re savvy, you'll realise
that the maths don’t add up: we have too many synapses for too
few genes.
It turns out the relationships between our genes, brains and
behaviour are utterly complex. The DNA we inherited from our
mother and father influences who we are, but not in a direct
and simple way. In this book, we’ll explore how those trillions
of synapses in the female brain make us who we are. You'll see
that while genes provide the basic biological instructions for
life, many other biological, social and psychological elements
interact, synergise and alter the expression of genes.

Implanting the egg

Strictly speaking, the fertilised egg is called a zygote. For its first
six to seven days of life the zygote bumps and rolls down the
fallopian tube dividing multiple times until it becomes a hollow
 IN UTERO 19

ball of cells, called a blastocyst. Once the blastocyst reaches the

uterus it embeds in the uterine wall, where cells keep dividing
until the ball organises into two layers: one layer becomes the
embryo and the other becomes the placenta.'®
The placenta is not merely an interface between a baby and
her mother. It acts as a giant gland releasing an assortment of
hormones and chemical messengers crucial for maintaining
pregnancy and preparing mum-to-be for birth. The placenta’s
first job is to manufacture the pregnancy hormone human
Chorionic Gonadotropin (hCG). If you’ve ever anxiously waited
for a thin blue line to appear after peeing on a pregnancy test, it’s
an hCG chemical reaction you’te waiting for. hCG also triggers
the cascade of hormones that stop your menstrual cycle."®
Because the placenta derives from the same cells as the baby-
to-be, either XX or XY, it too has a biological sex. Placental
sex determines how the placenta works and how it buffers the
baby against maternal stress, infection and diet. The placenta
is central to sex differences in prenatal growth and survival,
and the female placenta appears to be somewhat protective
compared to the male.”

The case of the neural tube

is not yet closed
By the time your pregnancy test is positive, or you skip a period
(roughly two weeks after conception, or four weeks from your
last petiod), your baby’s brain has begun to form. The nervous
system is one of the earliest body systems to begin development
and is one of the last to finish — our brains continue to mature
well into our twenties and thirties.
The human brain and spinal cord arise from the neural
plate, which is a flattened layer of cells in the embedded
20 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

blastocyst. Following a well-orchestrated sequence of steps

the flattened layer of cells folds, the edges bend to touch
in the middle, close over and ‘zipper up’ to form a neural
tube. Concerning ourselves with early events in brain
development might seem overly detail-focused, but this phase
is momentous because the entire nervous system emerges
from the neural tube.
You may have heard the term ‘neural tube’ spoken of before,
usually in a very serious tone alongside the phrases ‘take your
folic acid supplements’ and ‘birth defect’. Rightly so. The
intricate and complex process of neural tube closure can go very
wrong, and folate appears to play a protective role. Folate is the
naturally occurring form of Vitamin B9 and 1s called folic acid
when manufactured.
If the neural tube fails to close correctly by twenty-eight
days after conception a number of serious birth abnormalities
can result, including spina bifida and anencephaly (literally
meaning absence of brain). For all the evidence that folate
ptevents neural tube defects, the exact mechanisms by
which the essential vitamin contributes to the zippering
up of the neural tube is still a mystery. As some researchers
have quipped, the case of folate and the neural tube is far
from closed.!®

You were destined to be female

You might be wondering when I'll address female brain
development. The main reason I’ve been using androgynous
terms so far is because for the first month or so after conception,
male and female embryos are indistinguishable. Bear with me,
because to understand female brain development we must first
discuss male embryonic development.
 IN UTERO 21

When XY embryos are six to eight weeks old, a gene on the

Y chromosome called the ‘sex-determining region of the Y
chromosome’, or SRY for short, turns on. SRY contains the
instructions for building a protein called ‘testis determining
factor’, which guides development of the testes. SRY kickstarts
a cascade of dozens of genes that are turned on in male embryos
and turned off in female embryos."
Jenny Graves, a professor of genetics at La Trobe
University, explains that even though SRY is just one gene,
the downstream effects of SRY are much more profound
than simply building testicles. ‘Male hormones, such as
testosterone, are synthesised by the embryonic testis and have
far-flung effects all over the developing body. Androgens turn
on hundreds (maybe thousands) of genes that determine male
genitalia, male growth, hair, voice and elements of behaviour,
she says.””
In the absence of a Y chromosome the default developmental
option is for the foetus to become a female.
‘Default’ is a term some people find a little dismissive.
To help unravel the complexities of male versus female
prenatal brain development, I called Margaret McCarthy, a
professor of neuroscience who studies the effects of hormones
on brain development at the University of Maryland School
of Medicine. McCarthy is one of the pioneers in the field and
conducted some of the first studies on how sex hormones
organise the developing brain. ‘Default does not mean passive,
was one of the first things she said to me in a tone of voice that
had me convinced she’s made that statement more than once.
‘Try using “the developing mammalian brain 1s destined for a
female phenotype,” instead, she suggested.
So now we know, all embryos ate destined to become female,
unless the SRY gene in the Y chromosome turns on.
22 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

Ovaries develop in the absence of

the Y male chromosome
An XX foetus has no Y chromosome, therefore no SRY gene;
instead, other genes are turned on and off to actively promote
the ovarian development program and suppress the testes
program.
Ovaries ate just one in a trio of structures that coordinate
much of our reproductive lives. The trio goes by the name
‘Hypothalamic-Pituitary-Ovarian axis’ (HPO axis) and consists
of ovaries, and two brain structures called the hypothalamus
and pituitary gland.
Let’s take a brief look at the trio of structures, starting with
the hypothalamus. It is found at the base of your brain under
the thalamus (hence the name ‘hypo-thalamus’) next to its
partner, the pituitary gland. Of all the regions of the brain, the
hypothalamus is one of the busiest. It monitors and maintains
the life essentials of temperature control, metabolism, hunger,
thirst, aggression, sexual arousal, circadian rhythms and
stress. It’s elaborately connected to other brain regions via
neural pathways, and to the rest of the body by its rich supply
of blood vessels, thus enabling it to coordinate the brain’s
response to the body.
The close proximity of the hypothalamus and the pituitary
gland is important, as hormones and other neurochemicals from
the hypothalamus are secreted into a series of blood vessels that
connect directly to the anterior pituitary. This portal allows for
rapid and direct communication.
The anterior pituitary is often referred to as the ‘master
gland’ because its hormones stimulate and coordinate glands,
tissue and organs elsewhere, including the ovaries. But the
term master gland is a misnomer, because the pituitary’s
 IN UTERO 23

master is the hypothalamus, which tightly controls all action

that takes place.
Finally, we have the ovaries. They’re found tucked away
in the lower abdomen, far, far away from the brain. Ovaries
produce and release hormones and eggs (oocytes), and by
halfway through her time in utero, a baby gitl’s ovaries contain
about five million oocytes. In a developmental theme that will
shortly become familiar to you, two-thirds of these oocytes
die off such that a newborn has about half to one million
oocytes. By the time she reaches puberty, a girl’s oocyte count
will have dwindled to a few hundred thousand. Give or take a
few pregnancies, on average 450 eggs will be released over the
course of her lifetime.
Ovaries respond to hormonal signals from the pituitary
that arrive via the bloodstream by secreting hormones of their
own — primarily oestrogen during the first half of the menstrual
cycle, but also the hormone progesterone once ovulation is
established. As they mature, they get better at responding to
signals from the brain, and part of this maturation is reflected
in the ‘settling’ of the menstrual cycle during early adolescence.
It can take a few years for a mature ovulation cycle to be
established.
From puberty, one of the most important roles of the
HPO axis is to regulate release of ovarian hormones including
oestrogen. Oestrogen isn’t a single hormone; rather oestrogens are
a group of three hormones: oestradiol, oestriol and oestrone.

2 Oestradiol is the main oestrogen manufactured by the

ovaries. It is important for the development of secondary
sex characteristics such as breasts, and for the menstrual
cycle and pregnancy. Synthetic versions of oestradiol are
used in contraceptive pills.
24 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

Q Oestrio/ is made by the placenta. Oestriol is barely

detectable unless you’re pregnant, when levels increase
1000-fold.
Q Oestrone is another less-potent oestrogen produced by the
ovaries and it doesn’t dominate till after menopause.

To keep things simple, and unless it’s important to differentiate

between the three oestrogens, Pll use the umbrella term
‘oestrogen’ throughout this book.

Sex hormones organise reproductive

_ regions of the prenatal brain
Mother Nature is selfish. Her one and only goal 1s for us to have
sex and make babies. To ensure dating and mating occurs, the
patts of our brain that control reproduction, in particular
the hypothalamus, become ‘masculinised’ or ‘feminised’ to
match our male or female gonads.
Hormones influence how these reproductive brain circuits
grow and respond. Prenatal life is the first of two life phases
when the brain is super-sensittve to sex hormones. ‘We call this
eatly period of hormone exposure the organisational period,
as it organises or programs the brain to respond to hormones
in adulthood, explains McCarthy. Many sex differences that
do exist are developmentally organised and then activated, or
revealed, by the action of hormones during the second phase,
puberty.
During the prenatal period, the dominating influence is that
of testosterone produced by foetal testes. ‘Testosterone helps
to ensure that the reproductive regions of the brain in males
become masculinised. At the same time, and in the absence of
testosterone, brain regions involved in reproductive behaviours
in females become feminised.
 IN UTERO 25

What is the role of oestrogen in

female brain development?
You might be wondering, if testosterone ‘masculinises’ the
unborn baby boy, does oestrogen from foetal ovaries play a role
in in ‘feminising’ the unborn baby girl?
Believe it or not, foetal oestrogen plays no role at all. Female
embryos do not require ovarian hormones to become feminised
(remember, they’re destined to become female). Oestrogen’s role
in the developing female brain is thus a by-product of its absence,
rather than presence.
Unborn babies’ brains are also shielded from the influence of
maternal oestrogens (made by their mother and the placenta) by
a molecule called alpha-fetoprotein, which is made in the liver
of an unborn baby. It binds to oestrogen in the bloodstream and
prevents maternal oestrogen crossing into the baby’s brain.*'
Curiously, oestrogen is involved in organising the architecture
of the ma brain. Testosterone easily passes into unborn baby
boys’ brains where it is converted to oestradiol by an enzyme
called aromatase. It is now well established that the ‘female’
hormone oestradiol is responsible for ‘masculinising’ the male
brain in utero.
Mother Nature is selfish. And she also has a sense of humout.

Joining the dots from brain to behaviour

Sex differences in achievement in maths, interest in technology
subjects or ability in the sciences are often solely attributed
to the presence (or absence) of testosterone in the womb.
In 2005, Harvard University president Lawrence Summers
controversially suggested that innate biological differences
(namely, prenatal testosterone) explain why men have more
career success in mathematics than women — he later resigned.
26 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

A Google softwate engineer trotted out the same argument in

August 2017 to explain why fewer women succeed in STEM
careers than men and to rail against diversity training — he was
fired.
Most scientists who study sex differences agree the weight of
evidence finds prenatal testosterone doesn’t directly determine
adult academic achievement or career choice. Cordelia Fine
points out that investigations of sex differences due to hormones
are often correlational, and they tend to imply that hormonal
level is the primary cause, rather than taking into account the
fact that our biology is ‘entangled’ with our life experiences and
social context.”
Prenatal hormones may provide ‘a small push in one
direction’.'' That early ‘push’ can be either enhanced or entirely
eliminated by how girls and boys are raised. My thinking is
this: it was rare for women to work as politicians, lawyers and
doctors even sixty years ago. There were few female scientists,
engineers of mathematicians (and possibly very few women
authoring neuroscience books). It’s clear to me that small sex
differences apparent in the brains of unborn infants cannot
teliably explain the enormous gender inequalities we see in
society. Our society’s attitudes and cultural expectations of the
capabilities of girls and women and our place in the workplace
have changed dramatically. Prenatal hormone levels haven't.
It’s proving much harder than you might think for
neuroscientists to draw a straight line from prenatal hormones
to brain to behaviour. We struggle to connect the dots in
carefully controlled studies of rodents in the research lab, let
alone in humans. This can be attributed most simply to the fact
that extensive networks of brain cells control who we are and how
we behave. One role of those networks is to integrate multiple
sources of information. Throughout the lifespan, social, cultural
 IN UTERO 27

and psychological influences combine with biology in complex

ways to determine how we think, feel and behave.

ORE pts,
Top-Down
. Thoughts/Cognition
.. Emotions/Feelings
Mindset, Beliefs

BOlthiitel-cila
- Social Support, Stress,
* Life Events, Education,
Environment

Bottom-Up
Genes, Hormones,
Immune System,
Nutrition, Exercise, Steep

Figure 2. The Bottom-Up Outside-In Top-Down Model.

I developed the Bottom-Up Outside-In Top-Down model for

my students to provide a framework within which to consider
how biological, psychological and social factors impact on the
brain over the lifespan.

2 Bottom-Up elements are the biological or physiological

determinants of brain health, development and ageing. They
include genes, hormones, the immune system, nutrition,
exercise, sleep and other lifestyle choices we make.
Q Outside-In elements include your social circle, living
environment, life events, education, current circumstances,
external stressors and family background.
Q ‘Top-Down elements include thoughts, emotions,
personality, mindset and belief systems.
28 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

Not only do these many elements regulate the development,

performance and health of the brain, each element influences
others in dynamic ways.
For example:

2 Our thoughts and feelings can influence our physical

experience of pain, which is why outside-in stress can
exacerbate top-down perceptions of bottom-up pain.
2 Social connection can directly impact our brain health,
which is why folks who are socially isolated are at greater
risk of dementia.
Q Our physical health and mood are intimately entwined,
which is why bottom-up exercise is key for top-down
emotional regulation and can be used to treat depression.

How to build a brain

If you've ever attended a neurosurgery (or watched one on
YouTube), you might have noticed that living human brains are
neither pink nor blue. They’re a pulsating purplish grey. The
wrinkly outermost layer of cortex, the grey matter, gets its name
from its appearance, and it contains cell bodies of neurons, their
branching extensions called dendrites and other cell types called
glia. A centimetre below the surface runs white matter consisting
of nerve bundles that connect different regions of grey matter
together.
Traditionally, the cortex is subdivided into four lobes per
hemisphere: frontal, temporal, parietal and occipital. Broadly
speaking, each lobe has a job: the occipital lobes process vision;
the temporal lobes process sound, speech and memory; parietal
lobes integrate our senses and movement; and the frontal lobes,
which are larger and more evolved by far in humans than any
 IN UTERO 29

other creature, control movement, language, abstract reasoning

and attention.
How do we know which part of the brain does what? The
opening line of Oliver Sacks’s masterpiece The Man Who Mistook
Fis Wife for a Hat gives us a clue: ‘Neurology’s favourite word
is deficit.” Deficits in function caused by a stroke perhaps, or a
brain tumour, gave neurologists their first insight into what is
called ‘localisation of function’.*
As Sacks tells us, the scientific study of the relationship
between the brain and mind began in 1861 when French
neurologist Paul Broca found speech problems always followed
damage to a particular portion of the left temporal lobe. ‘This
opened the way to mapping the human brain, ascribing specific
powers — linguistic, intellectual, emotional, visual and so
on — to equally specific parts of the brain. During my PhD I
spent hundreds of hours poking tungsten micro-electrodes four
millimetres deep into the portion of occipital cortex where |
knew with certainty I could record inputs from one eye or the
other. Similarly, neurosurgeons use stimulating electrodes to
carefully map the brain before they pick up their scalpel, thus
avoiding damaging critical regions. Modern-day functional
MRI ((MRI) maps blood flow as a stand-in for brain activity
and therefore localisation of function.
A particular job or trait 1s never ‘hardwired’ into a specific
cortical location for life. Remember, our brains are plastic
and change in response to experience. During my tungsten
micro-electrode recording sessions I was able to manipulate
an individual neuron’s preference for the left or right eye
depending on whether one or the other eye was blindfolded.
Other researchers have shown visual neurons can even learn to
respond to sound if neural inputs from the ear are encouraged
to reroute. This capacity for plasticity underlies our ability to
30 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

learn and remember, and to recover from brain injury such as

stroke.
Dig a little deeper and we see the brain’s regional
specificity is supported by diversity. Even the seemingly
simplest of neural structures is made up of a huge assortment
of cell types. In the retina of the eye there are dozens of
classes of neuron, and in the spinal cord more than one
hundred different types of specialised neurons project to
muscles. Diversity comes about in the early embryo by way of
chemical gradients and signalling molecules. Head-to-tail or
left-right patterns, for example, are determined by how near
ort far a cell is from a source of a chemical that influences
which genes switch on or off, thereby determining what type
of cell develops.
The diversity and the precise connections formed by many
billions of neurons during in utero development underlie the
wondrous capacity of our brains and minds. A brain that allows
us to love, feel, move through the world, create artworks, send
satellites into space and even, when damaged as Sacks’s patient’s
brain was, ‘teach out his hand, take hold of his wife’s head, try
to lift it off and put it on’.

The birth of new brain cells

Going from a few hundred cells rolled up in a neural tube to
the 86 billion extraordinarily diverse cell types present in a
newborn’s brain involves a colossal amplification of numbers.
Simple maths tells us that a quarter to a half a million neurons
are born per minute during in utero life. The proliferation
of massive numbers of brain cells comes down to one type
of cell — the stem cell.
Stem cells evoke images of crazy scientists, hopeful therapies
for cancer and Parkinson’s disease, and ethical controversies
 IN UTERO 31

ovet using aborted human foetal tissue. But their natural

existence is rather less melodramatic.
Stem cells possess a couple of unique qualities: they divide
endlessly, making multiple copies of themselves, and they can
differentiate into any cell type found in the body. Neral stem
cells, as their name suggests, produce all cell types found in the
brain and nervous system, including both neurons and glia. The
ptocess by which neurons ate born from stem cells is called
neurogenesis, and when glia are born the process is called ghogenesis.
Glia make up half the cells in the brain and come in three
main subtypes: asttocytes, oligodendrocytes, and microglia.
The word ‘glia’ is Greek for ‘glue’, because it was once assumed
glia existed solely to ‘glue’ neurons in place. But glia provide
much more than structural support. They offer nutritional
support to neurons, clear toxins while we sleep (astrocytes),
insulate the axons of neurons with myelin (oligodendrocytes,
ot Schwann cells in the peripheral nervous system), and act
as the brain’s innate immune system (microglia). Gliogenesis
persists across the human lifespan and the losses and gains of
oligodendrocytes, for example, can be visualised in brain scans
as changes in volume or density of white matter.
Neurogenesis in the adult human brain is less well
understood. Neurogenesis was first described in middle-aged
people in a landmark paper using atmospheric Carbon-14 levels,
a type of carbon atom generated by nuclear bombs that becomes
integrated into DNA. From 1955 to 1963, there were elevated
atmospheric Carbon-14 levels caused by above-ground nuclear
bomb testing during the cold war. Carbon-14 reacts with oxygen
to form CO2, which is taken up by plants in photosynthesis,
and when we eat plants, or animals that live off plants, we
take up Carbon-14 into cells that are dividing creating a ‘date
mark’ in the DNA. For people alive during the Cold War
32 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

years, any newborn neurons in their brains became ‘tagged’

with Carbon-14. Using this innovative strategy, neuroscientists
estimate 700 new Carbon-14-tagged neurons are born in each
middle-aged human hippocampus daily. The hippocampus
(from the Greek for ‘seahorse’, which it resembles) is the brain’s
centre for learning and memory.”
Understandably, there is plenty of excitement around
neurogenesis, in particular its therapeutic prospects and
implications for brain ageing. After all, who doesn’t love the
notion we continually add new brain cells daily rather than losing
them as we ager While seemingly impressive, 700 neurons per day
represents only. 0.004 per cent of the total of one cell type in the
hippocampus and that figure 1s ten-fold lower than seen in the
rodents used to model neurological diseases. So some scientists
question how such a relatively small number of newborn neurons
contribute to complex behaviours and psychiatric disorders.” ‘To
dampen your enthusiasm a little further, you should realise that
the vast majority of neurogenesis research has since been done
in lab animals, not humans. We know rodent neurogenesis is
slowed by stress, depression or inflammation, and sped up by
antidepressants, exercise and learning. However, we simply don’t
know if the same happens 1n adult human brains.

Zika virus disrupts brain cell migration

In late 2015, global newspapers started reporting on the unusually
large numbers of babies born with shrunken malformed heads
(microcephaly) in South America, in particular Brazil. There
were plenty of theories flying round, but most evidence pointed
towards an outbreak of mosquito-born Zika virus as the cause.
In the run-up to the 2016 Rio Olympics many international
travellers and athletes considered skipping the games to avoid
the threat.
 IN UTERO 33

It turns out Zika virus infects a type of brain cell called

‘radial glia’.
Besides acting as neural stem cells, radial glia provide the
scaffold along which newborn neurons migtate. If you were
to slice a section through the developing neural tube you'd see
radial glia spanning the thickness of the wall of the tube, rather
like spokes in a bike wheel. Once neurons are born, they crawl
from the inside of the tube along radial glia until they reach
their home. Each subsequent newborn neuron crawls over the
top of those already nestled into place, such that the six layers
of cortex develop in an inside-first outside-last fashion. In this
way, the birthdate of a neuron determines its final postcode.
Once their crucial roles in development are complete, radial glia
retract their processes, ball up and differentiate into astrocytes.
At the time of writing, research points towards Zika infection
of radial glia being the cause of defects in babies whose mothers
contracted the virus when pregnant. When the Zika virus infects
radial glial cells, it stops their growth, division and survival,
which in turn cuts the number of neurons born and migrating
into position. This may be the mechanism by which babies are
being born with grossly underdeveloped brains. 26, 27

Half of all neurons are born to die

In a healthy pregnancy, the vast majority of neurogenesis is
complete by about months five to six. Then something rather
unexpected happens: half of all the neurons that have been
born die.
Neurons die via a highly regulated process of cellular suicide
called apoptosis; derived from the Greek word for leaves falling
off a tree. It sounds wasteful, but apoptosis is important for
establishing final numbers of neurons and glia, and for matching
the number of neurons to the size of the final targets that they
34 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

innervate. Outside of the brain, the role of apoptosis is clearer: a

foetus’s hand starts out as a flattened webbed-like structure similar
to a duck’s foot; to reveal human-like fingers, the cells in the
webbed tissue between the fingers shrivel and die by apoptosis.

Molecules guide axons to their targets

‘The brain is a world consisting of a number of unexplored
continents and great stretches of unknown territory, wrote
Santiago Ramon y Cajal, a Spanish neuroscientist and 1906 Nobel
laureate, often referred to as the godfather of modern neuroscience.
Cajal was right. After birth and migration to their final
postcode, and if they’re not the fifty per cent pre-programmed
to die, all neurons sprout projections. Many of the projections,
called dendrites, look rather like the branches of a tree and act as
the neuron’s input-receivers — they listen in to signals being sent
to them from other neurons. The output structure of the neuron,
the axon, is a long slender vine-like projection that transmits
electrical signals away from the neuron’s cell body. Once the
neuron settles into its home and sprouts projections, the long
vine-like axon sets off on a secondary migration all of its own.
The growing tip of the axon called the growth cone is a
wonder. It’s a sensory structure that can navigate by following
the molecular and chemical signposts in the environment, and
a motor whose activity physically propels the axon across the
terrain of the foetal brain. Axons can project short distances
and connect to neighbours mere microns away, or extend over
metres (all the way down the spinal cord to your big toe) — a
navigational feat likened to a baby crawling from Perth, say,
to a Sydney harbourside apartment building and managing to
knock on the correct door. Once the growing axon reaches its
destination, the growth cone collapses and differentiates into a
specialised structure called a synapse.
 IN UTERO 35

Synapses are miniature zones of communication

Two neurons don’t touch; instead, they are separated by the
smallest of gaps called a synapse. The purpose of a synapse
is to convert an electrical signal into a chemical signal, which
catries the message across the narrow synaptic cleft, where it’s
converted back into an electrical signal by the receiving neuron.
You will have heard of some of the most famous signalling
chemicals, neurotransmitters such as dopamine, oxytocin, and
serotonin. Despite their fame, neurons containing them are
comparatively rare in the brain, and they merely modify the
actions of the two major neurotransmitters: glutamate, which
excites neural activity, and GABA, which inhibits neural
activity. Changes in the structure and numbers of synapses
ate fundamental to how our brains change. Most psychoactive
drugs, from coffee to nicotine to cocaine to antidepressants, act
at the synapse. And as we'll learn in later chapters, synapses are
modified by learning and experience. ‘This is known as synaptic
plasticity and endows each of us with our individual brains.

Use it or lose it
In early development, there is a massive superabundance of
synapses. Fat mote connections are made than ate requited. So,
rather like the fifty per cent of neurons that die, superfluous
synapses are pruned away.
Prenatal synaptic pruning can go wrong, and when it does it
can result in a rather intriguing condition called synaesthesia.
As Oliver Sacks described, normally each area of our brain is
specialised for the processing of information from one type
of input. For people with synaesthesia, inappropriate pruning
of synapses leaves the ‘wrong’ brain areas connected together.
People with synaesthesia can ‘hear’ colours or ‘taste’ shapes, and
36 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

their descriptions of how they perceive the world might include,

‘January is a pale apple-green colour’ or “he note middle C
tastes like beef stock.’ Such rich, creative portrayals of the world
are typical for about four per cent of the population who don’t
suffer so much as ate géfied with synaesthesia.

The first 1000 days of brain development

There ate roughly 1000 days from conception until a child
reaches her second birthday. These first 1000 days have emerged
as a ctitical window of opportunity in which to build the
foundation fora child’s ability to grow, learn, and contribute in
the future.
What can we do to support the first 280 of the 1000 daysr
As we know, adequate folate in the diet or via supplements
reduces the risk of neural tube defects. Alcohol and smoking are
also the other two obvious avoidable sources of harm. Babies of
mothers who drink excessively during pregnancy show reduced
brain growth and brain volume, and the microstructure of their
neurons and synapses is altered. Nicotine affects axonal path-
finding and synapse formation, and carbon monoxide inhaled
from cigarettes leads to foetal hypoxia (lack of oxygen), all of which
thwart normal brain development. Interestingly, boys ate more
likely to suffer the effects of maternal smoking than girls. This
might be linked to the protective effects of the female placenta.”

Worrying about worry

During my first pregnancy it felt like so much could go wrong —
imagine if I inhaled passive smoke or forgot my pregnancy
vitamins? Yeats researching brain development made me way too
awate of how sensitive the prenatal period is for baby humans.
I found pregnancy very stressful. And when my mum reminded
 IN UTERO 37

me that ‘stressing out’ was going to stress my baby I naturally

started feeling stressed about how stressed I was feeling.
During a healthy pregnancy, levels of the stress hormone
cottisol rise two to three fold but the baby is buffered from
‘normal but high’ maternal cortisol by an enzyme in the placenta.
However, it’s thought that extreme stress or trauma — such as
that caused by natural disasters, violence or serious illness — can
modify the activity of the enzyme, potentially ‘transferring’ the
stress to the baby. Overexposure of cortisol in utero is thought
to be one of the key mechanisms linking early life development
with later life disease. What happens in the womb at different
points in development can affect the baby after birth, during
childhood and well into adulthood — a concept known as ‘foetal
programming’.””
For once, my mum was wrong. Norma/ levels of maternal
angst don’t harm unborn babies. In fact, angst might have the
opposite effect. One study of ninety-four healthy women by
Johns Hopkins University researchers found that ‘non-clinical
maternal anxiety’ (1.e., the typical level of worrying by a first-
time parent) or non-specific pregnancy stress (e.g. worrying how
much the baby is moving) was beneficial to the babies. Children
born to mothers who exhibited high versus low levels of non-
clinical maternal anxiety and non-specific stress showed more
advanced motor and cognitive development at age two.”!
The authors say they hope their findings may provide relief
to women who have a tendency to worry about worrying. I wish
V’d known about this study when I was pregnant!

The Montreal Ice Storm Study

Natural disasters provide a convenient if unfortunate ‘natural
experiment’ for looking at how very stressful events can impact
brain development before birth. One such natural experiment
38 THE WOMEN’S BRAIN BOOK

took place in the Canadian province of Quebec in January 1998

when an ice storm dumped so much frozen rain on the city,
thousands of transmission towers collapsed under the weight of
ice. The electricity grid was crippled and three million people,
including hundreds of pregnant women, were without power for
at least forty-five days at the most brutally cold time of the year.
Five months after the disaster, a team from McGill University,
led by psychiatrist Suzanne King, saw a unique opportunity. The
ice storm would enable them to study the effects of maternal
stress on the development of children who were 1n utero at the
time. King’s team recruited a few hundred women who had
been pregnant during the disaster, and they’ve closely followed
the outcomes of the children in the decades since.”
Project Ice Storm babies were born smaller and earlier than
expected, especially if the storm occurred very early or very late
in the pregnancy. As infants, they exhibited delays in cognitive
and language development. When they were assessed at age five,
the language and cognitive delays remained and they also showed
increased rates of attention and behavioural problems. Ice Storm
‘babies’ ate now teenagers and they’re still showing the effects
of their stressful start to life. In girls, prenatal maternal stress
increased their risk of early puberty, obesity and asthma. In some
children, their fingerprint patterns (a measure of developmental
asymmetry typically seen in people with schizophrenia) are altered.
Overall, the boys tended to fare worse than the girls. King
and her colleagues suggest some of this difference might have
arisen from differences in the placenta, whereby the female
placenta seems to provide protection against high levels of
maternal stress hormones.
Project Ice Storm has shown how intimately an unborn child
is connected to her mother. A mother’s physical and emotional
state profoundly impact in utero and childhood development.
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
mint az jött, hirtelen kiemelkedett nagy morogva a bozótból. Minden
hirlap tele volt aztán a svábhegyi medvével, mely kis gyermekeket
tépett össze s egész teheneket falt fel; utoljára hajtó-vadászatot
rendeltek ellene, úgy szabadították meg a vidéket a vérengző
fenevadtól.
Milyen jó mulatság volt ez akkor.
Vagy mikor Szigeti Józsi nem restelt éjjelenkint felöltözni
Romeonak s álbajuszt ragasztva, elmenni guitárreal kezében Julia –
no igen, a jó öreg Kovácsné ablakára s serenadeot adni neki, s
másnap komoly arczczal végighallgatni a jószívű, de idealis matrona
exaltált előadását az ismeretlen imádóról.
Vagy mikor Réthy koma és a kis Török felöltöztek koldusoknak,
kerítettek egy kétkerekű laptikát szamárral, s mint vak koldus a
fiával, sorba énekelték az ismerősöket.
Vagy mikor Egressy Barthával egy alakká burkolva, famozus
prédikácziójukat tarták, Bartha mondá a szöveget, Egressy csinálta
hozzá a taglejtéseket; ha a szöveg elakadt, megvakarta Bartha fejét,
s felváltva megitatta és megtubákoltatá a szónokot.
Vagy mikor Szerdahelyi Kálmán lakodalmán a fiatal szinészek
felöltöztek czigány bandának. Tóth Soma volt a primás, s maguk
muzsikáltak a kedvencz bajtárs menyegzőjén; míg a vőlegény maga
s az ifju Lendvay (a «Bánk-bán»!) eldalolták azt a tréfás német
zenevizsgálatot, a mitől az ember állkapcza-görcsöt kapott a nevetés
miatt; a szövegét soha sem felejtem el:

«Mein liebes Kind, was kannst du spielen?»

«Ich kann spielen auf einer Geige.»
«Czik, czik, czik: das ist die Geige.»

Aztán tovább:

«Tilililimtim: das ist die Flöte.»

 «Lirum – lárum: das ist die Leier.»
«Hikkum – hakkum: das ist der Cymbal.»
«Jikkum – jakkum: das ist der Violin.»
«Nyek – nyek nyek: – das ist der Dudelsak.»

A chorus utána; minden ember illustráló taglejtéssel kisérve

hegedű, furulya, kintorna, czimbalom, bőgő és duda szózatát; végre
az egész műsort alulról fölfelé, felülről lefelé; hogy az valami elysiumi
mulatság volt.
Vagy talán csak nekünk volt az?
Gyermekek voltunk? A kik tudnak mulatni, a nélkül, hogy
egymást lecsepülnék; a nélkül, hogy egymás pénzét elnyernék; a
nélkül, hogy egymást az asztal alá innák; a nélkül, hogy egymás
feleségének a fejét elforgatnák.
«Ein schlechtes Spiel, das die Kinder nicht freut.» Azt mondja a
német.
Ez talán ránk is illik.

IV. A PARNASSUS.
A szinészek maguk után vonták az irókat. Az ötvenes években a
Sváb-hegy megnépesült, itt irta Kemény «forradalom utáni műveit».
Csengeri a «Magyar államférfiak és szónokok» classicus életrajzait;
azok a tölgyfa-erdők látták Szigligetit hosszúszárú csibukjával alá s
fel sétálni, míg a «Világurát» alkotta. Itt szerkeszté Szilágyi Sándor
«Emléklapjait». Itt költé fel Bérczy Károly «Vadász és
versenylapjaival» a magyar high life érdekeltségét; abban a
lovagvárban, a mit apósa, a tudós entomolog Frivaldszky emeltetett
az erdők közepett, itt írta meg a véletlenül kimult nagy tehetségű
Berényi sokat igérő «Vak Bélá»-ját, Sükei «Hulló csillagait». Nekem
is legtöbb regényem itt született meg. S a ki valamennyi között
legmagasabban lakott, mind a Sváb-hegyen, mind az Olympon: a
«Karthausi» szerzője, Eötvös. Ott lakott abban a kettős szárnyú,
hollandi modorú házban, a hol most a nagy vendéglő van; de szent
találkozóját muzsájával az a kis schweiczi lak képezi, ott a délnek
fekvő csendes völgyben.
Eötvös volt a Sváb-hegynek nemcsak szellemi, de társulati elnöke
is.
Az egész nyarat ott tölté a hegyen. Az irók megtelepedtek körüle.
Kezdtek házakat építtetni.
A «jó szellemek Faustja», kit Mephisto helyett Uriel vezetett,
mindenek felett az égiek és szellemiekre gondolt. Az ő indítványára
épült fel a svábhegyi templom és iskolaház. A hozzá való összeget ő
gyüjtötte össze, adakozás és hangversenyek útján. Egy hangverseny
a Fáczánban ezer forintot jövedelmezett e czélra, s a benne
résztvevő művésznőket, Lonovicsné Hollósy Kornéliát, Jókainét,
egylovas fakó szekéren szállították le az ősvad hegyi utakon odáig.
Más ekvipázs még akkor nem volt. Hanem így összeénekelték,
deklamálták a művészek és az irók a svábhegyi templomot, s akadt
egy iróbarát művész a társaságból, Than Mór, a ki azt remek
oltárképpel ajándékozá meg, mely szent Lászlót ábrázolja. Eötvösnek
gondja kiterjedt rá, hogy nemzeti szent legyen az új templom
védnöke. A svábok ugyan jobb szerették volna szent Orbánt
helyette; de pénzt nem adtak hozzá s így semmi szavuk nem volt
bele.
Templomunk tehát már volt; de még kocsiútunk nem volt.
Valamennyien gyalog jártuk meg a hegyet, kétszer napjában: Eötvös
maga is; végre ezen is segített Apollo. Kiküldte hozzánk a muzsák
tizedikét, a typographiát. A derék praktikus Emich, a buzgó
vállalkozó, mindnyájunk közös kiadója, egészíté ki letelepültével a
Parnassust. Ettől fogva aztán lett ivóvizünk is, országútunk is, s csak
akkor lett aztán a Sváb-hegy valódi Heliconná, a midőn a muzsák
közöttük érezték azt, a ki szellemterményeikre «még a lábán»
előlegez s szükség esetén a váltóikat forgatmányozza. – Ott lakott
Eötvös mellett a «szép kilátás»-nál. Kedélyes lakomái gyakran
egyesíték az irók csoportját: azoknak egyikén ismerkedtem meg
legelőször a «Pesti Napló» hirhedett (Fk.)-jával is, a kit halálos vétek
volt a magyar irodalomtól átengedni a «Pester Lloyd»-nak! Emich
engedte át birtoka egy dombját a nagy Széchényi nevének
megörökítésére; innen az elnevezés: Széchenyi-hegy. Derék jó
ember volt, az Isten áldja meg a porait, én nagyon szerettem. Az
utolsó szava az volt hozzám halálos ágyán: «el ne veszítsétek ezt a
jó hazát!» – No de még addig sokszor felszedett a szekerére, mikor
este utólért félúton, a maga hajtotta két ponival; mert a poétának
szárnyas lova volt ugyan, de a szárnyatlan lovát még csacsinak hítták
s annak más dolga volt.
Lassankint a tudósok is megszerették a Svábhegyet. Frivaldszky
itt fogta a czinczéreket és szendereket, s pompás lovagvárának
termeit természetrajzi muzeummá alakitá át, Brassay itt élt a
füvészet- és nyelvbuvárlatnak, Kovács Endre tudor saját házat vett
itt. S végre egy fenséges vendég is települt meg közöttünk, a
regényes Perger-féle villában: Albrecht herczeg neje és családja.
Sokszor láttam a pásiton lapdázni azt a vidám kis gyermeket, a kinek
oly szomorú végzet volt homlokára irva. (Deli hajadon korában
ruhája meggyult s ő összeégett.)
S még a kik alkotni és szeretni nem jöttek is ki a Svábhegyre,
legalább verekedésre jó helynek tartották. Ott a Norma-fa alatti
völgyben csattogtak a kardok Tóth Kálmán és Vajda János között
véres kimenetellel, aestheticai véleménykülömbségért; amott a
fensikon furták át a fákat a golyók, miket a komoly, higgadt
Csengery és az istenfélő jámbor Török János váltottak egymással
politikai vita miatt; ott ama kertben a Ferenczhalmon ment végbe a
párbaj Nyiri Józsa és Nemeshegyi között, szinpadi birálat miatt, az
utóbbira halálos kimenetellel, s itt az Eötvös villa alatti völgyben
verekedett egy reggel Egressy Gábor egy füst alatt két kritikussal,
Bajza Jenővel és Zilahyval. Istennek hála! olyan jó pisztolyaik voltak,
hogy délután megpróbáltunk velük czélba lőni: húsz lépésről nem
találtunk bele egy kiterjesztett «Pesti Napló»-ba (mely a sérelmes
kritikáknak helyt adott).
 Ez időben a Svábhegy egészen a mi Parnassusunk volt.

V. AZ ÉN FECSKEFÉSZKEM.
Egy kis házikó az, háta mögött egy elhagyott kőbánya üregével,
köröskörül kő és agyaghalmokkal, miket áttörhetlen bozót nőtt be;
rókatanya, tüsköncz fészek; hanem a kilátása nagyszerű, fenséges.
Egy hegedűcsináló építteté. Tehát az is lanttal foglalkozott, mint
én.
Vakmerő gondolat volt ebbe a helybe belekapni! Meredek
hegyszakadékok, felváltva kivájt üreggel; földibodzacsalit,
galagonyaerdő, s aztán egy nagy darab sivány, esőtől kilugzott, füvet
sem termő agyagtér, kőpor piramidok, üszögtől égett, levéltelen fák,
három holdnyi területben.
Hanem egy előnye volt e helynek. Félre esik, s mégis közel van. A
mély út, mint egy isthmust, félkörben veszi körül. Csak a ki keresi, az
talál rá. Ez nekünk való hely. A kik szeretjük a világot látni és láttatni
is benne s még se lenni benne.
Mi abból a vadonból, abból a boszorkánydombból kertet
csináltunk. A mi fáink a legárnyékosabbak a Svábhegyen. Azokat a
fákat mi magunk keltettük magról, én magam ojtottam a legtöbbet:
a föld, a miben élnek is, az én költeményem; mint a hogy enyim az a
regény, a mihez csak a tintát és a papirost kaptam mástól.
És azonkívül egy album, egy emlékkönyv is a kertünk. Vannak
fák, bokrok, mik régi jó barátok emlékét tartogatják: Tóth Endre,
Heckenast, Emich, dr. Huray sógorom, Károly bátyám, Vályné
testvérem, szegény jó anyám, Konkoly Balázs nagybátyám, Nagy Pál
barátom, Gubody, Kiss Miklós, Horváth Döme képviselő társaim; Pap
Zsiga pajtásom, erdélyi, szabadkai, borsódi, kecskeméti ismerőim
egykori ajándékai mind törzsekké nőttek már fel. Itt van Tóth József
komám három darab cserépben nevelt diófája. Négy volt, mikor
adta, azt mondá: «mindenik egy-egy gyermekem nevét viseli:
babonás vagyok rá, ha megmaradnak-e?» Egy kiveszett belőlük. Az a
szegény Mariska nevét viselte: a többi nagyranőtt. S a miket nőm
vendégszereplései alkalmával, ritkaságokat haza hordott: a fák,
miket a szinház építésekor kiszórtak s én nyár derekán elültettem,
megtartottam; kedves sírokról elhozott életfák, Encz, Málnay,
Girókuti, Kovács, Barna Ignácz legkitünőbb ujdonságai; aztán azok
az orgonafák, a mik hajdani két emeletes házamból megmaradtak;
mind megannyi emléklapjai egy nagy könyvnek, a mibe olyan sok
van megirva; de a mit csak mi magunk tudunk elolvasni.
S nem csak az én életemnek története van azokban megirva.
Ez az alacsony eresz, a honnan a messze világba ellátni, annyit
beszélhetne!
Itt ez eresz alatt gondoltam ki a «Magyar Nábobot», melyhez az
alapgondolatot nőmnek egy útleirása adta.
Itt főztem ki az Üstökös, az első magyar humoristikus lap tervét,
a mikor még nem volt se humoros iró, se rajzoló, se olvasó
közönség.
Aztán saját ültette szőlőmnek legelső borát is itt szüreteltem el.
Néha napján víg napokat is látott e veranda.
Itt játszottunk Saphirral falra hajítósdit; itt koczintottunk baráti
poharat Sayous-val, Pattersonnal, Beaumont Sommersettel, Braun
Károlylyal, kik mind nagy barátai voltak a magyar irodalomnak és a
magyar bornak.
Itt ültük meg Szerdahelyi lakodalmát s azt a vígsággal teljes
vacsorát, mely a kedves művészpár: Hegedüs és neje utolsó derült
napja volt az életben. (Rövid időn meghalt az egész család: nő, férj
és gyermek.)
Aztán rémséges napjai is voltak e verandának.
 Itt víttunk egy irótársammal, hirlapi czikk miatt háromnegyed óra
hosszat, míg egyikünk harczképtelenné lett. Itt volt Egressy és
Dobsa között a hosszas aestheticai vitát bevégzett komoly rencontre
szinhelye.
Itt tanakodtunk a haza sorsán olyan férfiakkal, mint Tisza
Kálmán, Almássy Pál, Nyáry, Keglevich Béla, Beniczky Lajos, Ivánka
Imre; mig egyszer a tanakodásnak az eredménye tetté lett:
megalapítottuk «A HON» lapunkat.
A minek aztán megint más eredményét érte meg az alacsony
házeresz.
Ugyanis a másik év tavaszán itt koczintottunk egy este baráti
poharat Zichy Nándorral, (a ki akkor egy kis ideig nem volt «gróf» a
haditörvény itélete szerint) meg a József-kaszárnya
parancsnoktisztjével és porkolábjával: mi ketten el levén itélve
Magyarország jogai mellett irt czikkünkért nehéz fogságra; emezek
ketten pedig saját itéletük szerint ilyen módon súlyosbítva a
fogságunkat.
Itt ez eresz alatt állva láttuk egyszer a villámot szemeink előtt
keletkezni nőmmel együtt: ott csapott el kettőnk között az égi láng,
lesujtva a szomszéd házba! egy vakító gömb, mely szemünk láttára
született. A halál három lépésnyire!
Itt ez eresz alatt volt eltemetve annyi nehéz titka az elmult rossz
időknek. A nemzeti ellenállás erőfeszítése a vas hatalom ellen. Egy
nagy darab történet, mely nincs megirva; mert nem lehet megirva.
Dicsőség és honfierény tényei, a miknek emlékét úgy őrzik, mint
szokás őrizni gyermekek előtt a szülők versenygéseinek titkát.
S ide ez eresz alá hoztak ki egyszer halálos ágyamból, a várost
elhagyatva velem, a mikor már azt hittem, hogy megyünk «pihenni».
Félhalott voltam már: másvilág vándora, s a napsugár s az életadó
lég visszahitt fele utamról; megint itt marasztott hallgatni azt, a mit a
fák beszélnek a méhekkel.
 Ez az én magam rakta fecskefészkem.

VI. A NAGY NAP.

Volt aztán egy nagy napja minden évben a Svábhegynek, a mikor
kivetkőzött megszokott alakjából s neki indult vigadni. Ez volt a
pünkösd hétfő, a mire már hetekkel előre szokás volt számítani; a
mire rakta félre a garasait diák és mesterlegény, a mire dolgozott
varrótű és vasaló, a mivel biztatta a családapa életpárját és
apróságait: a pünkösd a Svábhegyen.
Mintha népvándorlás volna, mintha egész város kimozdulna
helyéből, úgy tódult már hajnalhasadtakor a poros, verőfényes úton
fölfelé a vándor mulatóhad. Daloló csoportok, hegynek fel énekelve;
szöcske borbélylegény, gitárral a nyakában választottja előtt
walzerezve; kövér törzspolgár, izzadó homlokát törülve, jámbor
szatócs, a ki a kis gyerekszekérre felpakolt két porontyot, borvizes
palaczkot, főtt sonkát, tejes kávét rengeteg fazékban s azt a
szekeret a nagyobbik leány huzza, a kisebbik fiú tolja, az apa a
kulacsot viszi a hátán, a családanya eleven csirkét a kezében; nevető
leánykák, kiknek arczát a hegyilég már is pirosra festette; czilinderes
gavallérok hölgyeik nagykendőjével a karjukon, nyalka cserepárok
piros pozsgás szakácsnékkal, mesterlegények rudra akasztott seres
hordóval a vállukon, szerelmes párok, kiket a kisérő anyák alig
győznek utolérni; stereotyp nyárspolgárok, kik meg-megállnak
egymásnak elmondani: húsz év előtt ez sem volt itt! az sem volt itt!
Karavánok, mik összebeszéltek, hogy egy csoportban települnek
majd le; egész czéhek, egyletek, iskolák, zászlóikkal, maga a vakok
intézete; a ki mozdulhat, mind elhagyta Budapestet s egy vége nem
szakadó népfolyam ömlik hegynek fel: üdvözölve útközben egy-egy
szál czigánytól, ki solo trombitán fujja a közeledő csoport elé a
Klapka indulót, vagy a Schneider Fánit.
Fenn a hegytetőn pedig egyre nő a zsivaj; mintha új honfoglalás
volna. Az érkező csoportok nem keresnek házat, hanem árnyékos
fát, bokrot. Ott ütik fel a bográcsot, a miben gulyáshúst főznek,
mellé csapra ütött hordót; a szép leányok indulnak virágot keresni:
akad, a ki segít nekik benne; a kik letelepedtek a fübe, kiterítik
lakomáik kincsét; a mézeskalácsos sátorok, a gyermekek Eldorádói
nagy látogatásnak örvendenek; vándor tót görbe botokat, bicsakokat
árul, azzal minden ember ellátja magát, a ki csak hozzá jut;
narancsos kucséber kosara kifogy s újra megtelik. Itt dalolnak, ott
kergetősdit játszanak; a bokrokon hölgykalap, nagykendő lobog.
Ötven kintorna gyakorolja a zeneművészetet; a mit kiegészít hat
teljes czigánybanda, meg a budakeszi svábok saját magukból kitelt
fuvó és öregdobverő zenekara.
A lemenő nap negyvenezer embert lát tánczolni, ujjongni,
tombolni a Svábhegyen.
A zöld gyepen egész szérük vannak már taposva, s a
legrejtettebb erdőzug megtelepítve boldog emberekkel. A mindig
zártajtajú csillagkorcsma ez egy napra megnépesült: ott működött
zenekar, népénekes társaság, hinta, ördögló (a hogy a Ringelspielt
hiják falun); ott döngött a fagolyó a tekepályán, ott verték a légbe a
balmot, (léggel tölt lapda) volt czélba lövés, birkózás, karómászás;
ott zörgött a koczka a krajczáros banknál, mit vándor kucséber adott
fügefüzér nyereménynyel. Idealis hajlamú csoportok elvándoroltak a
szent Normafához, melynek kérge tele van vésve már megörökített
nevek előbetüivel. Ezen a napon Mátyás király kutját tisztára kiitták.
A felkelő hold aztán látja újra azt a népfolyót visszahömpölyögni
a hegytetőről, a mit urabátyja, a nap, felkapaszkodni látott; zilált
toilettek, összegyürt kalapok, neki pirult arczok, egymást támogató
alakok, danoló csoportok, hahotázó, bőrükbe nem férő egészséges
őstypusai a városi parasztnak, szilaj párok, kiknek nem volt elég a
táncz, még hazatértükben is polkáznak az uton; disputáló polgárok,
kik úgy tesznek, mintha veszekednének, pedig csak fel vannak
lelkesülve; generosus iparos legények, kik büszkék arra, hogy
megfogadott kintornással kisértetik magukat hazáig; egy-egy exaltált
alak, ki mindenképen itt akar maradni, s nem látja át, hogy miért kell
őtet a feleségének, meg a hugának a két karjánál fogva vezetni?
közbe egy-egy sikongató szép lány, a kit felültettek egy szamárra, s
fél, hogy leesik róla; akarja, hogy tartsa valaki. S ez a látvány így
gördül, gombolyodik ezernyi változatban éjfélig, és azontúl is, a
gyepen még tánczolnak lámpavilág mellett a kíntorna körül s a
lombsátor alatt még reggel is hangzik a budakesziek öreg dobja és
trombitája.
Másnap csak a tánczolók által karikára taposott tánczszérük,
törött palaczkok, pecsenyetakaró papir és narancshéj tanuskodik
róla, hogy mi volt itt tegnap.
Csak egyszer volt még ennél is nevezetesebb, izgalmasabb napja
a Svábhegynek. Az évre nem emlékezem már. Általános
napfogyatkozás volt jelezve a naptárban. Természetesen, ezzel
kapcsolatban annak a hirnek is el kellett terjedni, hogy azon a napon
a világ elsülyed.
Nem tulzok, ha azt állítom, hogy azon a napon hatvanezer ember
gyült fel a Svábhegyre. Még pedig vegyítve a legelegansabb
publicummal. Itt álltak a templomtéren az előkelő világ ekvipázsai s
annyi selyemuszály még nem söprötte a svábhegyi pázsitot.
Természetes volt az okoskodás, hogy ha az egész világ elsülyed
is: a Svábhegy akkor is megmarad.
Mikor aztán a naptányér teljesen elsötétült, csak egy fekete
czéltábla állt ott az égen, a mibe puszta szemmel be lehetett nézni:
akkor úgy elcsendesült minden, hogy a rengeteg nép ajkáról egy
szót nem lehetett hallani. Csak a kakasok kezdtek el kukorikolni ez
ünnepélyes csend alatt. Azt gondolták: éjfél után van.
Mikor aztán három percz mulva újra előtört a fekete czéltábla
mögül a nap karimája, mint egy villámló fénykarika, akkor meg
egyszerre egy oly óriási örömrivallás tört ki a néptömeg ajkairól,
hogy én ahhoz hasonlót nem hallottam soha. Megéljenezték a napot!
Kedves volt akkor a Svábhegy úgy-e? hálátlan pesti nép!
Örültetek úgy-e, hogy megszabadultatok? ezt a Svábhegynek
köszönhetitek. Ha Pesten maradtatok volna, az bizonyosan elsülyedt
volna alattatok.

VII. A SZŐLŐMIVELŐ VANDÁLOK.

De csak addig volt a Svábhegy paradicsom, a míg hire nem
futott, hogy az.
Ekkor egyszerre ellepték a szőlőmivelés vandaljai. Nincs
rettenetesebb mongol csorda, mint ez a szőlős gazda! Elpusztít az
erdőt, a hová csak letelepedik. Nem szent előtte a százados bikkfa,
levágja, tüzelőfának felaprózza, jufarkut ültet a helyébe; elpusztítja a
muzsáknak szentelt berket s a fülemüléket a madár-piaczra viszi: a
szőlőben nem türnek madarat. Gyakran találni a szép sima pázsitos
lejtőkön itt amott félhold- és egész köralakú helyeket, a hol a fű
sokkal sötétebb, mint másutt. A költők románczai azt mondják, hogy
ott éjjelenkint a tűndérek (elfek) szoktak tánczolni; a gombaszedők
pedig úgy tudják, hogy ott teremnek a legszebb csiperke gombák
(champignon) s a kettő összeegyeztethető; azok az egy nap
keletkező titokteljes növények a tündérkék sátrai bizonyosan. A
szőlős Dzsingiszkán felkapálta valamennyit, nem bánta, akár gomba,
akár tündér: kadarkát ültetett a helyébe. Kivágták a gyönyörű
hársfaóriásokat, Mátyás király egykori mulatókertjének négyszázados
tanuit; a források őreit, a terebély juharfákat; a szőlőmívelés
kiterjedt egész az Adliczerig s elűzte a rigókat és a muzsákat a
világba.
Mert ez a szőlőtatár azt hiszi, hogy mindenütt megterem az, csak
pénz legyen hozzá.
Oh az ősalkotó valóban indokolt boszuállásból bocsátja rá a
philloxera vastatrixot! Mert a ki azért pusztítja ki az erdőt, hogy
krumplit vessen a helyébe, annak mentsége az, hogy «éhes», de a ki
szőlőért irtja a ligetet, az csak «szomjas», s ez nem mentség. Ha én
szőlőt ültettem, kőporhalmot telekesítettem meg érte, kutyatejet
termő sívány földet kényszerítettem a meghódolásra s lett is áldás
rajta, mert borom folyékony tűzláng, a miből ha a német iszik,
magyarrá lesz tőle. De ezek a barbarok a fekete televényt
boszantották szőlőültetvénynyel s nem akarták elhinni, hogy az nekik
egrest fog teremni, meg rekettyét, meg semmit.
A hegy aztán azzal állt rajtuk boszut, hogy a míg bort akartak
belőle facsarni, a vizet is megtagadta tőlük. A ligetek kiirtásával
elapadtak a források; a Svábhegy, melynek éltető forrásvizét Mátyás
király vízvezetékkel viteté fel a budai várba, (az alaguthoz vezető
pinczeépítmény, melyet a forrás fejéhez épített, méltó a
megtekintésre:) most oda jutott, hogy a Dunáról kellett
felhordatnunk a vizet.
Hanem támadt e helyett tíz csapszék a környékemben. Az én
csendes, nyugalmas magányom körül lett véve egyszerre kurta
korcsmákkal, a hol részeg szőlőkapás, vinczellér, majoros, estétől
reggelig muzsikáltatott, énekelt, ordított és verekedett a még
részegebb fuvarosokkal, a kik maguk mindig ittak, de a lovaiknak
egész nyáron nem adtak inni: levén a víz drágább, mint a bor.
Utoljára megutáltam az egész Svábhegyet, elmenekültem
Balaton-Füredre: ott «csendes» világ van, még lehet nyugodtan
dolgozni. Ez az én nyári mulatságom. Aztán ott van «víz»! A szép
nagy Balaton s a három öles forrás víz a kutamban. Mit érne az a
Svábhegyen?
Csak késő őszre szoktam hazavetődni, az én zöld levelü albumom
honába; a hol még mindig van a fáknak valami mondani valója
hozzám és a méhekhez…

VIII. A JÖVŐ.
Eddig tart a Svábhegy multja. Egy nagy punktum, azután rá egy
nagy kezdő betü élesen elkülöníteni a szakaszokat.
 A punctum a tavalyi jégeső. (1878.)
Ez tökéletesen leseperte a szőlőspekulánsokat a Svábhegyről.
Engem is elvert: de nem sajnálom, csakhogy ettől a plágától
megmenekültünk. Az erdők helyére ültetett szőlőket széltére irtják ki
és ültetnek helyükbe újra erdőt: a források körül megint ligetek
zöldülnek ki.
A tíz kurtakorcsma körülem, mintha elfujták volna, úgy elmult. A
fuvaros se részeg már minden este. Csak az ősi Sauer korcsma, meg
a Carl szomszéd maradt meg. Az előbbi is nevezetes egy hely volt
hajdanában; gazdája megülte sokáig Kufsteint.
Az a nagy kezdő betü pedig a fogaskerekű vasut.
Vasut a Svábhegyre.
Fel oda, arra a magas hegytetőre, a hová még «tegnapelőtt»
csak gyalog lehetett járnunk s a hol pihenőre biztatgattuk az
elemozsinánkat utánunk czepelő tót atyafit: «estye kustyi!» («még
egy kicsit»); s ott most pompás vendéglő áll, melynek roppant
termében Budapest elegáns világa mulat, báli toilettben: katonazene
mellett.
Az a terem valamikor a Karthausi költőjének szentélye volt.
Hja bizony, úgy van az. Már a holnapi napban élünk. Ez már a
jövendő! Mi, a tegnapi nap emberei csak zsellérek vagyunk már
benne. S mi is már csak ketten-hárman vagyunk. Hová lett a többi?
Annyi fényes, kedves, ragyogó, szeretett alak! annyi mulatságos,
kedélyes, ismerős rokonszív! annyi jó barát, segítő társ a bajban,
osztályos az örömben, elment már mellőlünk! Olyan magunkra
maradtunk! Bartha, mind a két Lendvay, Egressy (s kik vele víttak: a
két ifju kritikus) Szentpétery, Szerdahelyi, Tóth Józsi és a Hegedűs-
pár! (Úgy látszik, a mennyországban nemcsak énekelnek már,
hanem drámát is játszanak). Aztán Benza! Wájával, Nagy Imrével
együtt! Eötvös! Emich! Bérczi! Kemény! Frivaldszky! Szigligeti! Ki
felel a felkiáltó jelekre?
 Nemrég még a Svábhegyen közel és távol szomszédok mind egy
nagy társaságot képeztünk, ma már alig ismerek a körülem lakók
közül valakit.
Uj korszak ez már, s az nem áll meg az én kedvemért.
Ne is álljon meg.
Haladjon, míg eléri azt a képet, a mit magam előtt látok.
A gazdag főváros lassankint átlátja, hogy az egészség az első
kincs a világon. Ez a capitalis, ez a dominium, ennek kell az
investiálás s annak a hypothekája az istenadta hegy. Az erdei légben
arany van! Minden emberre nézve, a ki csak munkája után él,
California ez a svábhegyi lég. Akkor aztán megbecsülik ezt a
mérhetetlen kincsbányát.
Már is díszes közönség lakja a villákat, fővárosi előkelő urak
foglalták el a tért, a kik szeretik a kényelmet, a szépet, a harmoniát.
A táj otthonias, lákályos, előkelő jellemet kezd ölteni. Olyan urak
lakják, a kiknek dolguk is van. Ismeri már a Svábhegyet maga a
képviselőház is; Albrecht herczeg egykori nyári lakában most a
Lipótváros képviselőjének vendégszerető asztala gyűjti össze a
honatyákat, (Ez is elmult már!) sőt magát a casino elnökét is látjuk
naponkint egylovas fogatán kikocsikázni a hajdani Emich-féle
villához. Majd megjön a többi is. Csak rá kell várni és akkor
megvalósul ez a kép.
«Kényelmes serpentina vezet fel a tetőre, s a látogatót díszes
kioszkok fogadják; árnyékos fasorok borulnak össze a sétány fölött,
a villák udvarain szökőkutak vízsugara tánczol bőséges vízvezetéktől
táplálva; buján tenyésző fenyőfák hivogatják a vándort a virágillattól
elárasztott népkertbe, melynek útsorait hirhedett hazafiak
márványszobrai díszítik körös-körül végtől-végig…»
… Ne tessék a tollat hegyezni, tisztelt kritikus úr! hisz nem a
Svábhegyet irtam le, elkapott phantásiám nyomán, hanem csak a
római Pincio-hegyet, jegyzeteim szerint.
 Hja, könnyű Rómának! fogják ellenvetni. Az csinálhatott magának
ilyen Monte Pinciot! Neki ott voltak a pápái, s azoknak volt pénzük.
Csakhogy a Monte Pinciot nem a papok varázsolták ilyen
tündértanyává, sőt ellenkezőleg: Lucullus és Messalina hajdani bűvös
kertjeit a St.-Maria-kolostor szőlőkké alakíttatá át, a szőlőkből újra
ligetet egy idegen csinált Rómának, I. Napoleon; s ki e művet
befejezte – az volt Mazzini.
Mazzinink már van.
De pénzünk is lehet hozzá. Ha azt, a mit a mult években
szédelgő vállalatokban Budapest elvesztett, a budai hegyekbe ölte
volna, túl tenne a Monte Pincio gyönyörüségein, ez legalább
megmaradt volna neki.3)
Meg is lesz egyszer jól tudom. A Svábhegy lesz Budapest Monte
Pincioja.
Én ugyan annak a kornak nem leszek a historicusa. De mégis lesz
benne részem.
Úgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a
Svábhegyen. El ne vigyenek a kerepesi-úti kertbe a sok dicsekedő
márványoszlopok közé. Mint élő ember se szerettem a nagy
társaságot, nemhogy mint kisértet. Tegyenek oda a négy fehérlevelű
hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat.
Nagy kiséret, pompás gyászmenet se kell odáig. Húsz lépés az egyik
fekhelytől a másikig. Kő se kell oda, csak a zöld gyep maradjon. Nem
bánom, ha vendéglőt csinálnak is a házamból, szeretem ha tánczolni,
dalolni fognak körülöttem s nem rontom el senki mulatságát.
Csendesen maradok és hallgatom, a mit a fák beszélnek a
méheknek, a méhek a virágnak s a virág gyökere én nekem.
De azt a négy fa közötti tért követelem és fentartom magamnak
a pompás, a boldog Svábhegy jövendő dicsőségéből!
 UTAZÁS A HARANGOKKAL EGYÜTT.

I. EL INNEN!
Három lapot szerkeszteni, s annál fogva ex offo mindennap
tizenhárom lapból árvízveszély-híreket, osztrák-magyar ministeri
alkudozásokat és Miltonbirálatot olvasni, ez olyan martyrium, a mi
elől még egy szent is megfutott volna, a mi pedig én még eddig nem
vagyok. És aztán még nem láttam két olyan dolgot a földön, a mi
nélkül pedig költőnek a földet elhagyni nem szabad: nem láttam
Itáliát és nem láttam a tengert. Pedig mennyit irtam mind a kettőről
– képzelet, álom után.
De megvallom, hogy sohasem szerettem utazni. A megszokás
embere vagyok. Szeretem az alacsony házikómat, s az enyéimet, kik
benne laknak, az ismerős szobámat, a vén iróasztalomat s a
karszékemet, melyben huszonnyolcz év óta ülök, a szerkesztőségem
barlangját, a hol a parkett koczkái a dicsőségtől és a rajtok járástól
homorúvá koptak már; szeretem Budapestet, a minél szebb város
nem lehet a földön és a Dunát, a minél dicsőbb víz nem képzelhető;
szeretem barátaimat, szeretem ellenségeimet s el tudok ácsorogni
naphosszant a Svábhegyen, magam ültette, most már vén fáim alatt
és bámulni azt a soha meg nem unt képet magam előtt: a nagy
dunamelléki rónát, a láthatáron csillámló toronytetőkig s vissza a
szemlátomást növekedő ikerfővárosig, a mit a nagy kék folyam
elválaszt s ugyanaz megint összeköt; szeretem zord időben a meleg
szobát, a hol magam fűtöm a kemenczét, szeretem a kora reggeli
munkát, a rendes időbeli ebédet, a minek a jó leves a koronája, a
délutáni pihenést; szeretem az országgyülést, a hol négyszáz
veszekedő társak vagyunk s mind jó barátok. (Némelyiknél nem is
tudom, miért veszekedünk? s miért vagyunk jó barátok?)
Ezúttal azonban mégis történt valami a világban, a mi elvette a
kedvemet az otthonomtól.
A párt, a melyhez tartoztam, kormányra jutott, ezzel együtt
nekem is kötelességem lett, mint lapszerkesztőnek, a pártommal
együtt menni s a kormánypolitikát védelmezni.
Ez olyan érzés, mint mikor egy asszony özvegységre jut. Most ő
lett úr a háznál, most már ő végezheti mindazt, a miért eddig
minden nap pörlekedett a férjével; mármost csinálhatja mindazt
jobban maga, ha tudja; az egész ház gondja az ő vállán fekszik, ki
eddig csak a készhez ült hozzá, s csak az öreget ösztökélte
függönymögötti prédikácziókkal. Hogy fog elbánni a sok idegen
ellenséggel? hát még a hitelezőkkel! (A megboldogult nem igen jó
gazda volt, sok adósságot hagyott a successoraira!) És aztán a
nyakára nőtt sok nagy refractarius gyerek, a kiket ő maga
kényeztetett, pártul fogott, mikor az öreg jött a spanyol-náddal,
rendet csinálni közöttük. Ő fejtette ki bennük az ellenkezési ösztönt.
Most aztán hogy birjon velük? A kormányra jutott oppositio
valóságos özvegy asszony (a bibliai olajos korsó nélkül).
Nem kellemetes dolog kormánypárti prókátornak lenni.
Ellenzéki hirlapirónak arany a dolga! Félnek tőle és magasztalják.
Themából soha sem fogy ki. Lelkiismerete mindig nyugodt, ha jót
indítványozott, azért, mert jót talált ki; ha rosszat, azért, mert úgy
sem lesz belőle semmi. Míg ha egyszer kormánypártra került,
köszönnek is neki, nem is az emberek, szidják s azt kérdik tőle, hogy
érzi magát? ráolvassák, hogy bezzeg nem azt beszélte tavaly «a Löki
gyöpön!» s ha csak hazaárulónak nevezik, még akkor nagyon
tisztességesen bánnak vele.
Egy ilyen keresztre feszítő nagyhét idején aztán megelégli az
ember «ezt» az egész Szentföldet, a Sion-hegyével és a «frigy
ládájával» egyetemben, s megirigyli a harangoktól a Rómába
menetelt; «vigyetek engem is magatokkal, kollégátokat, a
«hirharangot»; a ki szintén «vivos voco, mortuos plango»
(prænumerans-halottakat) – de «fulgura többé non frango».

II. A KIK EGY ISTENNEL HARCZOLNAK.

A klasszikus mythologia a földet is, mint Istent személyesíté.
Változatos istenség! Édes kényeztető, ingyen ajándékozó, aztán meg
kegyetlen, mostoha, kényszerdolgoztató.
Hazánkból az áldott Muraköz veteményes kertül ápolt vidéke
után, az osztrák virányokon túl, a vasut a vendégszeretetlen Karst
hegygerinczeire vezet fel. Egész éjjel a sziklák döreje visszhangozza
a mellettük elvágtató vonat robogását; a holdvilágnál fenyőkkel
borított hegyoldalak tünnek elé, a sötét örökzöld óriások szinte
ráhajolnak az alattuk elkigyózó vaspályára. A lég hideg lesz, az
ablakok verítéket vernek, a fenyőerdő is elmarad, felváltja a
borókabozót. Az is egyre törpébb lesz, a földre lapul, meghúzza
magát a sziklák zugaiban; utóbb helyet ád a mohának, gyopárnak,
áfonyának. Mikor a szürkület kezdi megvilágítani a tájat, egy
vigasztalan sivatag áll előttünk, egy holdbeli tájkép, csupa kőből. A
Karst hegygerincz fensíkján futunk végig s a mennyire szem ellát,
nem jön elé más, mint egymásra dülő sziklák, mészkő-szirtek, pala-
rétegek, dolomit-tömegek, sehol egy emberlak, egy legelésző
kecske, de még csak egy madár sem.
De a mint a bevágásból kiszabadul a vonat, a hegylapályon egy
helység tünik elénk, falu toronynyal, melyhez szép egyenes országút
vezet. A házakat fák árnyékolják be. S köröskörül sziklaomladékok. A
laposon lomha fehér köd fekszik, mintha tó volna.
Hol van ennek a helységnek a szántóföldje? Hol vannak ennek a
gyümölcsös kertjei, kaszálói, legelői? Miből élnek e helység lakói, ha
igazi emberek, és nem az ördög fiai, kik köveket esznek?
 A tovább fejlődő táj megfelel a találgatásra. Mintha egy strategiai
táborhely tünne elénk, kerített váracsok, avarsánczok, a mértani
ábrák minden változataiban szaggatják meg a sziklasivatagot. Az
istenséggel harczoló ember követ kő mellé hengerített,
összekapargatta alóla a televényt, míg kidaczolt a sziklasivatagtól
egy akkora tért, a minő az alföldön egy szérű, azt bevetette
gabonával, a sziklákból emelt fal mellé gyümölcsfákat ültetett; a
kősáncz egyúttal védi azokat a Bórától és a Siroccotól; egy-egy kis
döbözből virágzó baraczkfák emelkednek ki a meredek sziklaoldal
közepén, mint Semiramis függő kertje, virít, rózsaszínben virágzó
fáktól szegélyezve, egy rozsvetés négyszögű táblája. Majd mintha
egy földből kiásott város volna; egy darab Pompéji: fal fal mellett, a
piaczok, templom-romok. A daczoló ember kényszerítette a követ,
hogy adjon helyet az ő kapájának. Azokban a falközökben terem a
népnek kenyere, teje, gyümölcse… Ez a föld igazán az övé, ő segített
azt teremteni.
Bezárja e látványát a Karst sziklasivatagának egy valóban
elhagyott helység romja. Csak a falak állnak már. Némelyiknek
belsején még látszik, hogy kékre vagy tarkára volt festve, a mohos
falon még látható öreg betükkel felmeszelve a tulajdonos neve; a
sütő-kemenczék korma emlékeztet a hajdani tűzhelyre. A
cseresznyefák szépen virágoznak a romok közepett. Lakóik
belétörtek az istenséggel folytatott harczba.
… És én előttem a «Mirhó-gát» képe áll, a hogy tanakodik rajta
ásónyelére támaszkodva ötszáz izmos, erős férfi, hogy segítsen
magán? S nézi hideg nyugalommal, hogy foglalja el tőle egy rövid
nap alatt a vizek istensége százezernyi holdjait az istenáldotta, zöld
kalászborította rónaföldnek!

III. TENGERPART, TENGERTÜKÖR,

TENGERVÁROS.
 A vasut egyszerre keletnek kanyarodik s a mint egy kettévágott
hegy kapuján kiszabadulunk, előttünk áll a tenger.
Ez a titokteljes világ, a mi több embert táplál, mint a föld. A
közös haza.
A nap épen akkor jött fel a dalmát hegyormok mögül, a
hullámokat ezüst csillám födte egész a láthatárig; tíz vitorla látszott a
távolban; a szemközti partok átlátszó köddel voltak elfátyolozva.
A tenger szépsége még arra nézve is elragadó, a ki azt a
pompázó földdel hasonlítja össze; hát még nekünk, kik előtt az árvíz
ellentétes panorámája vonult végig még tegnapelőtt. A mocsokkal,
iszappal hömpölygő áradat után a csendes, suttogó, zöld kristályként
átlátszó tenger.
A délnek forduló part már egy másik zóna.
Az elhagyott hegytető még a «mérsékeltnek» csufolt földöv
területe, a meredeken aláomló part már a meleg földöv első
szalagja. A tenger örökké meleg. Az adriai partvidék ritkán lát havat.
Bizonyítják ezt a vén olajfák, mik a partoldalakat fedik, örökzöld
ezüst hamvas lombjaikkal.
Titokteljes birodalma a néma népnek, a melynek óriásai
hatalmasabbak a mi hadvezéreinknél, építészei, a korallok,
nagyobbszerű műveket alkotnak, mint a mi münstereink; földlakói, a
csigák, jobban hiszik a halhatatlanságot mint mink, mert életükben
megcsinálják sarcophagjaikat, a mit az utolsó napon újra
felvehetnek.
A tenger, ez a titokteljes perczinga az idő nagy óraművében, mely
szabályosan számlálja a csillagászi nap kezdetét és végét, még az
éjsark alatt is, hol a hosszú éjben nincs dél, nincs éjfél.
A tenger, a szabadságvágyat felköltő, a visszatérő emléket
fentartó, a függetlenséget ébresztő nagy elem. A mely népnek
tengere van, az nem könyörög annyit a földnek s nem káromolja
annyit az eget.
 Az egész part egy folytonos kert, lépcsőzetes szakaszokra
rendezve, mint egy amphitheatrum karzatai; a szakaszok falai
mellett szőllőlugasok képeznek hosszan elnyuló mennyezeteket; a
gyümölcsfák teljes virágzásban. (Hajh, azokat soha nem bántja sem
a «három fagyos szent», sem a mogorva borkostoló Orbán!)
A kertlánczolat véget ér Miramárnál; a tündérszép kastély, sötét
cziprus-ligetével messze benyuló földnyelv előfokát koronázza, s
innen meglátszik Triest.
Ausztria gyöngye. A gyöngy foglalatja sokba is kerül! Beszél arról
a delegatiók évenkinti költségvetése. Egy kétárboczos épen most
indul útnak; vitorlái dudorrá felfuvódva, úgy áll ott a sima víztükrön,
mint egy torony fantomja. A kikötőt árboczerdő tartja megszállva.
Triesztet ismerik sokan, leirták elegen, én csak annyi időt
töltöttem benne, a mennyi kellett rá, hogy nőmnek és leányomnak
meleg öltönyöket vegyek, miket elég könnyelmüek voltunk otthon
hagyni, azt gondolva, hogy Olaszországban meleg van. Egész
utazásunk alatt nem volt nagyobb meleg hét, nyolcz foknál. Az egy
napi itt időzés nagyobb részét Miramárra szántam.
Hogy megvalljam az igazat, a tengerváros nem tette rám azt a
benyomást, a mit vártam. Szép rakpartja nagyon csendes rakpart. A
kikötőből egy hajót láttam csak eltávozni két nap alatt, s érkezni
egyet sem; a reggel látott vitorlák halászbárkák voltak. Gőzös füstje
nem tünt fel az egész tengeren. Rakodni csak dongafákból láttam,
kirakodni csak déli gyümölcsökből. Lehet, hogy ez csak ezen a napon
volt így. A pesti rakpart élénkebb képet mutat. Ez igazi emporium
jellegével bir, gőzösei fürge rajával, míg Trieszt kikötője oly
mozdulatlanul áll, mintha photographnak fogadta volna meg
nyugalmát.
Valami kis izgalomról is tudtam meg valamit egy ott megtelepült
régi jó barátomtól, dr. Goldmarktól. A triesztiek a jó öreg
Garibaldinak egy hozzájuk intézett levelére szándékoznak valami
választ componálni (ad formam, hogy a képviselőjüknek is bizalmat
szavazzanak, de a kormányt se bántsák meg). A derék öreg
szabadsághős a triesztieket megbiztatja, hogy eljön a boldog idő, a
mikor ők is Olaszországhoz fognak tartozni, s a jámbor triesztiek
most nem tudják, hogy mit vegyenek maguknak ezen az ajándékon?
Már hogy mit nyerne vele Olaszország, ha Trieszt hozzá
tartoznék, azt én nem tudom; hanem hogy mit nyerne vele Trieszt,
ha Olaszországhoz tartoznék, azt nem tudja senki.
Nem is említve azt, hogy «drága» ugyan, de nem «eladó».

IV. EGY DRÁMA SZAVAK NÉLKÜL.

Verőfényes tavaszi délután volt, mikor Miramárba kimentünk.
Hasonló az az ezeregyéjszakai elbüvölt kastélyokhoz. Környezete
oly andalító, üde, buja növényzet mindenütt, örökzöld fák, bokrok,
virággal rakva, mézterhes illat a légben, az arányos fák koronái fölött
kimagasló kastélytornyok oly kiváncsiság-csalogatók s aztán épen
olyan csend és magány a ligetben és a pompás tornáczokban, minő
a keleti mesék vándorát fogadta.
Végre mi is találunk egy dzsint, a ki az egész tündérkastély őre.
Nincs hosszú zöld szakálla, mint Sheherezáde szellemeinek,
ellenkezőleg, simára borotvált arcza; egy lugasban regényt olvas.
Ohajtásunkra félbehagyja Gaborieaut, – tán épen a legérdekesebb
helyen, a hol kezd kiderülni, hogy a marquisnő nem más, mint egy
combinált rablóbanda főnöknéje, – s azzal hozzákezd a
kalauzoláshoz, elmondva nekünk is, a hogy elmondta ezer meg ezer
kiváncsi látogatónak már e termek stereotyp magyarázatát. Azt hiszi,
engem is e pompa, e ritkaságok gyüjteménye érdekel.
Én pedig a mély értelmű, mysteriumteljes drámát látom magam
előtt elvonulni, melynél nagyobbat költő nem álmodott. Minden
egyes terem egy-egy felvonás e szomorújátékból – szavak nélkül.
 Az első a miramári hős dolgozó szobája. Az egész a Novara
hadihajó-parancsnok szobájának mintájára készült, mennyezetén a
nagy gömbölyű ablakmélyedéssel (melyet, mikor még élet volt a
palotában, aranyhalakkal teljes aquarium töltött ki), a boltozatot
emelő oszlopok, a butorzat, mind a hajdani tengernagy kedvencz
tárgyait mimeli. Itt kezdődött a végzet áldozatul kiszemelt férfiunak
drámája. Itt ébredt öntudatra a viharban edzett tetterő. E
tengerészszoba mondta neki azt, hogy ez a föld, a mi alatta van,
nem áll egy helyen; a tengeren uszik, viszi őt magával, hová? merre?
mely ismeretlen part felé? Ez költé benne a rajongást messzeesők,
magasanlevők után.
Átlépünk a másik terembe, más felvonás függönye lebben fel.
Amannak ellentéte, szelidítője: a nő szobája. Az ifju hölgy arczképe a
falon, ifju szépségének egész hódító bájával mosolyog át a szemközti
képre. Férj és feleség. Ebben a szűk négyfalközötti országban boldog
emberek. Senki sem lakik rajtuk kívül más itt. A fejedelmi hölgy
művésznő is volt; dolgozó asztalán most is ott a kép, melyet maga
festett, gyöngéd, de gyakorlott kéz vonásaival. De miért választotta
épen azt a tárgyat? Miért festette Charlotta főherczegnő épen Marie
Antoinette arczképét arra az elefántcsont velinre?
Hányszor mondhatta itt az egyik arczkép a másiknak: «Maradj itt!
Maradjunk boldogok! Jobb embernek lenni és szeretve, mint
istennek lenni és gyülölve!»
A kárpit leesik, következik a harmadik felvonás. A megnyiló terem
a hős érzületét sejteti. S a nézők némelyikét, ki a mondakört szereti
összetéveszteni a historiai adalékkal, egy illusiótól fosztja meg. A
felséges család tagjai és történelmi emlékű hivei vannak ott
megörökítve képekben, szobrokban. S a néma felvonáshoz azok
járulnak legtöbb gondolatébresztéssel, a kik nincsenek jelen.
Hiányzik közülök a jó Ferdinánd és József nádor egész családkörével.
A mult nagy embereit szoborművekben képviseli e trias: Radeczky,
Metternich, Jellasics.
 A következő terem már hozza a drámai kifejlődést. Utazási képek
vannak megörökítve művészi ecset által. A főherczeg ifjukori útja a
keleten. Egy lakoma a padisahnál; látogatás a bazárban, hol a
rabszolganőket árulják. A fehér egyenruhás ifju mindkét helyen,
ártatlan arczú, szelid tekintetű gyermek még. De ime felmerül a
tengerből a megálmodott arany part! Két olajfestmény az oldalfalon,
egyik a mexikói meghivó küldöttség fogadtatását, másik a mexikói
partra kilépést ábrázolja. Csupa arczképek.
Hogy Miksa «császár» a mexikói fogadtatástól nem riad vissza,
azt erős jellemében indokolva találom, hanem hogy a mexikói
meghivó deputatiótól meg nem ijedt, az előttem megfoghatlan.
Ezek az alakok mind azt a benyomást teszik a szemlélőre, mintha
simára borotvált, fekete frakkba, fehér kesztyűbe bujtatott,
életükben először fésülködött Danérosok volnának, nyárspolgárokká
álczázott czinkosai Fra Diavolonak. Nincs közöttük egy kép, kiből az
ember kinézné, hogy rá lehet bizni az útitáskáját. Hanem hát a
tengerész délibábja Pizarro hőseit alkotta belőlök s az újvilág partját
elhozta Miramár alá.
Most következik egy rejtélyes szoba, a minek «idegenek szobája»
a neve. Köröskörül életnagyságú arczképek. III. Napoleon és
Eugenia császári pár, Izabella spanyol királyné; a nápolyi,
szászországi, hannoverai királyok, hatalmas koronát viselő,
világtörténet-alkotó alakok mind, – akkor, a mikor arczképeik e
teremben egymásnak találkozót adtak. – Közepett pompás
mennyezetes dísznyoszolya, a fölött függ, körülvéve a többiektől,
egy arczképpár: Mexikó új császárja és császárnéja képei.
De a bájos arcz e képen már nem mosolyog. A festő megörökíté
tekintetében azt a szomorú, jóslatterhes búskomorságot, mely
végzetét előre sejteni látszik. Ez arczvonásokat vizsgálni fáj!
Minő társaság ez! Nem beszélnek ezek az arczképek egymással,
mikor egyedül maradnak?

É
 És most következik a koronázási terem. Pompásabb építészi
remek, mint minőt a kettős monarchia császári és királyi várpalotái
felmutatnak, hol a túlhalmozott pompa egy egyetemes
összhangzatos egészet alkot. S az építészi pompa keretében egy
emberfölötti nagyságú alakokból összesített festmény, az újvilág
képe, indus najadjaival, tündéreivel, Amerika minden gazdagsága
költői személyesítésben csoportosítva, s e csoport közé az apotheosis
dicsfényéből alászálló császári alak, kézen vezetve az újvilág
istennőjétől, s üdvözölve a hir és dicsőség arany harsonáitól!…
S aztán legördül a függöny. Ismét szabadban vagyunk, cziprusok
közt halk symphoniát zizeg a szél, az izzadó pálmalevelekről
nesztelenül csepeg alá a nedv gyöngye, az örökzöld cserfák közül
magányosan emelkedik ki az ifju hős érczszobra; arczát a tenger felé
fordítva s kezét kinyujtja az eltünt délibáb aranypartja felé.

Lépteink nesze elhangzik a porondon, a várnagy megtalálja a

regény folytatását: a szellemdráma személyei ismét alhatnak tovább.

V. A KERTEK ORSZÁGA.
Triesttől egész Meestréig egy kertté alakul át a táj. A róna oly
keskeny szalagokra van feldarabolva, mint hajdan nálunk egy
compossessoratus a tagosítás előtt, csakhogy itt minden földszalag
keresztben és hosszában be van kerítve gyümölcsfákkal, szőlővel.
Eperfák, cseresznyefák, diófák váltogatják egymást, minden fa két
ágúra van nevelve; a többit évenkint lenyesik róla (ez a tüzelőszer) s
a két fa közé két szőlőtő van ültetve; azokat oda kötözték a fákhoz, s
a venyigéiket ismét egymáshoz vonva, végeikkel összecsomózták. E
gyümölcstermő sövény között van a buza- és rizsvetés, öntöző
csatornákkal ellátva. S egész a hegyek lábáig egy labyrinth X-alakú
fák kerteléseiből. S minden ilyen X valóban tizes szám. Minden
eperfából harmadfél frank bért kap a tulajdonos a
selyemtenyésztőtől s azonkívül gyümölcsöt szed és bort szüretel a
sövényéről. Csakhogy mi ezt mind nem csinálhatjuk utána. Könnyű
az olasznak énekelni. Ha mi nekünk olyan klimánk volna, mink is
mind énekesek volnánk. Itt nincs tél, nincs tavaszi fagy, nincs nyári
aszály. A mi virágot adott a fára az Isten, bizonyos lehet felőle az
ember, hogy gyümölcsét nem szedi le zölden az ördög. A szőlőt nem
kell se karózni, se kötözni, se hooibrenkezni, mégis megérik; aztán
negyven krajczár a napszám. De kinek legyen kedve kertészkedni
minálunk, a hol tíz esztendő közül kettőben elveri a szőlőt a jég,
háromban elfagy, kettőben nem terem és kettőben meg nem érik; de
azért mind a tízben egy forint a napszám, meg két pint bor, meg
ebéd, vacsora, s a gazda tartozik a legyezővel hajtani a kapásról a
legyeket, a míg az délutánra alszik.
Úgy hogy egy perczig sem csudálkozom azon a szőlősgazdán, a
ki a phylloxera vastatrixról hozott törvényczikk után, (mely elrendeli,
hogy e rossz bogár által meglepett szőlők állami költség és kártérítés
mellett kiirtassanak) azzal a kéréssel járult a közmunkaminiszterhez,
hogy adjon neki is abból a phylloxera-magból: hadd oltsa be ő is azt
a maga szőlőjébe!
Igazán nagy hibát követett el ősapánk Attila, hogy mikor már
benn volt ebben a szép országban, megint kiment belőle, a helyett,
hogy cum gentibus itt letelepedett volna. Dicső ősünk festményi
remekművekben, s a Szent-Péter templomának egyik művészi oltár-
domborművén meg van örökítve, a mint visszaretten az égből
alászálló Szent Péter és Szent Pál apostolok láttára. De ha már
meglátta, pogány létére, a keresztyén szenteket: mért nem követte
őket egészen? mért nem lett egyuttal keresztyénné maga is? s
maradt volna ott római császárnak. Lett volna belőle Szent Attila. Az
olaszok is jól jártak volna, mert nem kellett volna ezernégyszáz
esztendeig várniok az Unita Italia után: mi se bántuk volna meg a
dolgot; diákul úgyis meg kellett tanulnunk: s most volna a
«Kálvinista Róma» helyett igazi Rómánk, Tisza volna most Melegaro,
Széll volna Sella, Madarász volna Mazzini s volna jegybankunk
minden városban három, egymás piczuláit el nem fogadó. S most
laknánk ebben az Istentől megáldott paradicsomban, a minek a népe
ugyan szegény, de az országa gazdag, s a kicsiny emberei büszkék
arra, hogy a hazájuk nagy. Ezért könnyű az olasznak énekessé
qualifikálódni. De a mi hazánkban, a mi klimánk alatt, nem lehet az
embernek az örökös zugolódás, patvarkodás miatt megakadályozni,
hogy ellenben a szónoki tehetsége ne fejlődjék ki túl a szükségleten.

VI. A HOLT LAGUNÁK.

Meestrén túl elhagy bennünket a kertek tájéka s következnek a
holt lagunák.
Egy rettenetes tájkép, mely nem hasonlít a mi mocsáraink nádas,
sömlyékes, vizi virágokkal tarkázott képéhez. Ez itt a halál képe.
Először a víz alkot szigeteket a földtengerben, azután meg a föld a
víztengerben. Labyrinthtá bonyoluló földnyelvek között haragos
barnaszinű pocsolyák, mikből nincs kijárás; zsombikok, buczkák, tele
nőve tengervizet ivó szikes növényzettel; sehol egy csónak: e
tömkelegnek nincsen járható utja; sehol egy madár, egy élő állat; e
holt vizekben halak sincsenek, se békák, se kagylók: a földre
kitévedt tenger ez, árapály nélkül.
Hogy Attila hunjainak paripái e kisértetes tájtól visszariadtak, azt
hiszem. S az «Isten ostora» lett Velencze alapításának indoka. Az
Istennek még ostorcsapásában is teremtő-erő van.
E visszariasztó holt lagunákon vonul keresztül a vasuti töltés
mértföldeken végig; míg végre elmaradnak a lidércztanyának való
zsombikok kuszált mértani ábrái s belefutunk az igazi tengerbe: az
ezüstszinben ragyogó turmalin átlátszóságú nagy vízegyetem
szétterül előttünk. A füstokádó vasszörnyeteg, mennydörgő száz
kerekével, fut végig a hullámok felett, mint egy tűzszemű, kigyótestű
unicornis. Szent János apocalipticus csodája megtestesülve:
mértföldnyi hosszú kőhid fogta járom alá a tengert; nagyobb mű
Traján hidjánál a Dunán, nagyobb Xerxesénél a Bosporuson; s a
tenger ködéből elénk emelkedik, mint egy álom, mint egy délibáb,
mint egy a gyöngyház szineivel rajzolt, lefesthetetlen kép, a tenger
vőlegénye: Velencze.

VII. A TENGER VŐLEGÉNYE.

A világ minden nemzetének mythologiája nőnek személyesíté a
földet, férfinak a tengert; a velenczei még a hitregét is
megfordította, azt mondta a tengernek: én vagyok a férfi! eljegyezte
őt menyasszonyának.
Itt van a kettős csoda gyermeke: a tengertől született város.
Művész-ecset, fényképész-háromláb, költői toll és pontos utleirás
elözönlé a világot annak a kisérletével, hogy Velenczét láthatóvá,
megérthetővé tegye; de mind elmarad az a való mögött, mint
elmarad az én lelkesülésem visszaadott hangja is: olyan az, mint a
csók, mit kép, magyarázat meg nem értet! Velenczét érezni kell.
Az egész alkotáson a nagyság és báj találkoznak össze, e kettő
segített azt létrehozni. A nagyságot magával vitte a történelmi mult;
de a báj örökké megmaradt.
Más világvárost, a mint szerepe lejárt, eltemette a homok. Azok
az apró, parányi homokszemek s az a láthatlanul működő szél, azok
az örökké élő fűszálak olyan szépen elsirolták Babylont, Ninivét,
Memphiszt, Baalbeket, Carthagót, Palmyrát; de Velenczének tenger
volt az anyja. S az örökké fentartja gyermekeit. Az isteni anya most
is mindennap kétszer előjön tisztára mosdatni gyermekét, árapálya
langy mosdóvizével, s eléje tartja a tükröt, hogy nézze meg benne
magát.
A gondola ringatva visz bennünket odább a smaragdtiszta hullám
felett. Annyit olvastunk, annyi képet láttunk már Velenczéről, hogy a
mi elénk jön, mint régi ismerőst nevén tudjuk szólítani.
 A legelső, a minek képe megragadja lelkünket: a Santa Maria
della Salute egyház óriási építménye, elhalmozva szoborművekkel.
Egy millió ötszázezer czölöpöt vertek le a tengerbe: arra építették ezt
a gyönyörű oltárát az emberi művészetnek s az emberi hálának.
Fogadalmi templom ez a nagy pestis elmultának emlékére, mely
Velencze lakosaiból negyvenezret elpusztított.
Azután megnyilik előttünk a Canal-Grande. Nem csatorna ez,
hanem tengeröböl palotasorok közé szorítva.
Paloták, a miknek története van, miknek falaihoz regények,
drámák egész lánczolata van kötve, mik egymással keserű
hadjáratokat folytattak, édes szerelmi cselszövényekkel vegyítve, s
miknek dicsőségéről még most is beszél a kő, a márvány, a mozaik,
a szobor, a festett fal, az aranyozott padmaly.
S e tündéri palotasor mind eladó már, vagy idegené régen. A kik
emeltették, bevégezték már történeteiket, regényeiket, drámáikat: a
palotákból lettek hivatalházak, gyárak. Némelyik viseli még a régi
nemes nevét, vagy egy országából elüzött trónkövetelő czímerét, de
ablakai zárvák, s látogatói csak a kiváncsi utazók.
A fényes nagy nevek, mik e palotákban vannak megkövesülve,
valamikor a nagy respublika «arany könyvében» voltak felirva,
czímerekkel, viselőik érdemeivel együtt. 1797-ben, a népfenség
esztendejében, ez arany könyvet a piaczon égették meg. Csak a kő
maradt a nagy nevekhez háladatos: az élők elfeledték őket jól.
Olyan e kettős palotasor, mintha varázslók, királyok és művészek
egyesültek volna megalkotásához. Pedig csak kereskedők voltak, a
kik megtanultak uralkodni. «Bursa militans». Birodalmuk volt a
tenger, s a «nobili»-k gazdagsága a gályákon uszott. És adófizetőjük
volt a két Indiától Európa végső széleig minden föld. Köztársaság
voltak, csupa dynastákból és zsarnokokból összetömörítve.
Művészeik remek festménytábláin meg van örökítve az a gondolat,
hogy Velencze győz egész Európa fölött, Velencze a szárnyas
oroszlánjával bikahordta Európa fölött. A nagy historiai
remekművekben mind ott áll az előtérben a doge alakja,
érczfegyverzetében, arany himzett palástjában, s fején azzal a furcsa
hálósapkaforma süveggel, a mi a félvilág urának jelvénye volt akkor.
Minden doge épített magának uralkodása alatt még egy külön
palotát is. A hány palazzo emelkedik e tengeröböl két partján, annak
mind egy uralkodó volt az alapítója.
S ez uralkodók utódai közül egy már le akarta bontatni
tündérpalotáját, hogy eladja nem a márványt, hanem azt a czédrus-
czölöpzetet, a mire e tündérlak építve van.
A két öbölpartot a világ legérdekesebb boltive köti össze, a
Rialtó-hid, megtelepítve két oldalán szatócsboltokkal és dohány-
trafikákkal.
Az idő a mai napon különösen kedvezett: derült tavaszi ég,
hullámtalan tenger, élénk közlekedés a lagunákon. Az ügyes
gondolások, mint két hal a vízben surrannak el egymás mellett, soha
azok össze nem ütköznek s találkozáskor barátságosan üdvözlik
egymást. A legkedvesebb néposztály. Nem zsarol, nem veszekedik,
nem nyúzza az idegent, szolgálatát siet ajánlani, de nem tolakodik s
a mit kap, azt megköszöni.
A hotel Bauerbe szálltunk; magyarországi utasok ezt ajánlják
leginkább egymásnak és méltán. Tiszta, jutányos szálloda, közel a
Márk-térhez és a nagy csatornához; cicerónéi között van egy német,
Neufner, a ki nálunk rég akadémiai tag volna: egy elevenen
történelmi, régészeti és művészeti gyüjtemény. Rábiztuk magunkat.
Mert utazásnál főkérdés a rendszer megállapítása: kimért rövid
idő alatt hol kell kezdeni és végezni, hogy az egészről fogalmat
szerezzen az ember.
Vezetőnk legalant kezdte: elvitt bennünket Velencze ujabbkori
büszkeségébe, a népkertbe. Hiszen kertet láttunk eleget: szebbet is;
de ez egy kert czölöpökre rakva, vetekedő Semiramis függő
kertjeivel. I. Napoleon ajándékozta meg ezzel Velenczét, mikor ő volt
benne az úr; lerontatva egy egész házcsoportot, köztük egy pár
templomot is (maradt még azonkívül 96) s helyébe fákat ültetett. E
kertben még ló is van s ünnepi lovasok is nyargalásznak rajta a nép
bámulatára. A Lidón külömben még omnibust is honosítottak meg;
de az gyakorlatiatlan lett, mert a velenczeinek úgy megtetszett a
kocsizás, hogy a mint egy társaság beleült az omnibusba, estig le se
szállt belőle, hanem kocsikáztatta magát előre-hátra, nem adva
helyet az utána jövőnek.
E «drága» kertből visszatérve, egy nagy angol gőzöst látogattunk
meg, mely Kelet-Indiába volt utazandó. A hajó neve volt «Péra».
Hajóslegényei mind indusok, kiknek számára indus szakács főzte a
vegetarianusoknak kombinált ebédet, a főpinczér pedig koromfekete
szerecsen. A hajó minden része érdekes tanulmány annak, a ki
először lát ilyet. És talán utoljára. Én tengerre nem megyek. Nem
szeretek olyan házban lakni, a hol a ház parancsol velem, nem én ő
vele, s nem szeretem az olyan betegséget, a miért az embert még ki
is csufolják.
A tengeri betegségért minden embert kinevetnek: kivéve azt, a ki
belehal. Egy ilyen tréfás tengeri beteg kalandot mondott el nekem
egyszer az én felejthetetlen barátom, a derék Wallner, ki sokat
utazott tengeren és szárazon. Egyszer a sógora is elment vele utazni
Olaszországba s Genuába érve, nagy kedve támadt a vasut helyett
Rómáig a tengeri utat választani Civita-Vecchiáig. Soha sem járt még
hajón. Egy, a genuai kikötőben horgonyzó utas-szállító gőzösre,
melynek este kellett utrakelni, átszállottak, de a tenger már akkor
nagyon hullámzott, úgy hogy a sógor egyszerre tengeri beteg lett;
azt le kellett fektetni. Éjszaka egyre nagyobb lett a vihar, a sógor
pokoli kinokat állt ki; Wallnernak egész éjjel őt kellett ápolni és
vigasztalni. Reggelre semmi csontját sem birta mozdítani. Azonban a
vihar elmult, a két utas felvánszorgott a födélzetre, megtekinteni,
hogy mely tájékon jár már a hajó. Hát a mit maguk előtt látnak, az
Genua. A hajóskapitánynak volt annyi esze, hogy abban a viharban
nem kelt utra, s az utazók száz méternyire a jó kényelmes hotelektől
rázatták magukat egész éjjel a kajütjeikben, mint a csapdába jutott
egér. «No látod, mondá Wallner a sógornak, már most tengeren is
utaztál; most aztán szálljunk ki s üljünk vasutra».
Én már csak várok odáig, a míg a repülő gép fel lesz találva.

VIII. A KÉT OSZLOP KÖZE.

A Canale-Granderól a Szent Márk-téren szállunk ki, a piazzettán,
melynek elején a két gránitszobor emelkedik, a mit minden gyermek
ismer már, s minden utazó tudja már a könyvéből, hogy azokat
Michiel doge hozta Syriából, s a mi az egyik oszlopot ékesíti, a
krokodilon nyargaló alak: az Velencze hajdani védszentje, Szent
Tivadar, ki később e hivatalt átengedte Szent Márk evangelistának,
kinek földi maradványait egy velenczei hajóhad szállította e városba
s azóta lett Velencze jelképe Márk szárnyas oroszlánja. A második
oszlopfőt e jelvény ékesíti, mely századokon át volt rettegett czímere
a hatalmas köztársaságnak. A körülfekvő olasz városok, a lévantei
gyarmatok, – Candia és Morea – kénytelenek voltak türni, hogy
piaczaikon a szárnyas oroszlán érczszobra felállíttassék.
E két jelvényes oszlop ott van minden emléken, a mit valaki
Velenczéből ismerőseinek ajándékul hazavisz.
Hanem azt kevesen tudják, hogy e két oszlop «között» igazi
velenczei nem szokott átjárni, az mind az oszlopokon túl, a piazzetta
két oldalán megy végig, közepett csak a maledetto tedescot hagyják
őgyelegni, a ki fösvény a ciceronénak megadni az öt lirát s maga
akar eligazodni a veres táblájú kalauzkönyvvel a kezében. Minket
azonban, kik nem vagyunk sem fösvények, sem németek, megóv a
kalauzunk a rajtunk eshető gyalázattól, megismertetve a két oszlop
közének elátkozott természetét.
A respublika első századaiban e két oszlop között ütötte fel
tanyáját egy hirhedett szerencsejátékos intézet, mely sok előkelő
patriciust juttatott tönkre. Egyszer a tizek tanácsa megsokalta a
dolgot s kihirdetteté, hogy a ki még e játékbarlangba be fog lépni, az
minden perpatvar nélkül kivégeztetik. – Ezt természetesen nem
akarták elhinni, s a következő éjjel ismét elősompolyogtak,
köpönyegbe burkoltan, arczaikon álarczczal a játékbarlang szokott
látogatói. De már a második látogató nem lépett be az ajtón, – mert
az elsőt már ott találta az ajtó fölötti lámpásvasra felakasztva.
Akasztóvason egy velenczei nobilit! Nyilvános téren! a kit még ha
elitéltek is, csak pallossal és csak sötétben végeztek ki; holttestét
nem látta többé napvilág. És most egy ott libegett a szélben: az
álarcz most is az arczán, köpenye a vállain, arany sarkantyui
pengtek, ha bokáit összeverte a szél. – Többé velenczei e házba be
nem lépett; de nem csak e házba, hanem még azután, hogy a
játékbarlang rég eltünt onnan, a pusztán maradt térre se tette a
lábát velenczei bennszülött s arról ismerik fel még ma is az idegent,
hogy az gondatlanul keresztül sétál az átkozott közön.
Még most is megtartják ezt az emléket.

IX. A MÁRK-TÉR.
Nem piacz az: – egy óriási terem, három oldalát márványpaloták
képezik, egyforma merész, tündérektől kigondolt s óriásoktól
keresztül vitt építészet: filigránmunka kőből, egy négyszögű tér
márványnyal és trachittal pallózva, előterében a Márk-templom
megragadó képével.
Maga a tér oly üres most. Alig jár rajta más, mint egy pár
kedélyes idegen, ki mulatságát találja benne, hogy a galambokat
megetesse; miknek ősei a monda szerint Dandolónak tettek nagy
szolgálatokat mint postagalambok Candia ostrománál; unokáik most
ezerével elszaporodva kisérik a bőmarkú idegent, rászállnak kezére,
vállaira. Ez a Márk-tér egyedüli népe.
Hajh, más idők voltak azok, mikor tarka embercsoportok tudták
megtölteni az óriási termet, melynek teteje a derült ég s várták
Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.

More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge

connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.

Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and

personal growth every day!

ebookbell.com